Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-04 / 244. szám, hétfő

Nagyra értékeljük bányászaink áldozatos munkáiét (Folytatás az 1. oldalrólf Jozef Lenórt elvtárs beszéde leket u tüzelőanyag- és energia­ipar bázisának gyors és dina­mikus fejlődéséhez, új távlato­kat nyitott ezen ágazat számá­ra,. s társadalmilag megbecsült helyre emelte a bányászok munkáját. BESZÉDES SZÄMOK Tüzelőanyag- és energiaipari bázisunk fejlődését sokatmon- dóan demonstrálja az a tény, hogy míg 1937-ben hazánk szántermelése 34,5 millió tonna volt, 1977-ben ez a mennyiség már meghaladta a 121 millió tonnái, vagyis a három és fél­szeresére növekedett. Még gyor­sabb ütemben nőtt a villany­áram-termelés, mégpedig 4 milliárd kilowattóráról 66 mil­liárd kilowattórára, ami az 1937. évhez képest 18 szoros növekedést jelent. Fejlődött a földgáz kitermelé­se, azé az energiaforrásé, ame­lyet a burzsoá Csehszlovákia idején csaknem egyáltalán nem hasznosítottak, s a Szovjetunió­ból importált kőolajjal és föld­gázzal együtt energiatermelé­seink jelentős részét képezi. Gyors fejlődést sikerült elérni Szlovákiában, ahol a barna­szén- és a lignittermelés a hét szeresére, a villanyáram-terme­lés több mint a 37-szeresére nö­vekedett. Ezekben az ágazatokban azért sikerült nagyarányú fejlő­dést elérnünk, mert megszaba­dultunk a kizsákmányolóktól, mert tervszerűen fejleszthettük népgazdaságunkat, s a bányá­szatban a dolgozók szolgálatá­ba korszerű és nagy teljesítmé­nyű gépeket állítottunk. Azért értük azt el, mert az idősebb és a fiatalabb bányászok, a kő­olajipari dolgozók, az energe­tikusok. a geológusok abban a meggyőződésben, hogy maguk számára dolgoznak, tudásukkal, alkotóerejükkel, kezdeményezé­sükkel és áldozatkészségükkel a közös ügyet támogatták. Ezekkel a tetteikkel, kezdemé­nyezésükkel és munkaeredmé- nyeikkel megfelelő választ ad­tak és adnak azoknak a reak­ciósoknak, akik szüntelenül — és az utóbbi napokban különö­sen — gyalúzták és gyalázzák bányászaink, munkásaink, pa­rasztjaink és az értelmiségiek munkáját. Különösképpen nagyra érté­keljük azt. hogy a nagyon igé­nyes beruházási feladatok tel­jesítésével új szénfejtési kapa­citásokat adtak át a bányák­ban, és az erőművek teljesítmé­nye további 645 MW-tal nőtt. Felgyorsult a városok és a köz­ségek gázzal való ellátásának folyamata is. Sikeresen haladt előre a gáz- távvezetékek építése, több mint 750 kilométer hosszú vezetéket adtunk át, ami az eddigi legna­gyobb teljesítmény. INTENZÍVEBBEN HASZNOSÍTSUK A HAZAI TERMÉSZETI KINCSEKET jozef Lenárt elvtárs külön ki­emelte az ostrava-karvinái szénmedence, az észak-csehor­szági barnaszénmedence bá­nyászainak, valamint a kladnói és a sokolovói bányászok mun­kaeredményeit. Elismeréssel szólott az urániparban, az érc­bányákban, a magnezit- és a színesféinbányászatban dolgozó bányászok, valamint a bánya­ipari építők, gépkezelőik és szállítók, egyszóval mindazok munkájáról, akik hozzájárultak ehhez a sikerhez. Ezután így folytatta: Pártunk és áll lmunk vezető­sége rendkívül nagy gondot fordít a tüzelőanyag- és ener­giaipar fejlesztésére, a reszort jelenlegi problémáinak és fej­lesztési kérdéseinek megoldásá­ra. Ez természetes is, hiszen a tüzelőanyagtól és az energiától függ népgazdaságunk további dinamikus és hatékony fejlődé­se, a lakosság szükségleteinek kielégítése, a XV. pártkongresz- szus programjának sikeres tel­jesítése. Tudatában vagyunk, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet miatt a tüzelőanyag és az energia beszerzése egyre bo­nyolultabbá és költségesebbé válik. A megváltozott