Új Szó, 1978. november (31. évfolyam, 302-331. szám)

1978-11-03 / 304. szám, péntek

A válás társadalmi adnia 1978 XI. 3 A vallást a marxizmust megelőzően a felvilágo­sodás bírálta. Az egy­kori ateisták nem ismerték fel a vallás legfontosabb, legmé­lyebb okait. Ezért nem tudták megérteni lényeges jellemvoná­sát, társadalmi alapját. A val­lásban nem a társadalmi élet körülményeinek következmé­nyét látták, liánéin csak té­velygést, amely szerintük a tu­dás hiányából és szándékos félrevezetésből adódik. A val­lás szerintük még nem volt az osztályelnyomás eszköze, ha­nem becstelen emberek mód­szere. Különféle előnyök meg­szerzésére, az ostoba emberek hiszékenységének rovására. Eb­ből kiindulva a felvilágosodás- korabeli ateisták úgy gondol­ták, hogy elég felvilágosítani a felvilágosítatlanokat, elég odahatni, hogy megértsék a vallási elképzelések hamis vol­tát, s ezzel majd a vallásnak örökre befellegzik. A valóságban — ahogy a marxizmus bebizonyította — a vallás problémája nem ilyen egyszerű. Gyökereit nem a tu­datban kell keresni — mert a tudat csak tükörképe azoknak a társadalmi körülményeknek, amelyek közepette az emberek élnek —, hanem az anyagi vi­lágba, a szociáilökonómiai kap­csolatok területén. Hogy fel­számolhassuk a vallást, meg kell változtatni az életet, fel kell számolni azokat a társa­dalmi okokat, amelyekből el­kerülhetetlenül következik a nem felvilágosult emberek, sőt a viszonylag művelt emberek istenben való hite. Ebből azonban egyáltalán nem következik, hogy a mar­xizmus nem számít arra, hogy a vallás terjesztői a tudás hiá­nyára és a félrevezetésre épí­tenek. Az istenben könnyebben hisz az olyan ember, akinek tudása korlátozott, aki nem sa­játította el az őt körülvevő je­lenségek tudományos magya­rázatát, s ezért igaznak véli a világról alkotott legvalószí- nfltlenebb elképzeléseket is. De az élet számos olyan pél­dát is nyújt, amikor művelet­len emberek nem hisznek az istenben, vagy ellenkezőleg, amikor eléggé felvilágosult, művelt emberek, sőt tudósok sem tudnak megszabadulni a vallásos elképzelésektől. A vallás terjesztése során a fél­revezetés is fontos szerepet játszik. Nem véletlen, hogy az ember rendszerint gyermekko­rában válik hívővé, amikor még nem tud önállóan, bíráló- an gondolkodni, amikor köny- nyű beleoltani még a legosto­bább elképzeléseket is. Ez a tényező önmagában mélyebb okok nélkül azonban aligha magyaráz meg valamit. Először is ahhoz, hogy a vallás elter­jedjen és szilárd bázisra te­gyen szert, szükséges, hogy már korábban létezzen, másod­szor: naiv dolog azt gondolni, hogy a széles néptömegekre mesterségesein rá lehet erősza­kolni olyan eszméket, amelyek nem az adott társadalom min­dennapi életének legalább egy részén alapulnak. Egyes embe­reket félre lehet vezetni és be lehet csapni, de nem lehet ezt megtenni az egész társadalom­mal, csaknem az egész embe­riséggel, amely igen hosszú időn át egészen a tőkés tár­sadalom korszakáig zömmel hitt a vallásos ideológia he­lyességében. Egyszóval: a tudás hiánya és a félrevezetés segíti a val­lást, de nem legfontosabb, alapvető oka a vallás terje­désének. A vallás a társadalmi tudat egyik formája, és a tu­dattal megmagyarázni, tisztán eszmei forrásokra hivatkozva magyarázni, olyan ponthoz v#* zet, amely maga is magyará­zatot követel. A vallás kelet­kezésének ez a magyarázata —• annak ellenére, hogy jelentő­sége