Új Szó, 1978. augusztus (31. évfolyam, 210-240. szám)

1978-08-08 / 217. szám, kedd

A a elmúlt hét végén már ország- szerte kedvezett az időjárás, mindenütt arattak. A keletszlovákiai kerületben húsz szovjet kombájnos is segédkezik a termés betakarításában. Két olyan mezőgazda sági üzemet látogattunk meg, ahol kárpát-ukrajnai vendégkombájnosok is dolgoznak.

A bodrogszerdahelyi l Streda mid Bodrogom) Csehszlovák—Szovjet Barátság Állami Gazdaság gabonaföldjé- in harmincnégy kombájn arat, közöttük a Gáti Magtermesztő Szovhoz egyik SZK 5-ös kombájnja is vágja a a búzát Borsiban.

— Tőlünk Kosely Gábor viszonozza ezt a segítséget a baráti szovhoz ga- bonaföldjein — mondja Stefán Miklós mérnök, a gazdaság igazgatója, aki örömmel számolt be arról is, hogy egyre kevesebb az aratnivaló a kalászosokkal bevetett 2600 hektáron.

Szombaton és vasárnap a Prefa üzem, valamint a ikőbánya dolgozói is segítettek a termés begyűjtésében.

Az igazgatóval megtekintettük a borsi részlegen folyó aratást. Amikor Szovjet kombájnosok a trhovištei Csehszlovák—Szovjet Barátság búzatáblán

ban, és a lkárolyudvari részlegen ösz- szebarátkozott Molnár Barnával. Már előre örül a találkozásuknak.

— Szívesen járunk ide, mert úgy érezzük magunkat barátaink között, mint odahaza. Megírhatja ezt is, — mosolygott felém Lizák Tibor, amikor elbúcsúztunk.

Ojból felzúgtak a gépek, a fiatalabbik szovjet ikombájnvezető leszólt a gép nyergéből.

— Jöjjön el úgy tíz nap múlva, akkor majd a teljesítményről is beszámolhatunk.

A hat gabonakombájn egymást követve folytatta munkáját, csépelte a v megdőlt búzát, mi pedig következő állomásunk felé vettük az irányt. ✓

A trhovištei Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz-ben az aratók éppen egy útszéli almafa alatt ebédeltek. A három SZK—5-ös kombájn azonban dolgozott, a segédkombájnosoik aratták a búzát a Liesková parcellán.

Pavol Danko, a szövetkezet ellenőrző bizottságának az elnöke húsleves- sel, burgonyával körített rántott sertéskarajjal, uborkasalátával kínálta a „vendégeket“. Az uzsgorodi járásból érkezett kombájnosoknak Ízlett a kiadós ebéd. Közben a friss, hűtött ásványvíz is megérkezett. Ennek volt a legnagyobb keletje. A szovjet kom- bájnosok munkaszerető emberek, így nem sok időt töltöttók az ebédeléssel. Néhány szót váltottak még Michal Kuruc mérnökkel, a szövetkezet főagronómusával, mielőtt újból elfoglalták volna helyüket a gépeken.

— Nagy kár, hogy nem jöttek valamivel korábban, — mondta Kuruc elvtárs. — A járásunkban arató tíz szovjet kombájnos brigádvezetője, II- ja Riscsák járt itt, közölte velünk az első két és fél nap munkaeredmé- nyeit s a verseny győzteseinek jutalmat adott át. ,

— Ki volt a győztes? — érdeklődtünk.

— Simon elvtárs az első, közel hetven tonna terményt csépelt ki. A második helyezést Földházy János érte el, ő is Itt arat nálunk, erre büszkék vagyunk.

Gratuláltunk a verseny győzteseinek. Simon Pál és Kiss Bálint legszívesebben már felváltotta volna a gépek nyergében ülő segédeket. Kérésünknek eleget téve még röviden elbeszélgettek velünk, elmondtáik, hogy az uzsgorodi Nemzetek Barátsága Kolhozból érkeztek.

— Én harmadszor vagyok itt — mondta Simon elvtárs. — Nem vagyok már fiatal, de nagyon szívesen jöttem ide, hiszen Itt is barátok között dolgozom. Otthon már befejeztük az árpa aratásál, s ha ebben a szövetkezetben végzünk, valamelyik északabbra fekvő járásba megyünk segíteni.

Kiss Bálint jót húzott az ásványvizes üvegből, aztán ő is megszólalt.

— Ügy járok ide, — mondja — mint haza, hiszen a közeli Bajánhá- zán születtem. Már az ötödik nyáron aratok ebben a járásban. Szívesen jövünk, hiszen példás ellátásban van részünk, barátokként kezelnek bennünket. . A munka azonban elég nehéz, mert megdőlt a termés.

— Sajnos, a mi határunkban a termés közel negyven százaléka ilyen — jegyezte meg Kuruc mérnök. — Ä száz hektáros Kerinová parcellán húszán kézi kaszával vágják a termés egy részét. Néhány helyen annyira megdőlt a gabona, hogy géppel nem lehet aratni. Learatjuk, ahogy lehet, mert igen jó hozam mutatkozik.

A kombájnosok közben váltottak, a segédvezetők is ebédhez ülnek az almafa alatt. A három SZK—5 ös pedig folytatja az aratást.

/ KULIK GELLERT

xM

1978. Vili. 8.

5

Jól halad a betakarítás az Ipoly völgyében

Naponta 100 hektárral fogy az aratnivalő

„Arassunk szem veszteség nélkül, segíts te is az aratásban!“ — olvasom e napjaink legfontosabb munkájáról tömören megfogalmazott gondolatot az ipolysági (Saliy) Vörös Lobogó Efsz gépesítő központjának bejáratánál. Bartos Lajos agro- némus, az egyesült szövetkezet ipolysági és tesmagi (Ttsmák) határának felelőse éppen akkor érkezett a határból. Csak éppen annyi időre, hogy az üzemi konyhán megebédeljen, néhány észrevételt megbeszéljen az Indulni készülő Csernák Béla főngronómussal, de ha már ott vagyok, nekem is szentel néhány percet.

— Szövetkezetünkben a gabona aratását 1060 hektár területen július 23-án kezdtük meg öt saját kombájnunkkal — mondja, miközben jegyzeteiben lapoz. — A 400 hektár árpa aratását már befejeztük, s örömmel állapítjuk meg, hogy a tervezett 40 mázsánál 5—6 mázsával többet értünk el hektáronként, de 50 hfktáron 57 mázsás átlagot is elértünk.

— Jelenleg 15 kombájn a búzát vágja, naponta mintegy 100 hektárról takarítjuk be a termést. A tervezettnél itt is jobbak a hozan.ok, az átiflg 48 mázsa ktLül vár- ha ó.

— Honnan érkeztek a kisegítő kombájnok?

— Kombájnosaink: Miso

Lajos, Bondor József, Guglis István, Tóth Károly, Deák István a Felsőszemerédi (Horné Semerovce) Gép- és Trak toró 11 omásról, va la m i nt Zvoienból kaptunk segítséget. Ostí nad Labemból egy 12 fős arató-szállító komplett brigád érkezett, de van itt két kombiijn a helyi mezőgazdasági iskolából is Kurtin Emil, Orem István, Koháry Sándor és Pásztor Fái kombájnossal a „nyergében“.

— Milyen a gabona, hogyan halad az aratás?

— Komolyabb probléma nincs, mindössze mintegy 10 százaléka dőlt meg a gabonának, így a kalászemelőkkel is ellátott kombájnok lényegében zavarmentesen dolgozhatnak. De jó munkát is végeznek. Ezt igazolja a Pavlovics István és Dancsó Sándor irányította ellenőrző csoport is, amely megállapította, hogy szemveszteség szinte nincs is a gépek után. A gabona nedvesség- tartalma is kielégítő, de ha rosszabbodna a helyzet, BS- 6-os szárítónk készen áll a „bevetésre“. Tárolási gondjainkat megoldotta a 90X24 méter alapterületű, korszerű magtár, s természetesen az is könnyíti munkánkat, hogy a felvásárlásra is folyamatosan szállítjuk a gabonát.

— Győzik a szalma betakarítását?

— Felszerelésünk aránylag jó: 12 felszedőkocsi és négy prés dolgozik ezen a munkaszakaszon. Nagy figyelmet fordítunk arra, hogy a szalma jó minőségben kerüljön a tárolókba, mivel a még szabályozatlan Ipoly rétjeink nagy részét használhatatlanná teszi, s a jó minőségű szalma enyhíti esetleges takarmánygon-lja- inkát. Jelenleg a tesmagi Patakköz dűlőben Németh Tibor, Rádi Gusztáv és Szlú- ka Pál bálázza az árpaszalmát. Segítségükkel eddig közel 180 hektárról takarítottuk be a szalmát.

Az idei aratással kapcsolatban elmondhatjuk, hogy a kisebb üzemzavarok, problémák ellenére jól halad a gabona betakarítása. Szervizkocsink állanlonn készenlétben áll, hogy a helyszínen gyorsan hliávolí t hassa a hibát. Jel in'ősén segíti a munkát az is, hogy az aratási bizottság naponta veszi számba az ered mén veket, vitatja meg a problémákat. Az aratásban résztvevőkkel minden reggel ismertetik előző napi teljesítményüket, ami ösztönzőleg hat további munkájukra. Ezenkívül hetente két alkalommal megjelenik az Aratási Híradó is, amely részletes helyzetképet ad az aratásról.

BrtjTÜS JÁNOS

Aratásban szilárduló baráti kapcsolatok

A KELET-SZLOVÁKIAI SÍKSÁGON SZOVJET KOMBÁJNOSOK IS SEGÉDKEZNEK A GABONA BETAKARÍTÁSÁBAN

Bartos Lajos agronómus Németh Tiborral, a szalmapréseli) cső port vezetőjével megbeszéli a további tennivalókat

Dolgoznak a szalmaprések a Patak köze dűlőben

{A szerző felvételei)

Ízlik a tízórai Lizák Tibornak f kalap nélkül) a borsi részleg aratóinak társaságában

kiértünk a 23 hektáros búzatáblához, az öt E—512-es és a szovjet SZK—5-ös kombájn éppen leállt, s vezetőik a kicsépelt szalmára telepedve jóízűen fogyasztották a tízórait, melyet a csinos Habura József né hozott ki részükre. Alkattanunk nyílt szót váltam a mun ka szünetet tartó kombájnosok- kal, A Gáti Magtermesztő Szovhoz, a Spišská Nová Ves-i járásbeli jamníki szövetkezet és a helybeli gazdaság kombájnosai közül kí szlovák, kí magyar, vagy éppen ukrán nyelven beszélt, de megértették egymást.

— A munkában is „szót értenek“ — jegyezte meg Tóth József, a gazdasági részleg agronómusa. — Elégedett vagyok a munkájukkal, pedig nem könnyű .itt az aratás, megdőlt a növényzet, csak az egyik oldalról lehet vágni.

Letelepszem a szovjet kombájnosok mellé, s a munka felől érdeklődöm.

— Elég nehéz itt a munlka — vélekedik a berehovól járásból érkezett Lizák Tibor szovjet kombájnos, mert csaknem a földön hever a termés. Helybeli barátaink javaslatára leszereltük a kalászemelőt, így jobban megy a munka.

— Az E—512-esek gyorsabbak, de felvesszük a versenyt velük — vette ál a szót Jarov BéJa segédkombájnos. Mindketten magyar nemzetiségűek.

Lizáik Tibor elmondta, hogy ő tavaly is aratott a szomszédos határ-