Új Szó, 1978. július (31. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-28 / 206. szám, péntek
Komplex módon, átgondolt szervezéssel BESZÉLGETÉS TANKINA ISTVÁN ELVTÁRSSAL, AZ SZLKP LOSONCI (LUČENEC) JÁRÁSI BIZOTTSÁGA IDEOLÓGIAI TITKÁRÁVAL A CSKP KB 11. ülésének ta nácskozása ismét hangsúlyozta, hogy a párt sem egymagában, sem csupán a szocialista állam szerveinek segítségével nem oldhatja meg a szocializmus építésének igényes feladatait. Ehhez mindenképpen meg kell nyerni a dolgozók széles rétegeit. A pártnak ezért kell oly nagy igyekezetet kifejteni a tömegek körében, ezért kell fejleszteni a dolgozókkal való kapcsolatának különféle formáit az ország építése és fejlesztése konkrét kérdéseinek megoldása során. A losonci I Lučenec) járás kommunistái egyre jobb eredményeket érnek el ezen a téren. Legutóbb ezekről beszélgettünk Tankina István elvtárssal, az SZLKP JB ideológiai titkárával. # Hogyan szervezik, milyen módszerekkel végzik az agitációs és a tömegpolitika/ munkát a járás kommunistái? — A kerületi pártbizottság februári plénumát kővetően járási pártbizottságunk saját feltételeire bontotta le a Központi Bizottság 1977 júniusi ülésének határozatát. Az agitációs és a tömegpolitikai munka terén járásunkban nemcsak a pártszervek és -szervezetek kaptak konkrét feladatokat. Fontosnak láttuk, hogy ebbe a sokoldalú tevékenységbe bekapcsoljuk a tömegszervezetek járási bizottságait, a gazdasági szervezeteket, illetve azok vezetőit. Ez az egységes eljárás azt eredményezte, hogy mindenki megismerte a Központi Bizottság határozatát, s azt is tudatosították az emberek, hogy a határozat teljesítése érdekében mindenkinek konkrét munkát kell végeznie. Járásunkban jelenleg 130 alapszervezetbe tömörülve végzik tevékenységüket a kommunisták. Az alapszervezetek mintegy ötven százalékában már úgynevezett szilárd agitációs kollektívák működnek. Ezekben a kollektívákban olyan elvtársak dolgoznak, akiknek jó viszonyuk van a tömegpolitikai munkához, megfelelő elméleti ismeretekkel és jó gyakorlati tapasztalatokkal rendelkeznek. A CSKP XVI. kongresszusáig kitűzött célok elérése érdekében fokozatosan minden egyes pártái a pszervezetben Ilyen agitációs kollektívákat alakítunk. 9 Hogyan készülnek fel erre a kqrnoly munkára az agitátorok és milyennek értékelhető tevékenységük? — Járásunkban különösen nagy gondot fordítunk az agitátorok oktatására, sokoldalú elméleti felkészítésére. Májusban már az idén másodszor szerveztünk számukra kétnapos tanfolyamot, amelyen az agitációs központok, a járási-, a városi- és a községi népművelő központok vezetői vettek részt. Az elmúlt években több ízben is előfordult, hogy az agitációs munkával, az agitációs központok vezetésével olyan elvtársakat bíztak meg, akik nem készültek fel eléggé erre. Esetenként pedig az agitátorok ahelyett, hogy megmagyarázták volna a polgároknak például azt, miért kell teljesíteni a választási program feladatait, miért fontos a termelési feladatok egyenletes teljesítése, a termékek minőségének javítása, a termelékenység növelése, csak az éppen soron következő akciók ismertetésére szorítkoztak. Persze sikereink is vannak. A Szlovák Magnezitmüvek lovino- baňai üzemében, ahol Herger mérnök elvtárs az agitációs központ vezetője, már évek óta kiváló eredményeket érnek él az agitációs és a tömeg polili- kai munkában. Jó eredményeket érnek el a füleki (Fiľakovo), a poltári, a divíni, a mýt- nái és több más agitációs központban tevékenykedő elvtár- sak is. 0 Milyen segítséget jelentenek a tömegpolitikai munkában a szemléltető agitáció eszközei? — Üzemeinkben már sehol sem hiányzik „A legjobb dolgozók galériája“. Mindenütt népszerűsítik a legjobb eredményeket, a korszerű munkamódszereket, az újítási javaslatokat. Viszont a pozitív eredmények mellett látni kell a fogyatékosságokat is. Járásunk üzemeiben kezde~ nek eltűnni az úgynevezett szégyentáblák, s így egyre kevésbé szükséges az ilyen nyilvános bírálat. Az a nézetünk, hogy főleg azokban az üzemekben, ahol termelési lemaradások nehezítik a helyzetet, a tömegpolitikai munkával, a szemléltető és a személyes agitáció különböző formáival kellene megmagyarázni a dolgozóknak, a mestereknek, a brigádvezetőknek, hogy a jobb munkaszervezéssel, a munkaidő megfelelő kihasználásával, a gépi berendezések gazdaságos kihasználásával olyan újabb tartalékok tárhatók fel, amelyek hasznosítása sokat jelenthet a tervteljesítésben is. Járásunkban egyre nagyobb teret kap a szemléltető agitáció szovjet módszereinek alkalmazása. A Szovjetunióban már jól bevált gyakorlat, hogy az egyes üzemek, gyárak területét, a városok utcáit, tereit veszik gondozásukba. Rendszeresen törődnek azzal, hogy mindig időszerű, mozgósító jelszavak, figyelemkeltő, szép, vonzó kivitelezésű agitációs táblák legyenek az üzem, a gyár kör zetébe tartozó utcákon. Néhány évvel ezelőtt mi is bevezettük ezt a módszert, ami a losonci utcákon örvendetes változást hozott. % Hogyan használják ki a járás kommunistái a nyilvános pártgyűlésekei a tömegpolitikai munka kiszélesítésére? — Ebben a munkában eddig csak a járási pártbizottság ideológiai osztályának dolgozói nyújtottak segítséget áz alap- szervezeteknek. Több mint egy évvel ezelőtt azonban határozatot hoztunk arra, hogy a nyilvános pártgyűlések szervezésébe a járási pártbizottság minden osztálya bekapcsoló dik. Azt is célul tűztük ki, hogy minden egyes alapszervezetben évente legalább négy, kimondottan munkajellegű nyilvános pártgyűlést fogunk tartani. A járási pártbizottság ehhez minden segítséget megad az alapszervezetek kommunistáinak. Az Idei második negyedévben 172 ilyen gyűlésre került sor, amelyeken összesen több mint 17 ezren vettek részt, és több mint kilencszá- zan kértek szót a vitában. A nyilvános pártgyűlések nagyban hozzájárulnak a termelési feladatok teljesítéséhez, a pártonkívüli dolgozók neveléséhez. Jó eredményeket persze csak ott lehet várni, ahol nagy körültekintéssel, sokoldalú szervezéssel készítik elő ezeket a gyűléseket. így van ez például a poltári, a kokavai, a divíni, a haliéi, a rappi (Rapovce) és a ragyolci (Radzovee) községi pártalapszervezetekben. Örömmel mondhatom el azt is, hogy mind az üzemekben, mind a községekben állandóan növekszik a pártonkívüliek érdeklődése a nyilvános pártgyűlések iránt. Ez pedig számunkra jó lehetőséget biztosít a CSKP politikájának a dolgozók széles rétegeivel való megismertetésére, további népszerűsítésére, ami élősegíti a XV. kongresszus határozataiból eredő feladatok teljesítését. LALO KÁROLY Értékes kötelezettséget vállaltak a SZISZ Uherské Hrudišté-i Me- sit Vállalat szervezetének tagjai a XI. Világifjúsági Találkozó tiszteletére. Eddig 44 újítási javaslatot nyújtottak be, amelyek közül 30-at már megvalósítottak csaknem 200 000 koronát hozó haszonnal. A képen: František Petríelka mérnök, vezető energetikus és újító és Antonín Mach technológus a villanyáram-fogyasztást ellenőrzi. A búzatábla szélén i97» VII. 28. Mióta megkezdődött az aratás, Feketevízi Sándor, az Aranykalász Efsz alapszervezeti pártbizottságának tagja naponta többször is kimegy a gabonaföldekre. Minden ilyen alkalommal megnyugvással állapíthatja meg, hogy a kommunista kombájnosok, magszállí- tók a párton kívüli aratókkal vállvetve eredményesen teljesítik a pártalapszervezelnek a gabonabetakarítás jó minőségű elvégzésére vonatkozó határozatát. — Igen! — bólint helyeslő- leg miközben hosszasan végigpásztáz tekintetével a búzatáblán egyenletes ütemben haladó kombájnokon. — Mert erre az Igényes munkára a pártalap- szervezet legutóbbi nyilvános taggyűlésén együtt készítettük fel őket. Mindnyájan pontosan ismerik tehát a feladatukat, s a közös gazdaságunk elvárásait is. Míg a szemlélődés közben a várható termésről beszélgetünk, Vass Jolán és Alena Šuterová, két diáklány, a szemveszteséget vizsgáló őrjárat tagjai adják le a maghullási arányról tanúskodó friss jelentésüket. — A veszteség, Sándor bácsi, 0,5—2,5 százalék között ingadozik, egyik kombájnnál több, a másiknál kevesebb. Ez is mutatja — hangsúlyozzák befejezésül —, hogy jól dolgoznak a kombájnosok, a lehető legkisebbre csökkentik a veszteséget. — Tavaly ilyenkor már az áldomásra készültünk — jegyzi meg befejezésül Feketevízi elvtárs —, most meg éppen- hogy elkezdtük a gabonabetakarítást. Ennek ellenére jó termésre számítunk. (Felvétel: F. Nesvadba — CTK) Délutánra megváltozott az időjárás. A gomolygó felhők eltakarták a napot, és lassan eleredt az eső, véget vetett az aznapi munkának. Mindez azonban nem szegte az aratók bizakodó kedvét. SZOMBATH AMBRUS Két új könyv V. I. Lenin: A párt vezető szerepe a szocialista építésben V. I. Lenin: A párt vezető szerepe a szocialista építésben című gyűjtemény a Marxizmus —Leninizmus Klasszikusainak Kiskönyvtára című sorozat 30. köteteként jelent meg. Kivonatokat, részleteket tartalmaz Leninnek a párt vezető szerepével kapcsolatos cikkeiből, beszédei bő 1, tanulmán yai bó 1. A kommunista párt vezető szerepének az értelmezése napjainkban is sokat emlegetett kérdés mind a gazdasági, mind a politikai életben. A vezető szerep ilyen vagy olyan értelmezése messzemenően kihat nemcsak a párt munkájára, hanem a társadalom életének szinte minden területére. Sajnos, a párt vezvtő szerepét egyesek elég gyakran szélsőségesen értelmezik. Az egyik véglet a szubjektivizmus érvényesítése. Képviselői a társadalom fejlődését s benne a párt egész tevékenységét gyakorlatilag egy csoport ellenőrzése alá rendelik. A szűk csoport egy ember köré tömörül, s a személyi kultuszt honosítja meg. Az ilyen — tulajdonképpen egyéni elképzelésekre épülő vezetés — a párt belső életében és irányító munkájában a katonai módszereket és az ellentmondást nem tűrő hatalmi eszközöket érvényesíti. A szub- joktivista vezetés az állami szerveket is csupán a pártszervek ügyintéző hivatalainak tekinti. A másik — az említett felfogással és gyakorlattal ellentétes — szintén szélsőséges felfogás abban jut kifejezésre, hogy a pártot csupán „eszmei faktornak" tekinti. Képviselői szerint „a pártnak ki kell szorulnia a hatalmi viszonyok területéről“ , a gazdaságot „demokratizálni" kell, s a pártnak csak eszmei-ideológiai munkával szabad hatnia a társadalmi fejlődés menetére. Mindkét helytelen, szélsőséges nézeten túltesz, és a párt vezető szerepének az elvetését jelenti az a felfogás, amelyet a politikai pluralizmus képviselői hangoztatnak. A politikai pluralizmus képviselőinek a nézete szerint a pártnak csak az a szerepe, hogy „intellektuális élcsapat“ legyen. A marxista párt vezető szerepéről ok már nem is beszélnek. Az ő Koncepciójukban a párt csupán „egyenjogú“ partner, a politika „a politikai erők szabad játéka“ alapján alakul. fCsak mellesleg jegyezzük meg. hogy az ilyen és hasonló nézetek nálunk tíz éve hangzottak el gyakran.) A lenini felfogás ellentétes mind a direktívákra épülő szubjektivista, a személyi kultuszt eredményező, mind a pártnak pusztán ideológiai orientációs szerepet szánó elmélettel és gyakorlattal, nem is beszélve a párt vezető szerepét elvető pluralisztikus nézetekkel. Lenin tanítása szerint a kommunista párt a társadalomnak mindenekelőtt politikai vezetője, szerepének azonban a társadalmi élet egészében, mind a politikai, mind a gazdasági élet területén maradéktalanul érvényesülnie kell. A pártnak — a lenini elvek értelmében — úgy kell meghatároznia és íregfogalmaznia a megérett társadalmi célokat, hogy a társadalom tömegei azt megértsék, elfogadják, éš dől gozzanak érte. A vezető szerep fő kritériuma az, hogy a párt mennyire áll a társadalmi fejlődés élén, mennyire ismeri fel tudományos elmélete segítségével a társadalmi folyamatok fő irányát, ennek alapján hogyan tudja a társadalom előtt álló feladatokat politikájának tartalmává tenni. A párt vezető szerepe tulajdonképpen úgy és annyiban érvényesül, ahogy és amennyiben a párt politikája megvalósul a gyakor latban. A párt vezető szerepe a szocialista építésben című kötet időszerű kérdéssel foglalkozik, és fontos tételeket, meghatározásokat tartalmaz. A Kossuth Könyvkiadó által megjelentetett műnek növeli az értékét és használhatóságát a tárgymutató és a gazdag jegyzetanyag. A. Bönisch—D. Reichelt: Polgári társadalomfelfogások és a valóság Feketevizi Sándor (Gyökeres Jenő felvétele) Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az imperialista politikában ma is két fő irányzat érvényesül. Az egyik irányzat mögött a szélsőséges reakció, az imperializmus legagresszí- vabb körei állnak, amelyek mindenekelőtt az erőre támaszkodva a szocializmus elleni frontális támadásért szállnak síkra. A másik irányzat képviselői a burzsoázia osztály- érdekeiért vívott harcban teret engednek az együttműködésnek, az engedményeknek, a kompromisszumoknak is. Ha a két taktikát fejlődésében vizsgáljuk, s az osztályharc fő tendenciáit tartjuk szem előtt, levonhatjuk azt a következtetést, hogy bár mindkét irányzat meghatározott történelmi pe^ riódusok körülményeit tükrözi, az egyik taktika bizonyos imperialista csoportoknak azt a törekvését fejezi ki, hogy az új történelmi helyzetben a régi módszereket alkalmazzák. A második pedig azt a törekvést, hogy megkeressék a harc új útjait, amelyek inkább megfelelnek a jelenlegi és talán az eljövendő történelmi szakaszok követelményeinek. Más szóval: a kapitalizmus mindenkor alkalmazkodni próbál a megváltozott körülményekhez, létének új feltételeihez. A német társszerzők a Polgári társadalomfelfogások és a valóság című, hét fejezetből álló könyvük első két fejezetében politikai, ideológiai és módszertani kérdésekről nyújtanak áttekintést. Aztán az ipari és a posztinduszrtriális, a „jóléti“ és a „fogyasztói“ társadalmak elméletét, valamint a „demokratikus szocializmus“ tételeit elemzik, bírálják. A kötet záró (hetedik) fejezetben azt mutatják ki, hogy az említett polgári társadalomfelfogásoknak mi az alapja, célja, milyen a jövője. Művüket a szerzők közérthetően, könnyed stílusban írták, összegezésként arra a következtetésre jutottak, hogy a mai polgári társadalomfelfogások lényege abban áll, hogy — bármennyire differenciáltak is ezek a koncepciók — formáikat, kifejezésmódjukat, osztályszempontú következtetéseiket illetően szigorúan alkalmazkodnak az új feltételekhez. Ugyanakkor azonban továbbra is megtartják fő tartalmukat, a tőkés rendszer torzított, misztifikált és a tömegeket hamisan tájékoztató tükrözését. Meg ha a monopóltőkének sikerül is az emléket vulgáris és apologetikus társadalomfelfogásokkal elködösíteni a nép bizonyos részeinek tudatát, ami mindenekelőtt a tömegtájékoztatási eszközök útján és a körültekintően felépített manipulációs rendszer segítségével megy végbe, ez a befolyás lassacskán eltűnik. A rendszer ellentmondásai elmélyülnek, és egyre inkább tért hódít az egész világon a haladó irány zatú fejlődés. A polgári társadalmakban a szellemi és az.erkölcsi bomlás olyan méreteket ölt, amelyeket minden humanista módon gondolkodó ember lelke mélyéből gyűlöl, utál, megvet. A „jóléti társadalomról“, a „megreformálható kapitalizmusról" szóló elméletek a nyers valóság láttán előbbutóbb összeomlanak. A válság- mentes kapitalizmus összes modellje tévkonstrukciónak bizonyul. Lenin meghatározása, hogy „az imperializmus haladó, élősdi, rothadó kapitalizmus“ — változatlanul érvényes A polgári ideológia és a revizionizmus bírálata című sorozatban megjelent kötetet Pfeifer Dániel fordította, és a Kossuth Könyvkiadó jelentette meg. meg. BALÁZS BÉLA