pozitív volt egy bizonyos korszakban — idealista, tehát nem tudományos. A mar­xizmus, amely bebizonyította, hogy a társadalom szellemi összetevője, beleértve a val­lási elképzeléseket is, viszony­lagos önállóságától függetlenül csak az anyagi összetevők tükröződése, felszámolta a társadalmi élet jelenségeit, köztük a vallási kérdéseket idealista módon magyarázó hozzáállást. Az a forradalom, amelyet a marxizmus jelentett a társada­lom életfelfogásában, a vallást tekintve abban nyilvánult meg, hogy sikerült megtalálni a val­lás forrását magában a társa­dalomban, az emberek anyagi létében. Elsőként mutatkozott ilyen módon egy reális út a vallás leküzdéséhez, mégpedig az, hogy meg kell változtatni magát a létet, meg kell terem­teni az ember egzisztenciális feltételeit, az emberi lényeg kibontakozásához méltó telté­teleket. Miben rejlenek a vallásos elképzelések legmélyebb, leg­alapvetőbb okai? Erre a kérdésre kimerítő vá­laszt Halálunk a marxizmus-— leninizmus klasszikusainak írá­saiban, különösen Lenin művei­ben. Lenin a tőkés társadalom vallásosságának okaival foglal­kozva megállapította, hogy a dolgozó tömegek társadalmi elnyomása, az, hogy ezek a tömegek látszólag teljesen alá vannak vetve a kapitalizmus kiszámíthatatlan erőinek, mert ez a társadalom mindennap, minden órában ezerszer annyi borzalmas megpróbáltatást, bru­tális szenvedést okoz a dolgo­zó embernek, mint a háború, a földrengések stb. — ebben kell keresni a vallásosság leg­mélyebb gyökerét. Lenin a tőke vak erejét te­kinti a mai vallásosság egyik fő okozójának. „A félelem lét­rehozta az isteneket", idézi Lenin a régi közismert mondást és hozzáteszi: A tőke vak ere­jétől való jélelem, a bizonyta­lanságtól való félelem, mivel a néptömegek sohasem képe­sek előre látni, mi fenyegeti bármely lépésben a proletárt és a kisparasztot, mikor kerül hirtelen váratlanul és véletle­nül koldusbotra. Mikor lesz belőle nyomorgó, prostituált, mikor fog éhen halni; ez a bizonytalanság adja a mai val­lásosság gyökerét, s elsősor­ban ezt kell a materialistának tekintetbe vennie, ha nem akar olyan materialista lenni, aki nem eléggé felvilágosult. N em elég, hogy a kapita­lizmusban a kizsákmá­nyolás mindennapos ter­he a néptömegek vállára ne­hezedik, hogy a nyomorral teli élet ktnja.it kell átélniük. A dolgozóknak ezenkívül félelem­mel szembe kell nézniük a vá­ratlannal, amely bármely perc­ben, bármely napon és órában megjelenhet. Lenin írásában a hirtelen, a váratlan és a vélet­len szavakat azért teszi idéző­jelbe, mert rá akar mutatni arra, hogy az éhhalál, a koldus­botra jutás stb. minden lépés­ben leselkedik a dolgozó em­berre, és életének állandó té­nyezője. Egyúttal a kapitaliz­mus olyan kísérő jelensége, mint például a munkanélküli­ség, amely nagy szenvedése­ket okoz a munkásosztálynak, még tovább erősíti a bizonyta­lanság, a kilátástalanság álla­potát a tömegek* tudatában. És ahol kilátástalan a valóság és távlatok nélküli a jövő, ott a legkedvezőbb a talaj a val­lás terjedéséhez, amely túl vilá­gi jutalmat ígér a földön átélt kínlódásért és szenvedésért. Ami a tőkéseket és a ki­zsákmányoló társadalom többi uralkodó, elnyomó osztályát illeti, egészen érthető, hogy ragaszkodnak a valláshoz, osz­tályérdekük fűzi őket a vallási ideológia uralmának megtartá­sához. Lenin hangsúlyozta, hogy isten nevére hivatkoztak a földbirtokosok, továbbá a burzsoázia és a papság, hogy megvédjék kiszá'kmányoló érde­keiket. Az elnyomóknak soha­sem állott és nem is áll ren­delkezésükre kedvezőbb taní­tás, mint a vallás. Nemcsak arról van sző, hogy a kizsák­mányoló osztályok ideológusai, beleértve a papságot, a vallá­sos tanítás létrehozásánál a vallást hozzáalkalmazták ki-1 zsákmányoló érdekeik igazolá­sához és megvédéséhez, hanem és elsősorban arról az objektív társadalmi bázisról, amelyet létrehozott és támogat minden jelenlegi vallás a társadalmi elnyomás és a rabszolgaságba döntés rendszeréről. A vallás, amely a rabszolgaság követ­kezménye, lényegében véve a rabszolgatartók ideológiája. Csak azoknak az osztályoknak van rá szüksége, amelyek ki­zsákmányoló helyzetük megőr­zése érdekében a közvetlen elnyomás eszközein kívül fel­használni kényszerülnek a dolgozók becsapásának és el­nyomásának eszközeit is. Min­den uralkodó osztálynak — ahogy Lenin hangsúlyozta — uralma biztosításához két szo­ciális funkció kell; a hóhér és a pap. A vallásról szóló lenini ta­nításból ered, hogy a vallás gyökerei és a társadalom éle­tében betöltött szerepe egy­mással szervesen összefügge­nek, egyik a másikból követ­kezik. Lenin tántoríthatatlan forradalmi akaraterővel lelep­lezte a vallásnak a proletariá­tus osztály harcával játszott reakciós szerepét, mert akadá­lyozza, hogy a proletáriátus tudatosítsa történelmi küldeté­sét és a kapitalizmus sírásója legyen. A vallás szerepe, szo­ciális küldetése a kapitalista társadalomban abban rejlik, hogy elhomályosítsa a dolgo­zók tudatát, elvunja tőlük azt a képességet, hogy helyesen ér­tékeljék helyzetüket, a földön­túli boldogság illúzióival meg­édesíti keserű mindennapi éle­tüket, és ezzel elveszi kedvü­ket attól, hogy jogaikért har­coljanak. Attól az időtől kezdve, hogy Lenin közzétette a vallás okai­ról és társadalmi lényegéről szóló tanítását, világszerte nagy változásokra került sor. A szocialista tábor országaiban felszámolták vagy egyre inkább felszámolják a vallást éltető társadalmi bázist, amelyet Le­nin a vallás legmélyebb gyö­kerének nevezett. Nálunk már nincs társadalmi elnyomás, olyan osztályok sem léteznek, amelyeknek érdekük fűződne a vallásnak kizsákmányoló cé­lokra való felhasználásához. A szocialista szociálökonómiai rendszerben a társadalmi élet döntő területein már nem lé­teznek azok az okok, amelyek létrehozták az istenben való hitet. A szocialista országok­ban a vallás, ezért enyészetre van ítélve. A vallás azonban nem tűnik el a történelem színpadáról automatikusan még az őt táp­láló és éltető társadalmi bázis felszámolása után sem. A szo­cializmusban is befolyásolja még a vallás a társadalomnak egy részét. A vallás — ahogy Lenin megjósolta — képes élet­ben maradni azon okok felszá­molása után is, amelyek létre­hozták. Lenin müveiben több­ször rámutatott a hagyomá­nyok, az évszázadokon át be- idegződött szokások erejére, azon szokásokéra, amelyek széles^ körben elterjedtek a néptömegek között; éppen ezért könyörtelen eszmei ne­velőmunkára van szükség a vallási előítéletek leküzdése érdekében. A mi a vallásnak a társa­dalom életében betöltött szerepét illeti, az a szo­cialista társadalomban is reak­ciós. Természetesen azokban az országokban, ahol már fel­építették vagy most építik a szocializmust, a vallás nem szolgálhatja egy osztálynak a másik által való rabságba ta­szítását úgy, ahogy ez a ki­zsákmányoló társadalmakra jellemző. Azt sem lehet azon­ban mondani, hogy a vallás lényege a szocializmusban megváltozott volna, hiszen ugyanaz maradt, csak a vallás­tól független valláselőidéző okok tűntek el; a szocialista rendszer győzelmével meg­szűnt az osztályelnyomás lehe­tősége. A vallás reakció sze­repe most abban rejlik, hogy elvonja a hívőket a szocialista és a kommunista építés fel­adatainak teljesítésében való tevékeny és öntudatos részvé­teltől, nem beszélve arról, hogy a hívők tudatát naiv, mű­veletlen, tudománytalan el­képzelésekkel tölti meg a konkrét va’óságról és az em­beri élet lényegéről. P. F. KOLONYICKIj BIZTATÓ TÁVLATOK A szocialista munkabrigádok vezetőinek tanácskozása $ Sikerrel alkalmazzák Zlobin módszerét és a szaratovi munkamódszereket Húszéves a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban a szocialista munkabrigádok moz­galma. Nagyszerű seregszemle volt, amikor a járási szakszer- vezeti tanács megrendezte a szocialista munkabrigádok ve­zetőinek tanácskozását. Öröm mel állapították meg, hogy ma már a járásban több olyan üzem Is található, ahol a dol­gozók túlnyomó többsége ré­szese a mozgalomnak, néhány üzem pedig csaknem száz szá­zalékos szervezettséggel di­csekedhet. A tanácskozás során Vígh József elvtárs, a Járási Szak- szervezeti Tanács elnöke be­szédében rámutatott a mozga­lom hozta változásokra is: „A munkabrigádok hatékonyan se­gítik a gazdaságos termelést, de tevékenységük erkölcsi si­kere is jelentős. Más a dol­gozók egymáshoz való viszo­nya, jobb a munkafegyelem, elsődleges a közösségi érdekek érvényesítése. Az üzemi de­mokrácia alapját a munkabri­gádok alkotják, és segítik a brigádtagok személyiségének sokoldalú fejlődését." Számba vették az elért eredményeket. Csaknem száz- százalékos szervezettséggel di­csekedhet a nagymegyeri (Ca­lovo) Nagyhizlalda, a Járási Építőipari Vállalat, a PREFA és a SLOVLIK nemzeti válla­lat dunaszerdahelyi [Dunajská Streda) üzeme, a vásárúti (Trhové Mýto) Csehszlovák— Szovjet Barátság Efsz, a Csi- Mzközi Efsz, a somorjai (Ša- morín) Kék Duna efsz, a gom­bai (Hubice) Állami Gazdaság. A mezőgazdasági üzemekben a szocialista munkabrigádok mozgalma később honosodott meg, mint az ipari üzemekben, de ma már 145 munkabrigád 2125 tagja részese a mozga­lomnak járásunk mezőgazdasá­gii üzemeiben. A tanácskozás során néhány követésre méltó példáit, jelen­tősebb munkasikert is megem­lítettek. A MILEX nemzeti vál­lalat nagymegyeri üzeme két ízben, legutóbb az idén, nyer­te el a vállalati vándorzászlót. Az üzemben működő szocialista munkabrigádoknak köszönhe­tik, hogy a felvásárlás tervét 3 százalékkal túlteljesítették, a munkatermelékenység pedig 105,1 százalékos. Az állami ellenőrzés a termékek minő­ségét értékelve 7 ponttal töb­bet adott a szokottnál. Hogy­ne, hiszen tavaly termékeik 9,6 százaléka volt elsőosztá­lyú, az idén pedig mar a ter­mékek 46 százaléka. A PREFA nemzeti va Halat dunaszerdahelyi (izemében ed­dig a dolgozók 75 százaléka kapcsolódott be a szocialista m u nk a br i g á d o k versenyébe. Négy egymást követő időszak­ban, legutóbb az idén kapta meg az üzem a vezérigazgató­ság vándorzászlaját. A Vassy Ferdinánd vezette, Vörös Októ­ber nevet viselő munkabrigád tevékenységét külön is mél­tatták. Hogyne, hiszen sikerrel alkalmazzák Zlobin módszerét, a szaratovi munkamódszereket, jelentős megtakarítást értek el, és munkájuk mindig kiváló minőségű. A vitában felszólalók megál­lapították: a szocialista mun­kabrigádok figyelmét a tudo­mányos műszaki fejlesztés eredményeinek gyakorlati al­kalmazására, az újítók mozgal­mának kiszélesítésére, a mun­ka és életkörnyezet javítására kell Összpontosítani. Hangsú­lyozták: a brigádtagok eszmei, politikai és szakmai tovább­képzéséről egy pillanatra sem szabad megfeledkezni. Irányelveket fogadtak el a tanácskozás résztvevői. Olya­nokat, melyek biztató távlatot adnak a mozgalomnak. Külön említésre méltó ez az elv: arra kell törekedni, hogy a munka- brigádok minden tagja olyan szintű Iskolai képzettséggel rendelkezzék, amilyet munka­helyi beosztása megkövetel. A szocialista életmód kialakításá­nak érdekében pedig igényes erkölcsi követelményeket, mint elérendő célt jelöltek meg a határozatban. A mozgalom tapasztalatait értékelve a határozatban meg­jelölték az utat is, mely a cé­lok eléréséhez vezet: legfőbb feladatuknak a párt gazdaság- politikájának megvalósítását, a szocialista életmód kialakítá­sát tartják. A hatékonyabb együttműködés érdekében meg­választották a szocialista mun- kabrigádok járási tanácsát, mely 25 tagú. Ebben a járási tanácsban arányos képviseletet kaptak a Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalom üzemi szerve­zetei és a Szövetkezeti Föld­művesek Szövetségének kül­döttei. Ily módon a jövőben jobb feltételeket biztosítanak a különféle ágazatokban műkö­dő munkabrigádok tevékenysé­gének összehangolására, a ta­pasztalatok kölcsönös kicseré­lésére és általánosítására. SVINGER ISTVÁN ló kezdeményezés ÚJÍTÁSOK, ÉRTÉKES FELAJÁNLÁSOK $ TELJE­SÍTIK A TERVET A Kelet-szlovákiai Vasmű nagyolvasztó üzemében már 66 szocialista munkabrigád működik, ezekben 964 tag dolgozik, méghozzá példa­mutatóan. Nagymértékben az ő ér­demük, hogy a legutóbbi vállalati szakszervezeti kon­ferencián a nagyolvasztó üzem munkaközösségét is dicséret illette. Joggal, mert az üzem az év elejétől kö­zel 64D0 tonnával túltelje­sítette a tervezett nyersvas- termelést. Dicséretükre vállhat az is, hogy ellenszolgáltatás nélkül, társadalmi munká­ban 2201 órát dolgoztak le a gépi berendezések javítá­sánál, több mint tízezer órát a munkahely-, és kör­nyezetszépítésnél, valamint közel 1100 órát a védnök- ségi efsz-ben. A nagyolvasztó üzem dol­gozói közül kétszáztizen- hárman adtak vért. Több mint 320 újítási javaslatot nyújtottak be, ezekből száz- harminchatot elfogadtak, il­letve száztizennyolcat meg­valósítottak. Ezzel közel 4,3 millió korona gazdasági j előnyt értek el. Figyelemreméltó eredmé­nyek jelentkeztek ebben az üzemben a nyersanyagok megtakarításában, melyeket import útján szereznek be. Földgázból 350 ezer köbmé­tert, mazutból csaknem 5400 tonnát megtakarítot­tak. A nyersvastermelésnél tonnánként 8,11 kg tüzelő­anyagot takarítottak meg, ennek értéke közel 15 mil­lió korona. Csökkentették a termelési folyamat köz­ben keletkezett oxigénvesz­teséget, ami pénzben kife­jezve 4,5 millió korona ér­tékű megtakarítást jelent. A Vasmű nagyolvasztó üzemének dolgozói — a szocialista munkabrigádok kezdeményezését követve — elhatározták, hogy nz év végéig, s ezt követően is fokozzák igyekezetüket az anyag- és energiataka­rékosság terén. Az SZLKP Kelet-szlová- | kíai Kerületi Bizottságának felhívására is ebben a szel­lemben válaszoltak. KULIK GELLERT

Next

/
Thumbnails
Contents