Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-04 / 244. szám, hétfő
Világbajnokság világszinten Amikor hétfő este a 100 méteres női gyorsúszás nyolctagú mezőnye a vízbe ugrott, az NDK beli Krause, e szóm vi- lágcsúcstartója bizonyára így fogadkozott magában: most vagy soha — addig ugyanis az NDK úszói egyetlen aranyérmet sem szerezlek, ami a VB legnagyobb meglepetése volt. Nos, az utolsó nap végre NDK- győzelmet is hozott. A meglepetések sora azonban már az első nap kezdődött. Tauber a 200 méteres női ve- gyesúszásban csak harmadik lett és az NDK 1973 óta veretlen 4xl00as vegyesváltójn 1 mp-es különbséggel szorult a győztes amerikai váltó mögé. Bár röviddel a VB előtt megrendezett Egyesült Államok úszóbajnokságán, valamint a Brit Nemzetközösségi Játékok úszóversenyeinek eredményeiből nagyon kiegyensúlyozott küzdelmekre lehetett számítani, mégis meglepetésként hatott az amerikai lányok erőtől duzzadó úszása. A bomba azonban csak később robbant. Múltak a napok, de Tauber, Treiber, Krause és társai nem tudták megszorítani tengerentúli ellenfeleiket. Nyilvánvalóvá vált az NDK versenyzői rosszul időzítették formájukat, s ebben csupán az az érthetetlen, hogy kiváló szakembereik ennyire elszámították magukat. Amikor a világbajnoki esélyeket latolgatva feltettük a kérdést, vajon világcsúcsok VB- je lesz-e a nyugat-berlini eseménysorozat, feltételeztük, hogy jó néhány számban az aranyéremért folyó harc majd világcsúcsot eredményez. Arra azonban valóban nem gondoltunk, hogy lesz majd szám, amelyben nem születik világrekord. Sőt akadt versenyző, mint például a szovjet Katju- site, aki az időfutamban új csúccsal biztosította döntőbe- jutását, s ott délelőtti teljesítményét felülmúlva remek világcsúccsal utasította magú mögé honfitársnőjét, az esélyes Bog- danovát. Az NDK úszónőinek súlyos veresége egészen elképesztő, szinte hihetetlen, olyan ragyogóan szerepeltek az elmúlt években. A belgrádi világbajnokságon 10 számot nyertek, míg az amerikaiak csak hármat. Caliban ugyanilyen arányban bizonyultak jobbaknak. Montrealban az olimpián 11:1 volt a mérleg az NDK javára. George Haines, az Egyesült Államok úszóválogatottjának vezető edzője a VB előtt nem titkolta, hogy sokkal jobban akarnak szerepelni az idei VB n, mint Caliban, Montrealban. Úgymond: sokáig aludtak, s ezért tudtak az NDK úszói ilyen fölényre szert tenni. Erős elhatározásuk — erre készültek az olimpia óta —, hogy Nyu- gat-Berlinben ennek véget vetnek. Ilyen átütő sikerre azonban a kiváló szakember valószínűleg maga sem számított. Vajon minek köszönhetik az amerikaiak ezt a rohamos fejlődést? Közismert, hogy az Egyesült Államokban az úszás nemzeti sport, de hosszú éveken át csak férfi versenyzők részesültek nagyvonalú támogatásban, amit az olimpiákon, inajdpedig a világbajnokságokon eléri jó eredményeikkel hálálták meg. Egy idő óta hasonló feltételekhez jutottak a lányok is. Akár iskolai, mternátusi kedvezményekről, edzéslehetőségekről legyen szó. Azután abból a hatalmas tömegből, amely náluk az úszásnak hódol, könnyű volt kiválasztani a Caulkinshož, Woodheadhoz hasonló tehetségeket, olyanokat, akik hajlandók alávetni magukat a klubokban uralkodó fegyelemnek és zokszó nélkül végezni a legkeményebb edzéseket. Fölöslegesnek tartjuk közvetlenül a VB után statisztikai adatokkal próbára tenni olvasóink türelmét, hiszen az úszás ' híveinek emlékezetében még elevenen élnek a nyugat-berlini versenyen nyújtott pazar teljesítmények. Bizonyára nem túlzunk, amikor azt állítjuk: ar ra még a legderfilátóbbak sem számítottak, hogy a VB résztvevői ennyire átírják a világranglistát és ennyi csúcsot adnak át a múltnak, ami elsősorban magának a jelentős eseménynek, no meg a közelgő olimpiának köszönhető. Az amerikai férfiaktól most még nem lehetett elvenni .a világelsőséget, bár akadtak számok, amelyekben nem ők játszották a főszerepet. Ezen a VB-n a moszkvai olimpia szovjet győzteseinek előhírnökei azonban már megmutatták oroszlánkörmüket, remekül helytálltak. Rendkívül értékes Szalnyikov 400 és 1500 méteres gyorsúszásban elért győzelme, de a többiek, Kopljakov, Krilov, Kuznyecov és Szidorenko is kitünően helytálltak. Vajcshovsz- ki edző valószínűleg nagyon elégedett volt védencei teljesítményével. Moszkva szemszögéből nézve ennél jobbat talán nem is várhattak. örvendetes és egyúttal az élmezőny kiegyensúlyozottságáról tanúskodik, hogy nemcsak az amerikai és szovjet, hanem más nemzetbeli versenyzők is felálltak a dobogóra, annak legmagasabb fokára. Több szám döntőjének csehszlovák és magyar résztvevője is volt. Lehet, hogy szereplésükkel nem mindenki elégedett, bár ilyen erős mezőnyben már a döntőbejutás is elismerésre méltó teljesítmény. A műugrást és toronyugrást szovjet—amerikai párharc jellemezte. A vízilabdatornát az olaszok nyerték az olimpiai bajnok magyar együttes előtt. Véget ért tehát a sok izgalmat. meglepetést, számtalan ragyogó teljesítményt és eredményt hozó úszó-, műugró- és vízilabda-világba jnnkság. A szakemberek, néhányat aludva a sikerekre, kudarcokra, higgadtan mérik majd fel a látottakat, mérleget készítenek és értékelik versenyzőik szereplését. A versenyzők pedig rövid pihenő után megkezdik felkészülésüket a moszkvai olimpiára. KOLLÁR JÓZSEF loan Lendl, Csehszlovákia 1978. évi teniszbajnoka (CSTK-felvétel J Tenisz gyorstanfolyam (4) Türelem, kitartás, szívósság és kiésőbb pontosság, valamint a szükség szerint gyorsaság. Nem ütünk előkészítés nélkül, mert így a labda nem a pályán ér földet, legnagyobb meglepetésünkre! A meggondolt játék, az előkészít tett ülések mindig zavarba hozzák az ellenfelet, s ez a mi malmunkra hajtja a vizet. Mint már említettük, először otthon vagy az udvaron vagy- pedig a betonfalon kezdjük a gyakorlást. Nincs szükség arra, hogy az eleijén első lépéIX. 4. seinket, hibáinkat valaki bírálja. Ha mégis így teszi, vegyük ezt biztatásnak, ne ked- vetienítsen el bemnünket. Fokozatosan igyekezzünk elsajátítani az egyes üt és fajtákat Először olyan Ütővel, ameuv- nek niincs húrozása. A labdát függesszük fel körülbelül de- rék magasságban. A gyakorlásnál álljunk oldalt és tartsuk be az alapelveket. Ezek: kövessük szemünkkel a labdát s aszerint forduljunk feléje, hogy tenyerest vagy fonákot akarunk ütni. Sosem állunk szemben a kcbdával. A megfelelő alapállást rajzoljuk fel a földre krétával, hogy gyakorlás közben ellenőrizni tudjuk, vajon jó-e az alapállásunk. Miért ajánljuk a húrozas nélküli ütő alkalmazását? Azért, hogy könnyebben megszokjuk: az ütő közepét érintse a labda úgy, ahogy ezt rajzunk is mutatja. Ha az ütő keretével találjuk el a labdát, az helytelen. Mindezt sokáig kell gyakorolni. Amikor már az egyes ütések beidegződtek. alkalmazhatjuk a húrozott ütőt. Fokozatosan mind erősebbeket üthetünk. Következő fejezetünkben majd a falra való játékkal, illetve gyakorlással foglalkozunk. A jövőben a fal lesz a legmegbízhatóbb partnerünk. Még a legjobb játékosok is nagyon sok órát töl- teinek a fal előtt. (Rajz és szöveg: dr. E. Ütaffa) Már már természetesnek vesz szűk az afrikai futók, így legutóbb a kenyai Henry Rono világcsúcsait. Pedig alig néhány éve, az 1960-as olimpián szerezte a fekete kontinens az etióp Abebe Bikíla révén első olimpiai aranyérmét. Négy év vei később megismételte sikerét a kitűnő maratoni futó, ekkor az 500 méteren a kenyai Kei- no az 5. helyen végzett, jelez vén, hogy Bikila sikereit újabb afrikai atléták folytathatják. A mexikói olimpián a magaslatról érkezett kelet-afrikai versenyzők taroltak a futószá mokban, három arany-, négy ezüst-, egy bronzéremmel tértek haza. Sokan ezeket az eredményeket azzal magyarázták, hogy Mexikóváros is magasla ton lévén, a kelet-afrikaiaknak, szemben más nemzetbeliekkel, nem voltak akklimatizálódási nehézségeik. Az 1972-es müncheni olimpián már tengerszinten bizonyították a fekete kontinens futói: Akii Bua a 400 méteres gátfutásban lett első, s mások sem maradtak szégyenben. Egy esztendő múlva újabb kelet-afrikai ország jelentkezett egy világklasszissal: Tanzániából Fibert Bayi kápráztatta el a világot. Az újabb nagy összehasonlítási lehetőségről azonban a montreali olimpia Afrika-bojkott- ja miatt elestek ezek a kitűnő versenyzők. A kenyai Henry Rono idei négy világrekordja azonban mindennél fényesebben igazolja, hogy egyszer s mindenkorra számolni kell az afrikai futókkal. A legfejlettebb atlétikai élet tel ezen országok közül minden bizonnyal Kenya rendelkezik. Elég, ha Keino, Jipeho, Kipru- gut, Kiiuombwa s Rono nevét említjük. Itt az állam, csakúgy mint a nagyobb magáncégek jelentős összegekkel támogatja a futást, jól szervezett versenyrendszer működik. Áz utóbbi években azonban a verseny- sportot reklám célokból támogató amerikai egyetemek, pénzszagot érezve a kenyai futókban, egyre-másra veszik fel őket hallgatónak, ösztöndíjasként, hogy azután eredmenyeik- kei világhírt szerezzenek az egyetemnek. Maga Lord Killanin, *a NOB elnöke is mosolygott, amikor arról teLtek neki említést, hogy Rono ipari pszichológiát tanul Washingtonban. Igaz, az Amerika — Afrika útvonalon fordított irányú forgalom is van, jelezve az atlé tika fejlesztésének egy másik, a kenyaitól eltérő útját. Nigériában elsősorban amerikai edzők szerződtetésével, s kedvező anyagi lehetőségek nyújtásával próbálják — nem is kevés sikerrel — fellendíteni a sportágat. Lee Evans, a színes bőrű, 1968-as olimpiai bajnok 400 méteren, valamint a szintén amerikai, volt olimpiai bronzérmes vágtázó John Carlos működik edzőként ebben az országban. S hogy jól, azt a nigériai rövidtávfutóknak az Afrikai Játékokon elért eredményei bizonyítják. E két út mellett egyre inkább megfigyelhető egy harmadik, amelyet „afrikanizáció“ néven szoktak emlegetni. Felismerték, hogy igazán hatékony sportéletet csak széles alapokon, az iskolákra támaszkodva, afrikai szakemberek képzésével lehet teremteni. Természetesen az eredmények így lassabban javulnak, de a fejlődés megalapozott. Egy ilyen széles alapokon nyugvó atlétikai élet e- lentheti az első lépést a sportág jelenlegi legnagyobb afrikai problémája, az ügyességi versenyzők gyenge teljesítményeinek, elmaradottságának felszámolása érdekében. Kétségtelen, hogy az ezekhez a számokhoz szükséges, az összetett, bonyolult, a futással ellentétben nem természetes mozgásnak az elsajátítása, valamint a dobóatléták sajátos táplálkozása és felkészülése nagy nehézségeket okoz még Afrikában. Ám a kontinens atlétikai életének vezetői remélik, széles bázissal, jó szervezéssel megcáfolják azokat a nézeteket, amelyek szerint az afrikai versenyzők az ügyességi számokban képtelenek a világszínvonal elérésére. ín) LENDL LEHETŐSÉGÉRE VÄR Mindössze 18 éves a cseh szlovák teniszcsoport egyik legnagyobb ígérete, Ivan Lendl, az idei országos bajnok, aki Wimbledonban a junior férfi egyesben a mezőny legjobbjának bizonyult. Már tavaly is az országos bajnokság egyik legsikeresebb játékosa volt, s idén képességei még jobban kibontakoztak. A nemrég sorra került említett nemzetközi jellegű országos banjokság férfi egyesének küzdelmei során egyetlen játszmát vesztett, azt is csak a döntőben Zedník ellen, akit úgy tartanak számon, mint a világ egyik legerősebb adogatású játéko sát. Lendl szinte sorozatban legyőzte valahány hazai élvonal beli „felnőtt“ társát, s talán legnagyobb fegyverténye az volt, hogy Kodešt, az 1973. évi wimbledoni első helyezettet 6:1, 6:1, 6:3 arányban késztette megadásra. Újabb keletű sikerei közül nagyon jelentős az a tornasiker, amelyet az ausztriai Klagenfurtban ért el nemzetközi részvétel mellett. A döntőben a Davis Kupa légköréhez szokott, a nemzetközi teniszsportban neves nyugatnémet Pinnert sike rüit öt játszmában legyőznie, s ezzel újabb nagyon értékes pon tokát szereznie a nemzetközi értékeléshez. Minderre csak azért mula tünk rá, mert mérföldes lép tekkel közeledik az Anglia — Csehszlovákia tenisz Davis Kupa európai övezet döntő. Ezt az angolok kisebb tétovázása után füvespályán Eastbourne városában szeptember 15—17 közötti időben rendezik meg. Lendl a csehszlovák válogatott keretének tagja és biztosan utazik az említett találkozóra. Szerény véleményünk szerint nem fiatal korára, hanem képességeire kellene tekintettel ‘lenni ós biztosítani, hogy helyet kapjon a pályára lépő együttesben. Másutt nem idegenkednek az igazi tenisztehetség korainak látszó bevetésétől, s ennek köszönhette kezdeti sikereit például Borg, a svédek kiválósága is, akit nemcsak a jelenkor, hanem minden idők egyik legnagyobb tenisz-egyéniségének tartanak. A még frissebb példák közül rámutathatnánk az ugyancsak fiatal argentin Clerc esetére, akit sorozatos sikerei hihetetlenül magasra emeltek a jelenlegi világranglistán. Képességeiről például az utóbbi időben nem éppen sikertelen Taróczy is tudna egyet- mást mondani. Az angol csapatban az egyest a Mottram, Lloyd, Cox hármas valamelyik két tagja játsz- sza, s talán Lendít egyiküktől sem kellene különösebben féltenünk. Kodes az utóbbi időben mérsékeltebben szerepel. Az ő képességeire és rutinjára elsősorban a párosok küzdelmében kellene támaszkodni. Persze mindezt a csapat szakvezetői is tudják, s talán lesz bennük annyi bátorság, hogy Lendl játéka mellett is döntenek. A fiatalítás a teniszsportban is kulcsfontosságú kérdés. A csehszlovák teniszsport a közelmúlt években Kodeš és Hrebec jóvoltából nagy hírre tett szert, s a folytatásban Lendltől is sokat várhatunk. (za) A NOB LEVELÉT MEGÍRTA Még mindig nem tisztázódott a kérdés, vajon 1984-ben Los Angeles rendezi-e a nyári olimpiát vagy sem. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság ugyanis nem tartja kielégítőnek az amerikai város felkínált feltételeit. Emiatt Lausanne városában ülésezett a NOB végrehajtó bizottsága, s nagyon érdekes határozat látott napvilágot. A NOB levélben felkéri tagjait, hogy ugyancsak levélben nyilatkozzanak, vajon az ismert nehézségek ellenére hajlandók-e Los Angelest elfogadni a leendő nyári olimr^a színhelyének. Az írásbeli szavazás során ezúttal az egyszerű többség Is elég lenne. A? IGVESSÉGI SZAMOKBAN G?
