Új Szó, 1978. október (31. évfolyam, 272-301. szám)

1978-10-18 / 288. szám, szerda

Húsz év mérlege PONTOS ÉS FEGYELMEZETT MUNKÁVAL A Nováky Egységes Földmű- vesszővétkezet tagjai az elmúlt Kapókban ünnepelték gazdasá­guk 20 éves fennállását. Az ün­nepi és egyben értékelő gyűlés egy minden tekintetben ered­ményes időszak végére tett pontot. Növénytermesztési és állattenyésztést eredményeikkel egyaránt már évek óla a príe- vidzai járás kiváló földműves- szövetkezeteinek sorába tartoz­nak, amit az idén kapott Mun kaérdemrend is Igazol. Az itteni földművesek hely zele egy cseppet sem irigylésre méltó. Hegyaljai burgonyaöve zetben gazdálkodnak, a vegyi­par és bányaipar fellegvárainak árnyékában, s amint csak knr­1300 liter tejet termelnek meg. A/ 500 szarvasmarhából 24!) a tehén, i>s évi 3700 literes lejési átlagot érnek el. A hízóserté­seiknél 1900-as állománynál ál­latonként 50 dekagramm íi na­pi átlagos súlygyarapodás, és a .120 kocától évente anyánként átlagosan 23 malacot választa­nak el. Mi e sikerek titka. mivel érik el, hogy <i járásban náluk legnagyobb a munkatermeié kenység ezektől a kérdések­ről beszélgettünk František (Ui fával, a földművesszövelkezet elnökivel. — Olyan fejlett iparral ren­delkező vidéken, mint amilyen a miénk, nagyon lényeges kér­Egy kis probléma, de semmiség A szövetkezet elnöke és agronómusa az őszi munkák végzését ér­tékeli szerű termelési módszerekkel és megfelelő munkafeltételek­kel lehet ellensúlyozni. A munka a szó szoros értel­mében mesterembereket igé­nyel, erről a szövetkezet hatá­rában tett körutunk során is meggyőződtünk. A szántó har­mada 12 százalékot is megha­ladó lejtős terület, s alig akad parcella, amely felett egy két irányban ne húzódna villanyve­zeték. A földterület hetedrésze bányatér felett van. A szövetkezet dolgozói élü­kön a vezetőséggel ellensúlyoz­ni tudják e nehezítő körülmé­nyeket és a 701 hektár mező- gazdasági földterületet — amelyből 595 hektár a szántó-, helyes agrotechnikával gazda­ságosan hasznosítják. A növénytermesztésben há­rom kultúra dominál, a gabona, a burgonya és a takarmányfé­lék. A termesztési sikerekben nem kis része van Sámuel Stru- hárnak, a szövetkezet agronő- musának. Ilyen dologidőben nem is találhattuk volna más­hol, mint a határban, ahol ja­vában folyt a magágykészítés és a búzavetés. — A rendkívüli év rendkívüli munkaszervezést igényel — kezdte az agronómus. — A megkésett vegetáció miatt szán­tás után nem hagyhatjuk annyit pihenni a földet, mint más óvekben, hiszen a vetés agro­technikai ideje is sürget. Ezen a területen — mutatott a vető­gépek irányába — burgonyát termesztettünk, nem kis siker­rel, hiszen 205 mázsát takarítot­tunk be hektáronként. És ezzel eljutottunk ahhoz a témához, ami a legjobban ér­zékelteti a szövetkezetben fo­lyó sikeres munkát. A heiktár- hozamok ezek, amelyek a helyi talaj és éghajlati viszonyokhoz képest valóban figyelemre mél­tóak. Gabonát 370 hektáron ter­mesztettek és 50,8 mázsás ter­més átlagot értek el hektáron­ként. Nem kisebb sikerek fém­jelzik a takarmánylermesztést, amely az eredményes állatte­nyésztés alapja. Jó hektárhoza­mot adott a silókukorica, so­kat pótoltak a takarmánykeve­rékek és sikeresen termesztik az évelő takarmányokat. A lu­cerna egy részéből zöldlisztet készítenek. Az évelő fűféléket a mintegy 100 hektárnyi terület­ről közvetlen etetésre használ­ják, illetve szenázsolják, vagy szénának szárítják. Elsősorban a megfelelő ta- karmányalappal magyarázható, hogy egy hektár mezőgazdasági földterületre átszámítva már évek óta. 430 kilogramm húst ód dés, hogy milyen feltételek kö­zött hs milyen gazdaságosan termelünk. Az állaltenysztésben már évekkel korábban bevezet­tük a két műszakot, és párhu­zamosan megfelelő szociális teltételeket is biztosítunk. Kel­lő arányban érvényesítjük az anyagi érdekeltséget, és termé­szetesen az olyan jelentős tényről sem feledkezünk meg, mint amilyen a széleskörű mun­kaverseny. Nem véletlen, hogy épp szocialista munkabrigád­jaink tagjai érik el a legjobb eredményeket. Az egyik tehén- istálló 20 tagú kollektívája Magdalénu Vargová vezetésével már az aranyfokozatért verse­nyez, és elsősorban a brigád tagjainak köszönhetjük tejter- melési sikereinket. A sertéshiz­laldában is bronzérmes szocia­lista munkabrigád dolgozik, He­lena Matoušková vezetésével, és a növénytermesztést sem hagyhatjuk figyelmen kívül, ahol Antonin Zembera ezüstér­mes ifjúsági szocialista mun- kabrigádja évről évre kiváló eredményeivel hívja fel magára a figyelmet. A brigád tagjainak nem kis érdeme van abban, hogy sikeresen teljesítjük azo­kat a feladatokat, amelyek a gabona és takarmánytermesz­tés szakaszán ránk várnak, és az is, hogy már az idén elér­tük az 1980-ra tervezett szintet. Mindig és mindenütt alapköve­telmény a helyes agrotechnika, és ilyen értelemben az idei, egyáltalán nem könnyű őszön sem teszünk semmiféle enged­ményt. JOZEF SLUKA az egész, rövidesen indulhatunk (A szerző felvételei) | Kommentáljuk Maalapok és tartalékok Népgazdaságunk magas fejlettségi szintjét bizunyitja töb­bek között az is, hogy a termelőkapacitások állóalapellá­tása évről évre javul. Erről tanúskodnak az újonnan fel­épült, korszerűen felszerelt kapacitások és a meglevőkben az elavult gépek és berendezések újakkal való kicserélése. A nagyarányú népgazdaságfejlesztési programnak köszön­hető, hogy az iparban az lSfiO as évi állóalap-ellátás szintje — egy dolgozóra számítva — 1976-ra 84,2 százalékkal emel­kedett. Örülhetünk ennek a kimagasló eredménynek, de ugyanakkor azt is meg kell vizsgálnunk, hogy megte- szün ke mindent az állualapok kihasználásáért. Sajnos, már évek óta tartó probléma szinte csaknem valamennyi népgazdasági ágazatunkban, hogy a műszak- szám nem emelkedik, ellenkezőleg: csökken. Ezt az elgon­dolkodtató kérdést általában a munkaerőhiánnyal szokták az illetékesek megindokolni. Ez az indoklás az esetek egy részében elfogadható. Ezzel szemben semmiképpen sem fo­gadhatók el azok a magyarázkodások, amelyek arra pró­bálnak választ adni, hogy miért csökken egy-egy vállalat­ban, üzemben az állóalapok hatékony kihasználása. Kétségtelen, hogy szükség van a gépek és berendezések időszakonkénti javítására, karbantartására — ez végső élettartamuk meghosszabbítását, johb kihasználásukat szol­gálja. Ezekkel az „üresjáratokkal“ a terv számol is, de számos esetben a javítáfi és karbantartási feladatok vég­rehajtásakor nem ütemterv szerint végzik a teendőket. Az ütemtervtől való eltérés pedig legtöbbször a szerve­zetlenség következménye. A javítások végrehajtásáért fele­lős dolgozók nem gondoskodnak idejében pótalkatrészek­ről, illetve — és ez sem kivételes eset — a pótalkatrészek szállítói nem tesznek eleget a megrendeléseknek. A nagyvállalatokban, üzemekben állandóan keresik a ja­vítások és karbantartások terén rejlő tartalékok feltárását és kihasználását. Tény, hogy az egyre nagyobb sorozatok­ban történő gyártás feltételei a hagyományostól eltérő javítási és karbantartási formákat követelnek meg. Egyre jobban előtérbe kerülnek a szerviz szolgáltatások. Ezek a szolgáltatások nem ismeretlenek, csak — mint például a gépiparban — kevésbé kihasználtak. Az ok: a szolgálta­tás nem megfelelő színvonala, a szükséges pótalkatrészek hiánya. Az pedig nagyon gyakori, hogy néhány korona értékű pótalkatrész hiánya következtében kell állnia egy nagy munkatermelékenységgel dolgozó gépnek, illetve be­rendezésnek. A néhány napos kiesés több mint bosszantó, jelentős népgazdasági kár. Tény, hogy a szerviz szolgáltatások fejlesztésével, színvo­nalának emelésével az egyes termelővállalatokban jelentős megtakarítások érhetők el a javítások és karbantartások színvonalasabb elvégzése révén. Ha ugyanis a bonyolult gépek és berendezések javítását csupán erre a tevékeny­ségre szakosodó, magas képzettségi színvonalú kollektíva végzi, akkor a várt eredmény nem marad el. Számos gya­korlati példa bizonyítja, hogy ennek a javítási, karbantar­tási formának jövője van, és mindent meg kell tenni szín­vonalának emelése érdekében. A feladat nem könnyű, végrehajtását átgondoltan, szervezetten kell elvégezni. Az állóalapok és -eszközök kihasználásának növelése minden dolgozó feladata. Azé is, aki közvetlenül a gépet kezeli, de azé is, aki a gép üzemképességéről gondoskodik. Tartalékok és lehetőségek a munka javítására mindkét szférában vannak — csak fel kell ismerni ezeket, és min­dent el kell követni kihasználásukért. PÁKOZDI GERTRÜD .Fegyelmezett katonák, hazánk megbízható védői lesznek A Honvédelmi Szövetség és a fiatalok nevelése A második világháború után a fejlett országok hadseregei­ben új, korszerű, bonyolult gé­peket és felszereléseket vezet­tek be. Nemcsak az atomfegy­verekről és más tömegpusztító eszközökről van szó, hanem a csapatmozgást irányító, oz ösz- szeköttetést, a vezetést korsze­rűsítő műszerekről is. A tudo­mány és* a technika egyre gyorsabban érvényesült a had­seregekben és ma döntő anya­gi erőt jelent a fegyveres konf­rontáció esetében is. Mindez befolyásolta az em­berrel — a katonák kiképzésé­vel és felkészítésével szemben támasztott követelményeket. Néphadseregünk is a korszerű­sítés és automatizálás útján halad a hatékony védelem ob­jektív követelményének megfe­lelően és ezért meg kellett ol­dania a katonák — a harci tevékenység dönlő tényezői — alapos felkészítésének felada­tát is. Az igényes felkészítés és az állandó harci készültség bo­nyolult kérdéseit úgy oldottuk meg, hogy a sorköteles fiata­lok még a katonai szolgálat előtt bizonyos kiképzésen es­nek keresztül a Honvédelmi Szövetségben. A Honvédelmi Szövetségben a fiatalok felkészítése arra irá­nyul, hogy olyan ismereteket és készségeket sajátítsanak el, amelyek lehetővé teszik a bo­nyolult harci technika gyors megismerését és azáltal lénye­gesen lerövidül a tényleges szolgálatra behívott katonák alkalmazkodása. Egyúttal azt is elértük, hogy a két év le­telte után leszerelő katonák tá­vozása a hadseregből nem be­folyásolja az állandó harci ké­szültség színvonalát. A sorköteles fiatalok nevelé­se és képzése két szakaszban, a Honvédelmi Szövetség kikén- ző központjaiban folyik. Az el­ső szakaszban a 18 éves fiata­lok megismerkednek hadsere­günk katonáinak alapvető te­vékenységével. A sorozás után a kiképzés második szakasza 'következik, amelyben folytat­ják az alapismeretek elsajátí­tását, de ugyanakkor szakmai ismeretekre is szert tesznek. A gépkocsivezetők, az összekö­tők és más szakemberek kép­zése is itt kezdődik meg. A kiképzőközpontokban a képzést minden szakterületen önkéntesek, altisztek, tartalé­kos tisztek, az autóiskolák ta­nítói, a Csehszlovák Vöröske­reszt, a Fasisztaellenes Harco­sok Szövetsége, a katonai bíró­ságok és ügyészségek tagjai és mások vezetik. A felkészítés fő célja a fiatalok öntudatos vi­lágnézetének kialakítása, a szakismeretek elsajátítása, a fizikai erőnlét fokozása. A szocialista versenynek úgy mint egész társadalmunkban, a kiképző központokban is szi­lárd helye van. A Honvédelmi Szövetség Központi Bizottságá­nak irányelvei alapján szerve­zett versenyeket aktivisták és a SZISZ-tagok irányítják. Ezek a versenyek jelentősen előse­gítik a felkészítés színvonalá­nak emelését. A fiatalok meg­szerezhetik a kiváló felkészü­lésért, a példás lövész, vala­mint a képzettségi jelvényt. A tapasztalatok szerint egyre többen kapcsolódnak be a ver­senybe és a versenyzés kedve­zően befolyásolja a felkészü­lést. Az utóbbi időszakban a fiatalok 29 százaléka szerezte meg a kiváló felkészülésért, 26 százaléka a kiváló lövész és 34 százaléka az képzettségi jel­vényt. A honvédelemmel kapcsola­tos ismeretek sokoldalú elsa­játítására irányul a verseny­zés további formája, amelynek keretében a fiatalok politikai ismerteikből, a gépfegyver ke­zeléséből, éleslövészeiből, grá­nátdobásból, egészségügyi és topográfiai ismeretekből, a tö­megpusztító fegyverek elleni védelemből, és a testi edzett­ségből vizsgáznak. A győztes csoportok tovább jutnak a ver­seny járási, kerületi, majd or­szágos fordulójába. Idén au* gusztusban az országos forduló győztes csapatai részt vettek a Szovjetunióban, Volgográd- ban egy nemzetközi honvédel­mi sporttáborban. 1979-ben Csehszlovákia szervezi meg a Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi sporttáborát au­gusztus második felében a kö­zép-szlovákiai kerületben. A Honvédelmi Szövetség III. szlovákiai és VI. országos kongresszusa előkészítésének időszakában érlékeltük azt is, hogy az állam és a párt hon­védelmi politikájának megva­lósítása keretében milyen ered­ményeket értünk el a fiatalok felkészítésében. Megelégedés­sel állapíthattuk meg, hogy a Honvédelmi Szövetségben fel­készített fiúk minden téren helytálltak. Erről tansúkodnak a néphadseregben végzett fel­mérések is. A fiatalok öntuda­tos, fegyelmezett katonák, szo­cialista hazánk megbízható védői lesznek. Továbbra is tervszerűen és céltudatosan készítjük fel fia­taljainkat a katonai szolgálat­ra, arra neveljük őket, hogy tudatosítsák a védelem szük­ségszerűségét, személyes fele­lősségüket a szocializmus vé­delméért a Varsói Szerződés tagállamai keretében és így valamennyien hozzájáruljanak a népünk békés munkájához szükséges feltételek megterem­téséhez. ^ ANDREJ BLASKO alezredes, a Honvédelmi Szövetség Szlo­vákiai Központi Bizottságának osztályvezetője 1978. X. 18.

Next

/
Thumbnails
Contents