Új Szó, 1978. május (31. évfolyam, 120-148. szám)
1978-05-12 / 129. szám, péntek
Mi gyógyítja Oláh Ödönt? Már jó ideje beszélgettünk, amikor azt kérdeztem tőle: — Gondolt-e már valaha arra, hogy otthagyja a színjátszócsoportot? Lassan kortyolgatja az átlátszó. barnás színű folyadékot, amit gyenge kávénak nevezett az imént, pedig a szívének talán még ez is erős. — Az évad végén bizony alaposan belefáradok a sok pró- l%ába, izgalomba, sok apró- cseprőnek tűnő szervezést gondba, fellépésbe. Ilyenkor néha valóban arra gondolok, nem kellene-e néhány évre megpihenni. Dehát Vámosfalu nem nagy település, mindenki ismer, nagyon sokan az én tanítványaim voltak. Ha abbahagynám, hogy néznék a szemükbe! Aztán a falusi pedagógus hivatásáról beszél. Itt talán sohasem ér véget a tanítás, mert csengetés után kezdődik a temérdek társadalmi munka, esténként próbákra, előadásokra várják, szóval akad tennivaló bőven. — Én arra tettem föl az életemet, hogy az iskola tanulói között és a nagyobb közösségben, a faluban terjesztem a magyar kultúrát, megtanítom becsülnt, félteni, ápolni anyanyelvűnket, tisztelni más nemzetek értékeit, hogy ennek a falunak minden lakosa becsüTóth Terézia letes, hű fia legyen nemzetiségünknek és hazánknak. Nyomon követem tanítványaim életútját, s talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy munkájukkal, helytállásukkal, eredményeikkel igazolják az anyanyelvi oktatás, a magyar tannyelvű iskolák létjogosultságát. Amikor színdarabot rendezek, akkor is pedagógus vagyok, s életcélom megvalósításán fáradozom. Oláh Ödönt, a vámosfalusi {Horné Mýto) színjátszócsoport rendezőjét, tavaly elég súlyos betegség érte. Vyšné Ruž- bachyn kezelték, hosszú heteken át. Egy nap levelet kapott színjátszóitól. Ha tud, jöjjön haza, be kellene tanítani az új színdarabot, s aztán, úgyis csak itthon gyógyul meg igazán. A hazahívó sorok erősebbek voltak az orvosok intelménél. Hazajött. A csoport néhány hete első lett a nyugat-szlovákiai kerület magyar amatőr színjátszóinak fesztiválján, és így részt vehetnek az idei Jókai- napokon. Ez a nagy siker igazi gyógyírnak bizonyult a betegségre és a sok izgalomra Is. — A színjátszók között csupán én vagyok értelmiségi. A többi mind munkás, szövetkezeti dolgozó. 1962-ben kezdtem el tanítani, azóta minden évben előadunk egy színdarabot. Füzék Lőrinc, Zalka fenő, Csömör László és Kozma József minden színdarabban szerepelt, ők a törzstagok. Füzék Lőrinc gépkocsivezető. Néhány éve még kamionnal járta a hazai és a külföldi országutakat, aztán otthon, a szövetkezetben talált munkát. — Az édesanyám is műkedvelő színjátszó volt a faluban, ebben is ő volt a példaképem. Kell-e mondanom, mennyire szeretem a színjátszást. Ki tudja, talán ez is közrejátszott, amikor úgy döntöttem, hogy végleg hazajövök. Nincs szebb és nehezebb feladat egy-egy embertípus életr ekeit ésénél. Sokat gondolkodom egy-egy gesztuson, néha napokon keresztül gyötrődök, de megéri, Füzék Lőrinc Jávorcsik Laura mert nincs csodálatosabb a közönség vissszafojtott csendjénél, kacagásánál, tapsánál. Tóth Terézia és Jávorcsik Laura az idén először szerepeltek a színpadon. — A rendező hívott bennünket — mondja Tóth Terézia. — A férjemmel együtt igent mondtunk, mert amire képesek vagyunk, azt a falu érdekében mindig megtesszük. Jávorcsik Laura három műszakban dolgozik a szövetkezet baromfitelepén. Munkatársainak megértésére, segítőkészségére is szükség van ahhoz, hogy eljárhasson próbákra, előadásokra. — Néhány társamhoz képest igazán rövid ideje szerepelek a színpadon, de már kezdem érezni a színjátszás varázsát. Szebb is, más is az olvasásnál vagy a tévénézésnél. Amióta színdarabot játszok, azt figyelem a tévében, hogy a színésznők milyen eszközökkel keltenek életre egy-egy figurát. Egyre többet szeretnék tanulni és megtanulni. A rendezővel a csoport jelenéről beszélgetünk. Most elég sok az új szereplő. Szívükre kell beszélni, aztán jönnek, többségük pedig megmarad, mondja Oláh Ödön. Örömmel beszél a szövetkezet és a hnh, valamint a járási népművelési központ segítségéről. Tavaly már a Kaviár és a lencse is színvonalas előadás volt, de kerületi fesztiválon csak másodikok lettek. Idén Jókat Gazdag szegények című alkotását tanulták be, és nagy álmuk megvalósult: eljutottak Komáromba. Nem túlzók, ha azt írom le, hogy az idei amatőr színházi évad legnagyobb meglepetését szolgáltatták. Mindannyian . megegyeznek abban, hogy a sok vesződés, ha késve is, dp megérlelte gyümölcsét. Ezekben a napokban szinte az egész falu a Jó- kai-napokról beszél. Mindenki örül annak, hogy Komáromban ők képviselik a dunaszerdahelyi járást. A művelődési otthonban késő éjszakáig égnek a lámpák. A vámosfalusi színjátszók azt szeretnék, ha a Jókai- napok közönsége és a zsűri is jóleső érzéssel távozna előadásukról. Nem kis feladat, de nem Is megoldhatatlan. SZILVÁSSY JÓZSEF Zs. Nagy Lajos dalai Jegyzetek a költő legújabb kötetéről Zs Nagy Lajos új dalait nem lehet nem szeretni. Következésképpen költőjüket Is közel érezzük magunkhoz. Ugyanabból az élményanyagból, az életnek jórészt ugyanabból a felszíni rétegéből mozdul költészete, amelyből legtöbbünk mindennapi párbeszédének, családi és baráti beszélgetésének, kávéházi vitájának témája születik. Természetesen, Zs. Nagy költőként éli át, amit mi, egyszerű halandókként: a szűkebb és tágabb környezetében észlelhető életidegen, az ember és emberiség életét mérgező-veszélyeztető jelenségeket. És — emeljük ki mi is — a nagyváros valóságát. Töszér Árpád majd tízéves jellemzése ma is érvényes: „Egyetlen költőnkben sem él annyira a város elidegenítő valósága ..., mint éppen őbenne. Első költőnk, akit a város tett Igazán költővé, eszméletébe a város épült bele akkor Is, ha ^zzel az adottsággal kezdettől fogva harcban áll. Ennek a harcnak lényege a kétségbeesés, megjelenési for mája az irónia és a groteszk.“ Zs. Nagy Lajos költői attitűdje, szemlélete, hangvétele — az Emberke, küzdj című prózai kötetében is kitapintható — lényeges vonásaiban nem változott. Viszont árnyaltabban és magabiztosabban építkezik a tárgyi világból, sokszor olyan fényűző merészséggel és nyelvi „leleményekkel“, mint a gyermek, aki a nincs helyett azt mondja, semmi van; aki ilyeténképpen fogalmaz: olyan rossz vagytok, hogy az normális; aki arra is képes, hogy képzeletében nyúlháton röpítsen elefántot az égbe. Es ez az, amiért nem lehet nem szeretni Zs. Nagy Lajos új dalait. Ez az, ami az előzőnél mozgalmasabbá. színesebbé teszi e kötetet. Azt hiszem, költőnk is eldobálta egykori játékait, belül azonban sokat megőrzött a gyermekből, abból az időből, amelyről négy gyönyörű sorban így beszél: „s a galagonya piros gyöngyeit / nyakadba fűzhettem világ // s valahol mindig nyílt a pitypang I valahol mindig nyílt az ág". Vagy inkább: megmentett, visszahozott, hogy legyen valami, ami tiszta, ami szilárd talajnak Is jó. ahol megvetheti n lábát, hogy úgy énekelhessen a szabadban, mint nagyapja nagykalapácsa — minden rosszak ellenében. De vajon tud-e úgy énekelni? Nem. A valóság, amellyel szemben áll, nem formálható oly köny- nyen, mint a fölizzított vas. Semmiféle dallal nem. Zs. Nagy Lajos egyszerűen csak f!] énekel, egyéni, ezer közül fölismerhető hangon, amelybe jellegzetes módon keverednek vásott-kölykös hangok. Talán nem tévedek, és nem sértő, amikor azt mondom — a szó nemes értelmében — Zs. Nagy Lajos a csehszlovákiai magyar irodalom nagy gyereke, aki, akárcsak Páskándi Géza, ajánlhatta volna e kötetét „Egészen kicsi gyerekeknek és egészen nagy felnőtteknek.“ Mert la Fesztivál az évfordulók jegyében MA KEZDŐDIK A PRÁGAI TAVASZ Ma kezdődik Európa egyik legjelentősebb nemzetközi zenei fesztiválja, a Prágai Tavasz. Először immár hagyományosan a nagy cseh zeneszerző Hazám című szimfonikus költeménye csendül fel a Szlovák Filharmónia előadásában, vezényel Ladislav Slovák. Az idei Prágai Tavasz Beethoven nagy humanista művének a IX. szimfóniának előadásával végződik június 3-án és 4-én. A Cseh Filharmonikusokat ezúttal Kiril Kondrasin vezényli majd. A fesztivál dramaturgiájának további jellegzetessége Mozart Don Giovanni című operájának Tyl színházbeli előadása. Ezt az operát a mester Prága számára írta s a 18. század végén és saját vezénylete alatt mutatta be a Tyl színházban. Mint mindig, a fesztiválon most is megemlékeznek a jelentős politikai és zenei évfordulóról. A Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére 25 cseh és szlovák kortárs zeneszerző alkotásait tűzték műsorra — olyanokét, akiknek a tehetsége a szocialista társadalmi rendszerben bontakozott ki. További jubileumok, melyekről a fesztivál megemlékezik Janáček halálnak 50., Schubert halálának 150., Zdenék Nejedlý születésének 100., Erna Destinová születésének ugyancsak 100., és a nagy cseh uralkodó IV. Károly halálának 600. évfordulója. A felsorolt jubileumoknak hangversenyt szentelnek a fesztiválon. A nagyzenekarok közül idén öt hazai és négy külföldi ad majd hangversenyt. A külföldiek: a Leningrádi Filharmónia, a Helsinki Filharmonikusok, a Magyar Állami Hangversenyzenekar, és az 1969-ben alakult, hazánkban most először bemutatkozó Orchestr de Lyon. A tíz hazai és ugyancsak tíz külföldi karmester közül megemlítem Václav Neumann, Vladimír Válek, Zdenék KoSler, Josef Hrnčíŕ, Jaroslav Krombholc, Serge Baudo, Paavo Berglund, Oscar Dánon, Gaetano Delogu, Ferencsik János, Neville Mariner, Jurij Simonov és Kiril Kondrasin nevét. A hét hazai kamarazene- kar mellett fellép az amerikai Le Beaux Arts Trio, a francia Parrenin-kvartett, a Zágrábi Kamaraszólisták Zenekara a párizsi Ensemble Guillaume de Machot és a Filharmónia férfikara. Salvatore Accardo a neves olasz hegedűművész repertoárján Mozart, Beethoven és Brahms művet szerepelnek. Henryk Szeryng az említetteken kívül megszólaltatja majd Debussyt és Ravelt Is. Bemutatkozik a fesztivál közönségének Heinrich Schiff fiatal osztrák, és Onczay Csaba magyar vio- Ioncsel lista. Kiss Gyula magyar zongoraművész Kodály és Bartók művelt adja elő. Prágában Is mindig nagy érdeklődés kíséri Yuriko Kuro- numa, Brigitte Fasbaender, Paul Badura Skoda, Alfred Gavrilov, és Igor Ojsztrah vendégszereplését. Václav Hudeček hangversenyének már a főpróbájára Is eladták az összes jegyet. A Prágai Tavasz keretében az idén is lesz egy-egy koncert Lytomyšlben és Kladnon. Említésre méltó, hogy Leoš Janáčeknek szinte egész életműve felhangzik majd a hangversenytermekben s ugyancsak ennek a nagy cseh zeneszerzőnek szenteltek két kiállítást. Az egyik témája Janáček és Prága a másiké Janáček és a Cseh Nemzeti Színház. CSABA GYÖRGYI személyes tematikájú versekben is közösségivé tágulój fájdalom, szomorkás hangulat, amely a legjátékosabb verseiben is ott bújkál, nem csupán az ő [illetve a felnőttek| világában foganhat meg és munkálhat hosz- szabb ideig, a magatartást is meghatározón, hanem a gyermekében is. A lázadás sem csupán — jelentkezzen bár természetéhez kevésbé illő köntösben — a felnőttek sajátja lehet. Zs. Nagy iróniában megnyilvánuló lázadása szimpatikus. Ökölrázó dühét is költői fegyelemmel csillapítja játékká, amely azonban nem rejti, nem rejtheti el a bensőben véglnj- ment folyamatokat. A jól megépített kötetének már az első versében — Havazik —, annak is az utolsó két sorában így határozza meg nem éppen szívderítő helyzetét, állapotát e világban: „Fehéren, fénylőn, szertelen. / Itt állok talpig' fejtelen.“ És mit mond a kötetzáró vers — A kovács fia énekeljen? — utolsó szakaszában: „Blpk én hát, mintha mesékben, / mögöttem köd, előttem még nem. / A dalt szívesen másnak hagynám, / s a szamarakat patkói gat nám.“ Másnak hagyná? Aligha. Akt Isa- purként, csontváz-istenfiként is tud dalolni, az aligha. [Egyébként bravúros telitalálattal került a kötet címébe is első ösz- szefüggő nyelvemlékünk, a 12. század végéről származó Halotti beszéd második sorának — Isa pur es chomuv uogmuc; mai nyelvünkre átültetve: Bizony por és hamu vagyunk — első két szava, amolyan zsélyisen összevonva, személyt jelölve). Ugyanez ol\4asható ki abból, ami az imént idézett két versszak között van. Élni, játszani, énekelni fog a költő, csak azért is. Ha a világ le is mondott róla, ő nem mondott le a világról, még akkor sem, ha „a költészetet egy szétrágott fűszál képviseli“. Persze, gyakran elvágyódik, vagy kedves állatán vágtatna még földi, de egyre elérhetetlenebb tájakra: „Tudom már, hogy ítalamelyik jövő héten l lóra kapok, s kivágtatok a zúz- marás j mezőkre. / Lovam sörényét majd a szél cibálja, / s én cserepes szájjal kurjongatok / a széles nagyvilágba." [És majd eltűnők]; vagy istent kéri, akiben egyébként már nem hisz: „teremts nekem kis víg szegélyeket... teremts nekem kék csíkos pöttyöket... teremts nekem hát néhány néma bolygót I s néhány ordító sárga napraforgót... s vidd zsé- nagyot a végtelenbe innen / változz borrá hogy végre higy- gyen higgyen* [bordái). De elmenekülhet-e, az, aki érzi — mert költő —, hogy itt van rá szükség. Gyógyítani, menteni. Menekíteni. Akár egyedül, és nem csupán a természetet, a loinlx*- kát, a réteket, a téli kerteket, a szivárványt és az állatokat, hanem az embereket, a náthás főgépészeket, büszke űrpilótákat, mi több, a gépeket is. Mert „... odakint már elpusztult az Éden". Teremteni kell hát egy másikat, emberibbet, lakhatóbbat, ha máshol nem, hát saját szobájában [magában) — mint a kötet egyik szép versében, a Nád a házam teteje címűben. Bájos iróniával dalol a Boldog fiú-ban, melyet hatásos poénnal fejez be. Ugyanilyennel a modern Aszúdalt, amelyben kilenclépcsős rakétát is szerepeltet. Tovább sorolhatnám Isapur jó, szép vagy hangulatos dalait — véresen komoly játékait, jogos panaszait, életes reményeit, amelyek üde nyelvezetükkel nemcsak Zs. Nagy Lajos eddigi munkásságában képeznek újabb erős fejezetet, hanem a csehszlovákiai és az egyetemes magyar irodalomban is. És ha e sorok írója — a szokástól eltérően — ajánlhatja valakinek ezeket a dalokat: a munkásoknak, a kétkezieknek ajánlja elsősorban. Mert a költő gondolkozásmódját, asszociációs bázisát hasonlónak véli azokéhoz, akik a feketét feketének, a fehéret fehérnek mondják. BODNAR GYULA 1978. V. 12. 6 — Amikor színdarabot rendezek, akkor is pedagógus vagyok, s életcélom megvalósításún fáradozom (Gyökeres György felvételei)
