Új Szó, 1978. október (31. évfolyam, 272-301. szám)
1978-10-05 / 275. szám, csütörtök
A cukorrépa nyomában A Šuranyl Cukorgyár Szlovákia legrégibb cukorgyárainak egyike. Az idén immár 126. alkalommal indult be hatalmas gépezete, hogy feldolgozza a körzetében 5941 hektáron termelt cukorrépát. A felkészülésről és a kampány első napjaiban szerzett tapasztalatokról Ján Vitek igazgatóval beszélgettünk. — Mivel gyárunk régi, a felkészülés megkülönböztetett gondot igényelt. Az elmúlt tíz év alatt a berendezések felújítására és az egyes épületek javítására megközelítően 35 millió koronát fordítottunk. Jelenleg egy 80 millió korona értékű beruházás, a hő- és energetikai központ befejezésén szorgoskodunk, hogy még ebben a kampányban üzembe helyezhessük. Az új létesítménnyel a Jelenlegi 200 vagonos napi kapacitásunk 260 vagonra növek- ■*zik. Az új beruházással párhuzamosan a gyár más részlegeit is korszerűsítették. Automata irányítja a cukorfőzést, bővítették és betonalappal látták el a gyűjtőhelyet. Úgy igyekeztek, hogy a tervezett 17 850 vagon cukorrépát komolyabb fennakadás nélkül, gyorsan és a lehető legkisehb veszteséggel dolgozhassák fel. Az idén ez minden eddiginél lényegesebb követelmény, hiszen a répahozamok kisebbek mint a korábbi pi-llr Silvester Dragún és Jozef OndriSek elégedettek a répa minőségével (A szerző felvételei^ években, a cukortartalom vi szont 1,7 százalékkal nagyobb. Tehát minden elveszett répa kétszeres kárt Jelent. A felvásárlást szeptember 18- án kezdték, és részletes terv szerint folytatják. Négy járás 34 mezőgazdasági üzemével van szerződésünk, és 13 helyen veszik át a répát. Ondrej Hlavička, a gyár főagronómusa már a felvásárlás során szerzett tapasztalatokról beszélt: — A kidolgozott szedéstervekkel összhangban elsőként a dubníky, zemnéi, komjaticei, martai, hűli, nesvady és Šurany földművesszövetkezetekben kezdték meg a cukorrépa ki- szántását. Az volt a cél, hogy a lehető leggyosabban jöjjön össze az öt napra elegendő mennyiség, amely nélkül nem lehet megkezdeni a feldolgozást. Az első tapasztalatok nem voltak a legjobbak, a szedés lassú ütemű volt, amit a földművesek a nagy szárazsággal magyaráztak. Ez lényegében igaz is volt, de a szélsőséges körülményekkel mindig számolni kell. Tegyük hozzá, nemcsak a szárazsággal, hanem az esővel is. Mit tettek annak érdekében, hogy a szedés üteme az esős napokon se lassuljon, ezt kérdeztük Jozef Ondrišek mérnöktől, az érsekújvári (Nové Zámky) Járási Mezőgazdasági igazgatóság főmérnökétől. — A szedést nehezítő okokat mindannyian ismerjük. A mezőgazdasági üzemekben a szárazság miatt a nehezebb talajokon csak háromsoros gépsorokkal dolgozhatnak. Szerencsére elegendő a gép, és valamennyit idejében megjavították. Jelenleg a cukorrépa betakarításával nincs komolyabb fennakadás, a földművesek maguk Is győzik a munkát. Ha rosszabbodnának a feltételek, akkor az Idénymunkások segítségét is igénybe vesszük. Az ilyen irányú szerződéseket már korábban megkötöttük. A cukorrépa betakarítása igényes munka, s mint ilyen pontos szervezést követel. Ezt láttuk, tapasztaltuk a komjáti (KomjaUceJ Csehszlovák- Szovjet Barátság Egységes Földművesszövetkezetekben, ahol az fdén 130 hektáron terJ6n Vitek, igazgató mesztettek cukorrépát. Érkezésünkkor Silvester Ľragúň mérnök, a szövetkezet fóagronó- musa éppen a határba készült, s mi is vele tartottunk. — Szeptember 18-án kezdtük meg a répa kiszántását — tájékoztatott útközben. — A szárazság ellenére jó ütemben folyt a munka, s ezt mondhatom a jelenre is. A gépeket a leghozzáértőbb traktorosok kezelik. A kiszántást először csak hatsoros gépsorral végeztük, de később a két háromsoros hektárról takarítjuk be a répát. Közben megérkeztünk az egyik 150 hektáros répatáblához, ahol Štefan Královič technikus irányította a csoport munkáját, ö mondta: — Most már jobb a helyzet, de az esők előtt kézzel egyszerűen nem leheteti kihúzni a földből a répát, vagy ha sikerült is kiráncigálni valahogyan, legtöbbször a fele a kemény talajban maradt. A jobb feltételeket persze Őszi viszonylatban kell érteni — mutatott karjával az eső áztatta földre — amikor a jó idő már csak ritka ajándék. Közben figyeltük a csoport munkáját. A hatsoros kiszántóval Pavol Viglacský dolgozott, s a répát szállító teherautó vezetőinek — Jozef Nosiannak, Ján Suliknak, Jozef Hubinský- nek és Ján Kamasának — bizony igyekezni kellett, hogy bírják az iramot. A répaföld túlsó végén Július Buranský dolgozott hatsoros répafejedével, s öt pótkocsis traktor volt hozzá beosztva, hogy folyamatosan menjen a munka. JOZEF SLUKA A TAKARMÁNYALAPOT GAZDAGÍTJA EGY BEMUTATÓ TANULSÁGAI Évtizedek óta a mezőgazdaságban dolgozók sem tudják megmondani, hogy mikor nehezítette a földművesek munkáját annyi szélsőség együttvéve, mint az idén. A negatív hatások közül a hűvös időjárás volt az, ami a legkitartóbban hatott a növények fejlődésére, talán mondani sem kell, hogy a kevésbé melegigényeseket ki véve — károsan. így volt ez a lucerna esetében is. Az egyik járási agro- nóinus panaszkodott még hetekkel ezelőtt. Elmondta, ha nagy a forróság és nem esik, azt már lehet ellensúlyozni, mivel tudnak öntözni. A határ „távfűtése“ egyelőre azonban megoldatlan, a hideggel szemben nem lehet közvetlenül védekezni. Komolyabbra fordítva a szót még hozzátette, hogy közvetve persze annál inkább. Például úgy, hogy a kisebb lucernahozamokat nem hagyományos tömegtakarmányokkal pótoiják. Ingyen teremnek, csak annyi az ember feladata, hogy betakarítja, tartósítja azokat. Kifejtette, hogy a melléktermékekre gondol, köztük is elsősorban a kukoricaszárra és annak tartozékaira. Ezek betakarítása a melléktermékek sorában egyelőre a legnagyobb problémát okozza, s így —• valljuk be — a legkevésbé hasznosított (artalék. így igaz, s tudják ezt a mezőgazdaság irányításáért felelős állami szervek vezető dolgozói is. Tisztában vannak azzal is, hogy a kísérletek eredményei, a központilag biztosított feltételek és a gépipar adta lehetőségek egyelőre nincsenek összhangban a gyakorlat követelményeivel. A nagyüzemileg termesztett szemes kukorica betakarítására szolgáló gépek melléktermékmentesen dolgoznak. A gépgyártókon a sor, hogy pótolják a hiányt. Tény viszont az is, hogy a földművesek az ehhez szükséges egy-két évet sem ülhetik át ölbe tett kézzel, legalábbis ami a szemes kukorica melléktermékeinek hasz E1ŰTERBEN A SZAKOSlTAS Külgazdasági kapcsolataink alakuláso 1969 áprilisa után 1978 X. 3. Külgazdasági kapcsolataink fejlődésének alapja a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal folytatott együttműködés volt. E kapcsolatok 1969 után tovább szilárdultak, és erőteljesen kezdett elmélyülni a szocialista gazdasági integráció folyamata, mint a munka- megosztás legmagasabb formája. A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének szellemében a nem szocialista államokkal is fejlesztjük kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatainkat — az európai biztonsági és együttműködési értekezlet helsinki záróokmányában lefektetett elveknek megfelelően. A külkereskedelmi forgalom 1968 után gyorsabb ütemben növekedett, mint a nemzeti jövedelem; ezt az 1973 után a világpiacokon kialakult helyzet indokolja. Azzal, hogy a nyers- és alapanyagok ára gyorsabban növekedett, mint a késztermékeké, Csehszlovákia — mint túlnyomórészt feldolgozóiparral rendelkező állam — hátrányos helyzetbe került. A KGST- tagországoknak számos közös programban való együttműködése azonban lehetővé tette a nyers- és alapanyagok és az energiahordozók beszerzési problémáinak megoldását, és ugyanakkor nagymértékben elősegíti, hogy megbirkózzunk a tőkés gazdasági válság hatásának következményeivel. 