Új Szó, 1978. október (31. évfolyam, 272-301. szám)
1978-10-16 / 286. szám, hétfő
Visszapillantás a Rasundára A somorjai (Samorín) fiatal kajakozók-kenuzók az utóbbi években sokat hallattak magukról. E sportág néhány megszállottja a Duna menti városban valóban elismerésre méltó munkát végzett és jelenleg is a még jobb eredmények elérésén fáradozik. Amikor néhány nappal ezelőtt Körtvélyesre (Hrušov) látogattunk, metsző, hideg szél borzolta a Duna-ág vizét, ami azonban a fiatalokat egyáltalán nem zavarta, zokszó nélkül vitték vállukon hajóikat és szálltak vízre, hogy elvégezzék megszokott edzésüket. Bizony, nincs könnyű dolga — nem is volt és nem is lesz — annak, aki ebben a sportágban valamire vinni akarja. Nem kellett sokáig várnunk a kellemetlen hidegben, amíg Sebestyén Aladár, a kajak-kenu szakosztály elnöke és Székely István vezetőedző megérkezett. Nekünk — megfelelő öltözék híján — elég volt a „fagyoskodásból“, ezért betértünk a közeli csárdába, ahol forró teát szürcsölve beszélgettünk arról, hogyan jutottak el eddig és mit terveznek a somorjai kajakozók. A bajnokságon ugyanis 4 arany-, 3 ezüst- és 3 bronzérmet nyertek, ami ragyogó teljesítmény volt. — Az idei, július végén megrendezett országos ifjúsági bajnokságon — kezdte beszámolóját Sebestyén elnök — csaknem 40 szlovákiai fiatal vett részt, ebből 19 somorjai. A fiúk és lányok összesen 21 számban kerültek döntőbe. Eredményeik alapján tizenegyet Jelöltek az országos válogatottba. Persze ez a szám évente változik, mert mindegyiküknek nem sikerül a következő évben is kiharcolni a válogatottságot, no meg jó né- hányan időközben kinőnek az ifi cipőből. —- Az idei szereplésükben Gazdasági dolgozó, szlovák tudományos akadémiabeli beosztásából adódva naphosszat járja a várost, bevásárol, ügyes-bajos dolgokat intéz. Mégis ha véget ér a munkaideje, nem haza, hanem a patronkai lőtérre siet. Este hót óra előtt ritkán tér haza. Štefan Buberník, a lövészetben többszörös szlovákiai bajnok. A versenyzést már abbahagyta, ma a fiatalok nevelésével foglalkozik, és az Akadémia üzemi HSZ-alapszervezetének alelnöke, a lövészklub elnöke. — Amikor az alapszervezetet 1957-ben megalapítottuk, mindössze 25 tagunk volt, ma pedig már több mint 300. Felefele arányban a lövész, illetve az auto-moto klubban tevékenykednek tagjaink — tájékoztat Buberník elvtárs. — A legszebb sikereket a lövészeink érték el. Eredményesen szerepelnek az országos ligában. Egyébként már mi rendeztük meg a szlovákiai, illetve az országos bajnokságot is. Beszéd közben az arcán az elégedettség jele látszik. Amikor azonban élete, sportpálya- futása felől érdeklődöm, ügyesen kitér a válaszadás elől. Igyekszik kihangsúlyozni, liogy klubjuk eredménye a közösségi munkának köszönhető. Elújságolja, hogy a lövölde építéaz a legértékesebb, hogy míg négy esztendővel ezelőtt (akkor aratták a somorjai kajakozók első nagy sikerüket) az érmek felét egy versenyzőnk szerezte, addig a Prágában részt vevő csapat tagjainak nagy része éremmel tért haza. Most már nem egy versenyző nevéhez fűződnek az eredmények. — Szakosztályunk 85 tagot számlál, ebből harminc ifjúsági, negyven pedig serdülő és pionír korú, a többi felnőtt, de egyikük sem versenyez. Számunkra nagy segítséget jelent a Somorjai Pionírházzal kiépített együttműködés, mely Ágh Józsefné, a pionírház volt igazgatónőjének nevéhez fűződik. Amikor Kiss Imre vette át a pionírház vezetését, akkor sem romlottak el kapcsolataink, ellenkezőleg, továbbra is támogatnak bennünket, elsősorban felszerelés tekintetében. — Az anyagi juttatás négy helyről „érkezik“. A járási testnevelési bizottságtól, a városi nemzeti bizottságtól, a szlovákiai testnevelési bizottságtól és az Ifjúsági edzőközponttól. A