Új Szó, 1978. július (31. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-15 / 193. szám, szombat
Történelmi felhívás a szocializmus védelmére SS 1978 VII. 15. 3 Az öt testvéri kommunista és munkáspárt tíz évvel ezelőtti „varsói levele" A Ruzynei repülőtér hatalmas hangára tíz évvel ezelőtt impozáns felvonulásnak volt tanúja: a népi milíciának, munkásosztályunk fegyveres öklének több mint tizenegy ezer tagja gyűlt össze. Nem titkolták felvonulásuk indítékát: aggódtak az ország sorsáért, amely felett az ellenforradalom felhői gyülekeztek. Egyesek féltek, hogy — szerintük — ne kerüljön sor felesleges „provokációra“. így aztán a milicisták nagygyűlését biztonság okából „kihelyezték“ Prága szélére, a Ruzynéi repülőtér hangárába. De a városvégi hangárból is hallani lehetett — éspedig elég érthetően — a népi milícia hangját az egész országban s annak határain túl is: készek vagyunk megvédeni a szocializmus ügyét. A csehszlovák tömegtájékoztatási eszközök, amelyek fokozatosan a jobboldal kezébe kerültek, nem igyekeztek nagyobb figyelmet szentelni a ruzynéi nagygyűlésnek. Amikor azonban a szovjet sajtóban nyilvánosságra hozták a népi milíciáknak a szovjet néphez intézett üdvözletét, s amikor a szovjet emberek kezdték küldeni lapjaiknak szolidaritásuk megnyilvánulásait a csehszlovákiai munkásokkal, Csehszlovákiában a szovjetellenes elemek közül sokan kezdtek idegesek lenni. A levél — szerintük — helytelenül tájékoztatta a szovjet közvéleményt, sőt voltak, akik ezt a levelet egyenesen hazaárulásnak minősítették. Milyen bűnt követtek el a népi milicisták? Ezt Írták: Nem tűrjük, hogy bárki is beplszkolja vagy veszélyeztesse a szocializmus és a kommunizmus építésének alapelveit. Nem értünk egyet és elhatároljuk magunkat egyes újságírók felelőtlen magatartásától, akik azzal, hogy átvesznek mindenféle kitalált híreket a nyugati lapoktól, meg akarják zavarni barátságunkat és szövetségünket. Nem áruljuk el az eszményeket, amelyekért emberek ontották vérüket a Szlovák Nemzeti Felkelésben, a Dukla- szorosban, a prágai barikádokon, és amelyek szocialista építésünk folyamán erősödtek“. A munkásőrség becsületes krédójának kiterjedt nemzetközi és természetesen hazai visszhangja a csehszlovákiai jobboldali erők számára ürügyül szolgált, hogy megindítsák a támadások hullámát mind a munkásőrség, mind a Szovjetunió ellen. Nem kevésbé veszett kampányt Indított egy hónappal később a csehszlovák tömegtájékoztatási eszközöknek egy része a prágai Praga üzem 99 dolgozója ellen, akik a szovjet néphez 1968. június 18-án intézett levelükben kifejezésre juttatták hűségüket a szocializmushoz és barátságukat a Szovjetunió iránt. Tíz évvel ezelőtt valóban „forró nyár“ kezdődött nálunk az országban. Az antikommunista és antiszocialista erők már egészen nyíltan tüntetéseket, provokációkat és kimondottan anarchista jellegű akciókat szerveztek. Fokozták a nacionalista, szovjetellenes támadásokat. Ez — amint azt később a Tanulság címen Ismert dokumentum mondotta — nyilvánvaló bizonysága volt a megszületőben levő fehér terrornak. A jobboldal botrányos színben tüntette fel a szocializmus számos hívét, elhallgattatta, boj- kottálta, diszkreditálta őket, kikényszerítette távozásukat a politikai életből, terrorizálta őket. Magasra csapott a szociális demagógia hulláma, ösztönösen növekedtek a béremelési követelések „Vad sztrájkok“ fenyegettek. Növekedett az infláció és a gazdasági káosz veszélye. Számos újság [196P június végén) közzétette az úgynevezett Kétezer szó pamfletet, amely egyenesen vezérfonalul szolgált erőszakos akciókhoz és a szocialista rendszer destrukciójához. Az ellenforradalom szervezett politikai platformia volt ez. A pamflet komolyan nyugtalanította a szocializmus minden becsületes hívét Nyugtalanságot okozott ezenfelül az is, hogy miután a pamfletet elítélte a CSKP KB Elnöksége és a Nemzeteyűlés, a szennyirat védelmére keltek a CSKP akkori vezetőségének egves tagjai. Ez nagymértékben két- ségbevonhatóvá tette azt hogv a párt vezetősége képes megakadályozni a bom'ási folyamatot. A pártvezetés jobboldali opportunista tagjai nemegyszer éltek ezzel a taktikával: a helyzetnek megfelelően egyetértettek ezzel vagv azzal a helves határozattal hogv azután gyakorlati cselekedeteikkel mindent megteev°nek ezek kudarcba fullasztása érdekében. Nemegyszer látszatra visszakoztak, nem egy alkalommal mondottak megtévesztő beszédet, mint a szocializmus hfl védelmezői döngették a mellüket és megbújva a „tömegek hangja“ mögött, másnap, harmadnap új szocialistaellenes követelésekkel álltak elő. Az erősödő ellenforradalmi hangulattal nemcsak hogy nem szálltak szembe, hanem ellenkezőleg, tudatosan egyengették az útját. A hatalmi harcban, amelyet céltudatosan szítottak, rendszerint nem terítették ki idő előtt kártyáikat, neim árulták el nagy horderejű szándékait. Egyetértettek Eduard Goldstückerrel, a mostani emigránssal, aki közös taktikájukat a legnyíMab- ban fejtette ki: „Szeretnénk, ha ez a folyamat túlmenne a lehetőségek határain, szeretnénk a végét olyan sokáig nyitva hagyni, ameddig csak lehetséges..Goldstücker azonban nem itthon, Prágában volt Ilyen nyílt, hanem még 1968 márciusában a határokon túli „barátainál“ fejtette ki ezt — a bajor rádióban. A nemzetközi reakció leplezetlen reményei A nemzetközi reakció leplezetlen reményekkel kísérte figyelemmel az akkori csehszlovákiai fejleményeket. Rokon- szenvvel figyelte az ország külpolitikai irányvonalának megváltoztatására irányuló kísérleteket, a jobboldali opportunista és ellenforradalmi erők tömbjének kísérleteit a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal fennáltló szövetségünk felszámolására, tehát a szocialista Csehszlovákia nemzeti és állami léte alapvető biztosítékának felszámolására. Emlékeztessünk a nemzetközi reakció táborából 1968-ban jött legalább néhány jellemző megnyilvánulásra .. Az Egyesült Államokban már az idő tájt napvilágot láttak fontolgatások, hogy milyen hadászatilag kedvező változásokkal járhat egy Csehszlovákiában végrehajtott „antikommunista államfordulat“. E tervek szellőztetése terén a legmesszebb az U. S. News and World Report című lap ment el, amely azt írta, hogy amennyiben sikerülne kiszakítani országunkat a szocialista közösségből, akkor „Csehszlovákia korridorrá lenne, amelyen keresztül nyugati csapatok megközelíthetnék Oroszországénak egészen a küszöbét“! 1 I Az amerikai szenátus már kezdett foglalkozni a csehszlovák-amerikai kapcsolatok új feltételeinek kidolgozásával, és 1968. május 17-én megkezdte a vitát „a Csehszlovákiával folytatandó kereskedelemről szóló törvény“ nagy hirtelen kidolgozott javaslatáról. Az amerikai elnök eszerint felhatalmazást kapott volna, hogy Csehszlovákia irányában ismét alkalmazzák a legnagyobb előnyök elvét, amelyet az Egyesült Államok 1948 februárja után egyoldalúan visszavont. Ugyancsak felhatalmazást kapott volna. hogy megoldja a törvényellenesen visszatartott csehszlovák aranytartalék kérdését Az Egyesült Államok éveken át befagyasztotta ezeknek a jogos csehszlovák követeléseknek a megoldását, s 1968-ban Washingtonnak mini ha egyszerre felébredt volna a lülkiismere- te. Amikor azonban az ellen- forradalom nálunk kudarcba fulladt, az Egyesült Államok gyorsan Ismét Jégre tette az aranytartalék és a legnagyobb előnyök elvének kérdését. 1974-ben az USA ismét ígéretet telt a kérdés megoldására kormányközi megállapodással, ezt azonban a reakciós erőknek újra sikerült elszabotálniuk. Az 1968-as esztendő azonban a legjobban leleplezte, mik az Egyesült Államok igazi szándékai, ami kölcsönös kapcsolataink be nem érett kérdéseinek megoldását Illeti: hogy semmiképpen sem a nemzetközi joghoz és a történelmi igazságossághoz tartja magát, hanem cselekedeteit az amerikai imperializmus osztályérdekei vezérlik. A „Csehszlovákiával folytatandó kereskedelemről szóló“ 1968-ban tervezett törvény szerint az ameirikai elnök Csehszlovákiának 500 millió dollárig terjedhető összegben kölcsönt nyújthatott volna. S ez már nyilvánvaló demagógia! csalétek volt azzal a céllal, hogy ösztönözze a szervezkedő ellenforradalmat. Az angol reakciónak a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatos álláspontját a legjobban Reginaid Maudling úr, a konzervatív párt akkori helyettes vezére fejezte ki. Kijelentette az angol parlamentben, hogy ha „Csehszlovákia eltávolodik a Szovjetuniótól, ha a Varsói Szerződés felbomlik, ez a mi szempontunkból (értsd: a brit imperializmus szempontjából) kedvező lesz.“ A General Anzeiger nyugatnémet lap azt írta, hogy „a szudéta,némeíek azt várják a kommunizmustól megszabadult Csehszlovákiától, hogy visszatér a müncheni egyezményhez, amelynek értelmében 1938 őszén a Szudétavidéket átengedte Németországnak“. „Ez csupán kezdete az útnak — állította egy másik nyugatnémet lap, a Frankfurter Allgemeine —, amelynek Csehszlovákiában elkerülhetetlenül politikája megváltoztatásához, a Moszkvától való elforduláshoz kell vezetnie.“ Mindezek a tények arról tanúskodnak, hogy ezekbe a felforgató akcióba, éspedig tekintet nélkül a különböző megtévesztő hivatalos nyilatkozatokra, aktívan bekapcsolódott az antikommunista központok széles skálája. A szocialista világközösség érdekeinek veszélyeztetése Abban a rendkívül komoly helyzetben, amikor egyre növekedett Csehszlovákiában az ellenforradalmi veszély, a csehszlovák vezetés ajánlatot kapott a testvérpárok vezetőitől, hogy közösen tekintsék át a fejleményeket. Leonyid lljics Brezsnyev elvtárs júniusban javasolta, hogy tartsanak ilyen kétoldalú találkozót bármikor és bárhol Csehszlovákiában, ahogy az a csehszlovák vezetőknek megfelel. Az aján.atot ezután újból megismételte Hasonló javaslatokat tettek a többi párt képviselői is. Ahogy az később nyilvánosságra került, ezek az ajánlatok egytő; egyig elsüllyedtek a CSKP KB első titkára íróasztalának fiókjában anélkül, hogy erről tájékoztatta volna a CSKP KB Elnökségét. Július elején a Bolgár Kommunista Párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Német Szocialista Egységpárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetői javasolták a CSKP KB vezetésének, hogy tartsanak közös találkozót Varsóban Barátaink őszintén ajánlották azt ami mindig is jellemző volt, ma is jellemző a kommunista mozgalomra —, hogv folytassunk elvtársi vitát azokról a kérdésekről, amelyek ezt a mozgalmat s a béke és a szocializmus