Új Szó, 1978. május (31. évfolyam, 120-148. szám)
1978-05-04 / 122. szám, csütörtök
Szép volt, gyerekek ! GONDOLATOK A BÁBJiÁTSZÓK KÖZPONTI SEREGSZEMLÉJÉRŐL A bábu ugyanannyira rejti, piint amennyire elárulja a meg rendülést. Már ez a tény is rengeteget bíz a bábuzóra. S én többször föltettem magamnak a kérdést, vajon a színpadon hirtelen fölbuzgó vallomások, játszadozások a megtévesztésé-e vagy a halálos őszinteségé. Bár elragadtatásomat így is, úgy is kivívták, mégsem mindegy, hogy a bábszínjátszók mesterkélten, vagy alkatuk legmélyebb lényegével vitték diadalra a lélegzetből nemegyszer kifogyó figuráikat. Nem mindegy, mert ott formálódtak jövőnk arcai. Ott, a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Városi Művelődési Ház \ i*Vmas színpadára fölállított paraván mögött és előtt. A III. Dunamenti Tavaszon kilenc Jrmek bábcsoport mutatkozott b&, vizsgázva abból, vajon a közö/.ség fülével s műveltségével próbálták-e a darabot P'óínre vinni, vagy valami sajá- 'as ízzel, az esetleges bukás nemes kockázatával. Hogy az első ós a második után, ezen a harmadik országos bábfesztiválon ilyen jó, magas lesz a színvonal, ilyen sok rét i, gazdag előadássorozatot láthat a színházat minden eset ben zsúfolásig megtöltő közön tíég - az al a leglel'kesebb, a túlzó bizalomban élő szakember sem számíth-tott. A sokrétűség, a gazdaság előidézője elsősorban a mfisorválasztásnaik tu JaHonítható. Sok állatmesét lóghattunk, de találkozhattunk pantomimjátékkal — némi túlzással: báb-balettel is. Hogy némelyik előadás halványabbra sikerült, az elsősorban a rendezői ötlettelenség számlájára írható. Néhány rendezőnk még i ndig nem elég bátor. Pedig ha a színpad- s a szfnházisme- ret hiányától nem nyitódik képzelete, az a színpadképen, a bábu^ kivitelezésén, az előadás ritmusán, de még a gyermek- 8?Jínés®en is meglátszik. A rap- szodikus rendezést általában rwpszodikus színészi teljesítmény tetézi. Ezen a téren fel- tét'enül bátorodnia kell néhány rendezőnek, s az óvatosság, a bizonytalanság és a határozatlanság fölé kerülve, olyan előadásokat tárt ntenie, amelyben teljes lényével ő is benne van. Nem kell tartani a szövegkönyvtől, histin az formálható, rövidítheti, az ajánlottnál jóval gazdagabb koreográfiával ós zenével dúsítható — ahogy azt a kínálkozó színész-anyag ós a rendezői egyéniség rrjegkívánja. Zenével igazán jól csupán a dunaszerdahelyi Pipitér és a knssai (Ko^íce) Délibáb ólt. A zene, ha bábszínházban alkalmazzuk, talányfejtő öröm. Döntő tulajűcnsága itt nem a leiemén/esség firtatása, h em a 'váncsiság és a tevékeny jóakarat serkentése. Különös szépséget és méltóságot ad a — a zenét kívánó — előadásnak, ha nemcsak kíséri és illusztrálja a figurák történetét, hauem ide geiben-ütemeibon dinamikájában hordja azok lényegét, ha elhitetjük, hogy ezeknek a figuráknak íródott, de azt is, hogy nyomban elcsendesülne, ha némelyik figura meggondolna magát, s kilépne a történetből. A Pipitér műsora után nem vé letlenül mondta az egyik zsűri tag, hogy ez az igazi zenei nevelés. fis igaza volt, hiszen az erkölcs ormaira észrevétlenebb utat — mint a zene — semmi sem kínál. Kiesett volna szemléletemből a szó, és az anyanyelv? Nem. Hiszen az anyanyelv az emberi műveltség alapeleme, s mint ilyen, nélkülözhetetlen az erkölcsi világkép kialakulásában. De a zene is az. Miért nem szabad ikikerülní? Hogy lélekben, s a társadalom összefüggéseiben otthonossá lehessen a gyermek. Hogy az anyanyelv és a zene együtt csiszolja, formálja őt. A zene és az anyanyelv mára elválaszthatatlan előhívó színpadi szükségletté vált. Éljünk hát velük jobban, bátrabban, ne csak úgy, jangbáhuval egyaránt találkozhattunk. kivitelezésükkel azonban nem mindig lehetünk elégedettek. Ugyanez vonatkozik a díszletekre is. Többnyire natu- ralisztikus elemekkel bedísale- tezett színpaddal kívántak hatással lenni a közönségre, de sajnos, néha éppen az ellenkezőjét érték el annak, amit akar taik. Többen nem ügyeltek eléggé a bábuk és a díszletek köz ti arányokra, sem a színekre. Pedig a színkompozíció nagyon fontos eleme a bábszínjátszás nak. A színek rossz, félresike rült alkalmazása a gyermeknóző figyelmének idő előtti hervadá sához vezet, tudniillik a gyér meknézőnek van mesetudata, amelyből adódóan nem kis szerepet játszik a színek szimbólumrendszere. Magyarán: a néző egyszerűen elunja magát, s inkább a pajtásaival tereferél, mintsem az őt untató — szép ség- és csúnyaság tudatának élesen ellentmondó, tehát hitel telen — előadást nézze. Az eddigi Dunamenti Tavaszok iközül éppen ez a harmadik. a legutóbbi hozta a legszínvonalasabb, a legbiztatóbb It ^ íáII aSggf *, ^|||| w kv. : ? ^ J Ü ' Sm' > fllll , f mjj? - Wm'mint a III. Dunamenti Tavaszon. Dicséretül azonban a többször elhangzottat: ilyen szépen beszélő csoportokat, mint az idén, még nem hallhattunk a Dunamenti Tavaszon. Csakhogy ez nem jelenti azt, hogy gyermekeink kivétel nélkül szépen, helyesen beszélnek magyarul. Persze, az Ilyen találkozó egyre Jbb tanulságul szolgál, még a nyelvészeknek is. A pedagógusrendezőknek még inkább. Amit ők csinálnaik, végeznek anyanyelvi kultúránkért, az egyre több szállal szövődik a jövőnk- be. Bár meglátszik az ötletszerű és a képzett tudásuk közt a különöst *, imponáló önfegyelemmel és szeretettel fáradoznak a gyermekek anyanyelvi, zenei, képzőművészeti és színházi-színpadi tájékozottságának növelésén. A gyermekbábuzók technikai fölkészültsége is jobb volt a tavalyinál. Sík-, 'kesztyűs-, és vaEGY FIÚ VALLOMÁSAI Ladislav Fuks: Változatok sötét húrra Ladislav Fuks első könyve, a Mundstock úr világsikert aratott. A magyar olvasó is nagyra értékelte az író antifasiz- músát, am«jly regényében hangot kapott. A Változatok sötét húrra című regényét éppen tíz esztendővel ezelőtt a Madách adta ki, és most az Európa Kiadó jelentette meg újból. A Változatok középpontjá ban egy érzékeny, bonyolult lelki alkatú serdülő fiú áll — olvashatjuk a kötet füljegyzetében — „Az ő sejtelmes, urai és sokszínű, krónikájából éne- sülünk egy lenyűgözően vonzó gyermekegyéniség lelkivilágá nak történéseiről( és azokon keresztül, a külső események ről, amelyeknek skálája az apró személye élményektll a sorsdöntő fordulatokig terjed.“ Michal Fuks gyermekhőse tizenkét esztendős, amikor a meleg családi fészekbe,! érzél eny szívvel kezd rácsodálkozni az fit környező világra, és a tizenötödik életévét tölti be, amikor egy új világot kénytelen megismerni, amelyben a hitleri harmadik birodalom sötétségp besötétíti ifjúsága egét. Nem kétséges, hogy az énformában elbeszélt regényben sok az önéletrajzi elem. Az író sok esztendei időtávlatból pillant vissza és ez magyarázza, hogy hőse lelki világának és környezete rajzában hagyja a képzeletét Is munkálkodni. Nem okoz ez különösebb törést, az önéleti vallomásoknak természetes velejárója, hogy a képzelet is teret kap bennük. Fuks aztnban képzelete szárnyra eresztésével túlságosan részletezővé válik, az epizódok halmozása elhomályosítja a mondandók lényegét, s az elnyújtott hang fárasztóvá teszi az olvasást. Egy összefogottahb, mérlcgelőbb hang minden bizonnyal a vallomások javára vált volna. A túlságosan sokfelé ágazó cselekmény érdektelen epizódjaival untat, s ez nagy hiba. Hiányoljuk a sűrítés művészi gondját, a mérlegelést, amely a túlírás Dallantját eltünteti. Nem vitás, hogy a sűrítés nemcsak a költők, hanem a széppróza művelőinek 13 a legnehezebb feladata. Fuks nem tudott könyve sok részletében megbirkózni a sűrítés követelményével, s így elesett attól, ihogy könyve, bár számos nyelvre lefordították, elérje a Mundstock úr világsikerét. EGRI VIKTOR a. £ £ yjj C d N QJ ni ® ^ A* c SS 3 =3 ilQ Qj co "O *- a; tr o a S n. cr Q '<3 —• ö> , 'S £ ■° o l3SI '5 előadásokat. Köszönet érte a tanítóknak (s kicsit megrovás azoknak, akik az iskolákban nem mindig segítik a bábusokat és a gyermeks23ínjátszókat a jobb munkához). A szépség nemcsak bennem terjedt szét, nemcsak engem bűvölt belefeledkezésig a sok reményt ikeltő előadás, hanem a gyerekeket is. S ez a fő. A seregszemle végén azonban belémnyilalt a gyanú: vajon a közép szlovákiai ós a kelet-szlovákiai kerületből miért csak egy-egy bábcsoport vett részt ezen a nagy gyermekünnepélyen? Tornaiján ós Kassán kívül sehol nem szeretnek vagy nem szeretnének bábuzni a gyermekek? Vagy milyen akdályok torlódnak arrafelé? Legalább azok eljöhettek volna, akik a jövőben bábuzni szeretnének gyermekeikkel, hiszen a tapasztalásnak — a harmadik fesztivál ezt is mutatja — nagy szerepe van. Legalább őket hívhatta volna meg a CSEMADOK KB és a Népművelési Intézet, hiszen sokat tanulhattak volna a pozsonyeperjesi (Jahodná) Nyírfácska — az első kategória győztese —, a dunaszerdahelyi Pipitér — a második kategória győztese —, és a többi bábcsoporttól ,is. SZIGETI LÁSZLÓ Bartók operája Moszkvában A moszkvai Nagy Színházban az elmúlt hét végén nagy sikerrel mutatták be Rartók Béla: A kékszakállú herceg vára című operáját. Az opera két szerepét a moszkvai Nagy Színház méltán világhírű két büszkesége, Jelena Obrazcova és Jevgenyij Nyesztyerenko énekelte. Kivételes szépségű hangjuk, nagyszerű énekművészetük, megragadó- an kifejező színészi játékuk feltárta a Bartók-zenedráma minden rejtett szépségét. A lelkes moszkvai közönség szűnni nem akaró tapssal köszöntötte a két szereplőn kívül a három magyarországi vendég- művészt, Ferencsik János karmestert, Mikó András rendezőt és Forral/ Gábor díszlettervezőt, akik szintén jelentős mértékben hozzájárultak az előadás nagy sikeréhez. Szívügyük az iskola „A prágai Károly Egyetemen folytatom tanulmányaimat ... a Cseh Műszaki Főiskola hallgatója vagyok ... körzeti orvos lettem ... 'a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskolán tanulok ... pedagógus vagyok... a Jaslov- ské Bohunice i atomerőműben dolgozom ... a galántai gimnáziumba ... a kassai ipariba járok...“ Böngészem a Nagy ma csedi j Veľká Maöaj Magyar Fa nitási Nyelvű Alapiskola klub helyiségének paneljain elhelyezett leveleket, levéltöredékeket ... Jó ötlet — jegyzem meig —, hogy az iskola pedagógusai figyelemmel kisérik volt tanítványaik életútját, azokét, akiket itt tarisznyáztak fel alapismeretekkel, hogy az iskola padjaiból kikerülve alkotó emberekként jeleskedjenek. S a „mínl- kiállítás“ ösztönzőleg hathat az iskola mostani tanulóira is. hiszen az egykori növendékek eredményei világosan mutatják a magyar tanítási nyelvű isko Iák tanulói megállják helyüket az ország ’bármely részén. — Tanulóink elhelyezésével sohase volt különösebb gondunk — mondja vendéglátóm, Rátz Zoltán igazgató. — Ehl»en a tanévben a nyolcadikosok és a kilencedikesek közül tizenöten jelentkeztek gimnáziumba és szakközépiskolákba s valameny- nyiüket felvették. Van, aki a galántai gimnáziumban, van, aki a komáromi gépipariban, a losonci építészetiben, az érsek újvári egészségügyi szakközép iskolában vagy a vágsellyel Duslo érettségit nyújtó szakmunkásképző intézetében folytatja tanulmányait. Több növendékünk szakmát választ, négyen bányásznak, sokan vasgyalusnak mennek, lesznek, akik a galántai építőipari vállalathoz szegődnek ipari tanulónak Közben az emeletről leérünk a földszintre az igazgatói irodába, s Itt folytatjuk a beszelge tóst az iskola oktató-nevelő munkájáról. — Tevékenységünkkel — folytatja az igazgató — igazolni akarjuk, hogy a mi iskolánk tanulói is versenyképesek, mert azon felül, hogy az anyanyelvű- kön sajátítják el az alapisme reteket, jól megtanulnak szlovákul. S hogy fáradozásunk nem hiábavaló, arról gyakran meggyőződhetünk. Megemlíthetném a matematikai, a fizikai és a kémiai olimpiákon való sikeres szereplést, s a gimnáziumok és szakközépiskolák visszajelzését, miszerint növendékeink náluk is eredményesen folytatják tanulmányaikat. — Az eredmények köteleznek, és még jobb, korszerűbb oktató-nevelő munkára ösztönöznek bennünket. A követelmények egyre nagyobbak, s ha lépést akarunk tartani a fejlődéssel, mind jobban, színvonalasabban kell dolgoznunk még akkor is, ha ehhez nem mindig vannak meg a kellő feltételek. Iskolánk épületét már „kinőttük“, nincs hol berendeznünk laboratóriumot, speciális tantermeket, szertárakat. Tornateremről nem is beszélve. Ezért elhatároztuk, hogy az Iskola mellett Z-akcióban építünk tornatermet. A munkát megkezdtük, s két év múlva gyermekeink már az új épületben sportolhatnak. Megszólal a csengő. A folyosóról gyermekzsivaj szűrődik be az irodába. A tanítási óráról jövet az ajtón benyit Izsák Kálmán igazgatóhelyettes. Amikor hallja, miről van szó, bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Az építkezésről szólva feltétlenül meg kell említenünk a szülők önzetlen segítségét. Munkánk egyik alappillére az ő támaszuk. Szabad idejüket föláldozva jönnek, hogy bekapcsolódjanak az építési munkákba. Nem kell őket unszolnunk, önként jelentkeznek, gyakran még egy-egy nagyapa is eljön. Pár évvel ezelőtt sokat segítettek az iskola étkezdéjének építésében is. Iskolánkban égető szükség volt napközi otthonra és étkezdére. A szülők többsége ugyanis a környék üzemeiben dolgozik, helyben kevés a munkalehetőség. A gyerekeknek a szülők távollétében meleg ételre van szükségük. Helyszűke miatt kénytelenek voltunk az alagsorban levő öltözőkből ,,ellopni“, hogy étkezdét létesítsünk. Jelenleg 290 gyermek jut itt meleg ebédhez, méghozzá nem is akármilyenhez, s nőni is akármilyen környezetben •— jegyzi meg jogos büszkeséggel, majd meghív, állításáról győződjek meg a saját szememmel. Ml tagadás! Az étkezde l»ár- tnely városi, legalább másodosztályú étteremmel vetekedhet. Az iskolákkal szemben támasztott egyre nagyobb igényekről folytatva a beszélget tést, arról érdeklődöm: a pedagógusok hogyan tesznek eleget a korszerűsítés követelményeinek? — Az ország valamennyi alapiskolájához hasonlóan az első és második osztályban ml is az új oktatási terv szerint tanítunk — mondja az igazgató. — Andrássy Gabriella és Izsák Terézia figyelemre méltó eredményeket érnek el az elsősökkel és a másodikosokkal. Különösen matematikából és szlovák nyelvből jeleskednek a gyerekek. A két tanítónő sokat fáradozott a korszerű módszerek, az új tantervek bevezetésén, önszorgalomból látogatták a kísérleti iskolákat, hogy tanulmányozzák az új koncepciót. S nemcsak számos hazai iskolát kerestek fel, hanem elmentek egy budapesti iskolába is, hogy Összehasonlítási alapot nyerjenek. Az új oktatási módszereket ők már évek óta sikerrel alkalmazzák. Persze, többi pedagógus sem nézi ölbe tett kézzel a korszerűsítési törekvéseket. Többen továbbképző tanfolyamon vettek részt, s valamennyien szüntelenül művelődnek. A felső tagozaton is szorgalmazzák a tanítási módszerek megújítását s főleg a matematika- és a szlovák nyelvoktatás színvonalának állandó emelését. Itt említhetem példaként, amit Kaprinay Lajos pedagógustól hallottam, hogy a nyári matematikai pionírtál»or- ban az iskola egyik növendéke második helyezést ért el a versenyben. Hogy teljesebb kép rajzolódjon ki előttem az iskoláról, az igazgató megkéri Koháry Lászlót, hogy beszéljen a tanulók sporteredményeiről. A testnevelés szakostól megtudom, hogy növendekeik jelenleg a járási könnyűatlétikai olimpiára készülnek. Egyébként tornaterem híján télen asztaliteniszeznek és úszni járnak az érsekújvári (Nové Zámky) fedett uszodába. Tavasszal az iskola melletti pályán sportolnak. Nyáron sátortáborozáson vesznek részt. Ennyi elismerő szó és dicséret hallatán önkéntelenül is megkérdezem: nehézségeik, gondjaik nincsenek? — Sajnos vannak — mondja Rátz Zoltán. — Komoly gondot okoz a megfelelő segédeszközök hiánya. Csaknem húsz évvel ezelőtt még semmilyen felszerelésünk nem volt, ami van, azt azóta vásároltuk és mindenre még nem telt pénzünkből. A hiányt mielőbb pótolni kell, mert korszerű oktatás korszerű segédeszközök nélkül ma már elképzelhetetlen. S mivel pedagógusaink nem akarnak a többiek után kullogni, gyakran többletmunkával, kétszeres Idő- és ©rőbefektetéssel dolgoznak, hogy lépést tarthassunk a többi iskolával, a fejlődéssel. Hazafelé szüntelenül az járt a fejemben, vajon mi lehet (t nagymácsédi pedagógusok ered- ményes munkájának titka, jegyzetfüzetemben lapozva sze* membe ötlöttek az igazgató sza* vai: — Aránylag fiatal, áldozatkész pedagógusaink vannak, akiknek szívügyük az iskola, s bennük ég a többettudás és a tennlakarás vágya. TÖLGYESSY MÁRIA KULTURÁLIS HÍREK ^ Ruttkay Éva előadóestjét „Parancsolj velem, tündérkirálynő“ címmel nagy sikerrel sugározta a berlini televízió. A másfél órás műsort az NDK televíziója a budapesti Koronapódiumon rögzítette. A Nobel-díjak idei teljes összegét 725 ezer svéd kóroná: ban határozták meg. Ez az ösz- szeg 25 ezer koronával több, mint a tavalyi összeg. 1978. V. 4.
