Új Szó, 1978. november (31. évfolyam, 302-331. szám)
1978-11-15 / 316. szám, szerda
SUSENSZKOJE- MA A Volga melléke még a természet sokszínű, csodalatos varázsával fogadja u barátként közeliid embert. (A szerző felvétele) Mindenki érdeke Az egész természetre, egész földtekénkre szükségünk van! N apjainkban egyre inkább előtérbe kerül és jövőnk vezérproblémájává válik a természetvédelem, kidomborodik korunk legfőbb feladata: megőrzi teljes szépségében és sokrétűségében Földünket — az emberek lakta bolygót azzal a céllal, hogy továbbra is, a távolabbi jövőben is teljes mértékben szolgálhassa az emberiséget. Vannak országok a földtekén,' ahol ezt a problémát nem látják a maga rendkívüli fontosságában, vannak kapitalista államok, ahol a tőkés csoportok, a monopóliumok a haszonhajhá- szás légkörében felmérhetetlen, katasztrófával fenyegető pusztulás okozói. S habár a természet, az ember életkörnyezetének védelme már rég olyan nemzetközi problémává nőtt, amely a világ minden államának érdekeit érinti, ez idáig mégsem jött létre nemzetközi megegyezések világos, jól felépített rendszere a környezetvédelem érdekében. Igaz, hogy a fejlett kapitalista államokban a közelmúltban létrejött az ún. „ökológiai jog“, amellyel a .haladó irányzatokat képviselő tudósok meg akarják akadályozni az életkörnyezet további katasztrofális romlását. A törvényerőre nem emelt jog viszont a kapitalista államokban, az ádáz tőkeharc légkörében nem tud érvényesülni és csak felszíni hatást kelt, nem érint mélyebb folyamatokat. Igaz ideig-óráig megindul a harc, védelmi intézkedések is létrejönnek, ha szembetűnő, közvetlen tragikus ikövetikezményű jelenségeikről van szó. Különösen emlékezetes Sevezo olasz város tragédiája, melynek vegyi üzeméből nagy mennyiségű mérgező dioxin gáz került a levegőbe. Hatása nyomán növényzet pusztult el, állatok hulltak el, emberek kaptak súlyos betegséget. A következmények tragikumát, visszahatásainak súlyát nehéz megállapítani. Az olaszok „kis Hirosimának“ nevezték el, nem ok nélkül, Sevezo város tragédiáját. A -szakemberek számításai szerint a környéken csak, mintegy hét év múlva állhat helyre az optimális életkörnyezet. Az elgondolkoztató tény az, hogy az említett vegyi üzem egy svájci társasághoz tartozott és a NATO számára gyártotta a halált osztogató gázt. Egyébként az Egyesült Államok hadseregének osztagai Vietnamban gyakran alkalmazták halálos fegyverként a dioxin gázt, megbontva ezzel hatalmas területeken az ökológiai egyensúlyt. A környezetvédelmi problémák megoldásának sikere mindenekelőtt attól függ, hogy Földünk minden állama — elsősorban a fejlett ipari államok — milyen hatékonyan oldják meg e kérdést saját területükön, és milyen mértékben járulnak hozzá az ilyen irányú közös nemzetközi erőfeszítésekhez. A Szovjetunióban a természet- és környezetvédelemnek mély gyökerű hagyományai vannak, s napjainkban a szovjet állam mindent megtesz a természetvédelem, a növény- és állatvilág, az ásványi tartalékok védelmének és ésszerű kihasználásának érdekében. Mindez V. I. Lenin hagyatéka is. Hiszen aláírásával ő több mint kétszáz dokumentumot hitelesített a természet védelméről, amelyeket még a fiatal szovjet hatalom első éveiben fogadtak el. Ezt az irányelvet az SZKP XXV. kongresszusa tovább követte, meghatározva az utat, amely felöleli a természetvédelem minden lényeges kérdését. A természet- és környezet- védelem viszont nem lehet hatásos, nem tudja teljesíteni küldetését, ha csak néhány állam tartja azt elsőrendű, létfontosságú feladatának. A természet teljességének megőrzése földgolyónk minden emberének közös erőfeszítését követeli. A természetnek az egyik földrészen okozott seb nyomot hagy más kontinenseken is. A Szovjetunió alkotmányában helyet kapott a környezet- és természetvédelem, figyelmeztetve minden állampolgárt: „A je* len és a jövő nemzedékeinek érdekében a Szovjetunió kellő intézkedéseket foganatosít a föld és kincseinek tudományosan megalapozott és racionális felhasználása, a növény- és állatvilágnak, a levegő és víz tisztaságának megőrzése, s az ember életkörnyezetének javítása érdekében.“ Nincs még egy állam a földkerekségen, amely annyi figyelmet szentelne a természet- és környezetvédelem kérdésének, mint a Szovjetunió. Már a szovjet állam első éveiben 234 törvényerejű rendelet szolgálta a természetvédelem ügyét, meghatározva az erdők védelmét, irányítva a vadászat és halászat ésszerű szervezését. 1972-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa közösen az Október útján, a szocializmus és a béke új győzelmei felé címmel olvashatunk a Nagy Októberi Szocialista Forradal- lom 61. évfordulójáról írt cikket a Pártélet legújabb számában. A világbékéért és a társadalmi haladásért vívott küzdelem fő tényezője a Szovjetunió és a szocialista világközösség többi tagországa gazdasági, szociális és kulturális eredményeinek az összessége, a lenini szocialista külpolitika ereje, hangsúlyozza a cikk. Napjainkban a két társadalmi rendszer sokrétű küzdelmének körülményei között, az emberiség fontos problémáinak megoldása közbein különösen szükség van az osztályszempontok érvényesítésére. A lap bevezető írása arra is felhívja a figyelmet, hogy távlataink összes alapvető kérdése, e kérdéseiknek a legszélesebb népi tömegek javára való megoldása, az egész emberiség egész társadalmi előrehaladása érdekében való megoldása szervesen összefügg a szocializmus sikereivel. Ezért a fejlett szocialista társadalom építése és a világszocializmus megszilárdítása útján megvalósított minden lépés egyúttal a békéhez, a világháború réme felszámolásához, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom SZKP KB-val határozatot hozott „A természetvédelem fokozásáról és a természeti kincsek kihasználásának javításáról.“ Ez a rendelet szolgált alapul az ún. „állami szabványok (standardok)“ létrehozására, amelyek, lényegében, intézkedések, törvényerejű, meghatározott normák rendszere a természet- és környezetvédelem minden területén. A tudományos alapossággal és körültekintéssel ki* dolgozott rendszer normái, szabályai, követelményei egyaránt kötelezőek a népgazdaság minden egyes ágazata számára. így a szabványok tökéletesen teljesíthetik környezetvédelmi szerepüket, s meghatározó, irányító jellegük lehet. „Az állami szabványok“ ötévenként felülbírálják, kiegészítik, a megváltozott körülményeknek megfelelően változtatják. így a természetvédelmi rendszer rugalmas egységet alkot, kellőképpen reagál a ma tennivalóira, s átfogó alapossággal orvosolhatja, rendezheti a környezetvédelem alapvető problémáit. A z elmondottak is bizonyítják, hogy a Szovjetunióban a természetvédelem fogalom lett, melynek fontosságát, komoly szerepét tudatosítják a lakosság különböző korosztályai. A környezet- és természetvédelem kérdéseivel minden fokú és jellegű közoktatási intézményben széles körben foglalkoznak, így a fiatalok döntő többségénél a természethez való jó irányú, gondoskodó, féltő viszony alakul iki. És ez törvényszerű is, hiszen a szovjet emberek élet- szemlélete ily módon a természettel való kapcsolatban is visszatükröződik. MÁZSÁR LÁSZLÓ eszméi megvalósításához vezető úton való előrehaladást is jelenti. A csehszlovák államszövetség tíz éve címmel Dalibor Hanes, a CSKP KB tagja, a CSSZSZK Szövetségi Gyűlése Nemzetek Kamarájának elnöke egyebek közt kiemeli, hogy a csehszlovák szövetségi államiság fejlesztésében a CSKP vezetésével az elmúlt tíz év alatt elért eredményeink arról tanúskodnak, hogy sikerül érvényesítenünk a föderáció fő értelmét és küldetését: optimális feltételek teremtését a két nemzet és a nemzetiségek szocialista fejlődésére, alkotó erejük és képességeik felszabadítására, mindegyikük és az egész Csehszlovák Szocialista Köztársaság érdekében, az egész szocialista világ legszélesebben felfogott internacionalista érdekében. A lap érdekesebb írásai közül még az alábbi címekre hívjuk fel a figyelmet: Maoizmus — a kínai nagyhatalmi sovinizmus ideológiája és politikája, A szakszervezet és a gazdaság fejlődése, Fokozzuk a pártmunka hatékonyságát, A káderek nevelése és felkészítése.-füS usenszkoje kelet-szibériai falu. A nevét úgyszólván világszerte ismerik. 1897-ben a cári kormány ide száműzte s helyezte felügyelet alá Vlagyimir Iljics Lenint. A civilizált világtól távol, a rendőrség éber figyelme ellenére tovább folytatta forradalmi munkásságát, ott is az oroszországi szociáldemokraták vezére maradt. Továbbra is fenntartotta kapcsolatait a munkásmozgalom központjaival, s széles körű levelezést folytatott a forradalmi szociáldemokratákkal, akiket Észak-Oroszországba és Szibériába száműztek. Éppen ott — Susenszkojéban — Vlagyimir Iljics alaposan átgondolta a kommunisták pártja megalapításának tervét. Száműzetése idején több mint harminc elméleti munkát írt, s befejezte A kapitalizmus fejlődése Oroszországban című klasszikus müvét. Már sok-sok esztendeje autóbuszokon, repülőgépeken és hajókon, hazánk minden részéből és külföldről, egyaránt népes tömegek érkeznek Susenszkojé- ba, hogy meglátogassák azokat a helyeket, ahol Lenin élt és dolgozott. A V. 1. Lenin Múzeum megnyitása óta több mint kétmillió ember látogatott oda. 1968-ban az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsa határozata alapján Lenin születése 100. évfordulója alkalmából Susenszkojéban megkezdődött egy egész múzeumi zónaemlékmúzeum és védett terület — létrehozása. „V. I. Lenin szibériai száműzetéseu elnevezéssel. Ebbe a múzeumi zónába huszonkilenc XIX. század végi stílusú paraszti major került, ezek két házat vesznek körül, amelyekben száműzetése különböző időszakaiban Lenin élt. A régi szibériai falu e részletét a jelenlegi Susenszkojéban eredeti formájában felújítani — amilyennek akkoriban Lenin látta — kivételesen nehéz feladatnak bizonyult. A mai, városias Susenszkojéban nem maradt minta abból az időből. A cári Oroszországban éppen 1897-ben népszámlálást tartottak. A népszámlálási adatokból kitűnik a távoli szibériai falu elmaradottsága és szegénysége — 257 parasztportára sem orvos, sem ápoló nem jutott; iskola- épület sem volt, a tanító házról házra járt, és ahol beengedték, ott foglalkozott a falusi gyerekekkel. Az írni-olvasní tudó susenszkojeikat egy kézen meg lehetett számolni... Susenszkojéban jelenleg öt általános műveltséget nyújtó iskola és művészeti iskola van — zenei, képzőművészeti és koreográfiái tagozatokkal. A susensz- kojei kórházban, orvosi rende-> lökben és gyógyintézetekben több mint kétszázötven orvos és ápoló dolgozik. A faluban ötemeletes, korszerű házakat építettek, az utcákat aszfaltozták és parkosították. Központi részében felépült az új tanácsház, valamint a művelődési otthon, amelynek színpadán hazánk legjobb színészei és színjátszó csoportjai, s a művelődési otthon ötszáz műkedvelője lép fel. Modern üzletek, kávéházak, éttermek turistaközpontok jöttek létre. Su- senszkojeban van az ország egyik legjobb baromfifeldolgozó üzeme, azonkívül aszfaltbetongyártó üzemük, sörgyáruk, pékipari üzemük, emléktárgygyáruk, tejkonzervgyártó üzemük is van, amelyek termékeit Kubában és Franciaországban is ismerik. N evezetességeinek egyike a Nemzeti Képtár, amelynek hírneve nemcsak országunkat, hanem a látogatók révén a külföldet is bejárta. A képtár Ivan Rehlov munkás kiváló kép- gyűjteményét tartalmazza, amelyet a köznek ajándékozott. Ö a képtár igazgatója is. Különböző városokban és falvakban gyakran rendeznek vándorkiállítást is a susenszkojei képtár anyagából. Több mint ezer eredeti alkotást tartalmaz — képzőművészek, grafikusok, szobrászok a’\otásait, akik megörökítették Lenint —, valamint a proletariátus nagy vezérének műveit, amelyeket 103 nyelven adtak ki. Többek között Palmiro Togliatti, Ho Si Min, Dolores Ibbarruri, Gustáv Husák, Kádár János megajándékozták Ivan Rehlovot azokkal a lenini művekkel, amelyek hazájukban jelentek meg. Néhány évvel az Októberi Forradalom után, 1922-ben a susenszkojei parasztok, akik nagy tiszteletben tartják Lenin emlékét, ezeken a helyekén összegyűltek és elhatározták, hogy megajándékozzák egy tábla szántófölddel. A legtermékenyebb területen választották ki, és bevetették kiváló minőségű gabonával, a learatott termést pedig elküldték a Volga menti éhező gyerekeknek. Azóta Lenin szántóföldjét csak az arra legérdemesebbek művelhetik, a közepén márvány emléktáblát helyeztek el, és rajta bevésett üzenetet az utókornak — akik ott dolgoznak majd 2022 ben. L enin szántóföldje ma a V. I. Leninről és N. K. Krupszkajáról elnevezett szak- középiskola szovhozán terül el. Ez itt a legnagyobb és legkorszerűbb technikával felszerelt gazdaság. A szakközépiskola nappali és esti tagozatán körülbelül két és fél ezer diák tanul. Két épületben 34 tanterem, több előadóterem, tornaterem, laboratórium, gazdag könyvtár és négy kényelmesen berendezett diákotthon van. 1924-ben, Lenin halála után Susenszkoje lakosai elhatározták, hogy községükben Lenin örök emlékére „Iljics lámpács- kája“ égjen. N. K. Krupszkaja segíteti megszerezni a szibériaiaknak a berendezést, és Susenszkojéban — az egyik fából épült parasztházban működni kezdett a körzet legnagyobb, 100 kilowatt áramot szolgáltató villanytelepe. J elenleg Susenszkojetől nem messze épül a Száján—Susenszkoje Vízerőmű — ez lesz a világ legnagyobb vízerőműve. A szinte hozzáférhetetlen sziklafalba, ahol az erőmű gátja emelkedik, az építők a következő feliratot vésték: „Iljics álmának meg kell valósulnia ľ A Lenin Múzeumban több mint harminc emlékkönyv őrzi a látogatók bejegyzéseit. A Nagy Honvédő Háború éveiben odamentek a katonák mielőtt a frontra indultak. Ebből az időből sok ilyen bejegyzés található: „Mi, harcosok, mielőtt elindulunk a frontra, ma meglátogat- tűk azt a helyet, ahová vezérünket, pártunk és országunk megalapítóját száműzték. Esküszünk, hogy most, a veszély idején mindnyájan egységes ha- zánk védelmére kelünk, s erőn- két és életünket nem kímélve, kitartóan és bátran harcolunk a fasizmus végső legyőzéséig" A háború utáni bejegyzések a munkaeredményekről, a szovjet nép örömteli életéről szólnak. Ilyenek százszámra olvashatók: „Drága Iljícsl Mi, a Naza- rovszki Vízerőmű komszomolis- tái megvalósítjuk álmát. Üzembe helyeztünk hat energiablokkot, amelyek mindegyike 15C— 150 megawatt áramot szolgál- tat.“ „Drága Vlagyimir Iljics! Életünk egy örvendetes eseményéről adunk jelentést. A Komszomol tagjai, a krasznojarszki alumíniumüzem ifjú építői meg- tariotluk az Önnek tett ígéretünket. 1964. április 22-én az ötvenegyedik elektrolízises fürdőt áram alá helyeztük, és április 30 án hazánk megkapta az első krasznojarszki alumíniumot.“ Ebben a könyvben különböző nyelvű bejegyzések is olvashatók: >figy francia csoport, a „Franciaország—Szovjetunió szövetségének tagjai büszkék vagyunk arra, hogy meglátogattuk Susenszkojet... Ez a szeretet mozgatja a Napot és a csillagokat.. „Mi, a Leninről elnevezett Skoda Művek dolgozói a kommunista párt zászlaja alatt haladva megvalósítjuk a marxizmus—leninizmus eszméit.“ A susenszkojei múzeum dolgozói naponta közel 150 választ küldenek a Szovjetunió minden tájáról és a külföldről érkező levelekre. A távoli szibériai falu, Susenszkoje sorsában — mint a cseppben a tenger — tükröződik az óriási változás, amely a nagy Lenin üzenetéhez hűen ment végbe, a nép Mjics iránti szeretete. AZ ÚJ SZŐ SZ\MÁRA ÍRTA: IRINA GORBATOVA Ä Pórtélét 22. száma
