Új Szó, 1978. október (31. évfolyam, 272-301. szám)

1978-10-06 / 276. szám, péntek

PÉLDÁTLAN HEVESSÉGŰ HARCOK LIBANONBAN Pinochet Kínába készül Négy nap alatt ötszáz halálos áldozat • Waldheim tűzszünetre szólít fel i SZÓ (ČSTK) — Kurt Waldheim, az ENSZ főtitikára és Jacques Lep- rette, a Biztonsági Tanács el­nöke tegnapra virradóra ikőzös nyilatkozatban a súlyost harcoik megszüntetésére Libanonban, a tűzszünet felújítására szólított fel. A dokumentumban, amelyet az ENSZ New York-i székhe­lyén hoztak nyilvánosságra, a két politikus aggodalommal szólt a bejrúti harcok ember­áldozatairól és a jelentős anya­gi karóikról. Bejrutban folytatódtak a hét elején példátlan hevességgel kirobbant harcok a jobboldali pártok milíciái és az arabközi békefenntartó erők alakulatai között. A nehéztüzérséggel és aknavetőikkel folytatott akcióik jelentések szerint az utóbbi 4 nap alatt mintegy 500 áldoza­tot követeltek. A telefon és a távíró nem működik, az áram­AZ ENYHÜLÉST TETTEKKEL KELL TÁMOGATNI Leonyid Brezsnyev bakui be­széde és azok a javaslatok, amelyeket az ENSZ-közgyűlés jelenlegi ülésszakán a szovjet (küldöttség előterjesztett, ismét meggyőzően bizonyítják a Szovjetunió jószándékát. A bé­ke a Szovjetunió számára nem taktikai fogás, hanem külpoliti­kájának alapköve, — írja az Izvesztyija. Ez a hadászati tá- madófegyverzetek korlátozásá­ra vonatkozó megbeszélésekre is érvényes. A lap emlékeztet Leonyid Brezsnyev szavaira a NATO urainak törekvéseiről, hogy új és minden eddiginél élesebb kardot kovácsoljanak, és vixüza kívánnak térni az „erőpolitikához“. Ezzel a kard­dal, vagyis a rakétákkal és nukleáris fegyverekkel a jóaka- ratű emberek az egész világon, s az Egyesült Államokban sem akarnak semmi közösséget vál­lalni. Éppen ezért fogadta az amerikai közvélemény oly nagy érdeklődéssel a szovjet állam vezetőjének az azerbajdzsáni fővárosban mondott beszédét. A Szovjetuniót államférfiúi bölcsességgel vezetik. Nem rea­gál a „hidegháború“ stratégái­nak a helyzet további kiélezé1 9ére irányuló provokatív kísér­leteire. A Szovjetunió szembe­száll azokkal, akik támadást intéznek jogai és érdekei el­len, akik megpróbálnak be­avatkozni belügyeibe, s e célból manipulálnak a gazdasági kap­csolatokkal, és mindenképpen hamis propagandát fejtenek ki az emberi jogok körül. A Szov­jetunió ennek ellenére mindig nyitva hagyja az ajtót a pozitív párbeszéd előtt a béke, a bé­kés egymás mellett élés és az együttműködés érdekében. Ép­pen így értelmezték Leonyid Brezsnyev bakui beszédét mindazok az Egyesült Államok­ban, akiknek látását nem kö­dösíti el a vak gyűlölet. A Szovjetunió síkraszállt és továbbra is egyértelműen sí'kra- száll a szovjet—amerikai kap­csolatok rendezéséért és a konstruktív stabil fejlődés fel­tételeinek megteremtéséért. A SALTnmegállapodás kérdésében a Szovjetunió álláspontja mind­két ország és a viíágbéke szá­mára is előnyös. Ami az Egye­sült Államokat illeti, az idő mutatja meg, vajon az ameri­kai politikai éleiben az ilyen egyezmény megkötésére irányu­ló pozitív irányzatok győz­nek-e. A jelenlegi nemzetközi hely­zet, minden ellentmondása el­lenére, kedvező az elmúlt évek­ben elért pozitív változások megszilárdítása szempontjából. Az enyhülést, amely igazolta életképességét, tettekkel kell támogatni annak ellenére is, hogy a béke ellenségei tovább folytatják támadásaikat. Ennek szükségességét és lehetőségét az Egyesült Államokban is ér­zik, hangsúlyozza az Izvesz­tyija. Az idén ősszel a szovjet- amerikai ka peso la tóikban űj elemek merültek fel, amelyek reményt keltenek, írja a lap. Tudományos kommentátorok egy csoportja jön Moszkvába, s az Egyesült Államok vállalkozói köreinek képviselői is elláto­gatnak ide. A Potomac partjain egyre erő-' sebben észrevehetők a kijóza­nodás jelei. Egyre erősebben érvényesül a megfontolás hang­ja. Az amerikai közvélemény legszélesebb körei egyre jobban tudatára ébrednek annak, hogy a szovjet—amerikai kap­csolatok rendezése és a javítá­sukra irányuló politika folyta­tása megfelel mindkét ország népei elvárásainak, és hozzá­járul a feszültség további eny­hüléséhez ás a világbéke erősí­téséhez. c^mm,<iaaosaaB 1978 X. 6. P ekingben befejeződlek a tárgyalások Kína és az Európai Gazdasági Közösség küldöttségének képviselői kö­zött. A The Financial Times londoni lap szerint a megbe­szélések alátámasztották: meg­vannak a lehetőségek a Közös Piac és Kína közötti legszéle­sebb együttműködésre, írja Ju­rij Kornyilov, a TASZSZ politi­kai hírmagyarázója. Noha a nemzetközi kereske­delmi és gazdasági kapcsola­tok fejlesztését a megfigyelők rendszerint természetes dolog­nak tartják, olyannak, amely hozzájárul a népek közötti köl­csönös megértéshez, Peking és a Közös Piac közeledését egé­szen másként kommentálják. S ez nem lep meg; politikai meg­figyelők megállapítják, hogy amikor Peking erre a közele­désre törekszik, számára a Kö­zös Piac elsősorban ürügy arra, hogy még szorosabbra fűzze kapcsolatait az agresszív Észak­atlanti Szövetséggel, amelynek a maoisták számításai szerint egy „egységfront“ gerincét kellene képezni. Ezt az egység­frontot a szocialista országok­kal, s elsősorban a Szovjetunió­val szemben akarják kialakíta­ni. Peking ugyanakkor a Közös Piacot arra is igyekszik fel­használni, hogy közvetítésével hozzájusson a NATO arzenál­jaihoz, és segítségével a lehe­tő legrövidebb időn belül meg­erősítse és növelje agresszív és A TASZSZ kommentárja hegemonisztikus célokat szol­gáló saját katonai-gazdasági potenciálját. Az a tény, hogy Peking és a Közös Piac közeledésének szorgalmazásában a maoistákat nem annyira kereskedelmi és gazdasági, mint inkább más megfontolások vezetik, a mos­tani tárgyalások folyamán Is szolgáltatást bizonyos idősza­kokra korlátozzák. A lakosság kénytelen óvóhelyekep, pincéik­ben élni és egyre nehezebben viseli el a súlyosbodó élelmi­szerhiányt. Politikai megfigye­lők szerint a jelenlegi bejrúti helyzet a libanoni polgárhábo- rá legvéresebb napjaira emlé­keztet. Újabb zavargások Iránban (TASZSZ)— A legfrissebb je­lentések szerint tizenkettőre emelkedett az elmúlt napokban Irán több városában kitört za­vargások halálos áldozatainak száma. Az elmúlt napokban több mint tíz olyan iráni város­ban rendeztek tömegtüntetése­ket, amelyekre a szeptember 18-án kihirdetett rendkívüli ál­lapot nem vonatkozik. A társadalmi elégedetlenség egyre fokozódik, amint azt a jelentős közszolgáltatási terü­letekre — bankokra, a postára, valamint a kőolajkilermelő- iparra átterjedő egyre szélese­dő sztrájkhulláni is jelzi. Zöld út az amerikai támaszpontoknak (ČSTK) — Törökország bele­egyezett, hogy az ország terü­letén az USA újra megnyissa azt a négy többnyire szovjetel­lenes hírszerzésre és felderítés­re szolgáló amerikai támasz­pontot, amelyet az ankarai kor­mány 1975-ben záratott be a Washington által ellene elren­delt fegyverembargó megtorlá­saként. Az Egyesült Államok azért szüntette be a fegyver- szállítást Törökországnak, mert az 1974-ben Washington jóvá­hagyása nélkül megszállta Cip­rus egy részét. A washingtoni kongresszus nemrég oldotta fel az embargót Carter javaslatára, aki szerint Törökország „jó- szándékú erőfeszítéseket“ tesz a ciprusi probléma rendezé­sére. Árvíz után kolera? (ČSTK) — Hivatalos jelenté­sek szerint legkevesebb 260 áldozatot követelt a katasztro­fális méretű monszunesők kö­vetkeztében pusztító árvíz az Indiai Nyugat-Bengáliában. A mintegy 50 millió lakosú in­diai állam lakosainak egyhar- mada hajléktalanná vált. Az árvíz pusztította vidéken jelen­leg epidémiaveszély fenyeget. Eddig meg nem erősített hírek szerint Bankura, Midnapur és Na dia kerületekben felütötte fejét a kolera. (ČSTK) — Cubillos chilei kül­ügyminiszter Santiagóban beje­lentette, hogy Pinochet tábor­nok, a katonai junta vezére a közeljövőben valószínűleg Kí­nába látogat. A külügyminiszter október 13-án hivatalos látogatásra Pe- kingbe utazik, ahol Hua Kuo- fenggel, a Kínai Kommunista Párt KB elnökével, az Államta­nács elnökével a két ország gazdasági együttműködéséről folytat megbeszéléseket és egyúttal Pinochet nevében chi­lei látogatásra hívja meg a kí­nai politikust. A Chilei Kommunista Párt Santiagóban illegális nyilatko­zatot adott ki, amely elutasít­ja Pinochetnek az új „alkot­mányra“ vonatkozó tervezetét, amit a junta rá akar kénysze* ríteni a chilei népre. A komínu* nisták nyilatkozatukban figyelt meztetnek a dokumentum fa­siszta jellegére és felszólítják a lakosságot, hogy határozottan tiltakozzon az új alkotmányter­vezet ellen. A nyilatkozat leszö­gezi, hogy a tervezet teljesen figyelmen kívül hagyja a chilei polgárok politikai, szociális, gazdasági és polgári jogait. Le­hetővé teszi, hogy a reakciós kormány üldözze a hazafiakat és egyúttal törvényesíti a chi­lei nemzeti gazdagság kiárusít tását külföldi monopóliumok­nak. A kommunista párt vélemé* nye szerint Chilének olyan al* kotmányra van szüksége, amely nemcsak kinyilatkoztatná a pol« gári jogokat és a szabadságot,, hanem garantálná azok szigorú érvényre juttatását. Sok új név az egyiptomi kormányban A külügyminiszter továbbra is ideiglenesen Butrosz Ghali (ČSTK) — Az új egyiptomi kormány tegnap Szadat elnök kezébe letette a hivatali esküt. A korábbi kormány összetételé­hez viszonyítva több poszton személyi változásokra került sor. Az új miniszterelnök Muszta- fa Halil, az Arab Szocialista Szövetség Központi Bizottságá­nak egykori első titkára lett. A 32 tagú kormányban a mi­niszterek több mint fele első alkalommal tölt be ilyen ma­gas