Új Szó, 1978. augusztus (31. évfolyam, 210-240. szám)

1978-08-04 / 213. szám, péntek

Vándor, menj tovább! „All az ember mezítláb, áll ez az ember a parázson. Lépne és moccanatlan. Nézzük: vasöv derekán, s ehhez forrasztva acéllánc — köti erővel a röghöz\. All az ember izzó parázson .. (Varga Imre: Ember a földön Lipcsey György faragványa, a Feudalizmus alá) 1. öt éve, amikor először talál­koztam szobraival, ez a mély tragikummal teli alkotás még nem létezett. öt éve hangja lágyabb, for­mái • simulékonyabbak voltak, szobrai a fába vésett nyugal­mat, elégedettséget, időseink megfáradt, de nyugodt kifeje­zésformáit tükrözték. Akkor, öt éve azt hittem, hogy a vésőt tartó kezek ere­sek és érdesek az élet meg­annyi megpróbáltatásától, al­kotó szelleme kiállta az embe­ri kiismerhetőség csaknem végtelennek látszó iskoláját, hogy látóvilága, tapasztalata egy élete delét élő ember látó- világa, tapasztalata. Lipcsey György akkor tizen­nyolc éves volt. A Feudalizmus alkotójának mai szobraiban állandó feszült­ség olykor riadtság vibrál. A csallóközi ember mély tekin­tetű szemei, barázdált homlo­ka, kezei, körme szögletei fe­lejthetetlenek maradnak mind­azok szám'ira, akik ezeket a vonásokat akár csak egyszer is látták. Műhelyében békésen megfér az öreg halász töprengése a gyermekét féltve ölébe záró anyáéval, r. jégverés után szoro­san egymáshoz simuló alakok kétségbeesése a botjára tá­maszkodó idős vándor optimiz­musával, a jajveszékelő árvíz­károsultak irtózatos halálfélel­me Kukorica Jancsi békés me- ditálásával. A dunaszerdahelyi (Dun. Streda) érettségi után követ­keztek a várakozással teli évek. Az első felvételin, a Rra- tislavai Képzőművészeti Főis­kolán még mint fiatal tehet­ség, fehér ingben jelent meg. A többi három alkalommal már egyre ismertebb volt számára a felvételizés módja — a két- három napig tartó tehetség­vizsga, a másfél napig tartó gipszöntés egy megadott témá­ra, ezt követte a kétszer fél napig tartó tehetségvizsga: a szabad, illetve adott téma fel­dolgozása. Minden vizsga után aktív alkotás a következő fel­vételiig. Majd következett Prá­ga. Kétszer. Másodszor 1978. január 28-án. Ekkor még csak választ sem kapott. 3. A felvételizések időszakában letette faragásból a különbö­zeti vizsgát a Bratislavai Jpar művészeti Központban. Ezután egy ideig restaurált. — Most a dunaszerdahelyi Népművelési Otthonban dolgo­zom, mint képzőművész. F.z az m Naponta öt-hat órát farag (Gyökeres Jenő felvétele) első műszakom. Itthon követ- kezik a második, az öt-hat órán át tartó faragás. Az előtanulmányokat rajz követi, ezt pedig a megfelelő fa kiválasztása a már sok éve szárításban levők közül. — Hogyan készítem elő a fát? Először is megfelelő arányban szétfűrészelem, haját késsel vagy fejszével bevagdo- som, hogy a fal belseje leve' gőhöz jusson. A hasáb két vé­gét pedig zsiradékkal beke­nem, hogy csak lassan szárad­jon, különben a megmunkálás után megrepedezik. így szári- tóm évekig. Közvetlenül fara­gás előtt pedig felrajzolom a figura sziluettjét a fára és csak azután kezdem a vésést. Ahogy faragok, állandóan zsí­rozom az anyagot. Ez azért szükséges, mert a fa közepe állandóan dolgozik, tehát re­ped. A szobor mondanivalója pedig diktálja a megmunkálást módszert: kell-e csiszolópapír ral simára csiszolnom a felü letet, a vésőnyonwk véglege­sek maradnak-e. Utolsó simí­tásként bekenem az egész fe­lületet sellakkal. Egyedüli segítség: i kilenc­ven véső Az otthon meleg harmóniája, higgadt határozottsága, egész séges alapul szolgált Lipcsey Györgynek a magára találás éveiben és most is. Az anyai részről felkeltett általános ér deklődést kiegészítette az atyai ösztönzés a néprajz iránt. így került egy kéztörés­sel végződött focimérkőzés után György kezébe a darab fa, melyet késsel, borotvával formált meg. A megfáradt vándor azóta. is legkedvesebb munkája. És felfigyeltek a tehetségé­Számtalan elismerő oklevel tulajdonosa. Kilenc első- vagy fődí), számtalan emlékérem. Féltve őrzött újságcikk szá­mol be a žilinai csehszlovákiai gyermekkiállításon díjazott 12 éves Lipcsey György linómet­szetéről. 