és a korábbi­nál igényesebb feltételekből ki­indulva a XV. pártkongresszus azt a feladatot tűzte ki, hogy intenzívebben hasznosítsuk a hazai természeti kincseket, fő­ként a széntartalékokat, a vízi- energia-forrásokat, hogy fel­gyorsítsuk az atomenergetika fejlesztését, s jobban értéke­sítsük a tüzelőanyagot, az energiát és a különféle anya­gokat. Minden erőnkkel ennek az irányvonalnak és a belőle eredő feladatoknak a követke­zetes teljesítésén kell fáradoz­nunk. Ez elsősorban a szénbá­nyászatra vonatkozik. Abból kell kiindulnunk, hogy a nép­gazdaság dinamikus fejleszté­sének követelménye a mostani ötéves tervidőszakban fokozott igényeket támaszt a tüzelő­anyag- és az energiaforrások­kal szemben, s az egyre nö­vekvő szükségleteket az ötéves tervben kitűzött eredeti felada­tok jelentős túlteljesítésével sem tudjuk fedezni. Emellett tudatában vagyunk annak, hogy a széntermelés megnövelt terv­mutatóinak teljesítését a ked­vezőtlen időjárási viszonyok és az egyre rosszabbodó bányásza- ti-geologiai feltételek nehezí­tik. Éppen ezért figyelmünk homlokterébe kell állítani azt, hogy jól és megbízhatóan elő­készítsük az új fejtési kapaci­tásokat és teljesítsük a beruhá­zási feladatokat. A legtöbb feladatot az észak­csehországi barnaszénmeden­cében, hazánk e fő tüzelő­anyag- és energetikai bázisá- ban kell teljesíteni, de vannak sürgető feladatok a szlovákiai medencékben is, tekintettel ar­ra, hogy csökkenteni kell a köztársaság nyugati részéből szállított szén mennyiségét. Nem tagadjuk le, hogy e célok elérése objektív és szubjektív nehézségekbe ütközik. Tudjuk azonban azt is, hogy szükséges növelni a széntermelést s tö­rekedni arra, hogy minél több tüzelőanyagot és energiát állít­sunk elő saját forrásainkból. Mindent meg kell tériünk azért, hogy az akadályokat leküzdjük, s megteremtsük a feltételeket a kiegyensúlyozott tervteljesí­téshez. Ennek fontos előfeltéte­le az irányító és a szervező munka javítása, a vezérigazga­tóságoktól kezdve egészen a bányaaknákig és a munkahe­lyekig. Ez a munkacsoportok kezdeményezését is előmozdítja s előrehaladást eredményez. Elvárjuk, hogy a szénmeden­cék és a bányák párt-, szak- szervezeti és SZISZ-szervezetei e küzdelem élére állnak, s ha­tékonyan összefogják a bányá­szoknak. a technikusoknak és a vezető beosztású dolgozóknak a feladatok teljesítésére irányu­ló erőfeszítéseit. Persze mindez nemcsak a bá­nyászoktól függ. Felelős maga­tartást tesz szükségessé a ki­vitelező szervezetek, főként a gépipar és az építőipari válla­latok részéről. Hiszen végső so­ron a konstruktőröktől és a technológusoktól is függ, mek­kora teljesítményű gépek dol­goznak a bányában, elérik-e e gépek az előírt mutatókat, meg­bízhatóan működnek-e. A gép­ipari üzemektől függ a gép­szállítmányok minősége és ha­tárideje meg az, nincs-e pótal­katrészhiány. Éppen ezért a konstruktőrökhöz és a vezető beosztású dolgozókhoz, a kivi­telező vállalatok kollektíváihoz és kommunistáihoz fordulunk azzal a felhívással, hogy a szénbányákkal szembeni köte­lességeik teljesítését rendkívüli fontosságú, becsületbeli ügyük­nek tartsák. Abban a meggyőződésben for­dulunk a vasutasokhoz, hogy mindent meg fognak tenni azért, hogy a kitermelt szén Idejében eljusson a fogyasztók­hoz, az erőművekbe, az üze­mekbe, a szénraktárakba és a háztartásokba. Egyidejűleg fel­hívjuk az áruszállítókat, hogy idejében végezzék el az átrako­dást, hogy gondoljanak a társa­dalmi érdekekre. Ami az ércbányászatot és a magnezitipart illeti, ennek az ágazatnak a jelenben is és a jövőben is nagy figyelmet szen­telünk. Ugyanúgy, mint a tüze­lőanyag- és az energiatermelés­ben, az érc- és magnezitbá­nyákban is a kisebb lelőhelye­ket is értékesíteni kell, a ke­vésbé jó minőségű nyersanya­got is ki kell termelni, ha kell bonyolult bányászati- geológiai feltételek között. Szükséges, hogy az illetékes szervek kö­vetkezetesebb hozzáállást tanú­sítsanak az ércbányák nagy tel­jesítményű gépeinek beszerzé­se iránt s határozottabban ve­zessék be az új kitermelési technológiákat. ENERGIAIPARUNK TOVÁBBI FEJLESZTÉSE A népgazdasági szükségletek tekintetbe vételével nagy gon­dot fordítunk az energiaipar fej­lesztésére. Befejezéséhez köze­ledik a chvaleticei hőerőmű építése, az erőmű utolsó 200 MW teljesítményű blokkját még az idén át kell adni. A figyel­met arra is összpontosítani kell, hogy a inölníki erőmű első 500 MW blokkja már a mostani ötéves tervidőszakban energiát kezdjen termelni. A társadalom szükségleteit szolgáló villanyáram-termelés növelésének fő iránya, egyedüli alternatívája az atomenergetika fejlesztése. Még az idén — azt mondhatjuk, hogy a közeli he­tekben — üzembe helyezzük a Jaslovské Bohunice-i atomerő­mű első 440 MW teljesítményű blokkját, jövőre pedig a máso­dikat. Ezzel egyidejűleg Szlo­vákiában és a morva ország­részben megkezdődött a voro­nyezsi típusú atomreaktorok tö­kéletesített változatával felsze- szerelt atomerőművek építése. Várható, hogy a következő öt­éves tervidőszakokban olyan atomenergetikai kapacitást lé­tesítünk, amelynek termelése a csehszlovákiai erőművek össz­termelésének 27—30 százalékát adja majd. A kapacitásbeli nö­vekedést az atomenergetikának kell biztosítania, mégpedig a korábbiaknak dupláját is meg­haladó teljesítményű új típusú atomreaktorok segítségével. A párt- és kormányszervek tudatosítják azt, hogy az atom- energtika fejlesztése a beruhá­zási költségek és a műszaki megoldások szempontjából rendkívül igényes feladat. Ezért erőinket és eszközeinket az atomenergiai program sikeres megvalósítására kell összponto­sítanunk, ki kell használnunk a Jaslovské Bohunice-i atomerő­mű építése során szerzett ta­pasztalatokat, javítani kell a beruházások irányítását, még­pedig az egész ciklusban, a be­ruházás-előkészítéstől kezdve egészen az üzembe helyezésig. Idejében és átfogóan kell megoldani a mellékberuházások problémáit is, ezek segítségével kedvező lét- és szociális felté­teleket teremtünk. Azt Is meg­tanultuk, menyire fontos, hogy idejében és jól felkészítsük az embereket az atomerőművek üzemeltetésére, az erőművek dolgozóit, akiknek nemcsak megfelelő képzettségre, hanem nagyfokú felelősségérzetre és megfelelő erkölcsi tulajdonsá­gokra is szükségük van. A GABČÍKOVO— NAGYMAROSI VÍZMŰRE NDSZER JELENTŐSÉGE Tudatosítjuk, hogy természeti kincseink intenzívebb kihaszná­lása, energiaproblémáink meg­oldása érdekében fokoznunk kell a vizienergia potenciáljá­nak kihasználását. A csúcs­szükségletek fedezése szüksé­gessé teszi, hogy minél előbb átadjuk a dalešicei és a feketé- vági erőművet. Nagy gondot fordítunk a Bős (Gabcíkovoj —Nagymarosi Vízerőműrend­szer építésének megkezdésére, amely lehetővé teszi hazánk legnagyobb folyója vízi erejé­nek hasznosítását. Magyaror­szággal együttműködve és a Szovjetunió hatékony támoga­tásával építendő erőműrendszer hasznosságát nem nehéz bizo­nyítani. Példaként megemlítem, hogy az erőműrendszer évi 4 milliárd kilowattóra villany­áram-termelése, amelynek a fe­le jut hazánkra, 3,8 millió ton­na barnaszén vagy 1 millió tonna kőolaj termelésének fe­lel meg. Nem kisebb népgazda­sági jelentősége lesz az erőmű- rendszernek a fp’yami