kiemelt egyesületek közé tartozunk, ami szintén nagy előny. A körtvélyesi csónakházat már kinőttük, az új azonban még nem szolgálhatja érdekeinket. A téli tanmedence tervei ugyan már elkészültek, de bizony beletelik egy év is, amíg használatba vehetjük. Úgy tűnik, komolyabb problémák nem keserítik a szakosztály életét, bizonyára ennek tulajdoníthatók az utóbbi években elért kitűnő eredmények. — Örömmel szögezhetem le — mondja Székely István edző —, végre eljutottam oda, hogy minden időmet a gyerekek felkészítésének szentelhetem, mert Sebestyén Aladár sén a tagok több mint 15 000 órát dolgoztak társadalmi munkában. A klubban hárman az országos válogatott csapat tagjai. Egyikük az ő 16 éves fia. Van tehát, aki átveszi a stafétabotot. — Nálunk az egész család a lövészsportnak hódol — folytatja —, feleségem is versenyzett, és a nyolcéves fiam is eltalálja már a céltáblát. Megértő és elnéző élettársamnak köszönhetem, hogy szabad időm nagy részét a lövöldében, a fiatalok körében töllhetem el. Szombaton és vasárnap gyakran az egész család ott tölti a víkendjét. A verseny terén pályafutását 1957-ben kezdte el, és 1972- ben fejezte be. A szlovákiai és az országos bajnokságokon kívül számos nemzetközi versenyen is eredményesen szerepelt. Hogy hol és mikor milyen eredményt ért el, szerénységből nem sorolja fel. Szerinte a sportban nem mindig az eredmény a fontos, hanem ez, hogy amit tett, szívvel-lé- lekkel csinálta. Pályafutása alatt szerzett tapasztalatait most a fiataloknak igyekszik átadni, akiknek .egy része az általuk patronált Pekniková utcai alapiskolából kerül ki — Minden kiegészítő sportot, főleg a labdajátékokat szeelnök és Pavol Špaček titkár nagy lelkesedéssel irányítja az anyagi, technikai és adminisztratív munkát. — Mivel vagyok elégedett? Elsősorban azzal, hogy sikerült egy jó csapatot összehoznunk. Nem minden korosztálynál azonos a fiatalok tehetsége, rátermettsége, ez szinte évente változik. A jelenlegi versenyzők hozzáállása megfelelő: elhiszik, hogy azt kell tenniük, amit mondok és ezenfelül tudják magukat sanyargatni, tudnak gürcölni, ami nélkül ebben a sportban sikert elérni nem lehet. — Sajnos még mindig kevés hajót importálunk és a hazai gyártású elégtelen, nem fedi az igényeket. Számunkra nagy segítséget jelent majd a tanmedence, mert ezzel javíthatunk téli felkészülésünkön. — Jó lenne, ha az alapfokú iskolán a kosárlabda mellett megalakítanák a kajakozók Iskolai sportközpontját. Úgy tudom, Kiss Ernő iskolaigazgató ezt szívesen venné, de ehhez a járási sport- és iskolaügyi szervek hozzájárulása szükséges. — Szakosztályunk létszámát az elmúlt években azért tudtuk növelni, mert szaporodott az edzők száma. Az ifjúsági edzőközponban Horváth Árpád, Ürge József és Tátos Lajos tevékenykedik. Az utóbbi volt versenyző létére nyáron tanítja a fiatalokat evezni, a másik kettő testnevelő és így a sokoldalúbb felkészítést biztosítja, illetve irányítja. Saját nevelésű versenyzőgárdával rendelkezünk, ami nagy plusz. Az elmúlt években a feltételek javultak, most már csak minél több tehetséget kellene felfedeznünk. Somorján bizonyára ez sem lesz megoldhatatlan probléma. KOLLÁR JÓZSEF retem. Gyakran előfordul, hogy a fiúkkal a lövészgyakorlat után futballozok. Egy sportolónak szerintem sokoldalúnak kell lennie — vallja a klub elnöke — csak a kellő fizikai erőnlét hozhalja meg a várt eredményt. — Mivel tölti szabad idejét?. — Szabad időmet?... Rám emeli tekintetét, mintha csak azt akarná mondani, hogy egész idő alatt erről beszélt. Kis szünet után újra megtöri a csendet. — Odahaza tévét nézek, olvasok, de a legtöbbet azon gondolkodom, hogy hol és mit tudnánk még javítani munkánkban és egyáltalán az egész lövészsport terén. Ugyanis országos és szlovákiai viszonylatban is a HSZ-ben funkcióm van. A klub tagjai jelenleg Budapestre készülnek, ahol a ILK lövészeivel tartanak fenn baráti kapcsolatot. Hasonló szálak fűzik a krakkói VAVEL lövészklubhoz is. Évente összemérik tudásukat, kicserélik tapasztalataikat. Ez a középmagas, életvidám, optimista ember tíz évig állt a HSZ üzemi alapszervezetének az élén és hatodik éve vezeti a lövészklubot. Így tehát nincs abban semmi különös, hogy őt választották meg küldöttnek a Honvédelmi Szövetség szlovákiai kongresszusára. — A kongresszustól igen sokat várok, mivel nemcsak az elmúlt időszakot értékeli, hanem kijelöli a további feladatokat — mondja, majd hozzáteszi. — Ha a vitában szót kapok, szeretném elmondani, hogy szerintem a jövőben a szövetségben nemcsak az élsportolókkal, hanem az utánpótlással, a fiatalokkal is az eddigieknél többet kell törődni, megteremteni számukra az anyagi és a műszaki feltételeket. Ä lövészet olimpiai sport, ezért minél nagyobb tömeg- alapokra helyezzük, annál előbb lesznek többen a nemzetközi élvonalbeli versenyzőink, és ha „kiöregednek“, nem lesz gond az utánpótlással. NÉMETH JÁNOS Nem könnyű napirendre térni a siker felett sem, bár sokan állítják, hogy a győzelem aránya a lényeg, az, ami maradandó nyomot hagy, a körülmények lassan, de biztosan feledésbe mennek ... Bevett szokás szerint a stockholmi svéd—csehszlovák labdarúgó EB-selejtező előtt egy nappal, pontosan a találkozó időpontjának megfelelően edzést tartott együttesünk a Ra- sunda stadionban. A svédek részéről hivatalos személyt nem láttunk, nézőt sem, csak egv tagbaszakadt férfi ült a lelátón és jegyezgetett. Megtudtam, hogy ő Nordahl, minden idők egyik legeredményesebb svéd csatára, aki jelenleg ed- zősködik, és csak magánkedv telésből nézte meg a mieink edzését. Meg is kérdeztük tőle, milyen eredményt vár. Bizonyára a párizsi 2:2 hatása alatt döntetlent helyezett kilátásba, de hozzátette, hogy ennek az eredménynek a cseh; szlovák csapat örül majd jobban. Természetesen még ilyen szakembernek is joga van a tévedésre, s ezúttal nem vesz- szük tőle zokon. t » « Mi, újságírók is kipróbáltuk a pálya talaját, amely egyértelmű megállapítás szerint kifogástalan volt. Persze alakításainkon meglátszott, hogy az elmélethez már többet értünk, mint a gyakorlathoz, de ezt a kor hozza magával (mármint a mi életkorunk). Az oldalvonal teljes hosszában fóliaponyva volt felgöngyölt állapotban. Ezzel védik a talajt, s annak gyepszőnyegét az időjárás viszontagságai ellen. Van hozzá húzószerkezet is, egykettőre a pályára teríthető vele a takaró, s ugyanannyi idő leforgása alatt fel lehet göngyölíteni. Szerény véleményünk szerint nálunk is nagyobb nehézség nélkül előállítható ilyesmi, és beszerzése nem is lenne annyira költséges, hogy meg ne érje a befektetést. Ami elmenne a réven, megjönne a vámon, s akár a tavaszi idény kezdetén, vagy egyébkénti csapadékos idő után jó talajú pályák várnák az első osztályú csapatok játékosait. * 0 * Az edzés után az öltözőben látom, hogy Gőgh Kálmán kalapácsot kér, majd futballcipő- jét hosszúnyelű kaptafára húzza és a fűző alatti részt ütö~ geti, puhítgatja vele. A gyúró megkérdezte tőle, mire jó ez. A játékos azt felelte, hogy a benešovi edzésen teljesen átázott a cipő felső része, majd megkeményedett, s a stockholr mi edzésen horzsolta az ujjait, a lábfejét. Meglepve vettük tudomásul, hogy egyetlen pár cipő állt rendelkezésére, s az is ilyen állapotban volt. Még jó, hogy a hátvédet kemény fából faragták, és — legalábbis mi — a mérkőzésen nyomát sem fedeztük fel ennek az in- termezzónak. • tt ft A Rasunda stadionnak csak a nagy tribünjét, a csupa ülőhellyel ellátott részét fedi tetőzet. Ahogy megtaláltuk a