Új Szó, 1978. október (31. évfolyam, 272-301. szám)

1978-10-09 / 278. szám, hétfő

Más gigantízmus Az Ausztriában tartózkodó szovjet sportküldöttség beszá­molt a moszkvai olimpiai játé­kok előkészületeiről. Elmond­ták, hogy az 1980-as ötkarikás randevú minden szempontból a rekordok olimpiáját ígéri. Min­denekelőtt azért, mert ezt az olimpiát az egész ország hatal­mas lelkesedéssel készíti elő. Ebből a szempontból emleget­hetik a legutóbbi olimpiák al­kalmával oly sokat hangozta­tott gigantizmust. De ez a gi­gantizmus egész különleges esete. A Szovjetunióban az em­berek milliói járulnak hozzá az olimpia sikeréhez. Számtalan lelkes kezdeményezés, önkénte­sen vállalt és éppen ezért nem fizetett munkaórák ezrei, h munka minőségi javítása; mind­ezek segítik a moszkvai olimpia sikerét. Valóságos küzdelem bontakozott ki az egyes üze­mek és vállalatok között, hogy termékeiket, mint a legkiválóbb árukat, az olimpia jelképével díszíthessék. Ezeknek a maga­sabb áron eladható termékek­nek az ellenértékéből 70 szá­zalék az olimpiai bizottság pénztárába folyik v ez szintén hozzájárul az olimpia sikeré­hez. Arról is beszámoltuk a kül­döttség tagjai, hogy az olim­piai versenyeket a Helyszínen hétmillió ember nézi végig, a tévéközvetítesek segítségével pedig kétmilliárd lesz az olim­pia eseményeit figyelemmel kí­sérő nézők száma. A szovjet fővárosban 300 000 külföldi és 300 000 nem moszk­vai tátogató elhelyezéséről gondoskodnak. Harmincezer lesz a sportolók, a tisztségvise­lők és az újságírók száma. A közmondásos orosz vendégsze­retet csak egyetlen területen nem érvényesül majd. Küzde­lem nélkül egyetlen olimpiai érmet sem engednek át egyet­len vendégnek sem.., (V) Tövises út Az argentínai labdarúgó-vi­lágbajnokság után a szakembe­rek sokat panaszkodtak a ki­emelkedő játékosegyéniségek hiánya miatt. Sokféle találga­tásba bocsátkoztak, amikor igyekeztek kideríteni ennek ökát, de egységes álláspontra nemigen jutottak. Bertie Mee, a londoni Arse­nal igazgatója hosszú éveken keresztül kereste a választ ar­ra a kérdésre, hogy miért olyan nehéz új nagy játékos­egyéniségeket felfedezni. Az Arsenal csapata 1970—71-ben megnyerte az angol bajnoksá­got és egyúttal kupagyőztes is lett. így bőséges tapasztalatot szerzett arra, hogy az egyik legjobb angol csapatban mi­ként tűntek fel a tehetségek. Tíz év alatt kb. 160 000 fiatal labdarúgó-növendék került a keze alá, s ezek közül csak 40 kaphatott meghívást arra, hogy az Arsenal pályáján folytassa edzéseit. Ebből a 40 játékos­ból végül is csak öt fiatal ke­rülhetett az Arsenal híres lab­darúgóiskolájába. Bertie Mee megítélése sze­rint körülbelül minden két év­ben lehet számítani arra, hogy a saját utánpótlás-nevelésből egy későbbi nagy látékos kike­rülhet. Az angol profi labdarúgók­nak körülbelül a fele a« átla­gos angol bérszínvonal alatt keres. A profi csillagok termé­szetesen dúskálhatnak a földi javakban és ez nagyon csábít­ja a fiatalokat. A labdarúgó­iskolába, ha tehetségeseknek tartják őket, rendszerint csak 16 éves koruk után kerülnek, s ekkor keresetük még igen csekély. Legjobb esetben 17— 18 éves korukban kötnek velük profi szerződést, de az esetek többségében csak nagyon előnytelen feltételek mellett. Így is kevés azonban az esé­lyük, hogy kiugorjanak, mert nagyon kevés az igazán nagy labdarúgótehetség. És ha végül minden összevág, akkor is csak nagyon rövid ideig tért egy labdarúgó profi tündok lése. töt) Tenisz gyorstcmfolycmn i (8) Az egye® ütésfajták gyakorlá­sánál több tényezőt kell figye lembe venni. Az ütéseknél a labda U/e közvetlenül a háló fölött