Új Szó, 1978. november (31. évfolyam, 302-331. szám)

1978-11-16 / 317. szám, csütörtök

A gyermekek és a tömegkommunikációs eszközök 1970-ben Szlovákiában felmé­rés készült a kilencosztályos általános iskolába járó- 10—15 éves gyermekek közel 1 %- áról (3222 főről). A három év­szakban, tavasszal, ősszel és télen megismételt felmérésben több módszert használtak, pos­tai kérdőívet, naplót, mélyin­terjút, tesztelést. Nemcsak a gyermekektől kérdezték meg, hogy mit csinálnak iskolán kí­vüli idejükben, mit szerelnek csinálni stb., hanem a szü leiktől Is. Ennek a nagyszaliá- sú felmérésnek az any igából írta Hilda Holinovä: „A teloví zió hatása a gyermeknézorť“ című tanulmányát, amely az Obzor kiadó gondozásában je­lent meg. A nagyterjedelmíi mű a gyermek iskolán kívül töl­tött idejének teljes tevékony- ségszerkezetét megrajzolja A gyermek Idejének, érdeklő­dési köreinek, életmódjának és szabadidő-felhasználásának le­írása céljából gyermekkel nap­lót írattak az iskolán kívül töl­tött idejükről. Munkanapokon a 13 és a 22 óra, szabadnapo­kon a 12 és 22 óra közötti idő­szak (ez heti 73 órát jelentett) tevékenységeiről adtak szá­mot. Az iskolán töltött időszak töveken ységei három nagy csoportot alkotnak: 1. az elen­gedhetetlen tevékenységeket (alvás, evés, tisztálkodás, stb.) 2, a kötelezettségeket (tanulás, segítés a háztartásban stb.) és 3. szabad idő. Az első tevé­kenységcsoport az iskolán kí­vül töltött időszak 30 %-át, a második a 31,5 %-át, és a har­madik a 39,5 °/o-át foglalja le. A gyermekek többet vallanak be, mint a szülök A televízió és a gyermek kapcsolatát Hilda Holinová precíz aprólékossággal járja körül. Sorra veszi a kapcsolat formai (eszközellátottság, esz­közhasználati gyakoriság, tele­víziózással töltött idő, a ké­szülék be- és kikapcsolása, ki­vel nézik a gyermekek a mű­sort stb.) és tartalmi (felnőtt- műsorok nézettsége és kedve­lése, miről beszélgetnek a mű­sor nézése közben és után, a tévé negatív és pozitív hatásai, a tévé határa az iskolai előme­netelre és a szabadidő beosz­tási a) oldalait, ezeknek a leg­fontosabb meghatá.ozo ténye­zőit. A gyermek hosszú ideig nem önmaga dönt abban, hogy mit és mikor nézhet a televízió­ban, hanem a család, a szülők szokásainak függvényében ala­kul televíziózása. Bár a szülők a készülékvásárlásnál motí­vumként említik gyermekeiket, mint elsőrendű vásárlási indo­kot, de a program kiválasztás­nál már nem veszik ilyen ha­tározottan figyelembe gyerme­keik életkori sajátosságait. A vizsgált gyermekmlntára a magas készülékellátottság a jellemző (86.5 %-nak van ott­hon televíziója j, de nemcsak azok a gyerekek nézik a tele­vízió jnűsorát, akiknél van a családban készülék, hanem a készülékkel nem rendelkező Családok gyermekei is. A vizs­gált gyermekeik az iskolán kí­vül töltött idő 30 %-ában tele­víziót néznek. A tévénézés gya­korisaga szerint három típust különít el Holinová: L. a rend­szeres tévénézőket (naponta, illetve hetente több mint há­rom nap néznek televíziót), 2. a nem rendszeres tévénézőket (hetente kevesebl/szer nézik a tévét mint háromszor) és a té vét nem nézőket. Előfordult, hogy a gyermekek és a szülők válaszai közölt el­lentmondást lehetett felfedezni, így például a szülők sokkal ko­rábbra helyezték a tévénézés befejezését, mint a gyermekek és valószínű, hogy a valóság­hoz .i gyermekek által megne­vezett időpontok álllak köze­lebb. Azt mar természetesnek Is tarthatjuk, hogy a gyermek és a lévé — kapcsolattartalmi oldalairól nem egy esetben másként nyilatkoztak a szúIők és másként a gyerekek. A gyermekek bevallották, hogy rendszeresen (40,6 %-uk) nézik a felnöttműsorokat, míg a szü­leik tagadták ezt, illetve 13,9 rzjzalékuk ismerte el ezt a tényt. Az adatok jól mutatják, hogy a televízió és a gyermekek vi­szonya 10 és 15 év között óriási változáson megy keresz­tül. Ez a változás többek kö­zött az eszközhasználati gya­koriság növekedésében, az ön­álló ízlés kialakulásában, a til­tott műsorok mennyiségének és a tévénézés közbeni beszél­getések csökkenésében jut ki­fejezésre. A szülők nem egy­értelműen televízióellenesek, nemcsak a negatív hatását ve­szik figyelembe, mégis másként ítélik meg azt, hogy hot fog­laljon helyet a televízió az esz­közök preferencia rangsorában. A gyermekek arra a kérdésre, hogy mit szeretnek csinálni az iskolán kívüli idejükben, a kö­vetkezőket válaszolták: 1. köny­vet olvasni (35,7 %) ,2. tévét nézni (26,9%), 3. moziba jár­ni (24,8%), 4. rádiót hull gat ni (5,7%), 5. újságot olvasni (4,3%), 6. napilapot olvasni (2,6 %). A szülők azt szere­tik, ha gyermekük: 1. könyvet olvas (69,1 %), 2. tévét néz (22,6 %), 3. napilapot olvas (15,3%), 4. újságot olvas (14,6%), 5. rádiót hallgat (12, 2%), 6. moziba jár (3,8%). A szabadidő-beosztás másfajta szülői megítélésében igen fon­tos tényező, hogy gyermekük az iskolán kívül is ismereteket szerezzen, tanuljon, és nem az, hogy szórakozzon. A gyermek és a rádió viszo­nyában Holinová sor. a veszi a már televíziónál meg.smert for- rai (ellátottság, gyakoriság, a hallgatottság alakulása a nap különböző szakaszaiban, a rá­diózás közbeni tevékenységen, a rjdioval töltőit idő mennyi séguj és a tartalmi oldalakat (mik a legkedvesebb radios programot.). A vizsgalatban rét-itvevők 9j.ö %-ának a t.sa láiijí'.ban van rá*! okés:'.úlék, mégis 94,3 %-uk hallgat rend szeresen rádiót. A reggeli és délutáni órákat szánják a rá­diónak az összes szabad ide jiik 5,3 % át töltik a rádiózás sál. A gyerekeket leginkább a zene vonzza a rádióhoz (hisz 75,7 %-uk elsősorban a zenei programot kedveli). Kevesebb a mozi A gyerekek filmhez való vi­szonya sok rokonságot mutat a televízióhoz való viszonnyal, bár ez utóbbi eszközhasználata a korábbi életszakaszban ala­kul ki mint a mozibajárás. Rendelkezésére álltak a 10 ev­vel korábbi moziba járási ada Iok, amelyek Jurovský I960— lfjbl ben készített felméréséből származtak. Kiderült, hogy az eltelt 10 évben a szlovák gye­rekek körében jelentősen csök­kent a mozibajárás. Bár a tévé és a filmkedvelés között kor­reláció van, mégis a moziba nem járás okai között a tévé­nézés lehetősége és a mozi- hiány közel azonos súllyal sze­repeltek. A moziban a gyere­kek a kalandfilmért, a mese­filmért, a vígjátékért, a hábo­rús filmért mennek és főleg barátaik javaslatára. A felnőt­tektől független, kortársakkal való mozibajárás 10—15 év kö­zötti időszakban alakul ki. A gyermekek számára nagy vonzerőt jelent, hogy otthon hány újságot találnak. Azok válnak előbb rendszeres újság­olvasóvá, ahol a családban több lapot találnak. A gyermekla­pok olvasásáról a 15. évükre lassan áttérnek a kizárólag fel­nőttlapok olvasására és mar a speciális érdeklődésüket kie­légítő újságokat rendszeresen olvassák. Nagyon magas arány­ban (94,7%) olvasnak köny­veket (havonta 34,5 %-uk két könyvet is elolvas). Akár a te­levízióról, akár a rádióról, akár a könyvről van szó, a kaland iránti igény irányítja a gyer­mekek választását. Holinová összegezése szerint a család, a szülők determinál­ják a tömegkommunikációs eszközök használatának gyako­riságát és minőségét. A gyer­mek először mint egészet hasz­nálja a televíziót, mint esz­közt, majd fokozatosan kiala­kul a szelektálás, a válogatás. A televízió hat legelőször a tömegkommunikációs eszközök közül a gyermekekre, és nem tesz passzívvá, hanem más irányban aktivizál. Megítélésünk szerint nemcsak a cseh és a szlovák tömeg­kommunikációs kutatásokban foglal el nagyon jelentős he­lyet Hilda Holinová precíz, ala­pos munkája, hanem helye van a világ, legjobban ismert, alap­műveknek számító munkái kö­zött is. SZILAGYI ERZSÉBET Eredeti helyszíneken Befejeződik a szovjet filmeposz forgatása Már szokássá vált, hogy no­vemberben, a szovjet filmek fesztiváljára filmküldöttség is érkezik hazánkba a Szovjet­unióból. Hasznosak és tartal­masak ezek a találkozók, a be­szélgetéseken ugyanis nemcsak a bemutatott filmről esik szó, hanem az érdekesnek bizonyu­ló új alkotásokról is. akárcsak a rendezői módszerekről, a színészi munkáról és nem utolsósorban a filmművészet legtöbbet vitatott kérdéseiről. Prága után Bratislavába és Szlovákia más nagyobb váro­saiba — köztük néhány ma­gyarlakta helységbe — elláto­gatott a filmküldöttség, amely­nek tagja volt Igor Gosztyev, a Front a hátországban című film rendezője is. — A Front a hátországban folytatása annak a filmeposz­nak, amelynek első része a Front szárnyak nélkül volt — mondta a rendező. — Szta- nyiszlav Konsztantyin Cvigun Visszatérünk című dokumen­tumregénye alapján készítet­ik a filmet. Első olvasásra megtetszett ez az életszerű anyag, amelyet egy olyan em­ber írt, elei maga is részt vett a háborúban. Ezért azután úgy döntöttünk, hogy a könyv alapján filmet készítünk, és a vásznon dokumentumként je­lenítjük meg az eseményeket. Eredeti helyszíneken forgat­tuk a jeleneteket, s a színé­szeket is megközelítőleg olyan körülmények közé helyeztük, amilyenekben a történet ma is élő hősei harcoltak. Az sem számított csodának, ha har­mincfokos hidegben dolgozott a forgatócsoport. A második rész cselekménye 1944 december 15-én ér véget, a harmadiké 1945 május 9-ig fog tartani. Most kezdtük el a felvételeket... A közelmúltban Mexikóban, Iránban, Indiában és az USA- ban jártam. Őszintén szólva, nem akartam hinni a fülem­nek, amikor külföldi kollégáim arról beszéltek, milyen nagy sikere volt nálunk a trilógia első részének. Csak akkor hit­tem el, miután elolvastam a filmről megjelent kritikákat... Azon is csodálkoztam, hogy Los Angelesben, San Franciscó­ban és Hollywoodban a nagy tömegeket vonzó kommerszfil- mek mellett a háborús témá­jú alkotásokra is hihetetlenül sokan beülnek. A Szovjetunióban közel negy­ven millió ember látta az első részt; a másodikat, amelynek idén október 9-én Moszkvában volt a bemutatója, eddig két és fél millió ember tekintette meg. A statisztikai kimutatások alap­ján arra a következtetésre ju­tottunk, hogy a háborús filme­ket még hosszú ideig igénylik a nézők. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy alig egy hónap­pal a Front a hátországban bemutatója után már több ezer levelet kaptunk, amelyben a nézők a hősök további sorsa iránt érdeklődnek. Ha a ter­veim valóra válnak, remélem, a jövő év utolsó negyedében a trilógia befejező részét is műsorra tűzhetik a filmszínhá­zak. (g. szabó) loawnritész és zeneszerző Kétszáz éve született Hummel Nepomuk János Megtörtént már, hogy életük ben híres, ünnepelt zeneművé szűk neve a haláluk ulan ha nem is merült feledésbe, az utó kor számára nem jelentett töb bet egy zenetörténeti adatnál. Gyakran a zeneszerző életműve és munkássága valóban csak annyira jelentős, hogy nem ér demel ennél többet, de vannak olyanok is, akiket érdemtelenül mellőznek, szerzeményeiket be árnyékolják nagy kortársaik művei. Ezek közé tartozik Hummel Nepomuk Ianos is. a bécsi klasszicizmus nagy hár masának. Haydnnak. Mozartnak és Beethovennek a fiatalabb kortársa. Hummel nem tartozott a nagy, stílusalkotó zenei géniu­szok közé, de kiemelkedő te hetségii zeneszerző és virtuóz zongoraművész volt, akinek posztklasszikus stílusára nagy hatással volt Haydn, s főleg Mozart zenéje. Zenei szemlélete viszont már Rossini korához kapcsolódik, s művei a klasszi­kus és romantikus stílus hatá­rán utat matatnak Mendelssohn és Chopin müvei felé Pozsonyban született 1778 november 14-én. Zenész édes­apja fiát már hároméves korá­ban kezdte a muzsika titkaiba beavatni. A gyermek nagy ze­nei tehetséget mutatott, ötéves korában már hegedűn és zongo­rán is eljátszott egyszerűbb da­rabokat. A fiatal Hummel a zongorához jobban vonzódott, később ennek a hangszernek lett szinte utolérhetetlen meste­re. Szülővárosában az osztrák származású Rigler Ferenc Pál tanította zongorázni, de szülei 1786-ban Bécsbe költöztek, ahol édesapja karmesterként műkö­dött. Itt szülei bemutatták őt Mozartnak. A nagy liécsi mes­ter ugyan keveset foglalkozott tanítással, de miután meggyő­ződött a gyermek kivételes te hetségéről, azonnal a tanítvá­nyává fogadta. Két évig tanult Hummel Mozartnál, ez alatt az idő alatt nála is lakott. Mester és tanítványa között ritka ben­sőséges kapcsolat jött létre, mely meghatározta Hűmmel egész zenei pályáját. Az imá­dott mester halála után megír­ta a nagy zeneszerző életraj­zát, melyben cáfolta a valótlan­ságokat és sok félreértést tisz­tázott Mozart élete és művei körül. 1788 és 1793 között európai hangversenykörúton járt. Ekkor megfordult Prágában is, ahol Mozart barátainál, a Dušek há­zaspárnál lakott. A gyermek- művész körútja alkalmával nagy sikereket aratott Németország­ban, Dániában és Angliában is. Visszatérte után újból folytatta tanulmányait, rövid ideig Cle mentinél, majd Beethoven mes­tereinél, /. Albrecht sbergernél és Sálierinéi. Érdekes Hummel kapcsolata Salierivel. A két művész, az ifjú zenész és ta­nára meghitt barátságba került, habár Salieri gyűlölete Mozart­tal szemben köztudott volt. Hűmmel említett Mozart-élet- rajzábun a Mozart-Salieri féle ellentét körüli állítások nagyré­szét is tisztázta. Eszterházy herceg 1804 ben kismartoni zenekarának helyet­tes karmesterévé nevezte ki Hűmmel t A zenekar első kar­mestere ‘ekkor az idős Haydn volt, ,.ikí előrehaladott kora miatt az együttesben már csak inkább a tiszteletbeli vezető posztját töltötte be. Hummel a kismartoni zenekarban nem volt elégedett, úgy érezte, hogy a herceg szolgálata gúzsba köti művészétét. 1811-ben otthagyta Kismartont és újból hangverse­nyezni kezdett. Jelentős volt 1815-ös pesti hangversenye, ahol mint Mozart leghíresebb magyar tanítványát ünnepelték. Mint udvari karmester átme­netileg Stuttgartban működött, majd negyvenéves korában a weimari hercegség udvari zené­sze lett. Ekkor mar régen Euró­pa legnagyszerűbb zongoristá­jának tartottak, páratlan virtuo­zitását messze földről jött ta­nítványai is csodálták. Közben nagysikerű hangversenykörútjai során ismételten megfordult Angliában és Oroszországban is. 1828-ban Varsóban adott hang­versenyén játéka nagy hatással volt egy fiatal lengyel zongoris­tára. A zongorista Chopin volt, aki ezen az estén sokat merített a nagy muzsikus briliáns hang­szertudásából és érdekes, újsze­rű kompozíciós megoldásaiból. Hummel művei közül zongo­rára írt szerzeményei a legje­lentősebbek. Hét zongoraverse­nye, számos szonátája, a külön­böző rondók, bagatellek, variá­ciók és etűdök a virtuóz, bri­liáns passzázsokban ragyogó, divatos zongorastílus legjellem­zőbb emlékei közül valók. Több színpadi kísérőzenét, kilenc operát, kantátákat, egyházi mü­veket és nagyszámú kamaraze­nét is írt. Magyar vonatkozású művei a Balli Ongaresi és a Rondo alľ ongarese. Az 1828- ban megjelent zongoraiskolájá­val a modern ujjrakás elveinek egyik úttörője lett. Weimarban halt meg 1837- ben, ott is temették el Goethe és Schiller sírjának közelében. Bratislavában szülőházát mú­zeumnak rendezték be. SCHLOSSER KLARA Költészetek Költészet az, amit Kulcsár Fe­renc írt Dúdor Istvánról, az Iro­dalmi Szemle nyolcadik számá­nak borítójára: „Kényes és sú­lyos ember, megrendült ember: végigtántorgott a lassú falva­kon és végigtántorgott a gyors városokon, hogy hétszer meg­szült lelkét eltékozolja, hogy nagymama gömör-nagy ráncait megélessze, Andris bácsi vadvi­rág tekintetét megöntözze, hogy meghallgassa a kegyelemosztó kozmosz szívének a ketyegé­sét* Minél többször olvasom az alig egy gépelt oldalnyi szöve­get, annál kevésbé tudom fi­gyelemmel követni, annál ke­vésbé érzem szép lényegét, mert már egy másik szöveg hangzik bennem, amely mögül egy kép is előbukkan, egy asz- szony alakja, arca. A festő édesanyját látom magam előtt, amint ül mellettem és beszél hozzám fia első önálló tárlatá­nak ünnepélyes megnyitója után, a Csallóközi Múzeum egyik, sok jó embert — szülőt, testvért, rokont, barátot, isme­rőst — befogadó kicsinyke he­lyiségében. Lassan jönnek ajká­ról a szavak, egy-egy mondat között olykor percek múlnak el. És a percekben kimondat­lan-kimondhatatlan gondolatok, érzések Nem tündököl az arca, belső tájakon bújocskázik a boldogság, ott lenne csak érzé­kelhető. föllelhető.. Hiába is faggatnám több kérdéssel, mint amennyit egy szokványbeszél-* getés szükségei. „Gyötri magát. Élhetett volna könnyebben, de ő azt mondta, csak festő akar lenni... Kivitte a festőállványt a falu végére, és festett... Mennyit sírtam miatta ... Sike­rült neki..., annyi szenvedés után. Az ősök nyomán jár, a múltat festi... Meghatódtam, amikor megláttam az Üj Szóban, hogy a fiamnak kiállítása lesz a Csallóközi Múzeumban. Nem voltam még a Csallóközben. A fővárosban már voltam ... tár­tam én a Bodrogközben, vittük az edényeket árulni. Véke, Szi- nyér... Ha tudtam volna, hogy ez a megnyitó így megy, ho­zunk valami bort. Ribizlibort. Csak még nincs, mert később érik az idén ... Hogyne örülne az édesapja, csak eszébe jut a sok szenvedés. Sokat dolgozott ő is, most erdei utat épít .. .* Az édesapa, akit néhány ke­resetlen gondolat emel föl a székről, hogy köszönő szavakat is mondjon a rendezőknek, ba­rátoknak. „A szegény ember gyermekéből is lehet festő. Az én apám is, nagyapám is sze­gény ember volt.“ Gazdag ifjú Dúdor István! Semmije sincs és mindene van. Költészet az. amit Kulcsár Fe­renc írt róla az Irodalmi Szem­le nyolcadik számának borító­jára: „csak rajzol, csak fest, csak van: szárnyastul és apás­tul és anyástu’ “ BODNAR GYULA 1978. XI. 16.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents