Új Szó, 1978. június (31. évfolyam, 149-178. szám)
1978-06-29 / 177. szám, csütörtök
PéMamutatássa! i sfeertrt A szakszervezet és o SZISZ üzemi szervezetének kapcsolatáról A munkaverseny közvetlen szervezése a Forradalmi Szak szervezeti Mozgalom és a SZISZ üzemi szervezetének feladata Együttműködésükre mindig szükség van, de főleg olyankor, amikor rendikívüli feladatokat kell teljesíteni. A pqdbrezovál Sverma Vasműben is szükség volt erre az első negyedév végén, amikor a Szolidaritási Alap javára rendkívüli felajánlásokat szerveztek. Kiszámították: ha a.z év folyamán mindegyik fiatal szakszervezeti tag, mindegyik SZISZ-tag a termelésben ingyen ledolgozik egy-egy műszakot, a vasmű felajánlása jelentős tétéiként szereped majd a Szolidaritási Alap folyószámláján. És ekkor, a két szervezet közös tanácskozásán szót kért Ivan Sliačan, a közlekedési részleg fiatal technikusa, a részlegen működő 27 tagú ifjúsági szervezed elnöke. Ezt mondta: — A számítás helyes, de igazi s.ikert csak úgy érünk el, ha a vezetőik, a vezetőségi tagok két műszakot dolgoznak le. Másként hogyan mutathatnánk példát? Téved, aki azt gondolja, hogy első ízben hallatott ilyen szavakat. Akik jól ismerik ezt a fiatalembert, tud)ák róla, hogy sohasem „játszik“ a szavakkal, és meggyőződéssel hangoztatja: Mindig és mindenben példát mutatni. És persze azt is tudják, hogy mindig meggyő ződése szerint cselekszik. Felszólalása óta alig múlt el néhány hét, az év még nem telt le, de ő már ledolgozott négy műszakot a Szolidaritási Alap javára. A közlekedési részlegen, működő ifjúsági szervezet vezetőségének tagjai pedig már két-két műszakot dolgoztak le. Főnöke, Jozef Chornič, az idős kommunista, a Szlovák Nemzeti Felkelés egykori harcosa, aki jól ismeri őt, így vélekedik erről a teljesítmény, ről: Nem Ls csodálkozom. Ö mindig kezdeményező, ha a példamutatásra szükség van. A munkáiban kitartó, az igazságot mindig mindenkinek a szemébe mondja, és szavak helyett tettekkel'győzi meg a töb- bieikeit. Ahogy az a kommunistához illik. Ez a ina ta lem bér ugyanis három éve párttag. Édesapja, aki hat gyermeket nevelt fel, egyik alapító tagja volt a népi milícia üzemi alakulatának. Ügy mondják, hogy az alma nem esik messze a fájától, ami ebben az esetben annyit jelent, hogy édesapja példáját követve ő is a népi milícia tagja. Természetesem, a legpéldásab- foak egy ike. Egyébként a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és a Szocialista Ifjúsági Szövetség üzemi szervezetének közös tanácskozásán nemcsak az ingyenes műszakok megszervezéséről volt szó, hanem a hulladékanyagok gyűjtéséről is. Erre vonatkozólag csak ennyit mondott: — Sikeres lesz az akció, ha példát mulatunk. Elsősorban úri, a szervezet tagjai. Nos, a közlekedési részlegen dolgozó SZISZ-tagok megkezdték a vashulladékok gyűjtését. Eddig személyenként átlagosan Ö00—600 kg vashulladékot gyűjtöttek össze. Tízszer annyit, mint a többi, más részlegen dolgozó fiatalok. Az akció sikeres volt, de gondot is okozott: összegyűlt 50 tonna vashulladék, az elszállításhoz szükséges — egyébként megígért — teherautók azonban nem érkeztek meg. Ivan Chlebovec, az üzemi bizottság elnöke hozzájuk fordult: Temni kellene valamit, hiszen az akció csak akkor sikeres, ha rendeltetési helyére jut a vashulladék. És cselekedtek: egy óra múlva megérkezett két daru, két teherautó, estére beszállították az összegyűjtött vashulladékot. Illő peirsze azt is megmondani, hogy szabad szombat volt azon a napon. Hasznos és gyümölcsöző a két szervezet együttműködése. Főleg olyankor, amikor rendkívüli feladatokat kell teljesíteni. És nem mellékes az sem, hogy a kommunisták mind a szakszervezeti tagok, mind az ifjúsági szervezet tagjai előtt jó, követésre méltó példával járnak elől. BATORI JÄNOS Gondoskodás a dolgozókról Egy körzeti szakszervezeti csoport tevékenysége A szakszervezetek jelentős haladást értek el a dolgozók munka- és életkörülményeiről való fokozott gondoskodásban és az emberek közötti szocialista kapcsolatok elmélyítésé ben. Jól példázza ezt a pedagógusok kéméndi (Kamenín) körzeti csoportjának érdekvédelmi tevékenysége. öt község alapiskoláinak, óvodáinak pedagógusai tartoznak a körzeti csoporthoz. A tagok száma 73, közülük 5 már nyugdíjas. A csoport elnöke Molnár Zoltán kéméndi pedagógus, titkára Ján Momko, a szlovák alapiskola igazgatója. Sajátos a körzeti csoport tevékenysége, mert a mnukafeltéte leket a községek földrajzi helyzete szabja meg. Ez bizonyos szempontból megnehezíti a munkát. Ennek ellenére a tevékenység szervezett és rendszeres. Mindegyik iskolában úgynevezett sejt működik, élén a választott bizalmival. Havonként tartanak gyűlést a sejtek, és havonként tart megbeszélést a körzeti vezetőség, melynek tagjai a bizalmiak is. Negyedévenként rendeznek körzeti taggyűlést. A részvétel jó, rendszerint 90 százalékos. Igazolatlanul egyetlen szakszervezeti tag sem marad el a gyűlésről. Felvetődik azonban a kérdés: Ilvcn körülmények közepette vajon elég hatékony-e a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom körzeti csoportjának érdekvédelmi tevékenysége? Tények adnak választ erre a kérdésre. A körzet tagfal közül évente ketten kapnak fürdőhelyt trvógykezelésre szóló utalványt. Ezeket a Járási Szakszervezeti Tanács biztosítja a körzet vezetősége számára. Az idén Ba- lá?.s\i Teréz óvónő és Csepregi Gizella tanítónő kapott beutalót Oond persze, hogy a gyógykezelés megszabott időpontja nem mindig felel meg a pedagógusoknak. Az előbb említett óvónő májusban volt gyógykezelésen TrenClnnské TejMlcén. Természetesen, szabadsága rovására. A tanítónő augusztus végére kapott beutalót, a tanév elején ér majd véget gyógykezelése. Nem marad számára más megoldás, mint fizetetlen szabadságot kérni. Nemrégiben kapott a körzet tíznapos, Szovjetunióba szóló kirándulásra érvényes utalványt. A kirándulás útvonala: Moszkva—Jalta—Kijev. Ezt az utalványt a körzeti taggyűlés résztvevői Kecskés Ferenc bé- nyi (Bíňa) pedagógusnak szavaztuk meg, odaadó népművelő munkássága jutalmaként. Munkásságának egyik jele: vezetésével 12 éve sikeresen tevékenykedik a felnőttek énekkara. Már hagyományos, hogy a körzeti vezetőség évente két kirándulást szervez a tagok számára. Ilyen volt az a négynapos kirándulás, melyet „A Szlovák Nemzeti Felkelés nyomában" címmel rendeztek. A téli vakáció idején pedig 22 tag öt napot töltött a Magas-Tátrá- ban. Külön említést érdemel a nyugdíjasokkal való törődés. Ha valaki nyugdíjba megy a tagok közül, emléktárgyakat, külön Jutalmat és üdülésre szóló utalványt kap a vezetőségtől. És természetes, hogy a nyugdíjasokat minden ünnepségre meghívják, a pedagógusnapkor is köszöntik őket. Sohasem feledkezik meg a körzeti vezetőség a jubilánsok köszöntéséről. Ilyenkor ajándékokkal kedveskednek nekik. És persze hagyományos, hogy nrtnapkor az óvónők, a tanítónők nemcsak ünneplésben részesülnek, hanem ajándékokat is kapnak. Az idén mindegyik egységes, 50 korona értékű ajándékcsomagot kapott. Számon tartják a szakszervezeti tagok újszülött gyermekeinek névadó ünnepségét. A vezetőség mindegyik ünnepélyen megjelenik, és a gyermek részére értékes ajándékot visz. A polgári ügyek intézésében a körzeti vezetőség mindig képviselteti magát. A szakszervezeti tagokról való gondoskodás fiatékonysága tehát nemcsak a kollektív szerződés igényes kidolgozásában, a szerződés teljesítésének rendszeres ellenőrzésében, hanem ď’.ekben a tényekben is megnyilvánul. Sokatmondóan, az igazi érdekvédelemnek megfelelően. HOFER LAJOS Kommentáljuk Pártoktatás üresjáratok nélkül Az 1977—78. évi pártoktatás befejezésével és a pártszervezetekben végrehajtott értékelésével majdnem egyidejűleg a sajtó is közzétette (lapunk június 6-i számában) a CSKP KB Titkársága határozatát az 1978—79. évi pártoktatás irányelveiről. Olyan dokumentum ez, amely nem szorul Külön magyarázgatásra, még kevésbé ismátlőleges értelmezésre, mert alapvonásokban pontosan megszabja az eszmei, politikai és agitációs tevékenységünkben előttünk álló feladatokat. Ebből ezúttal mi csupán egy tényezőt szeretnénk kiemelni: a pártoktatási előadók és propagandisták megfontolt kiválasztásának és igényes munkájukra való felkészítésének kérdését. S nem minden ok nélkül. Azon ax elismerésen túl, hogy nagy tömegük sikeresen és jó színvonalon teljesíti küldetését, az eddigi tapasztalatok szerint azonban — sajnos — egy részük még mindig sablonos módszereket, vagy éppen rutinos megoldásokat alkalmaz előadói tevékenységében, aminek természetes következménye a hallgatók érdeklődésének lanyhulása, majd fokozatosan kialakuló közönyük — esetleg a mégoly érdekes tárgyú s fontos tudnivalókat tartalmazó előadások iránt is. Ebben a vonatkozásban különösen elburjánzó jelenség a rutinos előadói fellépés, amelyet túlzott elméletieskedő volta miatt, jobb híján, akadémikus stílusnak nevezhetnénk —, amikor az oktató „ex cathedra“ szól a hallgatóihoz. Az ilyen előadók saját csalhatatlanságuk hitében s magasabb szintű tudásuktól megbődulva, minden általuk elsajátított ismeretanyagot tömegével zúdítanak hallgatóikra — fittyet hányva azok gyakorta különböző képzettségi fokára és befogadóképességére. Pedig ahogy a gyengébb, vagy egyenesen hevenyészett felkészültségről árulkodó sematizmus lerontja, az utóbb említett tudálékosság sem növeli az előadó tekintélyét. Hatásosnak vélt fellépésük — igazából csak modoros fölényfitogtatásuk — arra vall, hogy talán rosszul felfogott tekintélyelvi okból félnek egyszerűbben kifejezni a marxista—leninista eszmék magasrendűségükben is megérthető tudnivalóit. E szívósan továbbélő jeleuségek okán felettébb időszerű Reonyid Brezsnyevet idézni, aki a komszomolisták legutóbbi kongresszusán mondta: „Itt az ideje, hogy mindnyájan, akik az ideológiai fronton dolgoznak, véget vessenek ez agyonkoptatott igazságok gépies és gondolattalan ismételgetésének, az üres szalmacséplésnek, ami sok helyütt még mindig érvényesül. Ideje már az emberekkel egyszerűen beszélni, s úgy írni, hogy minden mondat eleven gondolatot és érzést tartalmazzon. Ez szintén a minőség és a hatékonyság kérdése a kommunizmus építésének olyan fontos szakaszán, mint az új ember nevelése." A következő hetekben az eszmei-politikai nevelést irányítani hivatott pártszerveknek a szóban forgó központi bizottsági határozat alapján, meg az eddigi tapasztalataikból kiindulva, gondosan fel kell mérniük a jövő évi pártoktatás színvonalasabbá tételének objektív és szubjektív lehetőségeit. Olyan elsőrangúan képzett kommunistákat kell előadói és propagandistatisztségekbe helyezniük, akik lehetőleg pártfőiskolán vagy marxista—leninista esti egyetemen szerezték elméleti tudásukat, s eszmei képzettségükkel, valamint politikai tapasztaltságukkal egyetemlegesen jó pedagógiai érzékkel, korszerű módszertani és pszichológiai ismeretekkel is rendelkeznek. Ugyanakkor a pártoktatás hatékonyságának elmélyítése érdekében szüntelenül gondoskodni kell módszertani továbbképzésükről, rendszeresen tájékoztatni kell őket a pártpolitika, az állami és a gazdasági élet, nem kevésbé a külpolitika minden jelentős kérdéséről, eseményéről, mozzanatáról, elegendő forrásmunkát és didaktikai segédeszközt kell a rendelkezésükre bocsátani — s mindezekhez kapcsolódóan, folyamatos ellenőrzés formájában fokozni kell a munkájuk tartalmával, hatékonyságával és minőségi színvonalával szemben támasztott követelményeket. MIKUS SÁNDOR intézmények a fiatalokért Napirenden a nevelés ügye • Vonzó a jő példa A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tevékenységében fontos szerepet tölt be a nevelés. Hogyne, hiszen a szakszervezeti tagok egyharma da 30 éven aluli fiatal. Ugyan Vikkor mint érdekvédelmi szervezetnek kötelessége is a munkásosztály új nemzedékének felkészítésével törődnie. A CSKP KB 11. plénumülésén ezzel kapcsolatosan Gustáv Husák elvtárs, pártunk főtitkára felszólalásában pontosan meg határozta a teendőket: „Akik a fiatalokkal foglalkoznak, egy percre se feledjék el: tíz húsz év múlva tényleg országépítö gondok nphezednek majd valamennyink vállára, s koránlsem lesz mérce a mai követelmény- szint, hiszen az élet szüntelen fejlődés, tíz húsz év múlva nagyobbak lesznek az igények." A célnak megfelelő eszközrendszer kidolgozása persze a szakemberek dolga. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tevékenységére vonatkoztatva történetesen az, hogy a mozgalom művelődési intézményeiben, a szakszervezeti házakban, az üzemi klubokban a fiatalok nevelésének ügyével igényesen foglalkozzanak. Eddig is sokat tettek ezek az intézmények a fiatalokért. Jól példázta ezt a szakszervezeti együttesek legutóbbi, februárban rendezett, országos seregszemléje. A nevelés hatékonysága azonban nemcsak Ilyen országos rendezvények sikerén mérhető, hanem a fiatalok mindennapos, közéleti és munkahelyi tevékenységén, megnyilvánulásán is. Kérdés tehát: Elégedettek lehetünk-e a fiatalok tömegméretű nevelésének eredményeivel? És ennél még fontosabb kérdés: Amit ma adunk a fiataloknak. megfelel-e majd tíz- húsz év múlva az akkori követelményeknek? Gondoljunk csak a figyelmeztetésre: „.. .korántsem lesz mérce a mai követelményszint". Mondjuk ki: A fiatalok nevelésében az eddig ismert megoldások — beszélgetések, együttesek, szakkörök — szervezése, irányítása terén minőségi változást kell elérnünk, ugyanakkor újításokra, ötletekre, módszertani tökéletesítésre van szükség, hogy a nevelési folyamat hatékonyabb legyen. Ezért tűzte napirendre a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom a nevelés ügyét olyan formában, hogy sorra rendezi a mozgalom művelődési intézményeiben dolgozók járási konferenciáit. Figyelemre méltó az ifjúság nevelésének kérdésében a frý- dek-místeki járás konferenciájának határozata: „Amikor az iparban, mezőgazdaságban s egyebütt roppant erőfeszítés sek történnek a munka hatékonyabbá tételére, az annyira szükséges nevelésben sem érhetjük be elavult módszerekkel, hanem ezek alkalmazását csak magas szinten képzett nevelőkre bízhatjuk. Elsősorban tehát a szakszervezeti házakban, .üzemi klubokban működő, hivatásos dolgozók képzésére fordítunk nagy gondot.“ A frýdek-rnísteki járás székhelyén és közvetlen környékén a városi nemzeti bizottság helyi üzemein kívül 23 kisebb-na- gyobb vállalat üzemei működnek. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom művelődési intézményeiben 77 hivatásos népművelő, nevelő dolgozik. Pontos felmérést készítettek, hogy melyik dolgozó milyen képzettségű, elegendő-e az a képzettség a sikeres munkához. Részletesen kidolgozták, hogy 1981- ig melyik dolgozónak milyen tanfolyamon, vagy melyik iskolában kell tanulmányait kiegészítenie. Ez persze a célnak megfelelő eszközrendszer kidolgozásának csak egyik mozzanata. A példa azonban jelzi: jól tesszük, ha az ifjúság nevelésének problémáival foglalkozva a döntő tényező — a nevelő személyisége — kérdéseivel foglalkozunk elsődlegesen. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom álíal előteremtett művelődési beruházások eredményességét csak úgy lehet növelni, ha az ifjúság nevelése terén is kulcskérdésként foglalkozunk a káderek nevelésével, képzésével. HAJDÚ ANDRÁS 1978 VI. 29 4 Ivan Sliačan technikus (Tatiana Voržáková felvétele)