szamunkra kijelölt helyet, kellemes meleget éreztünk felénk áradni. Ahogy fel’ kintettünk, láthattuk, hogy a mennyezet telis-tele volt infrasugaras villanymelegítőkkel. Vagy száz lehetett belőlük, így bizony nem fáztunk, befűtöttek nekünk. Eleinte attól tartottunk, hogy befűtenek csapatunknak is, mert a 11-es után még tartani lehetett a kedvezőtlen eredménytől. Azt azonban, hogy az ember mit jegyzett fel, nagy nehezen tudta a „vallatásnál“ rekonstruálni. Ahol ültünk, oda csak kósza fény verődött az ellenkező oldal, a túlsó alapvonal sarkaiban felállított világítóberendezés-oszlopok felől. # * • Apropói Tizenegyes . .. Mi- chalíknak valaki a mérkőzés előtt elárulta, hogy a svéd csapat esetleges 11-esét a jobbhátvéd Borg rúgja. Azt Is állították neki, hogy félmagasan a kapu bal oldalába. Michalík próbált farkasszemet nézni Borggal, vajon egy pillantással elárulja-e, hová készül rúgni a labdát. A hátvéd a nekifutásnál a kapusra nem is hederített és biztosan lőtte a hálóba. Michalík utólag bánta, hogy a rúgás pillanatában nem vetődött azonnal abba az irányba, ahová ajánlották. Persze nem tudhatta, vajon a jó tanács valóban olyan jó és önzetlen-e. * # ♦ Masný nagyon dicsérte a svéd játékosokat. Szerinte kemények, szívósak, de nem kíméletlenek. Nálunk nemegyszer a mérkőzések értékelésekor, a kíméletlen buktatás után, ezt olvashattuk, vagy hallhattuk: a védő mit tehetett mást, hogy a biztos góltól megmentse csapatát, visszarántotta, vagy kíméletlenül választotta el a labdától ellenfelét. Ez sokszor mintegy megbocsájtó magyarázat. Az ellenkezőjéről nem ártana példát venni a svéd játékosoktól. * # • Amikor a busz a repülőtérre vitt bennünket, minden játékosunk kezében egy-egy svéd újság volt. Tele jegyzetekkel, képekkel, véleményekkel. A tolmács készségesen és sokat fordított, s az elismerő szavak olyan „hétpróbás“ válogatott játékosoknak is jólestek, mint Ondruš, Masný, Gőgh, Pollák, Gajdűsek. Meggyőződésünk, hogy « stockholmi út részvevői nagyon sokáig emlékezni fognak az EB-selejtezők számunkra ilyen jól sikerült nyitányára. ZALA JÖZSEF A sportlövészet a legigényesebb sportágak közé tartozik. A csehszlovák versenyzők a múltban sok sikert arattak ebben a sportágban világ- és Európia-bajnoksáigokun, olimpiákon. Felvételünk egy kisöbű spoiípuska-versenyen készült. (CSTK-felv.) Tenisz gyorstcvrtfolyam Nem győzzük hangsúlyozni, hogy csak azok az ütések érvényesek, illetve lehet velük pontot szerezni, melyek után a labda a mi oldalunkon csak egyszer ér földet és mi visszaütjük úgy, hogy ellenfelünk ne tudja elérni, megjátszani. Kivételt képez és felgyorsul a játék, sőt érdekesebbé is válik, ha a labdát földet érte előtt érjük el, azaz röptézünk. A leütéseknél erősen kell tartani az ütőt, mert csak akkor tudjuk a labdát megfelelő helyre irányítani. A jó játékosok arról ismertek, hogy kitűnően ütnek el ellenfelük mellett vagy fölött. Ez a játék- felfogás elsősorban a hálónál érvényesül jól, éš járul hozzá az eredményességhez. Ezt az ütésfajtát is először a falnál sajátíthatjuk el, csak később gyakoroljuk partnerral, aki különböző irányba küldi a mi oldalunkra a labdát. Később, mérkőzés közben a játék alakulásához alkalmazkodva használjuk ezt az ülésformát. A keerővel, jó mény leütés csaknem bizto.; pontot jelent. Ezért igyekezzünk először az alapvonaltól úgy irányítani a játékot, hogv megfelelő helyzetbe kerüljünk. Már a mérkőzés kezdeténél megállapíthatjuk, hogy ellenfelünk mennyire ütőképes, jók-o vagy gyengék röptéi, leütése . így dolgozzuk ki azután taktikánkat. A röptézés elsősorban a páros játékban hatásos, nélküle nem is lehet jó eredmény elérni. Szöveg és kép: dr. E. Stajja Ha szót kapok A Honvédelmi Szövetség szlovákiai küldöttje
