Új Szó, 1978. május (31. évfolyam, 120-148. szám)

1978-05-22 / 139. szám, hétfő

1 l«8P5 1978 V. 22. 3 Ojszerüen, szocialista módon KÖZÖS VEZETÉKEN A KGST-tagországok együttműködésének távlatai az elektrotechnikában A múlt év végén Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársa­ság, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió képviselői Moszk­vában aláírták a KGST-tagor­szágok integrált energetikai rendszere 1990-ig szóló, távlati fejlesztését érintő keretegyez­ményt. Az egyezmény a már hagyományos elektroenergeti- kai együttműködésben új sza­kasz kezdetét jelenti. Elsőként — 1951-ben — ha­zánk és a Magyar Népköztár­saság kapcsolta össze energeti­kai rendszerét. Ehhez fokozato­san az NDK, a Lengyel Nép- köztársaság és Nyugat-Ukrajna, majd a 60-as évek elején a Bol­gár és a Román Szocialista Köztársaság energetikai rend­szerét is hozzákapcsolták. így jött létre a szocialista államok energetikai rendszere, amely a Béke nevet kapta. Prágában 1963-ban megkezd­je működését a Központi Disz­pécser Szervezet, amely az összekapcsolt rendszeren belüli áramelosztást irányítja. Tevé­kenységének köszönhető, hogy ma a KGST-tagországok teljes mértékben kiaknázhatják a rendszerek összekapcsolásának összes előnyét. Ilyen előny pél­dául, hogy lényegesen csök­kenthető az egyes országok tel­jesítménytartaléka, nagyobb tel­jesítményű energetikai egysé­gek hozhatók létre, üzemzavar esetén kölcsönösen segítséget nyújthatnak egymásnak az egyes országok,szükség esetén lehetővé válik az egyszeri áramimport stb. A Központi Diszpécser Szervezet fontossá­gát egyebek között az is bizo­nyítja, hogy létrehozása óta az érintett államok közötti kölcsö­nös „áramszállítás" körülbelül az ötszörösére emelkedett. A keretegyezményt megkötő országok együttműködése a leg­közelebbi években főleg a fo­lyamatos áramszolgáltatás meg­teremtésére, az egyes országok fűtőanyag-, illetve vízienergia­forrásainak teljesebb kiaknázá­sára, ésszerűbb és gazdaságo­sabb hasznosítására irányul. A KGST-tagországok rendkí­vüli jelentőséget tulajdoníta­nak az atomenergetika fejlesz­lehet elhárítani a nukleáris há­ború veszélyét. A Szovjetunió a kérdéssel kapcsolatos intéz­kedéseket tartalmazó rendkívü­li határozati javaslatot terjesz­tett be az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszakán. Az ilyen nagysza­bású feladat teljesítéséhez ter­mészetesen időre van szükség. Fontos szakasz lehetne ebben az irányban, ha valamennyi ál­lam a lehető legrövidebb időn belül leállítaná a nukleáris f eg y ve rk í s é r le teke t. Ha la sz t ha - tat lan intézkedés ez, amely­nek már beértek összes felté­telei. Ez lehetővé tenné a nuk­leáris fegyverek minőségi töké­letesítésének leállítását és nuk­leáris fegyverek újabb fajtái létrehozásának megakadályozá­sát. A Szovjetunió síkraszáll azért, hogy a rendkívüli - ülés­szak igazolja a nukleáris fegy­verek elterjedésének megaka­dályozására vonatkozó Intézke­dések sokoldalú erősítését. A nukleáris háború veszélye (nagymértékben megnöveked­nék, ha a nukleáris fegyvereik gyártásába és felhalmozásába bekapcsolódnának olyan álla­mok, amelyek ma még ilyenek­kel nem rendelkeznek. Ez a le­hetőség fennáll, amit igazol, hogy nukleáris kísérleteket ké­szítenek elő a Dél-afrikai Köz­társaságban. Az ülésszaknak félreérthetet­lenül állás-t kellene foglalnia az olyan fontos kérdésben is, amilyen a tömegpusztító fegy­verek űj fajtái és rendszerei •kifejlesztésének megtiltása. Az e területen folyó kutatás pro­vokáció az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakával szem­ben. Napról napra sürgetőbb, hogy sikerüljön megállapodást elérni ezen a területen. Külö­nös jelentőséget kap a neut­ronfegyverek betiltása, ame­lyeknek szándékolt állomásoz- tatása Nyugat-Európában kihív­ta a békeszerető közvélemény felháborodását és tiltakozását. A Szovjetunió javasolta a nyu­gati államoknak, állapodjanak tésének. Az 1978—1980-as idő­szakban az egyes tagországok a Szovjetunióval kötnek egyez­ményt, amelynek értelmében műszaki . segítséget kapnak atomerőművek építéséhez. A Tagországok sokoldalú egyez­ményt is kötnek az atomerő­művek építésében történő együttműködésről és a terme­lés szakosításáról. Az érdekelt KGST-tagországok közös atom­erőművek építésében is részt vesznek. Mivel a hőerőművek az 1990- ig terjedő időszakban még min­dig fontos szerepet töltenek be a szocialista népgazdaságban, a KGST-tagországok megfelelő in­tézkedéseket tesznek a szilárd fűtőanyagok jobb kihasználásá­ra. Nagyobb mértékben alkal­mazzák majd a gyakorlatban a 300—500 megawattos, teljesen automatizált áramtermelő egy­ségeket. Hogy a jövőben még tökéle­tesebben működhessen az ösz- szekapcsolt energetikai rend­szer, a vezetékhálózat továbbfej­lesztésére van szükség. Ennek keretében a szerződő felek egyezséget kötöttek, hogy kö­zös erőfeszítéssel felépítik a tagorszáogk rendszereit össze­kapcsoló 750 kilovoltos hálóza­tot, amelyet 400 kilovoltos ve­zetékkel egészítenek ki. E ter­vek keretében elsőként a Viny- nyica (Szovjetunió) — Albert- irsa (Magyarország) közötti 750 kilovoltos vezetékszakaszt építik fel. A Szovjetunió elekt- roenergetikai rendszerével tör­ténő összekapcsolódás révén a párhuzamos együttműködésen és a hatékonyság növelésén kí­vül az is fontos tényező, hogy szükség esetén hatalmas, 1600 megawatt tel jesímény tartalék­kal számolhatunk. Csehszlovákia is aktívan részt vesz a közös energetikai rend­szer kiépítésében. Ennek kö­szönhető, hogy a Szovjetunióból importált elektromos energia- mennyiség 1,2 milliárd kilo­wattórával fokozható, 250 me­gawatt teljesítmény mellett. To­vábbi 160 megawatt teljesít­ményt az összekapcsolásból eredő hatékonyságnövekedés ré­vén nyerünk. PAVEL HOVORKA meg, hogy kölcsönösen lemon­danak gyártásukról, és a szo­cialista államok megfelelő meg­állapodástervezetet terjesztet­tek be a genfi Leszerelési Bi­zottságnak. Az ENSZ fóruma meg kelle­ne, hogy tárgyalja továbbá a vegyi fegyverek betiltását, a fegyveres erők és hagyomá­nyos fegyverzetek csökkenté­sét, atommentes övezetek és békeövezetek kialakítását a vi­lág különböző részein és más­problémákat. A béke megszilárdításának hatékony eszköze lenne egy vi­lágméretű szerződés megkötése az erőszak alkalmazásáról va­ló lemondásról a nemzetközi kapcsolatokban. A rendkívüli ülésszak össze­hívása felszította az érdeklő­dést a leszerelés kérdései iránt az egész világon és nö­velte számos ország aktivitá­sát. Ezt a probléma legkülön­bözőbb aspektusait magába felölelő, nemrég közzétett szá­mos javaslat is bizonyítja. Az ülésszak előkészítése egyúttal megmutatta, hogy nem lesz könnyű megállapodni a határo­zatokban. Az ENSZ-nek jelen­leg 149 tagállama van, amely­nek érdekel és álláspontjai tá­volról sem azonosak, Vannak a világban befolyá­sos erőik, amelyeknek érdekük fűződik a fegyverkezési haj­szához, a félelem és az ellen­ségeskedés légkörének szításá­hoz. Ezek mindenekelőtt az imperialista államok katonai- ipari komplexumai. Ezek Igye­keznek kétkedést támasztani az iránt, hogy lehetséges gyakor­lati lépéseket tenni a fegyver­kezés korlátozására, és a le­szerelésre, és gátolják, hogy megegyezésre lehessem jutni. Kéz a kézben haladnak velüik a pekingi vezetők, akik lénye­gében az e téren hozott ösz- szes pozitív döntéseket szabo­tálják. Mindez komplikálja a helyzetet, amelyben a rendkí­vüli ülésszak megtartására sor kerül. A podbrezovái Šverma Vasmű­ben már évek óta milliós téte­lekben számolják azt a hasznot, amit a dolgozók jól szervezett és egyre szélesedő szocialista munkaversenye eredményez a gyárnak és az egész népgazda­ságnak. A gyár vezetői azon­ban nemcsak erről beszélhetnek mind nagyobb elégedettséggel. A vasműben ugyanis a felsza­badulás óta egyetlenegyszer sem kellett szégyenkezni gyár­tási lemaradások, vagy a terv­feladatok csökkentése miatt.-r- Örömmel mondhatom el, hogy az utóbbi évek mindegyi­kében jelentős mértékben túl is teljesítettük feladatainkat — mondta nemrégi beszélgetésünk alkalmával Bohumil Samek mér­nök, a Sverma Vasmű termelési igazgatóhelyettese. — A hato­dik ötéves tervidőszak első két esztendejében például 43 millió korona értékű kohászati árut gyártottunk terven felül. Ezzel nemcsak a megnövekedett hazai igényeket elégítettük ki, hanem sikerült megnövelnünk a kül­földi kivitelre szánt árumennyi­séget is. Az elmúlt két évben a szocialista országokba négymil­lió 300 ezer, a kapitalista álla­mokba pedig 15 millió 200 ezer devizakorona értékű gyártmányt exportáltunk ugyancsak terven felül. Az idei év első négy hó­napjában újabb milliókat ered­ményezett a fokozott igyekezet. Április végéig összesen 4100 tonna nyersacélt, 1182 tonna hengerelt árut és 51 tonna acél­csövet gyártottunk. — Minek tulajdoníthatók ezek a sikerek? — Mindenekelőtt a széles kö­rű szocialista munkaverseny eredményeinek kell tekinteni a felsorolt sikereket. A munka­verseny különböző formáiba ugyanis már több mint 4000 dol­gozónk kapcsolódott be, akik a vasgyáriak mintegy kilencven százalékát képezik. Jelenleg hetven szocialista munkabrigá­dunk van. A 2741 brigádtag túl­nyomó többsége közvetlenül a termelésben dolgozik. Közülük 1900-an a bronz-, 490-en pedig az ezüstjelvény tulajdonosai. Külön büszkeséget jelent szá­munkra, hogy már aranyjelvé­nyes brigádtagjaink is vannak. A vasmű szocialista munka­Bizonyos komplikációkhoz vezet az is, hogy az ülésszak előtt időnként felmerülnek olyan javaslatok, amelyek el­szakadnak a valóságtól és nem tekintik teljes bonyolultságuk­ban, sajátosságukban a nem­zeti biztonságot érintő leszere­lési problémákat. Olykor a „ra­dikális kezdeményezés“ ürü­gyén olyan terveket terjeszte­nek elő, amelyek lényegében oda vezetnének, hogy egyes or­szágoknak egyik csoportja ka­tonai fölénybe kerülne a má­sikkal szemben, ami azt jelen­ti, hogy megváltozna a jelen­legi erőegyensúly. Ezeknek a szándékoknak semmi kilátásuk sincs a sikerre. A leszerelés­hez komolyan egyes egyedül azok a realisztikus javaslatok járulhatnak hozzá, amelyek te­kintetbe veszik, hogy nem sza­bad kárt szenvednie egyik fél nemzeti biztonsága érdekeinek sem. Az ENSZ fóruma ugyancsak áttekinti a leszerelési tárgya­lások mechanizmusát. Ez a me­chanizmus mai formájában ösz- szességében megfelel a lesze­relési problémák terjedelmé­nek és jellegének. Gyakran hallunk azonban olyan állítá­sokat: azt a tényt, hogy ed­dig nem sikerült megfelelő elő­rehaladást elérni a tárgyaláso­kon, a tanácskozások eddigi rendszerében mutatkozó ko­moly fogyatékosságokkal lehet magyarázni, ezért ezt radikáli­san meg kell változtatni. Tapasztalatokból tudjuk, hogy a tanácskozások megváltozta­tásának mechanizmusához nagy megfontoltsággal kell hozzááll­ni. Az eddigi mechanizmusnak hatékonyabban kellene működ­nie; az ENSZ lehetőségeit is nagyobb mértékben ki kell használni. Emellett azonban nem szabad megkárosítani a tanácskozásnak eddigi bevált formáit, amilyen például a gen-fl Leszerelési Bizottság. A határozatokat, amelyeket a rendkívüli ülés hoz majd, a legjobban a leszerelési világ­brigádjai mellett 16 komplex ra- cionalizációs munkabrigád tag­jai is aktívan segítik a gyártási feladatok teljesítését. Az újítók egyre népszerűbbnek számító versenymozgalmába eddig 128 munkás és 116 műszaki dolgozó nevezett be. A vasmű négy gyártási részlegén pedig 21 bri­gád összesen 1169 tagja végzi munkáját a „Dolgozz hibátla­nul!