Új Szó, 1978. május (31. évfolyam, 120-148. szám)
1978-05-02 / 120. szám, kedd
Harc az oktatásügy szocialista átalakításáért Harminc éve jelent meg az egységes iskoláról szóló törvény A munkásosztály Februári Győzelme lehetővé tette, hogy az oktatásügy területén is gyökeres átalakulás menjen végbe. 1948. április végén jelent meg az egységes iskoláról szóló törvény, amely lerakta szocialista iskolarendszerünk alapjait. Ezzel a munkásosztály, a falusi tanítók és haladó szellemű nevelésügyi szakemberek évtizedes álma vált valóra. Ha végignézzük a burzsoá Csehszlovák Köztársaság iskolapolitikáját. meggyőződhetünk arról, hogy a köztársaság fennállásának húsz éve alatt egy pillanatra sem szűnt meg az egységes iskoláért, az iskoláknak az egyháztól való elválasztásáért, a tanítóságnak a főiskolai képzéséért folyó harc. A küzdelem nem járt eredménnyel, mert a burzsoázia ügyelt arra, hogy az iskola- rendszer is megfeleljen politikájának. A münchen-előtU Csehszlovák Köztársaság iskolarendszere teljes egészében a kizsákmányolók érdekeit szolgálta. A dolgozó tömegek gyermekei számára az elemi iskolák, az úri osztály gyermekei számára pedig a közép- és főiskolák szolgáltak. A burzsoá propaganda fennhangon hirdette, hogy mindenki számára lehetővé tette a legmagasabb műveltség megszerzését. Az akkori törvényhozás rendelkezett ugyan demokratikus elemekkel — főleg ha ösz- szehasonlítjuk a szomszédos fasiszta, félfasiszta államok jogrendjével —, de a gyakorlatban, a végrehajtásban már kíméletlenül érvényesültek az osztályszempontok. A törvény szerint mindenki továbbtanulhatott, megszerezhette a legmagasabb fokú műveltséget, de ehhez pénz kellett, s ebből éppen a munkásnak volt a legkevesebb. Hogyan tudta volna iskoláztatni gyermekét az a munkás, aki még a legszükségesebb anyagi javakat sem tudta biztosítani családja számára? Mit ér akár a legszebben megfogalmazott törvény is, ha nem teremtik meg hozzá a szükséges feltételeket? Hogyan is nézett ki az a sokat emlegetett masaryki „demokrácia“ a valóságban az iskolaügy területén? Az első köztársaságban a munkás-, a kis- és középparaszti családokból csak kevés gyermek járhatott középiskolába, sőt a falusi gyermekek nagy százaléka még az elemi iskolát sem fejezte be. A korabeli statisztikai adatok szerint a cs;eh középiskolák tanulóinak csak 11 százaléka volt munkásszármazású, holott a munkások a lakosságnak 57 százalékát tették ki. Sokkal rosszabb volt az arány Szlovákiában. A továbbtanulás legnagyobb akadálya a tandíj és a falusi gyermekek magas tanulmányi költsége volt. A burzsoá demokrácia szépen hangzó jelszavai eilenére az iskolák kapui csak elvben álltak nyitva minden gyermek számára. A köztársaság fennállásának utolsó éveiben az iskolaköteles gyermekeknek 54—56 százaléka járt elemi iskolába, 36—38 százaléka polgáriba és csak 6—8 százaléka gimnáziumba. 100 magyar gyermek közül csak 5 tanult tovább polgáriban, 4 pedig gimnáziumban. A gyermekek nagy többsége az elemi iskolában maradt, amelyek túlnyomó része osztatlan volt. Az uralkodó osztály ügyelt arra, hogy a dolgozók gyermekei ne szerezhessenek magasabb műveltséget. Az akkori iskolarendszer dualisztikus volta mindenki előtt világos. Hány és hány kiváló tehetségű munkás- és parasztgyermek csak azért nem tanulhatott tovább, mert szülei anyagi lehetősége ezt nem tette lehetővé. A mezőgazdasági munkás, napszámos, cseléd nem engedhette meg magának azt a fényűzést, hogy gyermekét továbbtanítat- hassa. Csak a módosabb paraszt- és íparoscsaládok tudták fedezni egyik vagy másik gyermekük iskoláztatási költségeit, összehasonlításképpen csak egy példát említek: iskolánkban — a tornaijai gimnáziumról van szó — az idei iskolai évben a tanulók 67 százaléka munkás- és parasztcsaládból származik. A korabeli baloldali sajtó hasábjain éleshangú cikkek, tanulmányok egész sorát találjuk, amelyek az akkori burzsoá iskolarendszert bírálják, követelve annak reformját. A Munkás 1928. febr. 5-i száma közli Haken elvtársnak, a kommunista parlamenti képviselők nevében benyújtott interpellációját. „A burzsoázia a kapitalista rend stabilizációjára törekszik és törekvését politikát hatalmának megerősítésével kapcsolja ösz- sze, megszorítja a nép befolyását, megszűkíti az általános választójogot, megerősíti a fegyveres csendőrségi és rendőrségi gépezet befolyását. A kapitalista rezsim megerősítése a reakció uralmát jelenti szociális és kulturális téren Is. Az iskolákat, a tanítókat, a munkásgyermekek nevelését a burzsoázia az egyház, de különösen a katolikus papság kezébe helyezi, mert ez a szociális és kulturális elnyomás legerősebb támasza.“ Az egységes iskola gondolata, az akkori iskolarendszer megváltoztatása élénken foglalkoztatta a pedagógia kiváló képviselőit is. Dr. Príhoda, korának neves oktatásügyi szakembere tervet dolgozott ki az iskolák egységesítésére, de a burzsoázia ellenállása miatt a legésszerűbb javaslatok is csak papíron maradtak. Az egységes iskoláért vívott küzdelem ösz- szekapcsolódott az iskolák államosításáért folytatott harccal. Már a köztársaság megalakulásának első éveiben megindult a harc az iskolák államosításáért. A Magyar Tanító 1923. október 1-i száma közli a következőket: ,,Az iskolák államosítása egyik a legújabb felvetett közoktatásügyi kérdéseknek, mely körül ma már valóságos kultúrpolitikai harc keletkezett.“ Czabán Samu, szocialista magyar tanító gondolatait közli a Magyar Tanügy 1928. február 2-i száma: „Aki ismeri a mai gazdasági és politikai szempontokat, annak be kell látnia, hogy a mai népiskolák modern színvonalra való emelése, csakis az államosítás egyetemes nagy akciójától remélhető. Gyökeres javulás és siker másként — a mult tapasztalatain okulva — nem remélhető“. A jogos követelések csak a felszabadulás után valósulhattak meg, amikor a dolgozó nép kezébe került a hatalom. Az egységes iskoláról szóló törvény határkövet jelent szocialista közoktatásunk történetében, mert megteremtette az egységes iskolát, megszüntette a kétvágányúságot, vagyis az egész közoktatást a nép kezébe helyezte. GYÖMBÉR BÉLA LME PASZIÁNSZ (cseh) ben és terjesztésében, köz- kinccsé teszi a felszabadulás óta létrehozott művészeti alkotásokat, más televíziókkal párhuzamosan megteremtette az egyik legnépszerűbb tévés műfajt, a tv-ját'>kot. Ugyanakkor számtalan műsort importál a szocialista országokból és a világ sok országából, így emelve be a nézőt egy tágabb térbe, időbe — a nagyvilág mozgásába. Ma a Csehszlovák Televízió az Intervízió egyik legerősebb televíziója. Két programon sugároz műsort, egyre többet színesben. Nem keveset kellett azért dolgozni az elmúlt negyed században, hogy ma — képletesen szólva — érett felnőttként szóljon a nézőhöz, aki minden este a képernyő elé ül, hogy tájékozódjon, tanuljon, művelődjön és szórakozzon. Akik annak idején ott álltak a Csehszlovák Televízió bölcsőjénél, ma, szép emlékeket idézhetnek a kezdés éveiből. Sokan közülük még most is jelen vannak, tevékeny emberként segítenek fiatal kollégáiknak az alkotómunkában, a szocialista társadalmi tudat mélyítésében, a szocialista embertípus alakításában. Bizonyára örömmel látják, hogy amit elkezdtek, azt ma korszerűn, magasabb szinten folytatják — közösen. És az az ötvenkét reprezentatív (6102 órában és 50,3%-át színesben közvetített) műsor az 1977-es év terméséből, amelyet a közelmúltban kezdtek újra sugározni, az első lépéseket tevők munkájának eredménye is. tbr) Napjainkban játszódó, ifjúsági témájú film a Pasziánsz, melyet Vladimír Čech rendezett. Két fiatalról szól a film; a fiú zilált családi viszonyok között nőtt fel, múltja kihat jelenére is, hiszen a környezet befolyással volt egyéniségének formálódására. Magatartása, életmódja akkor kerül reflektorfénybe, amikor váratlanul szembetalálja magát egy diáklánnyal. A fiú a rendőrség elől bújkálva vetődik egy hétvégi házba, s itt találkozik a lánnyal. rendkívül érdekes problémák kerülnek előtérbe. Az alkotó azonban sajnálatos módon megmaradt a felszínen és a két főszereplőt meg a mellékalakokat nem képes megfelelően motiváltán ábrázolni. A sok hatásos részletmegfigyelés nem áll Össze szuggesztív egésszé. A problémák szelíd vihart kavarva ugyan megoldódnak, de a film alapszituációja mélyebb elemzést érdemelt volna, éppen a benne rejlő lehetőségek miatt. Mivel a kamnra+örténetben a Jan Hrušinský, a cseh film fiatal főszereplője Zárt környezetben, a hétvégi házban játszódik a kamaratörténet nagyobb része. A váratlan találkozás, az összezártság az alkotók számára lehetővé tette, hogy elemezzék a két fiatalt; ellentétes személyiségük kétféle szemlélet, erkölcs, magatartás konfrontálására adott alkalmat. A rendező életteljes konfliktust választott témául, s úgy fest, legalábbis a film elején, hogy FUNNY GIRL jellemábrázoláson van a fősúly* nagyon fontos volt a szereplők megválasztása. Jan Hrušinský és Jana Boušková fiatal cseh színészek természetesen, mértéktartóan — talán túlságosan is visszafogottan — játsszák szerepüket. A többi szereplő kő* zül említsük meg legalább Ru* dolf Hrušinský és Radovan Lu* kavský nevét. ________________(amerikai) Ki ssé csúnyácska, de ragyogó leány a hősnője ennek az ismert amerikai zenés filmnek. A leány színpadra szeretne lépni, de mivel más, mint a többiek, kidobják a görlcsapatból. A furcsa lányt mégsem hagyja cserben szerencséje. Tehetsége sem. Groteszk bája, eredeti humora, kitűnő énekhangja, nagyszerű tánctudása, szellemessége és önállósága legyőzi az akadályokat, rövidesen a Ziegfeld- revü sztárja lesz. S még mielőtt Ziegfeld úr magához hívná, kopog valaki az öltöző ajtaján. Frakkos amorózó lép be. Éppen olyan, amilyennek Hollywoodban megálmodták az amo- rózókat. A leány később feleségül megy az elegáns úrhoz. Ettől kezdve sorsa szomorúbbá, a filmtörténet pedig giccsessé válik. De addig szerencsére a filmnek több, mint a fele eltelik. S a zseniális, furcsa lány, Barbra Streisand jóvoltából, szikrázó tehetséggel, nagyszerű játék és énekkultúrával s ősi bohócösztönnel feledteti a mese érzelgősségét, csacskaságait. A szentimentális jeleneteket fanyar fintorokkal fűszerezi. Később a szerző megfosztja a hősnőt jókedvétől, s a rendező Wtllim Wyler utat nyit a szen- timentalizmusnak. A férj — hivatásos kártyás és szerencsevadász — inkább bűnöző lesz, semhogy nejétől pénzt fogadjon el, s balszerencséje mélypontján sem hajlandó dolgozni. A jámbor nézőnek megszakadhat a szíve, úgy sajnálhatja az öntudatosan kártyázó úriembert, akit napjaink népszerű kalandfilmhőse, de jelentéktelen színésze, Omar Sharif alakít. Barbra Streisandról igen sokat írt a világsajtó. A Funny Girl igazolta mindazt, amit a nemzetközi kritika személyével kapcsolatban leírt. Egyéniség a javából. Bámulatosan táncol, szárnyalóan énekel, de — és ebben különbözik a zenés filmek megszokott csillagaitól — nem szép a szó hétköznapi értelmében. Nem hollywoodi tucatáru. Megjelenésében szabálytalan és művészetében is az; magával ragadó, kissé nyers, groteszk tehetség. Skálája a humortól egészen a drámáig ível. Megvan a képessége, ízlése ahhoz, hogy amikor a jelenet kezd szentimentálissá válni, egyetlen groteszk fintorral reálissá tegye az álirodalmat. A szabványos karriertörténet egy külvárosi lányról, akiből ünnepelt revüsztár lesz — a „békebeli“ stílust idézi, díszleteiben, jelmezeiben. A zenén és Barbra Streisand alakításán azonban áttör a hetvenes évek musicalstílusa. — um— 1978. V. 2. Negyedszázad a nézővel Barbra Streisand és Omar Sharif az amerikai film egyik jeleneiében Huszonöt évvel ezelőtt kezdte meg rendszeres adását a Csehszlovák Televízió. Tehát megtette a születés utáni első lépést, aztán egyre magabiztosabban, egyre érettebben a többit. Emlékszünk, ugye, azokra az esztendőkre, amikor téma lett a televízió, mágnesként vonzotta magához az embert. Ahogy szaporodtak a készülékek és növekedett a nézők száma, úgy épült bele mindinkább az ország vérkeringésébe és vált mára népszerű és hatékony tömegtájékoztatási eszközzé, tudatformáló erővé, művészi értékek teremtőjévé. Föl- becsülhetetlen annak a munkának az értéke, amelyet a Csehszlovák Televízió végzett a gazdasági-politikai-társadalmi élet minden területén. Sajátos és napról napra korszerűbb eszközökkel fejlesztette a szlovák és cseh kultúrát, szellemi életet. Nagy szerepe volt és van a haladó hagyományok, kulturális értékek fölélesztéséA Csehszlovák Televízió bratislavai stúdiója május közepén kezdi sugározni a Hagara mérnök hét rövid esztendeje című három részes tévé-filmet, Jozef Zachar rendezésében. Képünkön: Juraj Ku- kura és Stano Dančiak látható a film egyik jelenetében. (Vlado Vavrek felvétele]
