Új Szó, 1978. május (31. évfolyam, 120-148. szám)
1978-05-20 / 137. szám, szombat
A harc időszaka, az árulás időszaka (folytatás a 3. oldalról) leti bizottságának tagja példáját említve mutatott rá, hogy .a jobboldali újságírók milyen büntetlenül rágalmazzák azokat az elvtársakat, akik helyes, pártos szemlélettel elemzik a helyzetet. J. Klimosz (Uherské Hradiste-i járási pártbizottsági bírálta Smrkovsiký, Borfivka és Sik fellépését, ami ártott a politikai helyzetnek, s követelte, hogy a Központi Bizottság haláról ja el magát az olyan ügyektől, amelyeknek már nyílt szocialista-ellenes jellegük van. Egyúttal elítélte azt a gyakorlatot, amikor a párt egyes vezető tényezői szavaikkal a Szovjetunióhoz fűződő barátság mellett foglalnak állást, de ugyanakkor elnézik a Szovjetunió elleni éles támadásokat. További kivonatokat is lehetne említeni a CSKP járási és .kerületi bizottságai vezető titkárainak tanácskozásán elhangzott vitaľelszólalásokból. összegezve azonban megállapíthatjuk, hogy a tanácskozás szemléltetően és a tényekre támaszkodva bizonyította be, miszerint az országban már nemcsak kezdődik, hanem már fennáll és erősen hat a jobboldal és az antiszocialista erők blokkja, amely az imperialista központokkal van kapcsolatban, s hogy az ellenforradalmi fordulat veszélye már nemcsak fenyeget, hanem már kézenfekvő realitás. Az ne tévesszen meg minket, hogy ilyen értelemben beszéltek az olyan típusú vezető titkárok'is, mint L. K re per át, I. Koscelanský és mások. Róluk már közismert volt, hogy a párt jobboldali irányzatához tartoznak. Egyszerűen nem beszélhettek másként. Az elhatározottságnak az a hulláma, amely a járási és a kerületi pártszervezetekben emelkede- dett, s amely az ellenforradalmi veszély felszámolására Irányult,' nem tette lehetővé, hogy saját nézeteiket hirdessék. S nem akarták szembe találni magukat ezzel a hullámmal, mert kidobta volna őket a székükből. Ezért megfelelő taktikához folyamodtak, tudták ugyanis, hogy a gyorsírással készített jegyzőkönyv nem kerül a nyilvánosság elé. Másképpen beszélhettek tehát ,,a párton bellii és másképp kifelé“ ... A tanácskozás eredményei így is megerősítették az Elnökség marxista—leninista része által képviselt, s az egész Központi Bizottság által támogatott álláspont jogosultságát, hogy az ellenforradalmi fordulat veszélye fennáll és napról napra erősödik. Azt a követelményt is hangsúlyozták, hogy a párt vezetősége hívja harcba a kommunistákat és a munkásosztályt a szocialista köztársaság megvédésére. A prágai várban május végén ebben a reményteljes helyzetben gyűlt össze a pórt Központi Bizottsága, Szemtől szembe Aki átélte a tíz évvel ezelőtti Eseményeket, bizonyára emlékezik rá, hogy az egész cseh- rtzlovák közvélemény figyelme « prágai várra összpontosult. Világos volt ugyanis, hogy olyan esemény kezdődik, amely kifejezően hat majd az ország belpolitikai életére, s széles nemzetközi jelentősége is lesz. Várivató volt, hogy a Központi Bizottság ülésén szembe kerül egymással a két ellentétes erő >— a marxista—leninista mag és a párt jobboldali frakciójának az ereje. így is történt. Alexander Dubček a beszámolójában engedett ugyan valamit az adott helyzetre vonatkozó megelőző állásfoglalásából, ahogy azt a járási és a kerületi pártbizottságok vezető titkárainak tanácskozásán kifejtette, sőt az ún. konzervatívak bírálatával lovat adott a jobboldaliak alá, s alapjában véve elaprózta a CSKP KB Elnökségének május első napjaiban hozott határozatait, mégis ■meg kellett állapítania, hogy léteznek olyan törekvések, amelyek az egész párt erkölcsi hitelének rontására irányulnak, s figyelmeztetnie kellett arra, hogy fennáll a nyílt tér veszélye a nem szocialista, Illetve az ellenforradalmi erők fellépéséhez. Azt is el kellett ismernie, hogy a párt döntő többsége és a nép egyre szélesebb rétegei tudatosították az erősödő kommunistaellenes irányzatok fenyegetését, amelyek hordozói az aktívabb tevékenység formáit keresik. A Központi Bizottság marxista—leninista részének képviselői számos tény alapján bizonyították, hogy nemcsak létezik a jobboldali, szocialistaellenes veszély az országban, hanem a párt csúcsszervének a talaján először jelentették ki azt is, hogy a jobboldalnak szeikértolói vannak magában a pártban, a CSKP Központi Bí. zottságüban és Elnökségében, hogy a Központi Bizottság régi és jelenlegi tagjai, akik Novot- ný kegyeiben részesültek, s helyzetüket kihasználva részt vettek a hibák és a deformációk elkövetésében, most a párt plszikításával, a szocialista építés eredményeinek kétségbe vonásával akarnak felöl dozást nyerni a jobboldalnál. Ezek komoly szavak voltak. S bár a jobboldal vezéralakjai más mederbe akarták terelni a vitát, ez nem sikerült nekik. Azt azonban elérték, hogy a CSKP KB ülésének politikai határozata nem mutatott rá a jobboldali erők létezésére a párton belül, s ezek áruló tevékenységére. A hnfározatnak ennek ellenére jelentős szerepe volt abban, hogy a jobboldali veszélyt emelte ki a párt szempontjából legnagyobb veszélynek. A Rudé právo végül is közölte a Központi Bizottság ülésén elhangzott vitafelszólalások alapvető részleteit — s a kommunisták megismerkedhettek a CSKP KB marxista—leninista részét képviselő tagok felszólalásaival. A Központi Bizottság határozatának és a vitafelszólalások kivonatos ismertetésének óriási visszhangja volt. „A májusi plénum után a marxista —leninista erők aktivitása megnövekedett“, olvashatjuk a válságos fejlődés Tanulságaiban. „Az értekezleteken és a gyűléseken a tagok és a funkcionáriusok százezrei támogatták a májusi plénum határozatait, s energikus intézkedéseket követeltek a szocializmus védelme érdekében. A fejlődés pozitív irányvételére tett kísérletek kicsúcsosodásává vált a Népi Milícia prágai országos aktívaértekezlete, amelyen 11 000 tag vett részt. Ez az aktívaértekezlet azt a tényt tükrözte, hogy abban az időben a Népi Milícia, mint egész, nem került a jobboldal befolyása alá, hű maradt a marxizmus—leninizmus alap- eiveihez, a Szovjetunióhoz fűződő barátsághoz, s kész volt a szocializmus ügyét megvédel- mezni. Még ma is könnyen felidézhetjük az 19ü8 június tizenkilencediked, szerdai hangulatot, amikor a ruzynéi repülőtér hangárjában a Népi Milícia aktívaértekezlete megkez dő d öt t. A televízió kommentátorai, máskor oly bőszek és cinikusak, most csendben és idegesen számoltak be róla, a rádió fenegyerekei óvatosan elhallgattak, s a napi sajtó riporterei is szokatlanul szelíden viselkedtek. Már ez is bizonyította, hogy a jobboldal és az antikotnmunisták nemcsak megérezték, hanem fel is fogták a mun k ásoszt á 1 y fe Heg y ve rze 11 osztagainak az erejét. Dubček természetesen szintén tisztában volt a Népi Milícia aktívaértekezletének ezzel a hatásával, ezért azt korlátozni igyekezett. Már azzal is, hogy az értekezletet Prágán kívül, Ruzynében hívta össze. S nyíltan kimutatta negatív viszonyát a munkásosztály leifegyverzett részéhez, amikor megtiltotta, hogy a miiicisták zárt alakulatokban vonuljanak végig Prágán, s így mutassák meg, hogy felkészültek a szocializmus vívmányainak a megvédésére. Bizonyára attól félt, hogy a Népi Milícia tüntető felvonulása szemléletesen emlékeztetne 1948 februári napjainak tanulságaira. A Népi Milícia aktívaértekezlete így is növelte a dolgozók többségének az öntudatát. Ezekben a napokban az egész párt és a munkásosztály döntő része a szocializmus védelmére, s az ellenforradalom elleni harcra mozgósította sorait. Ekkor még meg lehetett volna állítani a köztársaság ellen indított reakciós támadást. Csalás A jobboldal és a szocialistaellenes erők azonban gyorsan felocsudhatak az ijedtségből. Bebizonyosodott, hogy az a férfi, akire a párt kormányát bízták, nemcsak nem hajlandó megvalósítani a CSKP KB májusi ülésének határozatát, s alávetni magát a kommunisták többsége akaratának, hanem elhatározta, hogy felszámolja az ellenforradalom elleni fellépést. Elsősorban különböző manőverezésekkel megszüntette a pá r tve ze tés ma r x ista—len inista részének befolyását, s az Elnökségben és a Titkárságon a jobboldali exponensekkel együttműködve hozta meg a döntéseit. Egyúttal gyakorlatilag lehetetlenné tette a CSKP KB apparátusának a tevékenységét, amit különböző „tanácsadó munkacsoportokkal“ helyettesített, amelyek összetételére a jobboldal tett javaslatokat. Teljesen figyelmen kívül hagyta az ún. második központ kialakulását a prágai városi pártbizottságban, amely nyílt felforgató, pártellenes, jobboldali programot hirdetett, válaszként a Központi Bizottság májusi ülésének határozatára. Az ellenforradalmi erők Ismételten meggyőződhettek róla, hogy az ő emberük van az első titkár szerepében. A Központi Bizottság májusi ülésének határozatai a levéltárban maradtak. Habár a párt követelte, hogy megfelelő politikai és szervezési intézkedésekre bontsák le azokat, ez a követelés nem talált meghallgatásra. A jobboldal és a szocialistaellenes erők új támadásba lendültek. Június huszonhetedikén a napi sajtóban megjelent az ellenforradalom politikai programja, a Kétezer szó..* Dubček, Smnkovský, Cfsaŕ, Kriegel és mások ízléstelen láncot járnak az ellenforradalmi platform körül, amivel meg akarják szédíteni és nyugtalanítani a kommunistákat... Nem egész hónappal az öt testvéri kommunista és munkáspárt levelére adott válaszuk után azt írják, hogy nem látnak semmilyen reális okot arra, melynek alapján ellenforradalminak lehetne jellemezni az adott helyzetet, nem tartják megalapozottnak azt az állítást, hogy a szocialista rendszer alapjait közvetlen veszély fenyegeti, s azt az állítást, hogy Csehszlovákiában változás készül szocialista külpolitikánk irányzatában, s hogy konkrétan fenyeget a szocialista közösségtől való elszakadás veszélye. Ez már árulás volt. A kommunista párt eszméinek elárulása, a köztársaság népével szemben elkövetett árulás. Az ellenforradalom zöld utat kapott a köztársaságban. XXX Tíz év telt el a párt Központi Bizottságának 1968 májusában tartott ülése óta. Ha felidézzük ezt a jelentős eseményt, ezt csak az évforduló kedvéért tesszük. Az ülés egyértelműen tanúsítja, hogy ki harcolt, és ki volt az áruló. Ez olyan tanúság, melynek maradandó a tanulsága. „Pártunk 57 éves történetéből egyértelműen következik — mondotta Gustáv Husák elvtárs a nemrégi prágai városi konferencián — hogy a párt mindig akkor ért el sikereket, amikor szilárdan a marxizmus—leninizmus tanaihoz tartotta magát, hűséges volt a proletár és a szocialista internacionalizmus elveihez, amikor a munkásosztály harci pártjaként járt el. amint arra Lenin tanított minket, és ahogy azt a Szovjetunió Kommunista Pártjától tanultuk ... Ugyanez érvényes a kommunista pártnak a munkás- osztállyal és a dolgozó néppel szemben érzett felelősségtudatában is. Pártunk történetének dicső lapjai azokkal az idősza-1 kokkal kapcsolódtak össze, amikor ezt a felelősséget át- érezte és eszerint cselekedett. Amikor pedig megfeledkezett róla, mint például 1968-ban — most nem is a pártról, mint egészről beszélek, hanem azokról az emberekről, akik politikáját irányították —, amikor bedőlt a kispolgári jelszavaknak, amikor megfeledkeztek az alapvető osztályérdekeikről és a párt marxista—leninista jellegéről, akkor ez áldatlan következményekhez vezetett.“ A CSKP KB 1968 májusi ülésének tanúsága ezeket a szavakat teljes mértékben igazolja. STANISLAV OBORSKŤ O Üzemi őrség vagy rendészet? Egy szóhasználati kérdéssel fogunk foglalkozni, azzal:i mi a nálunk üzemi őrség nek, üzemi őr nek nevezett fogalmak magyar neve. Ehhez természetesen először azt kell tisztáznunk, mit is értünk mi az üzemi őrség, üzemi őr kifejezéseken. A nagyobb üzemekben, fontosabb vállalatoknál — különösen azokban a gyárakban, amelyekben anyagi értékeket állítanak élő és raktároznak — szürke egyenruhás, fegyveres egyének tartanak ügyeletet a kapunál, igazoltatják a belépőket, ellenőrzik a kijövőket, s általában vigyáznak arra, hogy semmi olyasmi ne forduljon elő, ami az üzem munkáját, a gyár termelését megzavarná, illetve ki ne kerüljön illegális módon semmiféle érték, például felszerelési tárgy vagy egyéb az üzemből. Ezt a testületet szlovákul így hívják: závodná stráž, a testület tagjait pedig: člen závodnej stráže. E szlovák kifejezéseket fordítjuk mi le így; üzemi őrség, illetve: üzemi őr. Ezeket használjuk a mindennapi beszédben, de a sajtó nyelvében is ezek fordulnak elő az említett fogalmak megnevezőjeként. Mostanában, amikor szóhasználatunkat egyeztetni próbál juk a magyarországival, feltűnt nekem, hogy noha olt is megvannak ezek a fogalmak —- hiszen ott is őrzik a közvagyont, a társadalmi tulajdont — e kifejezések hiányoznak szókincsükből. Tehát másképpen nevezik meg a két fogalmat, mint mi itt. Ott az üzemre vigyázó fegyveres testület neve: rendészet, a testület tagjait meg rendész-nek hívják. Maga a rendész nem újkeletű szó; még a nyelvújítás idején hozták létre. A rendőr-1 ugyan nem tudta kiszorítani, s így nem is terjedt el, de a rendész-bői képzett gyűjtőnév: a rendészet elterjedt. Természetesen ez sem a rendőrség gyűjtőnév rovására, hanem e testület működési körébe tartozó elvontabb fogalmaknak, sőt a testület egyes osztályainak, alakulatainak a megnevezésére. így jöttek létre ezek az összetételek: állam rendészet, közrendészet, erkölcsrendészet, folyamrendészet, tűzrendészet, hat árrendé szel stb. Tehát a rendőrségnek csak az egyes osztályait, alakulatait nevezik ilyen vagy olyan rendé szét-nek, a rendészet. szót önmagában, összetételen kívül nem használták, a rendész szót pedig még összetételben sem. Nyilván ezért látták alkalmasnak a rendészet-et az üzemi vagy gyári, sőt az áruházi biztonsági testületeknek, a rendész szót meg e testület tagjainak a jelölésére. Általában jelző nélkül használják őket. A rendészet és a rendész szavak hallatán senki sem gondol a rendőrségre, az állami rendfenntartó testületre vagy a kötelékébe tartozó egyénekre, hanem az üzemi, vállalati vagy hasonló biztonsági testületekre, illetve ezeknek a tagjaira. Jelzővel csak alkalmilag látják el őket, ha azt akarják kiérne’ni, milyen üzem, vállalat, intézmény rendészetéről vagy rendészéről van szó. Ilyenkor hallhatjuk vagy olvashatjuk ezeket a kifejezéseket: gyári rendészet, gyári rendész, áruházi rendészet, áruházi rendész stb. Az új fogalmaknak ezekkel a nagyon régi, de elszigetelődött szavakkal való megjelölését helyesnek és találónak tartja a hivatalos magyar nyelvművelés is. Mi is ajánljuk, hogy mind a sajtó dolgozói, mind pedig az üzemek vezetői, munkásai és alkalmazottai vegyék pártfogásukba a rendészet és a rendész szavakat, használják és terjesszék el őket a szó szerinti fordításból származó s talán ezért is idegennek ható, így mindmáig egy kicsit bizonytalankodva is használt üzemi őrség, üzemi őr kifejezések helyett. Dr. JAKAB ISTVÁN Fúr Az ötvenes évek eleje óta mindennapi beszélgetéseink közben gyakran halljuk egy-egy vezető állásban levő személyről, nagyobb hatáskörrel működő dolgozóról, hogy fúrják vagy megfúrták. A szó értelme mindenki előtt világos: áskálódnak ellene, kedvezőtlenné teszik helyzetét, illetőleg megingatták beosztásában, kitúrták. Nem érdektelen azonban tudni, miként tapad e jelentés a fúr igéhez, s mi a kifejezés szemléleti alapja. Ennek felderítéséhez bevezetőül idézzük emlékezetünkbe ezt a sűrűn használt szóláshasonlatot: kemény, mint a kő. Ámde az ásvány, kőzet szilárdsága megtörik, keménysége meglazul, ha állandóan vájják, fúrják. Ezt a képet használta átvitt érleiemben Magyari István 1602-ben kiadott híres vitairatában, midőn a protestáns tanokat védve így írt a pápa híveiről: (azt szeretnék, ha) „mindnyájunknak nyakunkat szakaszthatnák, igen fúrják ugyan ellenünk az kö~ vet". Alighanem ez a megfogalmazás a későbbi jelentés- változás alapja. A fúrják ellene a követ szólás később megrövidült, A kö fogalma az igei tartalomba olvadt, s utóbb elhomályosult. A fúr ellene pedig ugyanazt fejezte ki, mint a valakinek vermet ás szólásból az ás ige átvitt értelmű gyakorító alakja: ,áskál ellene’, azaz ,vesztére tör’. Talán ez a szó- kapcsolat is járta: furkál ellene. Majd amikor a régi áskálódik ige mintájára a múlt században azonos tartalommal feltűnik a furkálódik is, és benne ez a jelentésárnyalat: valakit be akar feketíteni, valakit ármánykodással tönkre akar tenni, nem volt akadálya annak, hogy a fúr alapige személyi tárgyat véve maga mellé, .alattomban támad, romlására tör’ értelemben mai bizalmas beszédstílusunk elemévé fejlődjék. ZSOLDOS JENŐ [ÚJ SZÓ 1978 V. 20. 4
