Új Szó, 1978. június (31. évfolyam, 149-178. szám)

1978-06-03 / 151. szám, szombat

A pártoktatás hatékonysá­ga fokozásának jelentős tényezője a lektor és a propa­gandista. Az ő személyén ke­resztül jut el a pártoktatás­ban részt vevő hallgató a poli­tikai ismeretek birtokába, is­merkedik meg mélyebben a marxizmus—leninizmus tudo­mányos elméletével, pártunk múltjával, jelenével, a párt programjával és célkitűzései­vel. Annak ellenére, hogy a szo­cializmus feltételei közt a mar­xizmus—leninizmus elsa játító- sa hozzáférhető az iskola és a tömegtájékoztatási eszközök segítségével, és a lektor nem egyedüli és első forrás a tu­dományos világnézet elsajátítá­sában és a párt politikájának megismerésében, mégis fontos szerepet tölt be. E feltételek közepette feladata elősegíteni a hallgatók marxista—leninista gondolkodásának kialakítását, a hallgatók nézetegységének fejlesztését, a véleménycsere magas szintű vezetését, az ön­álló tanulást és a hallgatók személyiségének formálását. A CSKP KB irányelve E feladatok sokrétűségéből kiindulva a pártszervek és szervezetek nagy figyelmet szentelnek kiválasztásuknak és felkészítésüknek. Jelenleg a lektor és propagandista szere­pét közel 150 000 kommunista tölti be. Túlnyomó többségűik a lektori munkát nagy odaadás­sal ős lelkesedéssel végzi. A párt ezen jelentős ideológiai aktívájának elméleti, tartalmi és módszertani felkészültsége növekszik. E felkészítésben fontos helyet töltenek be a já­rási pártbizottságok politikai művelődési házai. A lektor és a propagandista felkészülésére és tevékenységé­re negatívan hat, hogy némely pártszerv és pártszervezet nem tulajdonít kellő figyelmet e funkciónak, társadalmilag nem értékeli kellőon e tevékenysé­get. Előfordul, hogy a lektori tevékenységet mint másodlagos párttevékenységet értékelik, mint olyasmit, ami nem igé­nyel különösebb felkészülést, és nem kíván nagyfokú felelős­séget a nevelés eredményeiért. Ez megnyilvánul a lektorok egy részénél is a nem kielégí­tő tartalmi és módszertani fel­készülésben, valamint a tevé­kenység iránti helytelen hozzá­állásban. A CSKP KB Elnöksége 1977. június 17-1 határozata a lektor és a propagandista tevékenysé­gével kapcsolatosad a követke­zőket hangsúlyozza. „A pártok­tatás területén ebben az. okta­tási évben valamint a követke­ző években egyre inkább elő­térbe kerül a pártsxervek és -szervezetek azon feladata, hogy fokozott figyelmet szen­teljenek a pártoktatás tartalmi kérdéseinek. Meg kell változ­tatni a lektorhoz, a propagan­distához és a tevékenységhez való formális viszonyt. Tartal­mi, módszertani leikészülésük­ben a pártoktatás igényessége és színvonala állandó emelésé­nek (ltját keli látni, és hang súlyozni kell munkájuk társa dalmi jelentőségét.“ A politikai képzés Ma már elmondhatjuk, hogy a politikai művelődési házak lektorcsoportjainak számszerű kiépítése befejeződött. a pártoktatás stabil rendszere olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a párttagok és tagjelölteik differenciált besorolása a párt- oktatásba, a pártaktíva és funkcionáriusaink magasabb sziten való politikai felkészíté­se, a munkások és a szövetke­zeti földművesek politikai kép­zésének fokozása, valamint a lektorok és a propagandisták magas színvonalon való felké­szítése. Az elmúlt évek tapasztalatai igazolják, hogy ahol körülte­kintően végeztek a lektorok és propagandisták kiválasztását, ott számbelileg is kiépített lek- torcsoporloik állnak rendelke­zésre, és nincs semmi akadá­lya annak, hogv a CSKP KB Elnöksége által 1977-ben meg­határozott feladatot teljesítsék. Ez abban fejeződik ki, hogy 1981-ig a járási pártbizottságok lektorainak a marxizmus—leni­nizmus esti egyetemének szint­jén kell elsajátítaniuk a mar­xizmus—leninizmust. A tartalmi felkészülés mel­lett jelentős helyet foglal el a lektor és a propagandista módszertani felkészítése. A po­litikai művelődési házak mel­lett létrejöttek a pártoktatás módszertana elsajátításának feltételei. Bár az e kérdéssel foglalkozók még csak a kezdet kezdetén vannak, mégis felté­telezhető, hogy a következő években egyre jelentősebb sze­rephez jut a lektorok ilyen irányú képzése. Mivel a lektor és a propa­gandista központi helyet foglal el a pártoktatás rendszerében, szükséges, hogy nagy figyelmet szenteljünk személyének, sze­mélyes tulajdonságainak, jelle­mének, beszédkészségének. A lektor és a propagandista a párt politikája és ideológiá­ja terjesztésében hármas fel­adatot hajt végre. Az első he­lyet a politikai szerep tölti be. Ez abban nyilvánul meg, hogy a hallgatók a lektorra mint a párt képviselőjére, mint a párt szócsövére tekintenek. A lek­tor e szerepéből kiindulva a CSKP KB Elnöksége állandó jel­legű feladatként tűzte a pár­szerveik és -szervezetek elé, hogy a lektort rendszeresen tájékoztassák a pártszervek és szervezetek politikai, gazdasá­gi és más irányú feladatairól, elegendő tájékoztatási anyag­gal lássák el abból a célból, hogy hallgatóit meg tudja sze­rezni a párt politikája és prog­ramja teljesítésének. A személyes tulajdonság A lektor nevelői szerepe el­sősorban fellépésében jut kife­jezésre. Tisztában kell lennie azzal, miszerint a haligató na­gyon gyorsan megérzi, hogy a lektor csupán a marxista iro­dalom ismerője, vagy amit mond, az saját meggyőződése is. Nevelői szerepe bonyolul­tabb jelenség, mint oktatói sze­repe. A lektor kiválasztásakor fel­merül a kérdés, milyen szemé­lyes tulajdonságok szükségesek a sikeres lektori tevékenység­hez, ahhoz, hogy természetes tekintélyre tegyen szert, és jó eredményeket érjen el. E tu­lajdonságok közül az első he­lyen kell kiemelni az eszmei aktivitást, vagyis azt a tulaj­donságot, hogy marxista—leni­nista pozícióból meg tudja ma­gyarázni az ember helyét a vi­lágban, a világhoz való viszo­nyát, az emberek közötti kap­csolatokat. A sikeres lektori tevékenység szempontjából to­vábbá fontos, hogy milyen kap­csolatokat tud kiépíteni hall­gatóival, milyen a segítőkész­sége. Nagyon fontos, hogy ne legyen túlterhelve más funk­ciókkal, hogy személyes, csalá­di és munkahelyi problémái ne vonják el figyelmét ettől az igényes munkától. Az sem le­becsülendő, hogy a lektori te­vékenység állandó továbbkép­zést igényel, hogv állandóan szemmel kell követnie a sajtót, a tudományos folyóiratokat, a marxizmus—leninizmus elméle­ti kérdéseivel folgal'kozó tudo­mányos irodalmat. L enin a lektori tevékeny­séggel kapcsolatosan ezt mondotta, hogy egyszerűen és érhetően kell tudni beszélni, hogy az előadó beszéde a tö­megek számára érthető legyen (a lektornak) el kell vetni a betanult kifejezéseket, ütegen szavak, a megszokott, kész, de a néptömegek számára ismeret­len és érthetetlen jelszavakat, a definíciók és következtetések „nehéztüzérségét“. Tudni kell frázis, kiabálás, és számok hal­maza nélkül megmagyarázni a szocializmus igazát, sikerét. PfiK VENDEL, a CSKP KB dolgozója Á fiataí pártelnök A kerületi pártbizottság új tagja l«7ft VI 3 5 Egri Gábor elvtárs, akit a legutóbbi kerületi pártkonfe- rencián megválasztottak a ke­let szlovákiai kerületi pártbi­zottság új tagiává, érettségi után a kassai f Košice) Szovjet Hadsereg Gépgyárban dolgo­zott konstruktőrként, maid be­vonult katonának. Határőrként szolgált. Tegyük hozza, példá­san, s ezzel kiérdemelte a ka­tonai egység pártszervezetének bizalmát is. Felvették a párt soraiba. Amikor hazatért, nem ké­nyelmes irodában keresett mun­kát. Mindig érdekelték a gépek, különösen a mozdony. Tisza- esernőben pedig akkortajt is szükség volt ilyen fiatal kom­munistákra. Oda szegődött. Volt lakatos, villanyszerelő, mozdonyjavító technikus, majd mozdonyvezető. Közben megnő­sült, őrös (Strážné) községben inkik élettársával és két gyer­mekével. Jó „talajba“ került a nemes mag, amelyet édesapja, felne­velése idején elhintett tudatá­ban. Egri Gábor elvtárs, érett­ségi bizonyítvánnyal, pártiga­zolvánnyal a zsebében, megfő gadva az atyai tanácsokat, be­csületes munkásemberként dol­gozik. Idősebb fis fiatalabb tár­sait neveli, oktat ia a mozdony­vezetés fortélyaira. Közben, több mint hét esz­tendőn át, ellátta az üzemi pártbizottság alelnöki tisztsé­Egri Gábor f I. Onofrey felv.) gét, az ideológiai munkát irá­nyította. Tisztséget töltött be a SZISZ ben, a szakszervezetben Az évzáró taggyűlésen megvá­lasztották a fűlőház pártszerve­zetének elnökévé. Tagja a kas­sai üzemi pártbizottságnak. Né­hány hete pedig már a kelet­szlovákiai kerületi pártbizott­ságnak is. — Nagy megtiszteltetést je­lent számomra, hogy részt ve­hettem a kerületi partkonfe­rencián, melyen Kelet-Szlová­kia kommunista küldöttei érté­kelték a CSKP XV. kongresz- szusa határozatainak megvaló­sításában elért eredményeket és új feladatokat tűztek ki. Az irántam abban megnyilvá­nuló bizalmat, hogv megvá­lasztottak a kerületi pártbizott­ság tagjává, igyekszem becsü­letes, elkötelezett munkával meghálálni, példát mutatni munkatársaimnak. Ügy akarok dolgozni, hogy hasznára lehes­sek szocialista társadalmunk­nak. A fiatal pártelnök politikai­lag tovább képezi magát. Ta­valy elvégezte a Marxizmus— Leninizmus Esti egyetemét. A pártszervezet tevékenységéről — melynek száztizenöt tagja van — az elnök így nvilatko zik: — Örömmel elmondhatom, hogy a mi pártszervezetünk si­keres munkát végez többek kö­zött annak érdekében is, nogy állandóan erősödjön a konunu nisták és pártonkívüli dolgo­zók kapcsolata. Egyik legfon tosabb feladatként kezeljük a jiárton belüli politikai ólet szín­vonalának emelését, a párt ve­zető szerepének érvényesítését. Pártszervezetünk az utóbbi Idő­beli ötvennyolc úi taggal bő­vült, s csupán két év alatt ti­zenhat fiatalt vettünk fel a tagjelöltek soraiba. Pártszerve­zetünk tagjai aktívan kiveszik részüket a politikai és társa­dalmi munkából. Mi. fiatalabb kommunisták tudatában va­gyunk annak, hogy mire köte­lez elődeink példája öntudato­san. elkötelezetten kell elvé­geznünk mindazt, amivel pár­tunk és társadalmunk megbíz. KULIK GELLÉRT K # J * * H ti W et uj könyv Vlagyimir Konviszár: A prágai konferencia Nemcsak az oroszországi, ha­nem a nemzetközi munkás­mozgalom szempontjából is fon­tos esemény zajlott le Prágában 1912. január 5-e és 17-e között. Itt és ekkor ülésezett az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt VI. üsszoroszorszá- gi konferenciája. Vlagyimir Konviszár: A prágai konferen­cia című, a napokban megjelent dokumentumregénye e korsza­kos jelentőségű tanácskozás előzményeit és eseményeit ele­veníti meg. Az a körülmény, hogy az 1905 ös forradalmat követően a bolsevikok és a mensevikek az egységes Oroszországi Szociál­demokrata Munkáspártban for­málisan egyesültek, sajátos helyzetet teremtett, és megha­tározta a bolsevikok párton be­lüli feladatait. A bolsevikok akkoriban arra törekedtek, hogy megtisztítsák a pártot az opportunistáktól. A likvidátorok, a trockisták és a békítgetők kétségbeesett kísér­letei, hogy meghiúsítsák a prá­gai konferenciát és megakadá­lyozzák a pártnak a bolseviz- mus elvei alapján való egybe- forrását, kudarcba fulladtak. A prágai konferencia — számos helyi pártszervezet képviselőjé­nek a részvételével — ülésezett és kizárta az OSZDMP-ből a likvidátorokat, az elhajlókat. A konferencián elfogadott ha­tározatok nagy jelentőségűek- nek bizonyultak Oroszország­ban a demokratikus és a szo­cialista forradalom szempontjá­ból is. Az OSZDMP VI. összoroszor- szági konferenciája nagy fi­gyelmet fordított a taktika kérdéseire. Megállapította, hogy erősödik a tömegek forradalmi hangulata. Több határozatot ho­zott az új típusú proletár párt építésével kapcsolatos további feladatokról és Oroszország forradalmi fellendülésének irá­nyításáról. Felszólította a párt- szervezeteket, hogy erősítsék az illegális sejteket és szervezze­nek egyre újabb sejteket úgy, hogy ezeket a különféle legá­lis munkásegyesületek szerte­ágazó hálózata vegye körül. A prágai konferencia mint a párt legfelsőbb szerve megválasztot­ta az OSZDMP Központi Bizott­ságát (a Központi Bizottság élére Lenin került), ugyanak­kor megvonta a mérlegét a bol- sevikok és a mensevikek kö­zötti harc egész történelmi sza­kaszának, megszilárdította a bolsevikok győzelmét, biztosí­totta azt. hogv az OSZDMP zászlaja továbbra is a bolsevi­kok kezében maradjon. A tény­leges egység eredményeképpen meggyorsult u párt helyes irá­nyú fejlődése, megnőtt a forra­dalmi harcban betöltött szere­pe. Az opportunista tehertől: a mensevikektől és a többi elhaj­lóktól megszabadult párt élére tudott állni a munkásmozga­lomnak és fellendítene a for­radalmi tömegharcot. j Az 1912-es prágai konferencia ta­nulságait a most tíz éve lezaj­lott prágai események évfordu­lója alkalmából különösen idő­szerű felidézni, átgondolni. Lenin a prágai konferencián hozott határozatokat értékelve 1914-ben, így irt: „Oroszország­ban már több mint két éve, 1.912 Óta nincs jrakci^zás > a szervezett marxisták között, nem folyik vita a taktikáról az egységes konferenciákon , és kongresszusokon. De teljes az elkülönülés a párt és a likvidál torok között, amióta a párt. 1912 januárjában hivatalosan ki­jelentette, hogy a likvidátorok nem tartóznak hozzá.“ Az első világháború küszöbén a nemzetközi munkásmozgalom­ban a forradalmárok egyre éle­sebb harcot vívtak az oppor­tunisták ellen. E harcból — egyebek között a prágai konfe­rencián — az orosz bolsevikok is példásan kivették a részü­ket. A sok máson kívül a prá­gai konferencia ezért is foglal el fontos helyet a nemzetközi munkásmozgalom történetében. A kötet szerzője a prágai na­pokat líraian eleveníti meg és többek között így ír: „Lenin a konferencián mondott örömteli, optimista záróbeszédével, ame­lyet áthatott a munkásosztály­ba és pártfába vetett hit, fellel- kesítette a küldötteket... V^ lamennyien érezték, hogy végre megérték azt a napot, aniikor új távlatok, biztató lehetősének nyílnak előttük. És alighar m valamennyien arra gondoltak, hogy Oroszor. zág forradalmi proletariátusa mától fogva há­lával emlékezik majd Prága vá­rosára. Az a segítség, amelyet a cseh szociáldemokraták az orosz bolsevikoknak nyújtottak, az internacionalista kötelesség- teljesítés ragyogó példája .. .. Igen, teljesítették a harci fel- adatott“ A számos, eddig ismeretlen adatokat is tartalmazó — a Népszerű Történelem című so­rozatban megjelent — doku­mentumregényt Dalos György fordította magyarra, és a Kos­suth Könyvkiadó jelentette meg. Pozsonyi Tivadar: Erőd a Moldván Űjabb kötettel gazdagodott a magyar ellenállói: és antifa­siszták tevékenységéről szóló irodalom. A Kossuth Könyvkia­dó gondozásában megjelent Po­zsonyi Tivadar: Erőd a Moldván című műve. A közel háromszáz oldalas, tudományos Igénnyel írt munka öt részből áll és a Történelmi előzmények, Az 1. hegyivadász híradó zászlóalj szembefordul a németekkel és bekapcsolódik a cseh—morva­országi ellenállási mozgalomba, Dél-Csehország 1945 tavaszárT, Antifasiszta parttzánakciók Týn nad Vltavouban 1945. május 10-ig és Az antifasiszta harcok befejező eseményei Týn nad Vltavouban című fejezetekben tárgyalja a témát. Az Erőd a Moldván tulajdonképpen azt mondja el, hogy az I. hegyiva­dász híradó zászlóalj hogyan csatlakozott Týn nad Vltavou városban és környékén a dél­csehországi hazafiak ellenállási mozgaImához, és milyen anti fasiszta fegyveres harci ak ciókban vett részt. A szerző amint a kötet bevezetőjében maga is kiemeli: a megtörtént eseményeket lehetőleg az alap vetőnek tekintett levéltári, irat tári ós más dokumentumokkal valamint eredeti korabeli fény képekkel támasztja alá. Hogy mi történt 1945 májusá ban az említett csehországi vá rosban, és hogy a cseh haza fiák. magyar katonákkal az ol dalukon hogyan szálltak szem he a fasizmussal, és a második világháború végén, a nehéz na pokban. miként kovácsolódott össze a csehszlovák—magvar fegyverbarátsá^nak az egyik nagyon szép példája, azt első sorban Somogyi Mátyásnak, la­punk prágai munkatársának a magyar ellenállók harci csele­kedeteiről az Üj Szóban, az 1> odaírni Szemlében és a má­sutt publikált cikkeiből, mélta­tásaiból tudjuk. Pozsonyi Tiva­dar kötetet — aki gvakran hi­vatkozik Somogyi Mátyás és írásaira — azért olvastuk mégis érdeklődéssel, mert a szerző egyrészt összefoglalja a Týn nad Vltavou-i eseményekkel kapcsolatos eddigi kutatások eredményét, másrészt, mert, mint az akkori küzdelem egyik résztvevője, személyes tapasz­talatokkal gazdagítja, egészíti ki a csehszlovák—magyar anti­fasiszta fegyveres akciókról és a csehszlovák—magyar barát­ságról szó'ó eddigi ismeret- anyagot. A személyes emlékeket bő­ven idéző kötet személyes em­lékkel zárul: „A felszabadulás 10. évfordulója alkalmából az egykori magyar partizánok 25 tagú delegációja kereste fel a közös harcok színhelyét és rót­ta le kegyeletét a husi halált halt baj társak emlékműve előtt... lólesőn állapítottuk ’i>eq. hogy az 1945 ben megun-. lósult fegyverbarátság és közös antifasiszta partizánharc nap­lóinkban a népeink közöm ba­rátság fejlesztésében és a szo­cializmus építéséért folytatott közös erőfeszítésben talátta meg folytatását * Pozsonyi Tivadar munkája hasznos vállalkozás Új érték kel gazdagítja az anMfasizmus- ról szóló irodalmat rgvben elő­segíti. hogy példáira gondolva, példái felhasználásával tovább erősödjék a csehszlovák —ma­gyar barátság. BALÁZS BÉLA

Next

/
Thumbnails
Contents