Új Szó, 1978. június (31. évfolyam, 149-178. szám)
1978-06-01 / 149. szám, csütörtök
A Csehszlovák Szocialista Köztársasáf a szocialista államok testvéri családiénak elismert tagja (Folytatás az 1. oldalról) önöknek. E sikerek a legmeggyőzőbben bizonyítják Cseh. Szlovákia dicső harcos kommunista pártja és annak Központi Bizottsága — amelyet Gustáv Husák elvtárs, a csehszlovák nép kiváló fia, a szocialista közösség és a kommunista mozgalom kimagasló tényezője vezet — politikaijának helyességét! A mai sikerek egyúttal tág teret nyitnak a jövőbeni sikeres előrehaladáshoz. Tudjuk, hogy a CSSZSZK kommunistái és dolgozói lelkesen munkálkodnak a CSKP XV. kongresz. szusán kitűzött nagyszabású gazdasági és szociális program, <1 fejlett szocialista társadalom felépítése programjának megvalósításán. Teljes sikert kívánunk önöknek e munkájukban, azt kívánjuk, hogy szocialista hazájuk még szebbé váljétk. Az állandó előrehaladás, az új célok felé való előretörés — azt mondhatjuk, a szocializmus törvénye. Az ilyen fel- emelkedés bizonyára nem könnyű, megkívánja az egész társadalom s annak minden egyes öntudatos tagja erejének és képességeinek teljes kihasználását. Nem kevésbé fontos, — és ez®el a ténnyel szedetnek külön foglalkozni — a testvéri szocialista országok eg y ii 11 m ű ködösének sz ti n te le n elmélyítése és fejlesztése. Ezen együttműködés hasznosságának példáiért nem kell messzire mennünk. Nézzük csak a Szovjetunió és Csehszlovákia közötti gazdasági és tudományos-műszaki kapcsolatokat. Közös határunkon keresztül mindkét irányban szüntelenül áramlanak a sok millió tonnát kitevő teherszállítmányok. A két ország térképén egyre több közös új építkezés látható. Tudósaink, mérnökeink és munkásaink példás kollektív munkája korszerű technikát és haladó technológiai folyamatokat hoz létre. Nemzeteink kulturális kapcsolatai, amelyek mindannyiunkat igen gazdagítanak, gyümölcsözőbbek és * sokoldalúbbak, mint bármikor azelőtt. Azt mondhatjuk, hogy együttműködésünk valamennyi terü- iele — termelési, tudományosműszaki és politikai területe — megnyilvánult a nemrég megvalósult első nemzetközi szocialista űrrepülésben, amelyen részt vett Csehszlovákia történelmének elsfó repülő-űrhajósa, Vladimír Remek elvtárs. Most nekünk és önökneik is újabb négy közös hősünk van, szovjet és ugyanakkor csehszlovák hősök. Sorra kerülnek a szocialista' országok újabb nemzetközi legénységeinek űrrepülései. Röviden azt mondhatjuk, hogy közösségünk, amely komoly gyökereket eresztett a Földön, sikeresen kezdi meghódítani a világűrt. Elvtársak, a szó szoros értelmében a társadalmi életnek nincs egyetlen olyan jelentős iránya sem, amelyben ne nyilvánulna meg jótékonyan a testvéri szocialista országok együttműködése. Európa felett már negyedik évtizede békés az égbolt. Ügy vélem, hogy a történelem világrészünk nemzeteinek még sohasem juttatott ilyen hosz- szan tartó békét. És a nemzeteknek világosan tudatosítani- ok kell azt, hogy ez jelentős mértékben, sőt döntő mértékben annak az eredménye, hogy Európának a fele most a szocializmusban él. Az európai béke — ez jelentős mértékben közős erőfeszítésünk eredménye, a Varsói Szerződés tagállamai egybehangolt külpolitikájának az eredménye. A marxista —leninista ideológia ma avantgard szerepet tölt be a társadalmi világnézetekben. E körül lobbannak fed a szenvedélyeik, ehhez vonzódnak különféle szociális mozgalmak. Ez jelentős mértékben pártjaink közös alkotó tevékenységének az eredménye, az új világ kiépítésében szerzett m£rV,o*et- len gazrips pvo''orlat hatásának az eredménye. Óriási tekintélyt szerzett a szocialista kultúra, amelynek szelleme mélységesen humanista, amely elválaszthatatlanul összefügg a legkiválóbb nemzeti hagyományokkal, de ugyanakkor újító, internacionalista, kifejezi számos nemzet és nemzetiség alkotó géniuszát. A Kölcsönös Gazdasági Se. gítség Tanácsában tömörült országok csupán az utóbbi évtizedekben megkétszerezték ipari erejüket. És ebben a nemzetek erőfeszítésein kívül jelentős szerepe van a sokoldalú együttműködésünknek. Megszoktuk, hogy józanul értékeljük a helyzetet, és semmiképpen sem hunyunk szemet a megoldatlan problémák felett. Országaink a mutatók egész sorában, amint mondani szokás, még nem állnak a helyzet magaslatán. Ez főiként az elektronika, a gépipar és a vegyipar fejlesztésének egyes Irányaira vonatkozik. Elérhetünk-e vezető helyzetet ezeken a területeken is? Határozottan elérhetünk. Mégpedig annál előbb, minél jobljan fog tökéletesedni a nemzetközi szocialista munkaonegosztás, minél szorosabb lesz gazdasági együttműködésünk. Nézetünk szerint ma a fő dolog az, hogy maximálisan növeljük kapcsolataink hatékonyságát, ne csak az adott pillanat szükségleteit mérlegeljük, hanem a nagy távlatokat is. Ezekről a fontos kérdésekről folytattunk vélemény- cserét a csehszlovák vezető képviselőkkel tartott mostani megbeszéléseinken. Örömmel állapítom meg, hogy e téren is teljes közöttünk az egyetértés. Elvtársiak! Csehszlovákiához, Prágához engem mindig felejtheitetlen emlékek fűztek és fognak fűzni. Itt üdvözöltük a vágyva vágyott békét, amely felé négy éven át a háború mérhetetlenül nehéz útjain haladtunk. Itt fogadtuk meg esküvel, hogy nem engedünk egy újabb háborús tragédiát. Teljes joggal mondhatjuk, hogy a kommunisták ehhez az eskühöz hűeik. Az utóbbi évek alatt nem kevés történt a nemzetközi helyzet, főként az európai helyzet megjavítása érdekében Ahogy mondani szokták — Európa házában — a szomszédok most nemcsak egészségesek, hanenú békésen beszélgetnek is egymással, és számos kérdésben megtanultak egészen jól együtt dolgozni. Ez nemrég szemléle- lesen megnyilvánult až NSZK ban tett látogatásom alkalmával is. Nézetünk szerint a köl- csönös kapcsolatok színvonalának és minőségének emielésére irányuló szolid programot dolgoztunk ki. Ez a program természetesen megfelel a két ország érdekeinek, de nem kisebb mértékben hatja át az európai kontinensen végbemenő enyhülési folyamat megszilár. dítására irányuló gondoskodást. A tartós béke Európában kétségtelenül az egyik döntő előfeltétele annak, hogy ne engedjünk meg egy újabb világháborút. Három évvel ezelőtt a helsinki értekezlet minden lehetőséget megteremtett a jó kapcsolatok fejlesztéséhez az európai kontinensen. Ügy tűnt, hogy az enyhülés szilárd politikai alapot kapott. Mégis akadtak olyan politikai körök, amelyek nyilvánvalóan megkísérelik az enyhülési folyamat meghiúsítását nemcsak Európában és a visszatérést, ha nem is a hidegháborúhoz, akkor legalábbis a langyos hábo. rúhoz. Természetesen ugyanebben az irányban fejlődnek az olyan akciók is, mint amilyen a NATO-tagál lám ok véres beavatkozása Zaire-ban: e beavatkozás cinikus jellegét a fent említett körök a figyelem elterei- lése céljából megkísérelték p r opa ga n daika m p án n ya 1 á 1 cá z n i egyszer „szovjet“, máskor „kubai“ koholt részvételről ezekben az eseményekben. Tény az is, hogy a szocialista országok számos hasznos kezdeményezése, amelyek határozottan megfelelnek az európai és nemcsak az európai népek érdekeinek, nem találnak megfelelő visszhangra, habár úgy tűnik, hogy e kezdeményezések hasznossága mindenki számára kell hogy a napnál is világosabb legyen. Kétségtelen, hogy a békés együttműködés talaját komolyan eltorzítja a folytatódó fegyverkezési hajsza. A fegyverkezési hajsza megállítása ás a leszereléshez vezető gyakorlati lépések megkezdése o.yai fontos feladat, amely ma nem csak a kormányokra, nemcsak azokra az emberekre avul, akiiknek hatalom van a tvezé ben. Ez valamennyi párt és politikai irányzat, valamennyi szakszervezet és más társadal mi szervezet és a tömeg tájé koztatási eszközök feladata. Senkinek sincs joga a félreál- lásra. Nem lehet arra számítani, hogy a nemzetközi közvélemény és a legszélesebb politikai erőik tevékeny akciói nélkül sikerül megfordítani az események alakulását — a fegyverkezésről, a leszerelés felé. Forró törekvésünk, hogy elássuk a harci bárdot, mégpedig oly mélyen a földbe, hogy azt semmiféle sötét erők soha többé ne tudják kiásni. Ez a célja javaslatainknak, hogy a politikai enyhülést katonai enyhüléssel kell kiegészíteni, és komplex tárgyalásokat kell folytatni a leszerelésről, beleértve az atomleszerelést is. A fegyverkezési hajsza korlátozásáról folyó tárgyalások, hoz a legnagyobb mértékben komolyan és becsületesen fogunk hozzá. Ellenezzük a meddő vitákat, ellenezzük, hogy e tárgyalás hasonló legyen ahhoz a „leszerelési konferenciához“, amelyet annak idejen Jaroslav Hašek gúnyolt ki. Tud juk, hogy az ő hősei elfásul- tan a számtalan éjszakai ülésezéstől és bankettektől látszólag jó indítékból leszerelésre kezdtek felhívni mindenkit, aki csak az eszükbe jutott. Nemrégen kezdődött meg New Yorkban az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének rendkívüli, a leszereléssel foglalkozó ülésszaka. Az ENSZ történetében első ízben tárgyalnak a világszervezet tagjai a leszerelésről, átfogó módon. A Szovjetunió és a testvéri szocialista országok javaslatokkal és kezdeményezésekkel jöttek az ülésszakra, amelyeket, sokoldalúan mérlegeltek és amelyek célja, hogy hozzájáruljanak a konstruktív munká hoz és a gyakorlati eredmé- nyék eléréséhez. A leszerelés kérdéseiben álláspontunk lényege röviden a következő: nincs olyanfajta fegyver, amelyet a Szovjetunió ne volna kész korlátozni és betiltani más államokkal való kölcsönös egyezmény alapján. Csak az a fontos, hogy mindez úgy történjék, hogy ne ártson senki biztonságának, és az illető fegyverrel rendelkező államok teljes kölcsönösségén alapuljon. Fontos az, hogy a fegyverkezési hajsza megszüntetésére Irányuló törekvés őszinte, ne pedig színlelt legyen. Fő tárgyaló partnereink állásfoglalása, sajnos, ellentmondásokkal van teli. Mutassunk rá egy szemléltető példára. Jelenleg Washingtonban a legmagasabb szinten ülésezik a NATO Tanácsa. Résztvevői kö. zül egyesek vagy az értekezletre vezető úton, vagy pedig arról hazatérőben New Yorkba mennek az ENSZ rendkívüli ülésszakára, és ott szép szavak hangzanak el a leszerelésről. A NATO Tanácsának ülésén azonban — mint mondják — szinte szünet nélkül új háborús előkészületeik terveiről tár. gyalnak sok évre előre. Feltehetjük tehát a kérdést, hogy a nyugati hatalmak tulajdonképpen hol cselekszenek és hol szónokolnak csupán. Itt az ideje tudatosítani azt, hogy a fegyverkezési hajsza senkinek sem válik javára. Véget kell neki vetni, és becsületesen kell törekedni a leszerelésre. A szocialista országok nem csekély erőfeszítést tetteik, hogy haladás jöjjön létre a leszerelés terén. És legyenek az akadályok bármilyen nagyok, továbbhaladunk közösen a békepolitika és a jószomszédság összes híveivel, és keresni fogjuk ennek az égető problémának a megbízható és teljes megoldását. Végül engedjék meg, elvtársak, hogy még egyszer szívem mélyéből sok sikert kívánjak munkásságukban, boldogságot és elégedettséget kívánjak minden csehszlovák családnak. Erősödjön közös ügyünk — a Szovjetunió és Csehszlovákia népeinek testvéri barátságai £lj»n a béke! Éljen a kommunizmust Szilárd szövetségünk hűen szolgálja a szovjet és a csehszlovák nép érdekeit ! Folytatás az 1. oldalról) Cseh Nemzeti Tanács és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselői, valamint a Nemzeti Frontba tömörült politikai pártok és társadalmi szervezetek vezető tisztségviselői. A Spanyol-termet erre az alkalomra ünnepélyesen feldíszítették. Vörös mezőben a következő jelszó volt olvasható: „Testvéri egységben országaink népeinek boldogságáért, a kommunizmusért és a békéért!“ Oldalt a Csehszlovák Szocialista Köztársaság s a Szovjetunió zászlaját tűzték ki. Elöl Lenin mellszobrát helyezték el. A csehszlovák és a szovjet himnusz elhangzása után népünk képviselőinek, a párt, az állami, a társadalmi és a gazdasági szervezetek, valamint a tudomány, a kultúra és a művészet képviselőinek ünnepi gyűlését Ľubomír Štrougal, a CSKP KB Elnökségének tagja, szövetségi miniszterelnök nyitotta meg. „Összejöttünk itt az ősrégi prágai várban“ —• mondotta —, „hogy üdvözöljük körünkben a Lenin országából érkezett legbecsesebb vendégeket, a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségét, amelyet Leonyid Iljics Brezsnyev, Csehszlovákia népének nagy barátja, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke vezet.“ Ľubomír Štrougal elvtárs megnyitó beszéde után Mikuláš Litvák, a Szocialista Munka Hőse, a prágai Katonai Építővállalat Mélyépítő Üzemének dolgozója, a prágai metrót építők egyik kollektívájának vezetője vette át a szót. Ezután Jozef Gála, a Szocialista Munka Hőse, a soporňai (galántai járás) Februári Győzelem Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz elnöke szólott az egybegyűltekhez. Ezt követően Bohumil Kvasil akadémikus, a Csehszlovák Tudományos Akadémia alelnöke, a Cseh Műszaki Főiskola rektora mondott beszédet. A fiatal nemzedék nevében Éva Jakubová, a Prágai Közgazdaságtudományi Főiskola hallgatója szólalt fel. A szovjet vendégeket Vladimír Remek űrhajóspilóta, Csehszlovákia és a Szovjetunió Hőse is köszöntötte. (Felszólalásaikat lapunk holnapi számában közöljük). Ezt követően Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök vette át a szót. Beszédét gyakran szakították félbe a jelenlévők tapssal, amellyel kifejezték Csehszlovákia és a Szovjetunió népének, valamint Csehszlovákia Kommunista Pártjának és a Szovjetunió Kommunista Pártjának szilárd és megbonthatatlan barátságát. Ezután Leonyid Iljics Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője lépett a szónoki emelvényre, akit a jelenlévők lelkesen fogadtak. Beszédét a jelenlévők viharos ünneplése követte, amely a csehszlovák-szovjet barátság megnyilvánulása volt, valamint kifejezte a Szovjetunió Kommunista Pártja vezető képviselői és Lenin országának nagy népe iránti tiszteletet. Zárszavában Ľubomír Štrougal, a CSKP KB Elnökségének tagja, szövetségi miniszterelnök biztosította a szovjet vendégeket arról, hogy Csehszlovákia a szocialista országok közösségének szilárd láncszeme és a jövőben Is az marad, azon országok egyike, amelyek testvérbarátságban, egységben és együttműködésben építik a mai kor emberéhez méltó új életet. Biztosította a szovjet küldöttséget arról, hogy hűek maradunk a marxizmus—-leninizmus halhatatlan eszméihez és forradalmi elveihez, a béke, a szocializmus és a kommunizmus eszméihez. A prágai vár Spanyol-termében megrendezett ünnepi gyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. A hazánkban tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai tegnap megtekintették a prágai Lenin Múzeumot. A vendégeket a múzeumban Alexandr Ježek, a múzeum igazgatója fogadta. Tájékoztatta őket e jelentős intézmény történetéről és tevékenységéről. Brezsnyev elvtárs beírta nevét a múzeum emlékkönyvébe és ajándékot nyújtott át. A delegáció tagjai a prágai földalatti vasutat is megtekintették. A vendégeket elkísérte Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök, Vasil BiTak, Antonín Kapek és Josef Kemp:iý, a CSKP KB Elnökségének tagjai, Cestmír Lovétínský, a CSKP KB tagja, hazánk szovjetunióbeli nagykövete és Michal Štefaňák, a CSKP KB nemzetközi politikai osztályának vezetőhelyettese. A metró Goltwald-állomásán a vendégek Zdenék Zuskával, Prága fő polgármesterével és más személyiségekkel találkoztak. A főváros és a közlekedési vállalatok (képviselői tájékoztatták Brezsnyev elvtársat a metró üzemeléséről és építéséről. Az esti órákban Szlovákia fővárosába utazott a hazánkban tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség Leonyid Iljics Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének vezetésével. Velük együtt Bratislavába érkezett Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök és több más csehszlovákiai személyiség. A repülőtéren a kedves vendégeket a Szlovák Szocialista Köztársaság vezető képviselői fogadták Jozef Lenárttal, a CSKP KB Elnökségének tagjával, az SZLKP KB első titkárával az élen.
