Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-20 / 260. szám, szerda
Ésszerű és reális íeiesztési program Kommentáljuk látogatás a szovjetunió mezőgazdasági minisztériumában Szeptember elején, az APN szovjet hírügynökség meghívására, azzal a céllal érkeztünk a Szovjetunióba, hogy közelebbről is megismerkedjünk a mezőgazdaság fejlesztési irányzataival és eredményeivel, a XXV. pártkongresszuson, valamint az SZKP KB ez évi júliusi plenáris ülésén elfogadott határozatok teljesítésével, s hazaérve beszámoljunk olvasóinknak tapasztalatainkról. Első utunk a Szovjetunió Mezőgazdasági Minisztériumába vezetett, ahol legközelebbi munkatársai körében Borisz Alekszandrovics Runnv minisz terhelyettes fogadott. Runov elvtárs az olyan tipu ííi'i vezetők közé tartozik, akik már az első kézfogással szám űznek környezetükből minden merevséget, feszélyezottséget, képesek azonnal közvetlen és baráti kapcsolatot teremteni soha nem látott vendégeikkel. Rugalmas, fiatalos mozgása szerint ítélve nem lehet még túl az ötvenen. Igazi közösségi ember benyomását kelti. A vi. lágért sem foglalna helyet az asztalfőn, pedig van ott egy számára fenntartott szék. Inkább közénk ül, megveregeti a vállunkat, s mindjárt ő teszi fel az első kérdést: hogyan készülnek a csehszlovák jégkorongozók az újabb idényre? Persze, csak a hangulat kedvéért hangzott el ez a kérdés, hiszen az aratás kellős közepén, s a júliusi párthatározat lebontásával kapcsolatos szervezési munkák tetőfokán aligha jut ideje a miniszterhelyettesnek arra, hogy a jégmezők lovagjairól beszélgessen. így aztán rövidesen látogatásunk valódi céljára terelődött a szó. A tanácsterem egyik falát szinte teljesen betöltő világtérkép előtt Runov elvtárs afféle rögtönzött egyetemi előadásba kezdett a Szovjetunió mezőgazdaságának jelenlegi helyzetéről, fejlődésének irányzatairól, a júliusi plénumon kitűzött célokról, s közbevetett kérdéseinkre kimerítően válaszolt. Természeti adottságok l és sajátosságok >—i Önök, újságírók, bizonyára tisztában vannak azzal, hogy miért kerültek előtérbe napjainkban a szovjet mező- gazdaság intenzív fejlesztésének a kérdései — mondotta bevezetőül Runov elvárs. — Ezért inkább arra szeretnék rámutatni, hogy a fogalom, amellyel ismerkednek — a szovjet mezőgazdaság, — rendkívül összetett és igen bonyolult. Nézzenek csak erre a térképre! A Szovjetunió a Világ legnagyobb országa. Két és félszer akkora területű, mint az Egyesült Államok, s kelet-nyugati irányban 11 időzónához tartozik. Ennek a körülbelül 22,4 millió négyzetkilométeres területnek azonban mindössze egyharmadát képezi a mező- gazdasági talaj, s csupán ti- zedrészét a szántóföld. Ugyanakkor a 225 millió hektárnyi szántóföldnek több mint a fele olyan övezetekben fekszik, ahol az átlagos évi csapadék nem éri el a 30Ü millimétert, s ahol gyakrun fordulnak élő terméketlen, aszályos évek. Mezőgazdasági termelésünk természeti adottságait más, hasonló nagyságú államodéhoz hasonlítva megállapíthatjuk, hogy Kanadában például sokkal kedvezőbbek a csapadékviszonyok, az Egyesült Államok mezőgazdasági területe pedig zömében jóval délebbre fekszik, ahol az éghajlati feltételek is jobbak. Emellett a jó minőségű mező- gazdasági területből az Egyesült Államokban több jut egy lakosra, mint a Szovjetunióban. Mezőgazdaságunk helyzetét és eredményeit értékelve ezeket a körülményeket nem hagyhatjuk figyelmen kívül. További fontos szempont az, hogy a Szovjetunió mezőgazdaságáról beszélve mindig figyelembe kell venni az egyes országrészek, köztársaságok, termelési övezetek közötti lényeges különbségeket. Kazahsztánban például még növelhető a szántóföld a rétek és legelők felszántásával, Kö- zép-Ázsiában azonban elsősorban az öntözésre, a nem feketeföldi övezetben a lecsapolás- ra, a meszezésre és a szakszem rű trágyázásra, Moldova és Uk rajna déli körzeteiben, valamint a kaukázusi köztársaságokban viszont az intenzív gyümölcs-, zöldség- és szőlőtermesztés fejlesztésére kell helyezni a súlyt. Mindez indokolttá teszi a termelés országos méretekben koordinált szakosítását és koncentrálását, amiben a további fejlődés egyik legjelentősebb tartalékát látjuk. Ez azonban már egy további kérdés, amely az egyre jobban kiszélesedő vertikális és horizontális integráció témakörébe tartozik. Mezőgazdasági termelésünk az SZKP KB 1965-ös márciusi ülését követő időszakban a lenini szövetkezeti terv megvalósításának második, magasabb szakaszába lépett, amelyben gyökeresen átalakul a termelés egész szerkezeti felépítése, s melynek következtében a társadalmi tulajdon formái közelebb kerülnek egymáshoz. Lássunk tisztán! Á szovjet mezőgazdaságnak egyébként további sajátosságai is vannak, amelyekre a téves következtetések elkerülése végett szintén fel kell hívni a figyelmet. Részben a nagy területekkel és távolságokkal függ össze, hogy nálunk szinte minden vidéki munkatevékenységet a mezőgazdasági termeléshez sorolunk. így aztán a vidéki építőipar, a szolgáltatások, a gyermeknevelési és szociális intézmények, vagyis az egész infrastruktúra dolgozói a mezőgazdasági dolgozók kategóriájába tartoznak. Mindez együttvéve 20—22 millió embert jelent. A nyugati államokban viszont kimondottan csak a mezőgazdasági dolgozókat sorolják ebbe a kategóriába. Az ilyen eltérő felépítésű statisztikai kimutatások összehasonlításából tehát nem lehet reális következtetéseket levonni olyan vonatkozásban, hogy milyen a mezőgazdaságban foglalkoztatott dolgozók részaránya, illetve hány ember élelmezéséről gondoskodik egy mezőgazdasági dolgozó nálunk és más országokban. A Szovjetunió gabonabehozatalával összefüggésben szintén előfordulnak tájékozatlanságból eredő, esetleg rosszindulatú, téves következtetések. Ugyanakkor Nyugaton is egyre több az olyan ember, aki reálisan ítéli meg a helyzetet, tisztában van azzal, hogy a Szovjetunió nem rászorulásból vásárol gabonát, hanem azért, mert teheti, mert gazdasági helyzete ezt megengedi. A behozott takarmánygabona csupán töredéke, mindössze 3—4 százaléka a hazai termésnek, s arra szolgál, hogy ezt a lehetőséget is kihasználjuk az állattenyésztés fejlesztési ütemének meggyorsítására. A behozott meny- nyiség még a jó és a kevésbé jó év közötti hozamkülönbség fedezésére sem lenne elegendő, világos tehát, hogy a behozatal a Szovjetunió számára nem létkérdés. A figyelem középpontjában Pártunk júliusi plenáris ülése elsősorban abból a tényből indult ki, hogy a XXIV. és a XXV. kongresszuson előirányzott gazdasági és szociális politika eredményes megvalósítása gyors ütemben megnövelte és növeli a mezőgazdasági termeléssel szemben támasztott társadalmi igényeket. Gyors ütemben növekszik a lakosság vásárlóereje, ami az élelmiszerek iránti keresletben is jelentős minőségi változásokhoz vezet. Az a körülmény, hogy a kolhozokban a természetbeni munkadíjazást felváltotta a szilárd pénzjutalmazás, szintén megnövelte a fogyasztók táborát és vásárlóerejét. Mezőgazdaságunknak lépést kell tartania ezekkel a növekvő igenyekkel, amihez viszont meg kell teremteni a szükséges anyagi, szervezési és káderfeltételeket. A mezőgazdasági termelés közüggyé, mindennapi beszédtémává vált napjainkban. Olyan ez, mint egy futballmérkőzés. A pályán szereplő játékosok a mezőgazdasági dolgozók, a fogyasztók pedig a lelátóról nézik a mérkőzést. A jól végrehajtott akciókat megtapsolják, ha pedig valaki mellérúg, vagy a kapu fölé iő, azt kifütyülik. Nem mindegy tehát, hogy ez a 20—22 millió játékos hogyan szerepel a „pá-« Iván“,, miként elégíti ki 240 milliós közönségét. Az atopozás évei Az utóbbi .10—12 év fejlődését a mezőgazdasági termelés anyagi-műszaki alapjának gyors ütemű növekedése jellemezte. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy amíg a 7. ötéves tervidőszakban, vagyis az 1965 előtti években a mezőgazdaság csak 20 százalékos arányban részesedett a népgazdasági beruházásokból, ez az arány a 8, ötéves tervidőszakban 23, a kilencedikben 26, a tizedikben pedig több mint 27 százalékra nőtt. Társadalmunk tehát egyre kedvezőbb feltételeket biztosít a mezőgazdasági dolgozók számára a növekvő feladatok teljesítéséhez. Az utóbbi években nagy haladást értünk el a legfontosabb területeken, a termelési folyamatok gépesítésében, a talajjavítás, és az öntözés területén, a kemizálásban, a takarmányipar, valamint a mező- gazdasági építészet fejlesztésében. Ezekkel a kérdésekkel részletesen foglalkozott L. I. Brezsnyev elvtárs is az SZKP KB júliusi plénumán előterjesztett beszámolójában. Mint már említettem, mező- gazdasági termelésünk a jelenlegi időszakban hatalmas méretű szervezési és minőségi változások küszöbén áll. Egyik legfontosabb feladatunk az, hogy a termelési kooperáció, a koncentráció és a szakosítás terén elért pozitív eredményeinket általánosítsuk és megszilárdítsuk. Ezzel összefüggésben nagyon sok még a tennivalónk a gívzdasági szabályozók rendszerének tökéletesítésében, többek között a felvásárlási árak rendezésében, az egyes ágazatok jövedelmezőségi szintjének kiegyenlítésében. Ez főleg a tejtermelésre, a burgonya- és a zöldségtermesztésre vonatkozik. A legfontosabb az, hogy a mezőgazdasági termelés növekedési üteme tartósan megelőzi a lakosság létszámának növekedési ütemét. A 10. ötéves tervidőszak hátralevő két évének az a feladata, hogy szilárd alapokat teremtsen a következő tervidőszakra, továbbá az 1990-ig előirányzott fejlődés sikeres megvalósításához. Ezzel magyarázható a júliusi plénum- nak az a sajátossága, hogy már konkrét adatokat említett az 1981—1985 ös évek feladataival kapcsolatban. Ami például a gabonatermesztést illeti, amíg a 9. ötéves tervidőszak átlagos évi hozama 181,6 millió tonnát lett ki, addig a 10. ötéves terv évi átlagban 215—220 millió tonna gabona betakarítását irányozta elő. Most, az aratás közepén járva megállapíthatjuk, hogy az idei tervet, a 220 millió tonnát teljesíteni fogjuk. A soron következő 11. ötéves tervidőszakban a gabonafélék átlagos évi hozamát 238—243 millió tonnára kell növelni. Ez azonban még mindig kevés lesz az állattenyésztés távlati szükségleteinek teljes fedezéséhez, ezért 1990-re azt a célt tűztük ki, hogy 1 lakosra számítva 1 tonna gabonát termeljünk. Ma 262 millió lakosa van az országnak, s ez a szám addig jelentősen megnövekszik. Ebből is látható, hogy milyen igényes feladatok állnak mezőgazdaságunk előtt, amelyek teljesítését csak komplex módon, az egész népgazdaság aktív részvételével lehet biztosítani. MAKRAI MIKLÓS A munka ésszerűsítésének tervszerű irányítása A népgazdaság fejlesztésének egyik legfőbb feltétele, a munkatermelékenység, a termelés hatékonyságának növelése — elképzelhetetlen a munka ésszerűsítése, az új technológiai eljárások bevezetése nélkül. E követelmény teljesítése a biztosítéka annak, hogy a vállalatok nem mar&dnak adósai a 6. ötéves tervidőszak igényes feladatainak. Noha a felelős gazdasági vezetők és a dolgozók tisztában vannak kötelességeikkel, és többségük beváltja a hozzájuk fűzött reményeket, még mindig akadnak olyanok, akik a mulasztások és késések okozta termelési problémákból kivezető utat a túlórák növelésében látják. Erről tanúskodnak a még mindig gyakori meghosszabbított műszakok, a sok helyütt szombatonként és vasárnaponként folyó munka. Mivet indokolják az üzemek ezt a nem kívánatos, gazdasági szempontból káros tevékenységet? Mindenekelőtt a munkaerőhiánnyal. Tény, hogy ez az érv nem légből kapott, mégsem helyes, ha a vállalatok gyakran erre a problémára hivatkozva engedélyezik a túlórákat. Bármilyen nehézségekkel kell is megküzdeniük, a gépek állása, vagy a második és a harmadik műszak bevezetésének késése sem vezethető vissza csupán a munkaerőhiányra. A XV. pártkongresszus és a CSKP KB 11. plenáris ülésének határozata félreérthetetlenül kimondja, hogy a tervfeladatok határidőben való teljesítése és a munkatermelékenység, illetve a termelés hatékonyságának növelése, valamint a termékek minőségének javítása nem történhet a műszakok meghosszabbításával, illetve a dolgozók létszámának emelésével. Ellenkezőleg, a hangsúly az intenzív termelésen van, amit azonban az. üzemek egy része kényelemszeretetből, vagy hanyagságból nem vesz tudomásul. Ügy tűnik, sokan az ésszerűsítési intézkedések bevezetését csupán a gazdasági értékekre vonatkoztatják és az élő munkával, az emberekkel való gazdálkodást indokolatlanul elhanyagolják — utalt Jaroslav Wiesner, a CSSZK Munka- és Szociálisügyi Minisztériumának vezető dolgozója a munkaszervezés tökéletesítését és a munka ésszerűsítésének tervszerű irányítását biztosító intézkedésekre. Az ellenőrzés során szerzett tapasztalatok is bizonyítják, hogy a tartalékok feltárására irányuló intézkedések valóra váltásával lényegesen növelhető a munkatermelékenység, jelentősen befolyásolhatók a gazdasági eredmények, amelyek természetesen az elvégzett munka igazságos jutalmazásától, a normák helyes megállapításától és a dolgozók kezdeményezésétől is függenek. Ennek az elvnek az igaza a következő tényekkel is bizonyítható: a munka ésszerűsítése az iparban a munkatermelékenység 15,8 százalékos, az építőiparban pedig 23,2 százalékos növekedését eredményezte. Noha ezek az értékek figyelemre méltóak, semmi esetre sem lehetnek véglegesek. További javulás a munka ésszerűsítése tervszerű irányításának fokozottabb elmélyítésétől, illetve a tervfeladatok teljesítésére tett hatásának növelésétől várható. KARDOS MÁRTA DEYIZAMEGTAKARÍTÁST EREDMÉNYEZŐ TERMÉK A kutatók igényes feladatai A sviti Műszálipari Kutatóintézet dolgozói az alapkutatásoktól kezdve az alkalmazott kísérleteken keresztül az új technológiai eljárások kifejlesztéséig sokrétű munkát végeznek. Igényes munkájuk eredményeként új típusú műszálak és a gyártásukhoz szükséges gépi berendezések egyaránt létrejönnek. A kutatóintézet a különböző termelővállalatokkal szorosan együttműködik A ikutatóintézet kollektívája számos újonnan épülő vegyipari üzem számára készíti elő a technológiai eljárások egész sorát. Ilyen feladat például a polipropilén vágott szál gyártásának előkészítése, amelyből a bratislavai Georgi Dimitrov Vegyipari Művekben évente 15 000 tonnát fognak gyártani, illetve a polipropilén műszál gyártásának előkészítése. Ebből a sviti Chemosvitbon évente majd 4000 tolnát készítenek. A Műszálipari Kutatóintézet dolgozói által kifejlesztett technológiai eljárások népgazdaságunk számára jelentős deviza- megtakarításoikat is eredmé nyeznek, (CSTK) 1978 IX. 20. A bratisluuai Georgij Dimitrov Vegyipari Müvek dolgozóinak hazai polimérből, a meglévő gépi berendezésen zsugorított polipropilén vágott szálat sikerült előállítaniuk. A termék műszaki paraméterei megfelelnek a műbőrgyártók követelményeinek. Az új technológiai eljárással, amelyet 1980 tói alkalmaznak majd az egész termelésben, évente ötmillió korona értéket takarílanak meg. A degradált polimért eddig kapitalista államokból hoztuk be. A képen: Ján fancoviö és František Hrubý (jobboldalon), az egyik 21-tagú szocialista munkabrigád vezetői a degradációs gépsor segítségével készített koncentrátumot ellenőrzik. (Felvétel: VI. Andor — ČSTK)
