Új Szó, 1978. június (31. évfolyam, 149-178. szám)
1978-06-01 / 149. szám, csütörtök
Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs az SZKP XXV. kongresszusán elhangzott előadói beszédében részletesen foglalkozott a szovjet mezőgazdaság fejlesztési feladataival. Többek között azt is megemlítette, hogy különböző, főleg történelmi okokból csak az utóbbi időben lehetett nagyobb anyagi eszközöket fordítani ennek az ágazatnak a fejlesz tésére. A szovjethatalom éveiben a mezőgazdaságra fordított 320 milliárd rubel összegű beruházásból 213 milliárd a legutóbbi két ötéves tervidőszakra jutott. A kolhozok és a szovhozok az J906- tól 1975-ig eltelt tíz év alatt több mint három millió traktort, 900 000 kombájnt, 1 800 000 teherautót és speciális gépkocsit, sok milliárd rubel értékű más mezőgazdasági gépi berendezést kaptak. A Szovjetunió a 10. ötéves tervidő' szakban 172 milliárd rubelt fordít a mezőgazdaság fejlesztésére, 41 milli- árddal többet, mint a legutóbbi ötéves tervidőszakban. Az idén a mezőgazdaság anyagi-műszaki alapjának fejlesztésére 33,5 milliárd rubelt irányoztak elő, ebből több mint 7,3 milliárd jut a meliorációs munkákra. A szovjet mezőgazdasági dolgozók jelenleg 230 millió hektár szántóterületen, gyümölcsösben és egyéb ültetvényeken foglalkoznak egyre intenzívebb növénytermesztéssel, s csaknem 320 millió hektár réten és legelőn termelnek szálas takarmányokat. Az állattenyésztés élő alapja 112,5 millió szarvasmarha (ebből csaknem 43 millió a tehén), több mint 70 millió sertés, több mint 146 millió juh és kecske, s az ország 1350 szakosított baromfiüzemében 1977-ben 29,9 milliárd tojást és 926,3 ezer tonna baromfihúst termeltek. Az elmúlt évben 32,9 milliárd rubel volt a mezőgazdasági beruházások értéke, ebből 21,9 milliárd származott az állami költségvetésből. A szovhozok és a kolhozok 1977-ben 364 ezer új traktort kaptak 28 millió lóerő összteljesítménnyel, továbbá 265 000 teherautót és speciális gépkocsit, 101000 gabona- kombájnt, 57 000 silókombájnt, 31 000 felszedő szalmaprést, 14 000 répakombájnt, 12 00 burgonvakombájnt. 11000 kukoricakombájnt, továbbá nagy meny- nyiségű növényvédelmi gépi berendezést és egyéb munkagépeket Jelenleg a kolhozokban 1000 ha szántóterületre számítva 11,2 traktor, a szovhozokban 9,6 traktor jut. Az egy gabonakombájnra jutó aratnivaió a szovhozokban átlagosan 190, a kolhozokban 180 hektár. A gépesítés gyors ütemű növekedését bizonyítja, hogy 1950-ben a kolhozokban csupán 4, a szovhozokban pedig csak 5,7 traktor- jutott 1000 ha szántóterületre. Az állóeszközök 1 dolgozóra számított értéke eléri a 6600 rubelt, ami 13-sznr több, mint 1940-ben. Integráció és szakosítás A gépesítés gyors üteme, főleg az a tény, hogy egyre nagyobb teljesítményű traktorok, termésbetakarító és egyéb munkagépek, szállítóeszközök kerülnek a termelési gyakorlatba, egyúttal a mezőgazdasági termelés szervezési feltételeit is alapvető mértékben m :g változtat ja. A szovjet mezőgazdaság elsősorban az elmélyülő szakosítással és kooperációval, a vertikális és a horizontális integráció fejlesztésével teremt feltételeket a korszerű termelő- eszközök hatékony kihasználásához. Az egyes köztársaságok a helyi adottságoktól függően különböző szintet értek el a mezőgazdasági termelés szakosításában és a kooperációs kapcsolatok fejlesztésében. Ezen a téren különösen a Moldavai SZSZK-ban vannak jó tapasztalatok, főleg az állattenyésztés koncentrálásában és a mezőgazdasági-élelmiszeripari vertikum kiépítésében. Hasonló jó eredményeket értek el a közös kolhozvállalatok fejlesztésében a krasznodari kerületben és a Szovjetunió további intenzív termelési körzeteiben. A vállalatok együttműködése — mint nálunk is —, elsősorban közös állattenyésztési telepek építésére és üzemeltetésére, közös építővállalatok, szolgáltató üzemek, főleg agrokémiai központok létesítésére irányul. Hasonló irányú fejlődés tapasztalható egyes intenzívebb növénytermesztési szakágazatokban is, például a gyümölesészetben, a szőlészetben és a zöldségtermesztésben. A tömegesen végzett szántóföldi mezei munkáknál a kooperáció egyes tormái még csak most kezdenek kialakulni. A továbbiakban ezekről lesz szó. Gépesített mezei komplexumok A legutóbbi években, különösen az 1977-es betakarítási munkákkal kapcsolatban a mezőgazdasági termelést irányító szakemberek figyelme elsősorban az olyan szervezési és együttműködési formák keresésére és alkalmazására irányult, amelyek lehetővé teszik a rendelkezésre álló géppark maximálisan hatékony kihasználását, s ezzel az egyes munkafolyamatok idejének lerövidítés#^ Lényegében arról van szó, hogy az eddigi szervezési formák már nem telelnek meg a gépesítés jelenlegi színvonalénak, ezért a megoldást a termelő vállalatok, a kolhozok és a szovhozoik közötti együttműködés fejlesztésében kelt keresni. Tavaly a nyári és az őszi betakarítás, valamint az őszi és az idei tavaszi vetés alkalmából, tehát a legfontosabb mezei csúcsmunkák idején a Szovjetunió számos területén alkalmazták a munkaszervezés úgynevezett folyamatos-csoportos rendszerét. E rendszer szervezési alapegységeit önálló, s az anyavállalattól — szovhoztól, kolhoztól bizonyos mértékig függetlenített, idényjellegű gépesített termelési egységek képezik, amelyek munkáját járási szinten létesített (ugyancsak idényjellegű) bizottság, „törzskar“ koordinálja. Ezeket a termelési egységedet a Szovjetunióban komplexumoknak nevezik. Gabonabetakarítás idejére arató szállítói mezei komplexumokat, vetés idejére vetési komplexumokat szerveznek. A mezei komplexum élén vezető, „nacsalnyik“ áll aki a komplexumhoz tartozó munkacsoportok munkáját szervezi és irányítja. Az ipatovói példa Az elmúlt évben a gabonafélék betakarításában a gépesített mean komplexumok szervezesével. különösen jó eredményeket értek el a sztavropoü kerület ipatovói járásában. Az ipatovói járási mezőgazdasági dolgozói ül törő munkájukkal az egész ország érdeklődésért felkeltették, s 1977. június 17-i keltezéssel üdvözlő levelet is kaptak Leonyid Brezsnyev elvtárstól, aki többek között ezeket írta: „Járási pártszervezetük példája megmutatta, hogy miként lehet a mezőgazdaságban valóra váltani az SZKP XXV. kongresszusán hangsúlyozott feladatot, hogyan lehet a hatékonyság és a minőség ötéves tervévé változtatni a 10. ötéves tervet. Biztos vagyok benne; hogy tapasztalataik még ebben az évben széles méretekben elterjednek. Ügy vélem, hogy az egyes területek, kerületek és köztársaságok járási pártbizottságai, ahol még csak most kezdődik az aratás, hasznosítani fogják ezeket a tapasztalatokat. Ez meggyorsítja az aratást, növeli a betakarított gabona mennyiségét, s lehetővé teszi a gabonavásárlás állami tervének teljesítését és túlteljesítését.“ így történt. Az ipatovói tapasztalatokat szemináriumokon ismertették, a sajtóban népszerűsítették, s az ország számos járásában még az aratás idején érvényesítették. A helyi adottságoknak megfelelően egyes kerületekben a cukorrépa és a burgonya betakarításánál, valamint az ősziek vetésénél is felhasználták. A szovjet könyvkiadás rugalmasságát bizonyítja, hogy az ipatovói módszer ismertetése „Ipa- tovszkij metod — v zsizny“ címmel a Pravda kiadó jóvoltából könyvalakban is megjelent. A tél folyamán Togliatti városban a kujbisevi területen tudományos értekezletet is szerveztek az ipatovói módszer alkalmazásának további lehetőségeiről a Volga vidék, Észak Kazahsztán és a feketeföldi körzetek élenjáró gépesítőinek, vezető mezőgazdasági szakembereinek, a mezőgazdasági minisztérium dolgozóinak és az érdekelt tudományos intézmények képviselőinek részvételével. A járási törzskar Az ipaiovói módszernek egybéként mély gyökerei vannak a sztavropoli kerület és a rosztovi terület közötti hagyományos szocialista munikaver- senvben. A sztavropoliak a zernográdi Mezőgazdasági Gépesítési és Villamosítási Tudományos Kutatóintézet segítségével (ez a rosztovi területen van), továbbfejlesztették a rosztovi kolhozok és szovhozok munkaszervezési tapasztalatait, s ebben az ipatovói járás volt a legaktívabb, a legkezdeményezőbb. Az ipatovói járási pártbizottság saját ügyének tekintette az aratási munkák előkészítését és szervezését. Megszervezték az aratási munkák irányításának járási törzskarát ,a „stábot“, éspedig a járási pártbizottság első titkárának vezetésével. A törzskarban a párt és a szovjetek funkcionáriusaiból, a mezőgazdasági üzemekből kiküldött szakemberekből s az aratásban érdekelt további szolgáltatási, közüzemi és kulturális intézmények képviselői 13 operatív munkacsoportot hoztak létre. Ezek a szakosított munkacsoportok a következő szervezési feladatokat látták el: 1. a gépek felkészítését az aratasi munkákra, 2. az aratási munkák szervezését, 3. a betakarítás minőségi ellenőrzését, 4. a kemény és a kiváló minőségű búzák betakarításának szervezését, 5. szállítás és a diszpécseri munkák szervezését, 6. a gépek mezei javítását és karbantartását, 7. az áramellátás biztosítását, 8. a munkavédelmi, üzembiztonsági intézkedések szervezését, 9. az aratásban résztvevő dolgo zók ellátását (étkeztetés, frissítők, elszállásolás), 10.. az r állatállomány takarmányellátásáról való gondoskodást, 11. az állattenyésztési munkák szervezését, 12. a tömegpolitikai munka szervezését, 13. a szocialista munkaverseny szervezését. A járási törzskar nagy súlyt helyezett az erők optimális elosztására és a betakarítás ideológiai előkészítésére, amelyben jelentős munkát végeztek a pártoktatók, az agitátorok és a népművelési intézmények dolgozói, valamint „A kommunista munkáért“ nevezetű járási újság szerkesztői. 54 arató-szállító mezei komplexummal Az aratási munkák végzésére 54 arató-szállító mezei komplexumot szerveztek. Ezek a komplexumok a táblák ka- szálasra való előkészítésétől kezdve a tarlóhántásig minden szükséges géppel és berendezéssel rendelkeztek, a kombájnokat és a gépeket folyamatosan, két műszakban üzemeltették. Egy-egy ilyen komplexumhoz kb. 2U kombájn és két tartalékkombájn tartozott, valamint a szükséges erőgépek, szállító- és munkaeszközük. Egy komplexum szervezési felépítése szakosított munkacsoportokra tagozódott. Külön munkacsoport készítette elő a táblákat a kaszáláshoz, a húsz kombájn munkáját öt munkacsoportban szervezték, külön munkacsoport gondoskodott a szalma lehúzásáról, más munkacsoport a tarlóhántásról, s a gépjavítók is külön munkacsoportot alkottak. Az arató-szállító mezei komplexumok szervezésével az ipatovói járásban lehetővé vált a betakarítási munkák folyamatos, futószalag-rendszerű szervezése. A rendvágók átlagos napi teljesítménye elérte a 60 hektárt, a kombájnoké a 16 hektárt. Egy kombájn átlagosan naponta 364 mázsa gabonát csépelt ki, éspedig 220 mázsás norma mellett! Az ipatovói járásban az aratás mindössze 9 napig tartott, s ez alatt az aratásban részt vevő dolgozók összesítve 160 százalékra teljesítették az előirányzó 11 m u n ka n o r m ák a 11 Az új szervezési módszer előnyei Hosszú sora van a betakarítás új szervezési módszeréből származó előnyöknek. Elsősorban azt kell kiemelni, hogy lényegesen kisebb volt a szemveszteség, s több gabona került a magasabb minőségi osztályba. Ez. a tény járási viszonylatban 2,5 millió rubellel növelte a vállalatok bevételeit. A további anyagi és munkaerő-megtakarításokkal együtt az új szervezési módszer mintegy négy millió rubel értékű haszonnal járt a járásban. Ebben még nem szerepelnek a további előnyök, például az, hogy a terület korábban felszabadult az őszi talajelőkészítő munkák számára. Az ipatovói járásban az aratás folyamán szerzett jó tapasztalatokat sreuményesen hasznosították az őszi munkákban is. Különösen a silókukorica betakarításában és az őszi vetések elvégzésében. Az új munkaszervezési módszert a kerület további járásaiban is átvették. Ennek eredményeként kerületi viszonylatban egy nap alatt két* százezer fonna silót takarítottak be, a megelőző évi százezer tonnás napi teljesítménnyel szemben. Nem kell hozzá bővebb magyarázat, hogy mit jelent ez a silótakarmány minősége és a további agrotechnikai munkák határidőben való elvégzése szempontjából. Társadalmi, nevelési szempontok A gépesített mezei komplexumokban végzett mezpi munkáknak érdekes tár sadalmi összefüggései is vannak. A szovhozok dolgozóit és a kolhoztagokat arra neveli, hogy a szomszédos vállalatok földjeit ne tekintsék „idegennek“, hanem éppúgy sajátjuknak tartsak, mint annak a kolhoznak vagy szovhoznak a földjeit, amelyhez szervezésikig tartoznak. A csúcsmunkák idején ugyanis ennél a szervezési módszernél nincs olyan különbség, hogy ma a „mi“ búzánkat aratjuk, holnap pedig a „tiétek“ kerül sorra. Az aratási munkákat a járási törzskar operatív munkacsoportjainak utasításai szerint általános optimális ütemterv szerint végzik, s ebből vfigső soron, mint már említettük, minden kolhoznak és szovhoznak, elsősorban pedig az egész népgazdaságnak nagy haszna származik. Az ipatovói járás kolhozai és szovho- zai 1977 ben a tervezett 120 ezer tonna helyett 209 ezer tonna gabonát adtak el az államnak. Ez a siker döntő mértékben a betakarítás új, folyamatos szervezésinek, a gépesített mezei komplexumok eredményes munkájának köszönhető. Az ipatovói földművesek az elmúlt év tapasztalatait hasznosítva az idén még nagyobb sikereiket akarnak elérni a mezőgazdasági csúcsmunkák, főleg az aratás szervezésében. Tapasztalataikat másokkal is szívesen megosztják. Elsősorban arra figyelmeztetnek, hogy ezt az új szervezési módszert nem lehet divatos újdonságnak tekinteni, s jelentősen megbosszulhatja magát, ha elhanyagolják az új munkaszervezési rendszer komplex jellegét. A gépesített mezei komplexumok létrehozása önmagában m *g nem elegendő. A fő hangsúlyt a káderek nevelésére, felkészítésére, célszerű elosztására, a munkafolyamatok tudományosan megalapozott előkészítésére és szervezésére, legfőképpen pedig a szervez sí és irányítási munkák magas színvonalának biztosítására helyezni. Más szóval ez azt jelenti, hogy hiába lennének jól felszerelt arató-szállító mezei komplexumok, ha akadozna a törzskar operatív munkabizottságainak a tevékenysége, ha a szervezettség helyett a szervezetlenség ütné fel a fejét a legnagyobb dologidőben. A kooperációs kapcsolatok fejlesztése a mezei munkák szakaszán még csak most van kialakulóban, s az ina- tovói példa további követőkre vár mind a Szovjetunióban, mind pedig n mezőgazdaság gépesítésének hasonló színvonalán álló további szocialista államokban. Bizonyára hazai feltételek között is meríthetünk ezekhői u hasznos tapasztalatokból. MAKRAI MlKLflS A Szovjetunióban minden ötödik traktor a Minszki Traktorgyárból származik. A fíjelarusz traktorokat a világ számos országába exportálják, a mezőgazdaságban es az építőiparban, valamint a népgazdaság egyéb ágazataiban kiválóan érvényesülnek. A felvételen látható traktoruk elszállításra várnak a vállalat udvarán | A ČSTK — TASZSZ felvétele) Országos mozgalommá vált az ipatovói kezdeményezés
