Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-14 / 254. szám, csütörtök

VISSZATEKINTÉS A NEGYVEN ÉV ELŐTTI ESEMÉNYEKRE Az árulás és a kapituláció gyalázatos útja (A tegnapi számban közéit lifck Ite­fejezo része) Tegnap adatokat fis tényeket közöl­tünk, amelyek alapján az olvasó képet alkothat acról, milyen volt a szovjet- csehszlovák kapcsolat München Elő­estéjén. Tények bizonyítják, hogy a Szovjetunió által kifejtett kezdeménye­zés lehetővé tette volna, hogy a cseh­szlovák nép hatékony segítséget kap­jon. A szovjet javaslatok feltételezték: 1. a béke támogatásában érdekelt államok kollektív törekvését (beleszá­mítva egy nemzetközi konferencia ösz- szehívását Csehszlovákia részvételével és a függetlensége védelmére hozott nyilatkozat elfogadásával); . 2. Franciaország, Csehszlovákia és a Szovjetunió közös intézkedését (bele­számítva a szövetséges államok vezér­karainak tanácskozását, amelyen meg­szereznék a fegyveres erők gyakor­lati együttműködését a Csehszlovákia elleni hitleri agresszióval szemben, közös ellenállás céljából); 3. a Szovjetunió hajlandóságát, hogy segítséget nyújtson Csehszlovákiának Franciaország állásfoglalásától függet­lenül (ez azt jelenti, hogy a csehszlo­vák—szovjet szerződésből eredő köte­lezettségeken felüli segítséget is). Ezeket a javaslatokat pontosan rög­zítették és ismertették Csehszlovákiá­val már 1938 májusában, az első sú­lyos válság idejében. 1938 szeptemberében megismételték őket a Franciaországgal és a többi érdekelt állammal folytatott tárgyalá­sokon előterjesztett egységes program keretében. A szovjet javaslatok tartalmazták Csehszlovákia védelmének valamennyi lehetőségét és egyúttal szavatolták a csehszlovák állam szuverenitásának és függetlenségének megőrzését. A javas­latok szorosan egymáshoz kapcsolód­tak és bizonyos rendszert alkottak, amelynek egy láncszeme előidézhette volna a többi láncszem tevékenységét is. Végeredményben minden a cseh­szlovák állam arra vonatkozó döntésé­től függött, hogy következetesen jár-e el, tekintet nélkül Franciaország és Anglia árulására, megvédi-e területi egységét és függetlenségét. A cseh­szlovák nép felkészült erre, sőt a csehszlovák hadsereg és parancsnok­sága is készen állt. A helyzetről tehát a csehszlovák kormány döntött és minden a Csehszlovák Köztársaság uralkodó köreinek politikai döntésétől függött. Ahhoz, hogy az említett rendszer aktivizálódjon, elegendő lett volna, hogy a csehszlovák kormány segítsé­gért folyamodjon a Népszövetséghez a hitleri Németország részéről fenyegető agresszió veszélyével kapcsolatban. A segítségnyújtáshoz, a Népszövetség alapszabályzata szerint szükséges volt az összes tagállam beleegyezése. A szovjet kormány azonban hivatalosan közölte a csehszlovák kormánnyal, elegendőnek tekintené, ha Csehszlová­kia a Népszövetséghez fordulna. TÉNYEK A RÁGALMAZÓK ELLEN A Szovjetunió, amely az egész 1938 as évben aktív külpolitikai tevékeny­séget fejtett ki, nemcsak a diplomáciai lehetőségeket tartotta szem előtt, amint azt most negyven év után a történelem hamisítók állítják. A Szov­jetunióban széles körű katonai intéz­kedéseket foganatosítottak, amelyek szükség esetén lehetővé tették volna, hogy gyors és hatékony segítséget nyújtsanak a csehszlovák szövetsége­seknek. A májusi válság után a cseh­szlovák területhez legközelebb fekvő szovjet katonai körzetek (a kijevi és a beloruszi) különleges körzetekké változtak, amelyekben hat operatív jel­legű hadseregcsoport alakult ki. A szeptemberi csehszlovákiai mozgósítás után ezeket a csoportokat kiegészítet­ték, harci készültségbe helyezték és az államhatárhoz vezényelték. A dél­nyugati és nyugati határon harminc lövészhadosztály, tíz lovashadosztály, egy harckocsizó hadtest, hét harcko­csizó és gépesített lövészbrigád, tizen­két repülőbrigád, hét megerősített te­rület és hétszáz szovjet repülőgép állt készen. Harci készültségben voltak a légelhárító egységek is (két had­test, egy hadosztály, két brigád, tizen­hat ezred, négy tüzérségi brigád, ti­zenöt lövészezred, valamint a harci és hátországi biztosítás egységei). A szovjet fegyveres erőknek ezek az alakulatai készen álltak, hogy azon­nal hadműveleteket valósítsanak meg. Közvetlenül ezután mozgósítási akció­kat hajtottak végre a Szovjetunió egész európai területén az egyes ka­tonai körzetekben. Ily módon kialakult a csapatok második harclépcsője, amelyet harci készültségbe helyeztek. Harminc lövész- és hat lovashadosz­tály, két harckocsizó hadtestből, 15 harckocsizó brigádból és 34 légi tá­maszpontból állt. AZ ERŐVISZONYOK A második világháborúval foglalkozó szovjet szakemberek 'kollektívája ta­nulmányában a következő következte­lésre jutott: a csehszlovák kormány nak 1938 őszén lehetősége nyílt arra, hogy visszautasítsa a müncheni dik­tátumot, s népére, valamint a Szov­jetunió hadseregére és segítségére és a többi ország antifasiszta erőire tá­maszkodva visszautasíthatta volna a kapitulációs követeléseket, s az or­szágban a szabadságért és független­ségért folytatott harc élére állhatott volna. A valóságban milyenek voltak az erőviszonyok? A hitleri Németországnak 1938-ban 47 hadosztálya volt. A Griin-terv sze­rint 39 hadosztályt vetettek volna be Csehszlovákia ellen. Csehszlovákiának 45 hadosztálya volt, 2 millió katona 1582 repülőgép, 469 harckocsi, 5700 tüzérségi fegyver stb. állt rendelkezé­sére. Hadserege a hatalmas határmenti erődítményekre támaszkodhatott, ame­lyek nem maradtak le a német Sieg- fried-vonal, vagy a francia Maginot- vonal mögött. A csehszlovák burzsoázia, élén Eduard Beneš köztársasági elnökkel, félt kihasználni ezeket a lehetősége­ket, mivel tartott a néptömegek for­radalmi fellépésétől a hitleri Német­ország elleni antifasiszta háborúban. A csehszlovák kormány Franciaor­szág és Anglia nyomására hivatkozva fejet hajtott a fasiszta diktátorok és nyugati kiszolgálóik gyalázatos diktá­tuma előtt, és elárulta a nép létér­dekeit. A TÖRTÉNELMI TAPASZTALATOK Az 1938. szeptember 29-én aláírt müncheni szerződés amelyet Németor­szág, Anglia, Olaszország és Francia- ország kormányának képviselői írtak alá, a legelején sem volt jogilag alá­támasztva. Durván megsértette a nemzetközi jog alapszabályait, mivel erőszakos fenyegetéssel kényszerítet­ték rá Csehszlovákiára. Abban az időben, amikor a burzsoá­zia fejlődő osztály volt és harcolt a hűbérrendszer ellen, ideológusai talá­lóan megjegyezték, hogy ellenfeleik semmiből sem vonták le a tanulságot. Évek múltán a rotható kapitalizmus is kénytelen a bourbonok sorsában osztozni, akik a feudális ellenforrada­lom segítségével tértek vissza Párizs­ba, csak azért, hogy aztán végleg el­tűnjenek a történelem színteréről. Ber­nard Shaw, a burzsoá szatirikus tel­jesen jogosan megállapíthaiiu osztá­lyáról, ideológiájáról és politikusairól: a történelmi tanulság abban rejlik, hogy a történelemből nem vonunk le semmilyen tanulságot. Kizárólag csak a következetesen for­radalmi erők, a marxista—leninista párt által vezetett munkásosztály tudja objektívon elemezni és tudomá­nyosan általánosítani a történelmi fej­lődés tapasztalatait. A hitleri megszál­lás és a második világháború idejében kiállt nehéz próbatétel során Csehszlo­vákia munkásosztályában és egész népében szilárd elhatározás született: sohasem engedi meg, hogy München megismétlődjön. Csehszlovákia Kommu­nista Pártja mutatta meg az utat, amely ehhez a létfontosságú célhoz vezet. A történelmi tapasztalatok és tanul­ságok azt bizonyítják, hogy a kapita­listák és a burzsoáziához tartozó föld- tulajdonosok elárulják a demokráciát és a nemzeti függetlenséget, a haza ellenségeivel szövetkeznek saját né­pük ellen, ha veszélybe kerülnek osz­tályérdekeik. Ebből következik, hogy az ország sorsa nem bízható a kizsák­mányoló osztályokra. München és tragikus következményei teljes mértékben leleplezték a tőkés Nyugatra irányuló háború előtti kül­politikai orientáció teljes megbízhatat­lanságát. A csehszlovák állam megúj­hodása a minőségileg új, szocialista alapokon új külpolitikai irányvonal ki­alakulását jelentette, amelynek alapja a Szovjetunióhoz fűződő szövetség és a Szovjetunióval folytatott együttmű­ködés. 1 A történelmi fejlődés folyamán szer­zett tapasztalatok a további nemzedé­kek tulajdonát képezik. Puskin, a nagy orosz költő jogosan olyan emberhez hasonlította a történelmére nem em­lékező nemzetet, mint aki elvesztette emlékezőtehetségét. A szabadságszere­tő, független csehszlovák nép, amely, a történelmi események során az Eu­rópa közepén levő útkereszteződés kö* zéppontjába került, arra kényszerült, hogy hosszú évszázadokon keresztül kitartóan harcoljon nemzeti létéért. A csehszlovák nép tapasztalatai alap­ján határozottan megszabta a mai bo­nyolult, gyorsan változó világban be­töltött szerepét. „A Szovjetunióval ós a többi szocialista országgal való szi­lárd szövetségben és testvéri együtt­működésben nemzeteink a történelem­ben első ízben megtalálták fejlődésük szilárd biztosítékát, és szabadon hatá­rozhatják meg további sorsukat". SZERGEJ PRASZOILOV Vlagyimir lljics Lenin rövi­den így jellemezte a kommu­nista sajtó küldetését és fel­adatát: korunk történelmét ír­juk úgy, hogy valóságábrázolá­sunk hatékony segítséget nyújt­son a mozgalom közvetlen résztvevőinek, a proletár hő­söknek közvetlenül az akciók színterén — úgy kell írnunk, hogy hozzájáruljunk a mozga­lom fejlesztéséhez, harcunk eszközeinek és módszereinek öntudatos kiválasztásához ... Ez a lenini gondolat határoz­za meg a Béke és Szocializ­mus, a kommunista és mun­káspártok elméleti és informá­ciós folyóirata eddig megjelent 240 számát. A folyóirat Prá­gában jelenik meg, és most ün­nepli első száma megjelenésé­nek 20. évfordulóját. A nemzetközi kommunista folyóirat megszületése a nem­zetközi forradalmi és kommu­nista mozgalom Időszerű köve­telménye volt, maguk a kom­munista pártok javasolták, hogy ki kell alakítani a marxista— leninista haladó gondolkodás nemzetközi fórumát. A javaslat először a kommunista pártok képviselőinek 1957 novemberi tanácskozásán hangzott el, majd 20 kommunista párt kép­viselőjének 1958 márciusi prá­gai tanácskozásán döntés szü­letett a nemzetközi kommunis­ta folyóirat megjelentetéséről. Az első szám 1958. szepember 14-én jelent meg. Prágában 20 éve naponta ta­lálkozik és szorosan együttmű­ködik a kommunista és mun­káspártok 58 képviselője. A kollektív folyóirat 57 nemzeti kiadásban, 34 nyelven jelenik meg és havonta 145 ország ol­vasói kapják kézhez. Már ezek a puszta adatok Is azt tanúsítják, milyen nagy te­kintélyt szerzett a két évtized A BÉKE ÉS A SZOCIALIZMUS 20. ÉVFORDULÓJA A haladó világ hangja alatt a Béke és Szocializmus, amely szerves része lett a kom­munista mozgalom küzdelmei­nek és tevékenységének. Szem­léltetően bizonyítják, milyen alaptalanok a komunizmus el­lenségeinek eszmefuttatásai és jóslatai, akik szüntelenül azt hirdetik, hogy a kommunisták közös internacionalista érdekei és céljai valamilyen erózión esnek át, tulajdonképpen nem is lehet, őket kifejezni és egye­síteni, elérhetetlen vágyálom­má válnak. Az ilyen elképzelések azon­ban alaptalanok, mivel a fo­lyóirat évente több mint 80 kommunista és munkáspárt tagjainak cikkeit és tanulmá­nyait közli, teret biztosít több mint 20 forradalmi demokra­tikus párt, szervezet és mozga­lom képviselőinek, nem is be­szélve arról, hogy állandóan el­mélyül együttműködése szá­mos további nemzetközi hala­dó és demokratikus szervezet­tel. A Béke és Szocializmus szé­les körű nemzetközi hallgató­sághoz szól, tolmácsolja az egyes kommunista pártok néze­teit és állásfoglalásait, a kommunisták egységes állás- foglalását az élet által felve­tett új Igényes kérdésekhez, azokhoz a kérdésekhez, ame­lyekkel a forradalmi erők az osztály-, nemzeti és nemzetkö­zi harcban a szocializmusért, a kommunizmusért, a béke megszilárdításáért és az atom­háború veszélyének kiküszöbö­léséért folytatott küzdelemben találkoznak. A folyóirat szö­vetségese mindazoknak, akik a nemzeti felszabadulásért, a szocialista irányvonal megva­lósításáért küzdenek, azokhoz fordul, akik a mnopólium-elle- nes szövetségek kiterjesztését és a tőke országaiban a szo­cialista kivezető utak megha­tározását szorgalmazzák. Egy­értelműen fellép a fasiszta dik­tatúrák, az újfasízmus veszélye, a fajüldözők önkénye, az osz­tály szociális és nemzeti el­nyomás minden formája ellen. Az elmúlt 20 év alatt a fo­lyóiratban közölt tanulmányok és írások szemléltetően bizo­nyítják a nemzetközi forradal­mi folyamat előrehaladását, a szocializmus és kommunizmus építésében a szocialista orszá­gokban elért sikereket, a kom­munista mozgalom akcióképes­sége és egysége törvényszerű megszilárdulását, n kommunis­ta mozgalom offenzív ideoló­giai erejének megnövekedését a burzsoá ideológiák, a refor­mista hatások, a jobboldali és baloldali revizionista irányza­tok elleni küzdelemben. Igaz képet és megcáfolhatatlan bi­zonyítékokat közöl a marxis­ta—leninista tanítás internacio­nalista lényegéről és arról, hogy a kommunisták milyen gyümölcsözően és alkotóan ér­vényesítik az egyes országok sajátságos viszonyai között. Mindazok, akik részt vesz­nek a folyóirat előállításában, számtalan példát sorolhatná­nak fel arról, hogy világszer­te a fiatal forradalmárok és általában a fiatal nemzedék milyen érdeklődést tanúsít iránta, milyen keresett az egyes pártokban, milyen pozi­tív visszhangot kelt a haladó és demokratikus erők között, amelyek választ keresnek arra a kérdésre, mi is az a szocia­lizmus, milyen utak vezetnek a győzelméhez, és a folyóirat­ból sajátítják el a proletár in­ternacionalizmus elméletét és gyakorlatát. A testvérpártok közti alkotó kölcsönös tapasztalatcsere nemcsak a tanulmányokban és cikkekben valósul meg, hanem számos más formában is, így pl. a konferenciákon, szeminá­riumokon, kerekasztal-beszélge- téseken, a különféle tanulmá­nyi csoportok keretében. A szerkesztő bizottság, a szerkesztőségi kollégium és a folyóirat 12 területi és témabi­zottsága — amelyek munkájá­ban az összes képviselő egy­forma jogokkal és kötelessé­gekkel vesz részt —, kezdemé­nyezője és rendezője az állan­dó alkotó vitának, amelyet számos más hatékony és gyü­mölcsöző akcióval egészítenek ki. Az elmúlt öt év alatt a kommunista pártok 40 vezető képviselője, számos tudomá­nyos dolgozó találkozott a szerkesztő bizottsággal, és sok más szakember aktívan részt vett a folyóirat bizottságai ál­tal szervezett üléseken. A Bé­ke és Szocializmus képviselői jelen voltak a szocialista, a ka­pitalista és a fejlődő országok testvérpártjainak csaknem va­lamennyi kongresszusán. A kongresszusokról és a pártok életéről tájékoztatták a többi párt képviselőjét. A testvérpár­tok segítségével a szerkesztő­ség vezetői és dolgozói 41 or­szágba szerveztek látogatást és az így szerzett anyagokat, tapasztalatokat a folyóiratban ismertették. A folyóirat keretében meg­valósuló kollektív tevékenység valamennyi formáját a hagyo­mányos, kölcsönös tisztelet és az elvtársi légkör jellemzi, amelyet az a törekvés határoz meg, hogy pozitívan vitassák meg az egyes kérdéseket, és konstruktívan közelítsék meg a megvitatott kérdések megol­dását. Ezt az irányvonalat szabta meg a 75 kommunista párt képviselőinek 1975 áprili­si tanácskozása, amely a folyó­irat legmagasabb szintű fóru­maként értékes javaslatokat tett tartalmának további elmé­lyítésére és gazdagítására úgy, hogy a folyóirat még job­ban hozzájáruljon a forradalmi világfolyamat szükségleteinek és távlatainak megértéséhez. Csehszlovákia Kommunista Pártja a folyóirat alapítói közé tartozik. Kihasználja a folyó­iratot arra, hogy átadjuk a fej­lett szocialista társadalom épí­tése során szerzett tapasztala­tainkat, megismertessük az ol- vasókat a CSKP állásfoglalásá­val a forradalmi' mozgalom el­vi kérdéseivel és jelenünkkel kapcsolatban. Mint vendéglátó ország és párt továbbra is sok­oldalú támogatást nyújt a Béke és Szocializmus című folyóirat­nak, mivel az a haladó világ hangját tolmácsolja, az embe­riség szocialista jövőjével fog­lalkozik. 1978 Űj SZÓ PAVEL AUERSPERG, a CSKP KB képviselője, a Béke ás Szocializmus felelős titkára IX. 14. I

Next

/
Thumbnails
Contents