Új Szó, 1978. május (31. évfolyam, 120-148. szám)

1978-05-26 / 143. szám, péntek

- A SZOCIALISTA MUNKABRIGÁDOK ÉLÉN ii nm mi min ——■ ———■—■ ii inaammmmmmmmmrnmmm ii i —— —— 1 mmmammmmmm mrnmmmammmmmmmmmmmmmaBamtmmmmmmmmT; ■ -ts Hasznosítani a lehetőségeket! Kilenc munkabrigád dolgo­zik az érsekújvári (Nové Zám­ky) ELEKTROSVIT nemzeti vál­lalat üzemrészlegében, mely­nek munkasikereit a járási pártkonferencia beszámolója is méltatta. A kilenc közül külön is említésre méltó a Jozef Klučka, Matej Makovický, Ger­gely László és nem utolsósor­ban a Nagy László vezette szo­cialista munkabrigád, melynek tagjai fiatalok. A brigádveze­tő, aki egyben a 4. számú párt- szervezet alelnöke is, egyik legfontosabb feladatának a fiatalok politikai nevelését tart­ja, — Nemcsak a fiatal, de a meglett emberek számára sem lehet valamiféle Ideáltípust fel­állítani, hogy miként dolgoz­zon, miként éljen, ha politi­kailag nevelni kívánjuk a dol­gozókat — véli —, hanem az adott lehetőségeket kell a po­litikai nevelés érdekében hasz­nosítani. Nem mellékes persze ez a megjegyzése sem: 1978. V. 26. Fiatalok szervezője, vezetője Hervay Árpád 25 éves, s többtagú munkáscsaládból származik. Festő és mázoló- nak a Priemstav tanoncité- zetében tanult ki. Tényleges katonai szolgálata letöltése után is hű maradt a bratis­lavai vállalathoz. Fiatal ko­ra ellenére egy 17 tagú szo­cialista munkabrigád vezető­je. A kollektívát példásan vezeti. Eddig bronzérmet szerzett a munkabrigád, de az ezüstéremre sem kell már soká várnia. Hervay Árpád fiatal kora ellenére már azo­kat neveli, akik elhagyják a tanoncintézetet és most ta­nulják a felelősséget. Sok építkezésen dolgozott már a vállalatban, például a bratislavai tévétorony építé­sén, a bútorüzem internátu- sának építésén, utoljára Zar- novicában találkoztam vele egy építkezésen. — Felelősséget érzek a munkacsoportomért — vall­ja. — Számos dolog bősz- szánt, hiszen nem sikerül mindig minden úgy, mint ahogy azt az emberek, a fia­talok elképzelik. Bosszant például, ha a festők jő hírét más iparosok rontják. Amikor megkérdeztük, konkrétan mire gondol, így válaszolt: — Jöjjenek, nézzenek kö­rül az épületben! Mindent megértettünk. Hi­szen saját szemünkkel lát­hattuk, hogy a szépen elvég­zett festésben helyenként milyen kárt tesznek például a villanyszerelők vésői. Né­hol a falakat ízléstelen raj­zok is tarkították. Hervay Árpád derűlátó. Mindennapi munkáján kí­vül a Szocialista Ifjúsági Szövetség szervezetében is helytáll. Részt vett a SZISZ II. kongresszusán, s tavaly­tól tagja a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottsága plénu- mának. A kommunista párt­nak tagjelöltje. — Úgy értve, hogy végső cél mind a munkában, mind a ma­gatartásban a szocialista mó­don való cselekvés. Természetesen, azt hangsú­lyozza, hogy a munka került a társadalmi értékítélet közép­pontjába, de ezzel együtt fő­szerephez jutott a munkabri­gád életében, tevékenységében a társadalmi aktivitás, a kol­lektivizmus, a nem csak ma­gánknak való élés, az újat elő­revivő akarat. Munkabrigádjuk, ha szüksé­ges, a munkaterv hiánytalan teljesítése érdekében önként vállalt szombati műszakokban Is dolgozik. Társadalmi aktivi­tásukat jelzi az a tény, hogy védnökei a párkányi (Štúrovo) gyermekotthonnak, az egyik alapiskolának. A nem csak maguknak való élés szép példája, hogy a munkabrigádnak mind a tizen­két tagja szívügyének tartja az üzemi bölcsőde és óvoda minél előbbi felépítését. Szabad ide­jükben, társadalmi munkában több száz órát dolgoztak le ed­dig is ezen az építkezésen. — Adottak a lehetőségek — mondja —, csak hasznosítani kell őket. Csak jól körül kell nézni. Erre szolgál az „ifjúsági fényszóró“ mozgalom, melynek mindannyian résztvevői. Mi sem bizonyítja jobban, hogy va­lóban jól körülnéztek az üzem­ben, mint az a tény, hogy a régi, használhatatlan akkumu­látorokat szétszerelik, és így nagy mennyiségű ólom, nikkel, vas kerül újabb felhasználás­ra. — Mit jelent az, hogy nagy mennyiség? — kérdem. Válasz: — Évente 80 000 korona ér­tékű. És kérdez: — El lehet képzelni, hogy a