Új Szó, 1978. május (31. évfolyam, 120-148. szám)
1978-05-16 / 133. szám, kedd
Néhány szó közötti csendben Honnan nőtt közénk ily gyorsan e zavarba ejtő csend, melyet nem old kérdésem, egyetlen szavam sem? Mi rejtőzhet ebben a tizenhat éves fiatalemberben, hogy semmi sem kívánkozik arcára, ajkára. Komoly és nyugodt a tekintete, bárhonnan közelítek, nem változik. Néha az az érzésem, teljesen közömbös számára ez a beszélgetés. Pltuk Mihály lényegét a szavak közötti csendből kell kifejtenem, no meg volt tanítójának, Fazekas Arankának a segítségével, akit kitűnő versmondóként ismerünk. Mielőtt leültünk volna, előbb csak kettesben, az alacsony termetű, fiatalemberrel, azt mondta Aranka, nehéz lesz Misivel beszélgetni. Most már elhiszem. Mert mit is tudtam meg eddig, rengeteg kérdésemre? Édesanyja tanítónő, édesapja agronó- mus; ő maga a kassai (Košice) Magyar Gimnázium diákja; gyakran és boldogan utazik haza, Nagytárkáiiyba (Veiké Trakany), nehezebben vissza; bizonyítványában mégcsak kettes sem volt, soha: nincs tantárgy, amely ne érdekelné; matematika- és fizikaolimpiák, orosz nyelvű szavalóversenyek résztvevője; kedvenc írója Karinthy és Duba, szereti a kalandregényeket, és a focit. A humor iölfrissíti. Hatodikos volt, amikor először szerepelt a jókai-napokon. Azóta többször. Úgy kezdődött, hogy a magyar órán, versmondás közben, Fazekas Aranka fölfigyelt tiszta kiejtésére, majd kezébe adott egy vidám novellát. A komoly kisfiúnak, aki azóta is vidám történeteket ad elő, szenvtelen arccal, éppen ezért nagyobb kedvre derítve a közönséget. Fazekas Aranka gondos pedagógiai munkája nyomán, az anyanyelv iránti szereidével. Pituk Mihály tehetségével tisztán hangzó szavakban váltak hallhatóvá a szövegek, amelyekhez emlékek, közös emlékek kötődnek. Felejthetetlenek. Hiányzik nekem Misi, amióta elment. Jó volt látni őt, amikor együtt készültünk a versenyre. Jó olyan gyereket látni, aki szívvel-lélekkel dolgozik. Már akkor is keveset beszélt, koravén gyerek volt. Ügy van ő is, mint általában a szőtlan emberek. Magukba fojtanak mindent, de mégis van valami amiben föl tudnak szabadulni, amiben még tudnak nyilvánulni. Misi a prózamondásban és az írásban. Olyan fogalmazásokat írt! Pontosan, tisztán, szinte halmozva a költői Jelzőket. Pedig neki sem volt ideje fölkészülni, kapásból jelöltem ki a témákat. Amit nem mondott el, azt leírta. Fazekas Aranka minden éven elkísérte tanítványát a Jókai- na pokra. — Nem hiszem, hogy Misi el tudta volna képzelni, hogy ne együtt menjünk. Mi utazunk a legmesszebbről Komáromba. Hazafelé, éjjel, az öröm elfelejtette velünk azt is, hogy fáradtak vagyunk. A fiatal tanítónő szeme fé- nyesedik. — Megsirattuk egymást, amikor Misi, a többi kilencedikesekkel búcsúzott iskolánktól. Bejöttek a tantestületibe, Misi alig akart kezet nyújtani, és egy árva szót sem szólt. Csak nem így megy el? Valamivel később kopogást hallok, aztán látom, hogy ott áll az ajtóban egy kis csomaggal. Tanító néni, tessék ezt elfogadni. Ennyit mondott. Még kevesebbet, amikor győztesként tért haza szüleihez, a Jókai-napokról. Faggatni kellett, hogyan szerepelt. Nemrégiben az édesanyja szülői értekezleten volt, érdeklődött fia magaviseletéről. Az egyik nevelő, hogy biztosan arról a diákról mondjon véleményt' akiről kérdezik, így kezdte: — Ja. az aki mindig csak jön és megy, szótlanul . .. ... hallgatagon, mint a Tisza, melynek felszíne alatt sodró erők munkálnak. BODNAR GYIJLA Nem csupán a költészetben... M iután beszéltem vele, túlságosan nyugtalanná váltam. Miért is nem vagyunk ifjonti tökéletlenségünk ártalmára kitartóbbak, szókimondóbbak, s oly kockázatválla- lóak, mint Váci Mihály volt, akinek Bitangok című versét oly meggyőzően mondta, hogy azt adománynak, de maró gúnyolódásnak is vélhettem. Tudhat-e mosolyogni ez a lány? kérdeztem magamban a Váci-vers hallgatásakor. Később kiderüli: meditáló alkata ellenére imád ka- uagnl, társaságba járni, s hogy képzelete nem csupán a költészetben lel táplálékra. A tanulásban, játékban, sportolásban is, sőt, táncolni is szeret, akár az a gimnazista fiú, akivel olykor- olykor összeszemez, de csak úgy, még nem igazából. Pedagógus-szülők gyermeke; édesanyjától az értelemből eredő makacsságot, édesapjától a képzőművészet iránti vonzalmat örökölte, mégsem lesz belőle iparművész, mint kiskorában tervezte, mert megtudta, abból nehéz megélni. Korához képest tehát jó valóságlátó, s hiszem, két év múlva sikerrel felvételizik majd valamelyik főiskolánkon, hogy a majdani magyar középiskolásokat bátor, irodalmunkban és történelmünkben is otthonos lélek okítsa matematikára és fizikára. Már öt évveÄ ezelőtt, hetedik osztályos korában olvasta Váci: Bitangok című versét, amellyel Kassán, (Košice) bemutatkozásunk színhelyén, a vers- és prózamondók kerületi fesztiválján kiérdemelte az országos döntőn való részvétel jogát, szóval már alig tizenhárom éve* olvasta, de akkor még éretlennek tartotta magát a vershez, jól tette, hiszen meddő érintkezésről árulkodtak volna akkor a költő gondolatai és az ő kimondott szavai. A versválasztás- nál senkire nem hallgat, mégsem-hiú és hetven- kedő, hiszen Hajdók Géza és Rücz Gusztáv magyar szakos tanár tanácsait mindig fontolóra veszi. Először úgy volt, hogy Illyés Gyula: Hunyadi keze című versét mondja el, de képtelen volt megbirkózni az értelmezésével, Szabó Lőrinc is kínálta magát, de az ő verse is több megoldhatatlan gondnak volt előidézője. S ekkor lépett előtérbe Váci Mihály, aki önnön munkájával teremtett magához, s népéhez méltó bátorságot költészetében. Ostoroz és féltet, gazságokra em- lekeztet és kárpótlást nyújt, és ez a másodikos gimnazista lány, Vácit azért szereti, mert való san tudta megítélni a társadalomban keletkező ellenlmondásokat és fonákságokat. Ilyen fiatalon Vácit? kérdezem, de érveléseinek ereje kicsikarja belőlem a jóváhagyást. Igen, ilyen fiatalon, s annak ellenére, hogy néha megróják, miért szaval mindig komoly társadalmi problémákról íródott verseket. A baráti iskolában, a sárospatakiban is ezt kérdezték tőle A fű történelme című Válek-vers előadását követően. De ott is csak mosolygott a kérdésen, miközben azon töprengett, vajon megértették-e, mit akart, s miért épp ezt akarta elmondani. Ezen töprengett Kassán is, ahol beszélgetésünk után túlságosan nyugtalanná váltam — Váci s az őáltala leleplezett — bomlasztó el puliul tságunk miatt, a teremben jelcsendülő, Bach-zene finomít óit a mosolyát, és így mutatkozott he: királyhelmeci magyar gimnazista, Kobák Márta vagyok. SZIGETI LÁSZLÓ Hobbija az irodalom Szálai Attiláról, aki Gútán (Kolárovo) nemcsak a járást, hanem iskoláját, a Lévai (Levice) Magyar Tanítási Nyelvű Általános Iskolát is képviselte, nem véletlenül írtunk lapunk április 21-i számában a kerületi fesztiválok értékelése kapcsán: „Egyik kategóriában sem jelentkezett kirobbanó tehetség, csupán a lévai Szalai Attila szerzett meglepetést, aki előadásában olyan fogódzókra lelt, amelyeken —■ miközben hitelesen bontotta ki hőseinek jellemét —• egyre magasabbra lendülhetett Attila a IX. B osztály tanulója, s egyben osztályelnök is. Vígh Béla iskolaigazgató és Varga Istvánné osztályfőnök a következő jellemzést adta róla: kitüntetett tanuló, segítőkész, vállalkozó szellemű, ugyanakkor a pionírszervezetnek is aktív tagja, ügyes, ötletes rajparancsnok. És — szerény természet. Kedvtelése az olvasás. — Mivel szerepeltél a kerületi fesztiválon? — Nagy Lajos A farkas és a bárány című szatirikus meséjével — kapom meg a választ a nyúlánk, törékeny termetű, fekete hajú Attilától. — És nekem Is elmondanád? Most, itt. Attila vállat von és elmosolyodik. Ez beleegyezés. Föláll és elkezdi mondani Nagy Lajos nehéz veretű, sokértelmű meseprózáját. Egy cseppet sem zavarja őt, hogy az igazgatói szobában van. Előadása meggyőző, kiejtése tiszta, mondataiban helyén a hangsúly, a hanglejtés és a hangerő is a megfelelő helyen vet hullámot, ami arról tanúskodik, hogy Attila jól fogta fel, helyesen értelmezi kiváló klasszikus írónk mondanivalóját. A bíráló bizottság aligha tévedett, amikor odaítélte neki a kategória első helyezését. — Ki választotta neked, éppen ezt a prózát? Sok munkát, kitartást és odaadást kívánhatott tőled. Janovický Éva magyar szakos tanárnő válaszol a kérdésre: — Attila maga választotta Nagy Lajost, persze a szülei segítségével. A szülőknek a betanításban is oroszlánrészük volt. Örülhetnénk, ha minden szülő ilyen figyelmet szentelne a gyerekének. Attila szülei pedagógusok. Mindketten a fegyverneki (Zbrojníky) alapiskolában tanítanak. Tanáraitól azt is megtudom Szalai Attiláról, — hogy kisiskolás korától szeretettel mondott verset, s csaknem mindig jelen volt az iskolai és a körzeti versenyeken. Hat-nyolcadikos korától több alkalommal volt járási harmadik és második helyezett prózamondásban. Az idén járási és kerületi első lett. Nem „egytantárgyas“ tanuló. Több alkalommal részt vett már a kémiai, fizikai és matematikai olimpiászon is, ahol a járási fordulóig jutott. Végezetül még elmondjuk: a lévai általános iskolában annak ellenére, hogy az iskola tavaly szeptember elsejétől városszéli földszintes barakkokban, több helyen szétszórtan működik, a pedagógusok nagy áldozatvállalással igyekeznek legyűrni az ideiglenes nehézségeket, s az oktatómunkán kívül tanulóik öntevékeny munkájához is gondos segítséget nyújtanak. Az idén az iskola tizenkét tanulója vett részt a vers- és prózamondók járási versenyén, s közülük öten helyezést értek el és kelten ott voltak a kerületi döntőben. Szalai Attila az idén első ízben képviseli majd iskolája színeit a Jókai-napokon. Ťanu- lőtársal is kövessék példáját! KÖVESD! JÁNOS ÚJ FILMEK TÜKRÖZŐDÉS (cseh) Milyenek voltunk és milyenek vagyunk ma? — kérdezi Jaroslav Balík rendező a mai ötvenévesek nevében. Mit valósítottunk meg fiatalkori álmainkból, megőriztük-e elveinket, eszményeinket, lelkesedésünket, nem adtuk-e föl egykori önmagunkat? Tükröt tart a mai ötvenévesek elé, hogy lássák magukat, magatartásukat és megidézzük fiatalságulennek és a múltnak az elegyítése zavarólag hat. S nemcsak ez. A történet nagy időtávot fog közre, a cselekmény túlságosan szerteágazó, túl sok jelentős és kevésbé jelentős figura szerepel benne, ami miatt gyakran elszakad a film vezérfonala. Kifogásolható az is, hogy az alkotók a környezetei ,, agyonkozmetikázták“, csupa exkluzív villábP1' szállóban, Eva PícJiováSitteová, a cseh film egyik főszereplője kát, a harminc év előtti énjüket, s ezáltal párhuzamot vonjanak mai és hajdani egyéniségük között. Egy ötvenéves külkereskedelmi előadó a film központi alakja. Munkahelyi és családi gondjainak súlya alatt — diákéveinek színhelyén járva — arra kényszerül, hogy elgondolkozzon napjaink valósága felelt, s lelkiismeretét megvallatva szembesítse ifjúkori nézeteit, szemléletét, ideáljait a maiakkal. Lelki szemel előtt megjelennek diákévei, az 1946 —47-es esztendők, amikor éles vitákat folytatott társaival a hatalom kérdéséről, a munkás- osztály szerepéről. S bár elveit, emberi tartását az elmúlt harminc évben sem adta fel, sikeres pályafutása egy kissé mégiscsak megváltoztatta egyéniségét. Sikeriilt-e az alkotóknak egységessé ötvözniük a filmet, a két idősík nem zavarja-e meg a film ritmusát? őszintén meg kell mondani, hogy az idősíkok váltogatásával, sajnos, a film nem állt össze egységes egész- szé, részekre töredezik, a jeétleremben, hivatalban játszódik a cselekmény. Fenntartásaink ellenére ro- konszevesnek minősíthetjük az alkotók vállalkozását, hiszen amit mondanak, azt őszintén teszik, s helyenként felvillantanak egy-egy káros jelenséget is, megmutatják, milyen nehézségekkel vagy erőkkel kell megküzdenie annak, aki kilart elvei mellett. Üde színfoltja a filmnek a mai fiatalokat ábrázoló rész; olyannak láttatja őket, amilyenek, s jelzi, hogy éppoly nyíltak, életképesek, lelkesek, akár szüleik voltak, csak gondtalanabbak, hiszen gyökeresen megváltoztak élet- körülményeik. A népes szereplőgárdából feltétlenül ki kell emelnünk két nevet: Stanislaw Zaczyk lengyel színészét és Éva Pícho- vá-Sitteová cseh színésznőéi. Stanislaw Zaczyk a film férfi főszerepét átélten, mértéktartóan, szinte eszköztelenül játssza. Éva Píchovát kettős szerepben láthatjuk: a férfi főszereplő diákköri szerelmét alakítja és egy mai diáklányt (képzőművészeti hallgató) kell életre —- ragyogóan. KATHARINA BLUM ELVESZTETT TISZTESSÉGE Katharina Blum Heinrich Böll egyik kisregényének hősnője. Róla, pontosabban ügyéről szól a regény, illetve a belőle készült film. Azt a folyamatot tárja föl az alkotás, hogyan vész el Katharina tisztessége s a rendőri és a manipulációs gépezet hogyan őröl, hogyan teszi valójában az ellenkezőjét annak, amire való, s amit önmagáról hirdet. A film hősnője megismerkedik egy fiatalemberrel, megkedveli, megszereti. Szállást ad neki, mert a fiú elmondja, hogyan körözi a rendőrség, aztán megszökteti. Katarína ezzel végzetes hibát követ el. Rendőrsé- ' gi ügy lesz az esetből, a lány pedig a nyugatnémet jobboldali sajtó céltáblája lesz. A nyomozás és a tájékoztatás tehát őt is gépezetébe szippantotta, széttépi s elveszi, elveszíttetl tisztességét. Miből lehet erőszak és mit tehet velünk — olvashatjuk a könyv, illetve a film alcímében. Az alkotás Katharina rendőrségi kihallgatásai alapján KULTURÁLIS HÍREK % Szovjet-amerikai írótalálkozó kezdődött New Yorkban. Szovjet részről Valentyin Kata- jev és Szergej Zaligin, amerikai részről pedig John Up'dike, Kurt Vonnegut és más neves írók vesznek részt a kerekasztal-megbeszélésen. (nyugatnémet) bemutatja, mit tehet a a emberrel az erőszak, az erőszakos manipuláció, feltárja a nyugatnémet jobboldali sajtó módszereit, s azoknak a befolyásos üzletembereknek, pénzmágnásoknak a magatartását, akik a sajtót és a rendőrhatóságokat irányítják. Az író a témát hűvös tár- gyiassággal, szinte távirati stílusban dolgozta fel. Ezzel szemben a rendező, Volker Schlön- dorff a krimielemeket domborította ki, ezáltal eltakarta a hátteret, a drámát, az író társadalomkritikai rajzót. A regény kor- és társadalomrajzából, Katharina történetéből így lett rendőrségi ügy, izgalmas krimi — kihallgatásokkal, házkutatásokkal, nyomozással, rendőrségi hajszával. Ha a film adta élmény mégis mérhető a regényhez, ez elsősorban Angela Winkler érdeme, aki Katharina Blumot tisztességgel kelti életre. A bűnügyi nyomozót Mario Adorf játssza, belevalóan, de színtelenül. —ym— 0 Bemutatták Moszkvában Alekszandr Gelman „Visszajelzés“ című darabjának filmváltozatát. # Petruska címmel színes bábjátékot forgatott a szovjet televízió Szergej Obrazcov rendezésében. 1978. V. 16.
