Új Szó, 1978. október (31. évfolyam, 272-301. szám)

1978-10-16 / 286. szám, hétfő

Visszapillantás a Rasundára A somorjai (Samorín) fia­tal kajakozók-kenuzók az utób­bi években sokat hallattak magukról. E sportág néhány megszállottja a Duna menti városban valóban elismerésre méltó munkát végzett és je­lenleg is a még jobb eredmé­nyek elérésén fáradozik. Amikor néhány nappal eze­lőtt Körtvélyesre (Hrušov) lá­togattunk, metsző, hideg szél borzolta a Duna-ág vizét, ami azonban a fiatalokat egyálta­lán nem zavarta, zokszó nélkül vitték vállukon hajóikat és szálltak vízre, hogy elvégez­zék megszokott edzésüket. Bi­zony, nincs könnyű dolga — nem is volt és nem is lesz — annak, aki ebben a sportág­ban valamire vinni akarja. Nem kellett sokáig várnunk a kellemetlen hidegben, amíg Sebestyén Aladár, a kajak-ke­nu szakosztály elnöke és Szé­kely István vezetőedző megér­kezett. Nekünk — megfelelő öltözék híján — elég volt a „fagyoskodásból“, ezért betér­tünk a közeli csárdába, ahol forró teát szürcsölve beszél­gettünk arról, hogyan jutottak el eddig és mit terveznek a somorjai kajakozók. A bajnok­ságon ugyanis 4 arany-, 3 ezüst- és 3 bronzérmet nyertek, ami ragyogó teljesítmény volt. — Az idei, július végén megrendezett országos ifjúsági bajnokságon — kezdte beszá­molóját Sebestyén elnök — csaknem 40 szlovákiai fiatal vett részt, ebből 19 somorjai. A fiúk és lányok összesen 21 számban kerültek döntőbe. Eredményeik alapján tizen­egyet Jelöltek az országos vá­logatottba. Persze ez a szám évente változik, mert mind­egyiküknek nem sikerül a kö­vetkező évben is kiharcolni a válogatottságot, no meg jó né- hányan időközben kinőnek az ifi cipőből. —- Az idei szereplésükben Gazdasági dolgozó, szlovák tudományos akadémiabeli be­osztásából adódva naphosszat járja a várost, bevásárol, ügyes-bajos dolgokat intéz. Mégis ha véget ér a munka­ideje, nem haza, hanem a pat­ronkai lőtérre siet. Este hót óra előtt ritkán tér haza. Šte­fan Buberník, a lövészetben többszörös szlovákiai bajnok. A versenyzést már abbahagyta, ma a fiatalok nevelésével fog­lalkozik, és az Akadémia üze­mi HSZ-alapszervezetének alel­nöke, a lövészklub elnöke. — Amikor az alapszervezetet 1957-ben megalapítottuk, mind­össze 25 tagunk volt, ma pe­dig már több mint 300. Fele­fele arányban a lövész, illet­ve az auto-moto klubban tevé­kenykednek tagjaink — tájé­koztat Buberník elvtárs. — A legszebb sikereket a lövészeink érték el. Eredményesen szere­pelnek az országos ligában. Egyébként már mi rendeztük meg a szlovákiai, illetve az or­szágos bajnokságot is. Beszéd közben az arcán az elégedettség jele látszik. Ami­kor azonban élete, sportpálya- futása felől érdeklődöm, ügye­sen kitér a válaszadás elől. Igyekszik kihangsúlyozni, liogy klubjuk eredménye a közössé­gi munkának köszönhető. El­újságolja, hogy a lövölde építé­az a legértékesebb, hogy míg négy esztendővel ezelőtt (ak­kor aratták a somorjai kaja­kozók első nagy sikerüket) az érmek felét egy versenyzőnk szerezte, addig a Prágában részt vevő csapat tagjainak nagy része éremmel tért haza. Most már nem egy versenyző nevéhez fűződnek az eredmé­nyek. — Szakosztályunk 85 tagot számlál, ebből harminc ifjú­sági, negyven pedig serdülő és pionír korú, a többi felnőtt, de egyikük sem versenyez. Számunkra nagy segítséget je­lent a Somorjai Pionírházzal kiépített együttműködés, mely Ágh Józsefné, a pionírház volt igazgatónőjének nevéhez fűző­dik. Amikor Kiss Imre vette át a pionírház vezetését, ak­kor sem romlottak el kapcso­lataink, ellenkezőleg, tovább­ra is támogatnak bennünket, elsősorban felszerelés tekinte­tében. — Az anyagi juttatás négy helyről „érkezik“. A járási testnevelési bizottságtól, a vá­rosi nemzeti bizottságtól, a szlovákiai testnevelési bizott­ságtól és az Ifjúsági edzőköz­ponttól. A kiemelt egyesületek közé tartozunk, ami szintén nagy előny. A körtvélyesi csó­nakházat már kinőttük, az új azonban még nem szolgálhatja érdekeinket. A téli tanmeden­ce tervei ugyan már elkészül­tek, de bizony beletelik egy év is, amíg használatba vehet­jük. Úgy tűnik, komolyabb prob­lémák nem keserítik a szak­osztály életét, bizonyára en­nek tulajdoníthatók az utóbbi években elért kitűnő eredmé­nyek. — Örömmel szögezhetem le — mondja Székely István ed­ző —, végre eljutottam oda, hogy minden időmet a gyere­kek felkészítésének szentel­hetem, mert Sebestyén Aladár sén a tagok több mint 15 000 órát dolgoztak társadalmi mun­kában. A klubban hárman az országos válogatott csapat tag­jai. Egyikük az ő 16 éves fia. Van tehát, aki átveszi a sta­fétabotot. — Nálunk az egész család a lövészsportnak hódol — foly­tatja —, feleségem is verseny­zett, és a nyolcéves fiam is el­találja már a céltáblát. Megér­tő és elnéző élettársamnak kö­szönhetem, hogy szabad időm nagy részét a lövöldében, a fiatalok körében töllhetem el. Szombaton és vasárnap gyak­ran az egész család ott tölti a víkendjét. A verseny terén pályafutá­sát 1957-ben kezdte el, és 1972- ben fejezte be. A szlovákiai és az országos bajnokságokon kí­vül számos nemzetközi ver­senyen is eredményesen szere­pelt. Hogy hol és mikor mi­lyen eredményt ért el, szerény­ségből nem sorolja fel. Sze­rinte a sportban nem mindig az eredmény a fontos, hanem ez, hogy amit tett, szívvel-lé- lekkel csinálta. Pályafutása alatt szerzett tapasztalatait most a fiataloknak igyekszik átadni, akiknek .egy része az általuk patronált Pekniková utcai alapiskolából kerül ki — Minden kiegészítő spor­tot, főleg a labdajátékokat sze­elnök és Pavol Špaček titkár nagy lelkesedéssel irányítja az anyagi, technikai és adminiszt­ratív munkát. — Mivel vagyok elégedett? Elsősorban azzal, hogy sike­rült egy jó csapatot összehoz­nunk. Nem minden korosztály­nál azonos a fiatalok tehetsé­ge, rátermettsége, ez szinte évente változik. A jelenlegi versenyzők hozzáállása meg­felelő: elhiszik, hogy azt kell tenniük, amit mondok és ezen­felül tudják magukat sanyar­gatni, tudnak gürcölni, ami nélkül ebben a sportban sikert elérni nem lehet. — Sajnos még mindig ke­vés hajót importálunk és a hazai gyártású elégtelen, nem fedi az igényeket. Számunkra nagy segítséget jelent majd a tanmedence, mert ezzel javít­hatunk téli felkészülésünkön. — Jó lenne, ha az alapfokú iskolán a kosárlabda mellett megalakítanák a kajakozók Is­kolai sportközpontját. Úgy tu­dom, Kiss Ernő iskolaigazgató ezt szívesen venné, de ehhez a járási sport- és iskolaügyi szervek hozzájárulása szüksé­ges. — Szakosztályunk létszámát az elmúlt években azért tud­tuk növelni, mert szaporodott az edzők száma. Az ifjúsági edzőközponban Horváth Ár­pád, Ürge József és Tátos La­jos tevékenykedik. Az utóbbi volt versenyző létére nyáron tanítja a fiatalokat evezni, a másik kettő testnevelő és így a sokoldalúbb felkészítést biz­tosítja, illetve irányítja. Saját nevelésű versenyzőgárdával rendelkezünk, ami nagy plusz. Az elmúlt években a feltételek javultak, most már csak minél több tehetséget kellene felfe­deznünk. Somorján bizonyára ez sem lesz megoldhatatlan probléma. KOLLÁR JÓZSEF retem. Gyakran előfordul, hogy a fiúkkal a lövészgya­korlat után futballozok. Egy sportolónak szerintem sokolda­lúnak kell lennie — vallja a klub elnöke — csak a kellő fizikai erőnlét hozhalja meg a várt eredményt. — Mivel tölti szabad idejét?. — Szabad időmet?... Rám emeli tekintetét, mint­ha csak azt akarná mondani, hogy egész idő alatt erről be­szélt. Kis szünet után újra meg­töri a csendet. — Odahaza tévét nézek, ol­vasok, de a legtöbbet azon gondolkodom, hogy hol és mit tudnánk még javítani mun­kánkban és egyáltalán az egész lövészsport terén. Ugyan­is országos és szlovákiai vi­szonylatban is a HSZ-ben funk­cióm van. A klub tagjai jelenleg Buda­pestre készülnek, ahol a ILK lövészeivel tartanak fenn ba­ráti kapcsolatot. Hasonló szá­lak fűzik a krakkói VAVEL lövészklubhoz is. Évente össze­mérik tudásukat, kicserélik ta­pasztalataikat. Ez a középmagas, életvidám, optimista ember tíz évig állt a HSZ üzemi alapszervezeté­nek az élén és hatodik éve ve­zeti a lövészklubot. Így te­hát nincs abban semmi külö­nös, hogy őt választották meg küldöttnek a Honvédelmi Szö­vetség szlovákiai kongresszu­sára. — A kongresszustól igen so­kat várok, mivel nemcsak az elmúlt időszakot értékeli, ha­nem kijelöli a további felada­tokat — mondja, majd hozzá­teszi. — Ha a vitában szót ka­pok, szeretném elmondani, hogy szerintem a jövőben a szövetségben nemcsak az él­sportolókkal, hanem az után­pótlással, a fiatalokkal is az eddigieknél többet kell törőd­ni, megteremteni számukra az anyagi és a műszaki feltétele­ket. Ä lövészet olimpiai sport, ezért minél nagyobb tömeg- alapokra helyezzük, annál előbb lesznek többen a nem­zetközi élvonalbeli versenyző­ink, és ha „kiöregednek“, nem lesz gond az utánpótlással. NÉMETH JÁNOS Nem könnyű napirendre tér­ni a siker felett sem, bár so­kan állítják, hogy a győzelem aránya a lényeg, az, ami ma­radandó nyomot hagy, a körül­mények lassan, de biztosan fe­ledésbe mennek ... Bevett szokás szerint a stock­holmi svéd—csehszlovák labda­rúgó EB-selejtező előtt egy nappal, pontosan a találkozó időpontjának megfelelően ed­zést tartott együttesünk a Ra- sunda stadionban. A svédek ré­széről hivatalos személyt nem láttunk, nézőt sem, csak egv tagbaszakadt férfi ült a lelá­tón és jegyezgetett. Megtud­tam, hogy ő Nordahl, minden idők egyik legeredményesebb svéd csatára, aki jelenleg ed- zősködik, és csak magánkedv telésből nézte meg a mieink edzését. Meg is kérdeztük tő­le, milyen eredményt vár. Bi­zonyára a párizsi 2:2 hatása alatt döntetlent helyezett kilá­tásba, de hozzátette, hogy en­nek az eredménynek a cseh; szlovák csapat örül majd job­ban. Természetesen még ilyen szakembernek is joga van a tévedésre, s ezúttal nem vesz- szük tőle zokon. t » « Mi, újságírók is kipróbáltuk a pálya talaját, amely egyér­telmű megállapítás szerint ki­fogástalan volt. Persze alakítá­sainkon meglátszott, hogy az elmélethez már többet értünk, mint a gyakorlathoz, de ezt a kor hozza magával (mármint a mi életkorunk). Az oldalvonal teljes hosszá­ban fóliaponyva volt felgön­gyölt állapotban. Ezzel védik a talajt, s annak gyepszőnyegét az időjárás viszontagságai el­len. Van hozzá húzószerkezet is, egykettőre a pályára terít­hető vele a takaró, s ugyan­annyi idő leforgása alatt fel lehet göngyölíteni. Szerény véleményünk sze­rint nálunk is nagyobb nehéz­ség nélkül előállítható ilyes­mi, és beszerzése nem is lenne annyira költséges, hogy meg ne érje a befektetést. Ami el­menne a réven, megjönne a vámon, s akár a tavaszi idény kezdetén, vagy egyébkénti csapadékos idő után jó tala­jú pályák várnák az első osz­tályú csapatok játékosait. * 0 * Az edzés után az öltözőben látom, hogy Gőgh Kálmán kala­pácsot kér, majd futballcipő- jét hosszúnyelű kaptafára húz­za és a fűző alatti részt ütö~ geti, puhítgatja vele. A gyú­ró megkérdezte tőle, mire jó ez. A játékos azt felelte, hogy a benešovi edzésen teljesen át­ázott a cipő felső része, majd megkeményedett, s a stockholr mi edzésen horzsolta az ujjait, a lábfejét. Meglepve vettük tu­domásul, hogy egyetlen pár ci­pő állt rendelkezésére, s az is ilyen állapotban volt. Még jó, hogy a hátvédet kemény fá­ból faragták, és — legalábbis mi — a mérkőzésen nyomát sem fedeztük fel ennek az in- termezzónak. • tt ft A Rasunda stadionnak csak a nagy tribünjét, a csupa ülő­hellyel ellátott részét fedi te­tőzet. Ahogy megtaláltuk a sza­munkra kijelölt helyet, kelle­mes meleget éreztünk felénk áradni. Ahogy fel’ kintettünk, láthattuk, hogy a mennyezet telis-tele volt infrasugaras vil­lanymelegítőkkel. Vagy száz le­hetett belőlük, így bizony nem fáztunk, befűtöttek nekünk. Eleinte attól tartottunk, hogy befűtenek csapatunknak is, mert a 11-es után még tartani le­hetett a kedvezőtlen eredmény­től. Azt azonban, hogy az em­ber mit jegyzett fel, nagy ne­hezen tudta a „vallatásnál“ re­konstruálni. Ahol ültünk, oda csak kósza fény verődött az ellenkező oldal, a túlsó alap­vonal sarkaiban felállított vi­lágítóberendezés-oszlopok fe­lől. # * • Apropói Tizenegyes . .. Mi- chalíknak valaki a mérkőzés előtt elárulta, hogy a svéd csa­pat esetleges 11-esét a jobbhát­véd Borg rúgja. Azt Is állítot­ták neki, hogy félmagasan a kapu bal oldalába. Michalík próbált farkasszemet nézni Borggal, vajon egy pillantással elárulja-e, hová készül rúgni a labdát. A hátvéd a nekifutásnál a kapusra nem is hederített és biztosan lőtte a hálóba. Micha­lík utólag bánta, hogy a rúgás pillanatában nem vetődött azonnal abba az irányba, aho­vá ajánlották. Persze nem tud­hatta, vajon a jó tanács való­ban olyan jó és önzetlen-e. * # ♦ Masný nagyon dicsérte a svéd játékosokat. Szerinte ke­mények, szívósak, de nem kí­méletlenek. Nálunk nemegy­szer a mérkőzések értékelése­kor, a kíméletlen buktatás után, ezt olvashattuk, vagy hallhattuk: a védő mit tehetett mást, hogy a biztos góltól meg­mentse csapatát, visszarántotta, vagy kíméletlenül választotta el a labdától ellenfelét. Ez sok­szor mintegy megbocsájtó ma­gyarázat. Az ellenkezőjéről nem ártana példát venni a svéd já­tékosoktól. * # • Amikor a busz a repülőtérre vitt bennünket, minden játéko­sunk kezében egy-egy svéd új­ság volt. Tele jegyzetekkel, ké­pekkel, véleményekkel. A tol­mács készségesen és sokat for­dított, s az elismerő szavak olyan „hétpróbás“ válogatott játékosoknak is jólestek, mint Ondruš, Masný, Gőgh, Pollák, Gajdűsek. Meggyőződésünk, hogy « stockholmi út részvevői na­gyon sokáig emlékezni fognak az EB-selejtezők számunkra ilyen jól sikerült nyitányára. ZALA JÖZSEF A sportlövészet a legigényesebb sportágak közé tartozik. A cseh­szlovák versenyzők a múltban sok sikert arattak ebben a sport­ágban világ- és Európia-bajnoksáigokun, olimpiákon. Felvételünk egy kisöbű spoiípuska-versenyen készült. (CSTK-felv.) Tenisz gyorstcvrtfolyam Nem győzzük hangsúlyozni, hogy csak azok az üté­sek érvényesek, il­letve lehet velük pontot szerezni, melyek után a labda a mi olda­lunkon csak egy­szer ér földet és mi visszaütjük úgy, hogy ellenfelünk ne tudja elérni, megjátszani. Kivé­telt képez és fel­gyorsul a játék, sőt érdekesebbé is válik, ha a labdát földet érte előtt ér­jük el, azaz röpté­zünk. A leütések­nél erősen kell tar­tani az ütőt, mert csak akkor tudjuk a labdát megfelelő helyre irányítani. A jó játéko­sok arról ismertek, hogy ki­tűnően ütnek el ellenfelük mellett vagy fölött. Ez a játék- felfogás elsősorban a hálónál érvényesül jól, éš járul hozzá az eredményességhez. Ezt az ütésfajtát is először a falnál sajátíthatjuk el, csak később gyakoroljuk partnerral, aki különböző irányba küldi a mi oldalunkra a labdát. Később, mérkőzés közben a játék alaku­lásához alkalmazkodva hasz­náljuk ezt az ülésformát. A ke­erővel, jó mény leütés csaknem bizto.; pontot jelent. Ezért igyekez­zünk először az alapvonaltól úgy irányítani a játékot, hogv megfelelő helyzetbe kerüljünk. Már a mérkőzés kezdeténél megállapíthatjuk, hogy ellenfe­lünk mennyire ütőképes, jók-o vagy gyengék röptéi, leütése . így dolgozzuk ki azután takti­kánkat. A röptézés elsősorban a páros játékban hatásos, nél­küle nem is lehet jó ered­mény elérni. Szöveg és kép: dr. E. Stajja Ha szót kapok A Honvédelmi Szövetség szlovákiai küldöttje

Next

/
Thumbnails
Contents