Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-26 / 266. szám, kedd

ÓVÓNŐK LESZNEK Az első szülői értekezlet O Gimnáziumból pedagógiai iskola # Szlovák és magyar osztályt nyitottak 0 Hatvanon a diákotthonban A tanévnyitást minden isko Iában lázas készülődés előzi meg. Az Ógyallai (Hurbanovo) Gimnáziumban különösen nagy volt a hajrázás az idei tanév kezdete előtt, hiszen a gimná­zium fokozatosan átalakul pe dagógiai iskolává, azaz óvónő­képzővé. A mostani első osztá* lyos tanulók már óvónők lesz­nek. Szeptember 3-án, vasárnap délelőtt az iskola előtti teret Szlovákia különböző járásaiból érkező gépkocsik lepték el. — A magyar osztály ossz- szlovákiai hatáskörű lesz, a szlovák osztályba pedig négy járásból: a komáromiból (Ko márno), az érsekúj váriból (Nő­vé Zámky), a galántaiból és a dunaszerdahelyiből (Dunajská Streda) vettünk fel tanulókat — tájékoztat Miloš Souček, az iskola mindkét tagozatának igazgatója. Soucek elvtárs ter­mészetesen egyben a gimná­ziumnak is igazgatója. — A gimnázium, melynek szintén van szlovák és magyar tagozata, 1958-ban alakult s kezdetben általános művel tsé- get nyújtó középiskolaként sze­repelt. Fennállásának két évti­zede alatt mintegy 1200-an érettségiztek iskolánkban. Az érettségizettek helytálltak a fő­iskolákon is. Az óvónőképző első szülői ér­tekezletén olyan sokan vettek részt, hogy az eredeti tervtől eltérően nem az iskolában, ha­nem a tágasabb, szomszédos művelődési házban kellett meg­tartani. Sok tanulónak mindkét szülője jelen volt. Az értekezle­ten az iskola Igazgatója szlo­vák, helyettese pedig magyar nyelvű beszédet mondott. Az új oktatási tervezet bevezetéséről a kerületi tanfelügyelő tartott előadást. Továbbá gazdasági kérdésekről, az ösztöndíjazásról és a kollégiumi házirendről volt szó. Ezenkívül bemutatták n szülőknek az iskola tanárait. — A gimnázium fokozatos át­építése pedagógiai iskolává bi­zonyára nagy feladatot Jelent az iskola vezetése számára • jegyeztük meg Miloš Soucek igazgatónak, akivel a szülői ér­tekezlet után a leendő óvónők új diákotthonában beszélget tünk. — Annál is inkább, mivel a döntés tulajdonképpen csak tél évvel ezelőtt született meg - sóhajt fel Soucek elvtárs. — Mi azonban minden tőlünk telhetőt megtettünk, és ezután is meg' teszünk. Meg kell jegyeznem, hogy munkánkban nagy segít­ségünkre van mind a kerületi és a járási, mind pedig a városi nemzeti bizottság. A kerülettől háromnegyed millió korona ér­tékű berendezést kapott, az is­kola és a diákotthon. A város pedig egy hat lakásegységes háztömböt kölcsönzött számunk­ra a kollégium felépüléséig. A Kerületi nemzeti bizottság gon doskodására jellemző, hogy a tanfelügyelő még a tanulók el­szállásolásánál is jelen volt. — Gyakorlatilag az iskola számára mit jelent a változás? — érdeklődünk. — A járási hatáskörű reál- gimnáziumot rövid idő alatt szlovákiai hatáskörű pedagógiai, tehát humán irányzatú iskolává kell átépíteni. Teljesen meg kell változtatnunk iskolánk pro­filját. Szaktanárokról is kell gondoskodnunk. Egyelőre a szaktanárok externislák lesz­nek, s később, ha beválnak, vég­legesítjük őket. Az általános műveltséget nyújtó tantárgyakat a gimnázium tanárai fogják ta­nítani. Souček elvtárs azt is elmond­ja, hogy a pedagógiai iskola ma­gyar tagozata azért szlovákiai hatáskörű, mert a lévai (Levi- ee) óvónőképző magyar tagoza­ta fokozatosan megszűnik. Ott ebben az évben már nem nyílt első osztály. Tehetségvizsgán még az