Új Szó, 1978. május (31. évfolyam, 120-148. szám)
1978-05-30 / 147. szám, kedd
VÁSZONRA VARÁZSOLTA AZ ÁBRÁZOLHATATLANT KIÁLLÍTÁS ALBRECHT DÜRER 450 ÉVFORDULÓJÁRA A legnagyobb német grafikus és festőművész, Dürer halálának 450. évfordulójáról az egész müveit viliig megemléke zik. 0 volt koránok Apelles e. aki képes vászonra varázsolni az ábrázolhat atlant is, minden szenvedélyt, a testből élővilág) tő emberi lelket és beszédet is" (Roterdaifti Erazmus) Ö az első személyiség, aki a középkori német névtelenek sorából kilép. Hiteles adatokat tartalmaz: naplószerű önéletírása, levelei, németalföldi útlnaplófa, feljegy zései és művészetelméleti munkái. Nagyszülei még Békésgyu Ián éltek, itt tanult az itpja, Al bort, ötvösmesterséget. Vándor- évei során eljut a gazdag patrícius kereskedők és iparosok városába, a humanista kultúrájú Nürnbergbe, ahol letelepedik és családot alapít Fia, Albrecht 1741-ben született. A szép formák szeretetét, a fémtárgyak finom megmunkálását s a réz metszés alapismereteit atyja műhelyében tanulja meg. Tizenhárom éves korában tükörből festi meg a művészettörténet első hiteles önarcképét, amely már sejteti a későbbi mestert. Érzi, hogy festőnek született. Apja áldozatok árán helyezi el fiát a németalföldi hatás alatt álló átlagos tehetségű Wolge műt műhelyében. Vallási tárgyú képeket festett itt, a kor társadalmi igényének megfelelően Albrecht a mesterségbeli festészettel párhuzamosan a fametszést is elsajátítja. Majd négy év után a szokásos vándorútra kel. Alig huszonegy évesen jut el Baselbe, ahol neves könyv kereskedők kiadásait illusztrálja. Önálló fametszetei mar az új szellemet hirdetik. Szabad felfogásúak s a szöveget társa dalmi bírálattal teszik korszerűvé. Rámutat a feudalizmus túlkapásaira és a nagy tömegek kisemmizettségére. Következő állomása Strassbourg. Újabb képei jó táj- és emberábrázolások. Vándorlása idején születik második önarcmása, amely az érlelődő, a művészetben és társadalomban helyét kereső ifjú nak kifejező képe. Az újkori önarcképfestés úttörőjeként értékelik. Szemlélete kialakult es világosan áll előtte feladata. Büszke, hogy tanúja lehet a re Ki és az új versenyének. Szülővárosába 1794-ben tér vissza, s megházasodik. A már anyagilag független Dürer nem éri he a mesterségbeli tudással. Olaszor szág felé indul. Ekkor vívja harcát a későgótika és a reneszánsz. A fölélesztett antik művészet a kor formálója. A reneszánsz ember a tudáson kívül a természet ajándékait, az embert is értékeli. Ünnepli az emberi test szépségét, amely önmagában is érvényes, ellentétben a középkort művészettel, amikor a ruhátlan embert csak bibliai összefüggésben jellemezhették. A reneszánsz azonban esztétikai jellegén kívül a valóság pontos tükrözése. S a természet lényegének tanulmányozására is törekszik. Dürer most az antik művészettel és az új szépségkánonnal s a perspektíva tanával ismerkedik. Manleg- na karcai eddig is foglalkoztatták. Velencében találkozik először a reneszánsszal, és szomjasan szívja magába a benyomásokat. Fontos feladatának tartja G. Bellinin okulva az emberi forma megújítását. A lagúnák városának élete, művészete, emberei vonzzák. Elsajátítja a felfokozott kifejezési módot. Üj motívumokkal, formákkal és érzésekkel gazdagodik. S a világhoz való új viszonyulással tér haza. Ezután alkotja bensőséges felfogású, újtestamentumi tárgyú képeit és erőteljes világos vonású, részletező grafikai lap- jait. A későgótika legremekebh alkotása a burjánzó formabősé- gü Nagy Passió és a megrendítő kifejezésű Apokalipszis. Krisztus nem aszkétikus jelenség többé, hanem a reformáció eszmevilágának megfelelő, erőteljes és bátor férfi. Az Apokalipszis látomásos formájában a XV század széthulló társadalmát és a népek szociális fejlődését gátló Rómát ostorozza. Műve nagyságának jellegét — a reneszánsz hatások mellett is —egyéni kifejezőképessége adja. Ennek az átmeneti kornak bonyolultságát, a jó és a rossz, a humanitás és a káosz harcát a sárkányölő György és Mihály testesítik meg. A reformáció a történelem eddigi leghaladóbb mozgalma — mondta Engels. A vele járó szemlélet követeli meg a grafikától a támadó hangot, mely ebben a műfajban most szólal meg először. A reformáció szelleme sugalmazza á Kis Passió sorozatot, az egyház elleni súlyos vádat. Leghíresebb lapja az utolérhetetlen kifejéző erejű Lovag, Halál es az ördög és az allegorikus, mély értelmű Melanchton r.s Jeromos a cellában, a tudós elmélyültségének kifejezője. Az Ádám és Éva metszetet a test arányainak beható tanulmányozása alapján alkotta. Vallomás e<z az emberről, aki szépségével kiemelkedik a környezetéből. Valóság látást jelző metszetei a Vásárra készülő, a Dudáló és Beszélgető parasztja, meg a Táncoló )>ur. Magas színtű, jellegzetes emberábrázoló tehetségére utal a tipikus reneszánsz embert idéző önportré. Leonardo grafikáit, rajzait, karikatúráit s elméleti munkáit izga lommal tanulmányozza. A századforduló ideje nemcsak a politikában és a vallásban jelent megpróbáltatást, hanem a német művészetben is mélyreható változást jelent. Az olasz reneszánsz stílustörekvései ellenállást nem tűrő erővel sodorják magukkal jóformán egész Európát. Az új irányzat egyszerűséget, nyugalmat kíván, a részletek helyett a lényég kiemelését. A visszafogott érzéseket, a gondolat és tárgykör kibővítését. Dürer hatalmas egyénisége az új elveket individuálisan, a német szellemhez hangolva veszi át. A hazájában is méltó tekintélyt szerzett Dürer számos megbízást kap arcképek festésére. Ezek hűségesen éreztetik a kart és az ábrázoltak egyéniségét, társadalmi osztályát. Leg megindítóbb anyjának szénrajz mellképe. A jóságos, sokat szenvedett, sorsba beletörődött lény testén a halál már megkezdte romboló munkáját. Még közeli elvesztésének tudata sem rendítette meg fiát a kérlelhetetlen realista ábrázolásban. (Elmélyült kifejezésűek Erazmus és Melanchton arcmásai.) Dürerben, a nagy művészben párosult a mély értelem és a magasan szárnyaló képzelet. Az előbbi révén a törvényszerűséget kereste. Az utóbbi a szokatlant, a különöset szerettette meg vele. Kutató vágya és képzelete a legjobb tanítómestert a természetben fedeztette fel vele. Ez a nagy lépés a reneszánsz Dürer művészetét elődeitől megkülönbözteti. A korát hőségesen éreztető mester alkotásainak zöme magán viseli a kor mozgató eszméinek szellemét. ötvenhét éves korában halt meg. A Nemzeti Galéria grafikai kabinettjében rendezett emlékkiállításon Dürer fekete-fehér művészetét idéző szép számú, nagyszerű metszet és karc lát ható. bárkany jenöné: Aki a táncot felébresztette SZÄZ ÉVE SZÜLETETT ISADORA DUNCAN Danaida. így hívják Rodinnak azt a szobrát, amely az örök tavaszhoz és a Csókhoz hasonlóan furcsa varázserővel hat. Danaida mozdulatlan. Látom — és mégsem hiszem el. Mert a mozdulatlanságában van valami zavaró. Ahogy ülő helyzetben lábára hajtja a fejét és hosszú haja előrehull, mintha erőt gyűjtene ahhoz, hogy kilépjen a fehér márványtömbből. Csak hogy Rodin és a kő nem en gedi. Rodln és Isadora Duncan kor- társak voltak. Mindketten az igazság szenvedélyes keresésében, a természet hűséges követésében jelölték meg programjukat. Mindketten a természet igazságot tolmácsoló mozzanatait ragadták meg. Rodín a szobrászatban, Duncan a táncban. Isadora Duncan San Franciscóban született. Kevés balettet tanult, azt is elviselhetetlen kényszernek érezte, így már korán szembefordult az akadémiai tánc képviselőivel. Huszonegy éves volt, amikor Chicagóban debütált. Sikertelenül. Majdnem megbukott. Kora