Új Szó, 1978. augusztus (31. évfolyam, 210-240. szám)

1978-08-15 / 224. szám, kedd

Teljesítik a kutatási programot Az űrhajósok folytatják a technológiai kísérleteket (ČSTK) — A földi irányító központ jelentése szerint Vla­gyimir Kovaljonok és A lek' $zandr Ivancsenkov szovjet kozmonauták folytatják a ter­vezett kutatási és kísérleti programot a Szalijut-6 tudomá­nyos űrállomás fedélzetén. A szovjet űrhajósok az el­múlt napokban technológiai Kísérleteik sorozatát hajtották ■ végre. E kísérletek célja volt a súlytalanság állapotában fél­vezetőket: kadmiumsze lénid-, ga 11 i u ma r zeni d -, a n d i urna n to ­Bnon'Ld-kristályokat és kombi­nált kristályokat előállítani. Az űrállomás személyzete tegnap folytatta a technológiai kísérleteket a Szplav berende­zésen. A kozmonauták előké­szítik a tudományos műszere­ket és berendezéseket a követ­kező kísérletre, átrakják a Progressz-3 teherszállító űrha­jó szállítmányát, és leszerelik a Szaljut-6 űrállomás elhasz­nált berendezéseit. További biológiai kísérlete­ket hajtanak végre, figyelve bizonyos növények fejlődését hosszan tartó űrutazás során. Az űrállomás fedélzeti rend­szerei normálisan működnek, az űrhajósok jól éráik ma­gukat. KÍNA ELMÉRGESÍTI A TÁRGYALÁSOK LÉGKÖRÉT Incidens a hanoi vasútállomáson (CSTK) — A VNA hírügy­nökség jelentése szerint a viet­nami kínai nagykövetség tá­mogatását élvező kínai nem­zetiségű bűnöző elemek au­gusztus 11-én este és augusz­tus 12-ére virradó éjszaka za­vargásokat provokáltak ki a hanoi vasútállomáson. Mivel a kínai fél lezárta a határátkelő- helyeket Vietnam felé, az el­múlt napokban kínai nemzeti­ségű személyek százai tértek vissza Hanoiba és a vasútállo­más épülete előtt gyülekeztek, és ezáltal zavarták a rend fenntartását. A hatóságok fel­hívására, hogy ezek a szemé­lyek térjenek vissza előző lak­helyükre, az összegyűltek kö­zött levő bűnöző elemek úgy reagáltak, hogy durván bán­talmazták a vietnami rendfenn­tartó szervek dolgozóit. A VNA hírügynökség szerint a VSZK Külügyminisztériuma konzuláris osztályának képvi­selője tiltakozott az incidens­sel kapcsolatban Kína vietna­mi nagykövetségén és hangsú­lyozta, hogy a KNK nagytíövei- sége kapcsolatot ta.r: íenn a kínai nemzetiségű bűnözőkkel és nyugtalanságok kiprovoká- lására ösztönzi őket. A vasútállomáson oör’éivtek ismét bizonyítják, hogy a kínai fél kitartóan elmérgesíti az épp megkezdett vietnami—ki­na i k ü 1 ü g ym im is z ter- he 1 ye t te s i színtű tárgyalások légkörét. Több ezer kínai nemzetiségű vietnami már hetek óta rostokol Cao- lang és Quang-ninh vietnami tartományban, a kínaiak által lezárt két határátkelőhelyen. Hallgattak a kínai propagandára, hogy térjenek vissza őseik hazájába, és most a kínai fél az, amely nem fogadja be őket, mivel állítólag nem rendelkeznek a kellő iratok­kal. Felvételünkön: A szüleikkel a határátkelőhelyen várakozó gyermekekről vietnami orvosok és más egészségügyi dolgozók gondoskodnak. (Felvétel: ČTK — VTK) Vietnami nyilatkozat Az együttműködés jelentősége (ČSTK) — A Vietnami De­mokratikus Köztársaság Kikiál­tása és a vietnami forradalom elkövetkező 33. évfordulója tiszteletére a Vietnami Kom­munista Párt KB Titkársága nyilatkozatot adott ki. A nyi­latkozatban hangsúlyozza a Vietnam és a Szovjetunió és más szocialista államok közti együttműködés és harci szoli­daritás megerősítésének jelen­tőségét, a Vietnam, Laosz és Kambodzsa népei közti testvéri barátság szilárdítását, a szo­cializmus építése és a szocia­lista társadalom védelme érde­kében kifejtett erőfeszítések fokozását. A Vietnami KP KB Titkársá­ga felszólította a vietnami dolgozókat, hogy a közelgő di­cső évfordulók tiszteletére kezdjenek széles körű munka­versenyt a vietnami nép előtt álló nagy 'feladatok sikeres teljesítése érdekében. Termékeny vita (ČSTK) — Az SZKP alap szervezetedben megkezdődött az évzáró gyűlések és válasz tások időszaka, melyekben 16,5 millió kommunista vesz részt. Az évzáró gyűléseken mindenekelőtt megvitatják a társadalmi termelés hatékony sága fokozásának és a munka minősége további javításának problémáit, a tudományos­technikai fejlődés és a munka­termelékenység növelésének gyorsítását. A moszkvai Pravda tegnapi ve zé r c i k ké be n ha ngsú 1 yo zza, hogy a vita az említett kérdé­sekről hozzájárul a kommunis­ták kezdeményezésének és ak­tivitásának fokozásához, a munkaversenyek további fejlő­déséhez, a fegyelem és a szer­vezettség megerősítéséhez, va­lamint a tartalékok jobb ki­használásához. Szemléltető példa (ČSTK) — Ignace Rakoto, Madagaszkár tudományos, ku­tatás- és főiskolaügyi minisz­tere a proletár internacionaliz­mus megnyilvánulásának szem­léltető példájaként jellemezte Kuba politikáját az afrikai kontinensen. Kubából való ha­zaérkezése után, ahol a kubai kormány meghívására tartózko­dott, a TASZSZ tudósítójának adott interjújában hangsúlyoz­ta, hogy Kuba és a többi szo­cialista ország Angola és Etió­pia népének nyújtott segítsége testvéri jellegű és nincs sem­milyen nyerészkedő célja. A szocialista országok politikáját, amely az imperializmus, a neo- kolonializmus, a faji megkü­lönböztetés és a cionizmus el­len irányul, a haladó Afrika nagy rokonszenve kíséri, mon­dotta a madagaszkári min sz- ter. A KNDK ÜNNEPE Akadályok az ország egyesítésének útjában 1945. augusztus 15-én a tá­vol-keleti ország, Korea föld­jén is elnémultak a fegyverek, A szovjet hadsereg a nagykoalí­ció tagjainak megállapodása ér­telmében támadásba lendült és szétzúzta az Észak-Kiriát és Ko­reát megszállva tartó japán csapatokat. A felszabadítók ol­dalán ott küzdöttek a koreai nép legjobbjai is, akik a kom­munisták vezetésével hosszú éveken át vívták harcukat a ja­pán megszállók ellen. A második világháború után a 38. szélességi foktól északra a szovjet, délre az amerikai had­sereg fegyverezte le a japán megszállókat és feladatuk volt az élet újraindításának se­gítése is. Északon valóban de­mokratikus fordulat ment vég­be, Délen viszont az amerikai imperialisták ^.bábfiguráik“ vé­delmében szembefordultak a ko­reai nép akaratával, és lénye­gében kettészakították az or­szágot. Huszonnyolc évvet ezelőtt, 1950. június 25-én azonban is mét lángba borult a Koreai-fél­sziget. A szöuli rendszert az amerikai és más intervenciós csapatok támogatták. A fiatal Koreai Népi Demokratikus Köz társaságtól ez a több mint há­rom évig tartó háború óriási erőfeszítéseket követelt. A népi Korea azonban a szocialista kö­zösség segítésével megvédte te rületét, valamint a népi demok­ratikus rendszert. 1953. július 27-én Panmindzsonban a harco­ló felek aláírták a fegyverszü neti egyezményt. Azóta a távol-keleti félszige­ten két ellentétes irányú fejlő­désnek lehettünk tanúi. Észa­kon a közelmúltban teljesítet­ték a hatéves tervet. Az új fém- kohászati bázisok segítségével jelentősen megnövekedett az acél- és cementgyártás. A villa­mosenergia-, a vegy- és a gép­ipar fejlődése is számottevő. Oj erőműveket és vegyipari kombi­nátokat építettek. Korszerű vá­rosok születtek Anzsu és Dél- Csongzin körzetében. Dél-Koreá- ban változatlanok maradtak a tömegeket sújtó gondok, és nem változott az a politika sem, amely fő akadálya a kettésza­kadt ország egyesítésének. Az amerikai támogatást élvező rendszer urai hatalmuk fenntar­tására gyakran nyúlnak? a há- líorús hisztériakeltés eszközé- hez. A népi Korea szocialista épí­tőmunkájával, a mesterségesen kettészakított félsziget békés egyesítésére, a feszültség csök­kentésére tett javaslataival mind nagyobb nemzetközi te­kintélyt vívott ki. Az ENSZ-kör- gyűlés 30. ülésszakán határo­zatba foglalta az amerikai csa­patok kivonását Dél-Koreából. Ám ezt a határozatot az Egye­sült Államok még mindig nem teljesítette. így továbbra is a koreai feszültség fő forrása és az ország egyesítésének legna­gyobb akadálya az amerikai csapatok jelenléte Dél-Koreá- ban. Jimmy Carter az amerikai el­nökválasztási kampány során ígéretet tett, hogy megválasz­tása esetén kivonják Dél-Koreá­ból az ott állomásozó több mint 40 000 főnyi amerikai katona­ságot. Ám ígéretét — szokásá­hoz híven beiktatása után je­lentősen módosította: az ame­rikai szárazföldi erőket fokoza­tosan, négy-öt év alatt vonják ki Dél-Koreából, a szárazföldi erők kivonásával egy időben pe­dig megerősítik a térségben ál­lomásozó amerikai légi és ha­ditengerészeti egységeket, s tíég nagyobb támogatást adnak a dél-koreai hadsereg fejlesz­téséhez. Carter elnök a csapat- kivonás elodázásával önmaga kétszínűségét leplezte le, hi­szen védelmébe vette azt a szöuli rezsimet, amely iskola^ példája az alapvető demokrati­kus szabadságjogok semmibe­vevésének. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küzd az ENSZ-ha- tározat megvalósításáért. A fe­szültség csökkentésére tett kez­deményezései élvezik a Szovjet­unió és a többi szocialista or­szág támogatását. Csehszlová­kia erejéhez mérten mindig se­gítette a függetlenségéért küz­dő népi Koreát, és most is az ország békés egyesítéséért har­coló KNDK mellett áll. —yb— Aggodalom Japánban (ČSTK) — A japán—kínai „barátsági és békeszerződés“ megkötése aggodalmat váltott ki a japán közvéleményben. A japán lapok kommemtárokban foglalkoznak a dokumentum je­lentőségével az ország jövője szempontjából, és aggodalmu­kat fejezik ki a szerződés azon cikkelyével kapcsolatban, Kommentárunk 1978 VIII. 15. N emzetközi bonyodalmak­kal tűzdelt zavaros ösz- ázeeskiivési ügy: a parlamenti elnök leváltása; a török közös­ség javaslatának elutasítása, majd a Kiprianus-Ecevit csúcs- találkozóra tett ciprusi indít­vány elvetése — ezt hozta 1978. nyara a földközi-tengeri sziget- országnak. Valamennyi történés lényegében folytatása a másik, a négy évvel ezelőtti júliusi tragédiának, az athéni ezrede­sek által inspirált puccskísér­letnek, illetve az azt követő tö­rök inváziónak. Az elmúlt négy év nem ho­zott semmiféle érdemi változást, és valójában nem hozta meg a kívánt eredményt azoknak a ha­talmaknak sem, amelyek dön­töttek a szigetköztársaság sor­sáról. A NATO sem elégedett, hiszen a szigetet kettészelő Attí- la-vonal nem más, mint a két NATO-szövetségest elválasztó — és szembeállító — demarkáicós vonal. Ez változatlanul forrása az ellentéteknek. A válság vesztese azonban természetszerűleg a ciprusi nép, a ciprusi államiság. A maka- rioszi külpolitikára hivatkozó nicosiai vezetés mindmáig jot­tányit sem jutott előbbre: nem tudott megbirkózni sem a kö­zösség-közi ellentétek újabb és újabb hullámveréseivel, sem pe­dig a ciprusi ügyekbe folyamato­san „belebeszélő“ nyugati ha­talmak praktikáival A mozdulatlanság ugyan se­gíti Ankarát abban, hogy fegy­verrel szerzett pozíciójának a véglegesség látszatát kölcsö­nözze — de valójában aligha érdeke az, hogy a feszültség a szeretnének a katonai szövet­ség délkeleti szárnyán. Biztonsági tanácsi határozat is született a válság rendezé­sére. Ez a közel-keleti genfi konferencia mintájára egy tá- gabb garanciarendszerben látja megoldhatónak a kérdést: az érdekeltek és a Biztonsági Ta­Ciprus baljós nyara jelnlegi hőfokon maradjon. Bo­nyolultabb a helyzete Athénnak — hiszen Görögország hagyo­mányosan a ciprusi görögség „anyaországának“ tartja magát — épepn' ezért a görög ciprió- ták bizonyos várakozással, re­ménykedéssel tekintenek At­hénra. A görög kormányzat óva­tos: kerüli a kudarcok megis­métlését, éppen ezért nem gyártja sorozatban az olyan ja­vaslatokat, amelyek ugyan fel­lelkesíthetnék a ciprusi görögö­ket — de Ankara figyelemre se méltatná őket. Már évek óta a rendezést sürgeti különböző eszközökkel Washington és London is: mind­kettő a NATO égisze alatt ki­munkált és végrehajtott rende­zés valamilyen formáját szor­galmazza. Várakozásaik a NATO elvárásai: csendet és rendet nács állandó tagjainak közre­működésével, esetleg a részvevő államok körének további — mérsékelt — bővítésével. A kö­zel-keleti békekonferencia sor­sa azonban óvatosságra int; a nemzetközi ügyek intézésének effajta mechanizmusát Washing­ton nem kívánja meghonosíta­ni, s mindent megtesz a lejára­tásáért. Helyette a már a Kö­zel-Keleten is megfeneklett „kis lépések“ politikájához folyamo­dik. Az egyik „kis lépés“ ötleté­nek szerzője látszólag a ciprusi török közösség vezetője, a tör­vénytelenül kikiáltott ciprusi török szövetségi állam „elnö­ke“, Rauf Denktas. A javasolt kis lépés Famaguszta kikötővá­rosra és az onnan elmenekült 35 ezer görög visszatelepítésére vonatkozik. Eszeirnt a görögök repatriálása után közös görög- török közigazgatást hoznának létre. Kiprianu elutasította a ja­vaslatot, átlátva, hogy az elfo­gadhatatlan elgondolást az „amerikai külügyminisztérium kezdeményezte“, s annak célja nem más, mint a „sziget 40 szá­zalékát megszálló török uralom törvényesítése“. Az átlátszó ja­vaslat egy másik célja, hogy Denktast Kiprianuval egyenran­gú tárgyalópartner pozíciójába juttassa, vagyis elismertesse azt, hogy a ciprusi állam már a múlté, csak az állam romjain osztozkodó-marakodó közössé­gekkel lehet tárgyalni. A finom manőverek, a politi­kai intrikák szövevényes szálai azonban mintha nem vezetné­nek sehova Az alapvető hatal­mi képletet nem érintik, a fe­lek pedig alig mutatnak olyan kompromisszumkészséget, amely az elvi igazságok és jogos sé­relmek hangoztatásán túlme­nően a megegyezés útját való­ban egyengethetné A ciprusi ká­tyú manapság már úgyszólván az összes érinttettet nyugtala­nítja. Ügy látszik, hogy a NATO, Washington, Athén és Ankara egyaránt képtelen kilábalni a közösen keresett bajból. 1978. nyarán tovább sűrűsöd­tek a baljós, nyugtalanító je­lek Cipruson KRAJCZÁR IMRE amelynek nyílt szovjetellenes jellege van s csupán Peking egyeduralmi érdekeinek’' felel meg. Tomio Nisizava, a japán Kommunista Párt Központi Bi­zottsága Elnökségének aieutiöke a szerződés aláírásával kapcso­latban megállapította: minden­ki tudja, milyen célokat követ Kína „a hegemonizmus ellen való fellépésével“. A japán — kínai szerződés megkötését elő­készítő megbeszélések során sok vita folyt e kérdésről, mi­vel ez a jövőben befolyásol­hatja a japán külpolitikát. Csaknem teljes bizonyosság­gal várható, hogy Kína az em­lített tézissel Japánra nyomást akar gyakorolni, hogy még éle­sebb szovjetellenes álláspont­ra helyezkedjen — írja az Asahi című napilap. A Szánkéi Sinibun című na­pilap figyelmeztet arra, hogy a szerződés előkészítése során a japán nép véleményét tel­jesen figyelmen kívül hagyták. A most megkötött szerződés Japán szempontjából szeren­csétlenség kezdetét jelenti, hangsúlyozza a napilap Carter nem derűlátó (ČSTK) — Carter amerikai elnök interjút adott az II S News and World Report című amerikai hetilapnak. Többek között kijelentette, hogy 1980- ba,n ismét indul az elnökvá­lasztáson, habár mint mondot­ta, „még túl korai“ a jelölés­ről beszélni. Carter beismerte, hogy „nincsen ok optimizmusra az inflációt illetően“. Szerinte az infláció csak a jövő évtől csökkenthet.

Next

/
Thumbnails
Contents