Új Szó, 1978. augusztus (31. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-24 / 233. szám, csütörtök
HÁZ A RAKPARTON Jurij Trifonov kisregényéről ] úri j Trifonov kiváló szovjet író neve ma már nemcsak hazájában, hanem nálunk is is mert. Művei számos országban napvilágot láttak, kisregényeinek gyűjteménye az Egyesült Államokban is megjelenik rövidesen. Trifonov írásai a valóságból táplálkoznak; a múlton s a közelmúlton keresztül a mához szólnak. Az író mindenütt jelen van, ahol a művész jelen lehet. Éber szemmel figyeli az őt körülvevő világot, nemcsak a jót látja meg, hanem a fogyatékosságokat is. Szerinte „a szovjet irodalom hivatása — ma már — nem a tömjénezés." Az irodalom feladata többek közt az, „hogy megmutassa az úgynevezett erkölcsi szférákban mutatkozó fogyatékosságokat* — mondta Trifonov egyik nyilatkozatában. A Ház a rakparton című új kisregénye is a fentieket igazolja. A mű cselekményének Időbjli terjedelme már-már ki növi és szétfeszíti a kisregény adta kereteket. A sok szálon NÉPI HUMORRAL RAGAN SÓGOR ÚJRA A KÉPERNYŐN Népi adomák, mesék népszerű hőse a huncut paraszt, aki agyafúrtságának köszönhetően túljár mindenki eszén. Az ellenfél természetesen nem mindig a csínytevővel egy sorból kerül ki, a ravasz kópé sokszor a hatalom képviselőit leckézteti meg csattanós formában: a papot, jegyzőt, bírót teszi nevetség, szóbeszéd tárgyává. Elő Sándor népi elbeszéléseinek főhőse, Ragan sógor hasonló kalandokat él át, mint a népi adomák és mesék szereplői szerte a világon. A kis-kár- pátoki falu. Brezová lakói hamarosan rájönnek, hogy a vén kópé agyafúrtsága és embersége nekik is hasznukra lehet, ezért megválasztják őt a falucska bírájává. Mint ahogy sejthető, keresve sem találhattak volna jobbat erre a tisztségre: ha kell, jó szóval, fur- fanggal, kis csalással, ügyeskedéssel segít magán és a faSándor bácsi Hirtelen meg nem tudnám mondani, hány faluban jártam, amióta valóságunk faggatása a dolgom. Naszvadon (Ňesvady) még nem voltam. Valahogy elkerültük egymást, persze, nem szándékosan. Eddig, pontosabban: vasárnap estig, keveset is tudtam róla, különösen a múltjáról. Vasárnap este, úgy érzem, közelebb kerültem a faluhoz, Lebó Sándor révén, a Kossuth Rádió Hangfelvételek egy parasztember arcképéhez -ímü háromnegyedórás műsorá- uan, mely Maráz László „mikrofonnal írt“ műve. Ügy kezdődött, hogy az emlegetett faluból levél ment a magyarországi Bácsbokodon élő Lebó Sándornak, melyben kérik, jöjjön el, segítsen a CSE- MADOK helyi éneklőcsoportjának fölkészítésében, verseny előtt állnak, lendítene műsorukon Sándor bácsi tapasztalata, tudása. — Elmegyek haza, Naszvadra, az énekkari előkészíteni — mondta a hetvenéves ember. Komáromig vonattal jött, onnan tovább busszal. Közben meséli az életét, idézi gyermekkorát, Naszvad két háború közötti világát. Igen, e faluét, mely szülőfaluja. Jóformán csak ő beszél, egy- egy kerek fejezetben: egykori zenekaráról; a szegényekről, akik bikaistállókban haltak meg és akiken annyira szeretett volna segíteni; a községi legelőkről, ahová annak idején a kisemberek nem hajthatták ki tehenüket; az élelmes naszvadi zöldség- és tejtermelőkről; azokról az asszonyokról, akik — közreműködésével '— a szatyorkötés (kukoricacsufelépített írás amolyan társadalmi tabló. Merész dologra vállalkozott az író. Könyvében egy „nehéz kor“ legkényesebb ügyeivel foglalkozik: a második világháború utáni eseményeket tárgyalja. Az értelmiségi ifjúság életét, helyzetét egészen a hetvenes évekig figyelemmel követi, helyenként behatóbban elemzi. Trifonov bár „nem nagy eseményeivel szerepelteti a történelmet“, mégis lényeges dolgokra tapint. Feltárja a kispolgári magatartás megannyi hibáját, leleplezi fogyatékosságait is. A főszereplő, Vagyim Glebov, az egyetem végzős diákja egymagában is „megtestesíti“ a társadalom számára veszélyes polgár valamennyi hibáját. „Lelki ismeretének“, határozatlan magatartásának furcsa megnyilvánulásai — árulás, aljasság, talpnyalás, karrierizmus stb. — egyén és közösség szempontjából egyaránt veszélyesek. Az író történelemszemlélete, lu népén, ha kell, keményen leckéztetve, mindig azt az utat választva, amelyiken célba érhet. A vaskos népi humorral átszőtt elbeszélések szinte kínálják magukat a megfilmesítésre. A Csehszlovák Televízió ós a Szlovák Filmgyártó Vállalat egyre gyümölcsözőbb együttműködésének szép példájaként készült el a Ragan sógor fSvako Ragan) című háromrészes film a filmgyártó vállalat műtermeiben, a tv megrendelésére. Mint a népi adomáknak általában. a filmnek is csak egy igazi főszereplője van: Ragan sógor, tőle függ az egész vállalkozás sikere. Martin Ťapák rendezőnek valójában nem volt nehéz dolga a főszereplő kiválasztásánál, mivel Jozef Kroner már vagy fél tucat népi témájú film főszerepét játszotta el sikerrel. Ezúttal is magas művészi színvonalú, egyéni ízekkel fűszerezett játéka a film egyik héból) tudományát is elsajátították; csakhogy valami pénzecskéhez jussanak; arról, hogyan találta föl magát minden körülmények között stb. Az egyik mozzanat: amikor kiszáll a buszból, csodálkozva jegyzi meg, milyen szép, nagy házakat építenek manapság Naszvadon. Van egy jól dolgozó szövetkezetünk, mondja a kísérője. Majd Sándor bácsi ismét visszatér a múltba, vándo- roltató időkbe. Örömmel emlékezik azonban az első érsekúf- vári (Nové Zámky) szabad május elsejére; Kodály Zoltánra, aki meghívta magához, hogy előadásában meghallgasson néhány népdalt. A következő percekben halljuk, hogyan próbálja az éneklőcsoporttal a Szombaton este nem jó citeráz- ni kezdetű dalt, aztán a fonójenetet. Az egyszerű szerkezetű műsorban egy élni szerető, másokért cselekvő, egyszerű szavú, de eleven beszédű paraszt- ember képe kerekedett ki, mely történelmi is egy kicsit. Lebó Sándor sorsa összefonódott a közösségével, így amikor magáról beszélt, akkor is másokról. Portréját nem zavarta meg — bár észrevettük — a próba fölelevenít ésének szerkesztett- sége, a mikrofon feszélyező, mértéktartást parancsoló „jelenléte“. Nem voltam még Naszvadon, írtam az elején, mégis, egy kicsit ismerősként köszöntőm majd e műsor után a falut, ha oda szólít munkám, vagy a véletlen. (bodnár} müvének mondanivalója még akkor is nyilvánvalóvá válik előttünk, ha Glebov jellemalakulásának folyamatait nem látjuk világosan. Mert jelen van a társadalmi háttér: az új rendszer kibontakozását fékező és lendítő erők is. Meggyőződ hetünk arról, hogy milyen veszélyesek a „lelkiísineret mindennapi apró megnyilvánulásai“. Glebov ugyanis legtöbbször képtelen helyesen dönteni, nem tud mindig józanul eligazodni az őt körülvevő emberek világában. Inkább hajlik Druzjajev olcsó karrierizmust hajszoló kispolgári és burzsoá tulajdonságokkal rendelkező csoportja felé. ahelyett, hogy a józanul gondolkodó, bölcs Gáncsuk professzor mellé állna. Megretten a hamis vádaktól; úgy érzi, könnyebb behódolni, mint kiállni az igaz "feszmék mellett. Jól sikerültek Trifonov művében a „mindennapi életet“ bemutató részek. Regénye az apró események, a kisebb epizódok felvázolása meg az egyének jellemzése által válik teljessé. A kisregény értékét és hitelességét növelik az önéletrajzi elemek. CSÁKY KAROLY erőssége, igazán kár azért a néhány kevesebb műgonddal kidolgozott jelenetért, ahol már előre rájátszik a poénra, azt a benyomást keltve, hogy ezekben a pillanatokban a főhős karikatúráját adja. A szlovák szegényvidék. Kysuca szülötte féltve őrzi azt a kritikát, amely a legmegtiszte- lőbb jelzővel illette: népi művésznek nevezte öt. E film is bizonyítja, hogy számára a népi figurák alakítása sokkal több, mint egy szerep a sok közül. Kevesen játsszák ma a parasztokat Kroneréhez hasonló gyengéd szeretettel. A közelmúltban, a nemzeti művész megtisztelő cím átvételét követően Jozef Kroner egyik legkedvesebb szerepének nevezte Ragan sógort a Televízia című hetilap munkatársának adott interjújában. Ezért is örvendetes, hogy a háromrészes filmsorozat újrasugárzá- sával köszönti a televízió a nemzeti művészt. A főszereplőn kívül még M. Dočolomanský (újságíró) és J. Dóczi (Macák) alakítása volt figyelemreméltó. Az epizódszereplők közül kiemelkedik Ivan Krajíček (muzsikus cigány) remekbeszabott alakítása. B. Krivošík kamerája csak aláhúzza a jelenetek hangulatát, néhol finom, máskor vaskos , humorát. M. Tapák mindhárom részben biztos kézzel vezette színészeit, így sikerült a laza történetekből (forgató- könyv: Ťapák—Vodérka] három kerek filmet készítenie, amelyek moziban külön is vetíthetők. S. Strašina népies hangulatú zenéje a népi elemek és a modern filmzene jólsikerttlt ötvözete. Bár a sorozat csupán ismétlése volt a két évvel ezelőtti vetítésnek, ezúttal is kitűnő szórakozást nyújtott. OZOGÄNY ERNŐ KULTURÁLIS HÍREK • A szovjet televízió doku- mentumfilmet állított össze II- ja Ehremburg életéről és tevékenységéről. • Szereti ön a színházat? a címe a szovjet televízió új sorozatának. • Háromórányi műsor rögzítésére és visszajátszására alkalmas japán képmagnók jelennek meg rövidesein az európai piacon. Átkapcsoló-szer- kezette'l egyaránt a lka,masak a PÁL- és a SECAM-rendszerre. • Afganisztánban egyórás iskolaműsorból álló kísérleti televíziós színes adás kezdődik. A folyosókon díszletek, asztalok, székek, szekrények sorakoztak egymás hegyén-hátán, az öltözőkben mázolok sürög- tek, a teremben pedig magyar országi szerelők ellenőrizték a nemrég felszerelt új reflekto-' rokat. A portásnő kissé csodálkozva nézett: mit akarok itt az uborkaszezon kellős közepén, amikor szinte mindenki szabadságon van. Később aztán a telefonhoz ül, körbecsenget néhány vezetőt és szinőr.zt, hátha éppen otthon tartózkodik. Tárcsázások közben elmond néhány érdekességet. Most foglalta el a hivatalát a Banská Bystrica-i opera és a zvoleni [ozef Gregor-Tajovský Színház új igazgatója, faromír Blaho. A zvoieni prózai társulat a fiatalok színháza, folytatja. A legidősebb rendező mindössze 28 éves. Fiatal a művészeti vezető is. a színészek pedig egy- től-egyig fiatalosak, kitűnőek. A tavalyi szezonban melyik volt a legjobb előadás? A nézők szerint Jan Palárik Inkoq- nitója és Peter Hacks Lotte című darabja, amelyben Zlatica Gülová csodálatos teljesítményt nyújtott. És a Mátyás király kalandjai című szlovák musical a várban. Az emberek még a falakra is felmásztak, csakhogy láthassák az előadást. A portásnő próbálkozásait nemsokára siker koronázza: megérkezett Miloš Kosír, a zvoleni színház művészeti vezetője, Vladimír Lakota színművész, az itteni párta la p>zerve- zet elnöke, s az aranyos Mária Markovičoná is, akit a magyar közönség elsősorban a Hószu- kadás című film anyájukén* zárt a szivébe. A színház gazdasági vezeője számokat, ad-a tokát mutat. A társulatnak 22 színésze van, egy-egy évadban 7—tt bemutatót tartanak. A tavalyi évadban 215 előadást tartottak, amer/e: 79 ezer néző tekintett meg. Tájolnak is: több mint száz alkalommal szerepeltek a környező városokban, falvakban. A színház repertoárjáról érdeklődöm — Nehéz hét-nyolc bemutatóval minden igényt kielégíteni, de azért megpróbáljuk — mondja Miloš Kosír. Legfontosabb célunk, hogy minden előadás a mai nézőhöz szóljon. Mi már hagyományosan nagy figyelmet szentelünk az eredeti szlovák drámának. Hetvenegyben a mi színházunkban debütált Štefan Sokol, aki aztán a Családi ünnep című darabjával országos sikert aratott. Két idényen át játszottuk ezt a színművet, majd hetven négyben a közönség kérésére ismét műsorunkra tűztük. A most kezdődő évadban is ú) szerzőket avatunk. Štefan Krš- fíák Sikertelen jubileum című művét visszük színre, a következő nyáron pedig František Hudec II. Mojmír című történelmi drámáját adjuk elő a várszínpadort> Szívügyünk a szlovák klasszikusok rendszeres színpadravitele is. Lehe'.Ő- tégeinkhez mérten a cseh szerzőik alkotásait, valamint a ba ráti szocialista országok dra mairodalmának legjavát is színre visszük. Tavaly Peter Hacks Lotte című monodrámája aratott nagy sikert. Jövőre Ján Jílek művét, a Szívdobbanást mutatjuk be. A klasszikusokat most Karel Čapek, Haupt• mann és Osztrovszkij képviseli. Vladimír Lakotával a közönségről beszélgetünk. — A színháziak egy része sokszor hajlamos a tévét szidni, mert állítólag elvonja a közönséget. Viszont a tévé ' is fontos szerepet játszott abban, hogy a nézők egyre felkészül- tebbek, igényesebbek, s ez minket is nívós előadásokra ösztönöz. Azt hiszem mindez a dramaturgiai tervünk összeállítását is jótékonyan befolyásolja, hiszen ma már a falvakban sem csupán operettre vagy zenés vígjátékra jön el a közönség. Azt is örömmel állapittuk meg, hogy egyre korszerűbb körülmények között tájolunk. Nagykürtösön és Ziarban például olyan pazar művelődési otthon, illetve üzemi klub van, hogy szívesen elfogadnánk a mi színházunknak is. Sóhajt egyet, s ennek jelentőségét akkor értein meg igazán, amikor a színházterembe érünk. Az akusztika kiváló, állapítom meg, de a színpad elég kicsi, 7X6 méter, tájékoztat a gazdasági vezető, s a műszaki berendezések fölött is alaposan eljárt az idő. A Banská Bystri- ca-iak például valóságos lámpalázzal lépnek föl, mert egy- egy tömegjelenetnél szinte egymás sarkára lépnek a színészek, s ilyenkor könnyen előfordulnak különböző giksze- rek, az előadás művészi értéko pedig alaposan megcsappan. — Pénz talán akadna — mondja gondterhelten a gazdasági vezető, de nem találunk olyan vállalatot, amely hajlandó lenne elvégezni az újjáépítést. Eddig cs-ak ígéreteket kaptunk, s ez nagyon kevés. A színpad műszaki állapota önmagától nem javul meg, sőt. Tudjuk, mások is hasonló gondokkal küzdenek, de azért bízunk a kerületi párt- és állami szervek, valamint a minisztérium segítségéiben. Mária Markovičovával furcsa játékba kezdünk. A takaros stúdiószínpadon felállított díszletek között meséld és játssza el a zvoleni Lőttet. így idézzük föl a jeleneteket. Izgalmas lehet az előadás rendezése, mert például Lőtte a közönség feje fölött beszélget a dobogóval szemben, a terem végén elhelyezett bábuval. Ez is azt igazolja, hogy a fiatal rendezők és a fiatalos társulat bátran kísérletezik, s nem eredménytelenül. Vendéglátóim mindenhol féltő gondoskodással nézegetik, nem esett-e valamilyen kár a rekvizitumokban. Benézek a kicsinosított öltözőkbe is. Min-, den mozdulatukon látszik: igazi otthonuk ez a színház. Elújságolják azt is, hogy ismét játszanak gyermekeknek is, méghozzá Grimm-meséket. Valamennyien biztosra veszik, hogy izgalmas, érdekes lesz az új szezon, hiszen két ősbemutatót terveznek. Amikor a kijárati folyosóhoz érünk, földe- rü! az arcuk: a takarítónők munkája nyomán itt már minden ragyog a tisztaságtól. — Látja — mondja Mária Markovičová — ez az első jele annak, hogy rövidesen lekerül a hirdetőtáblákról a Nyári szünet, s végre megkezdődik a várva várt nyüzsgés. SZILVÁSSY JÓZSEF Zlatica Gillová csodálatos teljesítményt nyújtott (Miklósi Károly felvétele) El VIII. 6 Fiatalok színháza