vezet — ra a legcélsze­rűbb. Az sem baj, ha a labda a hálót érintve jut — természete sen a pályán belül — ellenfe­lünk térfelére, mert akkor a játék folytatódik. De ha akár csak egy centiméterrel is, a vo­nalon kívülre kerül, az ellenfél jut ponthoz. Tőlünk — illetve ahogy az ütőt tartjuk — függ a labda íve, melyet külső körülmények, mint pl. a szél, is befolyásolnak. Ezekhez a körülményekhez al­kalmazkodnunk kell, melyeket a jó játékos a maga javára tud fordítani. A labda sebessége az ütés után gyors, később röpte lassul és a földet érés után ve­szít erejéből. Kivételt képe® a loütéis és az átívelés. A leütés a versenyszerű adogatás legha­tásosabb formája. Két fajta át­ívelés! ismerünk, a védekező, illetve támadójáték változatát. Alikor a legeredményesebb, amikor *> halóhoz futó játékos feleit emeljük át a labdát, úgy, hogy az alapvonalnál érjen föl­det, mert akkor ellenfelünk ne­hezen éri el és nem tudja pon­tosan visszaütni. A kezdők ilyen ütéseket al­kalmaznak, a labda az elején csaknem mindig magas ívben repül a háló fölött. Csak ké­sőbb, állandó gyakorlással) ér­jük el, hogy a labda íve alacso­nyabb, a játék folyamatosabb, szebb lesz. A támadó röpte után is alacsony a labda íve, s ezzel az ütésváltozattal később fog­lalkozunk. Raja és szöveg Dr. E. ŠTAFFA £ gy-egy nagyszabású sport­esemény rendezői egyre izgatoítabban várják azt az órát. amikor hosszú hónapo­kat, esetleg eveket igénylő munkájuk gyümölcsének be kel­lene érni. Hatványozott mérték­ben vonatkozik ez a szabadban lebonyolításra kerülő versenyek előkészítőire, mivel az időjárás még a legbecsületesebb, legkö rültekintőbben végzett munka eredményét is tönkreteheti. Per­sze fordított is lehet a helyzet. Így volt ez egy hete Kassán (Košice) a Békemaratonon is. A reménytelennek látszó, két na­pon át tartó rossz időjárás rö­viddel a rajt előtt megváltozott és a népes mezőny ideális kö­rülmények között vághatott a 42 195 méter hosszú távnak. Az eredmény: a győztes új pálya­csúcsai ért célba. A rendezők pedig megnyugodva sóhajtottak )el. Fáradozásuk nem volt hiá­bavaló, a verseny lefolyásával must már mindenki elégedett lehetet. • # * A sportolók régóta a béke hirdetői, hiszen már az ókori olimpiák idején szünetelt a hadviselés, az ellenségeskedók rövid időre bár, de fegyverszü­netet, azaz békét kötöttek. Ma ugyan más formában, de feltétlenül érvényesül a béke gondolata, mert a sportpályá­kon — nagyon kevés kivételtől eltekintve — a harc nem vérre megy és a kiélezett küzdelem is erősen tompított fegyverekkel folyik. A sportolók nem ellen­ségként, hanem nemes ellenfe­lekként állnak egymással szem­ben. így azután érthető, hogy gyakran a győztes és a legyő­zött között hosszú időkre, nem egyszer egész életre szóló ba­rátság szövődik. A rendezők a Békemaraton- nal kapcsolatban több adatot tartanak nyilván: így például a száz legjobb időt is. Az élen 1963 óta 2:15:09,6-tal az ameri kai Leonard Edelen volt, most a koreai Go Csun Son került a helyére. A sorrend természete­sen a 48. Békemataton után is változott. Egyesek javítottak eredményükön, a mások akik első ízben szerepeltek a kassai versenyen, ugyancsak bekerül­tek a nyilvántartásba. A csehszlovák futók 50-es ranglistájának élére 1963-ban Václav Chudomel iratkozott fel 2:18:02,6 órás idővel, de ezt ak­kor nem győzelmének köszön­hette. Ö 1968-ban 2:26:28,4-gyel végzett az első helyen. Tizenkét évig kellett várni, míg 1975-ben Václav Mládek 6 mp-cel megja­vítva ezt az időt átvette a vezetést. Most Josef Jáns- ký 2:17:32,14 óra alatt tette meg a távot, a hatodik helyen végzett, de idejével felkerült a A legjobjnik csoportja kb. 10 kilométerrel a rajt után. Itt még nem dőlt el semmi, de az élen láthatók közül kerül ki a győztes Go Csun Son (14 eš) és a helyezettek. (Berenhaut felvételei) bőbeszédű. Kortelainent nehe­zen lehetett szólásra bírni, de amikor belemelegedett, jó ked­vűén nyilatkozott: — Harmincöt kilométer után jöttem föl. Bn csak futottam és nem taktikáztam, bár természe­tes, hogy ellenfeleimet figye­lemmel követtem. Ez volt éle­tem másolik maratoni versenye. mint űzetnek összefogásával olyan légkört szándékoznak biztosítani hogy a világ min­den tájáról idesereglö sportolók az eddiginél még jobban érez­zék a Békemaraton jelentősé­gét, célját — amelyről az ese­mény elnevezése is tanúskodik — a béke megszilárdítását. " KOLLÁR JÓZSEF ra 1 1978 X. 9. 5 i 48. Békemaraton élmezőnye a város utcáin, a háttérben a kas­sai dóm. A mosoly kissé fáradt, de az öröm kettőzött, mert nemcsak a győzelmet sikerült megszerezniük, hanem mindkét kóreai futó Edelen pályacsúcsán belüli idővei ért célba. Az olimpiáig még egy Béke- maratonra kerül sor, melyen reméljük, ismét láthatjuk a Ko­reai NDK futóit. Érdekes, hogy már most sok szó esett a jubi­leumi, 30. Békemar atonr ól. Hogy a versenyt jöv.őre is meg* rendezik, az természetes, és elő­készítése már most megkezdő­dött. Az ötvenediket azonban nemcsak nagyvonalúan akarják lebonyolítani, hanem a városi, párt és tömegszervezetrk, vala­A béke és barátság szellemében Kassán sem volt ez másképp. A résztvevők a verseny előtt természetesen elsősorban a pá­lyával ismerkedtek, minden idegszálukkal a nagy esemény- re készültek. Vasárnap este az ünnepélyes eredményhirdetés­kor, a díjak átadásakor már felengedett a feszültség, közvet­lenebb volt a hangulat. Hétfőn reggel gyönyörű nap­sütéses, tavaszias időben jó kedvű társaság szállt az autó­buszokba és indult Magyarbőd­re /Bidovce), ahol a Békemara­ton résztvevőit a helyi egysé­ges földműves szövetkezet látta vendégül. S ezen a napon a fi­nom falatok és a jó bor társa­ságában kötődtek a hosszú idő­re szóló barátságok. vei azonban csupán egy hónap áll rendelkezésünkre, nem tud­tuk itt a maximumot nyújtani. 1 f I A harmadik helyezett 21 esz­tendős finn futóról mindent le­het állítani, csak azt nem, hogy hazai versenyzők ranglistájá­nak élére. — A kassai Békemaraton — nyilatkozta — mindig nagy él­mény, mert itt erős mezőny gyűi egybe. Mi a prágai Euró- pabajnokságon eléggé kifutot­tuk magunkat, s két- három hó­napra lett volna szükségünk ahhoz, hogy a következő ver­senyre kellő erőt gyűjtsünk. Mi­Az elsőt Is az idén Jutottam és 2:17-es időt értem el. Tizenhá- rom éves koromban határoztam el, hogy atléta leszek. Azóta állandóan olimpiai bajnokságról álmodom. Most már tudom, vár gyaim a maratoni távon telje­sülhetnek. » # 0 A Koreai NDK versenyzői ed' dig három alkalommal szerepel­tek a Békemaratonon és mind­annyiszor megszerezték a győ­zelmet. Más nemzet futóinak ez még sosem sikerült. Koreában nemzeti sport a maratoni jutás és számos atlétájuk már fiatal korától erre a távra készül. Tavaly, amikor Go Csun Son áthaladt a célon és értesüli ide­jéről, örvendezés* helyett bosz- szankodott. Nem titkolta miért: tíz másodperccel maradt el Edelen pályacsúcsától. Ami ak­kor nem sikerült, sikerült most. — Már otthon elhat ár ozluk —* mondotta —, hogy nemcsak megszerezzük a győzelmet, ha­nem a ' pályacsúcsot is megja­vítjuk. Legnagyobb célunk a moszkvai olimpia, melyre úgy készülünk, hogy 2:12 óra körüli időt tudjunk teljesíteni. Azt hi­szem, ezzel aranyérmet lehetne nyerni.

Next

/
Thumbnails
Contents