Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-25 / 265. szám, hétfő
mm. 1978 IX. 25. 5 Szerény bizakodással Nem is olyan régen Tornaijául (Šafárikovo) kitűnő jégkorong- és futballcsapat működött. Néhány esztendei sikeres szereplés után azonban a jégkorong- csapat szétesett, s a labdarúgás is lehanyatlott. Minden bizonynyal szerepet játszott ebben az a tény is, hogy a város kaszárnyái megüresedtek, a katonák más varosba költöztek. Annak ellenére, hogy Tornaiján is sok jé sportoló született, az érzékeny vérveszteséget nem sikerült kellőképpen pótolni. Főleg a jégkorong sínylette meg a katonák eltávozását, a futball hanyatlása lassúbb folyamai: volt. Maradjunk a labdarúgásnál. Feltétlenül el kell mondani: h fentiek ellenére sok jó játékos kergette a labdát Tornaiján. Közülük is kiemelkednek a Kasza fivérek, akik évtizedeken át öregbítették az itteni foci hírnevét; Fullajtár Zoltán az Ifjúsági válogatottságig vitte; Miskovics László és Salva Pál első ligát játszott. De kiváló Játékos volt Csák József, Misanko András, Gál László, Kroko- vay Zoltán, Gran rák Gyula, és még folytathatnánk a sort. Tizenöt-húsz év vei ezelőtt hagyó mány volt a maga sabb osztályban szereplő — nem egyszer első ligás csapattal való kap csolatkeresés. Olyan jó csapatok nak tapsolhatott a városka labdarú gást kedvelő kö zönsége, mint n Pécsi Dózsa vagy a Jednota Košice fia mai VSS előd P). Kezdjük talán azzal, hogy a város Spojené závody (Egyesített Üzemek) nevet viselő futballcsapata az új idényt a kerületi I. B osztályban kezdte... — ... s a következő években is ott szeretné kezdeni — mondja Palmont István, a csapat edzője, majd így folytatja: — A közelmúltban új ember került a városi sportegyesület és a futballszakosztály élére Čelo Juraj, a gépgyár igazgatója ill. Filadelfi László mérnök személyében. Én tavaly vettem át a csapatot. A feljutást tűztük ki célul. Reményeink valóra váltak. Ritka eset, hogy egy új ed2Ő azonnal bajnokságot nyer a csapatával. Az elmúlt év őszén még a negyedik helyen tanyáztak a tornaljaiak, de tavasszal ellenállhatatlanok voltak, s nagy fölénnyel nyerték a bajnokságot. A tizennyolc tagú já- téikoskeret minden tagja megtette a tőle telhetőt Kik kaptak KIJÓZANODÁS Közvetlenül a Chilében ren1 dezett labdarúgó VB után, melyen országos válogatottunk ezüstérmet harcolt ki, meghívták Tornaijára a Slovan Bratislava csapatát a világhírű Schrojffal, Popluhárral és a többi neves játékosával. A fekete macska, — ahogy a nagyszerű kapust becézték rajongói — hatszor halászta ki hálójából a labdát. A mérkőzést egyébként a Slovan nyerte 9:6 arányban. Azóta sok víz elfolyt a gö- möri réten; játékosok jöttek- menteik, edzők váltották egymást. Voltak fellángolásai ekkor Is a tornaijai labdarúgásnak, de u felsőbb (kerületi) osztályban való szereplés tiszavirág életű volt. Kanyarodjunk a Jelenbe. A falon gyakorlást fej feletti játékkal kezdjük. Ezzel egyrészt megismerkedünk az egyes ütésfajtáikkal, másrészt megmozgatjuk azokat az izomcsoportokat is, amelyek eddig pihentek. Az egész egyszerű. A labdát a magasba dobjuk és néhányszor a falhoz ütjük. Az eredmény nem fontos, a lényeg az, hogy eddzük a kéz- és a hátizmokat. Kezdjük az egyes ütések gyakorlását. Ennél tudatosítanunk kell, hogy minden ütés kétféle lehet: vagy egyszerű lengő mozdulat, vagy elegáns, lendületes ütés. Az utóbbi a klasszikus fajta és a mérkőzések során ajánlatosabb ezt az ütésmódot használni. Rajzunk szemléltetően mutatja az ülő mozgását. A fonákütést a következőképpen gyakoroljuk: jobb vállunkkal a fal felé fordulunk, úgy, hogy testünk bal oldala teljesen szabad legyen. Bal kezünkkel a földre ejtjük a labdát, s amikor visszapattant, derék magasságban gyengén ütjük a falhoz, majd az ütést megismételjük. A gyakorlást a faltól helyet a csapatban: Bodnár, Csernok, Pólyák, Bláha, Kerekes, Anderkó, Klobusovszky, Völgyi, Marcinek, Hacsi, Gérecz, Lenkey, Smíro, Czigány, Horváth, Szilárdi, Držík ós Válent. A rokonszenves fiatal edző továbbá arról beszélt, hogy szeretnének az új bajnokság középmezőnyében végezni, és tapasztalatokat gyűjteni. A távlati tervek között szerepel a magasabb osztályba való feljutás is. Jó játékkal szeretnék visszahódítani a közönséget. A jelenlegi csapat a város valamennyi jelentősebb üzemét képviseli; a ruházati üzem, az állami birtok és a téglagyár támogatását élvezi. Az említett üzemek vezetői megértőek, segítőkészek, csakúgy, mint a városi szervek, de bizonyára vanegyméteres távolságban kezdjük, később ezt fokozatosan növelve mintegy hat méterre helyezkedünk el. így folytatjuk a gyakorlást nak még kiaknázatlan lehetőségek, melyek újabb lendületet adhatnának a városka sportéletének. — Milyen elképzelésekkel tekintenek a jövőbe? Hol tart az utánpótlás nevelése? — hangzik a kérdés. — A második kérdésre válaszolóik először. Őszintén be kell vallani, hogy az utánpótlás nevelésével komoly, de nem megoldhatatlan gondjaink vannak. A város nevelőintézetéből ugyan sok tehetséges fiatal kerül az ifjúsági csapatba, de amint betölti a tizennyolcadik életévét, eltávozik tőlünk, s nekünk újra kell kezdeni mindent. Városunk fiataljai — nem tudni pontosan, miért — nem tanúsítanak kellő érdeklődést a versenyszerű sportolás iránt. Más kérdés — persze —, hogy vajon mi, vezetők elkövettünk-e mindent azért, hogy a helyzet Jobbra forduljon. örvendetes viszont az a tény, hogy a tanuló csapat élére egy tennivágyó fiatalember került Czikora István személyében, aki már eddig is sokat tett a város labdarúgásának fellendítés,9 érdekében — tájékoztat az edző, majd lélegzetvételnyi szünet után a következőiket mondja: — A sportegyesület és a labdarúgó szakosztály vezetősége csaknem kizárólag a gépgyár dolgozóiból tevődik össze. Nyugodt lelkiismerettel mondom ki: sok olyan, a futballhoz értő ember, volt játékos él városunkban, aki a vezetőségben nagy segítségünkre lehetne — csak el kellene jönnie közénk. A magasabb osztályba való feljutás az ő segítségükkel bizonyára könnyebb lenne. — A régi futballpálya új gyepszőnyeget kap. Jelenleg Sa- jószárnyában (Starňa) folynak az edzések, itt játssza a csapat a bajnoki mérkôžéseit is. A gömöri réten elkezdték az új sportkomplexum építését. Ezeknek az ismereteknek a birtokában kérdezem: Mikorra ké szülnek el a pálya füvesítésével, és mikorra várható az új sporttelep átadása? — Értesüléseim szerint a futballpálya füvesítése még az idén befejeződik, de mérkőzéseket csak tavasszal akarunk rajta játszani. A gyepszőnyeggel egyidőben fejezik be az öltözők átalakítását is. . Az űj sportlétesítmény fut- ballpályája 1980 ra készül el, az épületek, a tornaterem, öltözők stb., a nyolcvanas évek közepére. Itt kap majd otthont a kosárlabda-, a kézilabda- és a tenisz szakosztály. Reméljük, a tömegsport is fellendül Tornaiján — tesz pontot beszélgetésünk végére Palmont István. BALAJTI ÁRPÁD mindaddig, amíg a tenyeres és a fonák ütést megfelelően elsajátítottuk. (Kép és szöveg: dr. E. Staffa) A tíz-tizenkét éves gyermekek életeleme a mozgás. Az ötvenes éveik elején Rimaszombatban (Rimavská Sobota) az szinte természetes volt, hogy valaki ebben a korban reggeltől estig kergette a bőrt, ütötte fáradhatatlanul a kaucsuk- labdát. Kisantal Jóska — (Képünkön tanítványaival) merthisz az ő karrierjéről szól ez a kis történet — legszebb álmaiban ünnepelt sportoló volt, aki címeres mezben fogadta rajongóinak gratulációit. Az álmok azonban csak a legritkább esetben válnak valósággá, s bár Jósika nem volt tehetségtelen fiú, csak amolyan szürke eminenciás lett belőle mindkét sportágban. Igaz, közben élethivatásának szentelte ideje nagy részét. Kitűnő eredménynyel végezte el a Közgazdasági Középiskolát, majd főiskolára került. Oj környezetében ismerkedett meg néhány más sportággal, melyek közül a tekét, teniszt és a kerékpárt versenyszerűen űzte. Ifjúsági szinten ez utóbbiban csaknem a válogatottságig vitte, de a kiugró siker csak váratott magára. Diplomás mérnök volt már, amikor jubileumi évfolyamához érkezett a kassai maratón. Egy újsághírben szerzett tudomást arról, hogy a rendezőség a jubileumra való tekintettél a nem minősített atléták számára is lehetővé teszi az indulást. Szinte pillanatok alatt döntött, elküldte nevezését fl versenyre. Széles mosoly jelenik meg az arcán, amikor néhány év távlatából felidézi a maratoni sztorit: — Határtalan lelkesedéssel készültem a futásra, bár speciális edzéseket korábban alig végeztem, s utólag belátom: megfelelő versenytapasztalattal sem rendelkeztem. Az első tíz — tizenkét kilométeren látszólag minden rendben volt. Cseppet sem zavart, hogy sokan faképnél hagytak a nagy mezőny tagjai közül. Az első krízis úgy húsz kilométer megtétele után következett be, szörnyű szúrás és légszomj formájában, összeszorított fogakkal, valami csodálatos belső daccal azonban úrrá lettem rajta. Közben eleredt az eső, s lucskos öltözetem teljesen a testemre tapadt. Sportnadrágom szegélye véres sebet dörzsölt lábaim között, iszonyú- fizikai fájdalom vett rajtam erőt Harminc kilométernél már összefolvódott előttem a szurkoló tömeg, a felém integető nézők soraiból alig tudtífm már az embereket megkülönböztetni. Nem is tudom megmagyarázni miiven erő mozgatta nehéz, fájó lábaimat. Amikor valaki egy forró teát nvomott a kezembe, visszanyertem tiszta látásomat, józan íté- lőkénességemet. Már-már megbarátkoztam a versenyfeladás gondolatával, amikor az egvik utcasarkon megpillantottam aggódó feleségem és gyermekeim. akik százharminc kilométert utaztak utánam, hogy részesei lehessenek sportdiadalomnak. Borzasztó érzés volt a kudarcra gondolni. Aztán eszembe jutottak a barátok is, akik tudtak vállalkozásomról, s eleve nem sok esélyt adtak a táv lefutására. Tudtam a ,,ki- bicek“ éveken keresztül az én sikertelen kísérletemen derültek volna. Ilyen örömet — ugve m^eértt? — mées°m szerezhet az ember a „szurkolóknak“. Egyszóval mentem tovább, most már iszonyatos kínok között, maradék testi és lelki erőm mozgósításával. Lényeg, hogy alig egy hónapos edzésekkel a hátam mögött szintidőn belül vánszorogtam a célba, s mint később kiderült, több neves futót megelőzve.“ — Olyan életreszóló élmény volt ez, amely — mint elmondotta — teljesen meghatározta sportpályafutását, tápforrását jelentette további próbálkozásainak. Túl volt már a harmincadik életévén, amikor a rimaszombati Közgazdasági Középiskolában immár pedagógusiként szervezni kezdte a fiatalokat. Személyes példáján felbuzdulva többen próbálkoztak az akaraterőt próbára tevő hosszútávfutással, kocogással. Két évvel ezelőtt már népes csoport élén futotta le a Rimaszombat—Kle- novec távot, majd számos gyalogtúrát szervezett az SZNF színhelyeinek megismerése érdekében. Legutóbbi akciójukon már több mint félezer diák vett részt, melynek megszervezése korábban szinte elképzelhetetlen lett volna. Mégsem lenne teljes a tömegsport gömöri láklyavivőjének portréja, ha nem vallhatna legújabb szerelméről, a vízitúrázásról: — A kajakozásban és kenuzásban találtam meg a sport, a szabad levegőn való mozgás varázslatos szépségét. Kis csapatommal már bejártuk három ország vizeit, s tanítványaim az ügyességi versenyek alkalmával számos értékes helyezést szereztek. Jóleső érzéssel tölt el az a tudat, hogy barátaimmal egy olyan sportág alapjait raktuk^ le, amelynek korábban semmi hagyománya nem volt a városban“. Kisantal József mérnök, aki ifjú évei során több mint egv fél tucat sportágban kergetett ábrándokat címeres mezről és válogatottságról, ma köztiszteletben álló tanárembenként jutott el a coubertini gondolat felismeréséig, hogy tulajdonképpen a részvétel a fontos. HACSI ATTILA OWENS és az olimpia Jesse Owens 1936-ban a berlini olimpián négy aranyérmet nyert ós éppen ő volt, aki elsőként jutott túl távolugrásban az akkor még álomhatárnak tekinthető nyolc méteren. Jelenleg az 1980-as moszkvai olimpiára készült emlékérméket az Egyesült Államokban forgalmazó vállalatnál tevékenykedik. A TASZSZ hírügynökség munkatársának a kővetkezőket nyilatkozta: — A moszkvai olimpia mór most is nagyon népszerű. Sokat áldoznak az amerikai sportolók alapos felkészüléséért és nagyon sokan szeretnének személyesen is jelen lenni a szovjet fővárosban. Az olimpiai mozgalom azért is kitűnő eszme, mert lehetőséget biztosít arra, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok sportolói hosszabb időt tölthessenek együtt, kicserélhessék tapasztalataikat, megismerkedhessenek egymás munkájával, edzés- módszerével, eredményeivel. Egy cseppet sem közömbös, hogy a sportolók őszinte, mély barátságot kötnek egymással, hiszen jó kapcsolataik a világ- béke fenntartásához is jelentős módon hozzájárulhatnak. TENISZ GYORSTANFOLYAM
