Új Szó, 1978. június (31. évfolyam, 149-178. szám)

1978-06-02 / 150. szám, péntek

Hőstettek háborúban és békében Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs emlékiratai szlovákul A Pravda és a Smena kiadó- vállalatok komunistái és többi dolgozói szép ajándékkal kö­szöntötték Leonyid Iljics Brezs- nyev elvtárs csehszlovákiai lá­togatását. Rekordidő alatt a nyomdai átfutás mindössze két- három hetet vett igénybe — jelentették meg szlovákul a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottsága főtitká­rának. a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének emlékiratait Kis föld és Ojjá születés címmel. A nyomdászok és a kiadóvállalat gyors mun­kájának érzékeltetésére szolgál­jon legalább egy adat: <iz Újjá­születés című rész alig egy hó­napja jelent meg oroszul a No- vij M\r című folyóiratban, s a szlovákiai olvasó ma már fordí­tásban. könyv alakban olvas­hatja. Leonyid Iljics Brezsnyev em­lékirata szerves egészet alkot. A Kis föld a Nagy Honvédő Háború egy fontos epizódját meséli el szuggesztív megjoj©. nítő erővel, az Újjászületés pe dig a háborús károk helyreál­lításának. a békés építőmunka kezdeteinek hiteles, sokszínű krónikája. A Kis föld a vérrel áztatott szovjet földnek csupán egy ré­sze, nem egészen harminc négy­zetkilométer. Ennek a sziget­nek a visszafoglalását, védel­mét, majd Novorosszijszk, a Krím félsziget és Ukrajna fel­szabadításának kezdetét mesélt el Leonyid Brezsnyev. a politi­kai dolgozó, a katona, a kom­munista. de elsősorban a hazá­ját hőn szerető szovjet állam­polgár éleslátásával, a harcok­ban részt vevő és helyt álló ember hitelességével. Napjainkban — annyi sok emlékezetes művészi alkotás, emlékirat s nyilvánosságra ho­zott dokumentum után — ne­héz feladat még valami újat, érdekeset, megdöbbentőt mon­dani a Nagy Hcnvédő Hábo­rúról. Prűdig kell, mert nap­jainkban újra háborús fellegek tornyosulnak a világ fölé, a fegyverkezés páratlan mérete­ket öltött. Nemzedékek nőttek föl, amelyek szerencsére már nem érték meg a vérzivataros esztendőket, de éppen ezért még inkább érzékeltetnünk kel! velük a háború borzalmait, szörnyűségeit, pusztításait, mil­liók hősi helytállását. Leonyid Brezsnyev emlékiratait nekik is föl kell lapozniuk, mert egy­szerű emberek hősi helytállásá­Tíz évvel ezelőtt talán két ke­zünkön is megszámolhattuk vol­na a csehszlovákiai magyar felnőtt énekkarokat. Ma ľ Közel ötven felnőtt és majdnem hat­van gyermek énekkarunk dol­gozik a Csallóköztől a Bodrog­közig. Annak fölmérésére, hogy It ezéstik, munkájuk mennyire gazdagítja énekkari kultúrán­kat, kiváló alkalom a IV. Ko­dály-napok, amelyet holnap és holnapion rendeznek meg Ko­dály Zoltán gyermekkorának városában, Galántán. Persze, a Kodály-napokon nem mutatkoz­nak be legjobb gyermek- és if­júsági kórusaink, tehát nem kaphatunk teljes képet hazai magyar karénekmozgalmunk helyzetéről és színvonaláról, tény azonban, hogy a június 3-án és 4-én bemutatkozó 13 kórus képet ad a jelenről és körvonalazza énekkari mozgal­munk jövőjét. Elgondolkoztató, hogy a meglevő félszáz felnőtt énekkarunk közül miért „csu­pán“ huszonnyolc nevezett a Gömörf alván (Gemerská Ves), Kassán, (Košice), és Dunaszer- dahelyen (Dunajská Streda) megrendezett kerületi döntőbe, illetve válogató versenybe. Fél­reértés ne essék, nem az elé­gedetlenség szól belőlem, in­kább a kíváncsiság. Vajon mit csináltak azok az énekkarok, amelyek nem neveztek be a Kodály-napokra? S vajon ml van amögött, hogy olyan nagy amatőr művészeti múlttal ren­delkező városok, mint Duna- szerdahely, Komárom (Komár­no) és Érsekújvár (Nové Zám­ky 1 ielenleg nem rendelkezne* a mozgalom iövőjét befolyásol­ható énekkarral. Miért éppen ról, leírhatatlan szenvedésekről «.s hőstettekről szól. A szerző sehol sem használ nagy sza­vakat, és így ér el nagy ha­tást. „A Nagy Honvédő Háború frontjain több mint három mil­lió kommunista halt hősi halált. A párt soraiba a háború esz­tendei során ölmillió ember lé pett be, Kommunistákéul akarok harcba indulni — hangzottak el a ma már legendás szavak, amelyek annál gyakrabban is­métlődtek. minél öldöklőbbek lettek a harcok. Az életre és halálra vivőit harc előestéjén vajon milyen kedvezményt sze­rezhetett ezáltal az ember, mi­lyen előjogokat kaphatott a párttól? Csak egy privilégiu­mot , csak egy jogot, és köte­lességet ■— hogy elsőként len­düljön támadásba, hogy az első vonalban törjön előre, bátran szembe nézve az ellenséges fegyverekkel* — írja Leonyid Iljics Brezsnyev. A szerző — bajtársaihoz ha­sonlóan — a legádázabb küz­delemben, a halál árnyékában is hús-vér ember marad, aki sz «eti az életet és hazáját, olyannyira, hogy akár az éle­tét is kész föláldozni. A sok megkapó, lírai rész közül idéz­zük föl azt, amikor a ÍR. had­sereg katonáit szállító szerel­vény szülőföldjén halad keresz­tül: „Kiszálltam a vagonból. Csí pős, hideg szél fújt, és olyan sötét volt, hogy egy lépésnyire is alig láttam. Nagyon szeret­tem volna minél messzebbre látni. Hirtelen úgy tűnt, hogy a mi Dzerzsinkánk füstje csa­pott meg, azé az üzemé, ahol apám dolgozott, s ahol én is először munkába álltam. Fűtő, majd mérnök voltam az ener­getikai részlegen. Ügy szeret­tem volna legalább néhány órá­ra. legalább néhány percre oda ugrani. Egy napja sem volt, hogy levelet kaptam anyám­tól. Már hazaiért. Leveléből ki- éreztem, mennyi szörnyűséget ért meg a kiürítés során. A gőzös azonban kettőt sí polt, fel kellett ugornom a sze­relvényre, s csak jóval később, a háború után térhettem haza, s ölelhettem meg szeretteimet.“ Az államférfi és a szovjet ál­lampolgár vallomása zárja az emlékirat e részét: „Sokáig, a háború utolsó pillanatáig te­mettük hű elvtársainkat, az egész úton a fasiszták gaztet- teinek szörnyű nyomait láttuk. a Kodály-uapok kapcsán kér­dezem mindezt? Mert a legran­gosabb énekkari fesztiválon részt venni valamennyi ének­karnak rangot jelent, s azáltal valamennyi, problémákkal, gon­dokkal, nehézségekkel küzdő énekkarnak ösztönzést: az ön- összeszedésre. Most, a Kodály-napok előes­téjén bátran kijelenthetjük, a csehszlovákiai magyar kórus­mozgalom e jelentős ünnepén valóban legjobb énekkaraink vesznek részt. Hogy ezek közül melyik lesz a legjobb, az a hol­nap délutáni koncerten derül ki. Berencs (Branč), Gúta (Ko­lárovo), Rimaszombat (Rimavs­ká Sobota), Somorja (Šamo­rín), Terebes (Trebišov), Pelsőc (Plešivec), Nyitra, Rozsnyó (Rožňava), Fülek (Fiľakovo), Diószeg (Sládkovičovo), Gö- mörhorka (Gemerská Hôrka), Kassa és a vendéglátó Galánta dalosai bizonyára mindent meg­tesznek, hogy a bizalomnak és a követelményeknek megfelel­jenek. Hogy eleget tegyenek annak az általános elvárásnak, amelyet néhány héttel ezelőtt a kerületi fesztiválok kapcsán így fogalmaztunk meg: mennyi­ségből a minőségbe. Hogy a rendező szervek ün­neppé kívánják emelni e dalos találkozót, arról a két nap mű­sorterve tanúskodik. A IV. Ko­dály-napok kiállítással kezdő­dik, amelyen képet kaphatunk a csehszlovákiai magyar kórus­mozgalom utóbbi harminc évé­nek fejlődéséről. Ezt követően Kodály Zoltán életének egyik legjobb ismerője, dr. F.ősze László tart előadást, míg a leg­nagyobb érdeklődéssel várt S mindenhol síró anyukat, gyá­szoló özvegyeket, éhező árva kát. Ha valaki megkérdezné, hogy én, aki az első naptól az utolsóig olt harcoltani a fron­ton, milyen fő következtetést vonnék le, akkor azt felelném: Nem lehet többé háború! Már soha többé háborút/“ Az Újjászületés című részlten Brezsnyev elvtárs az újjáépí­tés hőstetteit idézi föl, sok­sok tanulságos példával, meg­figyeléssel. Dnyepropetrovszk és Zaporozssztal ipari létesít­mények rekonstrukcióját követi nyomon, de sokkal többel mond el annál: ezrek és ezrek bős tetteit, áldozatvállalását írja le. s így érzékelteti azt a he­roikus munkát, amelyek a so­kat szenvedeti, de minden pró­bát kiállt szovjet emberek vé­geztek a háborús romok elta­karítása, a termelőmunka be­indítása érdekében. Történe­lemkönyv ez a rész is, sok ta­nulságos eseménnyel, esettel tarkítva, érdekfeszílő és elgon­dolkoztató történetekkel gaz­dagítva. Idézzük most föl az éjt nappallá levő, megfeszített munka egyik eredményét: „Végre elérkezett a várva várt nagy nap. Még oc/t/szer el­lenőrizték, készen van e min­den, majd kiadták a parancsot: Begyújtani az olvasztókemen­céti A kohász elhúzta a forró­szél fújtatójának tolózárát, a főmester az égő fáklyával a le­csapoló nyíláshoz futott, az ol­vasztókemence felbúgott, s ab­ban a pillanatban a hőerőmű épületén megszólalt a Zapo­rozssztal második születését hírül adó sziréna. Mihelyt, a városban meghallották, min­denki az utcára tódult, isme­retlen emberek ölelgették egy­mást, és sírlak örömükben. Eoy nappal később. 1947. június 30- án elkészült a mindannyiunk számára oly drága zaporozsjei öntvény.“ Leonyid Iljics Brezsnyev könyve tanulságos, magával ra­gadó kordokumentum ezer és ezer névtelen hős helytállásá­ról, hazaszeretetéről, bátorsá­gáról. A szovjethatalom meg­próbáltatásait, szilárdságát, erejét és páratlan eredményeit igazolja. Az emlékirat első ré­szét magyarul az Ország Világ­ban olvashattuk, az Újjászüle­tés című részét pedig lapunk hasábjain. Reméljük, hogy ez az értékes emlékirat rövidesen magyarul is megjelenik könyv alakban. SZILVÁSSY JÓZSEF koncerten délután két órakor csendül föl a dal. A meghívot­tak között szerepel a kiváló munkáért kitüntetett seredi Zvon vegyes kar, valamint a budapesti Vasas Szimfonikus Zenekar. Szombaton este a já­rás négy községében tartanak koncertet énekkarjaink. Az idei Kodály-napokra, per­sze, nem csupán az éneklés vonzza legjobb dalosainkat, ha­nem a névadó humanisztikus eszméje is: a népek közötti harmónia, megértés és kölcsö­nös tisztelet megteremtésének a vágya. Küldetés ez a javából. (szigetif L adislav Štoll akadémikus Julius Fučík egykori har­costársa — A költő és a re­mény című, a cseh szocialista költészetért vívott harcokról szóló nagyszabású monográfiá­jának felfrissített új kiadása után könyvet írt a modern cseh irodalom egvik legnagyobb egyénségéről. Alkotása F. X, Salda polgártárs (Občan F. X Šalda) címmel jelent meg a Československý Spisovatel ki adónál. Kultúránk egyik legjelenté­kenyebb szelleméről Ladislav Štoll cikkeiben már a harmin­cas években is számtalankor említést tett, nagyra értékelve főként az uralkodó osztállyal szembeni kritikus magatartását. 1947. decemberében, Šalda születésének rtO, évfordulója al­kalmából Ladislav Štoll a Ká­roly Egyetem bölcsészettudo­mányi karán tartott előadást; most, harminc évvel később közzétett egy könyvet, melyben átdolgozta az 1947-es előadásá­nak koncepcióját és amelyben a marxista irodalomkritika régi adósságát törleszti, megvalósít­va Fučík 1940 áprilisában fo- gamzott tervét. Akkor a nagy forradalmár barát a következő két írta neki: „Mit kezdjünk Saldával? Vagy a Saldáról irt tanulmánnyal? Hatalmukba kerítették őt a »katolikusok-r és mindenféle gazemberséget művelnek vele. Am ezért még nem szűnik meg a cseh kritika megalapítója lenni, és legerősebb jellemvo­násai annyira közeliek hozzánk — vagy kissé alázatosabban: annyira közel járunk hozzájuk —, hogy ezt egyszer már han­gosan és főként dokumentálva ki is kell mondanunk.“ Fučík mindig tanítómestere­ként ismerte el Šaldát. Egy fél évszázaddal ezelőtt Šalda ép­pen Julius Fučík kezébe adta át a Tvorbat, hogy a kommunis­ta pártnak az üldöztetés évei­ben legyen meg a kellő fóru­ma. Šalda személyiségének mai marxista értelmezését sok­ban befolyásolja az a felisme­rés, melyet a legkülönl>özőbb alkalmakkor Zdenék Nejedlý mellett éppen Fučík fejezett ki. Štoll új könyve nemcsak az­által „fučíki“, hogy Fučíknak dedikálta, hanem mottója, mo­tivációja, de főképpen szerfö­lött dialektikus szelleme, Šal­da „büszke magányosságának“ sajátos értelmezése által és az­által, ahogyan a kilencvenes évekre, Šaldának a társadalmi és kulturális élet harcaiban be­töltött szerepére tekint. De módszerében és harciasságában is „fučíki“. Fučík azt kérte tő­lünk, hogy „hangosan és főleg dokumentáltan“ beszéljünk Sal­da és a marxista felfogás kö­zelségéről. Nos, e beszélgetés dokumentumok újrakiadásával Štoll régi óhaja teljesült. Más könyveihez hasonlóan Ladislav Štoll az F. X. Salda polgártárs ban Is felvonultat számtalan eredeti levelet, röpiratot és fo­lyóirat-idézetet. Mindent, amit állít, dokumentál is, természe­tesen nemcsak különféle fak­szimilékkel, hanem Salda mű­veiből vett idézetekkel is, amelyekben fellelte azt a Salda polgártásat, aki sohasem habo­zott latba vetni tekintélyét a Baloldali front és mindenki ol­dalán, akinek volt bátorsága ellenszegülni a politikai és kul­turális reakciónak. Štoll könyve címével hang­súlyozni akarja Salda példamu­tató atlampolgáriságát. A szer­ző ezt nemcsak Salda beszédei­ben, megnyilatkozásaiban ke­resi és találja meg, hanem mindenekelőtt Salda életmüve- ben, és nemcsak a kritikus, ha­nem a költő alkotásaiban is. Éppen müveiben — a Megérke­zés Prágába (Príjezd do Prahy / című verseskötetben, A bábok és isten munkásai (Louiky i délnici boží/ című regényében és a Sorbanállók (Zástupovéj című drámájában — talál |ia meg a kulcsot Salda tökéletes álllampolgáriságának értelme­zéséhez. Ladislav Štoll hangsúlyozza, hogy Šaldának alapozó érdemei voltak a tudományos cseh iro­dalomkritika megteremtéséin, dialektikusán kifejezte, hagy e nagy gondolkodó lelke mélyén teljes reménységével költő volt. Štoll, aki kritikusan közelíti meg Šaldát, ám ugyanakkor nagy tisztelettel és csodálattal is, sokkal inkább közelebb áll hozzá, a Harminc esztendő küzdelme szerzőjének vala­mennyi epigonja. Éppen a lé­nyegben áll hozzá legközelebb. A Harminc esztendő küzdelem a cseh szocialista költészetért című alkotásához hasonlóan Štoll legújabb művében is a cseh kultúra, irodalom és köl­tészet jövőjéért harcol, s e harcban a húszas és harmincas évek eszmeharcosának öröksé­gére támszkodik. És amiként Stoll az imént említett művé­nek az új kiadásban a kifeje­zőbb Básnik a nadéje (A költő és a remény) címet adta, A költő és a remény címet írhat­nánk oda Stoll új alkotása fö­lé is, amely talán a szerző leg­személyesebb műve, ám egy­szersmind a legobjektívabb is. Az F. X. Salda polgártárs sok­ban kötődik A költő és a re­ményhez; az új munka súly­pontja részben a többi évtize­dek elemzésére esik. Ladislav Stoll F. X. Saldáról írt nagyszabású monográfiája kétségkívül egyike legkimagas­lóbb alkotásainak. Több évtize­den át érlelődött és talán Stoll összes más műveiből találha­tunk itt lényeges elemeket, a költészetről és a költőkről, kü­lönösképpen Neumannról és Wolkerről való elmélkedései­ből, a strukturalizmussal foly­tatott vitáiból és a reneszánsz kor művészetéről szóló egyete­mi előadásaiból. Az új mű azonban talán mégis A költő és a reményhez áll legközelebb. Stoll könyve meggyőző vá­laszt ad a Šalda-kutatás legége­tőbb problémáira, Šalda indivi­dualizmusának bonyolult kérdé­sére, megvilágítja Šaldának a szocialista forradalomhoz, vala­mint a valláshoz való viszo­nyát. Šalda életművéből, mely­ben nem rejtF véka alá, de föl sem nagyítja a világnézeti kor­látokat, kézzel foghatóan föl­mutatja, hogy az, amit sokan Šalda individualizmusának ne­veztek, voltaképpen nem volt más, mint harc a kispolgári in­dividualizmus elitelmélete el­len, hogy Šalda — hála „gon­dolkodói objektivitása előítélet- mentes erejének“ — képes volt „mélységesen megragadni a Le­nin által alapított első szocia­lista állam történelmi küldeté­séről szóló történelmi igazsá- got“, és hogy tudott „a létkér­déseket illetően reneszánsz“ költő lenni. Nem kevésbé figye­lemre méltóak a könyvnek azok a lapjai, ahol Stoll rámu­tat, miként követte a költő ,fl népek egymás testvérévé válá­sának“ nemes céljait. A könyv Salda módszertanát elemző fejezettel zárul. Ez az egyik legaktuálisabb, legidősze­rűbb fejezet, melyben Az iro­dalmi alkotás formájáért és szerkezetéért (1966-ban) című vitairat szerzője Salda marxis­ta elméletfelfogásának mód­szertani elemzése közben kifej­ti az irodalomtörténet fel­adatairól alkotott felfogását. Műve példamutatás arra is, ho­gyan teljesíthetek e feladatok MILAN BLAHYNKÁ Szombaton délután három órakor nyílik meg a Szapi (Palkoviöo- vo— dunaszerdahelyi járás) Művelődési Otthonban Almási Ró­bert képzőművész tárlata, amelyet a Csilizközi Efsz Szocialista Munkabrigádjainak Tanácsa és a SZISZ üzemi bizottsága rendez. Ebből az alkalomból közöljük a fiatal képzőművész „Csilizközi táj” című tusrajzát. AIV. Kodály-napok előtt f. X. Soldo életművének koleso Gondolatok Ladislav Štoll akadémikus új monográfiájáról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents