Új Szó, 1978. november (31. évfolyam, 302-331. szám)

1978-11-22 / 323. szám, szerda

A megtisztelő név birtokában A Zemianské Kostaľany-i Al-< íami Gazdaság 1900-ban alakult, gyakorlatilag a környék elma­radó egységes földművesszövet- kezeteiből. Területéhez csatol' ták még az addig egyénileg gazdálkodók szocializált föld­iéit, és a Handlovái Állami Gaz­daság egy részét. így a gazda­ság jelenleg nyolc falu határá­ban 5800 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodik, ami­ből 2821 hektár a szántó. Az első években nem voltak könnyű helyzetben a gazdaság vezetői. Az örökölt föld túlnyo­mó többségét már éveken ke­resztül nem művelték intenzí­ven, és így a kedvezőtlen idő­járási viszonyokkal á rossz ta­lajfeltételek is párosultak. Mindez a 600 méter tengerszint feletti magasságban, dombos vi­déken, ahol a munka több hoz­záértést igényel, mint sík terü­leten, csak nehezítette az indu­lást. A gazdaság életében az ötö­dik ötéves tervidőszak jelentet­te a fordulópontot. Befejeződött a közel nyolc éven át tartó te­rületátcsoportosítás, rendezték a tulajdonjogi viszonyokat, s mindez pozitívan hatott a ter­melésre. Az indulási nehézségeket, de elsősorban a jelen termelési si­kereit Jozef Kozák mérnökkel, a gazdaság igazgatójával és 'Emil Fašung üzemgazdásszal boncolgattuk. — Az ötödik ötéves tervidő­szak alatt a korábbi évekhez vi­szonyítva az állami gazdasá­gokban Is nagyobbodott a me­zőgazdasági termelés terjedel­me, fokozódott a munkaterme­lékenység, gazdaságosabb lett a termelés, de a pozitívumok mel­lett is látni kellett, hogy az egyes gazdaságok között jelen­tős különbségek vannak a gaz­dálkodás színvonalában — kezdte az igazgató. — A CSKP Központi Bizottságának Elnök­sége és a csehszlovák kormány ezt véve alapul dolgozta ki az állami gazdaságok további fej­lődésének irányvonalát. Ez az okmány irányjelző munkánk­ban,* hiszen meghatározza az állami gazdaságok küldetését és szakosodásuk Irányvonalát. A 6. ötéves tervidőszak így sokkal nagyobb teret ad a ter­melés fejlesztésére, valamint a dolgozók munkaaktivitásának kibontakoztatására. Ezt a Ze­mianské Kostoľany-i Állami Gazdaság példája is bizonyítja, amit az üzemgazdász részlete- aett. Már az 5. ötéves tervidő­tábláján csépelték, 62 mázsát hektáronként. A párt és állami szervek többször méltányolták a gazda­ság dolgozóinak igyekezetét és munkasikereit. A CSKP Közpon­ti Bizottsága, a CSSZSZK kor­mánya és a Szakszervezete*k Központi Tanácsa a CSKP meg­alakulásának jubileuma alkal­mából az elért termelési ered­ményekért „A CSKP megalaku­lása 50. évfordulójának üzeme“ többet adjanak e>l. Párhuzamo­san a húseladás és a tojásael- dás tervét is teljesítik, sőt túl­szárnyalják. A tojóknál évente / 265 darabos átlagot érnek el és a tojásonként felhasznált 18 dekagramm koncentrált takar­mány is figyelemre méltó átlag. — Eredményeink mögött el­sősorban embereinket, munka- aktivitásukat látjuk s értékeljük — folytatta az üzemgazdász. — Céltudatos politikai munkával EmH Fašung és Jozef Kozák a tervfeladatok teljesítését ellenőrzik nevet adományozta a gazdaság­nak. A sokéves szorgos munká­ért és a gabonatermesztésben elért sikerekért 1974-ben a köz­társaság elnöke „A kiváló mun­káért“ kitüntetést adományozta a gazdaságnak, egy évvel ké­sőbb pedig — az 5. ötéves terv­időszakban elért sikerekért — a szövetségi kormány és a Szakszervezetek Központi Taná­csa „Csehszlovákia szovjet had­sereg általi felszabadítása 30. év­fordulójának üzeme“, a Csehszlo­vák-Szovjet Baráti Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága pedig a „Csehszlovák—Szovjet Barátság állami gazdasága“ ne­vet adományozta az üzemnek. — E büszke nevet a legjob­ban értékeljük — hangsúlyozta az igazgató. — Gazdaságunk mind a 890 dolgozója messze­menően tudatosítja, hogy egy ilyen név nemcsak büszkeség, hanem egyben kötelez is, s ez a tudat pozitívan mutatkozik meg a feladatok teljesítésében. A szavakat bizonyító példák sorából ide kívánkozik a takar­mánytermesztés. A gazdaság tö­megtakarmányokból önellátó. — Állattenyésztési feladataink IIMi M •> • j 11 ■» A m. m 4 é :.i\; Ti V>x . M&-Jv .. „..-.j A tojókat gondozó bronzérmes szocialista munkabrigád tagjainak egy csoportja munka közben (A szerző felvételei) szak termelési feladatai is igé­nyesek voltak, mégis hiánytala­nul teljesítettük valamennyit. A teljes mezőgazdasági hozamunk évről évre nagyobb lett, s így az eladási terveket is fokozhat­tuk. Példaként a szemesek hek­tárhozamát említhetném. Amíg 1970-ben hektáronként átlago­san 29,1 mázsa szemest termel­tünk meg, addig a kedvezőtlen 1975-ös évben 36,1 mázsát. Egy évvel korábban 51,1 mázsa volt az átlag, a búza pedig 54,1 má­zsával fizetett hektáronként. A gazdaságban jelenleg a fő termelési ágazatok közé tarto­zik a gabonatermesztés, a tojás­termelés, a szarvasmarhate­nyésztés keretében pedig első­sorban a tejtermelés. Az idén 1650 hektáron 46,2 mázsás ter­mésátlagot értek el gaboná­ból, ami a gazdaság f^nállása óta a második legjobb termés. A búza közel 50 mázsás átlagot adott, a csúcshozamot a bystri- Canyi üzem egyik 165 hektáros arra késztetnek bennünket, hogy a tömegtakqrmány ter­mesztésére megkülönböztetett figyelmet fordítsunk — hangsú­lyozta az igazgató. — Szántó­földön 200 hektáron silókukori­cát termesztünk, az évelő ta­karmányok pedig 340 hektárt foglalnak el. Hektáronként —* szénában számítva — 75 máj zsás átlagot értünk el. Rétjeink területe 900 hektár, legelőink pedig kétszer ekkora területet tesznek ki. A legelőket a tehe­nekkel szakaszosan legeltetjük, de a növendékmarhák is a sza­badban vannak, tavasztól egé­szen novemberig. Az állattenyésztésben döntő szerepe a tehéntenyésztésnek van. Az évi fejési átlag tehe­nenként 3000 liter felett volt, az idei terv 3200 literrel szá­molt, de több telepen már most túllépték ezt az átlagot. így adott a lehetőség, hogy a ter­vezett 3. millió 200 ezer liternél és szakoktatással sikerült elér­nünk, hogy a korszerű agro­technikai követelményeit vala­mennyi növénytermesztőnk jól ismerje, és lényegében ugyan­ezt mondhatom az állattenyész­tőkről is. A Februári Győzelem 30. évfordulójának tiszteletére vállalt kötelezettségeikben tagjaink elsősorban a tervek túlteljesítésére, a takarmány- és anyagtakarékosságra kö­telezték magukat. A közel 800 ezer korona értékű vállalást 9 hónap alatt teljesítettük. A leg­jobb példát a szocialista mun- kabrigádoik mutattáik. Kilenc ilyen kollektívánk van, 157 tag­gal. A legjobbak sorába a cígefi tehénfarm ezüstérmes szocialis­ta munkabrigádja és a tojókat gondozó bronzérmes szocialista munkabrigád tartozik, de ered­ményesen helyt állnak a ver­senyben a traktorosok is, akár­csak a központi műhely javítói­nak tizenhéttagú brigádja. Nem kis érdemük van abban, hogy az őszi mezei munkákat az idén is jó minőségben és idejében vé­gezték el. Mindez együttvéve pedig jó alap, biztató jel a jö­vőre nézve. JOZEF SLUKA A JÖVŐ ÉHRE GONDOLVA Annyi szélsőség, mint az idén, már régen jellemezte idő­járásunkat, s a mezőgazdaságnak a munka mennyiségén kívül számtalan esetben az időjárás viszontagságai okozta nehézségekkel is meg kellett kUzdenie. Végleges adataink arról, hogy e küzdelem milyen ered­ményeket hozott, egyelőre nincsenek, hiszen még hosszá hetek választanak el bennünket az év végétől, és a későn érő szemes kukorica miatt sok helyen a betakarítással sem végeztek. Annyi azonban már fgy is bizonyos, h’ngy mező- gazdaságunk nem zár rossz évet, sőt több vonatkozásban azokból az adósságokból is sikerül törlesztenie, amelyek az ötéves tervidőszak első két évében keletkeztek. A siker titkait keresve kiemelt helyen kell említeni az év kerek évfordulói, elsősorban a Februári Győzelem jubi­leuma kapcsán kibontakozott szocialista munkaversenyt, amely lényeges feltétele lett a termelés fejlesztésének, va­lamint a tervfeladatnk teljesítésének és túlszárnyalásának. Ösztönzőleg hatott a belső tartalékok feltárására, a haté­konyság növelésére. Száz és százezrek éreztek így s tettek többet a gazdagabb termésért. Szlovákia egységes földművesszövetkezeteiben közel négyszázezer egyéni, kollektív, illetve vállalati szocia­lista munkafelajánlás született, amelyek értéke meghaladja a 345 millió koronát. Az állami gazdaságok dolgozói is min­den eddiginél értékesebb, 237 millió koronát érő vállalással köszöntötték a jelentős törétnelmi esemény 30. évforduló­ját, és nem kicsiség, hogy az év első félévében kötelezett­ségüknek 85 százalékban tettek eleget. A nyugat-szlovákiai kerületben a mezőgazdasági üzemek egész snra kapcsolódott be a gabona- és a kukoricatermesz­tési versenybe. Nem maradt visszhang nélkül a közép-szlo­vákiai kerület mezőgazdasági üzemeinek felhívása sem, amely a rétek és legelők jobb hasznosítására ösztönözte a földmüvesszövetkezeteket és állami gazdaságokat, akárcsak a náchndi majd a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás felhívása, amely az állattenyésztőket ösztönözte a gazda­ságosabb takarmánygazdálkodásra és a nagyobb termelé­kenység elérésére. Járások, üzemek, kollektívák, szocialista munkabrigádok és egyének sikereivel folytathatnánk a felsorolást. Példák hosszú sorával, amelyek arról szólnának, hogy hol és meny­nyivel értek el nagyobb hozamot a tervezettnél, hány szá­zalékkal csökkentették az anyag-, energia- és üzemanyag fogyasztást, s milyen arányban teljesítették túl a hús-, vagy a tejeladás tervét. S párhuzamosan a társadalmi munka­órák százairól és ezreiről is számot adhatnánk, amiket a munkafeltételek javítása és a munkakörnyezet szépítése ke­retében dolgoztak le. A számok mögött minden esetben látnunk kellene a szo­cialista munkaverseny hatalmas, ösztönző erejét, amit — s ezen van most a fő hangsúly — meg kell tartani, át kell vinni a jövő évbe is; azzal, hogy minden mezőgazdasági üzemben, minden munkaszakaszon — kollektívák és egyé­nek szerint — konkrétan, reálisan, igazságosan és főleg komplex módon értékelik a felajánlások teljesítését, s az eredményekkel összhangban adják majd a jutalmakat is. Nem szabad elfelejteni, hogy jövőre is nagy feladatok várnak a földművesekre, hogy 1979-ben is lesznek jelentős évfordulók és események, s a niunkhverseny megfelelő ér­tékelése már alap alilioz, hogy a feladatok és évfordulók ismét vállalásokra, rendkívüli munkatettekre ösztönözzék a földműveseket. EGRI FERENC Második otthonom - a telep Urbán Gyula főzootechnikus mögött több mint két évtizedes gyakorlat áll. Az ötvenes évek elején végezte el a mezőgazda- sági technikumot. Tehát olyan időben, amikor a szövetkezetek szervezését a Bodrogközben már befejezték. Hosszú évekig dolgozott a Leleszi (Leles) Ál­lami Gazdaságban. Jelenleg a Pólyáni (Poľany) Egységes Földművé sszövetkezet állatte­nyésztését Irányítja. A telepen találtam az egyes számú tehénistállóban. Éppen a hétvégi ellenőrzést és értékelést végezte C. Tóth Józseffel, a fe­jők szocialista munkabrigádjá­nak vezetőjével. Ö mondta: — Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Amit úgy kell érteni: mindent a maga idejében. A rendszeres érékelés a brigád tagjait még jobb munkára serkenti. A szo­cialista munkabrigád három éve alakult, az idén kapják meg a bronz fokozatot. Nyolc tagja van, s párban dolgoznak, egy fejő, egy gondozó. Minden pár munkáját külön-külön értéke­lik. Fizetésüket teljesítményük után kapják. C. Tóth József a feleségével dolgozik, ők mindig a legjobbak. Tavaly 3100 liter tejet fejtek tehenenként, az idei vállalásuk 3200 liter, a brigád pedig szeretné elérni a 3100 lij teres átlagos tejhozamot. No­vember végéig 3150 litert fej­tek tehenenként. — Tudom, vannak szövetke­zetek — kivált a Nyugat-szlová­kiai kerületben, — ahol ennél több tejet is fejnek tehenen­ként. Éppen az Üj Szóban ol­vastam a minap, hogy ott már a négyezer literen felüli tejhoza­mot is elérik. De a mi járásunk­ban ez is szép eredmény. Egyéb­ként járásunkban a 100 hektár­nyi szántóterületre eső szarvas- marha száma a mi szövetkeze­tünkben a legmagasabb, 28 da­rab. Az istállóink viszont már régiek, s csak 1980-ban kezdjük meg egy új, 760 férőhelyes korszerű tehénistálló építését. A fejésen kívül bizony mindent kézzel végeznek a gondozók — tájékoztatott Urban Gyula. ‘— Hány tehenet gondoznak? f— kérdezem C. Tóth Józseftől.-=■ Huszonhatot. A feleségem fej, a többi munkát én végzem el. Mi mindig pontosan kezdjük az etetést és a fejest is. Ez igen lényeges, mert az állat is olyan, mint az ember, ha nem étkezik pontosan, hanem csak úgy ösz- szevissza, egyszer csak azon veszi észre magát, hogy nincs étvágya. Az a tehén, amelyik minden nap pontosan kapja az élelmet, a tejet is jobban lead­ja. De a tiszta környezet is fon­tos. Újra élhallgat, s rám néz kérdő tekintetével, majd még azt mondja: •— A mi istállónkban min­dig tisztaság van, oda bármikor bejöhet, ott rendet talál. Igaz Urban elv társ? A zootechnikus már korábban elmondta ezt is, a C. Tóth Jó­zsef szocialista brigádjával kap­csolatban. írjuk hát ide, — mert megérdemlik — a többiek nevét is: Haraszti Ilona, Tóth József, Szimko Barna, Bohács Tibor, Simon Barna és felesége. Kocsiba ültünk és elindultunk a hosszú falun keresztül C. Tóth Józseféit háza felé, amely majdnem a falu végén van, Szép, takaros, új ház, mögötte nagy kert, az udvaron szőlőlé gas és egy két gyümölcsfa. Iga- zi falusi porta. A 48 éves házi­gazda előzékenyen invitál az ebédlőbe. Bejön a felesége is. A gyerekek felől érdeklődöm. — A lány gimnáziumba jár. A’ fiú az idén fog érettségizni a kassal (Košice) Gépipari Szak- középiskolában. Színjeles tanu­ló. Azt mondja a múltkor: — Apu, én tovább szeretnék tanulni, s szeretném megszerez­ni a gépészmérnöki diplomát. A tanáraim is tanácsolták, hogy jelentkezzem főiskolára ... — Mondom, csak tanulj fiam, ha van hozzá kedved. Én támo­gatlak. — S van-e miből segíteni? üsszenéznek, s mosolyognak. — A házat is saját erőnkből építettünk fel. Még húsz fillér kölcsönt se vettem fel rá. Ne­kem nem volt s nem is lesz so­ha kölcsönöm. Igaz, a szövetke- zet segített, adott 25 ezer ko­ronát, a fuvart is olcsóbban szá­molták. De én meg is hálálom ezt a munkámmal. Szeretem jól elvégezni, amit rám bíznak. Ügy megyek a telepre, mint haza. Azt tartom, amit az ember nem‘kedvvel csinál, azt hagyja inkább abba. ' Tudja, én igen megbecsülöm és szeretem ezt a mai világot. Az én apám pász­torember volt, és én az egész nyarat mezítláb bojtárkodtam át vele. Bojtárt se fogadott, hogy több Jusson nekünk, a sok gyereknek enni kellett. Télen bocskorban jártam az iskolába. Azért a nyolc osztályt elvégez­tem. Olvasok én újságot meg könyveket is. Mit mondjak még? Örülök, hogy a fiam to­vábbtanul majd... TOROK ELEMÉR tfj sző 1978. XI. 22.

Next

/
Thumbnails
Contents