Új Szó, 1978. november (31. évfolyam, 302-331. szám)

1978-11-30 / 331. szám, csütörtök

(Folytatás az 5. oldalról) vitása. Persze, e téren előrehaladást tapasztalhatunk. Ennek azonban nem szabad elfednie azt a tényt, hogy a pártnak a B csoportba tartozó ágaza­tok minél gyorsabb fejlesztésével kap­csolatos irányvonalát nem valósítják meg elég következetesen a Szovjetunió Állami Tervbizottsága és a miniszté­riumok. A mostani ötéves tervidőszak első három évében a B csoportban átadott beruházások és kapacitások nem érték el a tervezett szintet. A ne­hézipari vállalatok nem használják ki teljes mértékben a fogyasztási cikkek gyártása növelésének lehetősségeit. Ez, persze, negatívan befolyásolja a szovjet emberek szükségleteinek kielé­gítését. A kérdésnek másik oldala is van: az egész gazdasági fejlődés is* mételten alátámasztja, hugy a jelen­legi szükségleteknek megfelelő B cso­port fontos előfeltétele az egész nép­gazdaság hatékony munkájának és a jobb anyagi ösztönzésnek. Ez talán mindenki számára világos. Ennek el­lenére a tervező és a gazdasági szer­vek egyes dolgozói a B csoportot to* vábbra is afféle kiegészítő forrásnak tartják, lefaragják a fejlesztésére szánt kiadásokat, és ezzel igyekeznek leküzdeni a terv kiegyensúlyozatlan­ságait. Ezzel a gyakorlattal nem ért­hetünk egyet. A minisztereknek, a pártmunkások­nak és a gazdasági dolgozóknak, a szovjetek és a tervező szervek dolgo- zóinak minden erejükkel a közszük­ségleti cikkeket gyártó ágazatok fej­lesztésén kell fáradozniuk. Remélem, hogy a jövő gazdasági évben mindannyian így fognak dol­gozni. Ejtsünk néhány szót a gépijparról. Ezt az ágazatot joggal kapcsoljuk egybe a munkatermelékenység növelé­sével és minden népgazdasági ágazat­ban megvalósított műszaki haladással. Nem szándékom a gépipar sikereiről és eredményeiről beszélni. Ezek vitat- hatablanok. Másról van szó: a gép­ipar bizonyos mértékbe-n kezd lema­radni a népgazdasági szükségletek mögött. A párt feltételezése szerint a nyolc­vanas években lelassul a munkaerő- források növekedése, és ezért idejében Úgy Intézkedett, hogy a gépipar bázi­sát a kevésbé termelékeny fizikai munka részarányának csökkentésére ösztönözze. Már 1973-ban jóváhagytuk a megfelelő berendezéseik gyártása fejlesztésének nyolcéves programját. Hogyan teljesítjük e programot? Ha az emelő- és szállítóberendezések gyártását tekintjük, még egyetlen ilyen új üzemet sem adtak át. A felelősség ezért elsősorban a Ne­hézgépipari Minisztériumot, valamint az Építőipari és Útépítő Gépek Minisz­tériumát terheli, mert e szerveik Irá­nyítják a program megvalósítását. A magas követelmények színvonalán kell dolgozni Elvtársak! Megkérdezzük: hogyan magyarázhatjuk meg azt, hogy a gaz­dasági fejlesztés elvitathatatlanul nagy sikerei, a népgazdaság óriási fejlődé­se ellenére már hosszú ideje nem tu­dunk megszabadulni a szűk kereszt­metszetektől, amelyek lehetetlenné teszik még dinamikusabb, még gyor­sabb előrehaladásunkat? Minden konk­rét fogyatékosság saját okaival magya­rázható meg. Itt, az SZKP KB plenáris ülésén a kérdéseket elvi síkon kell megoldanunk, figyelmünket a fő, az alapvető dolgokra kell összpontosíta­nunk. A fő dolog ebben az esetben az, hogy a központi gazdasági szervek, a minisztériumok és a központi hatósá­gok csak lassan biztosítják a népgaz­daság intenzív fejlesztését. Nem sike­rült elérniük, hogy szükséges mérték­ben javuljanak a munka minőségi mutatói, és felgyorsuljon a tudomá­nyos-műszaki haladás. Ebből adódnak azok a nehézségek, amelyek gátolják népgazdaságunk gyors fejlődését. Leonyid Brezsnyev elvtárs a továb­biakban hangsúlyozta annak szüksé­gességét, hogy a tervező és a gazda­sági szervek munkáját a magas köve­telmények színvonalára kell emelni, arra a színvonalra, amelyet az idő­szerű gazdasági feladatok teljesítésé­vel kapcsolatos párthatározatok álla­pítottak meg. Ez a gyakorlati tevé­kenység homlokterébe a helyes szerve­zőmunka kérdéseit állítja — folytatta Leonyid Brezsnyev elvtárs. Itt arra gondolunk, hogy növelni kell a vezető gazdasági káderek személyes felelős­ségét, szigorúbban és hatékonyabban kpll megszervezni a határozatok telje­sítésének ellenőrzését, és tágabb érte­lemben véve tovább kell tökéletesíteni a népgazdaság irányítását. Minden határozatunknak átgondolt, fontos szervezési intézkedéseken kell alapulnia. Mit, hol és mikor kell tenni, ki fog konkrétan felelni az egyes munkaszakaszokért, ki fogja konkrétan ellenőrizni a határozatok teljesítését? A közigazgatási apparátus minden szervének világosan ismernie kell fel­adatát és azt a helyet, amely a leg­fontosabb gazdasági problémák meg­oldásában megilleti. Fokozni kell az igényességet a miniszterekkel, az egyes ágazatok vezető dolgozóival, fő­leg azokkal szemben, akik még min­dig csak lassan teljesítik a sürgető feladatokat. A politikai bizottság úgy döntött: szükséges, hogy az SZKP KB Titkársága, a Szovjetunió Miniszterta­nácsa és annak egyes osztályai, a pártszervek és a szovjetek közvetlenül a helyszínen fokozzák annak ellenőr­zését, hogyan sikerül teljesíteni a ha­tározatokat annak érdekében, hogy idejében felvethessék a személyes fe­lelősség kérdését. Miért van ez éppen így? Azért, mert meg kell mondanunk, hogy az SZKP KB-nak és a Szovjetunió Miniszterta­nácsának több határozatát nem telje- sitiik idejél>en. Ebből legalább két kérdés adódik: Az első az, hogy egyes vezető gaz­dasági dolgozók nem veszik-e túlságo­san félvállról a párt és a kormány határozatait. Sajnos, ez megtörténik. Másodszor pedig az, hogy az elfogadott határozatokat lebontják-e mindig meg­felelően, összhangba hozzáik-e a terv­vel, a pénzügyi és az anyagi lehető­ségekkel. Ez sincs mindig így. Sem az egyik, sem a másik jelenség nem egyeztethető össze a tervgazdálkodás­sal. Ezen a helyzeten javítani kell. Egyre sürgetőbbnek érezzük ma azt, hogy alapvető, sokoldalú elemzésnek kell alávetni a népgazdaságfejlesztés fő problémáit a Hatékonyság további növelése szempontjából. A hatékonyság növelése, ahogy mindannyian tudjuk, a tervezésben kezdődik. 1979 áprilisában ünnepli meg országunk az első ötéves terv jóvá hagyáisá nak 50. évfordulóját. Ez alatt az idő alatt hatalmas, bizonyos mértékben egyedülálló tapasztalatokat szereztünk a népgazdaság tervszerű fejlesztése terén. Az élet azonban nem áll meg egy helyben. Az új feladatok új megoldásokat követelnek és a ter­vezés megszervezéséhez való alkotó hozzáállást teszik szükségessé. Az SZKP KB Politikai Bizottsága nemrég jóváhagyta a szovjet Goszplan- ról szóló külön határozatát. Növelte e terv jogait és fokozta koordinációs szerepét. Nagyon fontos, hogy a mun­kának e határozat alapján való újra­szervezése ne váljon formalitássá. Magának a tervezésnek a tartalmát is minőségileg új színvonalra kell he­lyezni. A Goszplannak ezzel összefüg­gésben alaposan elemeznie kell sok gazdasági kérdést, meg kell találnia e kérdések optimális megoldását, s egybe kell kapcsolnia a nagyfokú fe­lelősséget a kezdeményezéssel és az alkotó bátorsággal. Nagy és bonyolult feladat ez, nem tűr halasztást. A Goszplannak rövide­sen ki kell dolgoznia az 1990-ig ter­jedő távlati tervet. Ezen felül 1979- ben el kell végezni a következő öt­éves terv kidolgozásának jelentős ré­szét. Ebben a munkában kezdettől fogva a helyes irányt kell követni. Helyezzünk még nagyobb súlyt a gazdaságfejlesztés intenzív tényezőire Az új ötéves tervidőszakhoz jelentős előnnyel közeledünk. Országunknak még sohasem volt oly hatalmas gaz­dasági potenciálja, annyira fejlett ipa­ra, tudománya és technikája, mint most. Vitathatatlan, Itogy a mezőgaz­daság fejlesztésére fordított összegek évről évre nagyobb haszonnal járnak. Egyre többet fog adni az országnak Szibéria, a Távol-Kelet és Észak. Nö­vekednek pozícióink a nemzetközi gaz­dasági életben. Erősödik a testvéri, kölcsönösen előnyös együttműködés a KGST-tagállamokkal. Röviden szólva, az új gazdasági és társadalmi felada­tok teljesítése terén szilárd, azt mond­hatnám, megbízható alapra támaszkod­hatunk. Egyidejűleg számítani kell arra, hogy a nyolcvanas évek kezdetétől még nagyobb súlyt kell helyeznünk a gazdaságfejlesztés intenzív tényezőire, mert a többi tényező jelentős mérték­ben szűkül. Ez elsősorban az új mun­kaerő-tartalékok felhasználására vo­natkozik. Érvényes ez az ásványi kin­csekre is, országunk hatalmas tarta­lékokkal rendelkezik, de hasznosítá­suk egyre nagyobb beruházásokat kö­vetel meg. Mindez azt bizonyítja, liogy a tervbe bele kell foglalni az SZKP KB tavalyi decemberi plenáris ülésén kitűzött fel­adatokat, ésszerűen kell kihasználni mindazt, ami népgazdaságunk rendel­kezésére áll. Ez pedig azt jelenti, hogy az 'új öt­éves terv kidolgozása során nagy súlyt kell helyezni a termelési eredmények­re, a leghatékonyabb és a legtakaré­kosabb módszerek alkalmazására. Ez továbbá azt jelenti, hogy maxi­mális figyelmet kell szentelni az ága zatközi és az ágazatokon belüli ará­nyoknak. Ez számos kérdést vet fel. Leonyid Brezsnyev elvtárs figyelmez­tetett arra, hogy tovább kell fejlesz­teni a nyersanyagalapot, a kohóipart, több vegyipari ágat, gyorsabb ütemben kell felújítani a szerszámgépgyártó berendezéseket és fejleszteni az infra­struktúrát: az úthálózatot, a közleke­dést és a távközlést. Leonyid Brezs­nyev elv társ hangsúlyozta e kérdések fontosságát és megállapította, hogy mindennek vissza kell tükröződnie a tervekben és a gyakorlati tevékeny­ségben. A hatékonyság irányvonala végső soron elválaszthatatlan a tudományos- műszaki haladás felgyorsításától. Ezzel kapcsolatos sikereinket az egész világ ismeri, ennek ellenére egyes népgaz­dasági ágazatokban eredményeink még mindig kisebbek lehetőségeinknél. Tu­dósainknak új tudományos gondolatok és műszaki megoldások kidolgozására, a népgazdasági fejlődés kulcsfontossá­gú irányaira kell összpontosítaniuk fi­gyelmüket. Ugyanez a feladata a Szovjet Tudományos Akadémiának, va­lamint a tudomány és a technika fej­lesztésével foglalkozó állami bizottság­nak. Emellett természetesen törődni kell magának a tudománynak a fej­lesztésével, szükségleteinek kielégíté­sével. A jobb tervezéssel párhuzamosan intézkedéseket kell tenni az egész népgazdaság mechanizmusának tökéle­tesítésére. Az ezzel kapcsolatos ja­vaslatokat a Szovjetunió Miniszterta­nácsa dolgozza ki, s fontos, hogy ezt a munkát minél előbb befejezze. összefoglalva: az a feladat, hogy emelkedjen a tervezés és n gazdálko­dás színvonala, » hogy összhangban álljon a jelenlegi időszaknak, a fejlett szocializmus időszakának követelmé­nyeivel. Az új ötéves terv kidolgozása tehát igen komoly, nagyon felelős próbaté­tele a Goszplannak, az egyes szövet­ségi köztársaságoknak, a minisztériu­moknak, mindannyiunknak. Annál Is inkább, mert ez tulajdonképpen elő­készítését jelenti a párt XXVI. kong­resszusának. Elv társak, ma már erre is kell gondolnunk. A pártszervezetek v erőfeszítéseinek súlypontja Szeretnék visszatérni a jövő évi tervjavaslathoz, és hangsúlyozni kívá­nom: a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának ülésszakát követően véget ért az anyagi források elosztásáról és egyes feladatok terjedelméről folyó vita időszaka. A javaslat tervvé válik. A terv törvénnyé válik. Egész mun­kánk súlypontja — a tömegjjolitikai és a szervező munkáé egyaránt — más síkra helyeződik át: azt kell eldön­tenünk, mit kell tennünk annak érde­kében, hogy a tervet teljesítsük és túlteljesítsük. Az ötéves tervidőszak eredményei, az az>on feladatok teljesítésében elért sikerek, amelyeket ez a plenáris ülés vitat meg, jelentős mértékben minden pártszerv akcióképességétől, minden kommunista kezdeményezésétől és fe­lelősségétől függnek. Minden pártszer­vezet és minden párttag tevékenysé­gének ma az a lényege, hogy még nagyobb energiával mozgósítsa a nép alkotóerőit, keresse és felhasználja a gazdasági növekedés új tartalékait. Most, a jelenlegi ötéves tervidőszak negyedik évének küszöbén minden párt- szervezetnek és minden pártbizottság­nak behatóan értékelnie kell a helyze­tet, és döntenie kell arról, mely ta­pasztalatokat használja fel, melyek az elavult és hatástalan munkaformák, ho­gyan lehetne mentesülni a sikeres fej­lődést gátló fogyatékosságoktól. Az évzáró párttaggyűlések jelenlegi időszaka megfelelő lehetőséget biztosít ilyen elemzés elkészítésére és annak meghatározására, hogy mire kell össz­pontosítani a figyelmet a pártmunká­ban. Lezajlásukat már megszervezlük. A kommunisták nagy fokú aktivitást és őszinte érdeklődést tanúsítanak azzal kapcsolatban, hogyan lehelne minél jobban teljesíteni a párt XXV. kong­resszusának határozatait és a 10. öt­éves tervidőszak feladatait. Ezt a törekvést meg kell őrizni a járási, a városi, a körzeti, a területi és a kerületi pártkonferenciákon is. Szük­séges, hogy ez a kampány mozgósítson, még erősebbé és akcióképesebbé te­gyen minden pártszervet. A munkasikerek fokozásának olyan jól bevált eszköze is rondclkSizésünkra áll, mint a szocialista munkaverseny. Terjedelmével és mélységével ez a ver­seny valóban népivé vált, állandóan az alkotómunka példáit szüli, és jól szol­gálja a szovjet népgazdaság fejlődését. Különbséget kell azonban tenni ver­seny és verseny között. Nincs szüksé­günk nagy csinnadrattára a versennyel kapcsolatban. Arra van szükségünk, hogy mindun dolgozó, minden munka­kollektíva nagymértékben törekedjen munkájának javítására. Nincs szüksé­günk mesterkélt „kezdeményezésekre“. Konkrét, valóban a tömegekből kiindu­ló kezdeményezésre van szükségünk, amely az emberek millióit ragadja ma­gával, ösztönzi. A verseny irányítása, az új és haladó dolgok bevezetése olyan munka, amely nem tűr stagnálást és konzervativiz­must. A legjobb munkacsoportok és az újítók gyakorlata fordulatot eredmé­nyez a munkaformákban és módszerek­ben, a technológiában, az irányítás szervezésében. Itt kitartásra, áldozat- készségre, ha úgy tetszik, bátorságra van szükség. Itt néha csaknem újból kell tanulni és ugyanezt megkövetelni másoktól. Aki fél az újtól, gátolja a fejlődést. Ebből kéll kiindulni a káde­rek, a gazdasági és a pártkáderek ér­tékelése során. Lenin konkrét és operatív munkára tanított bennünket. Ezt a követelményt kell szem előtt tartani a gazdasági, a szervező és legalább ennyire a tömeg- politikai és az ideológiai munkában is. A Politikai Bizottság nemrég megvi­tatta az SZKP Központi Bizottságának az ideológiai munkáról küldött levele­ket. A kommunisták és a pártonkívü- liek arról írnak, hogy ez a munka az utóbbi években új színvonalra emelke* dett. Sok levél azonban azt is hangsú­lyozza, hogy ugyanúgy, mint bármely más munkában, e téren is növekednek az igények, a feladatok bonyolultab­bakká válnak, és az eddigi színvonal már nem elegendő. Az ideológiai mun­ka területén a lemaradás jelentős káro­kat okozhat. Az a véleményem, hogy ezzel a meg­fogalmazással egyet kell érteni. Erős, jól képzett, propagandistaapparátusunk van. Ezt az apparátust azonban nem mindig használjuk fel hatékonyan. Ke* vés az elvi jelentőségű fontos anyag a gazdasági és a társadalmi élet idősze­rű problémáival kapcsolatban. Az újsá­gokban, a televízióban és a rádióban publikált anyagokból gyakran hiányzik a meggyőző erő és az általánosítás. S ezek az anyagok gyakran olyan általá­nos frázisokkal telítettek, amelyek sem az értelemre, sem az érzésre nem hatnak, Leonyid Brezsnyev elvtárs a továb­biakban a külpolitikai tájékoztatás kér­déseivel és az ezzel kapcsolatos fogya­tékosságokkal foglalkozott. Éppen ideje — mondotta —, hogy a nemzetközi eseményekről szóló tájékoz­tatás operatívabb, hozzáférhetőbb és tartalmasab legyen, főként a tényeket tekintve. Szükséges, hogy a külpoliti­kai kommentárok lépést tartsanak az eseményekkel és általánosítsák őket. Nem az örök igazságok ismételgetésé­re, hanem a nemzetközi élet fényei­nek mélyreható, érvekkel alátámasztott elemzésére van szükségünk. A szovjet emberek ma politikailag fejlettebbek és aktívabbak, mint bár­mikor a múltban. Joggal támasztanak nagy igényeket a tömegtájékoztató esz­közökkel szemben. Az ideológiai dol­gozók kötelessége, hogy javítsák mun­kájuk minőségét, növeljék hatékonysá­gát, s tökéletesítsék a munka formáit és módszereit. A Politikai Bizottság kü­lönbizottságot hozott létre, amelynek az a feladata, hogy megvitassa ezeket a kérdéseket, és intézkedéseket tegyen az ideológiai és tömegpolitikai munka javítása érdekében. Azt hiszem, mindez hasznos lesz. Elvlársak! Nagy erővel haladunk előre. Országunk szinte szemünk láttá­ra változik. Óriási eredményeket érünk el. Éppen elég problémánk is van. Is­merjük őket, .rendszeresen törekszünk megoldásukra és bizonyára meg is old­juk őket. A szovjet társadalom felbecsülhetet­len értékű politikai tőkéje a párt fel- zárkózoüság.v a párt és a nép egysé­ge. Ez lehetővé teszi, hogy szilárd meggyőződéssel valljuk: további sikere­ket érünk el a XXV. pártkongresszuson kitűzött történelmi jelentőségű felada­tok teljesítésében, a béke és a népek biztonsága megszilárdításáért, a mar­xizmus—len»n>rm»is eszméinek győzel­méért vívott harcban. (Alcímek: Oj Szó)

Next

/
Thumbnails
Contents