hajózás szempontjából s<ím, mert lehe­tővé teszi, hogy Csehszlovákiát vízi utak kössék össze a Bal­kán félsziget, valamint Közép* és Észak-Európa irányában. To­vábbi lehetőségeket nyerünk ar­ra nézve, hogy olcsóbban, vízi úton szállítsuk az érceket és a többi nyersanyagokat kohóipari üzemeink számára, és hogy na­gyobb mértékben hasznosítsuk a vízi utakat kohó- és gépipari termékeink kivitelére. Amikor arról beszélünk, hogy meg kell oldani az energiahely­zet problémáit, tudatosítjuk, hogy az energiaforrások növe­lése csak a kérdés egyik olda­la. Legalább ennyire fontos kér­dés az is, hogyan hasznosítjuk a tüzelőanyagot és az energiát. Ez a probléma igen sürgető, az előttünk álló problémák egyik legfontosabbika. Nyugtalanná tesz és felháborít bennünket az a tény, hogy népgazdaságunk­nak a nemzeti jövedelem egy egységére jutó energiagiényes- sége jóval nagyobb a fejlett or­szágokénál, s a tüzelőanyag és az energia hasznosításának mértéke a külföld előrehaladá­sához képest nem kielégítő. NAPIRENDEN A TÜZELŐANYAG FELHASZNÄLÄSÄNAK ÉSSZERŰSÍTÉSE Az élet tehát kategorikusan arra kényszerít bennünket, hogy nagyobb mértékben hasz­nosítsuk a tüzelőanyagokat, az energiát és a nyersanyagokat. Ebben az önök reszortjainak kell élenjárniuk. Komolyan kell foglalkozni azzal, hogy a vil­lanyáram termelésre felhaszná­landó tüzelőanyag-mennyiség túllépése miatt évente gyakor­latilag egymillió tonna szenet pocsékolunk el, a bányászok­nak ennyivel kell többet ter­melniük. Segíteni kell azon a helyzeten, hogy az erőművek nem tudják elérni tervezett mu­tatóikat, s céltudatosan kell folytatni a rekonstruálásukat. Azzal sem vagyunk elégedet­tek, ahogyan a tüzelőanyag- és az energiafelhasználás ésszerű­sítésének állami programját, valamint a fémfogyasztás ész- szerűsítésének állami program­ját sikerül teljesíteni, mert vannak olyan reszortok, terme­lési-gazdasági egységek és vál­lalatok, ahol a célok csak papí­ron léteznek, elérésükért nem tettek semmit. Szükséges, hogy az ésszerűsítési programokat lebontsák, s megvalósításukat hatékony anyagi és erkölcsi ösztönzőkkel előmozdítsák. Jelentős tartalékok vannak a háztartási és a közületi ener­giafogyasztásban is. Központi fűtéses és melegvízszolgáltatá- sos új, korszerű lakásokat épí­tünk és fogunk építeni, ezek azonban sok tüzelőanyagot fogyasztanak. Tervezőinktől és építőipari dolgozóinktól elvár­juk, hogy határozottabban old­ják meg főként a házgyári elemekből épített házak hőszi­getelésével és akkumulációs t u la j d o n sá g aiva-l ka peso latos kérdéseket. A tüzelőanyag, az energia és a különféle anyagok megtaka­rítása és jobb hasznosítása te­rén a legnagyobb tartalékok azonban a termelés szférájá­ban, a gyárakban, a kutatás­ban, a tudományos munkában vannak. Számos üzemünk tüze­lőanyag- és energiafogyasztá­sa azért nagyobb az élen járó külföldi vállalatokénál, mert nem használjuk ki eléggé az áMóalapokat, mert számos ter­mék műszakilag nem éri el a megkívánt szintet, mert lassú a termékfelújítás folyamata, mert továbbra is nagy az anyagigényesség, s elmarad a tüzelőanyagot és az energiát gyártó és fogyasztó berende­zések műszaki színvonala. E problémák megoldása egy­re igényesebben áll előttünk, s céltudatos hozzáállást köve­tel meg a reszortok, a terme­lési egységek és a vállalatok részéről. A tüzelőanyag- és az energiafogyasztás ésszerűsíté­se terén nagy gondot kell for­dítanunk azoknak a gépeknek és gépi berendezéseknek a fel­újítására, amelyek sok tüzelő­anyagot és energiát fogyaszta­nak, főként a kohóiparban, a vegyiparban és az építőanyag­iparban. Ezenkívül növelni kell az erőművek hatékonysá­gát, fel teli újítani és korsze­rűsíteni kell az elavult kazá­nokait, hasznosítani kell a fá­radt hőt, különösen a kohó­iparban, a vegyiparban és a földgázszállításban. Az ilyen ésszerűsítés hatékony, a nép­gazdaság javát szolgálja. A bányászünnepséget éppen azokban az időkben tartjuk, amikor hazánk minden dolgo­zója teljes erőből, minden akaratával és tudásával az idei terv és az egész ötéves terv- i d őszak fe la da t adnak s i ke rés teljesítésén dolgozik. Ezt az iparban és a mezőgazdaságban elért pozitív eredmények Is bizonyítják. Minden bonyolult probléma ellenére népgazdaságunk to­vábbra is dinamikusan fejlő­dik, ami miniket arra buzdít, hogy a hatékonyság növelésére és a minőség javítására irá­nyuló törekvéseink még céltu­datosabbak legyenek. Látjuk a pozitív eredménye­ket, amelyeket az elmúlt tíz éviién értünk el a népgazda­ság és a társadalom fejleszté­sében. Dolgozóink ma még jobban tudatosíthatják és érté­kelhetik mily nagy és pótol­hatatlan jelentősége volt an­nak a testvéri internacionalista segítségnek, amelyet a Szovjet­unió és a többi szocialista or­szág nyújtott népünknek 1968. augusztusában. Ez a segítség volt az, amely gátat vetett az e 11 e n f o r rad a I ómnak, megg á t o 1- ta a polgárháború vérfürdőjét és megteremtette a feltétele­ket a szocialista Csehszlová­kiában az állapotok gyors konszolidálódásához. Lehetővé tette továbbá, hogy a lenini alapelvek értelmében újjászü­lethessen kommunista pártunk, a tanulságokat és a tapaszta­latokat leszűrve még előrelá- tóbbain és céltudatosabban tel­jesít hetese küldetését. Pártunk, Husák elvtárssal az élen ki­vezette az országot a mély válságból és így elindulhat­tunk a további szocialista fej­lődés útján. A BÉKEHARC FONTOSSÁGA NAPJAINKBAN A szocialista Csehszlovákia sikereinek őszintén örülnek külföldi barátaink is. Ugyan­akkor azonban az eredmények nem hagyják nyugodtan hazai és külföldi ellenségeinket. A reakciós hajótöröttek nem tudják elfeljteni ellenforradal­mi célkitűzéseik vereségét, nem tudják megbocsátani ne­künk, hogy vesztettek. Gyűlö­letüket rágalmakban, antikom- munista, csehszlovák- és szov­jetellenes kampányban juttat­ják kifejezésre. Ezen „urak“ közül tíz évvel ezelőtt igen sokan hazudtak, eltitkolták igazi céljaikat, ame­lyeket a „demokrácia“, „sza­badság“ és „az emberarcú szo­cializmus“ jelszavaival álcáz­tak. Azóta már nemegyszer cinikus nyíltsággal bevallot­ták, hogy mindez csak képmu­tatás volt, és a valóságban a szocializmus megdöntésére, a régi kizsákmányoló rendszer uralomra való juttatására tö­rekedtek. Az utóbbi időben tanúi lehe­tünk annak is, hogy Kína maoista vezetősége mily jelen­tős mértékben támogatja az imperialista erőket felforgató politikájukban. Nagyhatalmi sovinizmusuk érdekében szö­vetkeztek Pinochet fasiszta diktatúrájával, támogatják Af­rika fajüldöző kormányait, az arab világ reakciós erőit, pro­vokációs akciókat szerveznek a szocialista Vietnam ellen és rágalomhadjáratot indítottak Csehszlovákia, Kuba és a Szov­jetunióval szemben. Beszédének végén Lenárt elvtárs kifejezte meggyőződé­sét, hogy bányászaink, energe- tika*ipari dolgozóink és egész népünk még szorosabban zár­kózik fel pártunk körül, hogy becsületes munkávai teljesítse azokat a célokat, amelyeket a XV. pártkongresszus tűzött ki. Ebben látjuk hozzájárulásun­kat azon szocialista közösség egységének és ereijének meg­szilárdításához, amely a Szov­jetunióval az élen a világbéke és haladás megbízható táma­sza. Alcímek: Új Szó

Next

/
Thumbnails
Contents