“ jelszó szerint. — Külön-külön is kiválónak értékelhetjük a munkaverseny egyes formáiba bekapcsolódott brigádtagok szorgalmát, telje­sítményét. A komplex raclona- lizációs munkabrigádok tagjai például az utóbbi két évben 6289 tonna vasat és 346 tonna nemesfémet takarítottak meg az ésszerűsítési eljárások beveze­tésével. Ezek a megtakarítások nemcsak pénzben kifejezhető értéket jelentenek számunkra. Arról van szó, hogy a gyárba érkező hulladékvasat az olvasz­tás előtt gondosan osztályozzuk és közben kiválogatjuk a ne­mesfémek minden darabkáját. Ezáltal elsősorban az acél mi­nőségét sikerül jelentősen fo­kozni, de természetesen komoly haszonnal jár a nemesfémek ér­tékesítése is. A szocialista munka verseny szervezői minden évben külön gondot fordítanak az újílómoz- galom fejlesztésére. A vasmű minden gyártási részlegén már hagyományosnak mondható az ifjú újítók, az újító nők, vagy a műszakiak között dolgozó újí­tók külön-külön meghirdetett egyhónapos aktív versenye. — Ilyen szervezéssel a ko­rábbihoz hasonlítva jóval ered­ményesebb az újítómozgalom. Az elmúlt év elején például, amikor összegeztük az egyéni és a csoportos munkafelajánlá­sokat, az év végéig 220 újítási javaslat kidolgozására számí­tottunk. November végéig azon­ban, amikorra teljesítettük a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 60. évfordulója köszön­tésére tett felajánlásokat, a bí­ráló bizottságnál már 323 ki­dolgozott javaslattal jelentkez­tek az újítók. Ezekből több mint 200-at már sikeresen hasznosí­tunk a termelésben. A tervezett kétmillió 200 ezer korona he­lyett több mint négymillióra nö­konferencián lehetne megvaló­sítani, mely összehívásának a Szovjetunió és számos más or­szág igen nagy jelentőséget tu­lajdonít. E konferencia olyan fórum kellene, hogy legyen, amely előmozdítaná a közgyű­lés ülésszakain jóváhagyott nyilatkozatoktól és ajánlásoktól az átmenetet a leszerelés terü­letén hatékony intézkedések­ben való gyakorlati megállapo­dásokhoz. A rendkívüli ülés­szaknak gyakorlati határozatot kellene hoznia a leszerelési világkonferencia mielőbbi ösz- szehívására. A világ népei elvárják, hogy az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszaka szolid, kötelező ere­jű dokumentumokat hagy jóvá, amelyekben a lehető legna­gyobb mértékben kifejeződik a nézetek azonossága. A közgyűlésnek sikert kíván számos nemzetközi és nemzeti társadalmi szervezet. A lesze­relésre törekvő különböző tár­sadalmi erők közös fellépése és együttműködése ma rendkí­vüli jelentőségű és sok min­denben hozzájárulhatnak a rendkívüli ülésszak pozitív eredményeihez is. Az ülésszak sikere elmélyí­tené a politikai enyhülést, és hozzájárulna, hogy az enyhülés katonai területre is átterjedjen. Amint azt Leonyid Brezsnyev mondotta, a Szovjetunió azt kí­vánja, hogy az ülésszak konst­ruktív légkörben folyjon és hasznos határozatokat hozzon. Kívánunk az ülésszaknak sok sikert és ehhez aktív segítsé­get fogunk nyújtani. A fegyverkezési hajsza meg­állítása elérhető; megvannak a politikai és az anyagi feltéte­lek a leszerelés kérdésében való döntő előrehaladáshoz. Most az a fő, hogy az államok a benyújtott kezdeményező ja­vaslatokat gyakorlati szintre hozzák és hogy aktívan foly­tatódjék a munkálkodás nap­jaink ezen alapvető problémá­jának megoldására az egész emberiség érdekébea. vekedett az újításokból szár­mazó megtakarítások együttes értéke. A tavalyi év kezdetétől mostanáig ezenkívül kilenc ta­lálmányt Is bejelentettek. Az újító nők számára leg­utóbb tavaly augusztusban hir­dettek külön versenyt a gyár­ban. Akkor tizenhármán jelent­keztek, és a hónap folyamán húsz újítási javaslatot dolgoz­tak ki. Ez főleg azért érdemel külön említést, mert a vasmű dolgozóinak csak alig húsz szá­zalékát képezik nők, akik egy­re nagyobb számban érdemlik ki az újítóknak kijáró megtisz­teltetést is. Erre pedig valóban kevés helyen van példa. — A komoly erkölcsi elisme­résen kívül anyagi ösztönzéssel is igyekszünk újabb munkára serkenteni az újítókat. Jelenleg már minden újítási javaslat be­nyújtásakor száz korona külön- prémiumot fizetünk ki a szerző­nek. Az egyhónapos aktív újí­tóversenyek idején 200 korona különjutalom jár minden egyes elfogadásra érdemes, hasznosít­ható javaslat beküldőjének. Az újítások gyakorlati alkalmazá­sát követően aztán az érvényes előírások értelmében természe­tesen kifizetik az újításért já­ró szokásos jutalmat. Az újszerűen szervezett újító- mozgalomnak és a komplex ra- cionalizációs munkabrigádok versenyének az elmúlt évben kimagasló sikerei voltak. En­nek köszönhető, hogy összesen 7 673 000 korona értékű anyag­megtakarítást értek el a gyár­ban. Ugyancsak jelentős, hogy 57 dolgozó munkáját is megta­karíthatták az újítások, az ész- szerűsítések bevezetésével. Az idei év végén előreláthatólag is­mét helyénvaló lesz majd ä hasonló elégedettség. Április harmincadikáig ugyanis már 72 újítási javaslatot nyújtottak be elbírálásra a szocialista mun­kaverseny élenjárói. Ezenkívül két értékes találmányt jelentet­tek be. Az újítók, a feltalálók, valamint az ésszerűsítők igye­kezetének kézzelfogható hasz­nát többek között a negyedik hónap végéig megtakarított to­vábbi 1869 tonna tüzelőanyag, 790 tonna vas és 46 tonna ne­mesfém jelenti. Pénzben mind­ez egymillió 245 ezer koronás értékét képvisel. — Az újítómozgalom és a szocialista munkaverseny egyéb formáinak komoly sike­reit gyártmányaink kiváló mi­nősége is bizonyítja — foly­tatja Bohumil Samek. — Ta­valyelőtt az eladott áru minden 100 000 koronás értékéből csak 50 koronát tett ki a minőség­re vonatkozó reklamálásokból származott anyagi vesztesé­günk. Ez úgyszólván elhanya­golható összeg. Az elmúlt év­ben mégis a felére csökkentet­tük. Gyártmányaink értékének összegéből jelenleg már 0,02 százaléknál Is kevesebb az Ilyen címen leírt veszteség. — Az említetteken kívül az idén mire összpontosítják még szorgalmukat a szocialista mun­kaverseny résztvevői? — További komoly céljaink vannak. A műszaki fejlesztés ér­dekében összesen 24 ésszerűsí­tési feladat teljesítésére számí­tunk. Az év végéig tervezett ésszerűsítésekre összesen egy­millió 600 ezer koronás beruhá­zást fordítunk. Az ésszerűsíté­sekből származó évenkénti ha­szon azonban eléri majd a két­millió 980 ezer koronát. Ter­mészetesen továbbra is különö­sen fontos feladatunknak tart­juk a nyersanyagokkal, a vil­lanyárammal, a tüzelő- és az üzemanyagokkal való megfon­tolt, takarékos gazdálkodást. A tavalyi évre tervezett termelési költségekből több mint 8 000 000 koronát takarítottunk meg. Ezen a téren még további tartalékok Is vannak, amelyek megfelelő kihasználásával újabb jelentős megtakarításokra számíthatunk. A vasgyári újítók, ésszerűsí­tők, feltalálók és szocialista brigádtagok Idei évre szóló ter­veiben az átgondolt, takaréko­sabb gazdálkodásra való törek­vés folytatása nem véletlenül jelenti a legfontosabb feladatot, a népgazdaság, a gyár és ter­mészetesen mindannyiuk érdeke így diktálja ezt. LALO KÁROLY

Next

/
Thumbnails
Contents