Új Szó, 1978. május (31. évfolyam, 120-148. szám)

1978-05-04 / 122. szám, csütörtök

Békés egyntôs meRett files a? egyetlen esszera alternatíva

(Folytatás a 3. (Idolról)

Jel unió egyáltalán nem akarja Ve tgázni“ Nyugat-Európát. Vezér karunk sem dolgoz Ki grafikont » „La Manche csatorna ölteni hadjáratról.“ A szovjet katonai építés keretét a/ alengedhefer ten védelem szükségletei hatá rozzák meg. A Szovjetunió v6 delmének szükségleteivel kap cső latos elmélkedések során li gyelembe kell venni országunk földrajzi fekvését. A tény leges' fszov|Ht szándékokat a hivatalos párt- és állami dokumentumok ban világosan megfogalmazták. Ezek szerint ítélhetjük meg azt az erkölcsi és politikai légkört, amelyben él és nevelődik a szovjet nép. E légkörtől idegen a fegyverkezési propaganda, ť. háborúra való készülődés, vala mint a bizalmatlanság leikelté se más népek iránt.

A szovjet állam történeteiben sok példa bizonyítja, hogy a Szovjetunió békeszeretö állam Ugyanakkor ezek a példák rá mutatnak a háború veszélyé nek igazi okaira és forrásaira A történelem arról szól, miért vagyunk kénytelenek nagy fi gyeimet szentelni az ország vé delmének. Amikor az Októberi Forradalom utáni napokban ál lamunk felszólított minden harcoló nagyhatalmat a béke meg kötésére, a nyugati országok kollektív ellenséges interven dóval válaszoltak. Amikor » a Szovjetunió a harmincas években nemzetközi fórumról javasolta az európai kollektív biztonságot, a müncheni szerződés és az azt követő hitleri agresszió volt a válasz. Amikor az agresszor szétverése után a Szovjetunió a háború sújtotta népgazdaság felújításához ta tott, a Nyugat hidegháborút indított ellenünk, és atomfegyverrel fenyegetett. Talán azzal számolt, hogy a háború sújtotta Szovjetuniót külföldi diktátumnak rendelik alá. S ma, amikor a Szovjetunió konkrét, reális és hosszú távú javaslatokat terjeszt elő a lázas fegyverkezés megfékezésére és a leszerelésre, a válasz a neutronbombával való csörtetés.

Mindenki, aki ismeri a háború utáni történelmet, könnyen felidézheti, hogy a fegyverkezési versenyt „az akció ellenakciót vált ki“ elv szerint indították. A Nyugat párbajra hívta a Szovjetuniót, s hazánknak ezt el kellett fogadnia, tgy van ez az első atombomba robbanása óta. A fegyverkezési verseny újabb menetének kezdetét mindig „a szovjet veszélyről“ szóló rágalmazást hullám kíséri.

Szeretném megkérni az önök hetilapjának tisztelt olvasóit, hogy még valamire emlékezzenek. Nem mi, hanem az Égve Hifit Államok építette kf a bombázó repülőgépekkel éx » távolsági atom- és más fegyverekkel felszerelt tengeralattjárókat befogadó katonai támaszpontokat, amelyek baljós lánckét húzódnak a Szovjetunió és szövetségeseink határai mentén délen, északon, nyugaton és keleten. javasolni szeretném, hogy azok, akik ma a Szovjetunió természetes védelmi intézkedéseivel kapcsolatban hisztériát keltenek és koholmá nyokat terjesztenek és azok, akik az ilyesmit elhiszik, legalább gondolatban éljék bele magukat a szovjet emberek helyzetébe. Hisz országunkat néhány évtizede e támaszpon tok veszik körül. Érdekes len tu meghallgatni, mit monda náriak e rossz idegzetű urak ilyen helyzetben?

A» uitv fel emberek azonban eró*. uieg/e fuok. Sohasem es- Nek fi* sohasem esnek kétség he. csupán az esetleges veszély elten teszik meg a szükséges intézkedésekét az ország vé delimére, kitartóan és követke zete.ven harcolnak a tartós hé kotul a katonai konfrontáciu színvonalait ak csökkenteséért mindeneke tóit Európában.

őszintén szólva úgy Minik, hogy azok, akik most' Nyuga ton „a szovjet katonai ve szély“ Költi 1 kieszelt kampányt szítják a valóság ban másra gondolnak. Nem akarnak bele nyugodni a két fél katonai elejének a megközelítő egyensú iyáha, s fölényre törekszenek. i> ez már veszélyes, mert újabb feltartóztathatatlan íegyverke zési versenyt váltana ki, és háborús kalandok veszélyével jár na Ezeknek az embereknek végül is tudatosít*!niok kellene: a Szovjetunió minden katonai provokációra megtalálta és a Jövőben is megtalálja a kellő választ.

A Szovjetunió kategorikusan „a félelem egyensúlya“ ellen száll síikra. Támogatjuk a bt- /jalorn egyensúlyát. Épp ezért Javasoljuk oly kitartóan az enyhülés elmélyítését, a nem zetkőzi együttműködés színvonalának emlését és az együttműködés tartalmának gazdagítását. Szívósan keressük előbb a fegyverkezési verseny leállításához, azután pedig a leszereléshez vezető hatékony utat.

Készük vagyunk bármikor aláírni Becsben a Közép Kiíró- pában állomásozó haderők és fegyverzetek 5, 10, 20 és ba íigy tetszik, 50 százalékkal való csökkentéséről szóló szer r.ódést. Tegyük ezt azonban becsületesen úgy, hogy a jelenlegi erőviszonyok sértetlenek maradjanak, hogy egyik fél se jusson előnyhöz, s ne szenvedjen kórt a másik. Tegyünk oilyan lépéseket, amelyek mindkét fél számára reálisak és elfogadhatók, és a tárgyalásokat ne próbáljuk ki használni egyoldalú katonai előnyök szerzésére.

Ez a válaszom az ön kérdé sére

• ön személy szerint az 1973-as első NSZK-bn. li látogatására való tekintet1fel mit vár a mos tani látogatástól?

Örömmel emlékszem vissza első nyugat-németországi látogatásomra a pártok, szakszer- vegetek és vállalkozó körök képviselőivei folytatott megbeszéléseikre és találkozókra.

Remélem, hogy ezek a kedvező benyomások még tovább mélyülnek és mindenekelőtt azt remélem, hogy sikerül valami hasznosat tenni a két ország népe és a béke szempontjából.

Engedje meg, hogy végül őszintén üdvözöljem a hetilap olvasóit s a Német Szövetségi Köztársaság minden polgárá nak a legjobbakat kívánjam.

Hazánk dolgozói tiltakoznak a neutronbomba ellen

(ČSTK) — Hazánk dolgozói továbbra Is felháborodottan tiltakoznak az Egyesült Államok militarista köreinek azon törek vése ellen, hogy megkezdjék a neutronbomba gyártását.

A bratislavai Kerületi Pedagógiai Intézet dolgozói ezt frják:

véleményünk szerint egyetlen fegyver sem lehet humánus — tehát a neutronbomba sem —, mert az emberiség ellen vetik be. Hazánk minden állampolgára szocialista társadalmunk szüntelen fejlesztésén és a világ népeinek békés együttélésén fáradozik. Az amerikai kormány azon törekvése, hogy megkezdje a neutronbomba gyártását, szöges ellentétben áll azzal az Igyekezetünkkel, hogy olyan fiatal szocialista nemzedéket neveljünk fel, amelynek már

nem kell megérnie a háború borzalmait.

Hasonló tartalmú nyilatkozat ban ítélik el a neutronbomba gyártásának tervét a modrai, a Slovenský Grob-1 és a dvorní-^ kyi Alapiskola, valamint a szenei (Senec) Magyar Tannyelvű Gimnázium tanárai is. A hloho- veci ff. Alapiskola pedagógusainak nyilatkozata leszögezi: tanárok vagyunk, a gyermeke két a természet törvényeinek, az élet keletkezésének megismerésére oktatjuk és nem engedjük meg, hogy a reánk bízott gyermekeknek a jövője veszélybe kerüljön. Szükségesnek tartjuk, hogy a fegyverkezésre fordított pénzösszegeket inkább olyan értékek létrehozására használják fel, amelyek segítségével a fiatalok gyarapíthatják ismereteiket.

Kovács László

— Itt a fiulalabbiiak úgy kell dolgoznia, mint az idősebbnek. Sőt, még jobban, hiszen az fi kezük még nagyon erős. Meg aztán a munka után fizetnek, e* természetesen örül az ember, ha a hónap végén vastagabb a boríték. A múlt hónapban — mondja, majd előhúzza pénztárcájából a fizetést szalagot — megvolt az a két ezernyolcszáz vastagon.

Néhány percig nem kérdezek, ők sem szólnak, csak nézem az ügyesen, magabiztosait mozgó kezeket, majd ahogy kiürülnek a vödrök, újra egvbe- gvülünk. Arról faggatom a kőműveseket, tetszenek e nekik ezek a toronyházak, laknának e bennük? Egyöntetűen az a véleményük, hogy jobb az élet falun, a falusi portán. Lain terbegeci, Zoli szlovákgyarmati, és mindhárman naponta ingáznak — ott mindig van tennivaló, nem lehet unatkozni, nem úgy, mint ezekben az ud- var nélküli lakásokban. Most Is már —• fél három lévén vége a műszaknak, sietnek az autóbuszra, haza. Rados István pihenni a nemrég épített házba, Kovács László ásni az alapokat, mivel építkezni szeretne, Hodászi Zoltán meg segíteni a szőlőben a szülőknek.

Holnap reggel háromnegyed hatkor kezdenek.

ZOLCZER JÁNOS

fi C7-1-7Ö felvételezi)

1978. V. 4

4

NEW LEHET A FALAT TÁMASZTANI

Nagykürtös (Vefky KrtiSJ északi részén, a domboldalon egymás mellett ágaskodnak az új lakóházak. Néhány tömb teraszának szárítózsinórjain már lógnak a kiaggatott fehérneműk, de három hatalmas épület még vakolatlan, kietlen. Körös- körül sártenger, felvonulási épületek tömkelege. építőanyagok és sürgő forgó munkások. Azt hiszem, Nagykürtös építkezési ütemét szemügyre véve nagyon találó a kifejezés: gomba módra szaporodnak a családi házak, és a tömblakások. A város rohamosan terjeszkedik.

— Rohamosan? — kérdez vissza Gazso János, a járási pártbizottság titkára mosolyogva, amikor szóba hoztam az építkezéseket. — Sajnos, az ütem még így is lassú. A fiatalok, a lakásigénylők még ennél is nagyobb iramot diktálnak jogos kérvényeikkel. A múlt évtől 1HH0 ig 1038 lakás építését terveztük, de az igények alapján ez akkor is kevésnek bizonyulna, ha kétezer körül lenne az átadott lakások száma. Most ütemesen, jól halai! az építkezés. Dicséretet érdemelnek a vállalatok, hiszen járásunkban mindig határidő előtt, olcsóbban és a követelményeknek megfelelően dolgoztak.

Az idei év első negyedében 114 családnak tudták átnyújtani a lakáskulcsot.

A pártbizottságon tett látogatás után megindulok a már említett épülő lakótelep felé. Lucskos, esős idő van, a rossz úton körülményesen jutok el a munkahelyekhez. Még szerencse, hogy mielőtt heköltöztetnék a lakókat, a környéket elfogadható állapotba hozzák — mondom ezt az eddigi példák alapján és remenykedem, hogy a jó szokás most sem marad el.

Remegyek a középső épület bejáratán, és rögtön a lépcső házban szembe találom magam két maltert keverő fiatal kőművessel. Vödörbe rakják a masszát és hátrább viszik, ahol harmadik társuk dolgozik: Megismerkedünk: Rados István, Kovács László és Hodászi Zoltán néven mutatkoznak be. A harminchat éves kőkeszi Rados István ke7.di a beszélgetést.

Azt mondja huszonkét évvel ezelőtt kezdle meg Losoncon (Lučenec) u szakmai ismeretek elsajátítását abban az iskolá ban, ahová most tizenöt éves fia jár. „Azok az oktatók, akik most a fiút tanítják, az ősz tálytársaim voltak" — mondja büszkén, majd így folytatja: „Furfangos, huncut volt akkor ts egy kicsit az inasélet. Etkül dött minket is a mester megkeresni a szemmértéket, de — hogy komolyra fordítsam a szót — a kemény munkára isi“

A két huszonkét éves fiutal fiú el nevet i magát, és ők is el mondanak néhány akkor kel le metlen, de ma már kedves emléknek tűnő élményt a tanulóidőből. Szerintük még mindig szigorúan fogják a tanulókat, de aki megszokja, kitart, abból ló szakember lesz.

Tudja mondja Kovács László , a vakolópariiban dolgozni kell, nem lehet tó masztani a falat. Egyébként ez így van, hogy minden tanom: ból olyan munkás lesz, amilyen mesterhez, brigádba kerül. Ha |ó a parti, az a lustából Is Jó munkást nevel, ha.rossz!...

Két társa bólint az előbbi mondatra, majd — hogy ne csak tereferéléssel üssük ei az időt — kezükbe veszik a kő műveskanalat, a vödör malterral, ki ki bemegy az épülő la kás szobáiba és végzi a mun- kájál. Egyikük a réseket rak|a be téglával, másikuk az ablakszegélyeket „pucolja be", har- madikuk a repedéseket igaz gátja. Azt mondják, csak olyan „pepecselő" babramnnka. de nem lehet mindig vakolni, ezt is el kell végeznie valakinek. „A vakolás, az az igazi)“ — mondja Hodászi Zoltán, és na gyot mer a vödörből, odaillesz ti a szegélyként tartott léi mellé a maltert.

—i Ha jól megy n munka folytatja -. a géppel jól fel spriccelik a kollégák a falakra az alapanyagot, akkor vígan lehet simítani, szinte öröm nézni, hogy szép, egyenletes felületű marad a mennyezet, az oldalfal.

Rados Istvánhoz megyek és azt kérdezem tőle, hogyan dolgoznak ň fiatalok, van e velük gond.

Hodászi Zoltán Ratios István

V.f/ül vqy új iokótP/Pf,