művészeti világát azonban már akkor felkavarta. „A mezítlábas félistennő" egyszerre lelkesedést és meghökkentő felháborodást keltett táncba szőtt elképzeléseivel. Emocionálisan exnresszív táncával az antik görög táncot akarta újjáélesz teni. Ezért viselt könnyű, test színű tunikát, ezért táncolt mezítláb. Isadora Duncan meghatározó an jellegzetes korjelenség volt. A huszadik század hajnalán, az 1905-ös forradalom idején az ösztönök és az érzelmek szabad kiélését hirdető, a testet megvalló és vállaló szabad szerelem hírnöke lett. Mindent elsöpört maga elől: a spicc-cipőt, a tütűt, a sminket, a díszletet. „Nem kell, teljesen felesleges — mondta. — A klasszikus ze ne is nélkülözni tudja ezeket.“ Amerika elítélte őt, Európa befogadta. Berlinben, Párizsban, Budapesten aratott kirobbanó sikert. 1921-ben a szovjet kormány Intézett hozzá táviratot: „Teljes mértékben csak a Szovjetunió értheti meg önt. Jöjjön el hozzánk, iskolát alapítunk önnek.“ A polgárháború nyomai még el sem tűntek, a fiatal szovjet állam mégis nagy érdeklődést tanúsított Isadora Duncan táncművészete iránt. Tucták, hogy a régi konvenciókkal mit sem törődő táncosnő tevékenysége harsány felszólítássá válik a művészet minden területén. És Isadora csak eny- nyit válaszolt: „Megyek, hogy taníthassak." Ha csak tehette, magas bol- toiatú csarnokokban tanított. általában a szabad ég alatt, hogy diákjai megfigyelhessék a természetet, a szél himbálta bokrok mozgását, a víz hullámzását, a felhők járását... Ezek az egyszerű mozdulatok képezték korszakalkotó, új hatásokkal kialakított táncának alapszabályait. „Isadora szótlanul beszélt hozzánk a színpadról, vonalakkal mondott el mindent, amit akart — nyilatkozta róla Dr. Dienes Valéria, lelkes követője, ^i Táncművészet hasábjain. — Testével önmagát becsületesen megvalló látvány- és hallomás ritmust közlő emberalak a gondolatoknak és érzéseknek érbedalolásával és idóberajzu- lásával soha nem észleli empíriák határaira vitt bennünket. Amti táncolt, azt nevi lehetett szavakba önteni; oda volt az rejtve, mondjuk odatáncolva az eszmélet szellemvilágának titokzatos áljaira, ahol azok járnak, akik nem mozdulatokkal beszélnek, közléseiknek szavak mögötti nyelve van." Negyvenkilenc éves volt, amikor Nizzában szerencsétlenség érte. Autózott. A kerekek közé csavaradott sálja okozta a halálát. „Nem én találtam fel a táncot — mondta —, létezett az előttem is, csak szunnyadt, fel kellett ébreszteniMély álomból rázta fel... G. SZABÓ LÁSZI.0 Ol FILMEK AZ ÖTÖDIK PECSÉT (magyai) Megrázó és felrázó mű Az ötödik pecsét. Ritka és felkavaró. kiáltás, az embertelenség nagy erejű leleplezése. Alkotója Fábri Zoltán, a magyar egyetemes filmművészet kiemelkedő egyénisége. Egy erkölcsi határhelyzet irtózatos kényszerét elemzi a Sánta Ferenc regénye alapján kés asztaltársaságot. A nyilasok főhadiszállásán dönteni kell fontosabbnak tartják-e életüket tisztességnél, becsületnél, emberségnél. Megmenthetik életüket, ha megaláznak, ha meg becstelenítenek egy haldokló hőst. (A férfi vasöntő volt s felrobbantott egy nyilas fegyver- raktárt. Ezért kell meghalnia ) : : w. mri fejj Az ötödik pecsét égyik drámai jelenete; balról jobbra: Latinovits Zoltán, Horváth Sándor és Bencze Ferenc készült fiim. A történet 1944- ben játszódik, a nyilas rémuralom napjaiban; egy budapesti kiskocsmában esténként néhá- nyan összeülnek beszélgetni, egy-egy pohár bor mellett vitatkoznak a világ dolgain, kom- mentálgatják az egyre eszeveszettebb, egyre érthetetlenebb és veszedelmesebb eseményeket. Ülnek a pesti kisemberek — Gyuricza úr, az órásmester, Király úr, a könyvügynök, Kovács szaki, az asztalos és Béla ür a vendéglős — a törzsasztalnál s átbeszélgetik a légiriadókkal, razziákkal egyre sűrűbben tarkított estéket. Meghányják vetik ugyan a keserves világ dolgait, de egy ideig mégis mintha védettségben éreznék magukat Úgy érzik, a világban ágyúzhatnak, de itt a kiskocsmában Ők biztonságban vannak, hiszen ugyanúgy üldögélnek, beszel getnek, mint esztendőkkel azelőtt. Fábrt Zoltán hosszú, szinte vontatottnak tűnő, mégis valami nyugtalanságot, feszültséget sejtető jelenetsorral érzékelteti ezt a csalóka állandóságérzetet. Aprólékossággal mutatja be a figurákat, remek atmoszférateremtő erővel fest portrét ezekről a kisemberekről. Megismerjük az ügyeskedő, minden eshetőségre számító kocsmárost (Bencze Ferenc alakításában), az együgyűségig tiszta lelkű asztalost (Horváth Sándorj, a kissé piperköc könyviigynököt (Márkus Lászlóf és az órást (Öze Lajos), aki kellemetlen, tüskés szavakkal szurkálja őket. Gúnyos, fölényes, títokzatosko- dó kispolgár A néző csak egy közbeiktatott jelenet alapján érti meg furcsa, kettős életét: a társaságból ő az egyetlen ember, aki valóban cselekszik valamit ezekben a napokban. Műhely mögötti lakása tele van gyerekekkel; fekete bárányok valamennyien. A nyugodt, túlrészletezett jelenetekben azonban ott érezzük a közelgő veszedelmet. Aztán váratlanul lecsap a villám. Egy nyilas pártszolgálatos, egy kis besúgó, Készéi „művészi fényké- ' pész úr“ (Dégi István játssza) feljelentése alapján a nyilasok kínzókamrájába hurcolják a béA fasiszta hatalom képviselő je (Latinovits Zoltán alakítja) nem megölni akarja a foglyo kát, hanem megtörni, megalázni A hatalom természetrajzáról filozofálva kifejti, hogy a gyáva ember a hatalom (zsarnokság) megbízható támasza, ezért emberi tartásukat akarja megtörni. Idáig minden ami történt, csak a dráma, a tézis előkészítése volt. Lehet-e szabad-e megvásárolni a tiszta életet olyan cselekedettel, amely után tulaj dóriképpen nem is lehet élni? A következő, szinte az elviselhetetlen kegyetlenségig felfokozott jelenetekben a helyzet kínzó szorításába kerül a négy férfi. Hárman képtelenek megalázni a hőst. Az egyik bele- őrül inkább, mintsem a tisztességet odaadja életéért. A másik ököllel ront a hóhérra. A harmadik, aki az életet mindennél fontosabbnak tartotta, most nem tudja megtenni az önmentő lépés.. S visszatartaná a negyediket is, az órásmesternek azonban szabadulnia kell, a gondjaira bízott gyerekek elpusztulnának nélküle. Kegyetlen, felzaklató alternatíva. Mit tehet az ember, ha a körülmények csapdája ilyen választásra kényszeríti? Engedelmeskedhet-e az ember akár embertelen kényszernek is? Hol itt a küszöb? Az etikai kérdőjel a filmben óriásira növekszik Fábri Zoltán filmje egyértelműen hirdeti, hogy az életmentő megalkuvás valójában csak mások életét menti meg. (Az órásmester a filmben életben marad, de élőhalott csupán.) Az ilyen élet a halálnál is kegyetlenebb A film azonban a fasizmust vádolja és leleplezi a körülményeket. melyek embertelen ségbe taszították, összetörték az emberek százezreit. Kitűnő alakításokat láthatünk a filmben. A remek színészek teljesítménve sokkal jelentősebb annál, hogysem egy-egy jelzővel értékelhetnénk, ezért — terjedelmi okokból — eltekintünk ettől Fábri remekműve a legutóbbi moszkvai film- fesztiválon nagydíjat nyert.-ym— Eredeti felvételek Leninről A szovjet filmarchívumok munkatársai olyan, már elveszettnek hitt híradó- s dokumentumfelvételek után kutatnak, amelyek Lenin alakját és tevékenységét örökítik meg. Ennek során több, 1917 májusa, illetve 1922 novembere között készült film került elő. A legtöbb filmrészleten Lenint beszéd közben örökítették meg Petrográdban, de látható családja körében és egy május 1-i felvonuláson is. A legkésőbbi filmrészlet a Vörös téren készült, amikor Lenin felavatta a Nagv Októberi Szocialista Forradalom elesett harcosainak síremlékét. 1978. V. 30