tisztséget. Közéjük tartozik Kamal Hasszan Ali tábornok, az új honvédelmi miniszter, aki korábban a katonai hírszerzés parancsnoka volt. Mohammed Gamazi tábornokot, a volt had­ügyminisztert az elnök katonai főtanácsadójává nevezték ki. Szadat elnök döntése alapján az eddigi hadügyminisztériumot Szomorú évforduló (ČSTK) — Észak-írország szomorú évfordulót ért meg. Tíz évvel ezelőtt, 1968. október 5-én tüntető felvonulást rendeztek Londonderryben a katolikusok politikai egyenjogúságot köve­telve a protestáns hatóságoktól, amelyek ezt megtagadták. A tüntetőket szélsőséges protes­táns elemek és rendőralakula­tok támadták meg. Az összetű­zések során több mint száz em­ber életét vesztette. Észak-írország több mint másfél millió lakosa számára megkezdődött — a véres össze­tűzések évtizede, amelyben ed­dig 1864 ember vesztette életét. mukra. A háttérben inkább po­litikai érdekeket kell keresni. Az enyhülés ellenfelei a mao­istákat már régen szövetsége­seiknek tartják a feszültség fo­kozására irányuló törekvéseik­ben, és nagyon is imponál ne­kik a pekingi politika nyílt szovjetellenes irányvonala. E körök befolyása az Európai Mindenki siMra veszélyesek beigazolódott. Nyugati lapok szerint a maoisták a megbeszé­léseken hangsúlyozták, szeret­nék, hogy a kínai katonai po­tenciál 2000-ig elérje a „világ- színvonalat“. A közös piaci kül­döttség vezetője a tárgyalások eredményeiről szólva kijelen­tette: „Kimerítően tájékoztattak minket a kínai korszerűsítési programról, és úgy gondoljuk, hogy Nyugat-Európa kivehetné részét e program megvalósítá­sából“. Amint ismeretes, a „négy ágazat korszerűsítésére“ vonatkozó maoista program a „véderő korszerűsítését“, vagy­is az ország további militarizá- lását helyezi előtérbe. Másrészt bizonyos nyugati körök egyre növekvő erőfeszí­téseit, hogy közelebb kerülje­nek Pekinghez, távolról sem le­het nyugati hadiipari és más konszernek részéről csupán a várható nyereségekkel magya­rázni, amelyeket a kínai piac „megszerzése“ jelentene szá­Gazdasági Közösségben is vi­lágosan megnyilvánul: nem vé­letlen, hogy 1978 februárjában, a Kína és a Közös Piac közötti kereskedelmi megállapodások parafálását követően a Közös Piac brüsszeli központja azon­nal hivatalosan kijelentette: a megállapodás semmiképpen sem korlátozza a „stratégiai cikkek“ kereskedelmét. Ez azt mutatja, hogy a Közös P|ac vezetői egyetértenek a pekingi militaristáknak szánt fegyver- eladásokkal. Pekingi megbízottak ezt , kö­vetően rögtön meglátogatták a közös piaci országokat, hogy fegyvervásárlásokról tárgyalja­nak. Lapjelentések szerint a leg­újabb fegyvereket és fegyver­zeteket feltüntető kínai jegy­zékeken 5000 olyan tétel van, amelyek azt mutatják, hogy Peking mit szeretne megvásá­rolni Nyugat-Európában és ja­pánban. A maoisták közeledése a NATO-hoz, ~és a kínai katonai­gazdasági potenciál gyors nö­velésére irányuló törekvések komoly nyugtalanságot kelte­nek a nyugat-európai közvéle­ményben. Egészen jogosan ál­lapítják meg, hogy rendkívül veszélyes Peking militarista ambícióit és fegyvervásárlási kalandjait támogatni. Olyan or­szágról van ugyanis szó, amely veszettül támadja az egész enyhülési politikát, elutasít minden intézkedést a fegyver­kezési hajsza megállítására, és egész nyíltan állítja, hogy egy új világháború „elkerülhe­tetlen“, sőt „kívánatos“. „Nincs ok feltételezni, hogy a fegyverek, amelyeket Kíná­nak szállítunk, nem hagyják el határait“ — jelentette ki pél­dául az Európa Tanács ülésén elmondott beszédében P. Cook angol munkáspárti képviselő. „Kína már most segítséget nyújt Kambodzsának Vietnam­mal szemben. Nincs rá bizto­sítékunk, hogy ezeket a fegy­vereket a jövőben nem hasz­nálják fel a Nyugat ellen“. Ami igaz, az igaz. Azoknak a nyugati köröknek, amelyek Peking antiszovjetiz- musára tették fel lapjukat, nem szabad elfelejteniük, hogy a maoisták hegemoniszti­kus törekvései nemcsak a szocialista államokat fenyege­tik. Mindenki számára veszé­lyesek, — fejezi be cikkét Ju­rij Kornyilov. ezután honvédelmi miniszté­riumnak hívják. A korábbi kormány tagjai kö­zül csupán 11 miniszter kapott helyet az új kormányban. A külügyminiszteri teendő* két továbbra is ideiglenesen Butrosz Ghali látja el; Moham­med Kamel külügyminiszter ugyanis a közelmúltban a Camp David-i különtárgyalások ellen való tiltakozásul lemondott. Helyettesét ezldeig nem nevez­ték ki. Kairói megfigyelők megálla­pítják, hogy az új kormány előtt nagyon súlyos politikai, szociá-i lis, de főleg gazdasági problé^ mák állnak, amelyeket az előző kormány nem tudott megol­dani. . CRAXI ÉS SZÖVETSÉGESEI (ČSTKI — Az az újfasiszta terror, amply az elmúlt napok* ban Olaszországban több em* beráldozatot követelt, részét al- kotfa az Olasz Kommunista Párt és az olasz baloldali erők ellen indított kampánynak. Enri- co Derlinguer, az OKP főtitkára az Unita című napilap vezér- cikkében azt Irta: „Az antikom- munista kampánynak célja az, hogy meggyengítse az OKP be­folyását, hogy megváltoztassa az erőviszonyokat Olaszország- ban, mert azok eddig a balol­dal és a többi demokrata javá­ra billentek. Néhánly szocialista-párti ve­zető kommunistaellenes fellépé­sei az utóbbi hónapokban nem­csak Olaszországban, hanem a nyuqat-európai sajtó hasábjain is élénk vita tárgyát képezik. „A szocialista párt torinói kongresszusa óta Bettino Craxi pártvezér vezetésével offenzíva folyik az Olasz Kommunista Párt ellen“ — írta a Neue Zü­richer Zeitung című svájci na­pilap. A nyugati sajtó más kom­mentátoraival összhangban a napilap megállapítja: az offen­zíva igazi oka a szocialisták ar­ra irányuló igyekezete, hogy a politikai életben a kommunis­ták rovására az olasz baloldal fő politikai erejeként szerepel- hessenek. Craxi ugyanakkor az anti- kommunizmus és antiszovjetiz- mus malmára hajtja a vizet, amit ismét megerősített a Szo­cialista Internacionálé irodájá­nak párizsi ülésén, ahol durván beavatkozott Csehszlovákia és a Szovjetunió belügyeibe. Védel­mére kelt az olyan politikai hajótörötteknek, mint Pelikán és Mlynár. „Craxi igyekszik elméletileg „kiforgatni“ a tudományos szo­cializmus alaptéziseit kezdve Marx és Engels, valamint Lenin tanításával“ írja az Izvesztyija. Figyelemreméltó a La Republica című napilap tudósítójának tett vallomása: „Ügy qondolom, hogy sok szövetségesem van. Az egyik Hua Kuo-feng «r.®

Next

/
Thumbnails
Contents