Új Szó, 1978. augusztus (31. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-31 / 240. szám, csütörtök
.Három kötetnyi bratislavai történet után a fiatal szlovák író, Ľuboš Jurík hosszabb prózai művel jelentkezett, melyben az 1968-as válság utáni emigrációt szándékozott ábrázolni. A mű azért érdemel megkülönböztetett figyelmet, mert az emigráció tematikája az egész csehszlovák irodalomban még fehér hollónak számít a válságos éveket felelevenítő ugyancsak ritka irodalmi próbálkozások keretén belül (l’luború utáni emigráns tarkasága), Lichner emigráns Helénája, a Dél-afrikai Köztársaságot megjárt Gibaláék és mások. A könyv cselekménye a bécsi menekülttáborban indul Zeman és társai megjelenésével, majd gyorsan váltakozó epizódokban beteljesednek 'a fentebb vázolt, egymás mellett futó emigránssorsok. Az utolsó képben a hazafelé induló Steiner búcsúzik a totális magányba és elzártságba bukott Hra- binától. A négy zsákutcába jutott sors közül Hrabináé a leg Xsa Untai ban Jegyzetek Ľuboš Jurík Emigránsok című könyvéről dek, Kot, Kopecký). Az emigráció művészi ábrázolása egyébként nem könnyű munka, ám ez nem csökkenti az olvasói és kritikai igényeket. jurík könyvében négy-öt töh- bé-kevésbé tipikus emigránssors fűződik össze. A harminc év körüli Lichner közönséges visszaeső bűnöző, kiskaliberű betörő, aki a törvény elől menekülve lépi át a határt. A gyors meggazdagodást ígérő „nagy akció“ azonban késik, a filmekben látható nagystílű gangsztervilágot nem találja sehol. Elkeseredésében egy apró élelmiszerüzletet rámol ki, de a müncheni rendőrség hamarosan a i4'iy°* mára akad s így „ott kint“ sem kerüli el a börtönt. Marek Zeman, a fiatal gépkocsivezető tisztességes munkával akar pénzhez, gazdagsághoz, jóléthez jutni. Az első napokban boldogan szívta tele magát a stuttgarti est levegőjével, mert azt hitte, hogy hamarosan ő is egy lesz azok közül, akik elegáns lakásban laknak, remek autókon furikáznak és szép fizetést zsebelnek be. így is történt, a felesége is kijött utána, szinte semmi sem hiányzott már a boldogsághoz. Jľsak éppen néhány „apróság“: az otthoni környezet és társí jág, a nyugalom, a perspek tíva. Ze- mannak a munkahelyén is kellemetlenségei támadnak; az ottani emigránso"- társaságába se tudnak igazán beilleszkedni. és végül Marcik balesete Is meggyorsítja a hazatérést választó döntésüket. A negyvenes Hrabinát írói becsvágya lendítette át a határon. A „kis szlovák dicsőség“ helyett európai méretű sikerekre, megtiszteltetésre vágyott. A lelke mélyén azonban maga is tudta, hogy mindez c^ak álom. A valós lehetőség: kihasználva a Csehszlovákia iránti érdeklődését, minél több kéziratot eladva, minpl többet keresni. Mert odakint mindennek a pénz az alapja. Hrabina persze tudja, hr>gy az a pénz: júdáspénz. Az ő sorsa végérvényesen megpecsételődött, számára már nincs többé visszaút. A fiatal sebész Steinert ugyancsak a nagyvonalú, gazdag élet lehetősége csábította ki, melyet szíve választottjával szeretett volna megosztani. Steiner azonban nem akarta különböző „lélekmentő“ akciókkal elkötelezni magát, meg akarta keresni a Kanadába vezető út költségeit. Ez azonban nem ment olyan könnyen; mint sebész nem kapott állást, alig tudta előteremteni a létminimumhoz szükséges össze- , get. Soňa megérkezése csak addig javított a helyzeten, míg ki nem józanodtak a testi szerelem első mámorából. A lányt nem fogta meg a gyerek, a család, a szűkös, de tisztességes élet távlata. Ezeket régimódi dolognak tartotta. Az egyedül maradt Steiner Kanada helyett hazafelé vette útját. Soňa színésznő szeretett volna lenni, de tehetségéből csak arra futotta, hogy manöken és fotomodell legyen. A főiskola egyre nehezebbé váló szemeszterein sem tudott átbukdácsolni. Belekóstolva a könnyű élet ízeibe engedett leskitartóbb udvarlója — Steiner sebész — hamburgi kérő- hívásának és kiment utána. Szakításuknak törvényszerűen be kellett következnie, hisz mindketten mást vártak egymástól és a világtól. A főhősök mellett néhány epizódsors ^m>eráns arcéi is felvillan- Zemánek szlovák ismerősei (Lacigáék, Hornék háreménytelenebb: az írástudó árulására nincs feloldozás. Ľuboš Jurík művének a műfaját nem könnyű meghatározni. A legtalálóbb kifejezés talán a „riportregény“ lehetne. Aláhúzza ezt a megállapítást egyrészt a pontos és aprólékos környezetrajz — Jurík bejárta művének színhelyét —, másrészt a történetfűzér montázsolt volta, az író, a riporter kívülmaradása. Más kérdés az, hogy mennyiben fedi ez a minősítés az író eredeti elképzelését. Az a tény, hogy Jurík nem önálló riportokban számolt be az ismertetett négy öt emigránssorsról, nyilvánvalóvá teszi, hogy művészi ábrázolásra törekedett. Ennek érdekében azonban Jurík nem sokat tett: mindössze kilépett riporteri szerepköréből és apró fejezetekre szaggatta, majd szinte matematikai rendszerességgel összefűzte a párbeszédekkel tágítótt-higított történeteket. Tulajdonképpen még ez sem lenne baj, hisz a „párhuzamos történetek“ nem új és nem is elfogadhatatlan koncepció. Juríknak nem sikerült a hősök és a konfliktusok művészi erejű (katartikus) ábrázolása, csak mintegy 'lencsevégre kapta őket, ahogyan a siető riporter teszi. Ahol Dosz- tojevszkij-féle lélektani mélységre, vagy Fielding-féle bölcs felemelkedésre lett volna szükség. -ott Jurík csak hűvösen, tárgyilagosan leír és konstatál. Ez a törvényszerűség azonban nem az új regény „dologszerűsége“, mely végül mégis jelentőségtől telítetté válik, hanem az anyagi háttér, a kulisszák hű rögzítése. 4 A „riportregény“ minősítést Jurík művének eszmei szférájával kapcsolatban is adekvátnak tartjuk. Pozitív értelemben ez a felvetett problémák sokaságát és sokrétűségét jelenti (az emigráció rétegei, a vendég- munkások stb.), míg negatívumként hat a gyakori felszínes politizálás és számos lényeges kérdés válasz nélkül hagyása és kikerülése. Ez gyakran a mű szerkezetén is kiütközik. így például Steiner és Soňa tulajdonképpeni szaki tásáról egy szó sem esik, fjedig a fiatal sebész lényegében a lányhoz fűződő szerelmi viszonyát akarta megoldani az emigrációval. Zeman is csak konstatálja a paradox helyze tét, hogy a kommunista partizán fiaként sztrájktörő lett belőle. Az előzményekről, j tulajdonképpeni válságos évek ről alig beszélnek a szereplők A közösségi okok feltáratlanok maradnak, a regényalakok csak magánemigrációt hajtanak végre. Általánosan elfő gadott meghatározás szerint az emigráció az ország, a szülőföld politikai, gazdasági, val lási stb. okokból történő elhagyása. Llchnernél é^ Sieiner- nél szó sem lehet ilyen okok ról, Zeman és Hrabina okai sem igazán gazdaságiak. Hát akkor milyenek? Hrabinával kapcsolatban felmerül a politikai okok lehetősége, jelenléte is, de ezeket az író megint csak elhallgatja. Pedig lényeges lett volna megtudni, hogy tulajdonképpen mit írt Hrabina Csehszlovákiáról, hisz így bűnösségét megindokolatlannak érezhetjük. Ugyanakkor Hrabina. mint író, az intellektuális töltetírt jelenthette volna a műben. Lichnerrel és Steiner- rel folytatott beszélgetései azonban aligha nevezhetők színvonalasaknak. Érdemes felvillantani néhány irodalmi összefüggést is. A mű mindenekelőtt Alekszej Tolsztoj azonos című regényét idézi. A címek azonosságán kívül azonban alig van összehasonlítási alap. A leglényegesebb különbség természetesen az, hogy Tolsztoj nem riadt visz- sza történelmi személyek és események megjelenítésétől sem, amihez nem csupán megfelelő időtávlat és anyagismeret szükséges, de megfelelő írói bátorság is. Slawomir Mro- žek is írt azonos címmel drámát, mely szinte egész Európát bejárta már. Mrožek műve jól példázza azt az írói magatartást, mely nem elégszik meg az emigránsok életének egysíkú, publicisztikai ábrázolásával. A lengyel kritika szerint Mrožek darabjában „két honfitársunk beszélget a mi lengyel dolgainkról“. Jurík művében sajnos éppen ezek ,,a mi csehszlovákiai dolgaink“ hiányoznak. 6 Ľuboš Jurík Emigránsok című „riportregénye“ érdekes és tanulságos emigránssorsokat feltáró, olvasmányos mű. Annak ellenére, hogy a mű koncepciójában, szerkezetében, eszmei töltésében és a hősök lélektani hitelében több fogyatékosságot lelhetünk fel, egész sor problémára hívja fel a figyelmet és felvázol néhány olyan drámai konfliktust, melyeket a csehszlovákiai irodalom jól hasznosíthat majd a válságos éveket és az emigrációt ábrázoló művekben. (Pravda) MÉSZÁROS LÁSZLÓ Énekes követségben Észak-Angliában A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának nemzetközi sikeréről! Mint az már előzetes hírek bői ismeretes, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Ének kara 1978 július 17-től augusz tus 3 tg tartó utazása során szereplője volt az Észak Angliai Muldlesbrough-l>an až „INTER TIE“ nemzetközi ének kari versenynek. A sok próba, gyakorlás, íe leltetés és keretválogatás után a 62 tagú csoport Plzeňben ta lálkozott, ‘ s onnan, sok izga lom, félreértés közepette, de végül is szerencsésen megérkezett Angliába A formalitások, bemutatkozások után mindenki házigazdára talált — ugyanis magánszemélyeknél szállásolták el a tagoikat — s a 62 ember 31 felé indult, hogy a hosszú út fáradalmait kipihenje. A kö vetkező napokban a szíves háziaktól minden segítséget meg kaptunk a versenyre való fel készüléshez: tájékoztatást, oda vissza szállítást a próbákra, apró ügyeink intézésére vonatkozó tanácsokat, segítséget Szerencsémnek tartom, hogy kolléganőmmel németül beszé lő háziasszonyhoz ikerültünk, aki nélkül ma jóval keveseb bet tudnék Angliáról. ízelítőül egy két érdekesség: csodálkozva vette tudomásul, hogy az angol irodalom nagyjai közül szinte mindegyik olvasható ma gyár fordításban. Háziasszonyunk azt is megkérdezte, van e Csehszlovákiában harc a női egyenjogúságért, s kissé hi tétlenkedve vette tudomásul, hogy nincs, mert semmi sziik ség rá — minden polgár egyen jogú. Vagy: szabadna-e nekik turistaként nálunk fényképezni? Természetesen — válaszoltunk s most rajtunk volt a sor, hogy csodálkozzunk ilyen naiv tájékozatlanságon. Más: első perctől kezdve családtagnak kijáró természetességgel bántak velünk s ha első kínálásra nem fogadtuk el az ételt, italt, többször nem kínáltak. Házigazdáink Mister és Misis Dodd megszállott kertbarátok, szabad idejüket kerti munkával töltötték, ám a kidolgozott kezek nem akadályozták mrs. Dodd-ot, abban, hogy délutánonként Gershwint, Kodályt ós Bartókot játsszon zongoráján saját kedvtelésére. A megérkezéstől számítva két nap állt rendelkezésünkre, hogy kipihenjük magunkat, akklimatizálódjunk s felkészüljünk a versenyre, melynek színvonala minden eddiginél jobbnak bizonyult. Elsőként a helybelieik kérték fel az énekkart egy házi hangverseny megtartására, Great Aytonban, mely egy kedves helyi szokással, piknikkel végződött. A fáradtság jelei még nagyon érződtek a teljesítményen. Nagy volt. az izgalom az első versenyfellépés előtt. Okk«l, hiszen az amatőr éneklés » nemzetközi fórumán 74 énekkar vetélkedett 6 kategóriában, ül ország színeiben. A CSMTKÉ t folklór, a női és a vegyes karok kategóriájában versenyzett A legnépesebb kategóriával a folklórral kezdődött a, verseny. Huszonhat énekkar közül bejutottunk a másnapi döntőbe, a legjobb nyolc közé. Nagy volt az öröm. Ebben a kategóriában szabadon választott művek kerültek műsorra: első ként Oto Ferenczy: Verbunk című műve, Janda Iván, majd Kardos Lajos: Patkúéknál című Vass Lajos vendégkarnagy vezénylésével. A zsűri különösen az utóbbit méltatta, úgy nyilatkozva Bárdos Lajosról, mint a népdal azon ideális feldolgozójáról, aki a népdalból nem „gyárt“ műzenét, de megőrzi annak tiszta forrását. így került a CSMTKÉ a svédekkel megosztott harmadik, és a nehéz mezőnyben igen becses helyre, megelőzve ezzel 22 kórust, köztük a kiváló hangú lengyeleket, románokat. A 2. helyen a bolgár Carevec kórus, az 1. helyen pedig a Reading-i angol kórus végzett. Nem csoda, ha eredményhirdetéskor tőlük volt hangos a 40(1 személyes Town Hall, a városház nagyterme. A női karok kategóriájában a szegediek kapták az első díjat, a vegyes karok kategóriájának fölényes győztese pedig hazánk kiváló énekkara, a brnói Akadémia kórus lett. A Town Hall 13. századi gótikus épülete, amelyben a versenyek zajlottak, a Victória téren áll. A tér parkjában alkalmi közönség előtt népviseletben öltözött csoportok muzsikáltak, énekeltek és táncoltak színes kavalkádot alkotva, lévén az Inter-Tie egyben a tánc, a népi muzsika, az énekés hangszerszólisták versenye is. Visszafelé, Rozvadovban, a határátkelő helyen elénekeltük az A ka si mi krásna és a Patkóéknál című dalokat. Az út végén a CSEMADOK KB képviseletében velünk utazó dr. György István vezető titkár gratulált az énekkar sikeréhez, kívánt további eredményes munkát, amelyhez hathatós segítséget tgért. A Szlovák Kulturális Minisztérium képviseletében Juhos Pál kísérte el a kórust s köszönte meg sikeres szereplését, méltatva a szocialista rendszerünkhöz méltó magatartását, szereplését. PÁLINKÁS ZSUZSA Karikatúra-szótár Molnár Dénes könyvéről A bukaresti Kriterion Könyvkiadó az első könyves írók népszerű sorozatában, a Forrásban, eddig számos költő és prózaíró művét jelentette meg; több fiatal kritikus, esszéista és riporter ugyancsak e sorozat égisze alatt lépett kötetével a nyilvánosság elé. Molnár Dénes Furrás-könyve rendhagyó kiadvány. A tehetséges képzőművész karikatúráit tartalmazza, címe: huMol szótár, 3700 példányban látott napvilágot és mihamar szétkapkodták a műfaj kedvelői. Eddigi életét a művész dióhéjban így foglalta össze: „1947-ben születtem Vadasdon (Maros megye}. 1966-ban elvégeztem a marosvásárhelyi Képzőművészeti Középiskolát — amelynek ma tanára vagyok. 1975 ben a bukaresti Nicolae Grigorescu Képzőművészeti Főiskola grafika szakán szereztem diplomát. Közép- és főiskola között gép- és gyorsírói technikumba jártam. Voltam titkár iskolánál, tisztviselő egg panaszirodában, majd olvashatatlan kézírásom és még olvashatatlanabb gépírásom miatt a képzőművészeti pályán kötöt- tem ki, mint műszaki rajzoló. 1973-tól közlök humoros rajzokat, itthon és külföldön, részt vettem több hazai és nemzetközi kiállításon.“ A rövid Curricullum vitae-t talán nem érdektelen kiegészítenem: Molnár Dénes nemcsak a karikatúrát műveli, hanem sokoldalú grafikus is. Ady verseihez készült metszet-illusztrációit a bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Házban állította ki, pasztellképein az erdélyi táj varázsát örökíti meg; sikeresen műveli a kisgrafikát is. ex librisei a könyvjegy-gyűjtők kedvelt lapjai. Derekasan kiveszi részét a művészeti közéletből, szervezője és irányítója a marosvásárhelyi fiatal képzőművészek Apollo-körének, amelynek állandó kiállítóterme van és ahol havonta egy-egy fiatal művész mutatja be alkotásait; oroszlánrészt vállalt a Maros- vásárhelyen immár másodízben lebonyolított Országos Humorista Szalon szervezéséből-rende- zéséből. Karikatúráinak ihlető forrása a valóság. Központi témája az ÉRDEK (Molnár tyénes rajzaf ember és annak szellemi és anyagi világa, még akkor is, ha a mondandóját egy-egy állat vagy használati tárgy jellegzetes tulajdonságának a segítségével fejezi ki. Rajzainak fő építőeleme a vonal. Munkaeszköze kizárólag a tusba mártott tollhegy, amellyel néha satíroz. A megértő mosolytól a kedélyes fricskán, a vaskos tréfán át a vitriolos gúnvig, a groteszk szatíráig és néha a fekete humorig terjed látásmódjának és láttatásának skálája. A különféle emberi magatartások, beidegződések, a jellembeli torzulások, a társadalmi valóságban is jelentkező visz- szásságok egyaránt nem kerülik el figyelmét. Tollhegyre szúrva tárja elénk, állítja pellengérre őket szótárában, amely betűrendben (Halak, Hordó, Halász, Háló, Hangvilla, Háztáji; Ladik, Lábmosás, Lakás, Lépcsőház, Lúdtoll; Szemafor, Szegek, Szobrász, Szurony, Szerencse) válogat az élő és dologi világból, de mindig az emberi életmód és magatartásforma tipikus és lehetséges helyzeteit vetíti a papírra. (Egy-egy címszavának a képtelenségig groteszk, az abszurdba hajló túlfűtöttsége a további torzulások lehetőségeit példázza.) Molnár Dénes huMol szótárának a megjelentetésével az eddig szórványosan és ritkán — főleg a lapok és folyóiratok szilveszteri számaiban — jelentkező romániai magyar karikatúra polgárjogot nyert a könyvkultúra világában is. Nem kátséges, hogy az első vidárt fecskét továbbiak is követik. A fiatal románjai magyar karika- turisták sokat ígérő, népes szereplése a humoristák marosvásárhelyi seregszemléjén jogosít fel bennünket erre a vélekedésre. BALOGH JÖZSEF i óin VIII. 2
