Új Szó, 1978. július (31. évfolyam, 179-209. szám)

1978-07-20 / 198. szám, csütörtök

Eg 1978 VII. 20. 5 H árom csoport kombájn aratja, csépeli a gabonát a csallóközaranyosi (Zlatná na Ostrove) Szovjet Hadsereg Egységes Földműves­szövetkezetben. Az egyik mun­kacsoportot a Csehországból jött vendégkombájnosok, a má­sikat az Ekeli (Okoličná] Gép­es Traktorállomás dolgozói, a harmadikat pedig a hazai le­génység alkotja. Egymástól távol, a szövetke­zet más-más gabonatábláján dolgoznak a kombájnosok, de munkájukat azonos cél vezérli: a lehető legyorsabban és a le­hető legkisebb veszteséggel ta­karítani be a termést. Ha netán valamelyik kom- bajnos véletlenül megfeledkez­ne e követelményekről, a vesz­teségellenőrök azonnal figyel­meztetik, és ha másfél száza­lék felett van a szernhullfts, megvonják a prémiumot. — Ma vajon lesz-e prémium? — kérdeztem a földön térdeplő három embertől, akik annyira belemerültek a félretolt szal- marend helyén a szemkeresés­be, hogy észre sem vették kö­zeledésemet. — Nem lesz levonás, nagyon jól dolgoznak — mondta az el­sőnek felálló Kürthy László. — Mindössze ennyi szemet találtunk a szalmarend alatt — mutatta a vékony üvegcsövet még térden állva Farkas György, és újra lehajolt, hátha akad még egy két szem a tarló között. Eredménytelen volt az újabb próbálkozás, így ő is felállt, és a kicsépelt kalászokat vették számba. Az üvegcsőbe ezúttal sem kerültek újabb szemek, a kalászokat jól kiverte a gép. Előkerült a fü­zet is, beírták a veszteség nagysá­gát, amely jóval a megengedett hatá­ron alul volt. — Kitűnő mun­ka — mondta elis­merően Kürthy László. A dicséret első­sorban a mellette álló Jakab István kombájnosnak szólt, aki — a be­vett szokáshoz hí­ven — jelen volt, amikor az ő kom­bájnjuk után mér­ték a veszteséget. A kombájnos ar­cán végigfutó mosoly is jelez­te, örül, hogy ilyen pozitív eredménnyel végződött az el­lenőrzés. A pillanatnyi szünetet kihasználva megragadtam az alkalmat, hogy kifaggassam a kitűnő osztályzat titkairól, de ő előbb a közeledő kombájn télé fordult, amelynek vezető­fülkéjében kombájnostársa, Csepregi József ült. Minden rendben, jó a minő­sítésünk, jelentette a kézmoz­dulattal, és csak ezt követően válaszolt a kérdésemre. — Messzemenően igazodunk a pillanatnyi feltételekhez. A gabona nedvessége szerint nap­közben többször is állítjuk a cséplőszerkezetet, és nagyon ügyelünk a megfelelő haladási sebesség megtartására. Ha sű­rűbb a gabona és aránylag ma­gasabb, mint például itt, akkor lassabban megyünk. Most órán­ként csak két-három tartállyal csépelünk ki, amíg jobb felté­telek között óránként átlago­san a három-négy tartályt is elérjük. Nem folytattuk, mert éppen lelezni kezdett a közeledő kombánj, és amíg Kékesi Imre traktoros átvette a kiesépeit gabonát, azalatt ők is helyet cseréltek. — Inkább gyakrabban, általá­ban óránként cseréljük egy­mást, hogy a fáradság miatt ne csökkenjen a figyelem. Ez ugyanis szintén a veszteségek nagyobbodását jelentené, és azt alig úsznánk meg szárazon — mondta félig tréfásan, a tá­volabb látható két emberre mu­tatva, akik — akárcsak előbb a veszteségellenőrök — szintén a félretolt szalmarend helyén számolták az elhullott szeme két. — Nagy László, a szövetke­zet elnöke — mutatta be az egyiket már távozóban a kom- báj nos. — Nagy Kdzmér, a járási nemzeti bizottság elnöke — mondta a kereső társ. — A veszteségellenőrök má­ra kitűnő osztályzatot adtak a kombálynosoknak. Az erők összefogásával A nehéz feltételek közepette is gyorson és jól akomak learatni mmm hmmlm Szemű rites közben. (Gyökeres György felvételeiJ Hunkában a veszteségellenőrök A MINŐSÉG ELSŐ SZÁMÚ KÖVETELMÉNY — Mi ezt megerősítjük, ... példás munkát végeznek az em­berek — felelték, majd a szö­vetkezet elnöke folytatta: — Pedig nincs könnyű dol­guk. A szem nedves, helyen­ként megdőlt a gabona, és bi­zony még zöld szárat is lehet találni. Rendes körülmények között még várnánk az aratá­sával, most azonban csaknem kéthetes késésben vagyunk, és amit már lehet aratni, azt arat­juk. A szeszélyes időjárás el­lenére az idő teljes kihaszná­lására késztet a tarlókeveré­kek vetése is, hiszen ha azt Nagy Kázmér (balról j, a járási nemzeti bi­zottság, és Nagy László, a szövetkezet eb nöke. akarjuk, hogy legyen belőlük valami, júliusban mindenkép­pen el kell vetnünk a magot. A tervünket, hogy 150 hektárt vetünk be nyári takarmányke­verékkel, mindenképpen telje­síteni akarjuk — Itt, ahol ma kezdték az aratást, mikor fognak vetni? — Amint látja, ott, a kom­bájnok nyomában már a bálá­zók dolgoznak — mutatott a tábla túlsó végére. — Három napon belül felszántjuk a terű­idet, és legkésőbb mához egy hétre bevetjük. Ezzel a terv harmadának eleget tettünk, te­hát ugyanezt — és ekkora, valamint öntözhető táblán — még kétszer kell megismétel­nünk. A többi táblán ugyanígy lesz, azzal a különbséggel, hogy ott elmarad a vetés. — Tehát törvény a szalag­szerű aratás. — Az, és meg Is tartjuk. A szavak tanulságát Nagy Kázmér vonta le: — Örömmel mondhatom, hogy mindaz, ami e szövetke­zetben tapasztalható, az igye­kezet és elhatározás, hogy a minőség követelményeiből a megnehezült feltételek köze­pette sem engednek, járásszer- te érvényes. Ahol lehetett, ott késedelem nélkül láttak hozzá a gabona betakarításához, az­zal a jelszóval, hogy ami bent van, annak már nem árthat az időjárás. Inkább választják a többletmunkát adó és nagyobb kiadást Jelentő szárítást, mert tudják, hogy a várakozás még nagyobb értékeket vihet el. — A nehéz aratásból minden bizonnyal a nemzeti bizott­ságok is kiveszik részüket. — így igaz. A magunk ré­széről messzemenően támogat­juk a hatalmas igyekezetei, el­sősorban úgy, hogy ügyelünk a falvak folyamatos ellátására. Rendkívüli szállítással például megoldottuk az üdítő italok hiányát. Ha a mezőgazdasági üzemek Igénylik, más szerve­zeteknél gondoskodunk átme­neti raktárhelyiségekről. A he­lyi nemzeti bizottságok haté­konyan részt vesznek a társa­dalmi segítség megszervezésé­ben, elsősorban a szalma ösz- szegyűjtésére. így, és még to­vábbi módokon segítünk a me­zőgazdasági dolgozóknak a máskor sem könnyű, de most különösen nehéz aratásban. EGRI FERENC A nagykürtösi (Veľký Krtíš) járásban tavaly ilyenkor már teljes erővel arattak. Az idén elsőként — és csak pár nappal ezelőtt — az Ipolybalogi (Ba­log nad Ipľom] és a szomszé­dos Szécsénkei (Sečlanka) Egységes Földművesszövetke- zetben kezdték meg az ara­tást. Ott sem dolgozhattak fo­lyamatosan a kombájnok, mi­vel az eső miatt többször fél­be kellett szakítani a munkát. Nem véletlen tehát, hogy Jozef Nos'ko mérnöknek, a já­rási Mezőgazdasági Igazgató­ság igazgatójának nincs vala­mi jő kedve. Hogy is lenne, amikor na­pokkal ezelőtt járásunk terü­letén vihar vonult át, és ga­bonánk felét, sőt helyenként flO százalékát megdöntötte. Bi­zony nehezebb aratásunk lesz, mint eddig bármikor, de — és ezt teljes felelősséggel mond­hatom — a nehéz feltételek ellenére sem engedünk a mi­nőség követelményeiből. Még ennél is jelentősebb tény, hogy a mezőgazdasági dolgozók a rájuk váró nehéz munkában nem maradnak ma­gukra. Eddig az egyes üze­mekből 150 egyén jelentkezett Idénymunkára, elsősorban olyanok, akik régebben mint traktorosok dolgoztak a mező- gazdasági üzemekben. Az idénymunkások között lega- lábbb ötven az olyan, akire a kombájn vezetését is rá lehet bízni. Közéjük tartozik Ladis­lav Gemer, az óvári lOlováry) tanító, és további négy kollé­gája Busáról IBušince), akik szünidejük egy részét már ha­gyományosan a kombájn nyer­gében töltik. — A nehéz aratásban döntő szerepe lesz a felkészülésnek és a rugalmas szervezésnek. Azt akarjuk, hogy a kommu­nisták jó példával járjanak elől. A pártbizottság naponta foglalkozzon az aratás mene­tével, és segítse a felmerülő problémák megoldását. Az el­ső tapasztalatok azt igazolják, hogy ez így yan — mondta Stefan Balážik, a járási párt- bizottság titkára. PÉLDÁS KÉPESÍTŐK A Slovenské Ďarmoty-i Ve tőmagtermesztő Állami Gazda­ságban csaknem 1400 hektá­ron termesztenek sűrűn vetett gabonát. A termés nagyobb ré­szét vetőmagként adják el, és ez a gabona betakarítás utáni gondos kezelését követeli meg. A tervek szerint napon­ta 150 hektárt aratnak ie, és a kicsépelt szem szárítására elegendő a meglevő kapacitás. Más volt a helyzet a rak­tárkapacitással, mivel az 520 tonna szem tárolására elegen­dő acélsilókat a szállító válla­lat aratásig nem tudta volna felállítani. A kommunisták segítségére siettek a leszenyei (Lesenice) gazdaság gépjaví­tói. Ján Baja vezetésével szombaton és vasárnap, sőt néha még éjszaka is, felváltva tíz gépjavító segített a szere­lésben, és így öt nappal a ha­táridő előtt elkészültek a munkával. A gépjavítókat dicséri az a tény is, hogy július elsejéig valamennyi aratásban résztve­vő gépet megjavítottak. Ezt Ján Ivanič, az üzemi jiártbl- zottság elnöke is igazolta: — Mind a tíz kombájnunk üzemképes, és a legszüksége­sebb pótalkatreszeket is be­szereztük. Sajnos nem mond­hatjuk el ugyanezt az akku­mulátorokról, amelyekből egyetlen darab tartalékunk sincs. Amikor venni akartunk, elutasítottak azzal, hogy a Járási Mezőgazdasági Igazga­tóság írásban utasította a Mo* totechnát, miszerint akkumu­látorokat csak az egységes földművesszövetkezetek kom­bájnjaihoz adhat el. A FALU LAKOSSÁGA IS SEGlT Idejében összegyűjteni a szalmát, egyelőre a legtöbb he­lyen még nagy gondot jelent. Főleg ott, ahol — az itteni gazdasághoz hasonlóan — a tizenhat rendfelszedő kocsiból csak tíz üzemképes. Hat hasz­nálhatatlan, mivel a Nove Mes­to nad Váhom-i Gép- és Trak­torállomás nem képes hozzájuk felszedő szerkezetet szállítani^ és ugyanakkor új rendfelsze­dők sem kaphatók. — Nincs más megoldás, a társadalmi munkásokra kell tá­maszkodnunk — mondta a pártelnök. — A járási pártbi­zottság ide vonatkozó határo­zata értelmében, elvtársaink már felvették a kapcsolatot a közeli falvak nemzeti bizottsá­gával és Nemzeti Front szer­vezeteivel. s megegyeztek a se­gítség módjában. Bartolomej Petényi, a Nagycsalomjai (Veľ­ká halomija) Helyi Nemzeti Bizottság titkára — a falusi pártalapszervezettel karöltve — mozgósítja a falu sportolóit, a Szocialista Ifjúsági Szövetség he­lyi alapszervezetének, valamint a többi tömegszervezet tagjait, s ugyanakkor szerződésben le­fektetett ígéretet tettek arra, hogy szombaton és vasárnap segítenek a szalma összegyűj­tésében. Nem véletlen e gondos ter­vezés, hiszen a gazdaságban a szalma fontos resze a préselt takarmányoknak. Az elmondottak egyértelmű­en bizonyítják, hogy a gazda­ságban, akárcsak a járás többi mezőgazdasági iízemeben, jól felkészültek az aratásra. BATORF JÁNOS A nagycétényi (Veľký Ce­tín) Štefan Vrtákot, a Dol­ná Nitra-1 Egységes Földmű- vesszövetkezet kombájnosát a nitrai, de máif járások me­zőgazdasági dolgozói is jól ismerik. Ez a 32 éves fia­talember szívvel-lélekkel ra­gaszkodik a mezőgazdasági technikához, és teljesítmé­nyével már évek óta bizo­nyítja, hogy mestere mun­kájának. Az iskola befejezése után, 1961-ben traktoros­gépjavítóként szülőfaluja szövetkezetében, a Paňai Egységes Földművesszövet­kezeiben vállalt munkát. Már abban az évben részt vett az aratásban, mint se- gédkombájnos. A munkát megszerette, és már két év múlva a szövetkezet vezető­sége kombájnt bízott a gondjaira. Kezdetben a ZSM-330, majd a ZSMV-330 típusú magyar gyártmányú kombájnnal aratott. Amikor behoztuk a szov­jet gyártmányú SZK-4-ese- ket, az elsők között győződ­hetett meg ezek előnyeiről. E típus nyergében nőtt fel az élvonalba, és 1972-ben a nitrai járás kombájnosainak szocialista munkaversenyét is megnyerte. Két év múlva, Kombájnos példakép SZK-5 ös kombájnjával még nagyobb sikert ért el, szlo­vákiai első lett. Segédkom- bájnosa Štefan Hlobeň volt. A következő év nyarán már az egyik legnagyobb teljesítményű kombájnnal, az SZK-Ö-ossal aratott, és figyelemre méltó eredmé­nyeket ért el. Az első év­ben 476 hektáros teljesítmé­nyével megismételte 1974-es sikerét, ismét szlovákiai el­ső lett. Egy évvel később — Štefan Hlobeň segédletével — másodikok lettek, tavaly pedig harmadikok a kerüle­ti, és negyedikek a szlová­kiai versenyben. A nyugat-szlovákiai kerü­let kombájnosainak és gépe­sítőinok közelmúltban meg­tartott aktíváján nagy fel­tűnést keltrítt felszólalásá­val. Szövetkezete az élenjá­ró gabonatermesztő egysé­ges földművesszövetkezetek sorába tartozik, sűrűn vetett gabonát az idén 2158 hektá­ron termesztenek. Ennek betakarítása nem kis fel­adat, különösen, ha figye­lembe vesszük a kedvezőt­len időjárást. Felszólalásá­ban a minőségi aratás fel­tételeit fejtegette, és ver­senyre hívta ki valaniennyi társát, amely verseny célja a gondjaikra bízott gépek maximális kihasználása és az aratási veszteségek mini­málisra való csökkentése lenne. Egyben kötelezte ma­gát, hogy kombájnjával leg­kevesebb 350 hektárról arat­ja le a gabonát, miközben a veszteségek átlagosan nem lépik túl a két száza­lékot. Azon a napon, amikor a szövetkezet gépjavító műhe­lyében meglátogattam, ki­tartóan esett az eső. Test­vérével, Tiborral és Štefan Hlobeňnyal az újonnan vá­sárolt két SZK 6-os körül szorgoskodtak. Amint el­mondta, nagyon örül, hogy a szövetkezet az új kombáj­nok egyikét az ő gondjaira bízta. — A másik kombájnt Hlobeň barátom kapta, cse­reemberünk pedig Tibor öcsém lesz. A kombájnokat nagy gonddal készítettük elő, és biztosak vagyunk benne, hogy teljesítjük vál­lalásunkat, sőt túlszárnyal­juk. Többnyire egy helyen fogunk dolgozni, és ha az aratás érdeke úgy kívánná, hogy más-más helyre men­jünk, Hlobeň kollégám más kombájnostársat kap, velem pedig az öcsém marad. Nem kis dologra vállal­koztunk. Annál Inkább, mi­vel a versenyben elsődlege­sen a kicsépelt mennyisé­get, másodlagosan pedig a veszteséget mérik, és csak ezt követően veszik figye­lembe a learatott területet. JOZEF SLUKA Štefan Vrták (A szerző felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents