Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-01 / 241. szám, péntek
A marxista-len inista szociológia feladata I97B IX. 1. A dialektikus és a történelmi materializmus intézményes szempontból Is 'kedvező bázisa alapján fejlődik hazánkban a marxista—leninista szociológia, a legáltalánosabb nem filozófiai jellegű társadalomtudomány. A szociológia a2 ismereteknek az a rendszere, amelyet az elméleti analízis és a tapasztalati szociológiai kutatás szerves egybehangolása jellemez. A fejlett szocialista társadalom építése során a szociológia szerepének további növekedése a szocialista építés és a szocialógiai elmélet azon területeinek összefonódásától függ, amelyek azanyagi termeléssel, a párt ideológiai munkájával, valamint a társadalmi tervezés és irányítás kérdéseivel kapcsolatosak. A marxista—leninista szociológia a társadalom fejlődéséneik általános törvényszerűségeit visszatükröző proletár tanítás oszthatatlan része, azé a tanításé, amelyet az évszázados forradalmi gyakorlat alátámasztott. A marxista—leninista szociológiára a XX. században rendkívül nagy szerep hárul. Az űrhajózás, az atomenergia és a kibernetika évszázadában az emberiség jelentős része nagyon nehéz körülményeik között él, több százmillió ember éhezik, és az a veszély fenyeget, hogy a tudomány és a technika vívmányait az ember megsemmisítésére használják fel. A marxizmus számos bizonyítóikkal támasztja alá, hogy az emberek szenvedései és létezésének veszélyeztetése az elavult tőkés társadalmi viszonyokból ered. Ebből a felismer résből kell kiindulnia a szociológia feladatait, a szociológus helyét és küldetését tárgyaló minden elemzésnek. A marxista—leninista szociológia a. XX. század második felében élő ember számára a körülötte levő világ megismerésének és formálásának eszköze. A mi szociológiánknak részt kell vennie a társadalmi küzdelmekben mindenütt, ahol ezt a különféle bonyolult helyzeteik szükségessé teszik, ahol szükség van diagnózis, analízis és prognózis készítésére. A szociológia elméletét nem a hisztorikus, „ideológiáiktól mentes“, műszaki és a mindennapi élettől elszakított szobatudományként fejlesztjük. O lyan szociológiai ismeretekre törekszünk, amelyek közvetlenül és közvetetten összefüggnek a szocialista társadalom szükségleteivel, s lehetővé teszik a meglévő társadalmi problémák feltárását és megoldását. A marxista—leninista szociológia cselekvő szociológia, a gondolatok és a tettek szociológiája és ezért részt vesz az embereknek a társadalmi lét megváltoztatásáért vívott harcában. A marxista—leninista szociológia, mint végső soron minden tudományos elmélet, rendszeresen törekszik a tények magyarázatára, összegyűjti az empirikus ismereteket, és az adott világnézet alapján eljut a megismerendő jelenségek lényegéig, feltárja a fejlődések és a változások tendenciáit oiy módon, hogy a jövő meghatározható lehessen. A marxista—leninista szociológia az emberek szociális világa tanulmányozásának rendszere. Azzal, hogy új ismereteikre tesz szert a kutatás tárgyával kapcsolatban, egyúttal az adott kutatási tárgy megváltoztatásának eszközévé is válik. Az objektív történelmi tényezők ma még inkább, mint bármikor a múltban, megkövetelik azt, hogy a marxista—leninista szociológia fejlődését egybekapcsoljuk a gyakorlat szükségleteivel és ezzel növeljük, fokozzuk a szociológiának a társadalom életében betöltött szerepét. A kanadai Torontóban megrendezett VIII. nemzetközi kongresszuson a „kerek asztalnál“ komoly vitáik folytak arról, hogy a szociológusnak megfigyelőnek, vagy pedig a társadalmi események aktív részeséneik kell-e lennie. Véleményünk szerint ez mesterségesen konstruált kérdés. A. Gouldner baloldali amerikai szociológus ezt vágta oda azoknak a kollégáinak, akik a megfigyelő szociologus szerepében tetszelegnek: „Hirosima előtt u fizikusok is az értékek figyelembe vétele nélkül beszéltek a tudományról. Ök is ünnepélyesen elkötelezték magukat urra, hogy nem mondanak értékítéleteket. Ma már nem any- nyira biztosak ebben. Ha ma valamennyien csak diákjaink technikai tudásával foglalkozunk, de nem vállalunk felelősséget erkölcsi érzületükért, bennünket fog terhelni az a felelősség, hogy felneveltünk egy olyan nemzedéket, amely tudásával bármit hullandó rombolA tudományos szociológia es a politika között megbonthatatlan kapcsolat van, a szociológus kora társadalmi küzdelmeinek közvetlen résztvevője. Az az elképzelés, hogy a szociológus egyszerű teoretikus, kutató lehet, aki kizárólag az információgyűjtés technikájának tökéletesítésével foglalkozik, aki csak azt figyeli „merre irányul a fejlődés" és „hogyan történik“, vagy illúzió, vagy pedig szándékos csalás és menekülés a felelősség elől. A szociológus helyzete mindig szociális helyzet, a szociológus mindig valamely társadalmi erő érdekeit képviseli, A szociológusok, ugyanúgy, mint más társadalomkutatók, maguk is reszesei annak, amit kutatnak. Valamiképpen, valamilyen irányban mindig elkötelezettek, elfogultak a problémák megoldása során, mert ők a vizsgálat tárgyának szubjektumai is, objektumai is. Képességeik, tudásuk, felelősségük és élettapasztalatuk abban nyilvánul meg, hogyan képesek válaszolni a társadalmi problémák által felvetett kérdésekre. A szociológus képességei, személyes beállítottsága és bátorsága dönt arról, hogy milyen eszmei elvek, valamint elméleti és módszertani szabályok alkalmazását teszi szükségessé a tények vizsgálata. Ezt fejezte ki Torontóban M. Hermundes kubai szocioIóguss amikor hangsúlyozta, hogy nagyot tévednek azok, akik a szociológus fő feladatának a kutatási technikát és annak tökéletesítését tartják. Felszólalását így fejezte be: „Mi, kubai szociológusok, fő feladatunknak azt tartjuk, hogy közvetlenül részt vegyünk az uj szocialista élet formálásában * Ez minden olyan szociológus számára mérvadó, aki a proletariátussal rokonszenvez, aki nem akarja csak megmagyarázni a társadalmi jelenségeket, hanem a társadalmat forradalmi módon meg is akarja változtatni. Másrészt nem szabad megfeledkezni arról, hogy a polgári szociológiának is van küldetése. Ez azonban idegen a világ megváltoztatásának marxista— leninista értelmezésétől, mert azt tartja fő feladatának, hogy ellensúlyozza a forradalmi mozgalmat, az uralkodó köröket szolgálja és leplezze a tőkés társadalom szociális és politikai konfliktusait. Azok a történelmi feladatok, amelyek a XX. század második felének viharos tengerében a marxista szociológusokra hárulnak, közvetlenül összefüggenek a két, osztályszempontból antagonisztikus világrendszer küzdelmével és a megismerés tárgyának gyors változásaival. Az emberiség történetében még sohasem peregtek ilyen dinamikus gyorsasággal az események, mint korunkban. M íg a múltban a néptömegeket, a történelmi haladás igazi létrehozóit háttérbe szorították, s a tömegekkel a társadalomkutatók csak kivételesen foglalkoztak, korunkban a helyzet alapjában véve megváltozott. A történelem egyre Inkább a nép történelme. Mindkét világrendszerben a' néptömegek milliói kapcsolódnak be a kor küzdelmébe. Ha a kommunisták, e forradalmi mozgalom vezető erői és kezdeményezői el akarják érni azt a célt, hogy megszabadítsák az emberiséget a háború borzalmaitól, és a fajgyűlölettől, ismerniük kell a néptömegek létfeltételeit, meg kell ismerniük és tiszteletben kell tartaniuk az egyes társadalmi, demokráciái, foglalkozási és más csoportok érdekeit, óhajait, törekvéseit és kívánságait. Ezt Gustáv Husák így fejezte ki a CSKP KB 11. ülésén: „A kommunistáknak mindig az emberekkel kell tartaniuk, ismerniük kell problémáikat, nehézségeiket és örömeiket, nem szabad megittasodniuk a sikerektől, sem elveszteniük türelmüket az átmeneti nehézségeket látva. Nem előre kikövezett úton haladunk. Ennek az útnak minden szakaszát magunknak kell megépítenünk." Ahhoz, hogy a társadalmat tudományos alapon irányítani tudjuk, pontosan és az igazságnak megfelelően meg kell ismernünk a társadalom egészének állapotát és helyzetét, a társadalom életének problémáit. Ez lehetővé teszi, hogy kiküszöböljük az ösztönszerűséget. Ez az út, amelyen haladva leküzdhetők és megelőzhetők a szocialista társadalom életének nemcsak anyagilag költséges, hanem néha szociális szempontból is fájdalmas kilengései. A dialektika alkalmazása megköveteli minden konkrét helyzet elemzését, azt, hogy mindig abból induljunk ki, ami van, nem pedig abból, aminek' lenni kellene. Korunkat joggal nevezik forradalmi korszaknak. E kor a marxista—leninista szociológia számára is számos komoly kérdést és problémát vet fel, amelyek megválaszolása és megoldása érinti az egész emberiség, egyes népek, mindany- nyiunk sorsát. A marxista szociológusok feladata nem merül ki abban, hogy e kérdéseket felvessék, mert választ is kell rájuk találniuk, meg kell mutatniuk a megoldáshoz vezető legjárhatőbb utat. K orunk dinamizmusa arra kényszerít bennünket, hogy m :gismerésünkkel állandóan vizsgálatnak vessük alá korábbi elképzeléseinket. E munkában azonban sohasem szabad elszakadni a néptömegektől. Az elmélet a gyakorlati élet, a gyakorlati politika nélkül holt sémává válik, ugyanúgy, mint a tudományos elmélet nélküli politikai gyakorlat is zsákutca. A marxista—leninista szociológia az általános és a konkrét problémák megismerésével segít eligazodni, orientációt nyújt abban a harcban, amelyet a szociális szempontból igazságos társadalomért, a társadalom forradalmi átalakításáért, az emberiség boldog jö- vftjért vívunk. KAREL RYCIITAftW A brnói Geofyzika vállalat dolgozói már harmadik éve új eljárást és új berendezést alkalmaznak u talaj szerkezetének vizs- gálatásoz, főként a kőolaj- és a földgázlelőhelyek megállapításához. Az eljárás lényege, hogy a földre egy vibráló lemezt helyeznek, amelynek rezgéseit különleges számítógép fogja föl. A képen: fii'í Vocílka mérnök a DFS IV. típusú szeizmikus készülékkel felszerelt különleges jármű kutatási vezetője a készülék és a vibráló szerkezet működését ellenőrzi. (Felvétel: H. Pavlíőek — ČTK) Nemrégiben értékelő gyűlésen tárgyalta meg a losonci ILučenec) Járási Szakszervezeti Tanács Elnöksége a „Szak- szervezeti milliárd“ akcióról szóló jelentést. Arról volt szó, hogy a tervezett energia-, tüzelőanyag és nyersanyag-takarékosságra vonatkozó feladatokat miként, milyen mértékben teljesítették a járás üzemeinek dolgozói. Főként a Szlovák Magnezitművek lovinobahai üzemének, a Nehézgépipari Gyárak nemzeti vállalat losonci üzemének takarékossága került szóba. Ugyanis az említett két üzem dolgozói fél évvel ezelőtt jelentős értékű felajánlást jelentettek be. Örömmel állapították meg, hogy a Szlovák Magnezitmüvek dolgozói szép sikert értek el: ésszerű gazdálkodással, az anyagok célszerű felhasználásával fél év alatt 4 millió korona értékű külföldi nyersanyagot takarítottak meg, más anyagok hasznosítása terén a megtakarítás értéke 11 ezer korona. Régi, de ma is érvényes jelszó: Miénk a gyár, magunknak dolgozunk. És ebből következik, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szervet és szervezetei arra törekednek, hogy az üzemek dolgozóinak körében tudatossá váljék: magunk gazdái vagyunk. Ezzel kapcsolatos a „Szakszervezeti milliárd“ akció programja, a takarékosság, és ezeken kívül egész sor más kérdés. Az például, hogy a munkaidőt miként, hogyan hasznosítjuk. A kérdés vizsgálatához gazdag adattárral szolgáltak a statisztikusok. Olyan adatokkal, melyek hűen tükrözik a jelenlegi helyzetet. Kedvező a túlórák számának alakulása. A második negyedévben, április, május és június hónapokban 0,1 százalékkal csökkent a túlórák száma u múlt év hasonló időszakához viszonyítva. Magunk gazdái vagyunk, tehát érdekünk, hogy csökkentsük a túlórák számát. A túlórákban végzett munka nem elég hatékony, hiszen már fáradt a dolgozó, teljesítménye rendszerint kevesebb a szokottnál. Ugyanakkor a túlórák bére növeli az önköltséget. Kedvezőtlen viszont a munkaidő hasznosításának alakulása. Ez a járás 12 üzemében a tavalyi 92,4 százalékról az idén 91.7 százalékra csökkent. A statisztikusok feljegyezték: a Közép-szlovákiai TejfeldolgozA Vállalat losonci üzemében 86,1 százalékos, az Ipoly menti Téglagyárak fábiánkai üzemében 84.7 százalékos, a poltári 2. számú üzemében 82,5 százalékos volt. Legalacsonyabb fokú, 79,4 százalékos a Csehszlovák Autójavító Vállalat (CSAO) üzemében volt. Természetes oka leginkább a balesetek, betegségek miatti mulasztás. Főleg az utóbbi üzem dolgozóinak esetében, hiszen a tavalyi 0,6 százalékról 20,6 százalékra növekedett az ilyen jellegű mulasztás. Sajnálatos, hogy jelentősen növekedett átlagosan is a mulasztott munkanapok száma. A második negyedévben 67079 munkanapról van szó, 7066 munkanappal többről, mint tavaly. Viszont a mulasztás oka csak 67,6 százalékban volt baleset vagy betegség. Az igazolatlanul mulasztott munkanapok száma 3250. Több 986 munkanappal, mint tavaly. Mit mondanak ezek az adatok? Azt, hogy még nem mindenki számára tudatos: magunk gazdái vagyunk. Számoljunk csak: hány dolgozőt kell alkalmazni csak azért, hogy a losonci járásban igazolatlanul mulasztott, de a termelés számára feltétlenül szükséges 3250 munkanapot pótoljuk? Csaknem húszat. Magunk gazdái vagyunk, tehát nem engedhetjük meg, hogy ilyen arányú legyen az igazolatlan mulasztás. Érthető. hogy a járási Szakszervezeti Tanács elnöksége is ebből a szempontból értékelte az adatokat. És az is érthető, hogy határozatba került: állandó feladat a munkafegyelem megszilárdítása. HAIDÚ ANDRÁS Pártoktatók aktivitása Csehszlovákia Kommunista Pártjának XV. kongresszusa egyebek között hangsúlyozta, hogy a világnézeti nevelés terén is nagyobb hatékonyságot kell elérni. Ezt a szempontot teljes mértékben érvényesítette a múlt pártoktatási évben a kosieei városi pártbizottság Politikai Nevelési Hazának tudományos ateizmust előadó oktatói testülete. Túlnyomórészt főiskolai végzettséggel, a tudományos-ateista nevelés terén több éves gyakorlattal, tehát a szükséges poli likai-szakmai ismeretekkel rendelkező 26 oktató dolgozik az előadótestületben. Tevékenységük súlypontja elsősorban az esti iskolák tanulmányi anyagának, A világnézeti nevelés alapvető kérdéseinek oktatására irányul — mind a Politikai Nevelés Háza, mind a ko- šicei üzemek pártszervezetei mellett létesített pártoktatási tanfolyamokban. Konkrétan 29 előadást és 16 szemináriumot tartottak. Az alapfokú pártoktatás keretében ezen felül még tíz előadást és beszélgetést rendeztek főként tagjelöltek részére. A kiadói tevékenységben nagy hasznot jelentett az a 15 előadás, amelyeket az előadótestület tagjai az esti iskolák számára dolgoztak ki. Ezekben a világnézeti nevelés alapvető kérdéséi szerepeltek, valamint az I. és a II. ciklusú Iskolákon működő ateista körök vezetőihez címzett módszertani levél. Košicén a 39 teljes szervezettségű kilencéves alapiskolában 48 ateista kör létesült, a középiskolákban és a szaktanintézetekben további 18, amelyekben összesen mintegy 400 tanuló vesz részt. Noha a gyakorlatban sikeres kiegészítő jellegű didaktikai módszereket alkalmaztak, amilyenek például a filmek és diafilmek vetítése, múzeum- és planetárium-látogatás stb., a lektori testület vezetőségének mégis a?, volt a legfőbb törekvése, hogy mennél magasabb színvonalra emelje az érdekkörök munkáját. E célból kétéves előadás- és szeminárium-sorozatot rendeztek az ateista körök vezetői számára. A szeminárium keretében levetítették a lehova tanúi szektájáról, a vallás lélek tani gyökereiről szóló filmet. A körök tagjai részt vettek a Kelet-szlovákiai Múzeumban megrendezett kiállításon, ahol az egyházi művészet alkotásai val ismerkedtek meg. majd részt vettek a Műszaki Múzeumban a planetárium megtekintése alkalmából rendezett beszélgetésen. ANNA PAPfEŽOVA A magunk gazdái vagyunk A ,.Szakszervezeti milliárd" akció és a munkaidő hasznosításának kérdése