ügyét Időszerűen érintik. Ä teljes történelmi igazság érdekében meg kell mondani, hogy a testvér pártok, mindenekelőtt a Szovjetunió Kommunista Pártja, állandóan nagy türelemmel Igyekeztek meggyőzni a csehszlovák pártvezetőséget, hogy határozottan és aktívan szembe kell szállni az ellenforradalmi veszéllyel. Kifejezésre jutottak ebben a testvérpártok vezetőinek aggodalmai a szocializmus sorsa Iránt nálunk, amely nem volt és nem lehet közömbös senkinek a számára, aki a szocialista közösség egységére és erejére törekszik. Már 1968 márciusában, a hat testvérpárt vezetőinek drezdai találkozóján az Alexander Dubček vezette küldöttségünket nyíltan figyelmeztették erre a veszélyre, amelyet ilá- gosan mint ellenforradalmi veszélyt jelöltek meg. A CSKP vezetői a nemzetközi kommunista mozgalmat képviselő elvtársaknak megígérték, hogy rendet csinálnak otthon ... További elvtársi figyelmeztetések után hasonló ígéretek ugyancsak elhangzottak az 1968 első felében Szófiában és Moszkvában megtartott további találkozókon is. A szokásos ígéreteket azonban, amelyeket Alexander Dubček tett, hogy ti. a CSKP vezetősége szintén tudatában van a helyzet súlyosságának és hogy maga is szükségét érzi a dolgok rendbetételének, otthon elhallgatták, megkerülték és nem teljesítették. Nyilvánvaló volt, hogy a szavak nem fedték a tetteket. Ez barátainknál objektíve bizalmatlanságot keltett egyes vezetőink nyilatkozataival szemben. Ebben a helyzetben, amikor felelős csehszlovák vezetők elhallgatták az igazságot, hogyan állnak a dolgok valóban, a szövetségeseknek nem volt más kiütjük, mivel nem takargathatták tovább saját országuk népe, sem pedig Csehszlovákia népe előtt jogos aggodalmaikat, mint hogy teljesen nyíltan kimondják a véleményüket: az ellenforradalmi fejlődés azzal fenyeget, hogy letéríti Csehszlovákiát a szocializmus útjáról, és ennek következtében az egész szocialista közösség érdekeit is közvetlen veszély fenyegeti. „Hogyhogy önök, elvtársak, nem látják ezt a veszélyt? Hogy lehet valaki ebben a helyzetben passzív, hogyan szorítkozhat csupán annak kinyilatkoztatására és bizonygatásá- ra, hogy hű a szocializmus ügyéhez és a szövetségi kötelezettségekhez? Hogyhogy nem látják hogy az ellenforradalom az egyik pozíciót a másik után veszi el önöktől, hogy a párt elveszíti az ellenőrzést az események alakulása fölött, s egyre jobban visszavonul az antikoinniunista erők nyomása alatt?“ Ezek a szavak abban a nyílt levélben hangzottak el, amelyet az öt testvérpárt — a BKP, az MSZMP, a LEMP az NSZEP és az SZKP — vezetői 1968. lúlius 15-én küldtek kétnapos varsói találkozójukról a CSKP KB Elnökségének. A CSKP KB Elnöksége mint ismeretes, a jobboldali erők ny-omására, könnyelműen elutasította részvételét ezen a találkozón egyes tagjainak akarata ellenére, szöges ellentétben pártunk internacionalista haevományaival. A szocialista országok kollektív biztonságáért A varsói .evél elsősorban barátaink sajnálkozását fejezte ki afölött, hogy a CSKP KB Elnöksége nem használta ki a kialakult helvzet kollektív megítélésének lehetőségét. Ezért a találkozó résztvevői szükségesnek tartották hogy közös véleményüket egészen őszintén és nyíltan ebben a formában felezzék ki „Nem volt és nincs szándékunkban“ — áll egyebek között a levélben — „beavatkozni olyan dolgokba amelyek tisztán az önök pártjának és államának belügvei megsérteni az önállóság és az egyenlőség elveit a kommunista pártok és a szocialista országok kapcsolataiban. Ugyanakkor nem érthetünk egyet azzal, hogy ellenséges erűk országukat letéiítsék a szocializmus útjáról és kialakítsák Csehszlovákiának a szocialista közösségtől való elsza. kítása veszélyét. Ez már nem csupán az önök ügye. Ez az összes kommunista és munkáspártnak s a szövetség, az együttműködés és barátság által, kötelezett államok közös ügye. Közös ügye az országainknak, amelyek a Varsói Szer. zodésben tömörültek, hogy biztosítsák saját függetlenségüket, a békét és a biztonságot Európában, hogy leküzdhetetlen gátat állítsanak az imperializmus agresszív és revansista erői összeesküvésének“. A testvérpártok vezetői levelükben részletesen elemezték az akkori nemzetközi helyzetet, a szervezkedő ellenforradalom mozgását és hordozói erőit, az opportunista és revizionista elemek pozícióit a CSKP soraiban. Amikor tíz év elteltével is^ mét olvassuk ezt a dokumentu* mot, újra meggyőződünk róla, mily mélyen és őszintén átélték a testvérországok pártjai és népei a belpolitikai életünkben mutatkozott nehézségeket és azt a veszélyt, amely a szocializmust fenyegette nálunk. Agj godalom volt ez nemcsak a má* ért, hanem népeink jövőjéért is, azért, hogy ne fecséreljük el az áldozatok árán szerzett értékeket, amelyekkel Csehszlovákia népe megváltotta a szocializmus ügyének győzelmét. A1 levélből kiérződik az Interna-i cionalista szolidaritástól átha* tott testvéri gondoskodás, mely* nek számára nem volt és nem közömbös a harcostársak sorsa. „Az események egész alakulása az utóbbi hónapok folyamán országukban — folytatja a levél — arra mutat, hogy az imperialista központok által támogatott ellenforradalmi erők kiterjedt támadást bontakoztat" tak ki a szocialista rendszer ellen, és nem ütköztek ellenállásba a párt és a néphatalom részéről. Nem kétséges, hogy ezekbe a csehszlovákiai eseményekbe bekapcsolódtak a nemzetközi imperialista reakció központjai, amelyek mindent megtesznek, hogy kiéleződjék és komplikálódjék a helyzet, s a szociallstaellenes erőket ezl* rányba ösztönzik.“ „Meggyőződésünk szerint —< olvashatjuk tovább a levélben — olyan helyzet alakult ki, amelyben a szocializmus alap* jainak veszélyeztetése Csehszlo* vákiában a többi szocialista ország közös létérdekeit is fenyő* geti. Országaink népei sohasem bocsátanak meg nekünk a közömbösséget és a könnyelmű* séget egy ilyen veszéllyel szem* ben. ( ... 1 Országainkat szerződések és megállapodások kötik össze. Az államainkat és népeinket összekötő fontos kölcsönös kötelezettségek a közös igyekezeten alapulnak, hogy megvédjük a szocializmust, és biztosítjuk a szocialista orszá* gok kollektív biztonságát. Párt* jaink és népeink viselik a tör* ténelmi felelősséget azért, hogy ne semmisüljenek meg az elért forradalmi vívmányok. Pártjaik mindegyike nemcsak saját munkásosztályának és népinek. de a nemzetközi munkásosztálynak és a világméretű kommunista mozgalomnak is felelős. és nem térhet ki az ebből eredő kötelezettségei alól. Ezért kell szolidárisaknak és egységeseknek lennünk a szocializmus vívmányainak saját biztonságunknak és az egész szocialista közösség nemzetközi nozíciőinak védelmében. Éppen ezért az a véleményünk. hogy a határozott ellenállás az antikommunista erőkkel szemben és a határozott harc a szocialista rendszer fenntartásáért Csehszlovákiában nemcsak az önök feladata, de a mi feladatunk Is." A szocialista vívmányok védelmét célzó komoly és sürgető elvtársi felhívás, amelvet a (Folytatás a 4. oldalon)
