Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-23 / 263. szám, szombat

Leonyid Brezsnyev beszéde 1978 IX. 23. (Folytatás az 1. oldalról) terv első két éve alatt csak­nem annyit termelt, mint az elmúlt tizenöt év alatt. Az ipa­ri termelés üteme elérte a 10. ötéves terv hátralevő három évére meghatározott színvona­lat. Konkrét válasz ez a párt XXV. kongresszusa és az SZKP KB 1977-es decemberi üléssza­kának határozataira. A mező- gazdasági eredményeket mél­tatva kiemelte, hogy 1971—77- ben a nyolcadik ötéves terv­időszakhoz viszonyítva csaknem 50 százalékkal nőtt az évi gya­pottermelés. Az utóbbi időben az egykori 600—700 ezer ton­nával szemben 1 millió 130 ezer tonna gabonát termesztet­tek. Az SZKP KB főtitkára az Azerbajdzsáni SZSZK szőlő- és zöldségtermesztéséről is hason­lóan szólt. Megjegyezte, hogy 1971—77-ben több zöldséget adtak az államnak, mint az el­múlt harminc esztendő alatt. Rámutatott azonban arra is, hogy az állattenyésztésben a si­kerek nem olyan jelentősek, mint a növénytermesztésben. Az elmondottakból mindenki láthatja, hogy önök megérdem­lik a dicséretet. Ügy vélem azonban, hogy az ünnepi han­gulatot nem rontja, ha szólunk a hiányosságokról és azokról a feladatokról, amelyeket nem hajtottak végre. Ez hozzátar­tozik a tárgyalások kommunis ta stílusához. Mindenekelőtt a termékek minőségére szeretném fölhívni figyelmüket. Sajnos, ma még nem mondhatjuk el, hogy e te­kintetben minden rendben van. A legjobb minőségű termékek részaránya Azerbajdzsánban csupán 8,2 százalék, ami lénye­gesen alacsonyabb az országos átlagnál. Pedig pártunk és népünk most minden erőfeszí­tését épp a minőség emelésére fordítja. A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának Központi Bi­zottsága elvárja, hogy az azer­bajdzsáni pártszervek és a dol­gozók megkülönböztetett figyel­met szentelnek majd a maga­sabb színvonalért vívott harc­nak. El kell mondanom azt is, hogy önök nagyon jó tapaszta­latokkal rendelkeznek. A szovjet emberek érdeklő­déssel figyelnek minden olyan jelenséget, amely akadályozza a haladást, s amely árt a nép­nek és az államnak. Hevesen reagálnak a haladást gátló je­lenségekre. A párt és a nép érdekei szempontjából nincs károsabb, mint a hiányosságok kendőzése, kitérés az igazságos bírálat elől, s azok üldözése és elnyomása, akik bírálnak. Sajnos, ilyen esettel még ma is találkozunk. A bírálat elfoj­tása a kommunista erkölcs és a Szovjetunió alkotmánya nor­máinak megsértését jelenti. Er­ről most nem azért beszélek, mintha Azerbajdzsánban lenne a legrosszabb a helyzet. Az önök köztársaságának párt- szervezetei sokat tettek ez irányban. Ez a probléma azon­ban időszerű országos viszony­latban is, mondotta Leonyid Brezsnyev. Az időszerű külpolitikai kér­désekről az SZKP KB főtitkára a következőket mondta: Mint tudják, a közelmúltban a Krímben lezajlottak a hagyo­mányos nyári találkozók a testvárpártok vezetőivel. Valamennyi említett ország­gal széles körű és nagyon gaz­dag kapcsolataink vannak, amelyek évről évre fejlődnek. A baráti országok együttműkö­dése újabb és újabb távlatokat rejt magában. Az élet új kér­déseket vet íel, amelyekről ta­nácskozni kell és meg kell őket oldani. Ezt az egyik leg­fontosabb pártfeladatnak tart­juk. Hiszen legközelebbi bará­tainkkal, szövetségeseinkkel és a közös kommunista célo­kért küzdő harcostársakkal való kapcsolatokról van szó. Nagyra értékeljük az állás­pontok koordinálásának olyan formáját, mint a kétoldalú ta­lálkozók. Ezek hozzásegítenek annak a közös irányvonalnak a meghatározásához, amelyet a Varsói Szerződés tagállamai a Politikai Tanácskozó Testület ülésszakán készítenek elő. Mint tudják, napjainkban a helyzet nagyon bonyolult. En­nek oka az imperialista körök makacs álláspontja, amely a béke szempontjából veszélyess arra irányul, hogy katonai fö­lénybe kerüljenek a szocialis­ta országokkal szemben, s rá­juk kényszerítsék akaratukat. A NATO Tanácsának washing­toni ülésszaka a lázas fegyver­kezés újabb fordulóját hirdette meg a következő tíz évre. Ez teljes mértékben leleplezi az állítólagos „katonai veszély“ körül indított kampány szerve­zőinek igazi céljait. E koholmá­nyok feladata az, hogy megin­dokolják a NATO erőfeszítéseit, amelyek az „erőpolitikához“ való visszatérést célozzák. Ta­lán nem éppen ez az oka an­nak, hogy ez ideig nem sike­rült befejezni a stratégiai tá­madófegyverek korlátozásáról az Egyesült Államokkal köten­dő megállapodás előkészítését? A két fél álláspontja közti tá­volság e kérdésben talán még­sem olyan nagy, s jószándék­kal, valamint államfői bölcses­séggel teljesen leküzdhető. E probléma rendezése azonban valószínűleg nem felel meg az Egyesült Államokban azoknak, akik nem óhajtják a tartós bé­két és a kölcsönösen előnyös együttműködést, hanem a „hi­degháború“ új szakaszát. Hasonló célt szolgál gyakor­latilag az a propagandakam­pány is, amelyet a szovjet bí­róságok eljárása kapcsán indí­tottak. Mint tudjuk, bírósága­ink felléptek a szovjet rendszer ellen törvénytelen tevékenysé­get folytató néhárty személy, vagyis a nyugati hírszerző szol­gálatok fizetett ügynökei ellen. Ez közvetlen kísérlet a bel- ügyeinkbe való beavatkozásra, ami súlyosan sérti a helsinki Záróokmány szellemét és betű­jét. Az Egyesült Államok a töb­bi szocialista állammal szem­ben is hasonlóan viselkedik. Az enyhülés ellenfelei igye­keznek kiterjeszteni támadásu­kat e folyamat ellen. Az Egye­sült Államok kiagyalt ürüggyel fékezni kezdte a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését. Ezzel olyan messzire mentek, hogy anullálták a megkötött szerző­déseket és felbontották az alá­írt megállapodásokat. Tüntető­én korlátozni kezdték a tudo­mányos, műszaki és más kap­csolatokat. Washington szé­gyentelenül, de eléggé sikerte­lenül arra akarta szövetsége­seit rábírni, hogy hasonlókép­pen járjanak el. Ogy tűnik, hogy bizonyos be­folyásos amerikai körök tuda­tosan provokálják a Szovjet­uniót, és igyekeznek a hely­zetet minél jobban kiélezni. Ez, elvtársak, nagyon komoly do­log. A szovjet állam jogai és érdekei ellen irányuló támadá­sokat határozottan visszaver­jük, és nem hagyjuk magunkat provokálni. Politikánk a kapitalista or­szágokkal, köztük az Egyesült Államokkal szemben mindig a béke, a békés egymás mellett élés és a békés együttműködés politikája volt és az is marad. Épp ezért utasítjuk vissza ka­tegorikusan a más államok bel­ügyeibe való beavatkozást, va­lamint szuverén jogaik megsér­tését. Külpolitikánk alapvető fel­adatának tartjuk a lázas fegy­verkezés leállítását, a béke megszilárdítását és a népek biztonságát. Úgy véljük, hogy minden államnak, kicsinek és nagynak, ainmliatalumnak és atomfegyverrel nem rendelke­zőnek joga van a megbízható biztonsághoz. Nem kétséges, hogy a Szov­jetunió és a többi szocialista ország továbbra is következe­tesen hozzá fog járulni az em­beriség szempontjából oly fon­tos feladatok megvalósításá­hoz I Ha tartós békét és nemzet­közi stabilitást kívánunk, ak­kor a legfontosabb megoldásra váró feladatok közé tartozik a közel-keleti válság igazságos és békés rendezése. A jelenlegi helyzet e térségben továbbra is bonyolult és veszélyes mind a térség országai, mind pedig a világ szempontjából. Ennek oka, hogy Izrael és az őt támogató erők makacsul figyelmen kívül hagyják az arab népek törvényes jogait és érdekeit. Izrael fegyverrel vagy diplomáciai úton akarja saját akaratát az arabokra kényszeríteni. így vagy úgy, de mindenképpen erőszakkal. E cél elérése érdekében az utóbbi időben nagy hangsúlyt helyez a kulisszák mögötti kü- lönmegállapodásokra azokkal, akik hajlandók kereskedni az arab érdekekkel. A szándék vi­lágos: megbontani az arab egy­séget, ellenségeskedést szítani és az egyes arab államokra a rendezés olyan feltételeit kény­szeríteni, amelyek az agresz- szornak felelnek meg. Minden kísérlet, amely a kö­zel-keleti probléma tényleges rendezése alapvető feltételei­nek figyelmen kívül hagyására, egyik vagy másik érdekelt fél­nek a rendezésből való kiha­gyására irányul, nem szülhet mást, mint a rendezés illúzió­ját. A különmegállapodás, amely egyrészt kapitulációt ta­kar, másrészt rögzíti az agresz- szió eredményeit, a közel-keleti helyzetet csupán még jobban kiélezi. Ezt bizonyítják a közelmúlt­ban sorra került Camp David-i amerikai — izraeli — egyipto­mi megbeszélések tanulságai. Izrael és Egyiptom új arabel­lenes szövetségéről van szó, amelyet Washington aktívan tá­mogat. A közel-keleti konfliktusban részt vevő többi államra nyo­mást gyakorolnak, hogy azok alávessék magukat a hátuk mö­gött kidolgozott megállapodás feltételeinek, pedig az érdeke­ikkel szöges ellentétben áll. Már ma látható, hogy a Camp David-i különmegállapodást az arabok határozottan elítélik. A sok éven át szerzett ta­pasztalatok azt bizonyítják, hogy a közel-keleti konfliktus igazi rendezéséhez egyetlen út vezet. Ez az Izrael által 1967- ben megszállt arab területek teljes felszabadítását, Palesz­tina arab népe törvényes jogai­nak egyértelmű tiszteletben tartását, valamint a térség va­lamennyi országa biztonságá­nak garantálását jelenti. Ilyen komplex rendezés csakis vala­mennyi érdekelt fél részvételé­vel beleértve a Palesztinai Felszabadítási Szervezetet is — érhető el. Ha ezt elérjük, ak­kor a Közel-kelet nem lesz töb­bé tűzfészek. Azerbajdzsáni látogatásom során szeretnék néhány szót szólni az afganisztáni esemé­nyekről, hiszen Afganisztán hagyományosan jó kapcsolato­kat tart fenn a Szovjetunióval és az önök szomszédságában terül el. Mint önök is tudják, a népi forradalom megdöntöt­te a félfeudális rezsimet, és ki­kiáltották az Afganisztáni De­mokratikus Köztársaságot. Az imperialisták, akik gya­korlatilag nem ismerik el a népek jogát, hogy saját sorsuk­ról és a társadalmi haladásról szabadon döntsenek, „Moszkva kezét“ vélték látni az esemé­nyek hátterében. Ezek a kohol­mányok rágalmazzák a Szovjet­unió politikáját, sértik az af­gán népet. Üdvözöljük \az Afganisztáni Demokratikus Köztársaságot, a független, békeszerető, el nem kötelezett államot, és meg va­gyunk győződve arról, hogy Ázsia e térségben a béke és a stabilitás jelentős tényez'"' ■> lesz. Egyetértünk az új Afga­nisztán kívánságával, miszerint fejleszteni kívánja baráti kap csolatait hazánkkal. Aktív munka az ENSZ-közgyűlés 33. ülésszakán ELŐTÉRBEN A LESZERELÉS (ČSTK) — Az ENSZ-közgyű­lés 33. ülésszakának irányító testülete tegnap folytatta ta­nácskozását e nemzetközi fó­rum ülésezésének programjá­ról. A testület egyetlen pontról tárgyalt, mégpedig a megtár­gyalásra kerülő kérdések fel­osztásáról a plénuim és a fő bi­zottságok között. Az irányító testület javaslatát ma tárgyalja meg a közgyűlés plénuma. Az Irányító testület tárgyaié sai a javasolt programról aránylag zökkenésmentesen folytak, ami bizonyítja a tag­államok túlnyomó többségének komoly hozzáállását e nemzet­közi szervezet fő küldetése tel­jesítéséhez, a béke és a nem­zetközi biztonság biztosításá­hoz. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az irányító testület na gyobb viták nélkül jóváhagyta a leszerelés különböző aspektu salt érintő kérdéseket. Egyedül a kínai küldött, Csen Csu érezte „kötelességé nek“, hogy ellenvetéseiket te gyen az atomfegyverekkel nem rendelkező országok biztonsá­gával foglalkozó nemzetközi megállapodás megkötésiére tett szovjet javaslat ellen. Az ENSZ-közgyűlés ez évi tárgyalásainak jellegére bizo­nyára hatással lesz Carter, Be­(ČSTK 1 — Az amerikai Kongresszus úgy döntött, hogy az elkövetkező költségvetési évben 19 millió dollárral növe­li a felforgató tevékenységgel foglalkozó rádióadóknak, a Szabadságnak és a Szabad Eu­rópának nyújtott támogatást. Az úgynevezett nemzetközi rá­dióállomás tanácsának, amely a két adót formálisan irányítja, 88 millió dollárt folyósítanak. A rádióadók költségvetésé­nek növelése összefüggésben van a kormány erőfeszítéseivel, hogy fokozzák a propagandát a szocialista közösség országai ellen. gin és Szadat Camp David-i ta* lálkozója is, amely a résztve­vők szólamai ellenére újabb akadályt szült a közel-keleti válság átfogó rendezése érde­kében tett erőfeszítéseik útján. A Camp David körüli esemé­nyek sokban hasonlítanak a Namíbia függetlensége körüli tárgyalásokra. A Dél-afrikai Köztársaság elutasította az ENSZ-főtitkár jelentését a Biz­tonsági Tanácsnak Namíbia függetlensége biztosításáról. Az ENSZ faji megkülönbözte­tés elleni különbizottsága fel-* szólította az ENSZ tagállamait, hogy következetesen érvénye­sítsék az olajembargót a Dél- afrikai' Köztársaság ellen. TIZENÖTÖDIK HETE A VILÁGŰRBEN (ČSTK) — Vlagyimir Koval- jonok és Alekszandr Ivancsen­kov számára ma kezdődött a 15. hét a Szaljut—6 tudomá­nyos űrállomás fedélzetén. Tegnap az Aral-tó, a közép ázsiai szovjet köztársaságok és a Kaukázus körzetét fényké­pezték. Ennek befejeztével folytatták a Krisztall-berende- zésen azokat a technológiai kí-< sérleteket, amelyekkel az anya­gok tulajdonságait vizsgálják kozmikus feltételeik között. Ugyancsak befejeztek két to­vábbi technológiai kísérletet. Ezeknek célja, hogy félvezető kristályokat állítsanak elő a súlytalanság állapotában. Az űrállomás fedélzeti mű­szerei normálisan működnek. Az űrhajósok jól érzik magú-* kát. NÉHÁNY SP4BAN NYIKOLAJ PATOLICSEVET, a Szovjetunió külkereskedelmi miniszterét tegnap 70. születés­napja alkalmából az SZKP-ben és a szovjet államért kifejtett tevékenységéért Lenin-renddel, a Sarló és Kalapács Aranyé­remmel pedig másodszor tün­tették ki. ZfjAUL RAHMAN bangladesi elnök közölte, hogy december­ben parlamenti választásokat tartanak. Néhány részletkér­dés tisztázása után hozzák nvilvánosságra a pontos idő­pontot. AZ AMERIKAI Kongresszus képviselőháza elfogadta a jövő évre szóló állami költségvetési javaslatokat, amely szerint a kiadások elérik a 487,5 milliárd dollárt. Az állami költségvetés tervezett deficitje 38.8 milliárd dollár. PHAM VAN DONG vietnami miniszterelnök, aki jelenleg In­donéziában tartózkodik, küe- lentette, hogv országa fejlesz­teni kívánja kapcsolatait Indo­néziával a kölcsönös tisztelet­ben tartás elvei alapján. FRANZ MUHRI INTERJÚJA A ČSTK HÍRÜGYNÖKSÉGNEK k mttndien! árais MrténeM tanulsága (ČSTK) — A müncheni ese­mények 40. évfordulója alkal­mából amelyek oly szörnyű móu j! érintették, nemcsak Csehszlovákia népét, hanem a szomszédos Ausztria haladó közvéleményét is, főleg a kom­munistákat, a ČSTK bécsi tu­dósítója beszélgetést folytatott Franz Muhri elvtárssal, Auszt­ria Kommunista Pártja elnöké­vel. Muhri elvtárs válaszában főleg három kérdéscsoporttal foglalkozott: milyen volt a helyzet Ausztriában a münche­ni árulás idején, mi volt az osztrák kommunisták állás­pontja és milyen történelmi kö­vetkeztetéseket lehet levonni az eseményekből. Néhány hónappal a münche­ni események előtt, 1938 már­ciusában már maga Ausztria is a náci terjeszkedés áldozata lett. A német terror és fasiz­mus légkörében a müncheni árulást és a szudétanémet te­rületeik elfoglalását az osztrák jobboldal Hitler politikájának győzelmekén! üdvözölte. Ami a kommunista pártot illeti, kezdettől fogva kipellengérezte a hitleri masinériát, harcolt el­lene és óva intett háborús ké­szülődésétől. Ausztria leroha- nása igazolta az osztrák kom­munisták ilyen irányú félelmét. Ezért a müncheni árulást a leghátározottabban elítéltük és a hitleri háborús gépezet ve­szélyes beindulásának tekin­tettük. Az osztrák antifasiszták jog­gal tekintették az Anschlusst Hitler Csehszlovákia-eltenes ag­ressziója első lépésének. Ami a negyven évvel ezelőtti tragikus események és tapasz­talatok tanulságait illeti, rend­kívül fontosak nemcsak szá­munkra, de a jövő generáció számára is. Mint ismeretes, a nyugati hatalmak elárulták Csehszlovákiát. Chamberlain, Daladier és Mussolini a Hitler­nek nyújtott támogatással saját hatalmuk megerősödésében re­ménykedtek, nem törődve az-t zal, hogy súlyosabban megsér­tették más államok érdekeit. A müncheni árulás igazolta az imperializmus igazi arculatát, amely soha nem törődött a né­pek szabadságával, az államok függetlenségével és területi sérthetetlenségével. A Csehszlovákia népe elleni gyalázatos müncheni árulás legfőbb történelmi tanulsága, hogy a Szovjetunió volt az egyedüli nagyhatalom, amely felajánlotta segítségét az or­szág függetlensége és szabad­sága megvédéséhez. Hasonló példaként említhetjük a hábo­rú utáni Ausztria történelmét, amikor a Hitler-ellenes koalíj cib döntése az osztrák függet-i lenség visszaállításáról éppen Moszkvában született meg. A mai feladatunk, hogy minden erővel harcoljunk a müncheni áruláshoz hasonló bárminemű tragédia ellen — hangsúlyoz­ta nyilatkozatában az OsUtrák Kommunista Párt elnöke. Dollármilliók felforatásra Kína a Ktiws Piacba? (ČSTK) — Ma érkezik Pe- kmgbe a nyugat-európai ipari és kereskedelmi körök vezető képviselőinek nagyszámú cso­portja, melyet az Európai Gaz dasági Közösség külpolitikai kapcsolatokkal foglalkozó bi­zottságának alelnöke, Wilhelm Haferkamp vezet. Az út cél|a az ez év áprilisában az EKG és Kína által megkötött keres­kedelmi megállapodás végre­hajtó tervének kidolgozása. Ez a megállapodás, mint ismere­tes, Kínának a legnagyobb elő­nyöket nyújtja, és nem tartal­maz korlátozást a stratégiai áruval való kereskedelmet il­letően. A küldöttség mindenekelőtt Li Cshiang, kínai külkereske­delmi miniszterrel találkozik, hogv tárgyaljon a kereskedel­mi kapcsolatok perspektíváiról.

Next

/
Thumbnails
Contents