Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-25 / 265. szám, hétfő

mm. 1978 IX. 25. 5 Szerény bizakodással Nem is olyan régen Tornaijául (Šafárikovo) kitűnő jégkorong- és futballcsapat működött. Né­hány esztendei sikeres szerep­lés után azonban a jégkorong- csapat szétesett, s a labdarúgás is lehanyatlott. Minden bizony­nyal szerepet játszott ebben az a tény is, hogy a város kaszár­nyái megüresedtek, a katonák más varosba költöztek. Annak ellenére, hogy Tornaiján is sok jé sportoló született, az érzé­keny vérveszteséget nem sike­rült kellőképpen pótolni. Főleg a jégkorong sínylette meg a katonák eltávozását, a futball hanyatlása lassúbb folyamai: volt. Maradjunk a labdarúgásnál. Feltétlenül el kell mondani: h fentiek ellenére sok jó játékos kergette a labdát Tornaiján. Közülük is kiemelkednek a Ka­sza fivérek, akik évtizedeken át öregbítették az itteni foci hírnevét; Fullajtár Zoltán az Ifjúsági válogatottságig vitte; Miskovics László és Salva Pál első ligát játszott. De kiváló Játékos volt Csák József, Misanko András, Gál László, Kroko- vay Zoltán, Gran rák Gyula, és még folytathatnánk a sort. Tizenöt-húsz év vei ezelőtt hagyó mány volt a maga sabb osztályban szereplő — nem egyszer első ligás csapattal való kap csolatkeresés. Olyan jó csapatok nak tapsolhatott a városka labdarú gást kedvelő kö zönsége, mint n Pécsi Dózsa vagy a Jednota Košice fia mai VSS előd P). Kezdjük talán azzal, hogy a vá­ros Spojené závody (Egyesített Üzemek) nevet viselő futball­csapata az új idényt a kerületi I. B osztályban kezdte... — ... s a következő években is ott szeretné kezdeni — mondja Palmont István, a csa­pat edzője, majd így folytatja: — A közelmúltban új ember került a városi sportegyesület és a futballszakosztály élére Čelo Juraj, a gépgyár igazgató­ja ill. Filadelfi László mérnök személyében. Én tavaly vettem át a csapatot. A feljutást tűz­tük ki célul. Reményeink való­ra váltak. Ritka eset, hogy egy új ed2Ő azonnal bajnokságot nyer a csa­patával. Az elmúlt év őszén még a negyedik helyen tanyáz­tak a tornaljaiak, de tavasszal ellenállhatatlanok voltak, s nagy fölénnyel nyerték a baj­nokságot. A tizennyolc tagú já- téikoskeret minden tagja meg­tette a tőle telhetőt Kik kaptak KIJÓZANODÁS Közvetlenül a Chilében ren1 dezett labdarúgó VB után, me­lyen országos válogatottunk ezüstérmet harcolt ki, meghív­ták Tornaijára a Slovan Brati­slava csapatát a világhírű Schrojffal, Popluhárral és a többi neves játékosával. A fe­kete macska, — ahogy a nagy­szerű kapust becézték rajongói — hatszor halászta ki hálójá­ból a labdát. A mérkőzést egyébként a Slovan nyerte 9:6 arányban. Azóta sok víz elfolyt a gö- möri réten; játékosok jöttek- menteik, edzők váltották egy­mást. Voltak fellángolásai ek­kor Is a tornaijai labdarúgás­nak, de u felsőbb (kerületi) osztályban való szereplés tisza­virág életű volt. Kanyarodjunk a Jelenbe. A falon gyakorlást fej fe­letti játékkal kezdjük. Ezzel egyrészt megismerkedünk az egyes ütésfajtáikkal, más­részt megmozgatjuk azokat az izomcsoportokat is, ame­lyek eddig pihentek. Az egész egyszerű. A labdát a magasba dobjuk és néhány­szor a falhoz ütjük. Az ered­mény nem fontos, a lényeg az, hogy eddzük a kéz- és a hátizmokat. Kezdjük az egyes ütések gyakorlását. Ennél tudatosí­tanunk kell, hogy minden ütés kétféle lehet: vagy egy­szerű lengő mozdulat, vagy elegáns, lendületes ütés. Az utóbbi a klasszikus fajta és a mérkőzések során ajánla­tosabb ezt az ütésmódot használni. Rajzunk szemlél­tetően mutatja az ülő moz­gását. A fonákütést a következő­képpen gyakoroljuk: jobb vállunkkal a fal felé fordu­lunk, úgy, hogy testünk bal oldala teljesen szabad le­gyen. Bal kezünkkel a föld­re ejtjük a labdát, s amikor visszapattant, derék magas­ságban gyengén ütjük a fal­hoz, majd az ütést megismé­teljük. A gyakorlást a faltól helyet a csapatban: Bodnár, Csernok, Pólyák, Bláha, Kere­kes, Anderkó, Klobusovszky, Völgyi, Marcinek, Hacsi, Gérecz, Lenkey, Smíro, Czigány, Hor­váth, Szilárdi, Držík ós Válent. A rokonszenves fiatal edző továbbá arról beszélt, hogy sze­retnének az új bajnokság kö­zépmezőnyében végezni, és ta­pasztalatokat gyűjteni. A táv­lati tervek között szerepel a magasabb osztályba való felju­tás is. Jó játékkal szeretnék visszahódítani a közönséget. A jelenlegi csapat a város va­lamennyi jelentősebb üzemét képviseli; a ruházati üzem, az állami birtok és a téglagyár tá­mogatását élvezi. Az említett üzemek vezetői megértőek, se­gítőkészek, csakúgy, mint a vá­rosi szervek, de bizonyára van­egyméteres távolságban kezdjük, később ezt fokoza­tosan növelve mintegy hat méterre helyezkedünk el. így folytatjuk a gyakorlást nak még kiaknázatlan lehető­ségek, melyek újabb lendületet adhatnának a városka sportéle­tének. — Milyen elképzelésekkel te­kintenek a jövőbe? Hol tart az utánpótlás nevelése? — hang­zik a kérdés. — A második kérdésre vála­szolóik először. Őszintén be kell vallani, hogy az utánpótlás ne­velésével komoly, de nem meg­oldhatatlan gondjaink vannak. A város nevelőintézetéből ugyan sok tehetséges fiatal ke­rül az ifjúsági csapatba, de amint betölti a tizennyolcadik életévét, eltávozik tőlünk, s ne­künk újra kell kezdeni min­dent. Városunk fiataljai — nem tudni pontosan, miért — nem tanúsítanak kellő érdeklő­dést a versenyszerű sportolás iránt. Más kérdés — persze —, hogy vajon mi, vezetők elkö­vettünk-e mindent azért, hogy a helyzet Jobbra forduljon. örvendetes viszont az a tény, hogy a tanuló csapat élére egy tennivágyó fiatalember került Czikora István személyében, aki már eddig is sokat tett a város labdarúgásának fellendítés,9 ér­dekében — tájékoztat az edző, majd lélegzetvételnyi szünet után a következőiket mondja: — A sportegyesület és a lab­darúgó szakosztály vezetősége csaknem kizárólag a gépgyár dolgozóiból tevődik össze. Nyu­godt lelkiismerettel mondom ki: sok olyan, a futballhoz értő ember, volt játékos él váro­sunkban, aki a vezetőségben nagy segítségünkre lehetne — csak el kellene jönnie közénk. A magasabb osztályba való fel­jutás az ő segítségükkel bizo­nyára könnyebb lenne. — A régi futballpálya új gyepszőnyeget kap. Jelenleg Sa- jószárnyában (Starňa) folynak az edzések, itt játssza a csapat a bajnoki mérkôžéseit is. A gö­möri réten elkezdték az új sportkomplexum építését. Ezek­nek az ismereteknek a birto­kában kérdezem: Mikorra ké szülnek el a pálya füvesítésével, és mikorra várható az új sport­telep átadása? — Értesüléseim szerint a fut­ballpálya füvesítése még az idén befejeződik, de mérkőzé­seket csak tavasszal akarunk rajta játszani. A gyepszőnyeg­gel egyidőben fejezik be az öl­tözők átalakítását is. . Az űj sportlétesítmény fut- ballpályája 1980 ra készül el, az épületek, a tornaterem, öltö­zők stb., a nyolcvanas évek kö­zepére. Itt kap majd otthont a kosárlabda-, a kézilabda- és a tenisz szakosztály. Reméljük, a tömegsport is fellendül Tornai­ján — tesz pontot beszélgeté­sünk végére Palmont István. BALAJTI ÁRPÁD mindaddig, amíg a tenyeres és a fonák ütést megfele­lően elsajátítottuk. (Kép és szöveg: dr. E. Staffa) A tíz-tizenkét éves gyerme­kek életeleme a mozgás. Az ötvenes éveik elején Rimaszom­batban (Rimavská Sobota) az szinte természetes volt, hogy valaki ebben a korban reggel­től estig kergette a bőrt, ütöt­te fáradhatatlanul a kaucsuk- labdát. Kisantal Jóska — (Képünkön tanítványaival) merthisz az ő karrierjéről szól ez a kis történet — legszebb álmaiban ünnepelt sportoló volt, aki cí­meres mezben fogadta rajon­góinak gratulációit. Az álmok azonban csak a legritkább esetben válnak valósággá, s bár Jósika nem volt tehetségtelen fiú, csak amolyan szürke emi­nenciás lett belőle mindkét sportágban. Igaz, közben élet­hivatásának szentelte ideje nagy részét. Kitűnő eredmény­nyel végezte el a Közgazdasá­gi Középiskolát, majd főiskolá­ra került. Oj környezetében is­merkedett meg néhány más sportággal, melyek közül a te­két, teniszt és a kerékpárt ver­senyszerűen űzte. Ifjúsági szin­ten ez utóbbiban csaknem a válogatottságig vitte, de a ki­ugró siker csak váratott ma­gára. Diplomás mérnök volt már, amikor jubileumi évfolya­mához érkezett a kassai mara­tón. Egy újsághírben szerzett tudomást arról, hogy a rende­zőség a jubileumra való tekin­tettél a nem minősített atléták számára is lehetővé teszi az indulást. Szinte pillanatok alatt döntött, elküldte nevezését fl versenyre. Széles mosoly jelenik meg az arcán, amikor néhány év táv­latából felidézi a maratoni sztorit: — Határtalan lelkesedéssel készültem a futásra, bár spe­ciális edzéseket korábban alig végeztem, s utólag belátom: megfelelő versenytapasztalattal sem rendelkeztem. Az első tíz — tizenkét kilométeren látszó­lag minden rendben volt. Csep­pet sem zavart, hogy sokan faképnél hagytak a nagy me­zőny tagjai közül. Az első krízis úgy húsz ki­lométer megtétele után követ­kezett be, szörnyű szúrás és légszomj formájában, összeszo­rított fogakkal, valami csodá­latos belső daccal azonban úr­rá lettem rajta. Közben eleredt az eső, s lucskos öltözetem teljesen a testemre tapadt. Sportnadrágom szegélye véres sebet dörzsölt lábaim között, iszonyú- fizikai fájdalom vett rajtam erőt Harminc kilomé­ternél már összefolvódott előt­tem a szurkoló tömeg, a felém integető nézők soraiból alig tudtífm már az embereket meg­különböztetni. Nem is tudom megmagyarázni miiven erő mozgatta nehéz, fájó lábaimat. Amikor valaki egy forró teát nvomott a kezembe, visszanyer­tem tiszta látásomat, józan íté- lőkénességemet. Már-már meg­barátkoztam a versenyfeladás gondolatával, amikor az egvik utcasarkon megpillantottam aggódó feleségem és gyerme­keim. akik százharminc kilo­métert utaztak utánam, hogy részesei lehessenek sportdiada­lomnak. Borzasztó érzés volt a kudarcra gondolni. Aztán eszembe jutottak a barátok is, akik tudtak vállalkozásomról, s eleve nem sok esélyt adtak a táv lefutására. Tudtam a ,,ki- bicek“ éveken keresztül az én sikertelen kísérletemen derül­tek volna. Ilyen örömet — ugve m^eértt? — mées°m sze­rezhet az ember a „szurkolók­nak“. Egyszóval mentem to­vább, most már iszonyatos kí­nok között, maradék testi és lelki erőm mozgósításával. Lé­nyeg, hogy alig egy hónapos edzésekkel a hátam mögött szintidőn belül vánszorogtam a célba, s mint később kiderült, több neves futót megelőzve.“ — Olyan életreszóló élmény volt ez, amely — mint elmon­dotta — teljesen meghatározta sportpályafutását, tápforrását jelentette további próbálkozá­sainak. Túl volt már a harmincadik életévén, amikor a rimaszom­bati Közgazdasági Középiskolá­ban immár pedagógusiként szer­vezni kezdte a fiatalokat. Sze­mélyes példáján felbuzdulva többen próbálkoztak az akarat­erőt próbára tevő hosszútávfu­tással, kocogással. Két évvel ezelőtt már népes csoport élén futotta le a Rimaszombat—Kle- novec távot, majd számos gya­logtúrát szervezett az SZNF színhelyeinek megismerése ér­dekében. Legutóbbi akciójukon már több mint félezer diák vett részt, melynek megszervezése korábban szinte elképzelhetet­len lett volna. Mégsem lenne teljes a tömegsport gömöri láklyavivőjének portréja, ha nem vallhatna legújabb szerel­méről, a vízitúrázásról: — A kajakozásban és kenu­zásban találtam meg a sport, a szabad levegőn való mozgás varázslatos szépségét. Kis csa­patommal már bejártuk három ország vizeit, s tanítványaim az ügyességi versenyek alkalmá­val számos értékes helyezést szereztek. Jóleső érzéssel tölt el az a tudat, hogy barátaim­mal egy olyan sportág alapjait raktuk^ le, amelynek korábban semmi hagyománya nem volt a városban“. Kisantal József mérnök, aki ifjú évei során több mint egv fél tucat sportágban kergetett ábrándokat címeres mezről és válogatottságról, ma köztiszte­letben álló tanárembenként ju­tott el a coubertini gondolat felismeréséig, hogy tulajdon­képpen a részvétel a fontos. HACSI ATTILA OWENS és az olimpia Jesse Owens 1936-ban a ber­lini olimpián négy aranyérmet nyert ós éppen ő volt, aki el­sőként jutott túl távolugrásban az akkor még álomhatárnak te­kinthető nyolc méteren. Jelen­leg az 1980-as moszkvai olim­piára készült emlékérméket az Egyesült Államokban forgalma­zó vállalatnál tevékenykedik. A TASZSZ hírügynökség munka­társának a kővetkezőket nyi­latkozta: — A moszkvai olimpia mór most is nagyon népszerű. Sokat áldoznak az amerikai sportolók alapos felkészüléséért és na­gyon sokan szeretnének szemé­lyesen is jelen lenni a szovjet fővárosban. Az olimpiai mozga­lom azért is kitűnő eszme, mert lehetőséget biztosít arra, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok sportolói hosszabb időt tölthessenek együtt, kicserélhessék tapasz­talataikat, megismerkedhesse­nek egymás munkájával, edzés- módszerével, eredményeivel. Egy cseppet sem közömbös, hogy a sportolók őszinte, mély barátságot kötnek egymással, hiszen jó kapcsolataik a világ- béke fenntartásához is jelentős módon hozzájárulhatnak. TENISZ GYORSTANFOLYAM

Next

/
Thumbnails
Contents