szocialista társadalom úgy épül és erősödik, hogy mások gondolkoznak helyettünk? A feltett kérdésre úgy vála­szol, hogy elmondja: gond a pótalkatrészek hiánya, főleg a külföldi gépsoroknál, ők azon­ban az elkopott alkatrészek he­lyettesítésére maguk készíte­nek másikat. — Ez legalább hatszorta ol­csóbb — állapítja meg —, mint ha külföldről, valutáért vásá­rolnánk meg. Ami a szocialista életmód ki­alakításának kérdéskörét illeti, ez a véleménye: — Mi, kommunisták legfon­tosabbnak az emberek közötti viszonyok változását tartjuk. A dolgozók nemcsak a társa­dalmat formálják, alakítják, hanem egymást is. így lesz a szocialista ember magatartása, jelleme harcos, kezdeményező, felelős, nyílt, és főleg így is­meri meg a munka felelőssé­gét, örömét, így válik számá­ra természetessé, hogy érdek­lődjön a közügyek iránt, te­vékeny legyen. — Nagyszerű program ez. — Igen — válaszol —, mun­kabrigádunk programja, mely komoly feladat, de megvaló­sítható, hiszen a lehetőségek adottak. IMI Á % ír x j ... .^0 Minőség — a munkában Komáromban (Komárno) a PRIOR áruház első emeletén található a háztartási és ipar­cikkeket árusító osztály, mely­nek vezetője Bakács Béla elv­társ. Harmincan dolgoznak ezen az osztályon. Tizenhatan az ezüstéremért versenyző szo­cialista munkabrígád tagjai. A többiek, a fiatalabbak, a bronz­éremért versenyző ifjúsági munkabrigádba tömörülnek. Közéjük tartozik Nagy Sándor elvtárs, raktáros. — Csak négyen vagyunk kom­munisták a munkabrigádban, és én vagyok a legfiatalabb — mondja a bemutatkozáskor. — Itt tanultam a szakmát, a ka­tonaságtól tavaly jöttem haza, ismerősök, barátok a kollektí­va tagjai, így tehát nemcsak a magam életéről vallhatok hitelesen, ismerem a problé­mákat. — Főleg az ifjúsági munka­brigád problémái érdekelnek — mondom. Mosolyog. — Előre megmondom, hogy nem kell agyondédelgetni a mi fiataljainkat, ha akad nehéz­ség, talpukra állnak maguk. A legjobbak tartalékai Nagykürtös (Veky Krtíš) fő­terén áll a járás legjobb dol­gozóinak galériája. A Szlovák Szocialista Köztársaság legfia­talabb járása legpéldásabb dol­gozóinak fényképei közt talál­ható az 53 éves Deák Ferenc szécsénykei (Sečianky) lakos fényképe is. Deák elvtárs » szécsénykei székhelyű Ipoly- menti Egységes Földművesszö­vetkezet pártalapszervezete bi­zottságának, illetve a szécsény­kei részlegszervezet bizottsá­gának a tagja, s egyben a kö­zös gazdaság elnöke. Az efsz- ben annak megalakulása óta, vagyis 1950-től dolgozik. Ugyan­csak 1950-től tagja a kommu­nista pártnak. A járásban az egyik legjobb és legaktívabb szervezőként ismerik. — Csak most láttam meg, hogy kitették a fényképemet « térre — mondta szerényen, amikor a járás kommunistád­nak értekezletén megismertem őt. Nem először méltányolták mindig becsülettel végzett mun­káját, hiszen 1959-ben „Az épí­tésben szerzett érdemekért“ ki­tüntetésben részesült, kitüntet­ték a szövetkezetek megalaku­lása 25. évfordulójának alkal­mából, tavaly pedig a Munka- érdemrendet adományozták ne­ki. Felszólalása a járási pártkon- ferencián a legkonkrétabbak és a legbírálóhangúbbak közé tartozott. Megnyerő volt, hogy elsősorban a tartalékokról, a hibákról beszélt, pedig szövet­kezetük a járás legjobbjai kö­zé tartozik. Főleg a hektárho­zamok növelésének lehetősé­geit elemezte. Elmondta, hogy tavaly nem tudtak mindent ha­táridőben elvetni, azaz tava­szi szántásba is kellett vetniük, mert csak 1977 februárjában dőlt el, hogy a környező szö­vetkezetek közt felosztják az állami gazdaság ott elterülő földjeit. Háromszázhúsz hektár árpát vetettek el, s az árpa hektárhozamának csökkenése következtében a szövetkezet­ben általában csökkent a ga­bona terméshozama. Az árpa és a búza átlagos hektárhozama együttesen még így is elérte a 47,1 métermázsát, vagyis jó­val túlszárnyalta (14 métermá- zsával) a járási átlagot. Amikor felkerestem, hogy el­beszélgessek vele, a vitafelszó­lalásban hallottakból indul­tunk ki. Vagyis a hektárhoza­mokra tereltem a szót. — A hozamok növelésével akarunk hozzájárulni ahhoz, hogy a gabonatermesztésben önellátókká váljunk. Ebben az évben szántóföldünk területé­nek 64,7 százalékán kell gabo­nát vetnünk. Tehát már három éve gabona kerül ugyanabba a talajba, s félő, hogy ez hosz- szabb távon megbosszulja ma­gát: gabonbetegség ütheti fel a fejét. Kukoricatermesztéssel meg lehetne oldani a vetés­forgó kérdését, de korán érő fajtákra lenne szükségünk. Egyelőre csak 235 hektáron termesztünk kukoricát. Gabona­féléket (a kukoricát is bele­értve) 1160 hektáron termesz­tünk. Cukorrépát is több éven keresztül ugyanazon a helyen vagyunk kénytelenek termesz­teni. Abban, hogy a szövetkezet a járásban a legjobbak közé tartozik, nagy szerepet játsza­nak a kommunisták. Az efsz-ben 50 párttag, illetve tagjelölt dolgozik. A tagjelöltek közül 10 férfi és 6 nő. Az utóbbi időben megoldódik a nők akti­vizálásának igen sokáig gondot okozott kérdése. A tagjelöltek mind a termelésben dolgoznak. A tagjelölteket a négy község­ben — Kelenye (Kleňany), Ipolyhídvég (Ipeľské Predmos- tie), Ipolynagyfalu (Vefká Vés nad Ipľom) és Szécsényke — létesült részlegszervezetek ve­szik fel. A legtöbb párttag (64) Nagyfaluban és Szécsénykén van. A szövetkezetnek nincs külön részlegszervezete. A négy falu kommunistáit egyesítő alapszervezet csak negyedéven­ként gyűlésezik. A Szécsénykei Efsz kommu­nistái és pártonkívüli dolgozói egyaránt tudják, melyek azok a tartalékok, amelyek kihasz­nálásával ezután is a járás legjobbjai közt lehetnek. A szo­cialista munkabrigádok mozgal­mát ezért támogatják, hogy további lendületet adjanak a munkának. s Tamáskodva kérdezem: — Annyira egy szív és lélek a munkabrigád? — Alapjában véve igen — válaszol, majd röpke pillantás után megjegyzi: — Akad per­sze olyan helyzet is, amikor nekünk, kommunistáknak kell szólnunk. Megegyezésünk, hogy mind­két esetre mond példát. — Először dicsekszem — mondja. — Tavaly, az év vé­gén, a minőségi kiszolgálás ér­dekében megváltoztattuk az el- árusítás módszerét. Egy ész- szerűsítési javaslat alapján át­rendeztük az egész osztályt. Január óta, elsőként Szlová­kiában, önkiszolgáló rendsze­rű az egész osztály. Még a rá­diókat, a televíziókészülékeket, a magnetofonokat is ilyen mód­szer szerint árusítjuk. Azóta már eltelt néhány hónap, a módszer bevált. Néhány mun- kaereőt megtakarítottunk. Megigazítja a polcon álló asztali lámpákat, majd folytat­ja. — Másik példa a bölcsőde építése. Két másik vállalat dol­gozóival összefogva, társadal­mi munkával bölcsődét épí­tünk az egyik lakótelepen. Kez­detben nem volt hiba, zavar, hiszen ha valami újba kezdünk, mindig lelkesednek a fiatalok. Csakhogy később megkopott a lelkesedés. Még talán megjegy­zések is elhangzottak, amikor figyelmeztettük a többieket. És persze nem volt elég a szó, meg kellett mondani: Vasár­nap építeni megyünk, gyertek ti is... Nem lehet másként. — Tehát nem elég szólni... — Ha rajtam múlna — ma­gyarázza —, az ismert mon­dást én így fordítanám meg: „Szocialista módon dolgozni, gondolkozni és élni.“ Ez a sor­rendváltozás utal arra is, hogy milyen módon lehet eljutni a szocialista életmódhoz. És per­sze ilyenkor szabály, hogy a kommunistáknak példát kell mutatniuk. — Az előbb a minőséget em­lítette ... — Erről van szó mindig — mondja —, csakhogy a minő­séget, ha szabad vele kapcso­latosan a termelés szót hasz­nálni, hát nem lehet lelkiisme­retesség, önként vállalt fegye^- lem, erőfeszítés, hozzőértés és tudás nélkül termelni. — Mindenki így gondolkozik az ifjúsági munkabrigádban? — Nem vagyunk egyformák. Van olyan, aki komoly mun­ka nélkül élni képtelen, sa­játja, hogy igazán jól tegye, amit tesz. Akad, akit erre ne­velni kell. Tévedés ne essék, nem iskolásán, tanítósan. Aki csak szaval, arra nem hallgat­nak a fiatalok. Kicsit gondolkozik, azután így fejezi be a beszélgetést: — Végső soron mindannyian tanulunk. Mi, kommunisták a párttól, a többiek a kommunis­táktól, egymástól. Ha jól meg­gondolom, saját munkánkból mindig tanulunk. Ezért fontos a minőség. Az oldalak anyagát írta, össze­állította: FttLÖP IMRE és HAJ- DÜ ANDRÄS Nagy László Hervay Árpád Deák Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents