Új Szó, 1978. április (31. évfolyam, 90-118. szám)
1978-04-15 / 104. szám, szombat
A nép érdekeit védik Április 17 — a nemzetbiztonsági testület napja A nemzeti és demokratikus forradalom törvényszerűen a régi burzsoá államapparátus felbomlásához és az új államba talmi szervek megalakulásához vezetett. Megszületett az első valóban népi. demokratikus biztonsági apparátus, amely megbonthatatlanul összekapcsolódott azokkal a győzelmekkel, amelyeket a CSKP vezetésével munkásosztályunk ért el. A pártvezetőség már 1945 májusa előtt tudatosította, hogy az üj népi demokratikus államnak nem felel meg a régi biztonsági apparátus. A népi demokratikus Csehszlovákia biztonsági szervezetének megalapításáról a kormány 1945. április 17-! košicei ülése döntött. Ügy határozott, hogy feloszlatja a régi biztonsági testületeket, a rendőrséget, a csendőrséget, és megalapítja az új egységes Nemzetbiztonsági Testületet. A párt mindent megtett azért, hogy az új testület a munkásosztály kezében megbízható hatalmi szerv, a népi demokratikus rendszer szilárd támasza legyen. Erről tanúskodnak Klement Gottwaldnak a Nemzetgyűlés 1940. iúlius 4-i ülésén elhangzott szavai: „A Nemzetbiztonsági Testületnek az a küldetése a népi köztársaságban, hogy védje a nép, a nemzet és a köztársaság érdekeit a belső ellenséggel szemben, védje a nép jogait, a szabadságot, a reakcióval és a fasizmus maradványaival szemben, védje a személyi biztonságot, a nemzeti és magántulajdont, s őrködjön afelett, hogy köztársaságunk összes becsületes állampolgára, nyugalomban, aggodalom nélkül dolgozhasson.“ A párt 1945 májusától a nemzeti felszabadító harc tagjait, partizánokat, volt politikai foglyokat, illegális dolgozókat, az első csehszlovák hadtest tagjait küldte a Nemzetbiztonsági Testületbe. Az úl tagok többsége a munkásosztálvből származott, odaadóan szolgálta a népi demokratikus hazát. A testület megalakulása óta nagvon igényes. felelősségtelies feladatokat teljesített. A felszabadított köztársaságnak a társadalmi élet minden terén le kellett küzdenie a fasiszta megszállás súlyos következményeit. Bonyolult helyzet alakult ki a nyugati határmenti területeken, rendkívüli feladatok álltak előtte a náci biztonsági szervek ügynökeinek és tagjainak, a háborús bűnösök, a fasiszta szervezetek, az árulók leleplezésével kapcsolatban. Az új népi hatalom a fasiszta uralom után megbomlott gazdaságot örökölt. A háború utáni gazdasági nehézségeket a különböző elemek feketézésre, üzérkedésre használták ki. Az ellenséges erők szabotálták a népgazdaságot, lopkodták az államosított vagyont. A reakciós elemek visszaéltek a gazdasági nehézségekkel, felhasználták ezeket a párt és a népi demokratikus rendszer elleni küzdelmükben. A biztonsági apparátus kiépítése. határozott fellépése komolyan aggasztotta a hazai reakciós erőket. Nem mondtak azonban le reményeikről, abban bíztak, hogy sikerül megmásítaniuk a politikai helyzetet és magát a Nemzetbiztonsági Testületet is. Klement Gottwald 1948 februárjában leleplezte céljaikat. Többek között ezt mondta: A reakciós egység- bontók egyik fő célja, hogy újból kezükbe kaparintsák a Nemzetbiztonsági Testületet, a reakció népellenes eszközévé változtassák, és visszatérjenek abba a korszakba, amikor büntetlenül tüzet nyithattak a népre. 1947 nyarán a köztársaság nyugalmát megbontották a banderisták. A cseh és a szlovák reakció leplezetlenül rokonszenvezett ezekkel a fasisztákkal. Az ellenük folytatott harc, amelyben részt vettek a hadsereg egységei, a Nemzet- biztonsági testület tagjai és a volt partizánok, az osztályharc szerves része lelt. A banderisták elleni harcokban a Nemzet- biztonsági Testület harminckilenc tagja is életét vesztette. 1945—1948-ban a Nemzetbiztonsági Testület sok próbát állt ki, tagjai értékes tapasztalatokat gyűjtöttek. A testületen belül megszilárdultak azok az erők, amelyek határozottan a népi demokratikus rendszer és a párt politikáját támogatták. A kormányválság előidézése után a belügyminiszter készültségbe helyezte a Nemzetbiztonsági Testület alakulatait. Február 12-től több fontos objekRendőrségi heti krónika Tragédia a hídon A közúti közlekedés biztonsága elsősorban részvevőinek fegyelmezettségétől, a szabályok szigorú megtartásától függ. Egyes gépkocsivezetők azonban, sajnos, néha megfeledkeznek arról, hogy felelőtlenségükkel, fegyelmezetlenségükkel nemcsak saját, hanem embertársaik életét és testi épségét is veszélyeztetik. Vasárnap hasonló ok miatt történt súlyos baleset Žarnovica és Hliník között a Garam hídján. Pavel Š. 42 éves nagytétényi (Vefký Cetín) lakos személyautójával az előtte haladó gépjárművet előzte, amikor szembejött vele egy autóbusz. Vezetője az összeütközést már nem kerülhette el. Az autóbusz több méteren át maga előtt sodorta a személyautót és teljesen deformálta. Az összeütközés után az autóbusz áttörte a híd vaskorlátját, és hétméteres zuhanás után elmerült a folyóban. Az autóbusszal a Lokomotíva Trnava kosárlabdázói tértek haza detvai mérkőzésükről. Szerencsére a sportolók nem vesztették el lélekjelenlétüket. Kitörték a víz alá merült autóbusz ablakait, és a partra úsztak. A tizenhat tagú csoport tizenöt tagjának sikerült kimenekülnie. Milan Slovák mérnök, a trnavai Smeral Üzem dolgozója azonban nem élte túl a balesetet. Négy sportoló súlyos, három pedig könnyebb sérülést szenvedett. A személyautóban levő öt ember — a gépjármű vezetője, felesége, 18 éves lánya, Emil K. 23 éves fiatalember és Alžbeta S. 89 éves nyugdíjas — a szerencsétlenségnél életét vesztette. A tragikus baleset körülményeit még vizsgálják. Vasúti kocsi lángokban A komáromi (Komárno) vasútállomáson kigyulladt egy személyvonat vagonja. A tüzet az áramvezeték rövidzárlata okozta. Elégett a berendezés, és megsérült a kocsi váza is. A Csehszlovák Államvasutak kara mintegy 120 000 korona. Halált okozott a figyelmetlenség A trebišovi járási Budince községben szerdán az autóbuszból kiszálló Jozef S. 7 éves fiú a jármű mögül váratlanul az úttestre futott, és az éppen arra haladó traktorvontatta pótkocsi kerekei alá került. A szerencsétlen gyerek a helyszínen meghalt. Ugyanaznap a rimaszombati (Rimavská Sobota) járási Bak- ti (Bakta) községben egy álló tehergépkocsi mögül hirtelen az úttestre lépett Jozef D. 43 éves férfi, és féktávolságon belül egy teherautó elé került. Štefan S. 25 éves gépkocsivezető már nem tudta megállítani a teherkocsit, amely a szerencsétlen embert halálra gázolta. Rács mögé kerültek a betörök A Banská Bystrica-i Kolkáreň vendéglőbe még a múlt évben betörtek, és a tettesek 22 000 korona kárt okoztak. A rendőrség kinyomozta és őrizetbe vette a bűntett elkövetésével alaposan gyanúsítható Drahomíra Z. 17 éves és Nadežda O. 18 éves, foglalkozás nélküli Banská Bystrica-i lakosokat. tűm és épület őrzését rájuk bízták. A népi milícia tagjaival együtt védték a rádiót, a postákat, a telefonközpontokat, hidakat, alagutakat, pályaudvarokat, minisztériumokat és központi hivatalokat. Megszigorították az ellenőrzést a határokon. A biztonsági intézkedések eredményesek voltak, az ország egész területén nyugalom uralkodott. Eleve meghiúsították az ellenforradalmár pucs- csisták kísérleteit. A Nemzet- biztonsági Testület becsülettel teljesítette a küldetésének és jogkörének megfelelő feladatokat. Az 1948 februári eseményekben döntő tényező a kommunista párt által vezetett munkásosztály volt. A Nemzetbiztonsági Testület a népi milí- ciával együtt a párt szilárd támasza volt. A fegyveres munkások és a Nemzetbiztonsági Testület tagjainak egysége jelképesen kifejezte Csehszlovákia új biztonsági apparátusának szilárdságát, demokratikus és népi jellegét. A munkásosztály februári győzelme megnyitotta az utat Csehszlovákia szocialista építéséhez, amelynek irányvonalát a párt IX. kongresszusa határozta meg. A szocializmus építése során azonban a reakciós erők ellenállásába, ellenséges tevékenységébe ütköztek. A belső osztályharcba közvetlenül beavatkoztak a nyugati imperialista, diverziós és felderítő ügynökségek, valamint a szolgálatukban álló omigránsközpon- tok. Február után a belső ellenséges erők illegális harcra kényszerültek. Ebben az időben sok pártfunkcionárius, a nemzeti bizottságok, a biztonsági szervek több dolgozója lett az imperialista ügynökök terrorjának áldozata. Az új biztonsági szervek 1948 februárjában teljesítették történelmi küldetésüket, hozzájárultak ahhoz, hogv a szocializmus minden akadály és nehézség ellenére győzelmesen haladt előre és iparilag fejlett országokban bebizonyította élet- képességét. Ebben a történelmi küzdelemben a biztonsági szervek több száz tagia áldozta fel életét a szocializmusért, népünk jobb jövőjéért. FECKO FRANTIŠEK Január elején betörők jártak a senicai járás Kúty község egy lakatlan házában. A tettesek mintegy 13 000 korona kárt okoztak. A közbiztonsági szervek kézre kerítették a betörőket. A házkutatás során megtalálták náluk az ellopott holmit. Az esetet még vizsgálják. Április 2-ra virradó éjszaka betörő hatolt be a Stará Ľu- bovňa-i járási Pusté Pole község élelmiszerboltjába. Élelmiszereket és egy zsebszámológépet vitt magával. Több mint 7200 korona kárt okozott. A közbiztonsági szervek őrizetbe vették a bűntett elkövetésével alaposan gyanúsítható Ladislav H. 34 éves Spisskú Nová Ves-i lakost. A közbiztonsági szervek dolgozói őrizetbe vették Peter M. 29 éves bratislavai lakost, aki a szlovák fővárosban ellopott egy, a ZARES vállalat tulajdonát képező autóbuszt. A járművet a galántai járási Abrahám község határában hagyta. Peter M. Geszt (Hoste) községben egy másik autóbuszt lopott, amelyet ittas állapotban vezetett mindaddig, amíg a rendőrség fel nem tartóztatta. Peter M.-nél egy autórádiót is találtak, amelyet a ZARES autóbuszából lopott el. Erdőtűz Nemrégen írtunk róla, hogy a tavasz érkezésével gyakoriak az erdőtüzek. Az elővigyázatlanság ezúttal a nagykürtösi (Vefký Krtíš) járásban okozott erdőtüzet. A Kékkői (Modrý Kameň) Erdőgazdaságban egy hektáron égett le az erdei növényzet. A lángok mintegy 25 000 korona kárt okoztak. —hr— Gondolatok a jelzoroí Gyakran megfigyelhető, hogy az igényesebb fogalmazók — éppen azok, akiknek nagy a szókincsük — olykor fölös bőséggel ontják a rokon értelmű szavakat, jelzőket, mintha ez segítene a dolgon, mintha ez világosabbá s szabatosab- bá tenné a mondandót. Holott a jelző-rengeteg inkább fáraszt és csiiggeszt, mintsem tisztáz. Igaz, némelykor helyénvaló a jelző-had áradása, ha valaki virágos jókedvében vagy felindultságában halmozza a jelzőket, akkor még gyönyörködhetünk is a féktelen szózuhatagban. Mennyire megragad például Ady haragos kitörése a Barangolás az országban című versében, amikor hat jelző a szenvedély pompájával ékesíti a stílust. De nem erről akarunk most szólni; inkább arról, hogy a tárgyilagos közlésben egyenesen káros a jelzők szaporítása. Mikszáth szavaival az ideál az lenne, hogy „az ember hosszút gondol, és rövidet mond“, nem pedig az ellenkezője, hogy „hosszút mond, és semmit se gondol“. S félő, hogy aki megszokta a szavak pazarlását, nehezen fog rátérni a tömör szabatosságra. Nem is igen megy ez másképpen, mint hosszas gyakorlattal és némi találékonysággal. Mindenesetre érdemes tanulni az íróktól, kik arra figyelmeztetnek, hogy gazdaságosan, takarékosan kell bánni a jelzőkkel. Csehov például óva intette ismerősét a jelző tömkelegtől: „Ün olyan sok jelzőt használ, hogy az olvasó figyelme szét- fjorgácsolódik, és ezért hamar belefárad. Ha ezt írom: »az ember leült a füre«, ez érthető, mert világos és nem meríti ki a figyelmet. Viszont nehezen érthető és nehézkes az olvasó elméje számára, ha azt írom: »egy magas, szűk mellű, középtermetű, vörös szakállú ember leült a járókelőktől már letaposott zöld fűre, nesztelenül ült le, félénken s ijedten körülnézve.« Ezt nem lehet egyszerre felfogni, márpedig a szépirodalomnak olyannak kell lennie, hogy nyomban, egy pillanat alatt megértse az olvasó.“ De ilyennek kell lenni a hétköznapi beszédnek is: világosnak, találónak s tömörnek. Például a tenger látványának leírásakor tobzódni lehetne a jelzők sokaságában: el lehetne mondani, hogy: óriási, nagyszerű, fölséges, végtelen, kék víztömeg, esetleg még pótlólag hozzáragasztva: elképzelhetetlen, leírhatatlan, csodálatos látvány. Csehov az efféle beszámolótól nem volt elragadtatva, annál inkább egy tanuló dolgozatától, aki ügyesen oldotta meg a feladatot. „Nagyon nehéz leírni a tengert“ — mondja Csehov, majd így folytatja: „Tudja, milyen leírást olvastam nemrég egy tanuló füzetében?: »A tenger nagy volt«. Csak eny- nyi. Szerintem csodálatos.“ Valóban az, mert az egy szó többet fejez ki, mint akárhány jelző. A rövid kijelentés megmozgatja a fantáziát, mert benne van minden: az ámulat, az elragadtatás s az a felismerés is, hogy hozzá mérhető kiterjedés nincs a földön, s így felejthetetlen. De a tanácsadásnál is tanulságosabb, ha a jelzőkkel való küzdést a leírás tárgyává teszi az író. A válogató és szóró mozzanatok nyomon követése, a meg-megújuló küzdelem sajátos élményszerüséggel ivódik be az olvasók agyába. A pestis című Camus-regény egyik hőse, Grand nemcsak megközelítően jó, hanem tökéletes mondat megszerkesztésére vágyott, s a pestises halál idején is aggályos latolgatással áldozta fel viszonylagos nyugalmát a mondat csiszolgatására. Az eleinte tökéletesnek hitt mondatban — „Egy szép május havi reggel egy elegáns amazon végiglovagolt pompás pej kancáján a Bois de Boulogne virágba borult fasorain“ — mihamar felfedezte, hogy hangvételében valami halványan a közhelyre emlékeztet. Flaubert-i műgonddal kezdett a javításhoz; folytonosan tökéletesítgette: nemcsak könnyeddé kívánta formálni, hanem bele, akarta varázsolni a ló trappolásának iramát, sőt a virágzó fák illatát is. Az elegáns jelzőt kicserélte a karcsú-ra, egy szép május havi reggel helyett a ritmikusabb májusi reggel-t választotta. Aztán rájött, hogy a pompás jelző nem mond semmit, a testes nem illik ide, a ragyogó sem vág egybe a ritmussal; a fekete pej kancáján változat pedig azért nem jó mert a pej más színre vonatkozik, a virágba bo- ru.lt-at virággal teltre javította, s hosszas töprengésének eredményét diadalmasan olvasta fel. Ámde fennhangon olvasva csüggedten vette észre a kínos jelzőhalmozást. Végül is megtalálta a mondat megjavításának módját, sok gyötrődés után örömmel újságolta barátjainak: „Kihagytam az összes jelzőket!“ Innen nézve Kolumbus tojása a megoldás: minden a találó szavak kiválasztásán, illetőleg a henye jelzők kigyomlálásán múlik. Érdemes Kosztolányit idézni, aki az Egy és más az írásról című cikkében így nyilatkozott: „Amikor törölni akarsz, úgy érzed, hogy tulajdon kezedet, ujjadat kell levágnod. De tévedsz. Nem a kezed az, nem is az ujjad. Csak a zöld piszkos körmöd. Vágd is le. Nem kár érte.“ S mintegy biztatásul és szoktatásul hozzátette: „Gyakorlatul azt tanácsolom, hogy kezdd másokon“. Persze, mert így a hibát könnyebb észrevenni: jobban szembetűnik. Mások írásait idegen szemmel, kritikusan olvassuk; erre saját fogalmazványunk átnézésekor — különösen eleinte — szinte képtelenek vagyunk; pedig enélkül csiszolt stílus korántsem alakulhat ki. így mások munkáin tanulva kell kifejlesztenünk ezt a figyelő, mérlegelő attitűdöt, s akkor írás közben többször folyamodunk a szavak kicseréléséhez, vagy a húzáshoz: a lompos mondatok megnyirbálásához, képletesen szólva: a bozót kiirtásához. E nem könnyű és nem rövid munka nyomán szabadul meg írásunk — és később beszédünk is — a fölösleges cók- móktól, az elkedvetlenítő tehertől, s így lesz stílusunk tömörebb és frissebb, egyszóval: olvasmányosabb. BARLA GYULA ■ ,,A magyar filmhét bemutatói igazolják a magyar filmgyártás jó hírnevét, reputációját“ —- írja a Szovjetszkaja Kultura legújabb számában. A. Trosín röviden értékeli a filmhét bemutatóit, Fábri Zoltán Magyarok című filmjéről megállapítja: Fábri hű marad önmagához és most is az egyszerű ember sorsát ábrázolja a történelem súlyos időszakaiban. A szovjet kritikus ismerteti Sándor Pál Herkulesfürdői emlék és Zsurzs Éva A fekete város című filmjét, megállapítva, hogy a bemutatók közül mai témát, napjainkban játszódó cselekményt csupán Bacsó Péter Riasztólövés című műve dolgoz fel. ■ A budapesti Nemzeti Színház bemutatta Sütő András Káin és Ábel című drámáját. A darab rendezője Marton Endre, szereplői Avar István (Ádám), Ro- nyecz Mária (Éva), Cserhalmi György (Ábel), Szilágyi Tibor (Káin) és Moór Mariann (Arabella). új szú 1978. IV. 15.
