Új Szó, 1978. augusztus (31. évfolyam, 210-240. szám)

1978-08-30 / 239. szám, szerda

Délelőtt 10 óráig több mint 400 jegyet adott el Péteroári László pénztáros elemzések bizonyíthatják, hogy valóban gyógyvíz-e. Persze mi hideg kútvízzel keverten ada­gol juk a medencékbe. Folytatná a felsorolást, de llajnovics Dezső elvtárs, aki a papírgyárból jött idénymunká­ra, hogy a vízvezetékek kar­bantartásáról gondoskodjék, félbeszakítja: — Gyere gyorsan a kettes­hez! Csőrepedés! Mondtam én, hogy azt nem lehet csak úgy hagyni... Gyere, gyere! — magyarázza. — Most diszkót rendezek. Kedvelem a régebbi slágereket. Felteszek néhány lemezt, hadd strandoljanak vi­dámabban. Elmenóben hallgatom a slá­gert: „Ha végre itt a nyár... és meleg az idő... Öh, én úgy szeretem a strandot.. .* Úgy érzem, a társadalmi munkával megvalósított ígéret­nek Vadason sok ember örül. HAJDÜ ANDRÁS VIII. 30. Strandolók (A szerző felvételei| Párkány (Štúrovo) mellett, alig két-három kőhajításnyira a főúttól, a Vadas elnevezésű halárréšzben éppen akkor sze- relték le a fúrótornyot. A munkabrigád vezetője örömmel újságolta: „Bizony, hévizet ta láttunk.“ juhaniak Árpád elv­társ, á városi nemzett bizottság elnöke pedig lelkesen muto­gatta a tervrajzokat: „Termál fürdőt építünk a Vadas helyé re" Až előző megbízatási időszak utolsó esztendejében, három évvel ezelőtt történt ez. Men­jünk, nézzük meg, mi lett- a tervből, az ígéretből? Délelőtt 10 óra. A „terep­szemlét" a pénztár melletti be­járatnál kezdem. Pétervári László, a nyugdíjasként négy órás foglalkoztatásban alkal mazott pénztáros az előbb szá molta meg: eddig 20K felnőtt és 224 gyermek váltott jegyet. Nézelődöm — A barnákat nézi? — kér­dezi a pénztáros. — Legtöbb jük július tizenötödike, a meg- niftíás napja óta törzsvendég nek szaruit. Egyébként a nők különös mód értik, hogy mi­ként bámuljanak le. Különben jól teszik Egészséges az. Hát csak napozzanak, sütkérezze­nek. Nem mondható napbarnított­nak viszont Csanyi Károly, a fürdő vHzetőie. Megértem, hogy nincs ideje a napozásra, ami­kor gondjáról szól: —• A fürdőtelep területe 22 hektár. Harminc alkalmazot­tunk van. No csodálkozzon ezen, reggeltől este hétig tar­tunk nyitva, a munkaidő pedig természetesen csak nyolc óra. Két medencét már átadtunk rendeltetésének. A másik ket­tőt építik. Minden meden­cének külön felügyelője van. Minden nap ellenőrzés. Most kísértem ki a járási hi­giénikust. Délben vízmintáért jönnek az igazgatóságtól. Ar­ról van szó, hogy a forrás hé­vize 40 fokos termálvíz, de pontos vegyi összetétele még nem ismeretes, csak mérések, Az úszók számára kijelölt medence 25x2i méteres. Lejtős aljú, 0,4 métertől 1,5 méter mélységig. Ebben a medencé­ben 24—26 C hőfokú a víz. A másik medence mérete 20x21 méter. Mélysége: 2 méter. A víz hőfoka 30 C fok. Ez in­kább a fürdőzőknek és nem az úszóknak való. A két medence között sétál­va rögtönzött véleménykutatást rendezek. Egyetlen kérdés: Mi lyen a víz? L. Dezső, 35 éves papírgyári munkás: Nagyon jő, üdítő, jobb, mint otthon, a kádban. R. József, 13 éves alapisko­lás: Pompás. Olyan fejeseket ugrok bele, hogy no ... B. Lajosné, 60 éves nyugdí­jas: Az unokák is dicsérik. Ne­kem elég, ha csak üldögélek benne. L. István, 67 éves nyugdí­jas: Ez kimondottan gyógyvíz. Nekem elhiheti, azért járok ide Széféről. Mehetnék más fürdő­be is, közelebb, de ennek a vi­ze gyógyít. Nem hasogat a derekamban, a lélegzés is könnyebb, amióta idejárok. Gy. Kálmán, 42 éves gépész: Ne kérdezze, inkább fiírödjön meg, úgy tudja meg majd iga­zán, hogy ez nagyon jó víz. C. Renáta, 23 éves hivatal­nok: Ha nem lenne kitűnő, akkor én és a barátnőm inkább a Dunára járnánk, de már sza­badságunk ötödik napját itt töltjük. M. György, 26 éves vasutas: A víz pompás. Azért jöttem a szolgálatból mindjárt ide. Sz. Ferenc, 36 éves tanító: Nagyon jó. Strandolásra, de gyógy fürdőzésre is alkalmas. A kijárat melletti épületben működik a fürdőtelep hangos­bemondójának központja. Ke­zelője Gelle Zoltán elektro­technikus. Most azonban más, fontosabb munkája van, vaká­ciózó fia, Gelle Sztaniszláü he­lyettesíti. — Program szerint húsz per­cig zenét adunk, esetleg köz­leményeket olvasunk be, azu­tán egy óra szünet következik Szülőfaluja felemelkedésén munkálkodik Portrévázlat egy hnb-titkárról Már hatodik esztendeje Főiskolások nyári aktivitása a Slovlikban Csöndesek a zsérei (Zlrany) utcák. Dél felé jár az idő, ép­pen csukják a boltot. Itt érdek­lődöm, merre lakik Mocskai Tamás. Beszédes asszony sze­gődik mellém, s míg keresz­tülvágunk egy udvaron és kel­ten, a másik utca felé, szinte minden lényegeset megtudok a faluról. A hnb-titkárhoz rosszabb idő­pontban nem is jöhettem vol­na. Vendégek vannak Macska!- éknál, megzavarom a diskurzu­sukat. Zavarban is vagyok emiatt, a házigazda azonban előzékenyen tessékel a szobá­ja felé — ott nyugalom van, beszélgethetünk. — A fiam jött haza a csa­ládjával látogatóba — mondja, majd hellyel kínál. Szabódik egy kicsit, szűk a szoba, de itt jólesik egy kis nyugalom a munka után, ha hazajön. Ilyenkor húzódik be a szoba csöndjébe. Már az első pillanatban, az első szavak ízlelése után meg­állapítható, hogy szenvedélye­sen közéleti . gondolkodású. Szinte nincs is magánélete — gondolhatnánk róla, hisz bár­hol vesszük fel a beszélgetés fonalát, mindig a közösségi kérdésekhez jutunk egyre kö­zelebb. Országos ügyek éppúgy ér­deklik, mint a vidékiek vagy a szülőfalujáé, amelyben már tizenhat éve a pártszervezet el- riöke. Részesarató volt ő is, akár sok más zsérei a burzsoá köztársaságban. Építkezéseken dolgozott, ment a kenyér után félországnyi távolságokra. — Együtt arattunk az asz- szonnyal. Nagybirtokosok föld­jén telt a nyár, aztán a fele­ségem hazajött, én meg szed­tem a sátorfámat és mentem az építkezésekre. Kellett a ke­nyér. A felszabadulás után Ru- íomberokban dolgoztam, ötven- ben már Kolín mellett, gátépí­tésen. A feleségem meg írta a leveleket: gyere haza, mindig távol vagy, nem élet ez így... Valóban nehéz élet volt, külö­nösen nem fiatal házasoknak való. Igaz, megkerestem 16 — 18 000 koronát is régi pénzben, dehát mit ér az, ha távol volt a család? S bizony a kereset jó részét elutazta az ember, így volt ezzel csaknem min­denki akkoriban. A végén csak hazajöttem, itthon a hét-nyolc ezressel ts jobb volt, mint tá­volban a duplájával. Huszonöt az ember, bárhol is él, mert én csak jó és rossz embert isme­rek. Azt azért nehéz megszok­ni, hogy kettecskén maradtunk a házban. Dehát tudja: ma mar nem lehet rárikkantani a gye­rekre, hogy „ott maradj a sis kő mögött, te.“ Áll még a siskó is. ponto­sabban a kemence a szül.öi házban. Átmegyünk az udva­rán, benézünk a szobába is... Hamisítatlan itt minden, a mes­tergerendától az utolsó szegig. Akár Össze is téveszthetnénk a két éve megnyitott tájház­zal, az akkor még itt lakó két. magyar pedagógus, a Kovács házaspár dédelgetett és meg- valósít'ott tervével. Sok-sok munkával és természetesen má­sok segítségével hozták tető alá. Azóta Dunaszerdahelycu (Dunajská Streda) laknak, de a helybeliek ma is szeretettel gondolnak rájuk. Szívügyük volt a falu kulturális élete, s nem akadt ember a község­ben, akivel ne értettek volna szót. — Azóta bizony némileg visszaesett a falu kulturális élete... Macskai Tamás mindenről be­szél, ami a falu sorsával ro­kon. Néven nevezi, szinte a szemével becézi a tájház verej­tékkel összegyűjtött kincseit, a a faragott bölcsőtől az utolsó kanálig, varrottasig. De büsz­kén említi az új, 1975-ben megnyitott önkiszolgáló üzle­tet is. Ö maga is sok napot dolgozott le az építésénél. Most épül a zöldség- és a húsüzlet is. Tágas, korszerű lesz, nagy raktárhelyiséggel, szociális be­rendezéssel. Többször megállunk faluné­zés közben. Az egyik porián palánkot emelnek az udvar elé, azt is megszemléljük. Dolgos nép lakik itt, csaknem min­denütt serénykednek. Közben szó esik a közéleti munkáról is. Macskai Tamás abból is jócskán kiveszi a részéi. Járá­si képviselő, ez is sok elfog­laltsággal jár. Rohan az idő, már jócskán benne járunk a délutánban, amikor elválunk. Örömmel mu­tatta meg a faluját, és én örü­lök annak, hogy ismét megis­merhettem egy embert, aki szó­val és tettel, féltő gonddal munkálkodik szülőfaluja fel­emelkedésén. KÖVESDI KÁROLY — Nem volt könnyű, az biz­tos. Főleg az első napok vol­tak nagyon nehezek. Egy-egy műszak után holtfáradtan zu­hantunk az ágyba. Szokatlan volt számunkra ez a munka. De az első hét végén már úgy dolgoztunk — a csoportveze­tőnk szerint — miint az üzem állandó dolgozói. Igyekeztünk, hogy m'inél jobb eredményt ér- jünik el. Az egyes csoportok ugyanis versenyeznek. Minden műszak végén értékelik a napi munkát. És természetesen a fizetést is az elvégzett imiraka után kapjuk. — Hogyan gondoskodott az üzem a szabad időtök eltölté­séről? — Nem unatkoztunk munka után sem. Az üzem vezetősége kitűnő sportolási lehetőséget teremtett számunkra. Röpkubda- és labdarúgó bajnokságot szer­vezett az üzem dolgozói és a diáikok között. Belépőjegyeket kaptunk különböző kulturális rendezvényekre. Voltunk közös kiránduláson Bojnicén, és so­kat sétáltunk a környéiken, a Kis-Duna csodálatos ligeteiben. — És ha most visszapillan­totok az elmúlt napokra, va­jon megérte-e? Visszajönné­tek e újra? — Mi most kezdjük majd ízlelgetni a tulajdoniképpen! főiskoláséletet. E néhány hét alatt összeszoktunk, megismer­tük egymást, és így sokkal könnyebb lesz számunkra az első hónap az egyetemen. És hogy eljövünk-e ismét? Mi mind a négyen a jövő nyár egy részét is itt szeretnénk eltölteni. —pék— éve dolgozom ugyanazon a munkahelyen. Aranyosmaróton a Zdrojban. Ma a falu melletti mészgyár- ban dolgozik a zséreiek zöme. A hegy, a Zsibrica — melyen állítólag Marcus Aurelius lé­giói védekeztek a markoman- nok támadásaival szemben — m.i mészkövével az itt lako­kat szolgálja. Macskai Tamás örül a válto­zásnak, az ötvenhattól üzemelő gyárnak, a községben szaporo­dó új, korszerű házaknak, de van bosszankodnivalója is. Bántja a falu közepén halmo­zódó szemét, amely elcsúfítja a szép házsorok környezetét. — Az egész világon problé­ma a szemét, itt is — mondja kicsit fanyarul. A falu közepén éktelenkedő gödör magában sem esztétikus látvány, szemétkupacokkal „körülcsipkézve“ pedig egye­nesen riasztó. Meg kell találni a megoldást — mondom —, ha másképp nem, a járási szer­vek segítségével. Már a falu egyik dombra kúszó utcáján lépkedünk, el­nézve a faragott kapukat (még 1869-ből valót is találni). Csa­ládjára terelődik a szó. Két fiút neveltek fel a feleségével, felépítettek egy nagy házat és bizony csak kiröppent mind­kettő a fészekből. Egyikük ugyan helyben lakik, de a má­sik már Morvaországban eresz­tett gyökeret, oda nősült. Nyá­ron aztán a nagyapa tanítgat- ja az unokát magyar szóra. — Nem mondom, hogy nem bántott eleinte a dolog, dehát mit is tehetnénk? Szerintem egy a fontos: jó ember legyen Olyian iigazi nyári délelőtt van, amilyen ezen a nyáron csak nagyon kevés volt. Ilyen­kor solkain töltik szabad idejü­ket a vízparton. Pihennek, üdülnek. Fiatalok csakúgy, mint az idősebbeik. De sok üzemben, vállalatiban éppen a nyáron van a legnagyobb szük­ség a munkáskézre. így van ez a konzervgyárakban is. A SÍ oviik dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) üzemében már a hatodik nyáron segítenek a bratislavai Koménak ý Egyetem bölosészkarának diákjai. — A nyarat már el sem tud­juk képzelni nélikülíík — mond­ja Gaál Dezső, az üzem közgaz­dásza. — Ezen a nyáron száz­hat vanan dolgoznak az üzem­ben, júliustól szeptemberig há­rom csoportban. Néhány nap múlva a második csoport fejezi be négyhetes munkáját üze­münkben. Valamennyien igye­keztek, és nagyon jól dolgoz­taik. Elégedettek vagyunk ve­lük. KörüLnézitünk az üzemben, vajon mit jelentett a hallgatók számára a négy hét. Őszibarackot adagol a gép. Hozzá vizet, cukrot. A szalag végén négy lány csomagolja a lezárt üvegeket. Délelőtt van, még nem játszik rajtuk a fá­radtság. Reggel hátikor kezdték a műszakot. Éva, Magda, Zsu­zsa és Viera a Komenský Egyetem bölcsészkarának jö­vendő hallgatói. — Milyen volt a dunaszerda­helyi nyár, a négy hét az üzemben? Jelentős régészeti leletre bukkantak tavaly az építőipari dolgo­zók Michalovcéban. Egy, a Nagynwrva Birodalom idejéből szár­mazó rotundát tártak fel. A képen: dr. Jaroslav Vízdal kandidá­tus, a Zempléni Múzeum igazgatója, a rotunda melletti sírok fel­tárása során talált edényt vizsgálja. (Felvétel: A. Haščák — CSTK)

Next

/
Thumbnails
Contents