Új Szó, 1978. december (31. évfolyam, 332-361. szám)
1978-12-02 / 333. szám, szombat
Energiamegtakarítási lehetőségek az építőiparban Az energiafelhasználás ész- szerüsítésének kérdései minden ágazatban napirendem szerepelnek. Így van ez az építőiparban is. E fontos kérdésről beszélgettünk Ján Lipkával, az Építőipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége szlovákiai bizottságának elnökével. — Az építőiparban milyen lehetőségek vonnak 'a tüzelő anyag és az energia megtakarítására? — Még mielőtt válaszolnék a kérdésre, meg kelt említenem a szövetségi kormány 220/78. számú határozatát, amely figyelmeztet a fűtőanyag- és energiaellátás terén bekövetkezett feszüli helyzetre K határozat értelmében az 1978—1979-es téli időszakra intézkedéseket kell hozni a fűtőanyag- és energiaellátás és elsősorban ezek ésszerű fogyasztása érdekében. Célszerűen kell gazdálkodni a tüze- Jövel és az energiával. Ezt valamennyi dolgozónak, az egész lakosságnak tudatosítani kell, s a jól megfontolt javaslatokat és intézkedéseket következetesen meg is kell valósítania. Áz építőiparban is több lehetőség nyílik a fűtőanyag és energia megtakarítására. Hiszen az építkezésen számos itehergépk o c si t, emelődarut, baggert, földgyalut és számos egyéb gépet, az építőanyag- ipari termelésben pedig sok gépi berendezést használnak. Az építőipari üzemeknek, vál- iia 1 a tok nak, szak t a n i n té ze t ek - nek, s az ágazat hivatali épületeinek, munkásszállóinak, üzemi konyháinak, klubjainak, üdülőinek és egyéb létesítményeinek saját kazánházaik vannak, a villamos energiát pedig a hálózatból kapják. Sajnos nem gazdálkodnak mindenütt ésszerűen az energiával. Vannak olyan esetek, hogy az építőipari gépeket az ebédszünet alatt nem kapcsoljak ki üresjáratban“ működnek. Az sem ritkaság, hogy a gépkocsivezető útközben beugrik a vendéglőbe egy frissítőre, a motort azonban elfelejti kikapcsolni. A frissítő néha három vagy öt perc helyett fél órát is igénybe vesz. Vannak olyan esetek Is, hogy a vállalat munkásszállóiban lakó dolgozók viagy üzemi őrök nem oltják el a Villanyt, gyakran még napközben is világítanak, vagy pedig tül erősen fűtenek s munkásszállókban. A hajtóanyag helytelen vételezésekor — a nagyobb tartályból a kisebb tartályokba való átszi- vattyúzáskor — sok benzin, olaj stb. kiömlik, s nemegyszer szállítás közben is kifolyik az úttestre. Számos kirívó esetet lehetne felsorolni az üzemanyag rossz tárolásáról. — Milyen intézkedéseket javasolt a szakszervezeti szövetség és a minisztérium? — Az említett esetekből kiindulva, amelyek végeredmény- ban a közös vagyont károsítják, a Szakszervezeti Szövetség Szlovákiai Bizottsága és az SZSZK Építésügyi Minisztériuma intézkedéseket tett a fűtőanyag és az energia megtakarítására. Az intézkedések értelmében az irányítás minden fokán aktivizálni kell az energetikai bizottságokat, ahol pedig ilyenek nem működnek, vagy nem léteznek, haladéktalanul meg kell azokat alakítani és meg kell szervezni tevékenységüket. A mostani téli időszakban a vállalatok és üzemek további feladata kidolgozni a fáradtgőz felhasználásának lehetőségét. Ezenkívül meg kell oldani az osztályozott szénnek poros szénnel való felváltási lehetőségét, ugyanakkor a fűtőolajaknak földgázzal való pótlását, hogy az átállítási munkákat 1979 első negyedévében végrehajtsák. Haladéktalanul biztosítani kell a szilárd fűtőanyagokkal és a nehéz fűtőolajokkal megrakott vagonok kirakását, meg kell gyorsítani a vagonok forgalmát. Mégpedig azzal, hogy a SZISZ-tagok soraiból a feladat elvégzésére önkéntes munkacsoportokat szerveznek. Szigorúan meg kell tartani az áram- és földgázfogyasztási fegyelmet, s lényegesen javítani kell az ellenőrzést. A Szakszervezeti Szövetség Szlovákiai Bizottsága és a minisztérium intézkedéseiben példák is találhatók arra vonatkozólag, miként kell gazdálkodni a fűtőanyaggal és energiával, mégpedig a szocialista versenymozgalom valamennyi formája kihasznásálának segítségével. A vállalati és üzemi szakszervezeti bizottságokra ebből az alábbi feladatok hárulnak: — értékelni kell az eddigi megtakarítási versenyt, annak kritériumait és a szocialista vállalásokban külön gondot kell fordítani a fűtőanyag és energia ésszerű felhasználására. Arra kell törekedni, hogy a verseny mozgalomba főleg a szocialista munkabrigádok, a komplex racionalizáló brigádok, az ifjúság, a százezresek mozgalmába bekapcsolódik, az újítók, az ésszerűsítők, a feltalálók, a technikusok, a mérnökök és mindenekelőtt az energiagazdálkodásban dolgozók kapcsolódjanak be; — rendszeresen figyeljék és ellenőrizzék e fontos feladatok teljesítését, vegyék igénybe a párt- és gazdasági szervek mindennemű segítségét, az agitáció és a propaganda valamennyi formáját, s az anyagi ösztönzést a lehető legjobb eredmények elérése érdekében. MIKULÁŠ MAŤAŠEJE ÚTMUTATÁS — ÚJÍTÓKNAK A mezőgazdasági dolgozók alkotó kezdeményezésének fejlesztése a galántai járásban Az újítások fejlesztésének ^tervezetét a hatodik ötéves tervidőszakra a mezőgazdaság* és élelmezésügyben elsőként dolgozta ki a Galántai Járási Mezőgazdasági Igazgatóság. E Járásban az azóta eltelt három év alatt jelentős eredményeket értek el a mezőgazdasági üzemek újítási javaslatainak kidolgozásában és megvalósításában. Ahhoz azonban, hogy valóban értékelni tudjuk azt, ami ezen a területen történt a tervezet kidolgozása óta, jó, ha ismerjük, milyen volt a helyzet az újítások terén az előző ötéves tervidőszakban, amikor még a dolgozók ehhez a tevékenységhez semmilyen útmutatást nem kaptak. Molnár Vilmostól, a Galántai Járási Mezőgazdasági Igazgatóság gépesítő osztályának dolgozójától megtudtuk, hogy 1971-ben a mezőgazdasági üzenetek dolgozói közül mindössze négyen nyújtottak be újítási javaslatot, amelyek társadalmi haszna 72 ezer korona volt. 1975-ben már 53 újítási javaslat született, melyek 902 ezer korona megtakarítást jelentettek. — A tervezetet 1976-ban dolgozták ki. Milyen útmutatásokat tartalmaz ez az okmány? — Mindenekelőtt megneveztük azokat a mezőgazdasági üzemeket, amelyek példaképül szolgálhatnak az újításban. Ugyanakkor rámutattunk azokra a mezőgazdasági üzemekre, amelyek addig egyetlen újítási javaslatot sem tettek. A tervezetben irányszámokban szabtuk meg, hogy a hatodik ötéves tervidőszaknak már az első évében minden egyes mezőgazdasági üzem 200 dolgozóra számítva legalább egy újítási javaslatot tegyen, s fokozatosan el kell érni, hogy 100 dolgozóra jusson egy újítás. Meghatározzuk, hogy évente legalább 7 százalékkal növekedjék az újítások társadalmi haszna. Továbbá tematikus feladatokat írtunk ki. — Milyen eredmények szü- lettek a tervezet közrebocsátása után az újítási javaslatok beterjesztése terén? — 1976-ban 96 újítási javaslat született, száz dolgozóra számítva 0,67. 1977-ben már 114, 0,80 száz dolgozóra számítva. 1978-ban pedig 135-en nyújtottak be újítási javaslatot, ami 0,96 újítást jelent száz dolgozóra számítva. A tervezet 1979-re 155, 1980-ra 176 újítási javaslat beterjesztését írja elő. Tavaly az első helyre kerültünk a mezőgazdasági igazgatóságoknak abban a versenyében, amelynek célja a dolgozók aktivitásának fejlesztése volt. A versenyt az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma hirdette meg. Eredményeinkkel jóval megelőztük a trnavai és a poprádi járásokat, amelyek a második, illettve a harmadik helyet szerezték meg. — A tervezet kidolgozásán túl milyen intézkedéseket foganatosítottak annak érdekében, hogy minél több újítási javaslat szülessék a járás mezőgazdasági üzemeiben? — Tizenhat tagú szakbizottságot hoztunk létre. Tagjai többek között tanácsadói szolgálatot, segítséget nyújtanak a bonyolult újítási javaslatok kidolgozásában. Gondoskodtunk róla, hogy a Tornóci (Trnovec nad Váhom) Állami Gazdaság központi műhelye minden egyes újítónak — akinek saját munkahelyén nem áll rendelkezésére kellő felszerelés — segítségére legyen az újítási javaslat megvalósításában. Nagy gondot fordítunk a bevált újítások propagálására, e terület felelős dolgozóinak az oktatására, verseiiyek rendezésére, ügyelünk arra, hogy az újítók az őket megillető elismerésben részesüljenek. — Milyen tematikus feladatokat tűztek ki 1978-ra? — A járási mezőgazdasági igazgatóság két tematikus feladat megoldását tűzte ki. Az egyik az volt, hogy szerkesz- szenek tűzveszélyjelző berendezést a szárítókba. Ugyanis a jelenlegi helyzet aggasztó, mert szárítás közben, de gyakran tárolás közben is kigyullad a lucerna. 1970—1973 között járásunkban Tiat ilyen tűzeset fordult elő, s 1 miiló 303 ezer korona értékű kár keletkezett. Második feladatként a kendertermesztés komplex gépesítésének megoldását tűztük ki. A járásnak mind a 19 mezőgazdasági üzeme megtette észrevételét azzal kapcsolatban, hogy szerintünk mi az, ami javításra, tökéletesítésre szorul, s így gyűlt össze 55 tematikus feladat. Ezeknek nagy részét már meg is oldották azok, akik bekapcsolódtak az újítómozgalomba. Az újítási javaslatok megvalósításának társadalmi haszna az év végén előreláthatólag 1 millió 541 ezer korona lesz. KOVÁCS ELVIRA Sikeres együttmüködés Negyed évszázada fejt ki sikeres együttműködést szovjet tudományos kutatóintézetekkel a Szlovák Tudományos Akadémia kassai (Košice) Helminto- lógiai Intézete. A képen: Rudolf Zitňan mérnök preparátumot készít a parazita férgekből. (a CSTK felvétele) Néhány idegen kifejezés helyes használata Élőbeszédünkben, írott szövegeinkben elég sokszor akad helytelenül használt idegen szó. Ennek a jelenségnek egyik oka az, hogy néha gépiesen átveszünk bizonyos idegen szavakat, amelyek a szlovák nyelvben használatosak. Nem az idegen szavak alakjáról akarok beszélni, ezzel a kérdéssel már foglalkoztunk több más alkalommal, most arra szeretnék rámutatni, hogy egy-egy idegen szó nemegyszer egészen máš jelentést, jelentésárnyalatot hordoz a szlovák nyelv közegében, mint a magyar nyelv közegében. Lássunk néhány példát. A magyar nyelvben a latin eredetű profán melléknév jelentése: avatatlan, be nem avatott, világi, nem vallási, közönséges, hétköznapi, tiszteletlen, kegyeletsértő, durva, otromba. Van tehát „világi“ jelentése is (a „vallásiéval szembeállítva). Mégsem nevezhetjük a világi (jellegű, célú) épületet profán épületnek az egyházi célt szolgáló épület ellentéteként. Ugyanakkor a szlovák nyelvben nem helytelen a profánná stavba kifejezés. Az ugyancsak latin eredetű kriminális melléknév eredeti jelentése: büntetőjogi, bűnügyi, a bűncselekményre vonatkozó, második jelentése pedig: nagyon rossz, csapnivaló, pocsék. Szlovákul helyes a kriminálny román, kriminálny film kifejezés, de ennek magyar megfelelője nem lehet kriminális regény, kriminális film, hanem bűnügyi regény, bűnügyi film, esetleg röviden: krimi. A szlovák prírodná rezervácia kifejezést sokan gépiesen így fordítják le: természeti rezerváció, holott a fogalom helyes magyar megnevezése: természetvédelmi terület. És ha már idegen szóval akarjuk jelölni, akkor rezervátum, nem rezerváció. A rezerváció ugyanis a magyar nyelvben elsősorban a fenntartás, tartózkodás (véleményben, nyilatkozatban) jelentést hordozza. Elég gyakran találkozunk újabban az expozíció szó helytelen használatával. A szlovák nyelvben az expozícia szó egyebek közt kiállítást is jelent, illetőleg jelentheti egy nagyobb kiállításon belül az egy-egy szakágazathoz tartozó kiállított anyag összességét, jelentheti továbbá a múzeumok egyes gyűjteményeit. Például: archeologická expozícia, numizmatická expozícia stb. Magyarul azonban nem beszélhetünk ebben az értelemben régészeti expozícióról vagy éremtani expozícióról, mert az expozíció szó a magyar nyelvben kiállítást nem jelent. Az archeologická expozícia helyes magyar megfelelője tehát: régészeti kiállítás, régészeti anyag, régészeti gyűjtemény — attól függően, hogy önálló kiállításról, egy nagyobb kiállítás régészeti anyagáról, illetve egy múzeum régészeti gyűjteményéről van-e szó. Kerüljük a fölösleges, a magyar nyelvben általában nem használatos idegen szavakat. Ne nevezzük a kiállított tárgyat, kiállítási tárgyat a szlovákul használatos exponát szó „továbbfejlesztésével“ exponátumnak, és ne emlegessünk magyarul deratizációt vagy deratizálást, amikor egyszerűen patkányirtásról van szó. MAYER JUDIT Eper, szeder, szamóca A magyar nyelvterület keleti részén, több nyelvjárásban azt a gyümölcsöt nevezik eper-nek, amelyik a fán terein, s magának a' fának is ez a neve: eperfa. Ez szerepel Aranycs Családi kör című versének ebben a sorában: „Feketén bólingat az eperfa lombja.“ A konyhakertben termő szív alakú illatos és ízletes gyümölcsnek, amelyet több helyen földieper-nek ismernek, szamóca a neve, s a réten, erdőben vadon termő apróbb fajtáját több helyen így nevezik: kamócsa. Szeder-nek csak az indán vadon termő, sötétkék vagy fekete színű gyümölcsöt hívják. A nyelvterület nyugati részein, így például a Csallóközben is a fán termő gyümölcsnek szeder a neve, s magát a fát szederfá-nak hívják. Eper-nek a földiepret nevezik s az eper vadon termő fajtáját szamócá-nak. Az indán termő sötétkék vagy fekete málnaszerű gyümölcsnek földiszeder itt a neve, hogy megkülönböztessék a fán termő, szedernek nevezett gyümölcstől. Mikor nagyobb területeken használnak különböző neveket ugyanarra a fogalomra, dologra, bizony nem köny- nyű eldönteni, melyik területen használják helyesen a nevet, mert a köznyelvbe is bekerül mindkét név. Az értelmező szótárak eper-nek a fa gyümölcsét és a íüldi- epret tartják, szeder-nek az indán termő sötétkék vagy fekete málnaszerű savanyú gyümölcsöt, szamócá-nak elsősorban az erdei vagy réti apróbb édes gyümölcsöt, másodsorban a konyhakertben termő földiepret. Természetesen feltüntetik a szeder szónak a nyelvterület nyugati részén elterjedt „eper“ jelentését is, de ezt népnyelvinek minősítik, nem köznyelvinek. A mezőgazdasági szakirodalom is általában az értelmező szótárak szóhasználatát támogatja, de mivel egyértelműségre törekszik, egy fogalom megnevezésére nem szívesen használ két szót. Mint megfigyelhettük, az értelmező szótár az eper szóval nevezi meg mind a fán termő epret, mind pedig a kertben termő földiepret, s szamócá-nak tartja az erdőben és a kertben termő földiepret is. Ez azt jelenti, hogy két-két gyümölcsnek azonos neve is lehet a köznyelvben. A mezőgazdasági szakirodalomban ebben a tekintetben azt az irányzatot figyelhetjük meg az utóbbi időben, hogy az eper szóval csak a fán termő gyümölcsöt nevezik me8. a kretí földiepret szamócá-nak hívják, az erdőben termő válfaját erdei szamócá-nak. Szeder szintén csak az indán termő gyümölcsnek a neve. természetesen az erdei szamóca megnevezésére pl. az északkeleti nyelvjárásterület egyes helyein használt komócsa név tájnyelvi. Tudjuk, hogy az itt vázolt szóhasználati különbségek nem olyan jellegűek, hogy akárcsak a köznyelvben is máról holnapra megszüntethetnénk őket. írásunk célja főként az, hogy tájékoztatásul szolgáljon mindazoknak, akik nem otthon, családi körben, hanem nyilvánosság előtt vagy éppen szakirodalmi szövegekben használják ezeket a szavakat, de azoknak is, akik olvassák ezeket, s más értelemben találkoznak velük, mint eddig a családi szóhasználatban. Dr. JAKAB ISTVÁN
