Új Szó, 1978. október (31. évfolyam, 272-301. szám)
1978-10-16 / 286. szám, hétfő
%A2Ar ERWIN Százpettyes katica Két félperces 7, Apu! s— Tessék? >— Bejöhetek? — Be — mondom megadóan. Bejön, olyan méltóságteljes, amennyire csak egy ötévestől telik. — Írsz? i— Láthatod. **- Mit írsz? — Egy történetet. >— Nemlétezik történetet?. i— Micsodát? — A Maul mondta, hogy te mindig olyan nemlétezik iör- téneteket írsz. — Ki az a Maul? — Velem jár oviba, tudod akinek az apukája olyan kacskaringósan néz. — Görbén. — Jó, akkor görbén ... ügye, m Maul egy nagy buta? — Hát... nem Is tudom . -. — Én nagyon örülök neki, hogy te nemlétezik történeteket írsz. — Nagyszerűi Akkor meg vagyok mentve. — Most nagyon meg vagy mentve. — Nagyon? Miért? — Mert hoztam neked valamit. — Mit? — Egy nemlétezik történetet. — Na, erre kíváncsi vagyok. Mondd el. — Nem elmondós. Itt van a Jtezemben. — Akkor mutasd. s— Na, mi ez? *— Ez? Égy katicabogár. Nézd meg jobban! — Akárhogy nézem, katicabogár. — Számold meg a pöttyeit. •— Kettő. — Na, látod! Akkor ez öt pöttyét elvesztette. Vagy ellopták tőle. Ha pedig se nem lopták, se nem elvesztette, akkor ez egy nemlétezik katicabogár. — Sajnos, kislányom, ez egy létezik katica. — Nem látod, hogy két pöty- tye van? — Dehogynem. De teljesen szabályosan van neki két pöty- tya-— Két pöttyel született? s— Igen. És mégis katica? — Persze. Ügy hívják, változékony katica. Latinul cocci- nella bipunctata. — Micsoda? Cocctnella bipunctata. — És amelyiknek rendes hét pöttye van, az is punktata? ~ Az is, csak éppen sep- tempunctata. — És hogyha iátok egy olyan katicát, amelyiknek tíz pöttye van, az is létezik katica? — Hát az én fejem sem káptalan. De várjál, mindjárt megnézem. Valamelyik könyvben biztos benne van.-— Micsoda nem a te fejed?- Káptalan. — Az mit jelent? — Hogy fin se tudhatok mindent. — És. akinek a feje Káptalan, az mindent tud? — Majdnem mindent. — A tízpöttyös katicát i!»? — Azt is. )— De te nem tudod. •— Én nem. >— Akkor a te fejed kúpos. — De én se tudom a tízpettyes katicát. — Nem baj az. — Akkor az én fejem is ká* pos. — A tied is. — De a Maulé, ugye, kapósa bb? — Nem tudom, nem ismerem a Mault. Itt . a könyv. — Ha megtudjuk a tízpettyes katicát, akkor káptalan lesz a fejünk? — Akkor még nem. —• De már nem lesz annyira kápos? — Annyira már nem. >— Benne van? — Benne. Tízpettyes katica, cocinella decempunctata. — És tizenegypöttyös? — Az is van Coccinella un- decimpunctata. — És olyan is van, amelyiknek egy pöttye sincs? — Na, nézzük csak ... olyan i.«v van. Ügy hívják, bogáncs katica. — Szegény ... mondj egyet, amelyiknek sok pöttye van. — Sok pötty ... sok pötty ... na nézd csak! Ennek huszonnégy van. Úgy hívják, lucerna- böde. Es nagyon kártékony bogár. — Ö is punktata? — De még mennyire! Sub- coccinella vigíntiquator punctata. JÁN PONIČAN Ölel e s Az ölelésben csillagokat sejtek. Csak játszom velük álmomban és ébren, csillagokat tépek és elejtek. E révületből föl nem ocsúdok, s ha álmom megapad, reménykedő szemekből bűvölök csillagokat. És ha megtelek tüzükkel, örvénylő testedbe merülök, ne űzz el. Mit keresek? A karodat? A folytatást? Szeress sokat! Fölöttünk ráng, zuhog az élet, zuhog a perc, szivet gyújt s eléget. Dénes György fordítása És ha egyszer katicabogár, miért hívják..,, hogy is mondtad a nevét? — Lucernaböde. — Na, annak! — Az van ideírva, hogy katicabogarak. És, várj.. . megszámolom ... negyvenhét féle van belőlük. De a neve nem mindnek katica. — Hát? — Van itt böde, bödice, fél^ böde, füsskata, szerecsenatka, sőt feketesárga katóka is van. — És százpettyes katica? — Százpettyes? Az nincs. — Nincs a könyvben? — Nincs. Som a könyvben, sem a valóságban. — De amikor én láttam! — Százpettyes katicát? — Azt. Arnnylottak meg ezüstlöttek a pöttyei, és szárnya nem volt, nem szárnnyal repült, hanem olyan forgóval, ami a helikopternek van. — Ne mondd! Akkor az egy helitica. Vagy helikopter. — Az bizony! Helitica és katikopter. Amikor láttam éppen azzal a bácsival beszélgetett, akit annyit emlegettél. — Én? Mikor emlegettem? — Most. — Most? Milyen bácsit? — Hát a Punk tatát! — Na, nézd csak tényleg! Tehát a százpetty és a helitica vagyis katikopter beszélgetett a jó, öreg Punk tatával. — Igen. És nagyokat nevettek... Nem hiszed? — Dehogynem. Nem azért írok én nemlétezik történeteket, hogy ne higgyem. — De ez nem nemlétezik történet, ez létezik történet — fölemelte az ujját —, figyelj csak! Figyeltem. Tűhegynyi zúgás a nyitott ajtó felől. És már benn is volt. Aranylott és ezüstlött a száz pöttye. A légcsavarja elmosódó, szivárványszínű kör a pöttyök fölött. A helitica! Leszállt az íróasztalomra. Illegett-billegett, megmegforgatta a légcsavarját. — Na, ugye! — mondta a lányom, de nem tudtam neki felelni, igaz nem is lett volna mit, mert kopogtak. — Tessék — mondtam. Kitárult az ajtó és egy nagyszakállú apóka lépett a szobába. — Jónapot. Punk tata vagyok. Nem látták a heliticá- mat? Azaz katikopteremet? — De, itt van — mondtuk egyszerre nagyboldogan. — Na, végre — sóhajtott fel Punk tata és lehuppant egy karosszékbe. — Mindig elcsavarog. A lányom rámragyogott. — Látod, mégis hoztam neked egy nomlétezik-lét^ezik történetet. — Nagyon rendes vagy — mondtam, a szemem hol a he- liticán, hol meg Punk tatán. — Megírod? — Meg. — A Maul úgyse fogja elhinni. Azt akartam mondani, hogy mit csináljak, nem tudok a Maulon segíteni, de Punk tata közbevágott. — A Maul nem számít — mondta —, nagyon kápos a fe- ie. _0 0 4-* '<U > to N :0 č S Szélhámos — mondja az egyik ismerősöm. ■— Igencsak megtisztelsz — válaszolom. —• Neked ez megtiszteltetés? Tudod te egyáltalán, mit jelent? — És te? — Hámról Hallottál már — kérdezem? — Hogyne halottam volna, apámnak valamikor lovai voltak. A hámmal az igáslovat szerszámozzák fel. — És a szél? >— Valaminek a széle, külseje. — Es a hám széléhez, a „szélhámhoz" kit kötöttek, hogy a fegyelemhez, a teherbíráshoz hozzászoktassák? Hát a kiscsikót. *=- A csikót. II. A vonaton, az Oj Szó Kis nyelvőr rovatában Pásztor Emil: Szótévesztésből helyesírási hiba című cikkét olvasom. A vonat hirtelen fékez. Kitekintek az ablakon. Nem láttam semmit, azaz mindent. A lucernásban foglyok. Jól láttam, foglyok, vagy harmincon. Vadász ismerősöm mesélte, kipusztultak, nem bírták a vegyszert. Foglyokat láttam a Csallóközben. Örüljek? Szomorkodjam? Vannak. MARTON IVÄN ZS. NAGY LAJOS Vidám őszi vers ezután pedig úgy élünk mint a többi Rende sek mint a földgyaluk mondjuk vígan legya iuliuk a földnek domborzatait a köveket ka vicsokat az útszélre hányjuk a kősziklákat is természetesen olyanok leszünk mint a sokton nás teherautók hordjuk a víztől csöpögő ho mokot és a legszárazabb malasztot örülünk majd ha a sorok végén csönget az írógép mert akkor már nyilvánvalóan megoldottunk egy-két részfeladatot hasonlítani fogunk a jóltermő körtefákhoz meg a lucfenyőhöz amely kará csonyfának álmodja magát épp ezért fütyül a szelekre meg a korszellemre ezutóbbira mi nem fogunk fütyülni hiszen a lépegető exkaváterekhez is hasonlóak leszünk de még a lassan de biztosan őrlő malmokhoz is a cipő- fuszekli- és házgyárakhoz úgyszintén elboronáljuk továbbá az őszi vetést felzargatjuk a varjakat összesöpörjük a kerin gve pergő leveleket így élünk majd ezentúl nagy fá radtságoktól kíméljük meg a lomha természe tét helikopter gyanánt keringünk a BOLDOGSÁG felett Négysorosok Seregély Puskalövés. Jaj, valahol valakik valakit lőnek? Seregélyraj zúdul fölém. Aztán tovább: neki az Ősznek. Árva árvácskák, őszirózsák elkísérnek az utamon, amely — még nem tudni előre — véget ér talán valahol. Akár a Nap körül a bolygók, kilenc darázs kering köröttem Lehet, hogy a múlt évezredben valamit mégis elkövettem? A hídon Lehet, hogy én is megyek, hanem a híd halad mögém? Lehet, hogy nem a híd tart engem, hanem a hidat tartom én? Tilosban Tilosat jelez a lámpa. Ha e pirosba bemegyek, ez a szép autó tehet arról, ha úgy leszek, hogy nem leszek. Itt sem nyugszik ez a Zsélyi, csak a másvilágát éli. Nem lett biz ő por a porban: megedződött búban, borban. 4
