Új Szó, 1978. július (31. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-26 / 203. szám, szerda
A JO KENYER TITKA Látogatás oz ipoüyságii f Stuhy) sütödében A városszéli sütöde rakodójánál kenyérszállító autók all nak, a dolgozók gyakorlott moz dulatokkul rakják fel a friss kenyeret. Egyik kenyérszállitó autó megy, a másik érkezik. S Így megy ez haindító) kezdvi egész nap. XXX Müller Miklós, a Nyugat szlo vákiai Sütödék ipolyságl (Šahy) üzemének vezetője olyan ember, aki minden munkafolyamatnál ott szeretne lenni. Itt van most is, amikor útnak indul a kenyér a fogyasztókhoz. A jó kenyérből sok fogy — mondja egy kis büszkeséggel, hangsúlyozva a „jó“ szócskát. — Naponta átlag 2200 barna és 6—7 ezer 'kilogramm feliér kenyeret rakunk az autókra. Ehhez járul még a 16 féle péksütemény, amelyből szintén több száz kiló fogy. Ipolyság és még 34 község 81 üzletét látjuk el pékáruval. Igyekeznek dolgozóink, nem szeretnék, ha panasz érkeznék munkájukra. Irodájában aprólékosan meg- hányjuk-vetjük a „kenyérgyár“ életét mely lényegében új üzemnek számít, hiszen mind össze hat éve termel. A kéz detre nem szívesen emlékeznek vissza az üzem dolgozói, mert nagyon rossz körülményeik között kezdték itt a munkát. Az. építők az új sütödét nagyon sok hibával adták át, de meg kellett kezdeni az üzemeltetést, mert a gyenki (Hrkovce) sütöde működtetése már nem fize tődött ki. — S hol tartanak ma? — kérdezem az üzem vezetőjét, — Az előző évhez viszonyítva néhány ezer korona híján megkétszereztük termelésünket, jelenleg 9 millió 273 ezer korona az árutermelésünk értéke. Eredményeink értékét fokozza, hogy dolgozóink száma azóta alig növekedett. Mindössze 35 dolgozónk van, de ebben már a fűtő is benne van. — A sági kenyérnek iö híre van, szeretik az embereik — jegyzem meg. — Ennek örülünk, s ezért szeretnénk nemcsak megtartani, de tovább javítani termékeink minőségét. Igaz, több esetben nem rajtunk múlik, hiszen a liszt minősége nem mindig megfelelő. Ezt azonban a fogyasztó nem veheti észre, a kenyérnek mindig jónak kell lennie. — Hogyan tudják ezt elérni, mi a jó kenyér sütésének titka? — Titokról beszélni a kenyér sütésével kapcsolatban túlzás lenne. Az igaz, hogy több tényező befolyásolja a kenyér minőségét, de itt is, mint bármely más munkahelyen, a következetes, becsületes munka határoz za meg az eredményt. — Mi minden kerül innen az üzletekbe? — Mint már említettem, fehér és barna kenyér, és az egyre keresettebb „íróskenyér“, mely kétfajta lisztből készül krumplikása és író hozzáadásával — mondja, miközben árujegyzéket vesz elő. — Aztán itt vannak a péksütemények, melyeik választéka időszakonként változik, de általában mintegy 16 félét készítünk. Ha van ideje és kedve, nézzük meg, hogyan készül mindez. Szívesen engedtem a megbi vásnak. annál is inkább, mivel a nyitott ajtón át belopta magát hozzánk a frissen sült ke nyél csalogató illata. A raktárban, illetve a „sZttá tóban“ palettákra rakott lisz- feszsákok között Hoksza Károly tevékenykedik. Ö indítja útjára a „kenyeret“. Kis emelőkocsiját a paletta alá tolja, megemeli, s máris indul a szállítmány. Magas kora ellenére meglepő fürgeséggel és energiával csinálja, csupán arra panaszkodik, hogy a raktár betonpadlózata egyes helyeken kikopott és ha a kocsi apró kereke beletéved, két. embernek is van mit húznia, hogy kijöjjön. A kenyér tulajdonképpen a tágas, gépekkel teli munkacsarnokban készül. Itt készül a kovász, itt történik a dagasz tás, a tészta „szakítása“, sütése. Az ember csak az irányító szerepét tölti be, a gép engedel meskediik neki. Három műszakban hathat ember dolgozik Varga László, Balog Lajos és Hrincsár László műszakvezetők irányításával. A pékek munkája nem könnyű, annak ellenére, hogy a technika lényegesen megkönnyíti a kenyérsütést. — Ha a mostani kenyérsütők nyugdíjba vonulnak, lesz-e folytatója e munkának? — Bár a pékmesterség néma legkeresettebb szakmák egyike, mégis akadnak, akik vállalják ezt a foglalkozást. Most két fiatal, Kovács Erzsébet és Krajcsík Lajos ismerkedik a szakma, fogásaival. Szorgalmasak, bizonyára jó szakember válik mindkettőjükből. — A fogyasztóik dicsérete mindennél többet ér, de bizonyára egyéb elismerésben is részesültek. — Eddig tizenhat alkalommal lutalmazták oklevéllel jó munkánkat. A vállalat igazgatójának vándorzászlaját három alkalommal nyertük el. Az üzem dolgozói közül hárman: Gáfrik István, Hurtos János, Varga László szakágazati kitüntetésben részesültek. Mindez azt bizonyítja, hogy a jó munkát vál- ialatunk is elismeri, értékeli. — Már szólt arról, hogy az üzem dolgozói hajlandók többet adni a szükségesnél. Ez miben nyilvánul meg? — Jó példa erre a szocialista munkabrigád, melynek tagjai jelentős felajánlásokat tettek. A munkahely szépítésére is számos társadalmi munkaórát dolgoztak le. Megemlíthetem Hoksza Károly, Farkas János, Makrai László, Varga László, Hrincsár László, Víbostyok István nevét, de másokét is, akik mindig hajlandók segíteni, ha kell. A szállítókról is a dicséret hangján kell szólni, hiszen munkájuk nem könnyű. Hajnalt ötkor már indul az első rakomány* ezer kilogramm kenyér és jelentős mennyiségű péksütemény. Négy autónk van, de három vonalon a gépkocsivezető egyedül szállít. A gyű- gyi (DudinceJ vonalat Suchetka János és Sxlle István látja el, mivel ez a vonal a többinél munkaigényesebb, hiszen el kell látni a híres gyűgyi fürdőt. — Győzik a termelést és a szállítást? — Igen, sőt abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy még mintegy 25 százalékkal növelhetnénk a termelést. Sajnos, mivel a sütöde a járás, sőt a kerület peremén van, csak „féloldalas“ a felvevő területünk. Ez nehezíti a szállítást, sok az üres kilométer. Hajlandók lennénk a közép-szlovákiai kerületben a nagykürtösi (Veľký KrtíšJ járás néhány hozzánk közel eső községét —- mondjuk Ipolynyékig (Vinica) — ellátni kenyérrel és péksüteménnyel. Ezt az elképzelést érdemes lenne megvalósítani, mivel értesülésünk szerint a nagykürtösi sütöde nem tudja ennek a vidéknek zökkenőmentesen megoldani a kenyérrel való ellátását. Erre a többletmunkára mernénk vállalkozni, hiszen már néhányszor volt alkalmunk bizonyítani, hogy képesek vagyunk a többlettermelésre. Az ünnepek előtti időszakokban szállítottunk Komáromba (Komárno), Trenfíínbe, Nit- rára, de adtunk már kenyeret Gbelynek is. A kijárathoz értünk, ahol éppen akkor csapódott be az egyik autó ajtaja, újabb szállítmány indult az üzletbe. Sietni kell, hiszen a kenyér minőségén kívül az idejében való szállításnak is nagy szerepe van abban, hogy a fogyasztók elégedettek-e. Erre pedig — itt, az ipolysági p kséghen — nagyon vigyáznak. BÖJTÖS JÁNOS Kommentáljuk Az adott szó mérlege Mögöttünk hagytuk az első félévet, s ezzel egyidőben a 6. ötéves tervidőszak második félidejébe léptünk. Hetekkel, hónapokkal ezelőtt a Februári Győzelem 30. évfordulójának tiszteletére — a népgazdaság egyéb ágazataiban dolgozókhoz hasonlóan — a mezőgazdasági dolgozók is értékes vállalásokat tettek. Kötelezték magukat, hogy a belső tartalékok feltárásával, a hatékonyság növelésével és a munka minőségének javításával teljesítik, sőt túlszárnyalják az év termelési feladatait, hogy az ötéves tervidőszakot is hiány nélkül zárhassák. A második félév kezdete az első, valóban alkalmas időpont arra, hogy a mezőgazdaságban is felmérjék és érté keljék, hol tartanak az egyes kollektívák és szocialista ntunkabrigádnk vállalásaik teljesítésében, s mit kell tenni a verseny eredményesebbé tételéért. Az elmúlt hónapokban csak részleges számvetésre adó dntt alkalom, és az adatok elsősorban az állattenyésztésben dolgozók igyekezetéről adtak pontos képet. A növénytermesztésben dolgozókat eddig csak a munka mennyisége és gyorsasága szerint lehetett értékelni, ami a vállalások teljesítéséről meglehetősen torz képet adott, így — nagyon helyesen — a legtöbb helyen csak most kerül sor a rész letes minősítésre. Most, de semmiképp sent betek, esetleg hónapok máivá. Most, mert július elején már ismertek olyan adatok — hozam, termelési költség —, amelyek alapján lehetséges a reális minősítés, és a szocialista munkaverseny eredményeinek ismeretében július elején a növénytermesztés sok szakaszán és rengeteget lehet még lenni a jobb eredmények erdekében. Már részleteiben is sokatmondo képet kaphatnak a szövetkezet vezetői például a züldségkertészetben dolgozók munkájáról, hiszen a korai zöldségfélékért kapott pénz konkrét értékjelző. Talán még ennél is többet mondhatnak a számok a takarmánytermesztő helytállásáról. A szálas takarmányok első kaszálása után már ismeretes, hogy sikerült-e a tervezett mennyiséget betakarítani, mennyi és milyen minőségű a szenázs, illetve folyamatos volt-e a szárítás, üzemelt-e annyit a szárító és készült-e annyi zöld- liszt, amennyit terveztek. A zöldliszt mennyisége és az elhasznált energia pedig azt is elárulja, vajon a szárító kollektívája eleget tett-e energiatakarékossági vállalásának. És így folytathatnánk a példákat, akár a cukorrépával és szemes kukoricával, de más növényekkel is, mert az egyedszám, a gyomos vagy tiszta tábla meglehetősen jól Jelzi a termelési ciklus végén várható helyzetet. A szocialista munkaverseny és a vállalások értékelésére alkalmas az idő a gépjavító műhelyekben is, ahol június végével a javítások első szakasza lezárult. A takarmánybetakarító gépek, a kombájnok, a terménytisztítók és -szárítók olyan gépcsaládot alkotnak, amelynek javítása már a legnagyobb figyelmet és a leggondosabb szervezést igényelte, s a vállalások egy része is éppen ezzel a gépcsaláddal volt kapcsolatos. Az összegezésre, felmérésre kell hogy késztessen a nyár legnagyobb és máris időszerű munkája, a kalászos gabonafélék betakarítása is. Az aratásra és a vele járó többletgondokra, esetleg nehézségekre hivatkozva nem lehet a szocialista munkaverseny értékelését későbbi időpontra halasztani. Annál inkább, mivel épp az eredmények ismeretéből adódó tapasztalatok azok, amelyek alapján tökéletesíteni lehet a szervezést, és vele együtt a közvetlen napi ellenőrzést, valamint értékelést, ami mindenképpen szükséges ahhoz, hogy ne az aratás után derüljön ki, nagy területről takarította be a csoport a gabonát, tagjai gyorsan dolgoztak, csak éppen a hozam lett kisebb a vártnál. Annyival, amennyivel az elkerülhetetlennél nagyobb volt a veszteség, több szem maradt a földön. EGRI FERENC Örökzöld problémák: a gabona elraktározása Az építés nehezen éri utol a szükségleteket A mezőgazdasági termelés gyors ütemű növekedése, főleg a szemes terményeikből való önellátás programjának fokozatos teljesítése nagy igényeket támaszt a raktárkapacitások építésével szemben. A mező- gazdasági termények raktározásában különösen nagy feladatok hárulnak a Mezőgazdasági Ellátó és Felvásárló Vállalatra, A Vítkovicei Klement Gottwald Vasmű és Gépgyár dolgozói az idei év első felében 51 százulékra teljesítették jel adataikat. Terven felül 3700 tonna nyersvasat és 4000 tonna acélt olvasztottak. Az első félévben 940 tonna kokszot és 6275 tonna olajat takarítottak meg. A legjobb eredményeket a 4-e$ számú kohó nmnka- kollektívája érte el Zdenék Máneknek, a Szocialista Munka Hősének vezetésével. Felvételünkön a Zdenék Mánek vezette csoport munka közben. (Felvétel: CSTK — V. Svordík) amely a mezőgazdasági vállalatok vetőmag-, műtrágya- és egyéb anyagszükségleteinek fedezéséről gondoskodik, s amely a mezőgazdasági termékek döntő többségét vásárolja fel a termelőktől, a kenyérgabonát is beleértve. Az említett szervezet jelenleg egész Szlovákia területén 1 732 526 tonna szemes terményt képes raktározni. Ez már jelentős mennyiség, de még mindig kevés a szükségletek szempontjából. A gabonasilóik nagyobb méreteket öltő építésére tulajdonképpen csak az 1964-es év után került sor, éspedig a takarmányipar fejlesztésére vonatkozó 24-es számú kormányrendelet alapján. Az 1964-től 1975-ig terjedő időszakban 50 gabonasiló épült Szlovákia területén, egyenként 4800 tonnás befogadóképességgel. További hagyományos raktárak is épültek, amelyek összteljesítménye elérte a 85,8 ezer tonnát. így az említett időszakban, mintegy tíz év alatt összesen 1 134 200 tonna szemes termény befogadására alkalmas raktárkapacitás épült. A 6. ötéves tervidőszakban lovábbi 560 ezer tonnával kell bővíteni a felvásárló szervezet raktárkapacitását, ebből 360 ezer tonnát gabonasilók, 200 ezer tonnát pedig hangárszerü raktárak formájában. Több gabonasiló már a 6. ötéves tervidőszak első két évében elkészült, 1976-ban például Öt gabonasilót adtak át, összesen 76 200 tonna befogadóképességgel. Elsősorban ennek köszönhető, hogy a felvásárló szervezet 1978. január elsejéhez számítva már 1 732 526 tonna szemes termény tárolására elegendő raktárkapacitással rendelkezett. A gabonasilók építésében az építőipari vállalatok egész sora vesz részt, például a bratislavai és a Banská Bystrica-i Sta- voindustria, a kassai (Košice) Kohóépítő Vállalat, a humennéi Chemkoslav, a žilinai Váhostav, valamint a bratislavai és a prievidzai Priemstav. Bármilyen nagy méretű is volt a gabonasilók építési programja, mégsem tudott lépést tartani a termelőerők gyors ütemű fejlődésével, amit a mezőgazdaság szocialista termelési viszonyai tettek lehetővé. Különösen a ny ugat-szlovákiai kerületben mutatkoznak kapacitáshiányok a gabonafélék raktározására, ahol a hektárhozamok növekedése, s ezzel az egész gabona- termelés növekedése is különösen gyors ütemű volt az utóbbi években. Mindezt azt jelenti, hogy a 6. ötéves tervidőszakra előirányzott építési feladatok hiánytalan teljesítése mellett is szükség mutatkozik a tervidőszak végén további 940 ezer Ionná gabona tárolását biztosító kapacitásra. Ezt a hiányt a 7. és a 8. tervidőszakban kell majd megoldani, korszerűen felszerelt, egyenként 46—50 ezer tonna befogadóképességű gabonasilók építésével. MIKULÁŠ MATAŠEJE I97Ö. VII. 20. Müller Miklós üzemvezető Mé -záros Lászlónéval Hoksza Károly a liszt szállító sa közben (A szerző felvételei)
