Új Szó, 1978. augusztus (31. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-07 / 216. szám, hétfő
Ülök a helyemen, dolgozom, Egyszer csak odajön hozzám Nyeumitov és azt mondja: — Hallottad? Ágin unalmában készített egy hordozható elektronikus számítógépet. Olyan, mint egy írógép, de nincsenek billentyűi és tranzisztoros. AEN-1 — ez a neve. Agin-rendszerű Elektromos Násznagy. Betáplálta a gépbe az összes hajadonok és nőtlenek adatait, most majd lesz a sok esküvő egymás után Koliskin már -el is vette Lencsokát, ma pedig ... Megkérdem: — És az én adataimat miért nem táplálta be fi gépbe? Nyeumitov elcsodálkozott: — CsakugyanI Elfelejtette, hogy te is nőtlen vagy. De hát ezen rögtön segítünk . Azt mondom: — Nem kell, hiszen csak tréfáltam, Nincs rá szükségem. Én nőtlen állapotban is kitünően érzem magam. Nyeumitov e szavak hallatára dühbe gurult és rám kiáltott: Kopócs Tibor illusztrációja — Akkor ne nősülj megl Nem kényszerít rá senki. De azért érdekes lenne megtudni, hogy az itt dolgozó hölgyek közül ki az, aki leginkább hozzád való.... Végül is beadtam a derekamat. Elmentünk Aginhoz. Nyeumitov megkérdi:’ — öt betápláltad? Ágin azt válaszolja: — Nem — Hogy lehet az?l — ütközött meg Nyeumitov. — Hiszen ő is nőtlen. Megsértődik. Ágin azt mondja: — Miért sértődne? Inkább töltse ki ezt a kérdőívet. Nekem teljesen mindegy. Én bárkinek az adatait betáplálhatom... Visszatértem a helyemre és unalmamban hozzáláttam a kérdőív kitöltéséhez. Először a szokásos kérdésekre kellett felelni: vezeték- és keresztnév. Idegen nyelvismeret. Iskolai végzettség. Aztán az intim kérdések következtek: hajam színe, szemem színe. Milyen nők tetszenek nekem: teltebbek vagy karcsúk, rosszak vagy jók, okosak vagy buták. Tudok e főzni es ha igen, mit? Az autóbuszban átadom-e a helyemet minden nőnek, vagy csak a fiataloknak és szépeknek... A kérdőív vagy ötven kérdést tartalmazott. Legjobb tudásom szerint feleltem valamennyire. Két nap múlva Ágin közölté velem: — Akit a sors önnek szánt, nem más, mint.,*) Szolja Polikarpuvna Korovics-Korovina. — Az melyik? — kérdem. — Aki ott ül az ablaknál, a tervezési osztályon. Olyan lófejjel... — Es mit kezdjek én egy olyan lófejü nővel? — kérdem. — Nem ň a lófejü. A táskáját díszíti egy lófej. Maga a lány egyébként nagyon helyes... — feleli Ágin. Ágin eltávozott, én pedig nem tudok nyugodtan dolgozni. Rágyújtottam. De csak nem tér vissza a nyugalmam. Akkor elhatározom, hogy megnézem ezt a nőt. Csak megnézem 1 Odamegyek. Nézelődöm. Valóban helyes. A haja vöröses. Szeme kék. Az alakja jó... Egyszer csak ott termett Nyeumitov. Azt kérdi: — Hát te mit csinálsz itt? , Zavarba jöttem, hebegve válaszoltam: — Pihenek. — Gyere — mondja —, pihenjünk együtt. És odlökdös a lány asztalához. Én ellenkezem, de csak egy egész kicsit. — Szofja Polikarpovna — mondja Nyeumitov —, a barátom sürgős dologban szeretne beszélni magával. A lány rám nézett, elmosolyodott és így szólt: — Kérem, parancsoljon ... Még inkább zavarba jöttem, elpirultam, dadogni kezdtem: — Borja vagyok. — Én pedig Szonya. Nos? — Izé — mondom — nagyon szép név. Volt egy nénikém, azt is így hívták. Én mondom ezt és mégis úgy érzem, hogy nem én mondom, de abbahagyni sem tudom. Nyeumitov beleszól: — Csak beszélgessetek, én megyek. Sok a dolgom. Elment, én pedig elhallgattam. Hallgatok. A lány is hallgat. Én nem tudom a nőket szórakoztatni. Ezért is maradtam nőtlen. Végül feltaláltam magamat és azt mondom: — Nagyon örülök, hogy megismerhettem. A viszontlátásra. A lány visszatart és azt kérdezi: | — Mit csinál ma este? — Semmit — felelem. — Akkor menjünk moziba, jó? Valami külföldi filmet adnak ... Mozi után sétáltunk egyet... Rájöttünk, hogy sok a közös vonásunk. Vannak közös ismerőseink. Nekem is közös telefonom van a szomszédokkal és neki is. Azonos szórakozásokat is kedvelünk. S ha két embernek ennyi közös adottsága van, azok gyorsan összemelegednek. Fél év múlva ott az esküvőnk. Két egyszobás lakásunkat kicseréltük egy kétszobásra. Szonyecska az Agonyokból kivágott egy fényképet, amely egy elektronikus számítógépet ábrázolt és kiakasztotta a hálószobában. Tegnap meg odajön hozzám Ágin és azt mondja: — Tévedés történt. A gép rosszul volt beállítva. Magának Lenocskát kell feleségül vennie, Koliskin- nak pedig ... Elállt a szívverésem, úgy éreztem, valami gombóc akadt el a torkomban. Rákiabáltam: — Köpök én a maga masinájára. Semmiféle tévedés miatt nem engedem át a feleségemet senkinekl Zilált lelkiállapotban érkezem haza és mindent elmondok Szonyecskának. 0 csak nevet és azt módja: — Nyugodj meg, drágám. Nem vesz el engem tőled senki sem. Annál is inkább, mert az egész tréfa volt. Nincs Aginnak semmiféle masinája. Hogyhogy nincs? — kérdem. — Hát a kérdőív? — Azt én állítottam össze. Láttam, hogy ott jár- kel körülöttem egy szimpatikus nőtlen férfi. Elhatároztam, hogy boldoggá teszem őtl... Most aztán igazán nem tudom, kinek köszönhetem a boldogságomat: a masinának vagy Szonyecskának? SÄG1 TÖTH TIBOR fordítása Az oroszlán pillantásai Egy aforizma szerint a férfiak tapasztalatból alkotják a rosszat és csak képzeletből a jót, míg a nők épp fordítva: tapasztalatból a jót s képzeletből a gonoszt. Ilyenkor, márciuska ajándékozás idején ugyan melyikünk nem érezné udvariatlanságnak perbe szállni ezzel az állítással, még ha paradoxnak érzi is? Nekem azonban egyébként nem esik nehezemre elismerni, hogy az irodalomba épp azt kell mindig hozniok, amit csak ők hozhatnak, sajátos érzékelésük által, s mindig ostobának és nyeglének éreztem azt a kifogást, hogy valamely elbeszélésen érződik a női kéz nyoma, másszóval, hogy nem eléggé férfias. Sőt: nem eléggé szexuális. Ilyenkor elképzeltem, hogy egy Aphrodité-kiadó ezzel ad vissza egy háromkötetes regényt egy zengő hangú, szakállas prózaírónak: kiváló munka, de sajnos eléggé nőies: érzik rajta a hímpor... No, de mielőtt végképp tréfára vennők a dolgot, forduljunk például egy olyan bölcshöz, aki a szerelmi élet dolgában eléggé konzervatív volt (persze, miután Ö maga túl volt már egy sereg gyönyörű hódításon), s nemcsak a szerelmi bájitaltól féltette a nőket, hanem még a közönséges fűszerek élvezetétől is, amely úgymond fölajzza és erotikus képzelgésre csábítja a lányokat s a férjes asszonyokat. Ez a bölcs — hiszen tudjuk — Tolsztoj maga. És íme még ő sem oly szigorú az alkotó nők megítélésében. Naplója szerint például a szépirodalmi műnél legfontosabb a szerző lelke; emiatt a középszerű jrások közül azok a jobbak, érdekesebbek, amelyeket nő írt. A nő ugyanis hébe-korba felszínre tör, felfedi lelkének legrejtettebb titkát — és éppen ez kell: az olvasó latja, hogy igazán szeret, bár úgy tesz mintha másvalamit szeretne; miközben a szerző ír, mi, olvasók a mellére tapasztjuk a fülünket, hall- gatózunk és azt mondjuk: lélegezzék! Ha zörej van, az kiderül. A nők nem tudnak titkolózni, a férfiak azonban kitanulták az irodalmi fogásokat, és észre sem lehet venni az embert a modorosság mezében: csak azt tudjuk róla, hogy ostoba; de hogy mi van a szíve mélyén, azt nem látni. De íme mondd még egyéb érdekességet is a nőkről Lev Nyikolajevics Tolsztoj: a női jellem sajátossága az — állítja —, hogy csak az érzés irányítja, a gondolat .pedig csupán szolgálja az előbbit; felfoghatatlan fámára, hogy az érzést a gondolat alá kell rendelni... BÁLINT TIBOR Könözsi István felvétele MŰFORDÍTÓINK MŰHELYÉBŐL Emil Boüeslav Lukáč Ma vagy Egyre megy, hogy ma vagy később. Oly gyászos a perc, a végső. Mi jnost pezsgés és élet, végül a sírba tér meg. De nem öli meg a sír sem azt, mi bent lüktet a szívben: a szerelmet. Ö, hazám, legyél elnéző hozzám. Szív a csúcsok alatt Örökös a fagy fönt, fehér minden orom. Prométeusz-falak. Hó a Kaukázuson. Szív a csúcsok alatt, már fagy, dér csípte meg. Hó a Kaukázuson. Alatta szív, meleg. Zsákmány Barnászöld, szép szempár, mint az őzé, ragyog. Istennő, légy kegyes, adj még néhány napot. Üreg farkas áll itt. Vár, hogy megszerezze még ezt a zsákmányt. Aztán akár menne ... FÜGEDI ELEK fordításai Jan Ponican Szeretni Bolyhos pihe, nyirkos pihe lám, az arcunkra tapad. Fenyeget a téli ablak, jégrózsát fog teremni. Befoghatnak a jégfalak, fújhat a szél szilaj dühvei, úgy is lehet, akkor is kell szeretni. Bolyhos pihe, nyirkos pihe, ha megdermedsz, fel is engedsz. Lehervad a jégvirág is, el fogjuk majd Nem sajnálom azt a percet, amely gyorsan tovarepül. Fülembe a szél hegedül: Szeretni! feledni. Séta Akácvirágos dombhajlatok. Miért, fúf szivem, miért sajog? Azért fáj, azért, mert, magam vagyok. Akácfürtöt letört ágról, hulló hímport a virágról, lelkem üdvét s oltliatatlan vágyam, vajon kinek adjam? Kinek adjam? Utolért az ég haragja: szárnyas felhők feketéllnek s eső zúdul a nyakamba. DÉNES GYÖRGY fordításai K141] 1978. VIII. 7.
