Új Szó, 1978. június (31. évfolyam, 149-178. szám)

1978-06-29 / 177. szám, csütörtök

PéMamutatássa! i sfeertrt A szakszervezet és o SZISZ üzemi szervezetének kapcsolatáról A munkaverseny közvetlen szervezése a Forradalmi Szak szervezeti Mozgalom és a SZISZ üzemi szervezetének fel­adata Együttműködésükre min­dig szükség van, de főleg olyankor, amikor rendikívüli feladatokat kell teljesíteni. A pqdbrezovál Sverma Vasműben is szükség volt erre az első ne­gyedév végén, amikor a Szoli­daritási Alap javára rendkívüli felajánlásokat szerveztek. Ki­számították: ha a.z év folyamán mindegyik fiatal szakszervezeti tag, mindegyik SZISZ-tag a termelésben ingyen ledolgozik egy-egy műszakot, a vasmű fel­ajánlása jelentős tétéiként sze­reped majd a Szolidaritási Alap folyószámláján. És ekkor, a két szervezet közös tanácskozásán szót kért Ivan Sliačan, a közlekedési részleg fiatal technikusa, a részlegen működő 27 tagú if­júsági szervezed elnöke. Ezt mondta: — A számítás helyes, de igazi s.ikert csak úgy érünk el, ha a vezetőik, a vezetőségi ta­gok két műszakot dolgoznak le. Másként hogyan mutathat­nánk példát? Téved, aki azt gondolja, hogy első ízben hallatott ilyen szavakat. Akik jól ismerik ezt a fiatalembert, tud)ák róla, hogy sohasem „játszik“ a sza­vakkal, és meggyőződéssel han­goztatja: Mindig és mindenben példát mutatni. És persze azt is tudják, hogy mindig meggyő ződése szerint cselekszik. Felszólalása óta alig múlt el néhány hét, az év még nem telt le, de ő már ledolgozott négy műszakot a Szolidaritási Alap javára. A közlekedési részlegen, működő ifjúsági szervezet vezetőségének tagjai pedig már két-két műszakot dolgoztak le. Főnöke, Jozef Chornič, az idős kommunista, a Szlovák Nemzeti Felkelés egykori har­cosa, aki jól ismeri őt, így vé­lekedik erről a teljesítmény, ről: Nem Ls csodálkozom. Ö mindig kezdeményező, ha a példamutatásra szükség van. A munkáiban kitartó, az igazsá­got mindig mindenkinek a sze­mébe mondja, és szavak he­lyett tettekkel'győzi meg a töb- bieikeit. Ahogy az a kommunis­tához illik. Ez a ina ta lem bér ugyanis három éve párttag. Édesapja, aki hat gyermeket nevelt fel, egyik alapító tagja volt a né­pi milícia üzemi alakulatának. Ügy mondják, hogy az alma nem esik messze a fájától, ami ebben az esetben annyit jelent, hogy édesapja példáját követ­ve ő is a népi milícia tagja. Természetesem, a legpéldásab- foak egy ike. Egyébként a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom és a Szocialista Ifjúsági Szövetség üzemi szervezetének közös ta­nácskozásán nemcsak az ingye­nes műszakok megszervezéséről volt szó, hanem a hulladék­anyagok gyűjtéséről is. Erre vonatkozólag csak ennyit mon­dott: — Sikeres lesz az akció, ha példát mulatunk. Elsősorban úri, a szervezet tagjai. Nos, a közlekedési részlegen dolgozó SZISZ-tagok megkezd­ték a vashulladékok gyűjtését. Eddig személyenként átlagosan Ö00—600 kg vashulladékot gyűj­töttek össze. Tízszer annyit, mint a többi, más részlegen dolgozó fiatalok. Az akció sikeres volt, de gondot is okozott: összegyűlt 50 tonna vashulladék, az el­szállításhoz szükséges — egyéb­ként megígért — teherautók azonban nem érkeztek meg. Ivan Chlebovec, az üzemi bi­zottság elnöke hozzájuk for­dult: Temni kellene valamit, hiszen az akció csak akkor si­keres, ha rendeltetési helyére jut a vashulladék. És cselekedtek: egy óra múl­va megérkezett két daru, két teherautó, estére beszállították az összegyűjtött vashulladékot. Illő peirsze azt is megmondani, hogy szabad szombat volt azon a napon. Hasznos és gyümölcsöző a két szervezet együttműködése. Főleg olyankor, amikor rend­kívüli feladatokat kell teljesí­teni. És nem mellékes az sem, hogy a kommunisták mind a szakszervezeti tagok, mind az ifjúsági szervezet tagjai előtt jó, követésre méltó példával járnak elől. BATORI JÄNOS Gondoskodás a dolgozókról Egy körzeti szakszervezeti csoport tevékenysége A szakszervezetek jelentős haladást értek el a dolgozók munka- és életkörülményeiről való fokozott gondoskodásban és az emberek közötti szocia­lista kapcsolatok elmélyítésé ben. Jól példázza ezt a pedagó­gusok kéméndi (Kamenín) kör­zeti csoportjának érdekvédelmi tevékenysége. öt község alapiskoláinak, óvodáinak pedagógusai tartoz­nak a körzeti csoporthoz. A ta­gok száma 73, közülük 5 már nyugdíjas. A csoport elnöke Molnár Zoltán kéméndi peda­gógus, titkára Ján Momko, a szlovák alapiskola igazgatója. Sajátos a körzeti csoport tevé­kenysége, mert a mnukafeltéte leket a községek földrajzi hely­zete szabja meg. Ez bizonyos szempontból megnehezíti a munkát. Ennek ellenére a tevé­kenység szervezett és rendsze­res. Mindegyik iskolában úgyne­vezett sejt működik, élén a vá­lasztott bizalmival. Havonként tartanak gyűlést a sejtek, és havonként tart megbeszélést a körzeti vezetőség, melynek tag­jai a bizalmiak is. Negyedéven­ként rendeznek körzeti taggyű­lést. A részvétel jó, rendsze­rint 90 százalékos. Igazolatla­nul egyetlen szakszervezeti tag sem marad el a gyűlésről. Felvetődik azonban a kérdés: Ilvcn körülmények közepette vajon elég hatékony-e a Forra­dalmi Szakszervezeti Mozga­lom körzeti csoportjának ér­dekvédelmi tevékenysége? Tények adnak választ erre a kérdésre. A körzet tagfal közül évente ketten kapnak fürdőhelyt trvógykezelésre szóló utalványt. Ezeket a Járási Szakszervezeti Tanács biztosítja a körzet ve­zetősége számára. Az idén Ba- lá?.s\i Teréz óvónő és Csepregi Gizella tanítónő kapott beuta­lót Oond persze, hogy a gyógy­kezelés megszabott időpontja nem mindig felel meg a peda­gógusoknak. Az előbb említett óvónő májusban volt gyógyke­zelésen TrenClnnské TejMlcén. Természetesen, szabadsága ro­vására. A tanítónő augusztus végére kapott beutalót, a tanév elején ér majd véget gyógyke­zelése. Nem marad számára más megoldás, mint fizetetlen szabadságot kérni. Nemrégiben kapott a körzet tíznapos, Szovjetunióba szóló kirándulásra érvényes utal­ványt. A kirándulás útvonala: Moszkva—Jalta—Kijev. Ezt az utalványt a körzeti taggyűlés résztvevői Kecskés Ferenc bé- nyi (Bíňa) pedagógusnak sza­vaztuk meg, odaadó népműve­lő munkássága jutalmaként. Munkásságának egyik jele: ve­zetésével 12 éve sikeresen tevé­kenykedik a felnőttek ének­kara. Már hagyományos, hogy a körzeti vezetőség évente két kirándulást szervez a tagok számára. Ilyen volt az a négy­napos kirándulás, melyet „A Szlovák Nemzeti Felkelés nyo­mában" címmel rendeztek. A téli vakáció idején pedig 22 tag öt napot töltött a Magas-Tátrá- ban. Külön említést érdemel a nyugdíjasokkal való törődés. Ha valaki nyugdíjba megy a tagok közül, emléktárgyakat, külön Jutalmat és üdülésre szóló utal­ványt kap a vezetőségtől. És természetes, hogy a nyugdíjaso­kat minden ünnepségre meg­hívják, a pedagógusnapkor is köszöntik őket. Sohasem feledkezik meg a körzeti vezetőség a jubilánsok köszöntéséről. Ilyenkor ajándé­kokkal kedveskednek nekik. És persze hagyományos, hogy nrtnapkor az óvónők, a tanító­nők nemcsak ünneplésben ré­szesülnek, hanem ajándékokat is kapnak. Az idén mindegyik egységes, 50 korona értékű ajándékcsomagot kapott. Számon tartják a szakszer­vezeti tagok újszülött gyerme­keinek névadó ünnepségét. A vezetőség mindegyik ünnepélyen megjelenik, és a gyermek ré­szére értékes ajándékot visz. A polgári ügyek intézésében a körzeti vezetőség mindig képvi­selteti magát. A szakszervezeti tagokról va­ló gondoskodás fiatékonysága tehát nemcsak a kollektív szer­ződés igényes kidolgozásában, a szerződés teljesítésének rend­szeres ellenőrzésében, hanem ď’.ekben a tényekben is meg­nyilvánul. Sokatmondóan, az igazi érdekvédelemnek megfe­lelően. HOFER LAJOS Kommentáljuk Pártoktatás üresjáratok nélkül Az 1977—78. évi pártoktatás befejezésével és a pártszer­vezetekben végrehajtott értékelésével majdnem egyidejű­leg a sajtó is közzétette (lapunk június 6-i számában) a CSKP KB Titkársága határozatát az 1978—79. évi párt­oktatás irányelveiről. Olyan dokumentum ez, amely nem szorul Külön magyarázgatásra, még kevésbé ismátlőleges értelmezésre, mert alapvonásokban pontosan megszabja az eszmei, politikai és agitációs tevékenységünkben előt­tünk álló feladatokat. Ebből ezúttal mi csupán egy té­nyezőt szeretnénk kiemelni: a pártoktatási előadók és propagandisták megfontolt kiválasztásának és igényes munkájukra való felkészítésének kérdését. S nem minden ok nélkül. Azon ax elismerésen túl, hogy nagy tömegük sikeresen és jó színvonalon teljesíti küldetését, az eddigi tapasztala­tok szerint azonban — sajnos — egy részük még mindig sablonos módszereket, vagy éppen rutinos megoldásokat alkalmaz előadói tevékenységében, aminek természetes következménye a hallgatók érdeklődésének lanyhulása, majd fokozatosan kialakuló közönyük — esetleg a még­oly érdekes tárgyú s fontos tudnivalókat tartalmazó elő­adások iránt is. Ebben a vonatkozásban különösen elburjánzó jelenség a rutinos előadói fellépés, amelyet túlzott elméletieskedő volta miatt, jobb híján, akadémikus stílusnak nevezhetnénk —, amikor az oktató „ex cathedra“ szól a hallgatóihoz. Az ilyen előadók saját csalhatatlanságuk hitében s ma­gasabb szintű tudásuktól megbődulva, minden általuk elsajátított ismeretanyagot tömegével zúdítanak hallgatóik­ra — fittyet hányva azok gyakorta különböző képzettségi fokára és befogadóképességére. Pedig ahogy a gyengébb, vagy egyenesen hevenyészett felkészültségről árulkodó se­matizmus lerontja, az utóbb említett tudálékosság sem nö­veli az előadó tekintélyét. Hatásosnak vélt fellépésük — igazából csak modoros fölényfitogtatásuk — arra vall, hogy talán rosszul felfogott tekintélyelvi okból félnek egyszerűbben kifejezni a marxista—leninista eszmék ma­gasrendűségükben is megérthető tudnivalóit. E szívósan továbbélő jeleuségek okán felettébb időszerű Reonyid Brezsnyevet idézni, aki a komszomolisták legutóbbi kongresszusán mondta: „Itt az ideje, hogy mindnyájan, akik az ideológiai fronton dolgoznak, véget vessenek ez agyonkoptatott igazságok gépies és gondolattalan ismé­telgetésének, az üres szalmacséplésnek, ami sok helyütt még mindig érvényesül. Ideje már az emberekkel egyszerű­en beszélni, s úgy írni, hogy minden mondat eleven gon­dolatot és érzést tartalmazzon. Ez szintén a minőség és a hatékonyság kérdése a kommunizmus építésének olyan fontos szakaszán, mint az új ember nevelése." A következő hetekben az eszmei-politikai nevelést irá­nyítani hivatott pártszerveknek a szóban forgó központi bizottsági határozat alapján, meg az eddigi tapasztalataik­ból kiindulva, gondosan fel kell mérniük a jövő évi párt­oktatás színvonalasabbá tételének objektív és szubjektív lehetőségeit. Olyan elsőrangúan képzett kommunistákat kell előadói és propagandistatisztségekbe helyezniük, akik lehetőleg pártfőiskolán vagy marxista—leninista esti egye­temen szerezték elméleti tudásukat, s eszmei képzettségük­kel, valamint politikai tapasztaltságukkal egyetemlegesen jó pedagógiai érzékkel, korszerű módszertani és pszicholó­giai ismeretekkel is rendelkeznek. Ugyanakkor a pártokta­tás hatékonyságának elmélyítése érdekében szüntelenül gondoskodni kell módszertani továbbképzésükről, rendsze­resen tájékoztatni kell őket a pártpolitika, az állami és a gazdasági élet, nem kevésbé a külpolitika minden jelentős kérdéséről, eseményéről, mozzanatáról, elegendő forrás­munkát és didaktikai segédeszközt kell a rendelkezésükre bocsátani — s mindezekhez kapcsolódóan, folyamatos el­lenőrzés formájában fokozni kell a munkájuk tartalmával, hatékonyságával és minőségi színvonalával szemben tá­masztott követelményeket. MIKUS SÁNDOR intézmények a fiatalokért Napirenden a nevelés ügye • Vonzó a jő példa A Forradalmi Szakszerveze­ti Mozgalom tevékenysé­gében fontos szerepet tölt be a nevelés. Hogyne, hiszen a szakszervezeti tagok egyharma da 30 éven aluli fiatal. Ugyan Vikkor mint érdekvédelmi szer­vezetnek kötelessége is a mun­kásosztály új nemzedékének felkészítésével törődnie. A CSKP KB 11. plénumülésén ezzel kapcsolatosan Gustáv Hu­sák elvtárs, pártunk főtitkára felszólalásában pontosan meg határozta a teendőket: „Akik a fiatalokkal foglalkoznak, egy percre se feledjék el: tíz húsz év múlva tényleg országépítö gondok nphezednek majd vala­mennyink vállára, s koránlsem lesz mérce a mai követelmény- szint, hiszen az élet szüntelen fejlődés, tíz húsz év múlva na­gyobbak lesznek az igények." A célnak megfelelő eszköz­rendszer kidolgozása persze a szakemberek dolga. A Forra­dalmi Szakszervezeti Mozgalom tevékenységére vonatkoztatva történetesen az, hogy a mozga­lom művelődési intézményeiben, a szakszervezeti házakban, az üzemi klubokban a fiatalok ne­velésének ügyével igényesen foglalkozzanak. Eddig is sokat tettek ezek az intézmények a fiatalokért. Jól példázta ezt a szakszerve­zeti együttesek legutóbbi, feb­ruárban rendezett, országos se­regszemléje. A nevelés haté­konysága azonban nemcsak Ilyen országos rendezvények si­kerén mérhető, hanem a fia­talok mindennapos, közéleti és munkahelyi tevékenységén, megnyilvánulásán is. Kérdés tehát: Elégedettek le­hetünk-e a fiatalok tömegmé­retű nevelésének eredményei­vel? És ennél még fontosabb kérdés: Amit ma adunk a fia­taloknak. megfelel-e majd tíz- húsz év múlva az akkori köve­telményeknek? Gondoljunk csak a figyelmeztetésre: „.. .korántsem lesz mérce a mai követelményszint". Mondjuk ki: A fiatalok neve­lésében az eddig ismert meg­oldások — beszélgetések, együttesek, szakkörök — szer­vezése, irányítása terén minő­ségi változást kell elérnünk, ugyanakkor újításokra, ötletek­re, módszertani tökéletesítésre van szükség, hogy a nevelési folyamat hatékonyabb legyen. Ezért tűzte napirendre a Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom a nevelés ügyét olyan formában, hogy sorra rendezi a mozgalom művelődési intéz­ményeiben dolgozók járási kon­ferenciáit. Figyelemre méltó az ifjúság nevelésének kérdésében a frý- dek-místeki járás konferenciá­jának határozata: „Amikor az iparban, mezőgazdaságban s egyebütt roppant erőfeszítés sek történnek a munka haté­konyabbá tételére, az annyira szükséges nevelésben sem ér­hetjük be elavult módszerekkel, hanem ezek alkalmazását csak magas szinten képzett nevelők­re bízhatjuk. Elsősorban tehát a szakszervezeti házakban, .üze­mi klubokban működő, hivatá­sos dolgozók képzésére fordí­tunk nagy gondot.“ A frýdek-rnísteki járás szék­helyén és közvetlen környékén a városi nemzeti bizottság he­lyi üzemein kívül 23 kisebb-na- gyobb vállalat üzemei működ­nek. A Forradalmi Szakszerve­zeti Mozgalom művelődési in­tézményeiben 77 hivatásos nép­művelő, nevelő dolgozik. Pon­tos felmérést készítettek, hogy melyik dolgozó milyen képzett­ségű, elegendő-e az a képzett­ség a sikeres munkához. Rész­letesen kidolgozták, hogy 1981- ig melyik dolgozónak milyen tanfolyamon, vagy melyik isko­lában kell tanulmányait kiegé­szítenie. Ez persze a célnak megfelelő eszközrendszer kidolgozásának csak egyik mozzanata. A példa azonban jelzi: jól tesszük, ha az ifjúság nevelésének problé­máival foglalkozva a döntő té­nyező — a nevelő személyisé­ge — kérdéseivel foglalkozunk elsődlegesen. A Forradalmi Szakszerve­zeti Mozgalom álíal elő­teremtett művelődési beruházá­sok eredményességét csak úgy lehet növelni, ha az ifjúság nevelése terén is kulcskérdés­ként foglalkozunk a káderek nevelésével, képzésével. HAJDÚ ANDRÁS 1978 VI. 29 4 Ivan Sliačan technikus (Tatiana Voržáková felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents