Új Szó, 1978. szeptember (31. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-02 / 242. szám, szombat

írta: Vlastimil Ehrenberger, o CSSZSZK fűtőanyag- és energioipori minisztere bányászok és ;iz energe tikai dolgozók napja min dón évben fontos ese meny és ünnep ágazatunk ősz szes dolgozója számára. Mórit- get készítünk ©zen a napon a bányászév eredményeiről, busz keséggel a szívünkben ünnepe) jük egy hatalmas kollektíva si­kereit. Ez a kollektíva minden­napos kemény munkával gon doskodik a társadalom egyik legalapvetőbb szükségletéről, az energiáról és a fűtőanyagról. Ezen a napon azonban a ten nivalókat is számba vesszük. Ágazatunk dolgozói tudatában vannak munkájuk jelentőségé nek, tisztában vannak azzal, hogy a szénbányászat és az energiatermelés szorosan össze függ a gazdaságfejlesztéssel, a lakosság életszínvonalának eme­lésével, az egész társadalom fejlődésével. Ezekben a napok­ban azt is átgondoljuk, miként fogjuk a problémákat és a fo­gyatékosságokat megoldani és leküzdeni, hogy az egyre igé­nyesebb feladatokat a jövőben is becsülettel teljesíthessük Az elmúlt bányászév különös­képpen jelentős volt. A 6. öt éves tervidőszak harmadik esz­tendejébe léptünk. A múlt ev ben rekordteljesítményt ért el a hazai szénipar, hiszen 121,2 millió tonna szenet adtunk a népgazdaságnak. Ez 3,462 mil­lió tonnával több az 1976-os teljesítménynél. A jó munkának köszönhetően lényegében folya matosan elláttuk a népgazdasá­got és a lakosságot. Időnként azonban mert rohamosan növe­kednek az igények bizonyos időszakokban, — elsősorban az év végén, ideiglenesen feszült­ség keletkezett az erőforrások és az igények között. 1978-ban a terv értelmeben 2,4 millió tonna szénnel növel­jük az ágazat teljesítményét, így 123,6 millió tonna szenet jö- vesztünk. Rendkívül igényes feladat ez, egy pillanatra sem feledkezhetünk meg felada­tainkról, és — különösen az év utolsó szakaszában — minden tonna szénért a szó szoros ér­telmében meg kell küzdenünk, A terv teljesítése — nem egy­szerű feladat. A bányászok egyre bonyolultabb természeti viszonyok között dolgoznak, egyre igényesebb műszaki prob­lémákat kell megoldaniuk. Egyes területeken — főleg az Észak-csehországi és a Sokolo­vi Bányamedence külszíni bá­nyáiban — lemaradás keletke­zett az új és nagy teljesítmé­nyű bányaművelő eszközök üzembe helyezésében, a fejtési frontok előkészítésében, Így a nagy teljesítményű és drága gépek nem tudnak teljes kapa­citással termelni. I lyen helyzetben egyre színvonalasabb műszaki- szervezési és irányító te­vékenységre van szükség. A problémák megoldásához a pártszervezetek, szakszerveze­tek és a SZISZ-szervezetek tisztségviselőinek jó munkája is jelentősen hozzájárul. Feladataink megoldására va­ló felkészülésben döntő szere­pet kap a beruházások megva­lósításában érdekelt partnerek együttműködése. Tehát mind a beruházóknak, mind pedig a ki­vitelezőknek a közös célt kell szem előtt tartaniuk. Sok he lyen javult e téren a helyzet, de a feladatok is egyre igénye sebbe es nagyobb terjedelművé válnak. Ezt nemcsak a fűtő anyagtermelö ágazatokról álla­píthatjuk meg. hanem a vil­lanyáram rs gáztermelő ága­zatról is. Fűtőanyag-energeti­kai bázisunk gyarapításához eszért az összes érdekolt félnek teljes erőbedobással holt hozzá- larulnia. Hatalmas energetikai beruházásokat valósítunk meg. Ezek értéke 1978-ban ;j tű tőanyag és energiaiparban együttvéve és a tranzit-gázveze­ték ez évre eső építési kültsé geit is beleszámítva — csak­nem elén a 15 milliárd koro nôt. Mindezzel összefüggésben szögezzük le, hogy Csehszlová­kia Kommunista Pártjának ve­zetése állandóan és elmélyül- ten gondoskodik az ágazat fej losztéséről. Törődik azzal, hogy a fűtőanyag-energetikai komp­lexum mennyiségileg és szerke­zeti szempontból fokozatosan egyre alkalmasabbá váljék a változó és fokozódó igények ki­elégítésére. E törekvést mind a CSKP XV kongresszusának, mind pedig a kongresszust kö­vető központi bizottsági ülések határozatai — elsősorban a CSKP KB 11. piénumának dön­tései — jól tükrözik. Az áramtermelésben és a gázgyártásban is jelentősen nö­vekedtek a feladatok. 1977-ben es az elmúlt tél folyamán — a legszükségesebb korlátozások mellett — sikerült folyamato­san biztosítanunk a népgazda­ság és a lakosság igényeinek kielégítését. lapvető fontosságú tenni­való az új áramtermelő részlegek tervszerű üzem­be helyezése. A hagyományos erőművek közül elsősorban a Chvaleticei Hőerőműről és a Daleélcei Vízerőműről van szó, de a Jaslovské Bohunice-i V-l-es Atomerőmű első áram­termelő részlegének az orszá­gos hálózatra kapcsolása is lé­nyeges feladat. Az áram- és hőtermelési fel­adatok teljesítését az is nehe­zíti, hogy a hőerőművekben egyre kisebb kalóriaértékű sze­net használunk fel, mert az erőforrások előrelátó hasznosí­tása következtében a gyengébb minőségű szenet adó bányá­kat is intenzíven műveljük. Az ilyen fűtőanyagot — az erőmü­vekben és a bányákban — megfelelően elő kell készíteni, és a hőerőművek kazánjainak tökéletesítésére, hatásfokuk nö­velésére is gondot kell fordíta­ni. A fűtőanyag- és energiaszál­lítással, illetve a hőtermeléssel kapcsolatos növekedő igények megkövetelik, hogy egyre több figyelmet szenteljünk az ener­getikai nyersanyagok haté­kony kihasználásának, vala­mint az energiagazdálkodás­nak. A fűtőanyagok és az ener­gia ésszerű felhasznalásának követelményét a CSKP XV. kongresszusa határozataiban is rögzítették. Tavaly népgazdasá­gunkban 2,83 százalékos volt a viszonylagos fűtőanyag és energiamegtakarítás. A fűtő­anyag és energiaipari reszort e megtakarításokból csaknem áH A plzeňi Škoda szakágazati vállalat az atomenergetikai program keretében sikeres együttműködést folytat a Szovjetunióval. A felvételen L. I. Ivanov mérnök és V. I. Bálin mérnök a Milan Ur- bam által irányított gépet figyelik. |Felvéted: ČTK — J. Vlach) egyharmadnyi arányban vette ki a részét. Kétségtelen, hogy e területen még nagyon sok a kimerítetlen tartalékunk. Ener­giaellátottság tekintetében a fejlett országok viszonylatában az elsők között foglalunk he­lyet . Ez viszont megköveteli, hogy gazdaságosabban használ­juk ki a bányászok és az ener­getikai dolgozók áldozatos munkájának eredményeit. A további években és ötéves tervidőszakokban ugyancsak a társadalmunk növekvő energia­szükségletével kell számolnunk. 1990-ig meg kell teremtenünk a barnaszén és lignitkitermelés növelésének feltételeit, mégpe­dig évente 108—110 millió ton­nára kell emelnünk a kiterme­lés színvonalát, kőszénből pe­dig meg kell tartanunk az évi 28 millió tonnát meghaladó jö- vesztési szintet. Az energiaipar legfontosabb feladata ezekben az években pedig az lesz, hogy biztosítsa az új atomerőművi blokkok üzembe helyezésével az évi további 10 000 megawatt villamosáram előállítását. A vízi és átemelő erőművek építé­sének meggyorsításával inten­zívebbé akarjuk tenni a hidro- energetikai potenciál kihaszná­lását. A fűtőgázok kiegyenlített mérlegének megtartása érdeké­ben a lehető legnagyobb mér­tékben ki kell használnunk a világítógáz-termelő erőforráso­kat, meg kell gyorsítani a föld­alatti gáztartályok építését és ezek kiegyenlítő szerepének ki­használását. Végül, de nem utolsósorban pedig fokozatosan a földgázfogyasztásra kell át­állítani a fogyasztókat. A föld­gáz döntő részét a Szovjetunió szállítja hazánk számára. A z idén van húsz éve an­nak, hogy a tuchlovicei Nősek Bányában létrejött az úttörő szocialista munkabri­gád mozgalom, amely nagyon gyorsan követőkre talált a nép­gazdaság valamennyi ágazatá­ban. E hagyományok alapján fejlesztik dolgozóink a rnunka- kezdeményezést, ami az újabb értékek teremtésére ad lehető­séget. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik, illetve a Februári Győzelem harminca­dik évfordulója tiszteletére szélesz körű felajánlási mozga­lom bontakozott ki dolgozóink körében is. A 60 élmunkás mű­szak, Az élmunkás műszakok hónapja és a Teljesítsd túl sa­ját rekordodat és tarts ki! moz­galmak hamarosan követőkre találtak. E mozgalmakba be­kapcsolódók újításai, ésszerűsí­tései révén társadalmunk az elmúlt évben csaknem 58 mil­lió korona haszonhoz jutott. A Szakszervezeti milliárdok moz­galom keretében elért megta­karítások értéke pedig több mint 45 millió korona volt. A szocialista munka hőseinek kezdeményezésére az egyes szénmedencékben ez év júniu­sában megfogalmazták azt az állásfogalást, amely az idei év feladatai teljesítése érdekében kifejtendő munkakezdeménye­zés fejlesztésére vonatkozik. Valamennyi körzetben támogat­ták ezt a kezdeményezést, le­bontották a saját feltételeikre, s szocialista vállalásaikat ezek alapján módosították. A társadalmi elismerés kife­jezéséül az idén számos kollek­tíva és egyén értékes kitünte­tésben részesült. Köztársasá­gunk elnöke összesen 709 álla­mi kitüntetést nyújtott át a legjobban dolgozó bányászok­nak, illetve bányászkollektívák­nak. A CSSZSZK kormánya és a Szakszervezetek Központi Tanácsa ugyancsak nagyra ér­tékelte az ágazat dolgozóinak munkáját, és a bányászok és energetikai dolgozók napja al­kalmából a legjobb kollektívá­kat elismerésben részesítették. A bányászok és energetikai dolgozók napja alkalmá­ból őszinte köszönetemet szeretném kifejezni mindazok­nak a bányászoknak, energeti­kai dolgozóknak, gázipari dol­gozóknak, geológusoknak, akik áldozatos, nehéz munkájukkal hozzájárulnak társadalmunk életszínvonala további emelésé­hez, szocialista hazánk további építéséhez. CD SŐT Sas m SZÓTÉVESZTÉSBŐL HELYESÍRÁSI HIBA A helyesírási hibák nagy része nem tudatlanságból ered, hanem a szóalakok helytelen elemzéséből és a hasonló alakú szavak összetévesztéséből. Egy lapunk irodalmi kritikájában ezt olvastam Galgóczi Erzsébet novelláiról: „Anekdotikus lekerekítések helyett va­lami ingerlő befejezettlenség jellemző rájuk." A szerző nyíl­ván azért írta két í-vel, mert úgy gondolta, hogy a befeje­zett szóból származik. Csakhogy nem a befejezett mellék­névi igenév vette föl a nem létező -len képzőt, hanem a be­fejezet igét láttuk el — a csupán egy í-vel írandó etlen fosztóképzővel. A helyes alak tehát: befejezetlenség. Ugyanebben a cikkben elégedettlenséget írtak elégedetlen­ség helyett Irodalmi folyóiratból idézem a következő mondatot: „A kuruc háborúk egyik szomorú jellemzője az volt, hogy a Habsburgoknak sikerült a szerbeket a magyarok ellen uszí­tani." Rövid u-val kellett volna írni az uszít igét, de a szerző — vagy a nyomdász — bizonyára az úszik ige írás­képére gondolt. Egy másik irodalmi folyóiratunk „a poli­tikai viszonyok kúsza szövevényé-t“ említi. A kusza mellék­név is rövid w-val helyes: a hibát a kúszik ige analógiás hatása okozhatta. (Természetesen az összekúszál is helyte­len szóalak volna az összekuszál helyett, amely a kusza melléknévvel van kapcsolatban.) Utóbb idézett folyóiratunk az irónia és az író fogalmát társította — legalábbis a helyesírásban: „Csomorkány va­lamilyen folytonosságnak inkább nosztalgiával, mint iróniá­val megalkotott szimbólumé).“ Valószínű, hogy az ír, író hatására került az irónia első betűje helyébe hosszú í. Gyakori hiba az ír ige múlt idejű írt alakjának összeté- vesztése a rövid i-s irt és irtózik szóval. Azt hinnénk, ilyesmi csak iskolás gyerekek dolgozataiban fordul elő; ma­gam is meglepődtem, amikor egy irodalomtudományi folyó­iratban olvastam: „irtózom ettől.“ Egy másik lapunk hosszú ú-val írta: „a lebújókat“. Pedig nem mindegy, hogy én lebújok valahová, vagy a lebujokat emlegetem (e rossz hírű kocsmákat). Igaz, hogy a lebuj főnév a lebújj igealakból ered, de ma már a kiejtésben és az írásban egyaránt elkülönítjük a két szót. (Mint ahogy a nefelejcs virág nevét is másként írjuk, mint az igés szó- kapcsolatot, amelyből ered: ne felejts!“) Könnyű összetéveszteni a bujt, bujtogat igét is a bújik ige múlt idejű alakjával /bújt). A minap azt olvastam* „szemébe mondta felbújtójának." Ez rövid M-val helyes: fel­bujtójának. A bujtogatás jelentése: izgatással valaki vagy valami ellen ingerlés. Más a bújtatás, amikor lehetővé tesz- szük, hogy valaki elbújjon. Sok-sok példája van nyelvünkben annak, hogy két eltérő jelentésű — és esetleg különböző szófajú — szót a kiejtés­ben és a helyesírásban csak egy magánhangzónak rövid vagy hosszú volta különít el egymástól: pl. irat (főnév) — irat (ige). Rövid i-vel írandó tehát: gúnyirat, folyóirat, kézirat, röpirat; de hosszú í-vel: a tanár dolgozatot írat. Gyakran okoz gondot a helyesírásban a fiuk — fiúk szó­pár. A rövid magánhangzós fiuk egyetlen, birtokviszonyban levő személyt jelöl: Szabóéknak hazaérkezett a fiuk. A hosz- szú magánhangzós fiúk pedig többes számú alak: Hazaér­keztek a fiúk. Nyelvtani elemzéssel szemléltetve: fi-uk (sze­mélyraggal) — fiú-k (többesjellel). Valahol ezt olvastam: a mi kisfiúnk“ — így, hosszú 6-val írva. Sokan azt gondolják, így helyes, minthogy a fiú szó végén is hosszú ú van. Igen ám, de ennek a szó­nak az ű-ja más ú végű szavaktól eltérően — a birtokos sze­mélyragok előtt kiesik. Hasonlítsuk össze például a tanú és a fiú személyragozását: tanú m, tanú-d, tanú-ja, tanú-nk, ta­nú-tok, tanú-juk; de fi-am, fi ad, fi-a, fi-unk, fi-atok, fi-uk. Ebből kitűnik, hogy csakis rövid magánhangzóval helyes a mi kisfiúnk. A fiú szót csak akkor ragozhatjuk a többi hosszú ú végű szó ragozása szerint, ha jelentése: ’udvarló, kedves; part­ner.’ Például: A lányok a fiújukkal mentek táncolni. Vagy ebben a jelentésben is: ’bizonyos teendőket végző fiatal férfi alkalmazott.’ Például: Telefonos fiúnk nem ért a lift­hez. Ilyenkor nem a megrövidüli szótő (fi) veszi föl a sze- mélyragokat, hanem a teljes tő (fiú-). PÁSZTOR EMIL 1978 | IX. 2. Lintner István: A Caram partján

Next

/
Thumbnails
Contents