Új Szó, 1978. november (31. évfolyam, 302-331. szám)
1978-11-14 / 315. szám, kedd
Nem j^’sdeRMpi foglalkozás Látogatás a halászati szaktanintézetben A magánlakás-építés társadalmi jelentősége VÉLEMÉNYEK — TANÁCSOK — LEHETŐSÉGEK A közelmúltban a kezembe került egy füzetecske. amely a Tfeboňi Halászait Szaktanintézet életét mutatja be, a halászmesterség szépségót, előnyeit, a haltenyésztés jelentőségét ecseteli. A halászatnak nálunk nagy hagyományai vannak, és bizonyára abban is mindenki egyesért velem, hogy hivatásos halásznak lenni nem mindennapi foglalkozás. Felkerestük a szóban forgó szaktanintézetet, hogy közelebbről megismerkedjünk belső életével. Az épület előtt állva, megelégedéssel állapítottuk meg, hogy milyen szép és korszerű a jövendőbeli halászok második otthona. Oldľich Borovský igazgató elmondta, hogy az új iskola épülete 6,5 millió korona beruházással épült, s hogy minden szempontból megfelel a modern iparltanuló-képzés feltételeinek. Nagy tantermei vannak, amelyek tanítás után klubokként szolgálnak. Az iskola 136 tanulója internátusbán lakik, két-három ágyas szobákban. — Kit vesznek jel ipari tanulónak ebbe az iskolába? — kérdeztük az igazgatót. — Azok jelentkezhetnek, akik elvégezték az alapiskolát, s hivatásérzet van bennük a szakma iránt, továbbá tanulmányi szerződést kötöttek valamelyik állami halgazdasággal. A képzés három évig tart. Az egyik héten az általános, a másik héten a szaktantárgyakat oktatjuk. Az utóbbiakat <"»VmaI gyakorlatok keretébe*- Treboňi Állami Halgazdaság munkahelyem. A harmadik évfolyam tanulói szinte egész évben szakmai gyakorlaton vannak, az ország különböző halgazdaságaiban. A jó tanulók az iskola befejezése után tovább folytathatják tanulmányaikat a Vod- ňanyi Halászati Műszaki Szak- középiskolában A tanulóévek alatt a fiúk elsajátítják a korszerű haltenyésztés technológiáját; azt hogyan kell megfelelő körülményeket teremteni a haltenyésztésre, egészségügyi intézkedéseket foganatosítani, elvégezni a halastó meliorációját, trágyázását, megtanulják a halak takarmányozását, a halászatban használatos gépek, berendezések kezelését. Megismerkednek az egyes halfajtákkal, tulajdonságaikkal, életmódjukkal, s megtanulják a halak védelmét. — Fennállása óta hány halászt nevelt az iskola, és tanulnak-e itt szlovákiai diákok? — Az iskola huszonhétéves fennállása alatt megközelítőleg ezer halászt nevelt. Szlovákiából a múltban évente 15 tanulót vettünk fel. Jelenleg hét szlovákiai fiú készül nálunk erre a szép hivatásra. Szerintünk ez kevés. Ennél bizonyára több, pályaválasztás előtt álló fiatalt érdekel Szlovákiában is ez a szakma, de mivel nem tudnak létezésünkről, hát nem jelentkeznek. Nem elég, ha csak ml propagáljuk az iskolát, az egyes halgazdaságok Is sokat tehetnének ennek érdekében. S vajon a tanulóknak ml a • v-;v- . ' , . y Szakmai gyakorlaton véleményük második otthonukról? Milan Uherčík vékony don- gájú, de merész fiú. Szívvel- lélekkel halász. A nagyfödéme- si (Veiké Oľany) alapiskola elvégzése után Jött ide tanulni. Elmondotta, hogy édesapja szerettette meg vele a halászatot. — A mi falunkban sok fiú szeret horgászni. Ha szünetben hazamegyek, a srácok alaposan kikérdeznek, milyen áz élet ebben az iskolában. — S te mit mondasz nekik? — Hát van miről mesélnem, hiszen érdekes dolgokat tanulunk, és nagyon sokrétű az iskolán kívüli munka is. Bőven van alkalmunk szórakozásra, sportolásra, szakköri tevékenységre ... Ivan Schmidt a Nagy-Fátra vidékéről származik. — Hol hallottam erről az iskoláról? — ismétli meg kérdésünket. — A nagybátyám évek óta a Kláštor pod Znievom-i Állami Halgazdaságban kisegítő munkásként dolgozik. Ö győzött meg, hogy ide jelentkezzem. Nem bántam meg, hogy ide jöttem. Anton Richtárik bratislavai fiú. ö vajon miért választotta épp ezt a szakmát? — Nagyon érdekel az akvarisztika és a halászat. Szabad időmben mindig csak horgásztam. Egyszer fogtam egy kilenc kilós harcsát. Minden vágyam az volt, hogy halász legyek. Anyámnak köszönhetem, hogy ez a vágyam teljesül, ö nyomozta ki,_ hol van halászképző iskola, így kerültem ide. A lakótelepi fiúk szinte irigy- llk, hogy halász leszek. JOZEF SLUKA Az önerőből felépített családi házak nagy terhet vesznek le az állam válláról, hiszen az egyik legégetőbb társadalmi kérdés — a lakáskérdés — megoldásának gondjait enyhítik jelentős mértékben. A kérdésnek számos olyan összetevője is van, amelyre az építkező talán nem is gondol, az ő figyelme — érthetően — arra összpontosul, hogy minél előbb lakhatóvá tegye lakását. Ezért talán kissé helyettük is érdeklődtünk az SZSZK Fejlesztési és Műszaki Minisztériumában, ahol Ada Horvátho- vá és Karol Androvič építész- mérnökök, a kérdés szakavatott ismerői válaszoltak kérdéseinkre: — Milyen a szerepe a magánlakás-építésnek a lakáskérdés megoldásában? Karol Androvič: A családiház-építésnek mindig nagy jelentősége volt Szlovákiában. Különösen azóta tölt be fontos szerepet a lakáskérdés megoldásában, amióta államunk jelentős anyagi támogatást is nyújt az építkezőknek. Az ötödik ötéves tervidőszakban például 50 ezer családi ház felépítésével számoltunk, ezzel szemben 70 602 önerőből épült lakásba költöztek be tulajdonosaik. A jelenlegi ötéves tervidőszakban nem várunk ilyen eredményt, bár ha az 1976-os évi befejezett 13 952 lakásátlagot tartani tudnánk, nem kellene túlságosan elmaradnunk ettől az eredménytől. Előzetes számításaink szerint azonban csak mintegy 65 ezer önerőből felépülő családi ház befejezésére számíthatunk. Ez tehát csökkenést jelent, amelynek az oka elsősorban a beépíthető szabad területek rohamos csökkenésével magyarázható. Ez a 124/1976-os törvénycikk életbelépésével is összefügg, amely a mezőgazdasági terület védelmét hivatott biztosítani. — Két éve bizonyos változások álltak be a magánlakásépítés állami támogatásában. Jelenleg milyen anyagi ösztönzőkkel igyekszik az állam befolyásolni a szóban forgó lakásépítési formát? Ada Horváthová: A családi- ház-építés állami támogatását a 160/1976-os törvényerejű rendelet szabályozza, amely szerint a szocialista szervezetek minden dolgozója 25 ezer korona támogatásban részesülhet; ez az összeg további 10 ezer koronával növekedhet attól függően, hogy az illető dolgozó mely kiemelt népgazdasági ágazatban dolgozik. További 10 ezer koronás juttatást kaphat az az építkező, aki valamelyik csoportos lakásépítési formát választotta, újabb 20 ezer korona juttatásban részesülhet az, aki a kiemelt központokban építkezik. Ezek a kiemelt központok — amelyek az Oj Szó olvasóit elsősorban érinthetik — a következők: Bratislava néhány peremteriileite, Pozsony- püspöki (Podunajské Biskupice), Vágsellye (Sala), Komárom (Komárno), Léva (Levice], Zselíz (Želiezovce), Érsekújvár (Nové Zámky), Párkány (Štúrovo), Rimaszombat (Rimavská Sobota), Tornaija (Šafárikovo), Nagykürtös (Veľký Krtíš), Rozsnyó (Rožňava), Tőketere- bes (Trebišov) és Királyhelmec (Kr. Chlmec). — E tervezett településfejlesztés azonban nem azt jelenti, hogy a magánlakás-építés a jövőben kizárólag az említett központokra korlátozódik. A társadalom érdeke azonban az eddiginél fokozottabb szerepet kap a jövőben. Karol Androvič: A családi házak építésének problémája a települések fejlesztésének hosz- szú lejáratú terveivel összhangban elsősorban a központi települések telekhelyzetétől függ. Ez pedig valóban az egyéni érdekek és a társadalom igényei- . nek összeegyeztetését is megkívánja. Meg kell teremteni a csoportos korszerű családiházépítés feltételeit. Ez a nemzeti bizottságok számára is komoly feladatot jelent, hiszen a sorházak, teraszos házak és átriumházak ún. szőnyegtelepíté- ses építése nemcsak a közművesítést igényli, hanem az építkezni szándékozókkal meg kell értetniük, hogy magasabb szempontok teszik ezt szükségessé — mint például a mezőgazda- sági terület égető hiánya. Ez pedig az eddigieknél jóval nagyobb lakássűrűség elérését ’ ö- veteli meg. Egyébként ezér ,s változtak meg a családiház-t. > tés állami támogatásának fi;.-* tételei is. — Külföldi példák bizonyít* ják, hogy a korszerű beépítési módok számára a legmegfelelőbb propaganda magánlakásépítési mintatelepnek létesítése. Hogyan állunk mi ezzel? Ada Horváthová: Ez valóban így van, mert aki építkezni szándékozik, megtekintheti és meggyőződhet annak helyességéről, láthatja milyen lakás az, amit felépítene. Az ilyen mintatelepek felépítése körül azonban még bizonyos tulajdonjogi kérdések sem tisztázódtak, mivel nálunk jelenleg nem folynak intézményes mintatelep-létesítések a már említett céllal. — Ugyancsak külföldön — például Magyarországon is — van rá példa, hogy faluhelyen kétszintes sorházhoz alig néhány percnyire levő, kisméretű háztáji telkek tartoznak, ahol kertészkedés és háziállat tartás is lehetséges. Nálunk szó lehet-e a jövőben ehhez hasonló kísérletre, a telek és a lakás elválasztására? Karol Androvič: Erre a jövőben elsősorban a Csallóközben lehet számítani, hiszen ott az óriási föld alatti ivóvíz-készletek védelme is indokolttá tenné ezt, és persze, a mezőgaz dasági terület védelme is. Ez tehát — röviden — a vidék városiasodását is jelenti. Tudjuk, hogy ez a folyamat ma még csak erjedésben van, az emberek gondolkodásmódjának változását igényli. Fel kell adni a „my house is my castle“, azaz „az én házam az én váram“ elvet, és az egyén érdekeit a közösségi érdekeknek kell alárendelni. Ez viszont még sok felvilágosító munkát is igényel. — Ezt szolgálják a modern lakóházak gyűjteményes — katalogizált — típustervei is, amelyektől manapság még gyakran idegenkednek az emberek, pedig számos előnyük van. Ada Horváthová: Ez valóban így van, pedig a kérdés anyagi oldala sem mellékes. A katalogizált tervek ára 300 koronától 700-ig terjed, míg a magántervezők által készített tervek akár több ezer koronába is kerülhetnek. A katalogizált tervek gyűjteményét hozzáférhetővé tehetjük oly módon, hogy a nemzeti bizottságok, szövetkezetek, könyvtárak megvásárolják, és mindenki kiválaszthatja belőle a számára megfelelőt, amelynek katalógus- száma alapján a családi házak tervdokumentációja megvásárolható. Az ilyen típustervek garantálják — a múltban épített lakásokkal szemben — a családi házak sokkal célszerűbb külső és belső megoldását. Ez nemcsak korkövetelmény, hanem azt a célt is szolgálja, hogy polgáraink sokkal Kulturáltabb körülmények között éljenek, mint a múltban, vagy mint ahogyan sok esetben még ma is. — Köszönöm a beszélgetést. Ismerkedés a hal anatómiájával (A szerző felvételei) A Szovjetunió és a KGST A szocialista gazdasági közösség, amelynek szilárd támasza a Szovjetunió, a világ legdinamikusabb politikai ereje. Olyan közösség, amely következetesen harcol a nemzetközi feszültség enyhüléséért és az együttműködés elmélyítéséért Európa és a világ többi országával egyaránt. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamainak közössége egyúttal a világ legdinamikusabban fejlődő gazdasági ereje is. A tagországok nemzeti jövedelme 1948-tól 1977 végéig átlagosan több mint a tízszeresére növekedett, míg néhány kapitalista ország nemzeti jövedelme ugyanebben az időszakban nem egész négyszeres növekedést ért el. A KGST-tagországok gazdasági teljesítőképességének növekedésében a legeredményesebb időszak az 1971—1975-ös évek voltaik. Ebben az időszakban a tagországok nemzeti jövedelmei együttvéve 36 százalékkal emelkedtek és az ipari termelés növekedése ezekben az országokban — ugyanebben az időszakban — négyszerese volt a fejlett kapitalista országokénak. A lényeget viszont nem csupán a számok és n statisztikai adatok fejezik ki. A szocialista gazdasági közösség fejlődésére a folyamatosság és a tervezettség a jellemző, és az, hogy a népgazdaság ilyen irányú fejlődésén^’' megfelelően emelkedik a lakosság élet- és kulturális színvonala, tovább szilárdul a dolgozók létbiztonsága. Ezzel szemben a kapitalista országokban munkanélküliség uralkodik, néhány termelési ágazat, főleg a beruházási tevékenység egy helyben topog. A dolgozók sžociális és létbizonytalansága, valamint az infláció a kapitalizmus kísérő jelenségei lettek. Miben rejlenek a szocialista közösség politikai és gazdasági sikerei? Mindenekelőtt a dolgozók tenniakarásában és áldozatkészségében, amelyet az egyes szocialista országok építésében fejtenek ki. Továbbá pedig az egyes népgazdaságok tervszerű irányításában és a Szovjetunió önzetlen segítségében. A Szovjetunió hatalmas ipari potenciálja, nyersanyagforrásai és tudományos-műszaki bázisa nélkül a szocialista prszágok felsorolt sikerei aligha születhettek volna meg. Ezt az állítást bizonyítja, hogy a Szovjetunió döntő mértékben vett részt a KGST-tagországok termelési alapjának a kiépítésében. A KGST létezésének csaknem három évtizede alatt az egyes tagországokban szovjet segítséggel közel 1500 létesítményt, többnyire nagy ipari üzemet hoztak létre. A szovjet népgazdaságnak óriási a teljesítő- képessége. Jó példa erre többek között az is, hogy a világ minden negyedik tudományos dolgozója a Szovjetunióban működik. Közismert az is, hogy a világ első szocialista országa természeti és ásványi kincsekben gazdag, s ezekből jelentős mennyiségű tüzelőanyagot és nyersanyagot juttat az egyes KGST-tngországokba, s átlagosan lényegesen olcsóbban, mint a világpiaci áraik. A Szovjetunió a KGST-közösség bruttó termelésének csaknem a 70 százalékát állítja elő. A többi tagállam számára ezért a Szovjetunióval folytatott külkereskedelem nagyon fontos. A hatodik ötéves tervidőszakban például Csehszlovákia és a Szovjetunió közötti árucsere-forgalom eléri a 21 milliárd rubel értéket. A hatalmas szovjet piac nagy mennyiségű áru felvevésére képes, így minden egyes szocialista ország számára jó értékesítési lehetőségeket nyújt. Mint látható, a szocialista gazdasági integráció sikereiben a Szovjetuniónak nagy a szerepe, ezért hazánk és a többi KGST-tagország részére elengedhetetlen a Szovjetunióval való együttműködés további elmélyítése. PAVOL HOVORKA OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Már másodízben foglalkoztunk néhány hét leforgása alatt a magánlakás-építkezés kérdéseivel, annak szükségességével, társadalmi jelentőségével, az építkezőkkel szembeni elvárásokkal. Az építkezők vagy az építkezni szándékozók gondjait megkönnyítendő, a jövőben a „Válaszolunk olvasóinknak“ című rovatunkban az SZSZK Fejlesztési és Műszaki Minisztériuma doglozóinak segítségével válaszolunk olvasóink ilyen jellegű kérdéseire is. Forduljanak tehát hozzánk bizalommal, leveleiket küldjék az Űj Szó címére: 093 38 Bratislava, Gorké- ho 10. A SZERKESZTŐSÉG MÉSZÁROS JÁNOS
