Új Szó, 1978. november (31. évfolyam, 302-331. szám)
1978-11-02 / 303. szám, csütörtök
A fekete oág-i oui erőmű építői az év eleje óla 240 millió korona értékű munkát végeztek, ezzel uz én'első kilenc hónapjában az építőipari munkák ütemtervéi 104 százalékra teljesítették. Ezekben a napokban a be ruházás fő kivitelezőjének, a iilinai Váhostav vállalutnuk u dolgozói uz erőmű közpon ti blokkiát betonozzák A képen: az alsó víztároló és az épülő vízi erőmű tátha tó. | Kelv : V GabČO ČS’J'K j IGÉNY A JÓRA, A CSELEKVÉSRE Beszélgetés Smagda Móric elvtársnövel, o SZÍSZ Košice-vidéki Járási Bizottságának titkárával A közelmúltban fejezik be ta- mulmányait Moszkvában, a Komszomol Polil ikai Főiskoláján. Meghívást kapott Prágába a SZISZ Központi Bizottságának egyik osztályán kínáltak számára foglalkozást, de ő inkább hazajött. — Visszavágytam a Bódva- völgyébe — magyarázza, — de egyébként is, itt jói ismerem az embereket, tudom, mi rejlik a fiatalokban és hogy miként lehet velük dolgozni. Előbb bizonyítani szeretnék, tehát járom a falvakat, szervezem a fiatalok mozgalmát. — Mi kell ahhoz, hogy egy fiatal érdeklődése a közösségi ügyek felé forduljon? — Életkori sajátosság, hogy a fiatalok nehezen tudják elviselni a magányt. Akarva, akaratlan, de keresik a közösséget. Természetesen, mindenekelőtt szórakozási igényük kielégítése végett. Korántsem biztos azonban, hogy az a fiatal, aki megtalálta a számára megfelelő szórakozási lehetőséget, már közösségi emberré is vált. — Mi tehát az a többlet, amire szükség van? — Saját példámat veszem. Kiskoromban nagyon megszerettem a népmeséket. Megtanultam tisztelni a jót, elvetni a rosszat. Óvodába, iskolába, munkába kerülve is megmaradt bennem az igény a jónak keresésére. Így van ezzel más is. Igény a jóra, ez az elsődleges. Persze, még ez is kevés. Járásunkban, főleg az utóbbi évtizedekben, a családok anyagi helyzete sokat javult, könnyebben kielégíthetik a fiatalok igényeit. Persze az olyan fiatal, aki tizenötéves korában szte- reomagnót kap a szüleitől, tizennyolcéves korában pedig személygépkocsit, az nagyon nehezen válik jó közösségi emberré. Más is kell. Igény a cselekvésre. A közösségért való cselekvésre, amikor érvényesül a gottwaldi tanítás: aki másokat lángra akar lobbantam ügyünk iránt, az maga is égjen, lobogjon! — Ismersz ilyen fiatalokat? — Hogyne, járásunkban ilyennek ismertem meg a nagyidai Snyír Ferencet, a makranci Tóth Elenát, az áji Kulcsár Károlyt, a svinicai Angelika Urbanovát, és a sort még tovább folytathatom... — Moszkvai tanulmányaid idején módod volt megismerni n szovjet fiatalokat. Milyeneknek ismerted meg őket? Évfordulók tiszteletére Az utolsó simításokat végzik az új, kéttantermes óvoda építésén Csicseren (Čičarovce). Deák Péter hnb-elnök elmondta, hogy az építkezésen a község lakossága több mint 30 ezer órát dolgozott. A gyermekek második otthonába most az anyukák szorgoskodnak, hogy a létesítményt — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61. és a község felszabadításának 34. évfordulójára — határidőre át tudják adni. — Nekem különösen a/ tét szett, hogy van múlt es önismeretük. Ügy vélem, ebből táp lálkozik az a felelősségerzet is, ami természetes sajátjuk amikor u haza, a szocialista közösség dolgairól van szó. Igazi, valóságos életet élnek a szovjet fiatalok. És nem félnek kimondani az igazat. Vitatkozni és érvelni is nagyon szeretnek. Lenne mit tanulunk tőlük 1 — Jelenlegi munkaköröd, feladatod a falusi ifjúsági szervezetek tevékenységének irányítása. Milyenek a tapasztalataid? — És a kisebb falvakban élő fiatalokkal mi lesz? — A kisebb falvakban Is szükség van ifjúsági szervezetre. Ilyen helyeken, mivel itt főleg regisztrált tagok működnek, a hétvégi akcióikra, a klubélet fejlesztésére kell összpontosítani figyelmünket. Már tervezzük is a klubvezetőket képző tanfolyamok megszervezését. — Más tömegszervezetekkel milyen a kapcsolatotok? — Általában jó. Egyébként a falusi ifjúsági szervezetek tevékenységét illetően számos lehetőség mutatkozik a CSEMADOK és a SZISZ együtműködé- sének megerősítésére, fokozására. A CSEMADOK járási bizottságának dolgozóival már beszéltem is erről a kérdésről, és ők örömmel vették a kezdeményezést. Reméljük, nem marad el a folytatás sem. Természetes tehát, hogy amikor megköszönöm a beszélgetést, erre gondolok: a jóra, a cselekvésre vonatkozó igény nagyszer.ű tulajdonsága fiatalságunknak, és akikben él ez az igény, megérdemlik a biztatást. SZÁSZAK GYÖRGY Kommentáljuk Az ifjúsági klubok műsoráról A legtöbb helyen már szeptember közepén megkezdték, felújították működésüket az ifjúsági klubok, valójában azonban ilyentájt nyitják szélesre az ajtókat. A nagyobb létszámú közönségre, az érdeklődés fokozódására most számítanak a klubvezetők, és ennek megfelelően a színesebb, az érdekesebb műsorokat most tűzik napirendre. Az ajtók tehát szélesre tárulnak, kérdés azonban, hogy mivel várják a fiatalokat. Több ifjúsági klub őszi-téli prog lantjai, munkatervét elolvasva, megismerve elénk rajzolódott az általános kép: mire is számíthatnak a klubba látogató fiatalok. A legtöbb esetben diszkóra, zenés estre, táncdalhangver- senyre várják a fiatalokat. Persze, a programokban ilyen müsorszámok is találhatók: diavetitőses képzőművészeti bemutató, orvos, csillagász előadása, a helyi irodalmi színpad fellépése. A klubvezetők többsége nem hivatásos népművelő, nem kívánhatjuk tűliik, hogy olyan műsort állítsanak össz?, ami az atlagot felülmúlja, hiszen erre a hivatásos népművelők sem mindig képesek. Hiányzanak a képzett, felkészült, önként vállalkozó közreműködők, nem korlátlanok az anyagi lehetőségek sem. Egy szempont azonban fontos, és jő volna, ha erről a szerényebb lehetőségekkel rendelkező klubvezetők se feledd keznének meg. Olyan műsorokat kell összeállítani, amelyeknek nem csupán hallgatói a résztvevők, hanem tevékeny részesei is. Olyan klubdélutánokra, klubestekre van szükség, amelyen a fiatalok kibontakoztathatják képességeiket, a szó legjobb értelmében részesei lehetnek a műsoroknak, vitatkozhatnak, kérdezhetnek. Nagyon helyes, dicsérendő, ha az ifjúsági klub programjában előadások is szerepelnek. A meghívott közéleti vezető, veterán pártharcos, orvos, csillagász, bizonyára sok érdekeset tud mondani a fiataloknak. Olyat, amiből tanulhatnak. Ez azonban kevés. Olyanok legyenek az előadások, hogy azok szóra, cselekvésre késztessék a fiatalokat. A közélet problémái iránt való érdeklődésre, a párt célkitűzéseiért való küzdelemre, az egészséges életmód kialakítására. Szép siker az is, ha meghallgatják az előadókat, ha ismereteket szereznek a fiatalok. Szélesedik látókörük, az új ismeretek birtokában okosabbak, műveltebbek lesznek. Önmagában azonban mindez kevés. Ügy kell szélesíteni látókörüket, úgy kell átadni az ismereteket, hogy a fiatalok jelenléte necsak számadatként szerepeljen a jelentésben, hanem érezhető legyen társadamunk életében is. Hogy a klub mindig teli legyen, sőt, az ajtó előtt tolongjanak a várakozók, ahhoz elsősorban ilyen — szívet- lelket serkentő, gondolkozásra és cselekvésre késztető műsorokat kell összeállítani. Még az előadásokat is ilyen szempont szerint kell megtartani. Jó, ha ezt egyetlen klub vezetője, egyetlen műsor szerkesztője, egyetlen előadó sem felejti el. HAJDO ANDRÁS Smajda Mária, a SZISZ Koší- ce-vidéki Járási Bizottságának titkára (Gazdag József felvétele] — Tavaly, a Szocialista Ifjúsági Szövetség második kongresszusán határozatban mondtuk ki: minden fiatalnak ott kell szervezeti életet élnie, ahol tanul, illetve dolgozik. Ennek megvalósítása sok feladatot ró reánk. Járásunkban jelenleg 111 falusi ifjúsági szervezet működik. Viszont a mező- gazdaságban dolgozó fiataloknak csak 30 százaléka tagja szövetségünknek. Az újbódvai, a csécsi, a bodollói és a kece- rovcei egyesített földművesszö- vetkezetekben már elfogadható szinten dolgoznak a fiatalok, de még nagyon sok a tennivaló. — Mit terveztek? — A jövőt illetően tény, hogy a szervezetek száma már nem fog növekedni, Inkább csökkenni fog. Viszont az év végéig szeretnék elérni, hogy a mező gazdaságban dolgozó fiatalok legalább 50 százaléka tagja legyen szövetségünknek. Az egyesített földművesszövetkezetekben dolgozó, a központi községeikben élő fiatalok szervezeti életének, tevékenységének fokozásával kell ezt elérnünk. IRONNAL, ECSETTEL A fiatal amatör képzőművészek klubjának ifjúságpolitikai tevékenységéről Fél évtizeddel ezelőtt alakult meg Érsekújvárott (Nové Zámky) a CSEMADOK városi szervezetének vezetője támogatásával a fiatal amatőr képzőművészek klubja. Vezetője Balogh György pedagógus-képzőművész, aki így vall a klub tevékenységéről: — A művészethez, még ha amatőrökről van is szó, két úgyszólván egyenrangú tényező szerencsés kézfogása kell, a szelleminek és gyakorlatinak, a gondolatinak és műveletinek. A mi klubunkban a szellemiséget, a gondolatiságot a szocializmus adja. Fiatalok a klub tagjai, természetes tehát, hogy törekvésük rajzirónnal, ecsettel küzdeni az ifjúságpolitikai célok megvalósításáért. Ez főként a kiállítások alkalmával nyilvánul meg. Rendszerint tematikus kiállításokat rendeznek, évfordulók, politikai események, ünnepségek alkalmával, és ilyenkor a szó legszorosabb értelmében rajzirónnal, ecsettel vallanak ifjúságunk életéről, a látvány erejéHOROSZ GIZELLA A klub tagjai (A szerző felvétele) vei ösztönzik a nézőket a szépre, a jóra, az elkötelezett cselekvésre. A klub megalapítása óta tagr ja Szegheő Gábor, aki szerény, de nagyon tehetséges fiatalember, hiszen tavaly a járási amatőr képzőművészeti kiállításon fődíjat nyert, az idén pedig olajfestékkel festett képéért első díjat kapott. — Az élet, ifjúságunk élete az én Múzsám — mondja, — és nagyon örvendek, hogy közönségem is elsősorban az ifjúság. Bugyács Sándor röntgen-laboráns. Tavaly az évzáró tárlaton grafikájáért kapott fődíjat. Ez a véleménye: — Rajzolva, festve politizálok. Horváth Kornélia óvónő. Linóleummetszettel kezdte, már több kiállításon is szerepelt. Meggyőződéssel állítja: — Rajzzal, grafikával kell megtanítani a kisgyermekeket a szépre, a jóra. Pionírként lett a klub tagja Gyuris József az ELEKTROSVIT nemzeti vállalat szerszámkészítő ipari tanulója és Krizsán Ágnes gimnazista. Az előbbi azóta már több kiállításon is sikerrel szerepelt, az utóbbi pedig díjat nyert „A Szovjetunió a gyermekek szemével“ című kiállításom Surányi Éva, a Járási Ipari Vállalat könyvelője, Tomáš Omasta, a RENOKOV nemzeti vállalat villanyszerelője, Gyuris Etelka, a számítógép kezelője szinte egy szív, — egy lélekkel hangoztatják: — Az ember, az alkotó, .a dolgozó ember a mi témánk, őket rajzoljuk, és nekik persze. Sólya Lajos villanyszerelő ipari tanuló, Vincze Károly már villanyszerelő, a vágsellyei (Šala) DUSLO nemzeti vállalat dolgozója. Mindketten így vélekednek: — Nem lenne teljes az életünk, ha nem foglalkozhatnánk képzőművészettel. Egyébként a realista irányzat követői vagyunk. Nagy Erzsébet divattervező, textilfestészettel foglalkozik, azért tagja a klubnak, hogy tökéletesítse tudását. Mária Ke- šičová a Szakszervezeti Ház alkalmazottja, hozzá hasonlóan közvetlen, gyakorlati szempontból tartja fontosnak a klubtevékenységet. Akárcsak Plichta Éva, aki a vágsellyei művészeti szakiskola rajzszakos tanítója. Német Zsuzsanna tanítónő, Pintér Mária óvónő, Lukovics László gimnazista, ök még „kezdők“ a klubban és talán ezért hangsúlyozzák: — Sokat tanultunk, és arra törekszünk, hogy rajzainkkal, festményeinkkel másokat necsak gyönyörködtessünk, hanem buzdítsunk az élet, a világ megismerésére, végső soron a közösségért való cselekvésre. Vadkerti Éva főiskolás, alapító tag, több kiállításon sikerrel szerepelt, akárcsak Horváth Miklós, aki nemrégiben vonult be katonai szolgálatra. Róluk szólva, de a mondottakat a klub valamennyi tagjára vonatkoztatva magyarázza a klub vezetője: — Tehetségesek, de nem elbi- zakodoltak.-És ami a legfontosabb, szolgálatként értelmezik munkájukat. Külön említésre méltó, hogy a városi és járási szervek, a népművelők, a SZISZ, a CSEMADOK tisztségviselői is jól tudják, hogy ez a klub nem „rajziskola“ és nem is csak a „művészkedők“ köre, minden támogatást megadnak, ugyanakkor mindig számítanak rá, hogy a klub sajátos eszközökkel bár, de küzdőtárs a politikai célok megvalósításáért folyó küzdelemben HOFER LAJOS 1978. XI. 2.