1968 után gyorsabb ütemben növekedett a szocialista országokkal lebonyolított külkereskedelmi forgalom; a szocialista országok kétharmaddal részesednek Csehszlovákia teljes árucsereforgalmában. A szocialista országokkal lebonyolított kereskedelmi forgalom 1977-ben, 1968-hoz viszonyítva, csaknem a 2,8-szorosára növekedett, emellett a kivitel gyorsabban emelkedett, mint a behozatal. A nem szocialista álla mokkái folytatott kereskedelem ugyanebben az időszakában a 2,5-szeresére növekedett, míg ezeknek az államoknak a viszonylatában az import növekedése gyorsabb volt az exporténál. A szocialista országokkal folytatott kereskedelem keretében a legjelentősebb a Szovjetunióval lebonyolított kereskedelmünk, amely Csehszlovákia teljes külkereskedelmi forgalmának mintegy egyharmadát teszi ki. A Szovjetunióval lebonyolított árucsere az 1969— 1977-es évek időszakában több mint a 2,8-szeresére növekedett. A csehszlovák gazdaság számára rendkívüli jelentősége van a szovjet nyers- és fűtőanyagszállításoknak; ezekből fedezzük importszükségleteink zömét. 1977-ben a Szovjetunióból fedeztük teljes olajimportunk 93, a kőszénbehozatal 53, a vasércbehozatal 83, az acélbehozatal 71 és a nyersvasbe- hozatal 94 százalékát. A lakosság folyamatos ellátása szempontjából az élelmiszeripari cikkek behozatala is nagy jelentőségű. Az utolsó tíz év folyamán jelentősen megnövekedett a szovjet megmunkálógépek, s ugyanígy a tartós fogyasztási cikkek, elsősorban a személygépkocsik és az elektrotechnikai termékek behozatala. Ugyanakkor a csehszlovák ipar, különösen a gépipar és a könnyűipar termékeinek jelentős részét a Szovjetunióba exportáltuk. A külkereskedelem áruszerkezete gazdaságunk fejlődésének megfelelően alakult. Az exportban gépek, berendezések és műszerek dominálnak, ezeknek exportja az összkivitelnek több mint a felét teszi ki; a behozatalban a legnagyobb té tellel a fűtőanyagok, valamint a nyers- és alapanyagok szerepelnek. 1968 után gyors ütemben növekedett a főként a KGST országokba irányuló csehszlovák kivitel, a szakosítási és kooperációs megállapodások alapján. 1977-ben a szakosított termékek kivitele mintegy 12,5-szere- se volt az 1970. évinek. A szakosított termékek kivitelének 86 százalékát gépek és gépi berendezések, a többit főként vegyipari és kohászati termékek teszik ki. A szakosítás a mezőgazdasági termelésben és a könnyűiparban is kezd tért hódítani. Csehszlovákia részt vesz a KGST-tagállamok szocialista gazdasági integrációja komplex programjában rögzített néhány jelentős akcióban. A legfontosabbak közé tartozik részvételünk egy azbesztkombinát felépítésében, amivel 1980-tól biztosítjuk azbesztimportunkat, lovábbá a Vinnyíca (Szovjetunió) és Albertirsa (Magyarország) közötti 750 kV-os villamos távvezeték építésében, uhol Csehszlovákia a beruházási költségek 10 százalékát viseli, valamint az orenburgi távolsági gázvezeték építésében, ez Csehszlovákia számára húsz év tartamára évente 2,8 milliárd köbméter földgáz szállítását biztosítja. A KGST-tagországok együttműködése olyan tényező, amely maximális mértékben lehetővé teszi, hogy ki lehessen küszöbölni a tőkés világ válságjelenségeinek a KGST országok gazdaságára gyakorolt káros hatásait. nosítását illeti. Az állattenyésztési feladatok teljesítéséhez nagy mennyiségű tömeg takar mányalapra van szükség, s ezt — különösen ha olyan a lucernatermés, mint az idén — csak a melléktermékek, köz tűk a kukoricaszár és tartozékainak hasznosításával leheí biztosítani. Már említettük, hogy kimondottan erre a célra készült, a munkát tökéletesen elvégző gép nincs, de ez nem jelenti — nem jelentheti —, hogy földműveseink veszni hagyhat ják azt, amire az állatoknak nagyon nagy szükségük van. Annál inkább, mivel a meglévő gépekkel eleget lehet tenni a követelménynek. Csak egy kis akarat, felelősségérzet, és némi többletmunka kell hozzá, főleg a növénytermesztés és az állattenyésztés irányításáért felelős üzemvezetők részéről. Az elmondottakat bizonyítQt- ta az a szlovákiai méretű melléktermék-betakarítási gépbemutató, amit a közelmúltban az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma szervezett, s amely iránt a vártnál sokkal nagyobb volt az érdeklődés. A résztvevők nagy száma azt bizonyítja, hogy a téma érdekli az állattenyésztési és gépesítési szakembereket, de ez önmagában még nem elég. Lényegesebb kérdés, hogy az érsekújvári (Nové Zámky) Járási Mezőgazdasági Igazgatóságon elhangzott tudományos előadásokból, majd a Tardoskeddi (Tvrdošovce) Egységes Földművesszövetkezet palárľkovól részlegén látott gyakorlati bemutatóból hazavitt ismeretek alapján mennyit váltanak valóra. A feleletet az elkövetkező napok, hetek gyakorlata adja meg. Az, amire szükség van, nem nagy dolog; az anyaggal, munkával együtt alig kerül kombájnonként 3—4 ezer koronába. Tény viszont, hogy nem lehet készen megvásárolni. Kapható ventillátor, a levegőáraraot vezető cső- és vaslemez, de ezt össze kell szerelni ahhoz, hogy a kombájnon olyan szerkezet szerepét tölthesse be, amely a kombájnba be kerülő kukoricacső mellékrészeit — a kukoricacsutka-darabokat; és a ku- koricacsuhét — a kombájn mellett haladó pótkocsiba fújja. A kombájnból így semmi sem kerül a földre, tehát azok a szemek sem, amelyek a mor- zsolás során — mint veszteség — az említett melléktermékek közé jutva a földre hullanának. Bizonyított tény, hogy így a nyolc százalékos veszteség — ami a földön maradt kalászokkal együtt a gépi betakarítás mellett jelentkezik — a felére csökken, s ez — optimális hozamnál — kétszáz hektáron közel százezer korona értékű többlettermést jelent. Az értékhez természetesen még hozzá kell adni a felfogott és tömegtakarmányként hasznosítható csutka, illetve csuhé értékét. Az elmondottak után még nyitott kérdés maradt a kukoricaszár és tartozékainak • címer, levélzet — a sorsa, de a gépbemutató ilyen irányban sem maradt adós. A jelenlevő szakemberek láthatták, hogy a mindenütt és kellő számban birtokolt motoros járvaszecská- zókkal az említett melléktermékek is betakaríthatók, s répafejjel, gyári répaszelettel keverve úgyszólván ingyen termett tömegtakarmányt jelentenek. A hallottak és látottak egyértelműen bizonyították, hogy ha két-három évet még várni is kell olyan gépekre, amelyek megoldják a szemes kukorica melléktermékeinek betakarítási problémáit, már ma sem törvényszerű, hogy azok kárba vesszenek. Ezt bizonyítja a tardoskeddi és más mezőgazdasági üzemek példája. Ahol egy kis akarat van, és ahol a kéj nyelmet nem „magyarázzák gép- és szállítókapacitáshiánynyal, ott a jelenlegi feltételek mellett is megmentik a kukorica melléktermékeit, s ezzel nagy mennyiségű tömegtakar- mányhoz jutnak. EGRI FERENC