ógyallai tanulók is Léván vol­tak, de a felvételi vizsgájukra már ügyailán került sor. Felvé­telire természetesen már csak azt a 120 lányt hívták meg, aki a tehetségvizsgán megfelelt Eb­ből 62-en sikeresen vizsgáztak, 17 tanulót pedig fellebbezés után vettek fel. Most tehát egy szlovák és egy magyar osztály­ban 79 tanulója van a pedagó­giai iskolának. Közülük 60-an kollégiumba költözhettek. A diákotthonnak három nevelője van. A vezető nevelő tisztségét Rákász Katalin látja el. —- Tanulóink éppen most vet­ték birtokukba új otthonukat —■ mondja. -- Egy egy szobában öten hatan laknak. Á szobák ta­pétázónak, a padlót szőnyeg bo­rítja, » berendezés teljesen új. A lakások konyháit tanulószo­báknak rendeztük be. A kollé­gium központi fűtéses. Étkezni az iskolában fognak a tanulók. Ha minden jól megy, egy éven belül az új, a végleges diákott­honban már 100—120 tanulót helyezhetünk el. Később 250— 300 férőhelyes lesz a kollégium. Megtekintjük a diákotthon Ízlésesen berendezett társalgó­ját és a szobákat is, s közben elbeszélgetünk a leendő óvónők kel. Nétnets Alica, aki Gúláról (Kollárovo) érkezett, többek közt ezt mondta: — Én már néhány éve elha­tároztam, hogy óvónő leszek, mert nagyon szeretem a gyere­keket. Már tavaly szerettem volna pedagógiai iskolába men­ni, de nem sikerült. Ezért egy évet gimnáziumba jártam, s most felvételi után átléptem a pedagógiai iskolába. Egy évet tehát veszítettem, de nem saj­nálom. A tardoskeddi (Tvrdo- sovee) Csányi Erika így véleke­dett: — Első osztályos koromtól tanítónő szerettem volna lenni, de mivel a kisgyerekek a leg­helyesebbek, óvónőképzőbe je­lentkeztem. Felvételiznem nem kellett, mert mindig tiszta egyes volt a bizonyítványom. A tehetségvizsgán persze nekem is részt kellett vennem. Nagyon szeretek tornászni és szavalni. Szavalóversenyekre is jártam. Legutóbb Weöres Sándor gyer­mekversével szerepeltem. A te­hetségvizsgán is ezt szavaltam. Tóth Márta dunaszerdahelyi. — Eddig a Gorkij utcai ma­gyar alapiskolába jártam. A mi iskolánkból hárman, de Szerda­helyről összesen nyolcán va­gyunk itt. A szobánkban azon­ban csak egyedül vagyok szer­dahelyi. Eddig legtovább két hé­tig voltam el otthonról: pionír- táborban. Amikor a szüleimtől elbúcsúztam, nem sírtam, de az iskola elvégzése után odahaza szeretnék dolgozni. A lányok vidámak és bizako­dóak. Meggyőződésünk, hogy nem alaptalanul. FÜLÖP IMRE BARÁTI KAPCSOLATOK KÉT MEZŐGAZDASÁGI szaktanintézet együttmüködése A tudományos-technikai for­radalom gyökeres változásokat Idézett elő az ipari és mező- gazdasági termelésben is. A né­hány évtizeddel ezelőtti felfo­gás, hogy a mezőgazdasági dol­gozónak nincs szüksége szak- képzettségre, ma már nem áll­ja meg a helyét. Ezért került előtérbe a mezőgazdasági szak­emberek továbbképzésének va­lamint az utánpótlás biztosítá­sának kérdése. A Karvai (Kravany nad Duna­jom) Mezőgazdasági Szaktanin­tézet az idén ünnepli fennállá­sának 25. évfordulóját. Az el­telt negyedszázad alatt több mint kétezer szakember került ki az iskolából. A változások szembeötlők. Jól felszerelt tan­műhelyek, tangazdaság és szak-* képzett pedagógusgárda bizto­sítja a képzés magas színvo­nalát. Az iskolában már hagyo­mánnyá vált, hogy baráti kap­csolatot tartanak fenn néhány hazai és külföldi mezőgazdasá­f ;i intézménnyel. E kapcsolatok ehetővé teszik, hogy a karvai diákok távol otthonuktól, a ba­ráti iskolák diákjai pedig Kar- ván végezzék szakmai gyakor­latukat. így a nyári szünidő alatt sikeresen kapcsolják ösz- sze a hasznosat a kellemessel. Az idén az iskola kertészeté­ben, szőlészetében és gyümöl­csösében a Bzeneci (hodoníni járás) Mezőgazdasági Szaktan­intézet harmincnégy második osztályos tanulója vett részt szakmai gyakorlaton. Ebből az alkalomból beszélgettünk Ru­dolf Cernochhál, a bzeneci is­kola igazgatóhelyettesével. — Iskolánk közel százéves. A szakmai képzés mai formájára 1961-ben tértünk át — mondot­ta Rudolf Černoch, Tőle tudtuk meg, hogy Iskolájuknak jelen­leg 228 tanulója van. Ezenkí­vül 65 mezőgazdasági dolgozó szakmai továbbképzéséről is gondoskodnak. Tanulóik a sző­lész és kertész szakmához szükséges ismeretekre tehetnek szert. Az iskola 268 hektár ter­jedelmű tangazdasággal rendel­kezik. Ebből 35 hektáron sző­lőt, 30 hektáron gyümölcsöt, 15 hektáron pedig zöldségféléket termesztenek. — Nem okoz gondot a tanu­lók létszámának biztosítása? — Nem. Toborzási területünk hat járásra terjed ki. Iskolánk iránt elég nagy az érdeklődés. Egyelőre csak az alapiskola 9. osztályának elvégzése után le­het jelentkezni hozzánk — vá­laszolja Černoch elvtárs. Az iskola nevelőitől megtud­tam, hogy növendékeiknek aránylag jó sportolási és kultu­rális lehetőségeik vannak. Énekkaruk már országos ren­dezvényeken is sikeresen sze­repelt. — Mi a véleménye a két is­kola baráti kapcsolatáról? — kérdeztem Černoch elvtárstól. — Szerintem e kapcsolat a jövőben mindkét iskola részé­re gyümölcsöző lehet. Tanuló­ink megismerik hazánknak azokat a területeit, ahová eset­leg sosem jutnának el. A karvai diákok többek közt ellátogattak Brnóba, Lednicére, Valticére. A mi diákjaink pedig Szlovákia szépségeivel ismerkedtek. Bí­zom benne, hogy e kapcsolat hozzájárul a nemzeteink közti őszinte barátság elmélyítéséhez — mondta búcsúzóul Černoch elvtárs. Tóth Nándortól, a karvai tan­gazdaság technikusától megtud­tuk, hogy a vendégtanulók di­cséretre méltó munkát végez­tek. A diákok szabad idejükben sem unatkoztak. Ellátogatott közéjük a komáromi (Komár­no) Dunaj dal- és táncegyüttes, majd más alkalommal elutaz­tak Banská Bystricára és Bra- tislavába — ahol hazánk szép­ségeivel, történelmi múltjával valamint a Szlovák Nemzeti Felkelés múzeumával ismerked­tek meg. Bratislavában megte­kintették a várban rendezett kiállításokat, majd hajókirán­duláson vettek részt. Gyakori vendégei voltak a páti és a párkányi strandnak is. A diá­kok véleménye: szívesen jöt­tünk, jól éreztük magunkat. Mi pedig reméljük, hogy az itt szerzett szakmai ismerete­ket eredményesen fogják hasz­nosítani és szívesen emlékez­nek majd vissza az itt eltöl­tött két hétre. RIGLER JÁNOS ŰJ FILMEK VÉDÖSZÍNEK (lengyel) „Azt hiszem, hogy amit a filmben mint kulcsproblémát be akartam mulatni, azaz ami ne­künk, korunknak a legtöbb ne­hézséget okozza, az nem az el­határozás vállalásának' az er­kölcsi súlya, hanem a helyzet felismerésének az intellektuális súlya. Valófában nem nehéz be­csületesen eljárni, de nagyon nehéz megérteni, hogy melyik eljárás lesz a legbecsületesebb az adott helyzetben, mivel a be­csületesség olyan könnyen ha nézőket, didaktizálás helyett gondolatokat ébresztve. Nem moralizál, egyiknek a pártjára sem áll, a nézőre bízza a meg­oldást, Különböző helyzetekben mutatja be a film hőseit, eré­nyeikkel és hibáikkal együtt. A docens az évek során elkényel- mesedett, megtanulta, hogy „maszkot" öltve könnyebben al­kalmazkodhat az adott helyzet-* hez; a fiatal tanársegéd vi­szont még hisz a fennkölt er­kölcsi e4vekben, a valós embe­Jelenet a lengyel filmből; jobbra Zbigniew Zapasiewicz táros lehet a butasággal, az eredményesség olyan könnyen megy át konformizmusba, hogy ez a határ ma nagymértékben elméleti probléma. Egyszerűen becsap bennünket az intuíci­ónk, az értelem pedig nem elég ahhozt hogy tetteinket és azt a helyzetet, amelybe az egyén került, helyesen ítéljük meg. Igyekeztem ebben a filmben er­ről beszélni“ — nyilatkozta a Védőszínekről egy alkalommal Krzysztof Zanussi rendező. Egy nyári egyetemi tábor kö­zegében bomlik ki a téma: di­lemma az egészséges prakticiz- mus és a józan ész követelmé­nyei között, valamint olyan ideálok, eszmék között, ame­lyekhez ragaszkodunk és ame­lyeket az adott helyzetben ne­héz összehangolni. Súlyos er­kölcsi kérdések felvetésére vál­lalkozott a rendező, éspedig nyelvészeknek készülő diákok és tanáraik, valamint az oktatók egymás közötti kapcsolatának ábrázolása révén. Az egyszerű cselekmény középpontjában két. egyetemi oktató áll: egy kö­zépkorú docens és egy fiatal tanársegéd. Szükségszerűen konfliktusba kerülnek egymás­sal eltérő jellemük, életszemlé­letük miatt. Az alkotó a mai értelmisé­giek mindennapi életének sod­rában a legközvetlenebb való­ság jelenséged vei szembesíti a VÄRATLAN JÓLÉT ri értékekben, nem használ „vé- doszínekeť4 s az igazságkere- sés útját választja. Ám ideö- lista, túlértékeli erejét ellenáih lóképességét és veszteség nél­kül szeretne átcsusszanni az életen, illetve megtalálni a ki­utat a csapdából. Kivételes művészi élményt nyújt Krzysztof Zanussi filmje;; alkotása rendkívül gondolatgaz­dag, meggyőző s ami nem mel­lékes: nyelvezete teljesen ért­hető, nem használ nehezen megfejthető jelképeket, elvont párbeszédeket, jóllehet súlyos kérdéseket feszeget. Teszi ezt könnyed hangvételben, szelle­mesen, izgalmasan, kellő lég­kört, feszültséget teremtve. Stí­lusa realista, túlzásoktól és teatralitástól mentes. A rende­ző a Védőszínekkel rácáfolt ar­ra az unalomig ismételt állí­tásra, hogy mennyire nehéz fajsúlyos, napjainkban játszódó filmet készíteni, s hogy az igé­nyes mondanivalót lehetetlen művészi, de közérthető feldol­gozásban „tálalni“. Rokonszenves a rendező nyíltsága, mely senkit sem hagyhat — és nem is hagy — közömbösen s vállalt célja, hogy a nézőket megmozgassa, felrázza. Törekvéseiben két re­mek színész: Zbigniew Zapa- siewicz és Piotr Garlicki vol;t segítségére. (olasz) Több mint egy évtized múltán ismét láthatjuk a vásznon Gio- vanna Rallit, az egykor oly át­ütő erejű neo- re a lista filmek emlékezetes szereplőjét. Most komédiá­ban szerepel, egy halárusnőt alakít. A kon- kurrenciaharc kemény feltéte­lei közt az asz- szony furcsa módon váratla­nul meggazdag­szik s a társa­dalmi ranglét­rán néhány fok­kal feljebb ke­rül ... Az életé­ben bekövetke­ző fordulat az alkotó számára jó lehetőséget kínált, hogy vígjátéki hely­zeteket teremt­sen. És Franco Giraldi rendező eredeti humorú, ráló elemeket jellegzetes olasz komédiát ke­rekített a történetből. Igaz, az alkotók legfőbb célja a szóra­koztatás volt, a vígjátéki öt­Giovanna Ralli, az olasz vígjáték főszereplője élt is ezzel: társadalombí- Is tartalmazó, leteket a kritikai elemekkel azonban sikerült egységessé öt­vözniük. Ennek eredményeként egészében véve érdekes, szolid mesterségbeli tudással készült, mulatságos komédiát látha­tunk. —ym — 1978. IX. 26

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents