Új Szó, 1978. július (31. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-21 / 199. szám, péntek
Humanizmus a filmvásznon Jegyzetek a XXI. Karlovy Vary-i nemzetközi fesztiválról 1. Világszerte megkopott a filmfesztiválok fénye. És sa| nos az idén a Karlovy Varv-i seregszemle is sokat vesztett csillogásából. Nem csupán azért, mert a filmszemle kevésbé volt izgalmas, hanem mert a rendező szervek nem vultak eléggé gondosak, s nem tettek meg mindent, hogy a vendégek kellemes emlékekkel távozzanak. Mostohán bántak a vendég látók különösen az újságírók kai. Mintha megfeledkeztek volna arról, bogy a fesztivál a kritikusok számára néha ver senyfutás az idővel, ha lépést akarnak tartani az események kel, s a zökkenőmentes mun kához kellő feltételek (megfő lelő szállás, tájékoztatás stb.) szükségesek. 2. Milyen is volt mindezek után a múlt héten befejeződött XXI. Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál? Tömören fogalmazva: alacsonyabb színvonalú, mint a korábbi. S bármennyire hálátlan és viszonylagos ez az összehasonlítás, mégis helytálló. A versenyfilmeket ugyanis — csekély kivétellel — a középszerűség jellemezte, s nemhogy remekműveket és megrázó erejű művészi alkotásokat nem láttunk, de ritkán szere peltek a műsorrenden olyan filmek is, amelyek igazi vitaanyagot szolgáltattak volna az összesereglett soknemzetiségű kritikusoknak. Igen sok volt a könnyű kézzel készült alkotás, amely felszínesen ábrázolta az emberi, társadalmi problémákat, gyakran felületesen átsik lőtt felettük anélkül, hogy a lényegre tapintott volna. S bár csak elvétve, de találkoztunk olyan filmmel is, amelynek láttán azt kellett kérdeznünk: hogyan kerülhetett egy tekintélyes fesztivál programjára (pél dául a japán Sárga zsebkendő vagy az amerikai Kecske szarv-1j. Helytelen lenne azonban, ha ezért kizárólag a rendező szerveket okolnánk és őket hibáztatnánk azért, hogy a verseny műsor elég sok ki fogásol niva lót hagyott maga után. Ne fe ledkezzünk meg ugyanis arról, fesztiválon a versenyben, f> ol a szimpozion műsorában, 33-at tájékoztató vetítésen], következésképp sokfélét is. Talán éppen a művészet sokolda- lúságának a bizonyítéka ez, annak a jele, hogy a humanista tartalom sokféleképpen megformálva mutatkozhat meg a filmeken. Ez a sokféleség tükrö ződik a díjazásban is. S bár hiányoljuk az eredeti témát, az egyéni szemléletet és a sajátos alkotói stílust, a zsűri rangsorolása azonban kifejezi azokat az értékeket, amelyek az idei fesztiválon a világ filmművészetét képviselték. 3. A Karlovy Vary i filmfesztivál mindig is elsősorban a szocialista és haladó filmek találkozója volt, s az idei bemutatók is ezt a hagyományt gazdagították. A seregszemle jelszavának — A né pék közötti nemes kapcsolatokért, a nem zetek tartós barátságáért —■ szellemében a zsűri is elsősorban a filmek humanista, a haladás mellett elkötelezett, j»o- litikusan állást foglaló eszmeiségét értékelte. Olyan alkotásokat díjazott, amelyek az embertelenség, a kegyetlenség ellen harcolnak, s hozzájárulnak az emberi haladáshoz, ápolják a béke, a népek közötti barátság eszméit. A fesztivál legjobbjai közölt emlegették mindvégig František Vláčil művét, az Egy forró nyár árnyékát, mely a szemle nagydíját nyerte. Az alkotás humanizmusa és művészi ereje révén a legjobb filmek egyike volt a mezőnyben. Őszinte és tiszta gondolatiság árad a filmből, s rendező kulturáltan ábrázolja azt a küzdelmet. amelyet az egyénnek kell vívnia embernek maradásáért. Ugyancsak figyelemre méltó mű a szovjet versenyfilm, A fekete fülű fehér Mm, melyet szintén nagy díjjal jutalmaztak. Sztanyiszlav Rosz- tockij rendező egy kutya és gazdája egyszerű történetén keresztül alapvelő emberi és etikai kérdésekről vall. A film epikus hömpölygésü képsorai mögött mélységekbe hatoló gondolatsor, humanista mondanivaló rejlik. Kár azonban, hogy az alkotók a cselekményt Jelenet a fesztivál nagydifával kitüntetett szovjet versenyfilmből, A fekete fülű fehér Bimbói hogy kevés jó film készül a világon, s ráadásul manapság majdnem több a filmfesztivál, mint az egy esztendő alatt gyártott jó film. Azt viszont mindenképpen a fesztivál javára lehet írni, hogy az embertelenség, az öncélú szex nem kapott nyilvánosságot. Karlovy Varyban az idén elsősorban olyan filmeket láttunk, amelyek a jobbra, a szebbre törekvő, a társadalmi haladásért, az emberibb életért, az emberhez méltó jogokért küzdő egyénekről szóltak. Olyan filmeket, amelyeknek alkotói felemelték szavukat a pusztítás, a rombolás, a háború, az értelmetlen öldöklés, a fasizmus, a fizikai és a lelki terror ellen. Olyan filmeket, amelyek bemutatták a szocia- ta embertípust, az erkölcsileg magasabb rendű alkotó embert és tevékenységét Sok filmet mutattak be a elnyújtották, a vontatottság ugyanis nem vált a film javára. Általános tetszést keltett a különdíjjal kitüntetett algériai film, az Egy szökés története. Műfaját tekintve politikai krimi a film; kíméletlenül leleplezi a kapitalista rendszer visz- szásságait, az egyre jobban elhatalmasodó korrupciót, s betekintést enged a kulisszák mögé. A fődíjas alkotások közül a legnagyobb visszhangot a magyar versenyfilm — a Veri az ördög a feleségét — váltotta ki. A mű legnagyobb pozitívuma, hogy hitelesen, őszintén, kíméletlen realitással tárja elénk az élet ellentmondásosságait, fonák helyzeteit. A rendező kétféle életstílust és -felfogást mutat be — egy fővárosi vezető beosztású egyén és egy hirtelen meggazdagodott vidéki vasutascsalád ünnepnapjain keresztül. Inkább politikai mondanivalója (s valószínűleg a zsűri is ezt méltányolta), mintsem a téma mű vészi ábrázolása miatt érdemel figyelmet a Szökés című film, mely az NDK-ban élő és működő orvosok Nyugat-Németor- száglui szippantásáról szól. A díjazott alkotások közül rokonszenves műnek tartjuk az ausztrál veisenyfilmet. Az ír férfit, a Mi című norvég alko tást, mely a nyugati társadalmak egyre mélyülő , válságjelenségeinek a következményeire hívja fel a figyelmet. A tengerész visszatér című angol film födíja azonban megkérdőjelezhető, sőt érthetetlen, hogy a század elején játszódó ront a nt i k us-szen ti men tál is t örté - net hogyan kerülhetett e nem- zelközi fórum versenymezőnyébe. A spanyol film, A múlt néhány napja hibái ellenére viszont mél lányosabb helyezést érdemelt volha. Sajnos, a longyodek sem fesztiválfilmmel, hanem félresikerült történelmi alkotással jelentkeztek. Versenyfilmjük egy cseppet sem mutatta azt a világszerte iiagyrabecsült, izgalmas, meggondolkoztató, sajátos lengyel stílust, amelyet versenyen kívül oly kiválóan képviselt a Védöszinek című alkotásuk. Nagyon is átlagfilmmel képviseltették magukat a bolgárok, holott az utóbbi években megszoktuk, hogy bátor mondanivalójú művel indultak a versenyben. Pedig a természetvédelem kérdésé s ennek kapcsán az emberi magatartásformák bemutatása izgal más téma — a film azonban felületesen, elkapkodva dolgozta fel a problematikát. Az az igazság, hogy többet, jobbat vártunk a franciáktól és az olaszoktól is. bár az utóbbiak társadalombíráló filmet mutattak be. A vasprefektus a maffia elleni harcról szól és hiteles társadalmi hátteret rajzol a fasizmus időszakáról, ám a már jól bevált hagyományok szerint. Ennyit röviden a verseny filmekről, illetve a díjnyertes alkotásokról. Viszont mindenképpen szót kell nftíB ejtenünk a szimpozion filmjeiről, annál is inkább, mert a fiatal filmművészetek csaknem mindegyike az utóbbi években, évtizedekben a világ filmgyártásában mind nagyobb súllyal, mind nagyobb számmal jelentkezik. Bár amióta az afrikai, ázsiai és latinamerikai alkotók önálló fórumot kaptak Taskentban, Karlovy Varyban nem képviseltetik magukat olyan nagy számban, de minden fesztiválra eljönnek, hogy hírt adjanak magukról, országukról. filmgyártásuk helyzetéről. A szimpozion versenyében az idén új nevek tűntek fel, debütáló alkotók nevei. Filmjükben nyomon követhető a nemzeti sajátosság és a formanyelv iránti igény; ezek az alkotások azonban nyersebbek, közvetlenebbek, célratörőbbek. Egyik-másik film nem is any- nyira a téma alapos, elmélyült kibontására törekszik, mint inkább a mozgósító, meggyőző hatásra. Céljuk, hogy világgá kiáltsák, milyen kétségbeejtő viszonyok közejiette élt a nép a gyarmati uralom alatt, hogyan döbbentette rá a szenvedés, a megaláztatás az egyszerű embereket, hogy csatlakozniuk kell a felszabadító mozgalomhoz, vállalniuk kell a harcot. Az alkotások többsége a forradalmi cselekvés, a harc vállalásának szükségességét példázza (Maria Montiéi fantasztikus világa, A Transzszibériai expressz, Omar Gatlato, Kokila, Idegenek). Vajon mi marad meg emlékezetünkben, ha majd visszagondolunk erre a seregszemlére? Valószínűleg az igazán nagy filmek, az eseményszámba menő alkotások hiánya. S még valami: az itt felvonultatott filmek többségének becsületessége, emberközpontúsága, elkötelezett humanizmusa. És az idei Karlovy Vary-i fesztiválnak ez a legnagyobb értéke, így gazdagíthatta most is a saját régebbi és frissebb nemes hagyományait. TÖLGYESSY MÁRIA Varga Heiane tanít ványai körében (Pásztor Gábor felvétele] Tanulva ppM. gyógyulva (minők Tíz évvel ezelőtt nyílt meg Ipolyságon f Sri hy J u kórház és poliklinika mellett működő alapiskola. Az iskolja igazgatója Varga Béláné tapasztalt gyógypedagógus. Munkája egyáltalán nem könnyű, hiszen a kórházi isko Iában a betegek között akad nak kis elsősök éppúgy, mint kilencedikesek. Betegségük, Iá badozásuk idején valameny nyiükkei foglalkozni kell, hogy a kórházban töltött idő ne je lentsen lényeges kiesést az iskolai munkából. Említsük meg például azt a nyolcadikos kislányt, aki egy gépkocsigázolás súlyos sérüléseket szenvedett áldozataként teljes tanévet töltött a kórházban, tehát a kórházi iskolában is, s ott vé gezte el a nyolcadik osztályt Minden tantárgyból jó eredményeket ért el, és felgyógyuld sa után eredményesen folytat ta tanulmányait a kilencedik osztályban. Az eltelt tíz érv alatt az iskola is fejlődött, bővült. 1970- ig a gyermekeket a kórtermek ben tanították, 1970 óta azon ban külön tanterem áll rendelkezésükre. A Lévai (Levice) Jnb oktatási osztálya korszerű audiovizuális segédeszközökkel is felszerelte az Iskolát. A gyermekek tanulását tv készülék, rádió, magnetofón, diavetítő és egyéb segédeszközök is megkönnyítik. 1974-ben napközivel bővítették az iskolát, ahol Eva Škriečková kéjtesí- tett nevelő foglalkozik a beteg gyermekekkel. Az iskolát évente 250—270 tanuló látogatja, akik különben az ijíolysági, a deméndi, a palásti és az ipolyszakállasí magyar és szlovák tanítási nyelvű alapiskola, valamint n környező falvak iskoláinak tanulói, de elég gyakran vannak a kórházi iskolának tanulói a zvoleni és a nagykürtösi járásból is. Az iskola eredményes munkáját nagyban segíti, hogy az orvosok, az egészségügyi nővérek és a pedagógusok között igen jó az együttműködés és dr. Gustáv Adolf, a kórbán igazgatója, is minden segítséget megad az iskolának. A jubiláló iskola krónikájában van több jelentős dátum. Így például 1970. február 2.1-e, amikor jan Ámos Komensky halálának 300. évfordulója alkalmából ünnepi megemlékezésre gyűltek össze a környék gyógyjxsdagógusai. A jóhírű iskolát gyakran keresik fel gyógyj>edagógusok, szakmai tapasztalatszerzés és -csere céljából. Neves külföldi látogatója ás volt már az iskolának. 1977. augusztus 2 án a # Szomáliái Mohamed juszuf járt ott, aki a Szomáliái egészségügyi minisztérium küldötteként látogatott hazánkba. — Örülünk, hogy feletteseink elégedettek iskolánk munkájával s ez további jó munkára ösztönöz bennünket — mondotta Varga Béláné. — Célunk, hogy a lábadozó betegeket, tanítványainkat ismét bekapcsoltuk a tanulásba. A gyógypedagógusok munkája sok türelmet, hozzáértést, szeretetet igényló munka. Nekünk azonban ezt a tényt hatványozottabban kell tudatosítanunk, hogy munkánk eredményes legyen. Ezért van szükségünk állandó továbbképzésre, hogy egyre korszerűbb módszerekkel végezhessük tevékenységünket. Ezt a célt szolgálta a jubileum alkalmából megtartott módszertani szeminárium is, melyen a munkára nevelés és a képzőművészeti nevelés módszertani kérdéseiről és az egészségügyi intézmények iskoláinak időszerű oktatási és nevelési problémáiról hullottunk előadást. SÁGI TÓTH TIBOR KORUNK KIS TÜKREI Az érem olyan, mint a szonett. Zárt, kötött forma, ami nem zárja ki, hogy mindig új tartalmat közöljön. A bratislavai Városi Galéria mostani tárlatán Andrej Peter szobrász- és éremművész negyvenesztendős a 1 ko t ót e v ék e n y s é ge kérész t me t - szetét érzékeltetik a bemutatott szép ritmusú, szonettszerű érmek. Andrej Peter a Jablonec nad Nisou-i állami iparművészeti iskolában töltött évek után a prágai Akadémián tanult tovább. A dombormű- szobrászat állt érdeklődése középpontjában. Léptei irányítója a relief plasztika kiváló cseh képviselője, Otakar Španiel tanár volt, akitől elsajátította a mesterség minden fortélyát. Andrej Pétért tevékenysége a kremnicai pénzverdéhez kötötte s köti mindmáig, ahol szobrászként és érmészként a képzőművészeti részleg vezetője. Munkásságában az első helyet az érem és plakett foglalja el. Szocialista vállalataink számára és kulturális életünk nevezetes évfordulóira készült érmei dinamikusan és maradandóan tükrözik korunkat (az SZNF 15. évfordulója; 1948 februárja; Dukla; Érsekújvár felszabadításának 25. jubileuma; A kremnicai pénzverde 650 éve; 1100 éves a szláv írásbeliség; a bratislavai színház; a prágai egyetem bölcsészeti kara; a Žiar nad Hro- nom-i Szlovák Nemzeti Felkelés üzeme f. Andrej Peter realista szemléletű művész, aki a természet Játványából csupán annyit vesz át, amennyi műve sommás egyszerűsítéséhez szükséges. Az aprólékos részleteket elhagyja s a jellegzetességek kiemelésére törekszik, sallangmentes, puritán, tiszta plasztikai fogalmazásban. Konkrét eseményekhez kapcsolt általános emberi mondanivalót tolmácsol, amit elmélyít a modern jelkép. A zárt körfelületbe finom vonalakkal, szervesen illeszkedik a kompozíció. A portrék érzékenyen megmintázottak. Lényeget és erőt sugárzik Jan Šverma, Martin Benka, Karéi Havlíček Borovský képmása. A kremnicai állami pénzverdében készült ezüst emlékérmek, pénzek 3—4 centiméter átmérőjűek (Janko Kráľ, Jan Kollár, Josef MyslbekJ. Vert technikával alakítottak. A finoman kezelt felületek, az elemek összefogottsága, s az arcok sommás megragadása jellemző rájuk. A szocialista és fejlődő országok számára tervezett érmek motívumai az egyes államok sajátosságaira utalnak. Andrej Peter 1949 óta hazai csoportos tárlatokon kívül részt vett a Budapesten, Moszkvában, Bakuban, Párizsban, Rómában, Amsterdamban, Helsinkiben, Madridban, Kölnben, Bécsben és Wroclawban rendezett nemzetközi éremkiállítá- sokon. Termékeny művészeti tevékenységéért 1970-ben az Ipar érdemes dolgozója címmel tüntették ki. BÁRKÁNY JENONE 1976 VII.