1973-ban Dubnicén megren­dezett XIV. szlovákiai képző- művészeti verseny fődíját kap­ta a Vietnami anya című szob­rával. Tavaly ugyanerre a verseny­re már három szoborral neve­zett be: a Jégverés után, Kuko­rica Jancsi és a Halász. A fő­díj ez alkalommal is az övé lett. A Nyitrai Mezőgazdasági Múzeum megvételre kérte a Jépverés után című szobrot. A Bratislavai Nemzeti Képtár ugyancsak. Tervek? önálló kiállítások. A közel­jövőben Nyitrán — a Mezőgaz dasági Múzeumban, jövőre Ko­máromban, majd egyebütt. Ez körülijeiül harminc szo­bor vándoroltatását jelenti. Csomagba kerül az első, A megfáradt vándor és az eddig utolsó Répareszelő. A többi pe­dig mintha ezt sugallná: Ván­dor, menj csak tovább! S. MAROSY ÉVA Egy járás kuMis élele Kulturáhs-népmüvelö munka a losonci (Lučenec) járásban Az áprilisban megtartott ja rási pártkonfereneia a CSKP XV. kongresszusának szellemé ben értékelte a kulturális-nép művelő munkát; megállapítod ta, iiogy a különböző szerveik és szervezeteik teljesítik a kongresszusi határozatokat. E téren is érvényesül a párt ve zető szerepe, ami természetes, hiszen a kulturális-népművelő munkában is a kommunistáik naik keli példát mutatniuk. Az illetékesek következetesen tö rekszenek arra, bogy a kultu­rális-népművelő munka mind magasabb színvonalon legyen, kielégítse járásunk lakossága nak szüntelen növekvő kultu­rális igényét. Az elmúlt évben számtalan különböző témájú előadást, beszélgetést szervez tünk; a különböző tanfolyamok nak, szemináriumoknak több­ezer hallgatója volt; sok-sok ember vett részt a kétszáz kút turális rendezvényen. Hasonló eredmények mutatkoznak az idén is. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek gondok, meg oldatlan problémák. Vannak pártszervezetek, amelyek még nem ügyelnek kellőképpen ar ra, hogy például a művelődési otthonokat hogyan használják ki. A kulturális népművelő munka elemzése nem egy eset ben csupán egyoldalú, csak bi rálatot tartalmaz a negatív je lenségekknl kapcsolatban, ahe lyett, hogy az illetékesek ha tékoriy intézkedéseket hozná­nak a fogyatékosságok meg szüntetésére, a hibák eltávolí­tására. örvendetes, hogy a kul turális dolgozók kétharmadá­nak megfelelő a szakképzett­sége, ugyanakkor különböző formákban állandóan gyarapít ják politikai ismereteiket. A pártszervek, a társadalmi szer vezetek és a kulturális intéz mények közötti kapcsolat meg felel a pártirányítási elveknek, az említettek minden fontosabb kérdést közösen vitatnak meg. Ez elősegíti járásunk egész te­rületén a kulturális fölemelke dést. Pártbizottságunk évente leg alább egyszer mélyebben elem zi a kulturális-népművelő mun­kát, konkrét intézkedésekkel járul hozzá színvonalának eme­léséhez. A kulturális területen dolgozó vezetőknek több mint a fele kommunista. Járásunkban százkilencvenöt szakkör és amatőr művészeti A felejtés kora? ANNIE LAURAN RIPORTKÖNYVÉRÖL Könyve mottójaként Annie Lauran a France Soire hírét idé­zi, mely szerint ezt a katona­sipkát, amelyet Hitler a bajor- alpokbeli rezidenciájában vi­selt, Münchenben a Hagyomány elnevezésű, katonai régiségek­kel foglalkozó német cég elár­verezi. A Führer horogkereszt­tel ékesított régi fejfedőjének, amelynek belső szalagján jól láthatók a kopás jelei, de iz- radtságfoltnak nyoma sincs rajta, tízezer frank lesz a ki­kiáltási ára. Nem kételkedem, hogy az árverezők alaposan felverték a sapka árát, de erről már nem szól a híradás. A Franciaországból deportált kétszázezer emberből körülbe­lül húszezer maradt életben. Harminc esztendő elmúltával Annie Lauran kutatni kezdi, mi­lyenné vált a deportálás azok emlékezetében, akik túlélték. Az írónővel együtt valljuk, hogy a hétköznapok lármájá­ban eltemetett borzadály köny- nyen feltámad és újra kitörül- hetetlen valósággá válik. A párizsi iskolában kiosztott kérdőívekre adott válaszok, magnón rögzített vallomások minden hamis hitet lelepleznek és egyöntetűen megvilágítják a fasizmus igazi jellegét. Ezért fontos ez a dokumentumjfjllegű gyűjtemény: a gyűlölködés ko­ra ugyan szerencsésen elmúlt, de a felejtés kora még nem jött el, a fasizmus ma is ele­venen él. Akad az elhurcoltak között olyan férfi, aki igyekszik ki­vetni magából a haláltáborban átélteket, ám éjszaka már nem ura a gondolatainak és ál­maiban még évtizedek múlva felmerül a borzalom. Üzleti ügyekben gyakran találkozik németekkel, és mindenfajta kí­nos érzés, feszély nélkül érint­kezni tud velük, de feleségé­vel egy étteremben ülve meg­lát egy férfit és a múlt egy­szerre feltámad: „Biztos va­gyok benne, hogy SS ... rosz- szul vagyok tőle, üljünk át egy másik asztalhoz, képtelen va­gyok itt maradni“. Vakrémület fogja el, kiveri a hideg verej­ték, s a magnószalagja ezt rög­zíti. „Elvben persze csak a nácik­ra haragszom, de mutass ne­kem egy németet, aki náci lelt volna, senki sem volt náci a mostani Németországban.“ Az asszony, aki mindent fe­lejteni akar, talán csak azért szabadul meg az éjszakánként visszajáró rSmektől, mert fér­jében türelmes hallgatóra akadt. A két örökbe fogadott gyerek őneki a halál feletti diadalt jelenti, a győzelmes életet, amelyben tevékeny tö­rődéssel részt veszf. Egy másik így vall: .. egyre hálásabb vagyok a Szovjetuniónak és annak a baj­társamnak, aki tizenkét évet töltött a táborban miattunk, én temettem el közvetlenül a fel- szabadulás előtt... Nekem el­hiheti, a kommunisták voltak a legjobbak, mindenkivel szo­lidárisak voltak, én nem va­gyok párttag, de tudom, hogy mi az igazság.“ Az a férfi, aki vérfürdők kö­zepette nőt fel, legfőb érték­nek szintén a deportáltak közti szolidaritást tartja, melynek kezdeményezői a kommunisták voltak. Örökké visszatérő refrén: a kommunisták magatartásából merítettek reményt. Helytállá­suk példázza, hogy ne legyen, ne lehessen többé népirtás. A magnóba mondott és a kö­tetben közlésre került vallomá­sok között néhánysoros jegyze­tek vannak: 12—15 éves fran­cia gyerekek megjegyzései. Némelyikük ostoba, mások éret­tebb gondolatvilágot éreztet­nek. „Csak a nagyon-nagyon öreg emberek tudják, hogy milyen rossz volt az az idő. Egyszer volt, hol nem volt, mint a me­sében ...“ — mondja kissé együgyűen egy tizenötéves ka­masz. Kötete befejező részében — A gyerekek ítélnek a címe — képet kapunk arról, milyennek látják a mai francia gyerekek Hitlert. Őrültnek, fajgyűlölő­nek, gyengeelméjűnek, aki — egykét példát kiragadok — azért deportálta a zsidókat, mert irigyelte értelmi képes­ségüket, mert a zsidók, partizá­nok, cigányok hitvány fajok, mert a világ ura akart lenni, mert a zsidók ölték meg a szüleit; gyűlölte a zsidókat, pe­dig az anyja zsidó nő volt. A szerző azonban más véle­ményeket Is idéz: „Higgadt volt és okos, csak­hogy túl messzire ment, az okozta vesztét. A mostani né­metek egy kicsit az ő rendsze­rében élnek, mert van abban jó is meg rossz is, mint min­denben ... El kell ismernünk, nagyon értett a haditervek­hez ... Művelt volt és agyafúrt.“ És ezen túl jön a nagy el­ismerés: „Hitler volt az az em­ber, aki kimentette az országot a zsidók kezéből... örökre be­véste nevét az emberek emlé­kezetébe azzal, amit a lakossá­gért és az orvosi kutatásért tett .. Nem érdektelenek ezek a miniinterjúk, amelyeket NSZK- beli fiatalokkal készítettek és nem érdektelen az a két és fél órás dokumentumfilm sem, ame­lyet Göbbels filmanyaga fel- használásával forgattak. Kide­rül belőle, hogy zűrzavar ural­kodik a fejekben, az új nyu­gatnémet nemzedék Hitler tet­teinek dolgában tudatlan és a tudatlanságot a félreértések hosszú sorát csak növeli, hogy a Nyugaton megjelenő könyvek java a Hitler korszakról elfo­gult, hamis képet fest. Annie Lauran riportkönyve okosan és sokoldalúan világít­ja meg a szenvedés korát és kimondatlanul is érezteti, hogy a felejtés korának nem jött — és nem is jöhetett — el az ideje. Talán csak azt hiányol­hatjuk, hogy nem vonja le a tanulságot: a rendszernek kel­lene megváltoznia ahhoz, hogy a fiatal fejekben fény, józaní- tó világosság támadjon. csoport működik. Legaktívab­bak a népi dal- és táncegyüt­tesek. Többjük, mint például a fülekpüspöki (Fif. Biskupice) Palóc, a Kokava nad Rimavi- cou-i Kokavan folklőrcsoport, a losonci (Lučenec) gépipari üzem táncegyüttese, a CSEMA­DOK füleki (Fiľakovo) helyi szervezetének férfi énekkara színvonalas műsorral képviseli járásunkat az országos szem­léken is. Eredményes munkát végez a losonci Poľana üzemi klubjának színjátszó csoportja, amely megnyerte a K. Sz. Szta- nytszlavszkij versenyt és az SZSZK Kulturális Minisztériuma is kitüntette. Szép eredmények­kel dicsekedhet a málenicel alapiskola bábjátszó csoportja, amely kerületi győztesként vett részt a žilinai országos feszti­válon. A kulturális népművelő mun­kában fontos szerepe van a könyvtáraknak, moziknak, üze­mi és szövetkezeti kluboknak, valamint a Nógrádi Múzeum­nak A járási párt konferencia ér­tékeléséből kiderült, hogy sok függ a következetes munkától és attól, hogy mennyire tudjuk kihasználni a tartalékokat, az emberek alkotókészségét, tehet­ségét, érdeklődését. Továbbra ts feladatunk, hogy elmélyítsük a párt vezető szerepét járásunk kulturális életében is; szüksé­ges. hogy növekedjék a kultu­rális dolgozók felelősségtuda­ta, hogy aktívabban léphesse­nek föl a kispolgári szemléle­tekkel szemben. Arra törek­szünk, hogy aktívan, helyes és bevált módszerekkel valósítsuk meg pártunk XV. kongresszusá­nak kulturális életünkre vonat­kozó határozatát járásunkban. TANKINA ISTVÁN, a losonci járási pártbizottság titkára EGRI VIKTOR KULTURÁLIS HÍREK • A finn nemzeti eposz, a Kalevala hatrészes színes té­véfilm változatát elkészíti a finn televízió. A sorozat for­gatását 1980-ban fejezik be. • Paul Klee svájci festő és grafikus verseit megjelentette a milánói Guamda kiadó. Az im­presszionista verseknek átütő sikerük van. • „Egy meg egy“ címmel közös filmet készít a svéd Er- land Josephson, Sven Nykvist, Ingmar Beirgman állandó ope­ratőre és a Bergman-filmek gyakori főszereplője, Ingrid Thulin, a megváltó szerelem mítoszának érvényességéről. • Szergej Bondarcsuk ren­dezte a Tolsztoj novellájából készült Szergej apó című szí­nes szovjet filmet; ő játssza a címszerepet is. • A III. nemzetközi kairói filmfesztivál szeptember 25-én kezdődik Kairóban. A nemzet­közi zsűri elnöke Alberto Mo­ravia lesz. • .Bülent Ecevit török mi­niszterelnök „Kivéstem a kavics fényét“ című verseskötetét, mely Ecevit két esszéjét is tar­talmazza, a stuttgarti Klett-Cot- ta-Verlag megjeilemtette. • Florint Gumiséi „London csillaga“ című oprettjét nagy sikerrel mutatta be a kolozsvá­ri Állami Magyar Opera. Mesé­je az angolok legendás hírű színészének, a cirkuszi bohóc­ból lett kiváló jellemszínész, Edmund Kean (1737—1833) éle­tének egyik színes epizódját eleveníti fel. • Milva olasz énekesnő leg­újabb nagylemezén Mikisz Theodorakisz dalaiból énekel. Theodorakisz maga is részt vett a felvételen. 9 Johann Gottfried Herder halálának 175. évfordulójára életművének ötkötetes kiadását jelenteti meg a berlini Aufbau Ver lag. • Rómában nagy sikerrel vendégszereipelt az emigráns chilei művészekből álló Teatro Campeis.ino együttes a La Gar- pa de Los Rasquachiss című színművel. A darab az Egye­sült Államokban élő színes bő­rűek tragikus életéről szól. • Pablo Neruda születésé­nek 74 évfordulója alkalmából műveiből válogatást jelentetett meg a madridi Seix Barral ki­adó. 1«Í7« VIII. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents